Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2 ÚJSÁG PÉNTEK, 1926 JANUÁR 1 Háromszázmillió aranykoronával csökkent 1925-ben az értékpapírok árfolyama. A tőzsdei válság ez évi mérlege. A nemzetvagyon ijesztő pusztulása. A lefolyt 1925-ös tőzsdeévnek a háború kezdetétől számított idő óta azért van fokozottabb jelentősége, mert ezen, az egész gazdasági élet szempontjából oly nevezetes fordulópont óta ez az első év, melynek a tőzsdei átalakulások szempontjából való áttekinthetőségét, az egész esztendőn végigvonuló stabil korona nagy mértékben könnyíti meg. Tudvalevő, hogy a koronastabilizációnak a bekövetkezése még az 192-ik évre nyúlik vissza és hogy ez az esemény a közgazdasági köröket sok tekintetben nagy meglepetések elé állította. Ezek a meglepetések különösen tőzsdei vonatkozásban mutatkoztak. Ebben a változott helyzetben ugyanis a tőzsde mentalitása szinte minden átmenet nélküli hirtelenséggel az infláció idejében beidegződött úgynevezett SaChwert teóriától a rentabilitási elvhez csapott át, mely metamorfózis mindenkit készületlenül ért. A stabilizáció előtt az volt ugyanis a helyzet, hogy a tőzsde az egyes részvények érték megítélésénél kizárólag a belértéket tartotta szem előtt, melynek hozadékát a tőzsdét úgyszólván egyáltalán nem érdekelte. A korona stabilizációja a tőzsdének ezt a kizárólag a belértékhez való orientációját hirtelen megváltoztatta, miáltal az eddigi egész belérték teória bukása következett be. A stabilizáció a részvényesek érdeklődését egy csapásra az értékpapírok rentabilitására terelte. Bizonyos, hogy a stabilizáció nyomán bekövetkezett nagy tőzsdei krízis elsősorban erre a változásra vezethető vissza, miután az infláció alatt a vállalatok osztalékpolitikája, alkalmazkodva az ebben az irányban uralkodó felfogáshoz, olyan volt, hogy a részvények jövedelmezőségi szempontjait teljes mértékben háttérbe szorította .Ennek következtében a stabilizációt a részvények olyan diszharmonikus jövedelmezőségükben érték, hogy a rentabilitási elv előtérbe kerülése folytán a tőzsdei helyzet katasztrofálissá való fordulásának be kellett következni. Ez a változott helyzet elsősorban az árfolyamok nagyarányú és tartós visszaesésében jutott kifejezésre, mely áreséseket nyilvánvalóan az a belső hajtóerő mozgatta, melynek az volt a célja, hogy az infláció alatt a jövedelmezőségi egyensúlynak történt teljes felbilenése egyrészt az árolyamok visszafejlődése, másrészt pedig azalakok emelkedése által ismét helyreáll- Ma már szinte teljes bizonyossággal állapi. meg, . a részvények az inflációból a szaboly jövedelmezőséggel kerüli . tüt, mely az akkori ezirányu megfelelt volna, akkor az ■daszlrófa elmaradt volna tisztulások egészen jelenke zsugorodtak volna 01 01 in tőzsdei válság még nációs pontjához, János jövedelme- néne " t ír ,, i .