Ujság, 1926. július (2. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

! Egy kis nézeteltérés. Irta Szterényi József báró. Csehországban vagyok, szokásos évi kúrám. Itt olvasom a csehszlovák köztársaság It budapesti és mostani bécsi követének nyilozatát a legújabb cseh agrárvámról és enk kapcsán országának és Magyarországnak jartáshoz való gazdasági viszonyáról. Erre ailatkozatra szükségesnek tartom reflektálni annak némely tévedését helyreigazítani, ez a követ ar lényeges tévedésekbe esik nyiltozatában. Nem annyira tények, mint reális és következtetés tekintetében. És némely idasági, illetőleg kereskedelempolitikai elveitben. Kezdem mindjárt a kérdés elvi része. Az új cseh agrárvámnak Magyarország résről való megtámadása szerinte már azért is sokolatlan, mert Magyarországnak is vank agrárvámjai, sőt azok szerinte még magasbak, mint az új cseh vámok. Először is egy ívbeli tévedést akarnék e részben helyreigaani, olyant, amelyen az egész okfejtés megy. A követ úr ugyanis elfelejti, hogy Magyarságnak nincs külön minimális vámtétele és jön autonóm, hanem csak egyetlen egy, autonóm vámtarifa illető tételei, melyek mint kereskedelmi szerződéses tárgyalásnál áldozások tárgyát képezhetik. Ezzel szemben Chszlovákiának vannak le nem szállítható nimális agrárvámtételei, a gabonára észtre például olyan magasságban, hogy az nden exportot oda lehetetlenné tesz. Ebben tán van némi különbség. Annyira, hogy az ionóm vámtarifák tételei, ha még olyan másak is, nem képeznének megegyezési aka- tyt, a leszállítás százalékán fordul meg a mgegyezés. Nem akarok részben a magyarnoia tarifaszerződés magyar engedményeire atkozni, a lengyel .n cia szerződés mégnnél is erősebb bizonyíték arra nézve, melyre Lengyelország az autonóm borvámtételnél is kilencvenszázalékos engedményt adott anciaországnak. Hogy nyomban utána felkelte a borvám tételét, csakhogy a százalékt engedmény hatását csökkentse és a vámtételeit . Hozza, az más lapra tartozik, az álln rossze iügyelben magával az elvvel nincs. Jenben a cseh minimális tarifa rögzítve van aden tételében és a kedvezmény, melyet kmn országnak nyújt, mellyel tarifaszerző■st kök abban áll, hogy ezt a minimális tarif biztositja annak. Boldog ország, mely olyan alacsony térítési költségekkel bir, hogy azt kedvezményül egadhatja. Európában azonban nem talált ilyen ország Olyan alacsony munkabérei léteznek már, hogy ilyen vámtétellalkulálni lehessen. Már Jugoszlávia is feláll ellene, ahol pedig jóval olcsóbb agazdasági leölés, mint nálunk. Eddig rekardinálisabb ténybeli tévedés. Követkejjk elvi kérdés A vám vagy pénzügyi, vagy epelés védelmére való. Azon különböző- kiegyenlitésére, melyek a termelés költőnéljelentkeznek. Magyarország a maga ■vódeTmévgl mezőgazdasági termelését [■ja védeni Minisportállamnál ez noris körülmények között ugyan nem jut ínyre, de a régi monarchia idején voltak is rossz évek, hogy bizony sor került erre idejemre. Ugyanez-e a helyzet Csehszlovamezőgazdaságánál? Ugyanolyanok-e Cselovákia érdekei ennél a vámvédelemnél? Kifejtettem egy ízben, hogy a lisztnél meg tudnám érteni ezt a túlzott prohizmámvédelmet, lévén Csehszlovákiának tekinteie" malomipara. A régi közös derűlés kereskedelmi politikájában is mintdig szerepet játszott ez a malomipar, az 1906 évi kiegyezés alkalmával majd ezen a ponton hiúsultak meg a tárgyak Ausztria és Magyarország között és az őri — véletlenül csehországi — osztrák iskedelmi miniszter ezen a címen akarta hagadni az akkor megkötött kereskedelmi vámszerződés aláírását. De nem úgy a bnn- és egyéb mezőgazdasági termékekben, melyekben Csehszlovákia tudvalevőnagy behozatalra van utalva, melynek túlsó részét eddig Magyarország fedezte. Harország alku tárgyát képező autonóm létet emeli fel ezeknél, ez érthető lett volna, ezek lennének rögzítve, nagyobb kedvezmék vásárlására szolgálnának. Ez nem ütnék bele a gazdaság- és kereskedelemisikai elvekbe. Miképpen Németországban történik, ahol ugyancsak el kell készülve mnk az agrárvámok jelentékeny emelée. Ez most új irányzat ismét, mely nagy meg fogja nehezíteni az agrárországok ézetét. Hogy rideg ellentétben áll a régibb európai törekvéssel, a népek és origók egymás közötti gazdasági közeledését al. mellékes. udapest, 1926 csütörtök, július* Ára 2000 korona RTI. évfolyam, 145. