Ujság, 1926. július (2. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

CSÜTÖRTÖK, 1926 JÚLIUS 1 ÚJSÁG Szökés veszélye miatt tartják fogva Bachert Szünetel minden tevékenység a Viktória-konszernben. — Mára már vissza­várták a malomban a vezérigazgatót. — Vádtanács elé kerül a Bacher-ügy. Kilenc százalékra szerzett kölcsönt Bacher, amikor 16—18 százalékot kértek a pénzért. A szombat óta előzetes letartóztatásban lévő Bacher Emil ügyében ma a vizsgálóbíró is meghozta végzését. Hűtlen kezelés vádjával illeti az ügyészség a hatalmas Viktória-kon­­szern hetvenkét éves vezérigazgatóját, aki a rendőrségen és az ügyészségen is terjedelmes vallomást tett és mindenkor azt hangoztatta, hogy önmagának semmiféle hasznot nem kere­sett és nem talált azoknál a spekulációk­nál, amelyek az általa óriásira fejlesztett Viktória-malmot az összeomlásba jut­tatták. Bacher Emil reménykedve, igazságának tuda­tában ment fel ma délelőtt tizenegy órakor A kedves Medico dr. vizsgálóbíróhoz, mert azt hitte, hogy megdől a vád és a vizs­gálóbírótól visszakapja szabadságát.­­A tizenegy órakor kezdődött kihallgatás órá­kig tartott. Már délutáni két óra volt, amikor a vizsgálóbíró Bacher Emilnek az előszobájá­ban tartózkodó védőjét magához kérette, hogy az ő jelenlétében hirdethesse ki végzését. A vizsgálóbíró fentartotta Bacher Emillel szemben az előzetes letartóztatást. Amikor a hetvenkétesztendős ember, akit már a négynapos fogság is megtört, meghallotta, hogy a vizsgálóbíró további fogvatartását ren­delte el, zokogni kezdett. Teljesen elvesztette ön­uralmát, olyan hangosan zokogott és jajveszékelt, hogy a vizsgálóbíró elő­szobájában várakozók is meghallották. Megrázó volt az öreg­ember kétségbeesése, maga a vizsgálóbíró és a védő is igyekezett megnyugtatni, vigasztalni, hogy a határozat még nem végleges, mert a vádtanács fogja megállapítani, vájjon fogságban kell-e ma­radnia, amíg ügye főtárgyalásra kerül, vagy szabadon védekezhet. Mindezek a vigasztaló szavak azonban nem igen hatottak a megtört emberre és csak hosszú percek múltán tudott annyira megnyugodni, hogy a vizsgálóbíró végzésére megtehette megjegyzését. Bacher Emil és a védője is felfolyamodást jelentettek be a végzés ellen. A vizsgálóbíró ma kihirdetett végzését még nem foglalta írásba, hanem csak holnap fogja azt a védőhöz eljuttatni. A szóbelileg kihirdetett végzés megokolá­­sában a vizsgálóbíró megállapítja, hogy Bacher Emil fogvatartását azért kellett elrendelni, mert alapos ok van arra, hogy a reá várakozó büntetés nagysága miatt a szökés veszedelme forog fenn. Természetesen addig, amíg a vizsgálóbíró végzése írásba nincs foglalva, addig a véde­lem sem nyilatkozhat és nem magyarázhatja meg, hogy nem kell annak a férfiúnak a szö­késétől tartani, akit ötvenöt esztendőnek munkássága, óriási alkotásai, családja, hatal­mas vagyona, kockán forgó rengeteg sok ér­téke Budapesthez köt. A vizsgálóbíró végzésének kihirdetése után Bacher Emil védőjével a vizsgálóbíró szobája mellett lévő terembe vonult, ahol áttanulmá­nyozták mindazokat az iratokat és jegyző­könyveket, amelyeket az ügyészség gyűjtött össze és készített el. Bacher Emil részletesen megmagyarázta védőjének az ügyét, megtette észrevételeit minden őt terhelő és vádoló kö­rülményre, úgy hogy a vádtanács elé jutandó felfolyamodásban már a legaprólékosabb részletekig kiterjeszkedve fogja Bacher Emil azokat a tranzakciókat ismertetni, amelyek a szerencsétlen spe­kuláció révén a hatalmas vállalat