öt, mely szin-‚ •¡? mindig nem izzel szem’y akkor -ett és csak áresések, hanem — ha elszigetelt jelenségekként is — áremelkedések is előfordultak. Ezekről a következő kimutatás ad képet: Ezek az áremelkedések azonban, mint említettük, csak egész kivételes esetekben, mint speciális okok eredményei álltak elő. A lefolyt évi árveszteségeket vizsgálva hasonló eredményhez jutunk, ha az ezirányú számításokat az összes tőzsdén jegyzett részvényekre terjesztjük ki. Ez év elején ugyanis a tőzsdén jegyzett részvények értéke 12.950 milliárd korona volt, vagyis majdnem 990.000 millió aranykorona. Ezzel eszemben e részvényeknek ez idő szerinti értéke 8545 milliárd korona, vagyis 594 millió aranykorona. Az 1925-ös év veszteségmérlege tehát, leszámítva természetesen az áremelkedések által előidézett értéknövekedéseket, 4405 milliárd koronát, azaz 306 millió aranykoronát tesz ki. Ennyivel csökkent a lefolyt évben a nemzetvagyon részvényekben jelentkező részének az értéke. Ennek az összegnek a nagyságát a legszembeszökőbben az mutatja, hogy az úgynevezett szanálási kölcsönt több mint 20% -kal haladja meg. Százalékszerűen ez az értékveszteség a fentebb eszközölt számítások eredményeképpen mutatkozott 39%-os átlagos árhanyatlásokkal szemben csak 36%-ot tesz ki, mely eredmény nagyjából összhangzásban áll a vezetőértékek árveszteségének a mérvével. Megállapítandó azonban, hogy a részvényvagyon e pusztulásában nemcsak a belföldi, hanem a külföldi tőke is részt vett, miután az utóbbi évek folyamán a külföldi tőke elég számottevő mértékben vállalt különféle érdekeltségeket és így részvényvagyonunk egy részének tulajdonosává vált. Az ez évi árveszteségekben pedig egész speciálisan azok a külföldi tőkeérdekeltségek veszik ki részüket, melyeknek létesülése is erre az évre esik. Hogy a külföldi tőkéiket is milyen nagyarányú veszteségek érték a lefolyt tőzsdeévben, arra nézve a legjobb példát a Kereskedelmi Bank esete nyújtja. Mint ismeretes, ugyanis ez év tavaszán a Schröder & Co. londoni bankház vezetése alatt álló londoni tőkecsoport 100.000 darab Kereskedelmi Bank részvényt vett át az akkori tőzsdei árfolyamnak megfelelő 1.100.000 koronás áron. Az angol tőkecsoport tehát alig néhány hónap előtt 110 milliárd koronát invesztált, mely befektetésnek jelenlegi értéke azonban csak 86 milliárdra rúg, a veszteség tehát nem kevesebb, mint 24 milliárd, mely összeg még angol fontban is igen jelentékeny, mintegy 75.000 font sterlinget tesz ki. Ez a veszteség azonban csak egyetlen tranzakció eredményeként mutatkozik. Pedig még ebben az évben is több más, ám nem is ily nagyarányú, tranzakcióban vállalt a külföldi tőke érdekeltséget. Ez is mutatja, hogy ma már a budapesti tőzsde alakulása a külföldi tőkére sem lehet közömbös. 1925 1925 Áremelkedés jan. 2. dec. 22. %-ban Urikányi 990 10709 Részvénysör 400 580 15 Viktóriamalom 280 393 49 Nova 171 241 41 Mérő Bernát, a Mérő és Vámos cég tagja eltűnt Budapestről. Kétmillió koronával elutazott. — Nem tudni hová. — A Mérő-Vámos cég összeomlása. — A belföldi piac alig van érdekelve. A Mauthner-cég sikkasztás miatt feljelentést tett Mérő Bernát ellen. Az árutőzsdén már tíz nappal ezelőtt nyilvánosságra került a Mérő és Vámos nagy gabonacég fizetési zavara .Az inzolvenciát azonban hivatalosan nem publikálták, mert kilátás volt arra, hogy a cégnek sikerül majd külföldi összeköttetései igénybe vételével a differenciákat rendezni. Ez annál könnyebbnek ígérkezett, mert a helyi piac nem igen volt érdekelve és a külföldi hitelezők viszont egészen az utolsó napokig pontosan nem értesültek arról, hogy a cég fizetési zavarok közé jutott. A Mérő és Vámos cég főnöke Mérő Béla Bernát mindent megtett, hogy simán intézze el az ügyeket és elsősorban bécsi bankoktól igyekezett hiteleket szerezni, hogy ezekkel