Ujság, 1926. március (2. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
4 egyetlen fillér sincs nála, ellenben hajlandó a szoba bére fejében zálogot adni. Erre figyelmesebben megnéztem a férfit és láttam, hogy halotthalvány volt, kezei, lábai reszkettek, alig tudott uralkodni magán. Észrevette vizsgálódásomat és azt mondta: — Ne kérdezzen semmit, rettenetes élményem volt, huszonnégy órája nem ettem semmit. Higgye el nekem, tisztességes ember vagyok! — Kinyitotta kézitáskáját, amelyben különböző műszerek voltak. Kivett egy körülbelül harminc centiméterhosszú, húsz centiméter széles fekete etűst és átadta nekem. Kinyitottam és egy nagyszerű rajzeszközt találtam benne. — Ezt adom önnek zálogul. A rajzeszköz 8—10 millió koronát ér. Nagyon kérem, adjon rá pénzt nekem vagy vegye meg tőlem. Minden összeggel megelégszem, csak annyi legyen, hogy valami élelmet vásárolhassak és közelebb juthassak Berlinhez, ahol otthonvagyok. — Azt válaszoltam, hogy nekem semmi szükségem nincs rajzeszközre és még kevésbé akarnám megkárosítani. Csak annyit tehetek, hogy ebédjéről gondoskodom s adok 200.000 koronát további útjához. Mégt azt is tanácsoltam neki, hogy ne vegye ki a szobát, hanem utazzon rögtön délután tovább, hogy így kevesebb pénzre legyen szüksége. Meg is fogadta a tanácsomat s a szobát lerendelte. Megkaptam zálogul a rajzeszközt és Schultze, aki közben az étteremben megebédelt, ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem: — Pénzét a német követség révén fogja megkapni. Néhány nap múlva tényleg kaptam értesítést a követségtől, hogy Schultze úr Berlinből pénzt küldött számomra. Átvettem az összeget és a rajzeszközt vagy a követség, vagy a posta útján — erre most már nem emlékszem pontosan — visszaküldtem Schultzenak Berlinbe. Mást különös vendégünkről nem tudtam meg, sejtelmem sem volt róla, hogy a magyar frankhamisítók pénzjegyszakértője volt, hanem mindezt csak ma az újságokból tudtam meg, amelyek leközölték Schultze vallomását, így vagyok én Schultze koronatanúja. A CARMINE-GYÁR LEVELE A FRANCIÁKHOZ. A bécsi Carmine-gyár, amely a Térképészeti Intézet részére szállította azokat a gépeket, amelyeken a hamis ezerfrankosokat készítették, ma levelet írt a Budapesten időző francia megbízottakhoz. Ebben közük azt, hogy a gépeket Gerő László a Térképészeti Intézet részére rendelte meg náluk, de miután a cég jóhírnevének igen kellemetlen, hogy a frankügybe ilyen módon belekeveredett, saját reputációja érdekében a gyár igazgatósága felajánlja, hogy mindazt, amiről az üggyel kapcsolatban tudomással bír, a legnagyobb részletességgel hajlandó közölni a franciákkal, így a Carmine-gyár igazgatói azt írják, hogy a gép eladásának és elszállításának körülményeit a franciák kívánságára készséggel adják tudomásul, valamint azt is, hogy ki fizette ki a gépeket, ami a nyomozás szempontjából igen nagy fontossággal bír. A Budapesten időző francia megbízottak a bécsi cég leveleiét áttették a rendőrséghez azzal, hogy a megfelelő diplomáciai lépéseket az illetékes hatóságok útján haladéktalanul tegyék meg arra nézve, hogy Bécsben a gyár igazgatóit kihallgassák. Cseh támadások a magyar hirlapiróegyesületek ellen. Prága, március 1. A lapok jelentést közölnek a magyar hirlapiró-egyesületeknek a népszövetség amaz indítványára adott elutasító válaszáról, amely a világsajtó szerveit békebizottság megalapítására szólítja fel. A Szlovenszki Dennik a magyar hírlapírótestületek válaszát a «Magyar szemtelenség» címmel közli, a Venkov pedig többek között így ír: — A magyarok minden