Ujság, 1926. április (2. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

CSÜTÖRTÖK, 1926 ÁPRILIS 1 ÚJSÁG Lovászy Márton ma éjjel Budapestre érkezett. Kijelentette, hogy nem akar politizálni. Hegyeshalomtól Komáromig rendőri őrizet alatt utazott. A belügyminisz­térium telefonon oldotta fel a rendőri őrizetet. Sajtóvétségért bíróság elé állítják Lovászy Mártont Lovászii Márton volt országgyűlési képviselő ma éjszaka a bécsi gyorsvonaton Budapestre ér­kezett. Ebben az ügyben a magyar kormányhoz közel álló körökben így nyilatkoztak munkatár­sunknak:­­T- Lovászy Márton hazatérésének semmi aka­dálya nincsen, mert — mint ismeretes — a kor­mánynak az az álláspontja, hogy az emigránsok hazajöhetnek, amennyiben azonban velük szem­ben eljárás van folyamatban, a bűnvádi eljárás szabályainak értelmében eljárnak ellenük. Lo­vászy Márton ellen sajtóvétségek miatt van bűn­vádi eljárás folyamatban és hazatéréséről a bűn­ügyi és közigazgatási hatóságoknak tudomásuk van. Tekintettel arra, hogy Lovászy az utóbbi időben távol tartotta magát az emigráció propa­gandájától, s mivel nem súlyosak azok a bűn­cselekmények, amelyek terhelik, kormánypárti körökben úgy tudják, hogy Lovászy szabadlábon védekezhetik. Lovászy Márton tudvalevően a magyar poli­tikai élet régi harcosa. Mint a függetlenségi párt tagja, évtizedeken át jelentős szerepet vitt a­ ma­gyar parlamentben. Az őszirózsás forradalom alatt a Károlyi-kormány közoktatásügyi minisztere, majd a Friedrich-kormány külügyminisztere volt. Több mint hat évig időzött távol az országtól s ezt az időt részint Jugoszláviában, részint Bécs­­ben töltötte. Feleségének betegsége miatt tért vissza a magyar fővárosba. Lovászy Márton elutazására már a múlt hét végén megtett minden előkészületet Bécs­ben, mert arról értesítették, hogy a magyar kormány minden akadályt elhárít útja elől és megadja neki a hazautazási engedélyt. Lovászy már hétfőn jelentkezett is a bécsi ma­gyar követségen, ahol a főkonzul közölte vele, hogy most már sürgönyözhet haza a feleségé­nek és legkésőbb szerdán Budapestre indulhat. Lovászy azonnal fel is adta a táviratot Buda­pestre. Beteg feleségét értesítette, hogy szerdán délután indul Bécsből. Az utazáshoz azonban feltétlenül szüksége volt útlevélpótló h­azautazási igazolványra, amelyet sem kedden, sem több­szöri kérésre szerdán délután 2 óráig nem si­került megszereznie. A legnagyobb izgalomban várta a követség értesítését, de hiába. Már-már azon a ponton volt, hogy újabb táviratot me­neszt feleségéhez s abban jelzi törekvésének­­meghiúsulását. Két óra után néhány perccel is­mét felhívta telefonon a követséget, ahonnan azt a választ kapta, hogy a külügyminisztérium hozzájárulása még mindig nem érkezett meg és ne is számítson arra, hogy szerdán elindulhat Budapestre. Erről legfeljebb csütörtökön lehet szó. Ekkor jelentkezett a bécsi magyar követségen Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő, aki azért utazott Bécsbe, hogy Lovászy Mártont haza­­kísérje. Délután fél három lehetett, amikor Nagy Vince telefonon felhívta a követségen Nagy Árpád főkonzult, akire ennek az ügynek az el­intézése tartozott­, majd személyesen is felke­reste és ekkor azt a felvilágosítást kapta, hogy néhány perccel előbb megérkezett a felhatalma­zás Budapestről . Lovászy Márton részére a konzulátus rögtön ki fogja állítani a hazautazásra vonatkozó engedélyt. Ez meg is történt. Az en­gedélyt Lovászy személyesen vette át és délután 3­6-kor Nagy Vince kíséretében a gyorsvonaton elindult Bécsből. Hegyeshalomig minden incidens nélkül utaz­tak. Itt Szupert Rezső szállott fel hozzájuk a vo­natra és a Kossuth-párt nevében melegen üdvö­zölte Lovászyt, aki meghatva mondott köszöne­tet a fogadtatásért. Alig foglalták el helyüket el­­sőosztályú fülkéjükben, amikor a vonaton lévő inspekciós rendőrtisztviselő, Szlovák rendőr­­kapitány, belépett a fülkébe és udvariasan arra szólította fel Lovászyt, hogy csomag­jaival együtt