rendezze a hiányokat. A tárgyalások egészen a múlt hét végéig tartottak. Kiderült azonban, hogy a differenciák olyan nagyok, hogy azokat rendezni nem lehet és erre Mérő Bernát december 19-én hirtelen elutazott Budapestről. A cég tisztviselőinek azt mondotta, hogy Bécsben próbálja az ügyeket rendezni és rövidesen vissza fog térni Budapestre. A magyar hitelezők haladékot is adtak Mérőnek, miután azonban a mai napig nem jelentkezett, megtették ellene a lépéseket. A mai napon Mauthner Ödön terményskedő cég tett feljelentést a Géza utca 9. alatt levő Mérő és Vámos cég főnöke, Bernát ellen azon a címen, hogy Mérő -5 korona értékű értékpapírt és készt osztott el tőlük. A feljelentést többés is követte, úgy hogy a rendőrön már meg is kezdte a bűnügy ,ekkr jelent meg ma délelőtt és a tisztviselőktől Mérő ~t érdeklődött. A tisztvisőudomásuk szerint Mérő pedig Triesztbe, ahol a Mlenül elutazása 'se érdekében ztbe. Azóta nem kaptak tökükről, ásul vette, f‡¡' L› '~helyiség Ennek fenyosa- SatiírtSfc nBm l'ek, de mart már kelve, miután a cég a gabonát a magyar piacon duplikás ellenében vette és adta közvetlenül el, ellenben sokkal nagyobbak azoknak a külföldi cégeknek a veszteségei, amelyek a Mérő és Vámos céggel közvetlenül üzleti összeköttetésben voltak. Amint értesülünk legerősebben az olasz cégek vannak érdekelve ebben az ügyben. Az olaszok csak közvetlenül néhány nappal ezelőtt értesültek a cég zavarairól. Az egyik nagy hitelező, egy Bozzani nevű milánói kereskedő, akinek Mérő Bernát Béla 225 vagon búzát adott el, de azt nem szállította, másfélmilliárdos követelésének behajtása végett a napokban Budapestre is érkezett. Az olasz cég azonban, miután látta, hogy követeléseire fedezet alig van, kijelentette, hogy azt egyelőre nem akarja peresíteni. A külföldi cégek veszteségének végleges összegét megállapítani nem lehet, miután nem jött még jelentés arról, hogy a külföldi cégek miképpen exekutálták ezeket a kötéseket és főként hiányoznak chicagói angazsmánok lebonyolításából származó differncia-elszámolások. Így is azonban a helyi piacon tízmilliárdnál nagyobb összegre becsülik a károkat. A Mérő és Vámos cég összeomlását a roszszul sikerült chicagói spekuláción felül azzal hozzák összefügésbe, hogy Mérő Bernátot már egy év óta hihetetlen balszerencse üldözte. Ezenfelül anyagi erejéhez mérten túl is terjeszkedett, mert a budapesti üzletein felül Bécsben fiókot tartott fenn, úgyszintén Triesztben, Romániában és Jugoszláviában is voltak kirendeltségei, illetve bevásárlói. Ezek a külföldi fiókok bonyolították le az exportüzleteket, amelyeknek legnagyobb része Olaszországba irányult A rosszul sikerült spekulációk mellett óriási rezsiköltségei voltak a cégnek, amelyek két év alatt közel ötmilliárdot emésztettek fel. Az exportüzlet ezzel szemben a legszerencsétlenebb körülmények között folyt. Mert a külföldi követelések egy részét a cég nem tudta behajtani, másfelől pedig a külföldiek egyre-másra minőségi kifogásokat emeltek a szállítmányok ellen, úgyhogy a sokszáz vagont kitevő búzaszállítmányokat csak veszteségekkel lehetett Olaszországban értékesíteni. Mérő Bernát Béla tőzsdei tranzakciói is jól ütöttek ki, így lombardirozta egymilliárd €wa értékben az exorapiacon szereplőrészvények egy tekintélyes részletét, ma is mint egyetlen részvénypakett