Ujság, 1926. július (2. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
CSÜTÖRTÖK, 1926 JÚLIUS 1 ÚJSÁG Szökés veszélye miatt tartják fogva Bachert Szünetel minden tevékenység a Viktória-konszernben. — Mára már visszavárták a malomban a vezérigazgatót. — Vádtanács elé kerül a Bacher-ügy. Kilenc százalékra szerzett kölcsönt Bacher, amikor 16—18 százalékot kértek a pénzért. A szombat óta előzetes letartóztatásban lévő Bacher Emil ügyében ma a vizsgálóbíró is meghozta végzését. Hűtlen kezelés vádjával illeti az ügyészség a hatalmas Viktória-konszern hetvenkét éves vezérigazgatóját, aki a rendőrségen és az ügyészségen is terjedelmes vallomást tett és mindenkor azt hangoztatta, hogy önmagának semmiféle hasznot nem keresett és nem talált azoknál a spekulációknál, amelyek az általa óriásira fejlesztett Viktória-malmot az összeomlásba juttatták. Bacher Emil reménykedve, igazságának tudatában ment fel ma délelőtt tizenegy órakor A kedves Medico dr. vizsgálóbíróhoz, mert azt hitte, hogy megdől a vád és a vizsgálóbírótól visszakapja szabadságát.A tizenegy órakor kezdődött kihallgatás órákig tartott. Már délutáni két óra volt, amikor a vizsgálóbíró Bacher Emilnek az előszobájában tartózkodó védőjét magához kérette, hogy az ő jelenlétében hirdethesse ki végzését. A vizsgálóbíró fentartotta Bacher Emillel szemben az előzetes letartóztatást. Amikor a hetvenkétesztendős ember, akit már a négynapos fogság is megtört, meghallotta, hogy a vizsgálóbíró további fogvatartását rendelte el, zokogni kezdett. Teljesen elvesztette önuralmát, olyan hangosan zokogott és jajveszékelt, hogy a vizsgálóbíró előszobájában várakozók is meghallották. Megrázó volt az öregember kétségbeesése, maga a vizsgálóbíró és a védő is igyekezett megnyugtatni, vigasztalni, hogy a határozat még nem végleges, mert a vádtanács fogja megállapítani, vájjon fogságban kell-e maradnia, amíg ügye főtárgyalásra kerül, vagy szabadon védekezhet. Mindezek a vigasztaló szavak azonban nem igen hatottak a megtört emberre és csak hosszú percek múltán tudott annyira megnyugodni, hogy a vizsgálóbíró végzésére megtehette megjegyzését. Bacher Emil és a védője is felfolyamodást jelentettek be a végzés ellen. A vizsgálóbíró ma kihirdetett végzését még nem foglalta írásba, hanem csak holnap fogja azt a védőhöz eljuttatni. A szóbelileg kihirdetett végzés megokolásában a vizsgálóbíró megállapítja, hogy Bacher Emil fogvatartását azért kellett elrendelni, mert alapos ok van arra, hogy a reá várakozó büntetés nagysága miatt a szökés veszedelme forog fenn. Természetesen addig, amíg a vizsgálóbíró végzése írásba nincs foglalva, addig a védelem sem nyilatkozhat és nem magyarázhatja meg, hogy nem kell annak a férfiúnak a szökésétől tartani, akit ötvenöt esztendőnek munkássága, óriási alkotásai, családja, hatalmas vagyona, kockán forgó rengeteg sok értéke Budapesthez köt. A vizsgálóbíró végzésének kihirdetése után Bacher Emil védőjével a vizsgálóbíró szobája mellett lévő terembe vonult, ahol áttanulmányozták mindazokat az iratokat és jegyzőkönyveket, amelyeket az ügyészség gyűjtött össze és készített el. Bacher Emil részletesen megmagyarázta védőjének az ügyét, megtette észrevételeit minden őt terhelő és vádoló körülményre, úgy hogy a vádtanács elé jutandó felfolyamodásban már a legaprólékosabb részletekig kiterjeszkedve fogja Bacher Emil azokat a tranzakciókat ismertetni, amelyek a szerencsétlen spekuláció révén a hatalmas