össze­omlását idézték elő. A vádtanácsnak még talán ezen a héten, de legkésőbb a jövő héten lesz meg az az ülése, amelyen Bacher Emil ügyével foglalkoznak és megállapítják, Vájjon a vizsgálati fogság fentartása továbbra is szükséges-e vagy pedig Bacher szabadlábon védekezhetik az ellene emelt hűtlen kezelés vádja ellen. Bacher Emil fogsága természetesen nem­csak őt magát érinti személyében, hanem a vállalatát is. A Viktória-malomban, ahol közel ötven esztendő óta minden nap kora reggeltől késő estéiig dolgozott Bacher Emil és ahonnan messzire elágazó vállalatainak ügyeit ő maga intézte, szinte halálos csönd és mozdulatlanság észlelhető. Semmi nem történik a hatál­ Az Újság munkatársa a vizsgálóbírónak Bacher Emil fogvatartását megerősítő végzése után megkérdezte Székely Lajos védőt, hogy milyen vádak merültek fel a vezérigazgató ellen és most már mi történik. A védő kérdé­sünkre a következőkép válaszolt: — Utalhatok — mondotta — az esti lapok közléseire, melyek szerint a védelem előter­jesztését elutasította a vizsgálóbíró. Ennek indokaiba betekinteni még nem állt módom­ban, önként értetődik, hogy bűncselekmény hiányában a vádtanács döntését fogom kikérni, ami néhány nap múlva következik be. A Bacher-ügy alkalmával ellenőrizhetetlen forrásokból a legképtelenebb hírek kerülnek a sajtóba. Az egyik lap azt állítja, hogy Bacher Emil hat százalék províziót vett fel oly kölcsön után, melyben saját maga kezes­ként is szerepel. Ez a hír merőben légből ka­pott és valótlan. Egy másik lap hosszabb ér­tesülést közöl arról, hogy valamelyik vállalat részvényeivel kapcsolatosan Bacher Emil ellen bűnvádi feljelentést tettek volna. Megállapításaim szerint ilyen feljelentést nem tett senki. Magát az esetet egy másik lap is szélesen közli és tévesen állítja, hogy Bacher Emil bi­zonyos részvényekért fizetni tartozott volna, más vállalatban, mindenki azt várja, hogy a vezérigazgató ma a vizsgálóbírónál tör­­ténetedő kihallgatása után szabadlábra kerül és újból átveheti ügyeinek intézését. Erre annál nagyobb szükség volna, mert hiszen a malmoknak is éppen most kezdődik a szezonjuk, amikor Péter és Pál napja után az aratás munkája következik el és a mal­moknak is gondoskodniok kell, hogy az év­közben őrlésre kerülő gabonaanyagot besze­rezzék. Ebben a felette fontos és kritikus idő­ben a hatalmas Viktória-konszern vezetőjét nélkülözi s a malomban azt sem tudják, hogy mitévők legyenek. Uj üzletek, új perspektívák nyílnának, újból megindulhatna az a munka, amelyet egy szerencsétlen spekuláció akasz­tott meg. Délután, hogy köztudomású lett a vizsgálóbíró végzése Bacher Emil további fogvatartásáról, tanácskozás kezdődött a Vik­­tória-malom ügyeinek vezetését illetőleg, dön­tés azonban nem történt. Nem tudják, mité­vők legyenek, most már a vádtanács határo­zatára várnak, mert Bacher Emil minden munkatársa, tiszt­viselője és munkása meg van győződve a vezérigazgató ártatlanságáról és nem kételkedik benne, hogy igaza, valósá­gos szerepe mégis kiderül s visszanyeri sza­badságát, de nem fizetett és ez lett volna az állítólagos bűnügy alapja. Ez a közlés nyilvánvaló sze­mélycserén alapult, mert fizetni nem Bacher Emilnek kellett volna a részvényekért, hanem ellenkezőleg ő neki kellett volna a részvények ellenében azok vételárát megkapnia. A szük­séges jogorvoslatok által igényelt teendők mellett teljes lehetetlenség, hogy minden egyes valótlan, vagy elferdített közlésnek tör­vényes alakú helyreigazítását kérjem.