a cég pénztárában. A Holland Izzók részvénytöbbségét is megszerezte, azonban, mikor tényleg szüksége igény mámában! volt pénzre, egy külföldi pénzcsoportnak tovább adta. A Pesterzsébeti Textilgyár viszont a cég aktívuma közé tartozik, amelyet most értékesíteni fognak. A megszökött Mérő Bernát Béla nem a tőzsdei konjunktúrában tűnt fel a budapesti tőzsdén. A háború előtt egyik legnagyobb budapesti gabonacég diszponense volt, majd 1912-ben Vámos Józseffel együtt megalakította a Mérő és Vámos céget. A háború kitörése után bevonult katonának és fényesen dekorálva, mint főhadnagy tért vissza a harctérről. 1919-ben újra felvette tőzsdei tevékenységét és hatalmas arányú üzletet kezdett a valuta-, deviza- és értékpapírpiacon. Egyike volt a legtekintélyesebb tőzsdecégeknek, úgy hogy az egyik nagy mammut-iparvállalat részvénytranszakcióit és értékpapír-üzleteit úgyszólván teljhatalommal intézte. A nagy bizalom folytán korlátlan hitele volt a bankoknál, úgyhogy egyszerű bonokra százmilliós tételeket utaltak ki a cégnek a bankok. Csak a legutóbbi hónapokban jutott fizetési nehézségek közé és az összeomlást siet tette azután a piacon kitört bizalmi válság. A bankok egymásután mondták fel a cég hiteleit, Mérő Bernát Béla azonban egészen az utolsó pillanatig reménykedett. Tisztviselői, szám szerint harmincait, továbbra is végezték a bevásárlási és adminisztrációs munkákat a budapesti, bécsi, valamint a román és jugoszláv telepeken. Még a vezető tisztviselők sem tudták azt, hogy komoly fizetési zavarok vannak a cégnél és ma sem tudják, hogy a külföldi üzletek milyen eredménnyel, illetve milyen veszteséggel végződtek. Az Újság munkatársa ma délután elment a cég irodájába. A tisztviselők teljes bizonytalanságban várják a fejleményeket. A mai napon ugyanis a cég jogi képviselője valamennyiüknek kézbesítette a felmondó levelet. A cég hivatalnokai hangsúlyozzák, hogy annál kevésbé lehet szó sikkasztásról, mert Mérő Bernát Béla egészen az utolsó pillanatokig eleget tett fizetési kötelezettségeinek, a hitelezők pénzéből egy árva krajcárt sem tartott meg, úgy hogy az egykor dúsgazdag gabona- és tőzsdebizományos a rosszul sikerült spekulációkon veszítette el utolsó fillérét is, olyannyira, hogy nem vitt magával többet Budapestről való elutazása előtt kétmillió koronánál. Ennek illusztrálására felmutatták azt a bont, amely Mérő Béla Bernát legutolsó ténykedése volt a cégnél. A bon szövege szóról-szóra ez: Kiadás Mérő Béla számla terhére , 2.000.000 azaz kettőmillió korona kelt, 1925. XII. 15. Felvettem: Mérő Béla sk. Ezzel a kétmillió koronával szökött meg a dúsgazdag gabona- és tőzsdebizományos Budapestről. Annyit tudnak róla, hogy 19-én még Bécsben volt, majd onnan Trieszt felé vette az útját, de hogy azóta hol tartózkodik, még közvetlen hozzátartozói sem tudják. Összecsaptak Csang-Cso-tin és Feng-Yu-Lian seregei. Tokió, december 31. (Wolff.) Csang-Cso-Lili és Feng-Yu-Lian csapatai között Shanghai- Kwannal egy színvonalban, a nagyfái végpontjánál kétségbeesett harc fejlődött ki. Csang-Cso-Lin marsall győzött Mandzsúriában és most erősítéseket küld a tulajdonképeni Kínába. MINDEN ÚJ ELŐFIZETŐ MEGKAPJA A 1926. ÉVI KÖTETÉT, ha az előfizetési összeget mielőbb beküldi! Helyben telefon útján is meg lehet rendelni. Telefon: 154-20,154-21,154-22