vállalat összeomlását idézték elő. A vádtanácsnak még talán ezen a héten, de legkésőbb a jövő héten lesz meg az az ülése, amelyen Bacher Emil ügyével foglalkoznak és megállapítják, Vájjon a vizsgálati fogság fentartása továbbra is szükséges-e vagy pedig Bacher szabadlábon védekezhetik az ellene emelt hűtlen kezelés vádja ellen. Bacher Emil fogsága természetesen nemcsak őt magát érinti személyében, hanem a vállalatát is. A Viktória-malomban, ahol közel ötven esztendő óta minden nap kora reggeltől késő estéiig dolgozott Bacher Emil és ahonnan messzire elágazó vállalatainak ügyeit ő maga intézte, szinte halálos csönd és mozdulatlanság észlelhető. Semmi nem történik a hatál Az Újság munkatársa a vizsgálóbírónak Bacher Emil fogvatartását megerősítő végzése után megkérdezte Székely Lajos védőt, hogy milyen vádak merültek fel a vezérigazgató ellen és most már mi történik. A védő kérdésünkre a következőkép válaszolt: — Utalhatok — mondotta — az esti lapok közléseire, melyek szerint a védelem előterjesztését elutasította a vizsgálóbíró. Ennek indokaiba betekinteni még nem állt módomban, önként értetődik, hogy bűncselekmény hiányában a vádtanács döntését fogom kikérni, ami néhány nap múlva következik be. A Bacher-ügy alkalmával ellenőrizhetetlen forrásokból a legképtelenebb hírek kerülnek a sajtóba. Az egyik lap azt állítja, hogy Bacher Emil hat százalék províziót vett fel oly kölcsön után, melyben saját maga kezesként is szerepel. Ez a hír merőben légből kapott és valótlan. Egy másik lap hosszabb értesülést közöl arról, hogy valamelyik vállalat részvényeivel kapcsolatosan Bacher Emil ellen bűnvádi feljelentést tettek volna. Megállapításaim szerint ilyen feljelentést nem tett senki. Magát az esetet egy másik lap is szélesen közli és tévesen állítja, hogy Bacher Emil bizonyos részvényekért fizetni tartozott volna, más vállalatban, mindenki azt várja, hogy a vezérigazgató ma a vizsgálóbírónál történetedő kihallgatása után szabadlábra kerül és újból átveheti ügyeinek intézését. Erre annál nagyobb szükség volna, mert hiszen a malmoknak is éppen most kezdődik a szezonjuk, amikor Péter és Pál napja után az aratás munkája következik el és a malmoknak is gondoskodniok kell, hogy az évközben őrlésre kerülő gabonaanyagot beszerezzék. Ebben a felette fontos és kritikus időben a hatalmas Viktória-konszern vezetőjét nélkülözi s a malomban azt sem tudják, hogy mitévők legyenek. Uj üzletek, új perspektívák nyílnának, újból megindulhatna az a munka, amelyet egy szerencsétlen spekuláció akasztott meg. Délután, hogy köztudomású lett a vizsgálóbíró végzése Bacher Emil további fogvatartásáról, tanácskozás kezdődött a Viktória-malom ügyeinek vezetését illetőleg, döntés azonban nem történt. Nem tudják, mitévők legyenek, most már a vádtanács határozatára várnak, mert Bacher Emil minden munkatársa, tisztviselője és munkása meg van győződve a vezérigazgató ártatlanságáról és nem kételkedik benne, hogy igaza, valóságos szerepe mégis kiderül s visszanyeri szabadságát, de nem fizetett és ez lett volna az állítólagos bűnügy alapja. Ez a közlés nyilvánvaló személycserén alapult, mert fizetni nem Bacher Emilnek kellett volna a részvényekért, hanem ellenkezőleg ő neki kellett volna a részvények ellenében azok vételárát megkapnia. A szükséges jogorvoslatok által igényelt teendők mellett teljes lehetetlenség, hogy minden egyes valótlan, vagy elferdített közlésnek törvényes alakú helyreigazítását