nemzetközi vonatkozású cselekedetét abból a szempontból kell megítélni, hogy Magyarországon a politikai kalandorok az urak, akiknek számára a nemzetközi szokások és törvények csak az európai nyilvánosság becsapására jók. Világosan beszél a budapesti hírlapíró-testületek válasza, mint a magyar dzsungel hangja. Egész Európa tisztában van azzal, milyen áldozatokat hoztak a békéért, mert emlékszik reá, mint akarták a magyarok a háborúban elnyelni Szerbiát s mint idézték elő a magyar mágnások a háborút. A magyar hirlapiróknak a magyar pacifizmusra vonatkozó állítását tehát újabb magyar csalásnak kell minősíteni. A magyar pacifisták szájából, mellyel volt határaikat követelik vissza, tigrisfogak villannak elő, amelyek egykor a tótok, délszlávok és románok busát tépték. A magyar dzsungel felüvöltésére csak egy lehet a válasz: A tigris foga is kitörik az acélon! Lemondott a német nemzeti párt elnöke, Berlin, március 1. Mint a Montag értesül, Winkler dr., a német nemzeti pártnak elnöke, a párt valamennyi érdekelt tagjához levelet intézett, amelyben bejelenti az elnökségről való lemondását és ezt a levelet a tagok ma meg is kapják. A birodalmi gyűlés mai teljes ülésén tartják meg az első kötelezettség nélküli megbeszéléseket abban a kérdésben, hogy ki lesz Winkler utóda. ÚJSÁG KEDD, 1926 MÁRCIUS 2 Parisban a negyedik emeletről levetette magát egy ismert pesti gabonabizományos felesége. Grosz Hugó gabonabizományos szerencsétlen házassága. — Pesten gabonabizományos, Parisban, gyári munkás. Grosz családja ellenezte a házasságot és amikor mégis elybekeltek, aput kitagadták. Marmorstein Elza útja az alföldi pusztától a párisi rue Saint Honore-ig. Páris, március 1. Grosz Hugó budapesti gabonakereskedő válófélben levő felesége, született Marmorstein Elza öngyilkosságot követett el. Az egyik ház negyedik emeletéről ledobta magát. Állapota súlyos. Elindul a kislány a vonaton Pestre ... Neve: Marmorstein Elza. A haja lenszőke, a szeme olyan kék, mint a búzavirág, ringó a járása. A dústermésü alföldi tanyán, ahol nevelkedik, indul a szeme annak, aki ránéz. Az édesapja gazdatiszt, apja kilenc gyepneknek. Kilenc gyermeknek, akike az apjuk egyformán becéz és akik közül a legidősebb az Elza. Ahogy aztán nagy lánnyá serdült a papa becézett Elzikéje, a család egyre több olyan vonást észlelt a lányon, ami nem tetszett nekik. — Nagyravágyó. — búgnak össze mögötte a szomszédok. — Gőgös és hiú. Olyan kevély, mintha hercegkisasszony lenne... Egyre több ellenvetés hangzik az Elza kisasszony viselkedésével szemben. Az ifjú urak udvarlását szívesen veszi, nem veti meg a takaros ruhát. Ahogy a tanyán mondják róla: hétköznap is úgy öltözködik, mintha ünnep lenne... Ezért aztán szekirozzák. Dől a szemrehányás a mama szájából: — Nem jól van ez így, Elzikém, inkább házidolgokkal foglalatoskodjál, nem falusi lánynak való a hűságos ruha... Unja már Marmorstein Elza a sok szekirozást, a megrovó szavakat. És érzi, hogy már elég volt a jó polgári nyugalomból, a zsiroskenyérszagú jólétből, az egyhangú pusztai életből, vágyik ki a világba, ahogy ő mondja: az Életbe és megszökik hazulról. Nem is szökik. A szülők tudnak róla, hogy Elza utazik Pestre, de hagyják, érzik, hogy nem lehet már visszacsinálni a dolgot. És Marmorstein Elza elindult Pestre, amelytől annyi szépet remél. Pesten egy bomba nagy bérház legfelső emeletén bérel hónapos szobát és egy gyógyszertárban beül a pénztárba. Egyszer egy fiatalember bejön aszpirinért és Elzán felejti a tekintetét. Elzának is megtetszik a fiú. Már találkoznak is. A