Ujság, 1926. október (2. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

2 az indokolással, hogy Bárczyra a szocia­listák is szavaznak. Egy ily elhatározás azt jelentené, hogy a kur­zus­­ letörésének jelszavával fellépett Ripka­­pártnak kedvesebb a reakciót állandósító te­hetetlenségnek uralma, mint a teremtő erő, ha ez a haladást, jogegyenlőséget és felekezeti békét szolgálja.­­ A demokrata párt kereskedő- és iparos­bizottsági tagjai közöl felszólaltak Ehrlich G. Gusztáv, Bosnyák Izsó, a függetlenségi párti tagok közül Latinák Jenő és egyértelnűleg hangsúlyozták, hogy a kurzus-uralom alatt le­szorított kereskedelem és ipar újabb felfejlődé­sét csakis Bárczynak polgármestersége hoz­hatja meg, amely elé tehát a főváros egész kereskedő- és iparosvilága pártkülönbség nélkül bizakodással tekint. Az értekezlet után a párt tagjai, valamint a blokbeli többi pártok képviselői vacsorára gyűltek össze a Belső Ferencvárosi Demokrata Kör Kálvin-téri helyiségében és barátságos eszmecsere formájában beszélték meg a többi szükséges lépéseket. A SZOCIALISTÁK TELJES ERŐVEL FELVO­­NULNAK BÁRCZY MELLETT. Amint a többi párt, úgy a szociáldemokra­ták községi frakciója is ülést tartott ma este az Erzsébet-körúti párttitkárság helyiségében. Természetesen a polgármesterkérdéssel és a holnapi pótválasztás előkészületeivel foglal­koztak és elhatározták, hogy teljes erővel fel­vonulnak Bárczy István mellett. Hoztatnak ilyen vádakat, hanem mások ellen is. Huszonöt éve feltétlen odaadással viselte­tünk Bárczy István irányában, így tehát fel sem tételezhető, hogy a VII. kerület emberei ne Bárczyra szavaztak volna. A holnapi köz­gyűlésen egy emberként fogunk mellette állni és minden lehetőt elkövetünk Bárczy győ­zelme érdekében. Ismétlem, a legnagyobb lel­kesedéssel fogunk küzdeni Bárczy megválasz­tásáért. EHRLICH G. GUSZTÁV BÁRCZYRA SZAVAZ Ehrlich G. Gusztáv nevét is szóba hozták azok a kombinációk, amelyek a biok egyes tagjainak állítólagos különös szerepléséről szólottak. Beszéltünk Ehrlich G. Gusztávval és megkérdeztük, mit remél a pótválasztással kapcsolatban? Ehrlich szokott különös akcen­tusával röviden kijelentette: — Én remélem Bárczy Istvánt! Megemlítettük előtte, hogy olyan hírek terjedtek el róla, mintha nem Bárczyra adta volna szavazatát. Ehrlich haragosan válaszolt: — Aki ilyent terjeszt rólam, az egész kö­zönséges gazember, mert negyven év óta olyan intim barátság van közöttem és Bárczy István között, hogy lehetetlenség ilyent rólam még feltételezni is. Kizárja az én Bárczyval való állítólagos szembefordulásomat az is, hogy a demokratikus biok tagja vagyok és amennyi­ben ez megtörtént volna, úgy engem a biokból joggal kidobnának. Igaz az, hogy én folytono­san tréfálkozom s igy ma azt találtam mon­dani valakinek viccesen, hogy «holnap Sir péezre fogok szavazni]. Aki engem ismer, csak mosolygott ezen a tréfán, de viszont nem le­hetetlen, hogy akadnak olyanok is, akik ezt holnap már tényként fogják tovább adni és hirdetni azt, hogy az «öreg Ehrlich* Sipőcz polgármesterségét támogatja. Én erre csak azt félésért*, akiknek kételyei vannak, azok kér­dezzék meg magát Bárczyt, aki majd meg­felel arra a kérdésre, kire is szavaz tulajdon­képpen Ehrlich G. Gusztáv? — Nem tagadom, több ízben hangoztat­tam, hogy ha Ripka lesz is a polgármester, nem lesz nagy szerencsétlenség, mert fiatalabb ember, liberális ember és mivel Bethlen Ist­vánhoz közel áll, többet tud nyújtani a fővá­rosnak. De én még­sem tagadom meg negy­venéves múltamat és Bárczyra adom szavaza­tomat akkor is, ha csupán egyedül állanék ez­zel a felfogásommal. SZILÁGYI LAJOS NEM TEKINTI MAGÁT A BLOK TAGJÁNAK Kiár Zoltán dr. nyilatkozata szerint Szi­lágyi Lajos dr., a demokratikus biok várbeli listavezetője, a tegnapi Nagy Vince előtt, hogy nem szavazott Bárczy