kérjem. Egyébként közölhetem, a letartóztatással járó izgalmak súlyosan megviselték a hetvenkétéves Bacher Emil egészségét. Arra a kérdésre, hogy miért nem terjesztette Bacher a felvett kölcsönöket a közgyűlés jóváhagyása elé, Székely védő a következőképp nyilatkozott: — Való az, hogy a társulati alapszabályok közgyűlési tárgyként emlegetik a kölcsönök felvételét és ezek törlesztési módozatait. Ez azonban nem vonatkozik a folyó üzlettel kapcsolatos kölcsönökre, hanem csak a részvénytőke kiegészítésére hivatott elsőbbségi kölcsönökre és azok törlesztési módozataira. A folyó üzlet naponként teszi szükségessé sok százmillióra menő kölcsön felvételét, tehát a vád álláspontja szerint a részvénytársasági közgyűlésnek naponként állandóan együtt kellene lenni, hogy minden felveendő kölcsönről azon.s Bacher védője azt hangoztatja, hogy nem történt bűncselekmény. A. CONAN POYE REGÉNYE A KÖD ORSZÁGA Fordította: Sehmidt József (57) Copyright tor Hungary by T. Horda. London. — Semmi baj, Tom — mondta Mailey. — Jusson eszébe, hogy jó barátokból álló testőrség veszi körül, amely nem fogja tűrni, hogy méltatlanul bánjanak önnel. Mailey aztán Challenger felé fordult s a szokottnál komolyabb hangon így szólt hozzá: — Gondolja meg, uram, kérem, hogy egy médium van olyan finom műszer, mint bármely más az ön laboratóriumaiban. Bánjék vele óvatosan. Remélem, semmit sem talált rajta, ami gyanúra adhatna okot? — Nem, uram, nem találtam. S az eredmény a médiumnak az a kijelentése, hogy ma aligha boldogulunk. — Ezt csak azért mondta, mert az ön modora nyugtalanítja. Bánjék vele udvariasabban. Challenger arckifejezése semmiféle javulást nem ígért. Szeme Mrs. Lindenre esett. — Úgy tudom, hogy ez a nő a médium felesége, őt is meg kell motozni. ■— Természetesen — mondta a skót Ogilvy. — Az én feleségem meg az ön leánya majd elvégzik a dolgot. De kérem, Challenger tanár úr, legyen lelkileg oly harmonikus, amint csak képes és gondolja meg, hogy mi mindnyájan éppen annyira érdeklődünk az eredmények iránt, mint ön, hogy tehát az egész társaság rövidséget szenved, ha ön megzavarja a feltételeket. —fr. Bolsover, a fűszeres felemelkedett ültéből — oly mélósággal, mintha kedves szentélyében elnökölt volna. — Indítványozom — mondotta —, hogy motoztassuk meg Challenger tanárt. Challenger szakálla vad hullámzásba jött. — Megmotoztatni — engem? Mit akar ezzel mondani, uram? Bolsover nem hagyta magát megfélemlíteni. — Ön nem mint barátunk van itt, hanem mint ellenségünk. Ha önnek sikerülne itt csalást kimutatni, ez az ön személyes dicsősége volna — nem igaz? Ezért mondom tehát, hogy önt is meg kell motozni. — Azt akarja ezzel talán mondani, uram, hogy én szédelgésre volnék képes? — harsonázta Challenger. * — Nos, tanár úr, mi mindnyájan szédelgés gyanúja alatt állunk — mondta Marley mosolyogva. — Először mi is mindnyájan éppen úgy méltatlankodtunk, mint ön, de egy idő múlva hozzászokik az ember. Mondtak már nekem olyanokat, mint hazug, futóbolond — az ég tudja, mit mindent még. Mit tesz ez?