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre .. .. .. .. .. ..135.000 korona Egy hóra ............................ .. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schiliig Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. . 2000 korona vasárnap .. •• •• •• •. .. •• 4000 korona Ausztriában hétköznap.............SOGroschen vasárnap .• •• •• .. .. ** .. .. 40Groschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár vasárnap .. .. ................................. 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap !. .... m mn ..................................— Érvényes: 1926 aug. 31-ig 2000 korona értékben fogadják el ezt a jutalékszelvényt az UJSAG-ban felsorolt cégek a bolti áron számított összegek mindenkor megállapítandó százaléka erejéig. Ezidő szerint 10°/o Törv. védve —ROVAÍL Most, hogy az öreg ember lakat alatt van, már igazán bajos állítani, hogy szép szeme kedvéért adott Búd János nem kétszáz, hanem csak százötven milliárdot. S rólunk sem tehető fel, hogy a Búd János pénzügyminiszter úr szeme szépségét honoráljuk, mikor ezt a közbelépését helyesnek találjuk. Bár mindig volna a miniszter úrnak ez a tágabb szűkmarkúsága s rászánná magát kellő időben és helyen egy kisebb áldozatra, amivel megelőzi a később előálló nagyobb áldozatok szükségét. A Viktória-esetben az intervenció pontosan annyiba került, amennyit kifizetett. Hogy hány milliárdba került volna, ha ezt a másfelet meg akarja spórolni, szinte kiszámíthatatlan, sőt, szinte kiszámítható. Ha minden újabb angol hitelt beszüntetnek és minden régit felbontanak — mennyi baj, megakadás, felfordulás járt volna vele! A támadások, melyek érik, nagyjában onnan valók, hogy ezt az egészséges leszámítolását a későbbi hatásoknak az ő minisztersége alatt nem szokták meg. Szívünk egészen a pénzügyminisztériumé, de bocsássa meg Vargha államtitkár úr: ha a fázisrendszer kiépítése nehéz, sokkal nehezebb a közönségnek a forgalmi adó viselése addig, míg a minisztérium az ő nehézségeit legyűri. Csak szeptemberben készül el a hússal. Tehát szeptemberig kell többet fizetni, mint kellene, ha hamarább végeznének a nehézségeikkel. Egy év óta foglalkoznak e nehézségekkel és még két hónap kell. Pont két hónap még. Értjük, hogy a cseresznyefa előbb terem cseresznyét, mint természetadta ideje megkívánja. De hogy a fázisrendszerhez tizennégy hónap kell és nem tizennégy hét — elvégre ezt is elhisszük, ha muszáj. * Ne mindig a nehéz pénzügyekről, beszéljünk könnyebbekről is. Megint egy sor megdöbbentő öngyilkosság. Oly sűrűn, oly elemi természetességgel esnek meg, hogy nem gondolhatunk mást: ez manapság a legkönnyebb. S oly kevés hatással vannak az illetékesekre, hogy megint csak azt gondolhatjuk: nézni sem nehezebb, mint megtenni. Bemutatkozott az új Arad kormány. Haladékot kért pénzügyi programmjának beterjesztésére. A kormánynyilatkozatot hűvösen fogadták, de a jövő keddig kért haladékot jelentékeny többséggel megadták. A tizedik Briand-kormány kedden mutatkozott be a francia parlament két házában, a kamarában és a szenátusban. Zsúfolt padsorok várták a kormánynyilatkozatot. Briand miniszterelnök szólalt fel s mindenekelőtt arra mutatott reá, hogy a kormány, mint már összeállításából is kitűnik, háttérbe szorít minden politikai meggondolást és a legmeszszebbre menő nemzeti kibékülés szellemétől vezérelteti magát. Reméli, hogy a marokkói válság befejezése és a szíriai hadműveletek végrehajtása rövidesen lehetővé teszi, hogy Franciaország egészen az újjáépítés művének szentelhesse fejét. Bár az állami bevételek fedezik a kiadásokat, mégis szükségesnek látszik, hogy megreformálják azt a rendszert, amelynek gyenge pontjaira a tapasztalás során rájöttek. Szükséges