­­ Egyébként közölhetem, a letartóztatás­sal járó izgalmak súlyosan megviselték a hetvenkétéves Bacher Emil egészségét. Arra a kérdésre, hogy miért nem terjesz­tette Bacher a felvett kölcsönöket a közgyű­lés jóváhagyása elé, Székely védő a követ­kezőképp nyilatkozott: — Való az, hogy a társulati alapszabá­lyok közgyűlési tárgyként emlegetik a köl­csönök felvételét és ezek törlesztési módo­zatait. Ez azonban nem vonatkozik a folyó üzlettel kapcsolatos kölcsönökre, hanem csak a részvénytőke kiegészítésére hivatott elsőbb­ségi kölcsönökre és azok törlesztési módo­zataira. A folyó üzlet naponként teszi szük­ségessé sok százmillióra menő kölcsön felvé­telét, tehát a vád álláspontja szerint a részvénytársasági közgyűlésnek napon­ként állandóan együtt kellene lenni, hogy minden felveendő kölcsönről azon­.­s Bacher védője azt hangoztatja, hogy nem történt bűncselekmény. A. CONAN POY­­E REGÉNYE A KÖD ORSZÁGA Fordította: Sehmidt József (57) Copyright tor Hungary by T. Horda. London. — Semmi baj, Tom — mondta Mailey. — Jusson eszébe, hogy jó barátokból álló testőrség veszi körül, amely nem fogja tűrni, hogy méltatlanul bánjanak önnel. Mailey aztán Challenger felé fordult s a szokott­nál komolyabb hangon így szólt hozzá: — Gondolja meg, uram, kérem, hogy egy médium van olyan finom műszer, mint bármely más az ön laboratóriumaiban. Bánjék vele óvatosan. Remélem, semmit sem talált rajta, ami gyanúra adhatna okot? — Nem, uram, nem találtam. S az eredmény a médiumnak az a kijelentése, hogy ma aligha boldo­gulunk. — Ezt csak azért mondta, mert az ön modora nyugtalanítja. Bánjék vele udvariasabban. Challenger arckifejezése semmiféle javulást nem ígért. Szeme Mrs. Lindenre esett. — Úgy tudom, hogy ez a nő a médium felesége, őt is meg kell motozni. ■— Természetesen — mondta a skót Ogilvy. — Az én feleségem meg az ön leánya majd elvégzik a dolgot. De kérem, Challenger tanár úr, legyen lelkileg oly harmonikus, amint csak képes és gondolja meg, hogy mi mindnyájan éppen annyira érdeklődünk az ered­mények iránt, mint ön, hogy tehát az egész társaság rövidséget szenved, ha ön megzavarja a feltételeket. —fr. Bolsover, a fűszeres felemelkedett ültéből — oly mélósággal, mintha kedves szentélyében elnökölt volna. — Indítványozom — mondotta —, hogy motoz­­tassuk meg Challenger tanárt. Challenger szakálla vad hullámzásba jött. — Megmotoztatni — engem? Mit akar ezzel mon­dani, uram? Bolsover nem hagyta magát megfélemlíteni. — Ön nem mint barátunk van itt, hanem mint ellenségünk. Ha önnek sikerülne itt csalást ki­mutatni, ez az ön személyes dicsősége volna — nem igaz? Ezért mondom tehát, hogy önt is meg kell mo­tozni. — Azt akarja ezzel talán mondani, uram, hogy én szédelgésre volnék képes? — harsonázta Chal­lenger. * — Nos, tanár úr, mi mindnyájan szédelgés gya­núja alatt állunk — mondta Marley mosolyogva. — Először mi is mindnyájan éppen úgy méltatlankod­tunk, mint ön, de egy idő múlva hozzászokik az em­ber. Mondtak már nekem olyanokat, mint hazug, futó­bolond — az ég tudja, mit mindent még. Mit tesz ez?