kövesse őt a rendőrség részére fentartott fülkébe. Erre a felszólításra Lovászy Márton Rupert Rezső és Nagy Vince képviselők társaságában átment a rendőrség fülkéjébe. Végig a folyosón, ahol ke­­resztülvonultak, nagy feltűnést keltett, hogy Lo­vászy és a képviselők, akiket a közönség felis­mert, a rendőrkapitány és detektívek kíséretében vanna! Ettől a pillanattól kezdve tehát Lovászy Márton a rendőrség őrizetében folytatta to­vább útját Budapest felé. A rendőrség fülkéjében a politikusok kérdést in­téztek a rendőrkapitányhoz, hogy micsoda intéz­kedés alapján történt Lovászy őrizetbevétele. Szlovák kapitány egy számmal megjelölt bel­ügyminiszteri rendelkezésre hivatkozott, amely február 12-én kelt és amelynek értelmében Lo­vászy Márton rendőri őrizetbe veendő abban a pillanatban, amikor a magyar határt átlépi. A képviselők és Lovászy felvilágosították erre a rendőrkapitányt, hogy ez régi és idejétmúlt intéz­kedés lehet csupán, mert Lovászy nem önhatal­múlag és a kormány tudta nélkül lépte át a ha­tárt, hanem a bécsi magyar követség hivatalos és pecsétes igazolványa szerint erre hatósági enge­­délye van. E bejelentés után felkérték a rendőrkapitányt, hogy azonnal telefonon intézzen kérdést ebben az ügyben a belügyminiszterhez, mert lehetetlen, hogy ott m­ár meg ne változtatták volna a február 12-iki intézkedést. Szlovák rendőrkapitány hiva­talos után, Rupert és Nagy Vince képviselők pe­dig dringend-táviratban azonnal a belügyminisz­térium közbiztonsági osztályához fordultak és rögtöni távirati vagy telefoni intézkedést kértek Komáromig vagy legkésőbb a keleti pályaudvarra való beérkezésig. A belügyminisztérium intézkedése telefon útján már Komáromban megtörtént. Szlovák rendőrkapitány ekkor Lovászy tudomására adta, hogy ettől a pillanattól kezdve sza­bad, mert a februári intézkedés nullifi­­kálva van. Ha a kormány rendelkezése az utazás alatt nem következett volna be, Szlovák rendőrkapitány a régi utasítás értelmében kénytelen lett volna Lovászyt megérkezése után azonnal az ügyész­ségnek átadni.­­ Lovászyék Győrtől kezdve az út egy részét az étkezőkocsiban tették meg. Rupert Rezső az­zal a kérdéssel fordult a rendőrkapitányhoz, hogy amennyiben nem érkeznék meg a kormány feloldó végzése az utazás folyamán és a rendőri őrizet ilyenformán nem volna megszüntethető, nem volna-e lehetséges, hogy Lovászy helyett két aktív politikust helyezzenek addig rendőri őri­zetbe, míg a belügyminiszter a február 12-iki végzést megsemmisíti: őt és Nagy Vincét. Kelenföldnél Lovászy Márton barátainak újabb csoportja szállott fel a vonatra. Párthívei, régi ismerősei. A bécsi gyorsvonat 12 perc ké­séssel futott be a keleti pályaudvarra, amelynek perronján két rendőrtanácsos és egész detektív­­csoport volt szolgálattételre kirendelve. Minden három lépésre egy rendőr, vagy egy rendőrtiszt állott. Lovászy Márton fogadására sokan eljöttek barátai, párthívei és ismerősei közül. Családjából fia, ifj. Lovászy Márton szerkesztő várakozott reá. Ott voltak a többi között Búza Barna, Vass János, Vámbéri­ Rusztem, Latinák Jenő, Kiár Zoltán, Melha Armand, Kollmann Lajos, Fényes László, Schubert Sándor és számos újságíró. Lovászy Márton frissen és kipirult arccal ug­rott le a Pullmann-kocsiból. Átölelte és megcsó­kolta fiát és régi barátait. Ugyanekkor a szolgá­latot teljesítő rendőrfőtanácsosok Szlovák rend­őrkapitányhoz siettek, akitől jelentést kértek. Az üdvözlések után Lovászy Márton Fóthy Vilmos társaságában autóba ült és azonnal feleségéhez hajtatott. Podgyásza egy nagyon szerény fonott utazókosárból és egy bőrkofferből állott. Néhány percig alkalmunk volt Lovászy Már­tonnal beszélgetni. — Volt ugyan egy kis kellemetlenségem az után — mondotta —, de hála Istennek ez is el­múlt. Egyébként nagyon kellemesen telt el az út. Kitűnően érzem magam és nagyon boldog vagyok, hogy végre itthon lehetek. Itthon is ma­radok most már végképpen. A feleségem beteg, ápolnom kell, jól el kell helyeznem. Nem politizálni jöttem­ haza. Nem, nem akarok politizálni. Nagyon sok magánügyem van, évek alatt alapo­san felgyülemlettek, ezeket kell most rendez­nem és lebonyolítanom. Könnyes szemmel szállt az autóba Lovászy Márton. Mögötte ott száguldott a 29—293. számú hatalmas Mercedes-kocsi öt detekk­vvel. lesi k­ifi Nőé felöltő....................... 