fiatalember a gyógyszertárból hazakiséri a leányt és rajongó szavakkal ecseteli előtte milyen gyönyörű lesz a jövőjük; az a legkevesebb, hogy azt a pár csillagocskát onnan az égről lehozza neki. Szerelem. Több mint négy évig együtt vannak. Tervezik a jövőjüket, a házasságukat, amelynek egyetlen akadálya az, hogy a fiú családja semmi esetre nem egyezik bele. A fiú, Grosz Hugó, a budapesti tőzsdén bejegyzett gabonabizományos, érezteti a leánnyal, hogy nem is merne szülei előtt a házasságról beszélni, annyira kilátástalan, hogy a szülői beleegyezést megkaphassák. De a leány nem csügged. A férfitől mindent megkap. Grosz Hugó reggeltől napnyugvásig előbb a tőzsde parkettjén, később a bizományos irodájában izzad és verejtékez és kaparja elő a pénzt és egyetlen vágya, hogy mindent megszerezzen a nőnek, akit szeret. A konjunktúrában aztán minden sikerül és már azt hiszik, hogy célnál vannak. Csak még néhány hónap, hogy a fiú növekedő vagyonát még jobban kiépítse, azután lakást szerezzenek és akár van családi beleegyezés, akár nincs, egybekelnek. «HA FELESÉGÜL VESZED, KITAGADUNK.* És ekkor jött az összeomlás. Grosz Hugó minden vagyonát elveszti, csomó adóssággal végzi karrierjét a szabadság-téri palotában. Az édesapja, aki egyike a legrégibb és legtekintélyesebb pesti gabonabizományosoknak, kifizeti fiáért a tengernyi tartozást. Grosz Hugó újabb kötelezettséget érez apjával szemben és meg is mondja a leánynak, hogy azok után, hogy apja megmentette őt a romlástól, nem veheti el feleségül, mert ez maga után vonná, hogy őt kitagadják a családból. És Elza a nyakába borul: — Mégis az enyém leszel! A feleséged leszek! A család természetesen tud Elzáról, de Grosz Hugónak tudomására adják, hogy ha a nőt feleségül veszi, azonnal kitagadják. Az összeomlásban már egész reményét veszítette, szaladgált pénz után a fiatalember, de hasztalanul csak annyi jövedelme van, amennyire az apja irodájában szert tud tenni. Ez azonban kevés a jóléthez és kényelemhez szokott Marmorstein Elza eltartására. És Marmorstein Elza érezteti a férfival, hogy ha már jólétet nem tud nyújtani neki, legalább kárpótolja azzal, hogy feleségül veszi. Szegény zaklatott életű Grosz Hugó letörten és elcsigázottan kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is, hogy tiszta helyzetet tudjon maga körül teremteni. Tudta, ha elveszi feleségül a leányt, a család kérlelhetetlenül kitagadja. Viszont, ha nem veszi nőül, a leány otthagyja és kirúgja és nem áll szóba többé vele. A családjától függött a boldogulása és a jövője. A nőtől az élete. A nőt választotta. Tavaly egy februári estén megigértették vele, hogy azzal afeslett életű leányzóval többet nem áll szóba. Másnap reggel Grosz Hugó elindult hazulról. — Hová mégy, fiam! — Dolgom van. — Ebédre hazajöszi . Feltétlenül. Grosz Hugó egyenesen a kertész utcai anyakönyvvezetőhöz indult, ott feleségül vette szerelmesét és nem ment haza. Ebédre nem volt otthon. A családtól, barátoktól kitagadott házaspár a rue St. Honoré egy szerény hotelében bérelt szállást. A férj és a feleség gyárba jártak dolgozni. Kínlódtak és verejtékeztek, a centimeseket élükre rakták, de este, ha kis szobácskájukba hazatértek, boldogok voltak. Nehezen bár, de bírták a munkát. Az elpuhult kényelmes férfi és az agyonkényeztetett asszony beletörődtek a gyári robotba. És megszületett a gyerek. A Georg Pierre nevet kapta. A kisfiú, akihez minden reményük fűződött, aki munkavágyukat élesztette, aki ezerszer megtagadott és ellenzett szerelmük szimbóluma volt, meghalt. A gyerek halála nagyon megtörte