— De hiszen ez szörnyűséges egy indítvány! — mondotta Challenger, komoran pillantva maga körül. — Nos, uram — mondta Ogilvy, aki különösen nyakas skót volt —, önnek természetesen jogában áll a szobából kisétálni és bennünket a faképnél hagyni. De ha részt vesz az ülésben, oly feltételek alatt kell részt vennie, amelyeket mi tudományosaknak tekintünk. Nem tudományos dolog, hogy egy ember, aki köztudomás szerint halálos ellensége mozgalmunknak, úgy üljön velünk a sötétben, hogy fogalmunk se legyen róla, mi van esetleg a zsebeiben. — Ugyan, ugyan! — kiáltotta Malone. — Nyugodtan megbízhatunk Challenger tanár becsületében. — Jó, jó — mondta Bolsover. — De nem vettem észre, hogy Challenger tanár úr valami nagyon megbízott volna Mr. és Mrs. Linden becsületében. — Minden okunk megvan rá, hogy óvatosak legyünk — mondta Ogilvy. — Biztosítom önt, hogy úgy, ahogy médiumok csaltak, úgy médiumokat is becsaptak. Csústül hozhatnék fel rá példákat. Nem, uram, bele kell nyugodnia abba, hogy önt megmotozzák. — Egy perc alatt megvan a dolog — mondta John Roxton lord. — Azt hiszem, hogy a fiatal Malone meg én semmi esetre sem adhatunk önnek ebben a játékban előnyöket. — Úgy van, menjünk! — mondta Malone, így hát Challenger tanárt, bármily komoran nézett és fújt dühében, kivezették a szobából. Néhány pillanat múlva, mikor az előzetes feltételek mind végre voltak hajtva, helyet foglaltak a körben s az ülés megkezdődött. De a médiumra kedvező feltételek akkor már meg voltak semmisítve. Azok a szőrszálhasogató kutatók, akik azt követelik, hogy gúzsba kell kötözni a médiumot, úgy, hogy a szegény pára inkább hasonlít áldozati bárányhoz, mint emberhez, vagy azok, akik gyanakvó Árgus-szemekkel kísérik minden mozdulatát a világosság lecsökkentése előtt, nem sejtik, hogy olyan emberekhez hasonlítanak, akik megnedvesitik a puskaport s aztán azt várják, hogy felrobbanjon. Maguk teszik tönkre eredményeiket s mikor aztán ezek az eredmények nem következnek be, azt képzelik, hogy az ő éleselméjűségük folytán nem következtek be, holott értelmük fogyatékossága folytán maradtak ki. Innen van, hogy szerény, vidéki emberekből álló gyülekezetekben kedvező, rokonszenvvel, hittel és tisztelettel telített atmoszférában oly eredmények vannak, amelyeket a tudomány hideg embere sohasem láthat. A jelenlévők mindnyájan az imént lefolyt szóváltás hatása alatt állottak, annál inkább természetesen az, aki az egésznek érzékeny középpontja volt. Az ő érzése szerint a szoba telibeszele volt pszichikai erőáramlatokkal, amelyek keresztezték egymást, ide stova özönlöttek s éppen oly kevéssé voltak számára hajózhatók, mint a Niagara zuhatagjai. Nyögött kétségbeesésében. Minden össze-vissza volt keveredve. Mint rendesen, alvalátással kezdte, de a nevek minden rend és egymásután nélkül hangzottak éteri füleiben. Úgy látszik — mondotta — hogy a «John» név igen sűrűn kerül elő közöttük. Jelent-e a «John»szó valaki számára valamit? Challenger öblös hahotája volt rá az egyetlen felelet. Aztán a «Chapman» vezetéknév került elő. Igen, Marley veszített el egy Chapman nevű barátot. De ez évek előtt történt s az sem volt érthető, hogy miért jelent meg most, azonkívül a médium a keresztnevét sem tudta megmondani. «Budworth»? Nem, nem, senkinek sem volt egy Budworth nevű barátja. Közben határozott üzenetek estek, de minden látszat szerint semmi közük sem volt ehhez a társasághoz. Minden dugába dőlt s Malone bizakodása a zérus alá sülyedt. Challenger olyajosan szipogott, hogy Ogilvy tiltakozott ellene. — Minél kevésbé uralkodik az érzésem, uram, annál rosszabbul üt ki a dolog — mondotta. — Biztosíthatom, hogy tízévi folytonos tapasztalatom szerint a médium sohasem vallott még ily kudarcot s ennek, nézetem szerint, csakis az ön magatartása lehet az oka. — Kétségtelenül — mondta Challenger elégülten. (Folytatása következik.) 3