590..— Más ruha.......................... 750.— Nőá pongyola................ 200.— Női ing hímezve...... ........ 45.— Férfifelöltő ...................1200.— Férfiöltöny..................... 950.­és feljebb. Az árak ezrekben értendők. Részletre is kaph­atók! Fehérnemű Konfekció Rt. Budapest, IV.,Semmelweis­ utca 2., félemelet Kossuth Lajos­ utca sarkán. Végső kifejlődéséhez jutott el a frankügy nyomozása. Izgalmas kihallgatások folytak le a Markó­ utcai fogházban. Gerő László fontos vallomást tett. Fordulatot várnak Pallavicini őrgróf adataitól. Parancsot kapott Gerő a bűnjelek eltüntetésére. A frankügy nyomozása izgalmas kihallga­tásokkal és szembesítésekkel közeledik a vég­­kifejlődés felé. Amióta Graviére és Doucet visszatértek Németországból és magukkal hozták a hamisításhoz használt anyagok, gé­pek, papír, fotócikkek beszerzésére vonatkozó összes és megcáfolhatatlan adatokat, az ügyészség Markó­ utcai fogházában reggeltől­­estig folyik a letartóztatottak vallatása kül­földi utazásaikra, tárgyalásaikra, megbeszé­léseikre vonatkozóan. Többször elővették Windischgratz Lajos herceget, Gerőt, Bár­do­syt és Rábát a tényállás pontos lerögzítése érdekében, minden ellentétes vallomásra szembesítéseket foganatosítottak. Eddig, még nem jártak teljes eredménnyel ezek a szem­besítések, csupán egyes részleteiben oszlatták el a homályt a titokzatos kezek által mozga­tott bűnügy végrehajtásának módozatairól. A legutóbbi napok kihallgatásain megint különös jelenségek voltak észlelhetők. Rába Dezső eddig minden kérdésre kimerítően és legjobb tudomása szerint megadta a feleletet. Amióta azonban a franciák a német kapcso­latok iránt érdeklődnek és tisztázni akarják a vádlottak beismerése alapján is azt, hogy a frankhamisítók élénk összeköttetésben állot­tak a müncheni Karthographisches Institut-tal — Rába hallgatásba burkolódzik. Windischgratz Lajos herceg kihallgatása elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a rendőr­ség végre tisztán lássa Teleki Pál grófnak és Gerő Lászlónak a frankakcióban elfoglalt sze­repet. A herceg eddigi vallomásain még min­dig nem akar változtatni, csupán a részidők­ben mond itt-ott egy-egy nóvumot. Gerő kihallgatásai jártak eddig a legtöbb pozitív eredménnyel. A Térképészeti Intézet főtanácsnoka beismerte, hogy Teleki grófnál 1923-ban volt egy tanácskozás, amelyen vé­letlenül Nádosy is részt vett. Ezen a meg­beszélésen kapta azt az utasítást Teleki gróf­tól, hogy a frankügyben látogassa meg Win­dischgrätz herceget és terjesszen elő részletes szakértői jelentést arról, hogy a frankhami­­sítási akció a herceg tervei és a rendelkezé­sére álló eszközök segítségével lebonyolít­­ható-e vagy sem. Gerő elmondotta még, hogy Nádosy a tárgyalás alkalmával felajánlotta neki, hogy autóján a herceghez viszi. Ez így, is történt. Gerőt Nádosy elvitte Windisch­­grätzhez, aki beavatta őt terveibe és közölte vele az akció végrehajtásának biztosítékait is. Még egy rendkívül jelentős részlete volt Gerő új vallomásának és pedig az, hogy a botrány kipattanása után Gerő parancsot kapott az összes bűnjelek megsemmisítésére­ és eltüntetésére. Gerő kijelentette a feltett kérdésekre, hogy a bűnjelek megsemmisítésé­ről beszámolt Windischgrätznek és Nádosy­­nak. Ezt a jelentést Rába is hallotta. Ezután következett Teleki Pál kihallga­tása, amit már nem a franciák kértek, hanem a magyar hatóságok rendelték el. Teleki há­rom órán keresztül ismertette szerepét az ügy­ben, de változatlanul megmaradt régebbi ki­jelentései mellett, amelyek szerint ő 1922-ben — és nem 1923-ban mint Gerő állítja — azért