Groszékat. Már nem a régi dalos kedvvel mentek reggel a gyárba, a küzdés közössége, kettőjük nagy öröme és célja kisiklott mellőlük, már lélektelen volt a robotjuk, már unták a szegénységüket. A férfi arra gondolt, ha otthon lenne, betegeskedő öreg édesapja már régen őt bízta volna meg az iroda vezetésével, gondtalan jólétben élne, az asszony pedig a kitervelt nagy álmait temetgette. Grosz Hugót rémízgették és bántották a hazulról jött hírek is. Ezek a hírek arról szóltak, hogy házassága végképpen lesújtotta családját, édesanyjának szívbaja súlyosbodott, a hír hallatára, hogy becézett fia feleségül vette azt a nőt, akinek nevét a házban ki sem volt szabad mondani. Már civakodtak is. Ha hazajöttek a gyárból, Nem is vacsorázott otthon. Sőt egyáltalán nem ment többé haza. Azzal tisztában volt, hogy atyja támogatása nélkül nem bír megmoccanni a tőzsdén. Az eddig élvezett hitele, üzleti nimbusza és kereskedői tisztessége az apja személyéhez fűződött. De Marmorstein Elza, most már Grosz Hugóné, látván, hogy az anyagi forrás mindörökre bedugult, mert a család a fiú házassága után kitagadta őt, vállalkozott arra, hogy az urával együtt akár nehéz munkával is megkeresi a kenyerét. Az utolsó koronákért vasúti jegyet váltottak. Amikor a Gare de L’est kápráztató forgalmában körülnéztek, az asszony odasimult a férjéhez és fogadkozott, hogy dolgozni fognak és szerényen élve küzdenek a jövőjükért, szótlanul lefeküdtek, gyűlölettel tekintettek egymásra, mindegyik a másikat okolta a nyomorúságért, amelyet elszenvedett. — Így nem mehet tovább — törte meg egyszer a dermesztő csendet a fiú. — A gyermek meghalt. És ugye... mi már nem is szeretjük egymást? Egy este, mikor az asszony hazajött, már nem találta otthon a férfit. Grosz Hugó hirtelen elutazott Párisból Bécsbe. Budapestre nem mert jönni, félt, ha anyja meglátja őt, izgalmában szívbaja még súlyosbodik... És Marmorstein Elza egyedül maradt a párisi rengetegben, már a férfi sem állt mellette,akiért minden álmát feláldozta, akiben hitt és akit egyedül tartott fontosnak az életben. És rámeredt a jövő, amit sötétnek és kétségbeejtőnek látott. Nem sokat töprengett, felment a ház negyedik emeletére és levetette magát. Grosz Hugó családtagjai közül még csak kevesen tudják az öngyilkossági hírt, így beszélnek róla: — Mi nem ismertük őt. Hugó karrierjét tönkretette, a család ezért kitagadta Hugót. Végsőkig elleneztük a házasságot, mi igazán nem tehetünk róla, hogy ilyen szomorú vége lett ennek a szerencsétlen házasságnak, amelynek két áldozata van. Kellér Andor: Megszületik és meghal George Pierre. n Urossas BCTBfr rapps ettOTI HW ksto mlicicnun Tulajdonos: Igazgató: RsM fflj ppf tj BdRlVH Sterk Ferenc Farkas Kálmán DIhrntpfI szállodák ^ ^szes fiókjai. ' "' | j Tovább kutatja az ellenzék vitéz Vannay László alföldi akciójának kulisszatitkait. Hegymegi Kiss Pál felszólította a belügyminisztert, nyilatkozzék a Vannay ellen Szegeden indított eljárás aktáiról. Rakovszky Iván belügyminiszter egy „borközi" állapotban lévő ember „zavaros" kijelentéseinek minősítette Vannay szavait. Ma a nemzetgyűlésen az elnöki napirendi indítvánnyal szemben Hegymegi-Kiss Pál azt ajánlotta, hogy a nemzetgyűlés tűzze napirendre azoknak a szomorú jelenségeknek a tárgyalását, amelyek vitéz Vannay László tetteiből és nyilatkozataiból világlanak ki. A frankhamisítással egyidejűleg — mondotta — az országban még egy hamisítás folyik: a közvélemény meghamisítása. Ennek a közvélemény-meghamisításnak az eredménye ez a sajnálatos és eléggé el nem ítélhető