­­— De hiszen ez szörnyűséges egy indítvány! — mondotta Challenger, komoran pillantva maga körül. — Nos, uram — mondta Ogilvy, aki különösen nyakas skót volt —, önnek természetesen jogában áll a szobából kisétálni és bennünket a faképnél hagyni. De ha részt vesz az ülésben, oly feltételek alatt kell részt vennie, amelyeket mi tudományosaknak tekin­tünk. Nem tudományos dolog, hogy egy ember, aki köztudomás szerint halálos ellensége mozgalmunknak, úgy üljön velünk a sötétben, hogy fogalmunk se le­gyen róla, mi van esetleg a zsebeiben. — Ugyan, ugyan! — kiáltotta Malone. — Nyu­godtan megbízhatunk Challenger tanár becsületében. — Jó, jó — mondta Bolsover. — De nem vettem észre, hogy Challenger tanár úr valami nagyon meg­bízott volna Mr. és Mrs. Linden becsületében. — Minden okunk megvan rá, hogy óvatosak le­gyünk — mondta Ogilvy. — Biztosítom önt, hogy úgy, ahogy médiumok csaltak, úgy médiumokat is be­csaptak. Csústül hozhatnék fel rá példákat. Nem, uram, bele kell nyugodnia abba, hogy önt megmo­tozzák. — Egy perc alatt megvan a dolog — mondta John Roxton lord. — Azt hiszem, hogy a fiatal Ma­lone meg én semmi esetre sem adhatunk önnek ebben a játékban előnyöket. — Úgy van, menjünk! — mondta Malone, így hát Challenger tanárt, bármily komoran né­zett és fújt dühében, kivezették a szobából. Néhány pillanat múlva, mikor az előzetes feltételek mind végre voltak hajtva, helyet foglaltak a körben s az ülés megkezdődött. De a médiumra kedvező feltételek akkor már meg voltak semmisítve. Azok a szőrszálhasogató kuta­tók, akik azt követelik, hogy gúzsba kell kötözni a médiumot, úgy, hogy a szegény pára inkább hasonlít áldozati bárányhoz, mint emberhez, vagy azok, akik gyanakvó Árgus-szemekkel kísérik minden mozdu­latát a világosság lecsökkentése előtt, nem sejtik, hogy olyan emberekhez hasonlítanak, akik megned­­vesitik a puskaport s aztán azt várják, hogy felrob­banjon. Maguk teszik tönkre eredményeiket s mikor aztán ezek az eredmények nem következnek be, azt képzelik, hogy az ő éleselméjűségük folytán nem kö­vetkeztek be, holott értelmük fogyatékossága folytán maradtak ki. Innen van, hogy szerény, vidéki emberekből álló gyülekezetekben kedvező, rokonszenvvel, hittel és tisztelettel telített atmoszférában oly eredmények van­nak, amelyeket a tudomány hideg embere sohasem láthat. A jelenlévők mindnyájan az imént lefolyt szóvál­tás hatása alatt állottak, annál inkább természetesen az, aki az egésznek érzékeny középpontja volt. Az ő érzése szerint a szoba telibeszele volt pszichikai erő­áramlatokkal, amelyek keresztezték egymást, ide s­tova özönlöttek s éppen oly kevéssé voltak számára hajózhatók, mint a Niagara zuhatagjai. Nyögött két­ségbeesésében. Minden össze-vissza volt keveredve. Mint rendesen, alvalátással kezdte, de a nevek minden rend és egymásután nélkül hangzottak éteri füleiben. Úgy látszik — mondotta — hogy a «John» név igen sűrűn kerül elő közöttük. Jelent-e a «John»­szó va­laki számára valamit? Challenger öblös hahotája volt rá az egyetlen felelet. Aztán a «Chapman» vezetéknév került elő. Igen, Marley veszített el egy Chapman nevű barátot. De ez évek előtt történt s az sem volt érthető, hogy miért jelent meg most, azonkívül a médium a keresztnevét sem tudta megmondani. «Budworth»? Nem, nem, senkinek sem volt egy Budworth nevű ba­rátja. Közben határozott üzenetek estek, de minden látszat szerint semmi közük sem volt ehhez a társa­sághoz. Minden dugába dőlt s Malone bizakodása a zérus alá sülyedt. Challenger oly­­ajosan szipogott, hogy Ogilvy tiltakozott ellene. — Minél kevésbé uralkodik az érzésem­, uram, annál rosszabbul üt ki a dolog — mondotta. — Bizto­síthatom, hogy tízévi folytonos tapasztalatom szerint a médium sohasem vallott még ily kudarcot s ennek, nézetem szerint, csakis az ön magatartása lehet az oka. — Kétségtelenül — mondta Challenger elégü­lten. (Folytatása következik.) 3

Next