mindenekelőtt, hogy mérsékeljék az általános jövedelmi adó kulcsát és az ingó értékek átruházására megállapított adót. Az ily módon előálló hiányt az adótételek fokozatainak újabb megállapításával fogják kiegyenlíteni. A pénzügyi költségvetés egyensúlyba hozatala és az adórendszer átalakítása elveszítenék jelentőségüket, ha ugyanakkor határozottsággal nem látnának hozzá a valuta szanálásához. Nem szabad eltitkolnunk magunk előtt, hogy komoly nehézségek megszüntették a kincstár minden mozgási szabadságát és állandó veszélyt jelentenek a nemzet életére. A kormány be fogja mutatni a parlamentnek azoknak a rendszabályoknak tervezetét, amelyek alkalmasaknak látszanak a rövidlejáratú kötelezettségek törlesztésére és amelyek révén a kincstár ismét normális helyzetbe hozza! " A probléma maga a valuta szanálása. Minden azon múlik, hogy a frank állandó esését feltartóztassák. Ám a bécsi csehszlovák követ urnak ezek nem egyedüli tévedései. Ott van egy másik tévedése, midőn összehasonlítja a cseh kivitelt Magyarországba és a magyar kivitelt Csehszlovákiába. Mennyivel kisebb százalékát képviseli Magyarország a cseh összkivitelnek, mint Csehszlovákia a magyar kivitelnek? Ahány állítás, annyi tévedés. De tudatosan a beállítás és pillanatnyi hatás kedvéért. Mert Vavrecek urat sokkal különb gazdaságpolitikusnak ismerem, semhogy feltételezhetném róla, hogy nem ismeri a gazdasági értékkülönbözeteket iparcikkek és mezőgazdasági termékek között. A százalékszámítások az első pillanatra nagyon tetszetősek és megtévesztésre alkalmasak. De kissé közelebbről megnézve a dolgokat, más eredményekre kell jutnunk. Vájjon hány százalékával a magyar gabonának vagy lisztnek ér fel a csehországi össztextilkivitel egyetlen egy százaléka? Várjon mennyi munkabér és vállalkozói haszon marad a textiliparban az országban szemben a gabonával vagy liszttel? Próbáljon csak számításokat tenni a csehszlovák követ úr ezen az alapon a két ország gazdasági forgalma tekintetében, akkor majd meglátja, hogy milyen más eredményre fog jutni. Márpedig ezek a számítások a döntők. Az a számítás, melyek a kereskedelmi szerződéstárgyalásoknál szokásosak voltak, hogy például az egyik oldalon álló százmillió aranykorona forgalommal szemben a másik oldalon is körülbelül ilyen forgalomnak kell állania, mert csak akkor van meg a helyes kiegyenlítés, csak ezzel a korrektúrával állhat meg. Mert máskülönben az agrárországok egyszerűen elvérzettenek az ilyen alapon való kereskedelmi szerződéseknél. Ugyebár, másképpen fest a helyzet ebben a beállításban? Pedig ez az objektív beállítás. Ez adja meg a helyzet valódi képét. Melyet illetőleg teljesen egyetértek a csehszlovák követ úrral abban, hogy a vámháború nem érdeke a két ország egyikének sem, szenvednie kellene tőle mindkettőnek. Csakhogy amikor ezt megállapította, nem vonta le egyúttal a következtetést is, mely nem lehet más, mint a minimális vámtételek elejtése cseh részen. Ezen következtetés nélkül csak egy meg nem valósítható igazság kimondásával állunk szemben, melynek gyakorlati értéke vagy jelentősége semmi. Hiába hangoztatom, hogy Magyarország meg akar egyezni Csehországgal, ha ez nem nyújt hozzá lehetőséget. Hiába állítanék, hogy közeledni akarunk Csehországhoz, ha ugyanekkor tilalmi rendelkezéseket állítanánk fel a cseh ipar behozatala ellen. Márpedig a cseh minimális agrárvámok nem egyebek tilalomnál a magyar mezőgazdaság számára. Súlyos hiba lenne ezt a vámháborút kiprovokálni. Kétségtelenül súlyos sebeket fog ez ejteni mindkét ország gazdaságán, de merem állítani, hogy a nagyobb vesztes ebben az esetben nem Magyarország lesz. Én a két ország gazdasága között el tudtam magamnak mindig képzelni a méltányos kiegyenlítést, szükségesnek is tartottam volna azt, de az, ami most kereskedelempolitikailag Csehszlovákiában történik, nem az útja ennek. Nem kétlem, hogy be fog következni a kiábrándulás, csak ki kell tartanunk addig. A kormánynak az a szándéka, hogy a felmerülő nehézségekkel a fegyintézettel való