merénylet, melyet Vázsonyi Vilmos ellen követtek el. A merénylők egyike, vitéz Vannay László... Hothenstein Mór: Ilyen emberek nevelik a mi fiainkat. „ Hegymegi-Kiss Pál. .. az utóbbi hetekben lent járt az Alföldön, Szegeden, Kiskunfélegyházán, Kunszentmártonban, ahol hamis írás felmutatásával azt igazolta, hogy ő a kabinetirodától kapott titkos missziót. Mivel ez az írás hamis volt, Vannay László kormányzósértést követett el. Vannay László ott az Alföldön fegyveres felkelésre biztatta a polgárságot, azt az utasítást adta nekik, hogy legyenek állandóan készenlétben s az elkövetkező felhívás alkalmával azonnal fegyveresen siessenek Budapestre. Vannay László kijelentései miatt a szegedi rendőrkapitányság nyomozást indított és annak eredményéről hivatalosan értesítette a belügyminiszter urat. Mikor azonban mi a belügyminiszter úrtól erre vonatkozólag felvilágosítást kérünk, akkor azt a választ adta, hogy semmi okot nem lát az eljárás folytatására és elzárkózik a szegedi rendőrfőkapitányság jelentésének ismertetésétől. Miután ez a helyzet, javaslom, hogy a Vannay László által tett kijelentésekből kivilágló szomorú jelenségeknek tárgyalását tűzze a nemzetgyűlés holnapi napirendjére. A felszólalásra nyomban válaszolt Rakovszky Iván belügyminiszter. — A képviselő úr — mondotta — azt kifogásolja többek között, hogy nem vagyok hajlandó nyilvánosságra hozni a szegedi rendőrfőkapitánynak Vannay ottartózkodásáról szóló jelentését. Hivatalos okmányokat nem szabad és nem lehet teljes szövegben közzétenni, de ha a nemzetgyűlés kéri azt tőlem, nem fogok elzárkózni. Éppen azért ismertetni kívánom a szegedi főkapitánynak hozzám érkezett szóban forgó jelentését. Ez a jelentés távolról sem tesz említést toborzásról és fegyveres erők gyűjtéséről. Vannay Szegeden két kocsmában különböző kijelentéseket tett, ezek arra vonatkoznak, hogy neki előkelő összeköttetései vannak. (Nagy zaj.) Ezek az állítások már az első látszatra is hamisaknak mutatkoztak. Vannay levélre hivatkozott, melyet állítólag a kabinetirodától kapott, amelyben az a felhatalmazás lenne, hogy ő adatokat gyűjtsön egyes tisztviselők működéséről. A szegedi rendőrség szerint erre a hazugságra azért volt szükség, hogy személyének nagyobb súlyt tudjon adni. Kocsmai kijelentésekre vonatkozólag megállapította a rendőrség, hogy Vannaynakfegyveres emberei nincsenek és hazugság az a kijelentése is, hogy neki a legközelebbi választáson nagy szerepe lesz, mert meg fogja buktatni Horváth Zoltán képviselőt. Azt is mondotta, hogy neki a belügyminisztertől megbízása van, hogy adatokat gyűjtsön Holló Béla kiskunfélegyházi polgármester ellen, akit így simábban lehet majd felfüggeszteni. A szegedi rendőrség megállapította, hogy ezek egy berközi állapotban lévő ember zavaros kijelentései. A Vannay lakásán tartott házkutatás alkalmával találtak egy levelet is, amelyben célzás volt egy bizonyos megbeszélt ügyre. Kiderült, hogy egy memorandumra vonatkozik ez, amelyet a kiskunfélegyházai polgármester ellen akart megszerkeszteni. A vizsgálat kiderítette, hogy Vannay Kunszentmártonban járt, ami pedig gödöllői szereplését illeti, a nyomozás folyik s mihelyt eredményt kapunk, tájékoztatom erről a nemzetgyűlést. A hatóságok mindent megtettek, hogy ez az ember ne zavarhassa a közrendet. Anyák vigyázzatok a gyermek ápolása, táplálása és gondozására, különösen születésétől 6 éves koráig Dr. PREISICH KORNÉL egyetemi m. tanár könyvecskéje az anyák kiskátéja Ara bérmentes küldéssel 17.000 K. BÉTA IRODALMI RT. KIADÁSA Budapest, VII. Erzsébet körút 43. ** *