hozta össze Gerőt a herceggel, hogy az akciót megakadályozza. Nádosy kihallgatása nem vitte előbbre az ügyet, amennyiben a volt országos főkapitány nem emlékezik arra, miképpen folyt le az a tanácskozás, amelyen Gerőt Teleki a herceg­hez küldte. Nádosy csak annyit ismer el, hogy ő az akció protezsálója volt, akinek sze­repe tulajdonképpen csak a már kész hamis­bankók kihelyezésével kezdődött meg és ki­zárólag a hamis útlevelek megszerzésére szo­rítkozott. Ma délután újra Rábát és Gerőt hallgatták ki. Rábához a parlamenti bizottság előtt tett vallomására vonatkozólag tettek fel kérdése­ket. Rába akkor előadta, hogy Teleki volt az, aki a Térképészeti Intézetet a frankhamisítás lebonyolítására a hercegnek ajánlotta. Ezen­kívül kihallgatják Rábát annak a beszélgetés­nek a részleteire vonatkozóan is, mely a her­ceg, Nádosy és Gerő között a bűnjelek meg­semmisítésére nézve folyt le. A közeli napokban ismét nagy események várhatók a frankügyben, mely a most folyó kihallgatásokkal elérkezett kulminációs pont­jához. A franciák rendkívüli érdeklődéssel tekintenek Pallavicini őrgróf vallomása elé, aki értesüléseink szerint nagy meglepetéseket tartogat tarsolyában.. Feltétlenül sor fog ke­rülni még az ügyben herceg Windischgratz Lajosné kihallgatására, még pedig nem fér­jére, a hercegre, illetőleg annak szerepére vo­natkozóan, h­anem­ olyan személyekkel kap­csolatosan, akiknek közreműködését a her­cegnő bizonyítani tudja. 3 Tricot Jumper Ruha legjobb divatszínekben, elsőrendű minőség 850TM 1/ A J? 1~* A k­oronaherceg-u. 6 és r /IIV, vT/l Kossuth Lajos­ utca 11 A Nagy Pál-féle napiparancs alapján kifogásolják Prónay Pál megbízatását az Este Esterházy Ferenc gróf ragaszkodik ahhoz, hogy Prónay legyen az egyik segédje. A megbízottak szerdai tanácskozása: Újabb afférok sorozata várható. Az Újság beszámolt arról a mulatóbeli in­cidensről, mely Esterházy Ferenc gróf, a tatai hitbizomány ura és Schwendtner Pál huszár­­főhadnagy között keletkezett. Megírtuk, hogy a felek az ügyet lovagias útra terelték, s a gróf maga részéről egyik segédül Prónay Pál bárót nevezte meg. Ami előrelátható volt, miután az ügyben katonák szerepelnek, Prónay Pál megbízatása ellen Schwendt­ner segédei kifogást emeltek, az ismeretes Nagy Pál-féle napiparancs alapján, me­lyet annak idején a volt hadseregparancs­­nok kiadott ellene. Schwendtner megbízottai e rendeletre való hivatkozással kérik, hogy Esterházy Ferenc gróf Prónay helyett más megbízottat nevezzen meg, akivel együtt Collas Tibor báró és a hu­szárfőhadnagy két segédje a lovagias ügyet le­tárgyalják. Szerdán délelőtt lett nyilvánvaló az Ester­házy—Schwendtner-afférnek ez az újabb fej­leménye, melyről ma még nem lehet tudni, hogy milyen eredményre fog vezetni. Ester­házy Ferenc gróf ugyanis, amikor tudomására hozták ezt a momentumot, a legnagyobb ha­tározottsággal kijelentette, hogy ragaszkodik Prónay báró megbízatásához és nem hajlandó ni­rí­v segédet megnevezni helyette. Mindezt pedig szerdán este tudomására hozták Schwendtner megbízottainak is, akik kijelentették, hogy legnagyobb sajnálatukra, nem áll módjuk­ban a fent említett napiparancs rendelke­zése alapján Prónay Pál báróval letár­gyalni a lovagias ügyet. Amint tehát megmondottuk, a mulatóbeli incidensből keletkezett lovagias ügynek eset­leg hosszabb folytatása lesz, újabb afférok so­rozata várható Nagy Pál rendelete miatt, mert Schwendtner megbízottai nem hajlandók állás­pontjukat megváltoztatni, aminthogy ez mind­addig nem is áll módjukban, amíg a volt had­­seregfőparancsnok napiparancsát hatályon kí­vül nem helyezik. Értesülésünk szerint, amennyiben Ester­házy Ferenc gróf továbbra is ragaszkodnék Prónay Pálhoz, az ellenfél megbízottai jelen­tést tesznek felettes katonai hatóságuknak, melynek döntésétől teszik függővé a lovagias ügy további fejleményeit. | Crepe­le | Cfim­e 59 | PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ ^1"* készséggel'küldünk gg

Next