bizalmas együttműködés segítségével száll szembe. A kormány nem téveszti szem elől azt, hogy a nemzetközi tartozások rendezése szükséges támasza a biztos stabilizálásnak. Franciaország nemzetközi helyzetét a kormánynyilatkozat jónak mondotta. Ez a helyzet megengedi, hogy mostantól kezdve óvatossággal, a katonai terhek egyidejű csökkentésével, Franciaország biztonságának feltételeit az új helyzethez szabják. Döntőbírósági egyezmények segítségével, amelyek száma folytonosan növekszik, a kormány arra fog törekedni, hogy a jog alapján a békés elintézést érje el olyan konfliktusokban, amelyek régebben háborúkhoz vezettek. Belpolitikai tekintetben a kormánynyilatkozat az arrondissement-választások sürgős visszaállítása mellett foglal állást. A kormány felszólítja a parlamentet, hogy bizalmával adja meg neki a szükséges jogokat és eszközöket. A kormánynyilatkozatot meglehetősen hűvösen fogadták. Briand csak itt-ott aratott tetszést, ellenben több ízben szakították félbe szavait gúnyos közbekiáltásokkal. Briand a kormánynyilatkozat felolvasása után azt kívánta, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozólag benyújtott huszonhárom interpelláció vitáját halasszák el. Casraux pénzügyminiszter — így szólt — jövő kedden adja elő pénzügyi szanálási tervét s készen fog állni a probléma alapos megvitatására. A kormánynyilatkozathoz elsőnek Cachin kommunista képviselő szólalt fel. Tiltakozott ellene, mtett attól tart, hogy a kormány befejezett tények elé fogja állítani a kamarát. Tiltakozással kezdte, részben tetszéssel fogadott beszédet a szocialista Bilim is. Követelte, hogy a kormány válaszoljon bizonyos hozzáintézett kérdésekre. — Tudnunk kell — mondotta —, hogy a kormány milyen politikát akar , folytatni s hogy várjon elveti-e az inflációt annak bármely formájában. Pártja — igy szólt — küzdeni fog nemcsak a washingtoni megállapodásnak mostani formája ellen, hanem mindennemű bel- és külföldi kölcsön ellen is. Az országnak saját anyagi eszközeivel kell fentartani valutáját. A radikális párt nevében Dalbicz jelentette ki, hogy nem adhat bianco-felhatalmazást a kormánynak. Éles összeszólalkozása volt Briaridnak Tardieuvel, ki kötelező ígéretét kérte, hogy jövő keddig ne tanácskozzanak a kölcsönügy- ről. Briand sértődötten utasította vissza Tardieu feltevését. Szóváltás támadt köztük, melynek végén Taraien tudomásul vette a kormánynak azt az ismételten megtett kijelentését, hogy a kormány nem fogja befejezett tények elé állítani a parlamentet. Ezután áttértek a szavazásra. A kamara név szerinti szavazással 292 szavazattal 130 ellenében elfogadta a kormánynak azt az indítványát, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozó interpellációk tárgyalását jövő hét keddjére halaszszák el. Százhuszonnégy képviselő nem szavazott. Az a százharminc képviselő, ki a kormány ellen szavazott le, túlnyomó részben a szocialista és kommunista padsorokból került ki. A közül a százhuszonnégy képviselő közül, aki tartózkodott a szavazástól, három radikális, hat baloldali köztársasági, kilencvenhárom Marinpárti, hat demokrata és tizenhat pártonkívüli volt. A szavazás srán a kamara néhány olyan póthitel ügyét tárgyalta, melyeket július 1-ig meg kell szavazni. Felszólalásában Berthou kommunista képviselő, a marokkói póthitel kérdésével kapcsolatban élesen megtámadta a Párisban időző spanyol királyt. Ezért ismételve rendreutasítást kapott Herriot elnöktől. A kamara végül 395 szavazattal 28 ellenében elutasította Boraidon kommunistának azt az indítványát, hogy ne engedélyezzék a külügyi szolgálat elnökének fizetését. A szenátusban is felolvasták a kormánynyilatkozatot. Mind a két ház mára, szerdára napolta el tárgyalásait. CAILLAUX ÉS A FRANCIA BANK ARANYKÉSZLETE. Paris, június 30. Casraux pénzügyminiszter határozottan cáfolja azt a hírt, hogy tegnap a radikális szocialista párt kiküldötteivel arról tárgyalt, hogy a francia bank az aranykészlettel biztosítana egy külföldi kölcsönt. Erről nem volt és nem is lehetett szó.