Istvánra. Kérdést intéz­tünk Szilágyi Lajoshoz, aki­ erről az ügyről ezt mondotta munkatársunknak: — Nem vagyok a demokratikus biok tagja, sőt valósággal felháborít az a beállítás, hogy engem -a biok emberének tekintenek. Zsebem­ben hordom azt a március 31-én kelt levelet, amelyet a nemzeti demokrata párt nevében Vázsonyi Vilmos, a Kossuth-párt megbízásából Nagy Vince és a szociáldemokrata párt nevé­ben Peyer Károly intéztek hozzám és for­málisan kitessékeltek a biokból. Azt írták a többi között, hogy régebbi álláspontom soro­zatos megváltoztatásával magamat a biokon kívül helyeztem. Ezt a levelet azért kaptam, mert egyrészt megtámadtam Kéthly Annát antimilitarista beszéde miatt a parlamentben, másrészt azért, mert a frankvita során más állásponton voltam, mint a biok. — Ne nálam keresse a biok az árulóit, hi­szen nem vagyok tagja a bioknak. Sohasem vettem részt olyan értekezleten, amelyen Bárczy István jelölését beszélték meg, tehát nem köteleztem el magam Bárczy István mel­lett. Válaszolok arra a vádra is, hogy a biok listáján kerültem be a városházára s mégis a biok ellen foglalok állást. Én sohasem pá­­lyáztam arra, hogy vezető legyek a biok vár* beli listáján, ők kértek fel, hogy vállaljam a­ listavezetést a Várban, mert Wolffékkal szem*­ben csak én lehetek posszibilis listavezető. Erre én igy válaszoltam: „Én ugyan • bihar* megyei törvényhatósági bizottsági tag vagyok* de ha nevem használ a várbeli lista élén, hát tegyenek a lista élére." — Ebben a kerületben csak az én nevem* mel való operálással tudtak kívülem még há­­rom bizottsági tagot győzelemhez juttatni. Nem én jutottam tehát valamihez a blok ré­­vén, hanem ellenkezően: az én munkámmal jutott be három blokbeli bizottsági tag a vá­rosházára ebben a kerületben. Tegnap pedig meggyőződésem szerint adtam le szavazatomat. Szilágyi Lajos dr. eddig következetesen liberálisnak vallotta magát s most mégis Sipőcz Jenő győzelmét óhajtja. Kérdés, hogy Sipőcz Jenő hogyan bírja el ezt a szabad­elvű­séget? LEDERMANN MÓR A BLOKKAL SZAVAZOTT Azok között, akik a tegnapi polgármester­választó közgyűlésen állítólag cserben hagy­ták volna a demokratikus blokot, egészen nyíltan emlegették Ledermann Mór bizottsági tag nevét, aki régi, ismert erzsébetvárosi vá­rosatya. A híresztelések szerint Ledermannak több közeli híve, akik kis csoportot alkotnak körülötte, hasonló módon jártak el a tegnapi szavazásnál. A sok szóbeszéddel kapcsolatban magához Ledermann Mórhoz fordultunk fel­világosításért. — Az ilyen üres szóbeszédek — felelte — napirenden vannak s nemcsak ellenünk van- OStóSw 2-on szombaton délután 4 órakor megnyílik Budapest szenzációja CAIRÓ a művészi stílusu, újonnan berendezett étterem­ — kávéház — cukrászda — s­öntés VI. Király­ utca 112. LtfWHde-tér 6. 1 r. Kiváló tisztelettel ! Mindennap elsőrendű \r i *» . n v­­ . _ . B cigányzene. Tányéro­­v * ví , t ÍÍS1, zás nincsen. a TM*ria és Japán kávéházak I ... . | volt tulajdonosa. N­ÁRPN­GIRAS _ JJ GASTON LEROUX (71) Tornella sápadt, remegett még jobban, mint az előbb. A terem lélegzetét visszafojtva várta, mit fog mondani. A hangja, mikor megszólalt, erőtlen volt, mint a lehelet, de amit mondott, mégis meghallották a terem legutolsó zugában is ... — Igen. .. ha megesküdtem, hogy az igazat fo­gom mondani, akkor ... aznap ... egy személy volt a kettő, elnök úr... Egy személy volt, mert nem lehetett még valaki olyan önfeláldozó, olyan bátor, mint ő volt, amikor megmentette a szegény kislányt, akit mindenki, még a saját reménysége is elhagyott! Nem lehetett, csak Hardigras olyan vakmerő, mikor elrabolt és csak Titin olyan tisztelettudó, olyan lova­­gias, mikor visszavitt a rokonaimhoz. És Toinetta imára kulcsolta a kezét: — Ha ártottam ezzel a vallomásommal neki, Isten és Titin bocsássák meg a bűnömet. — Amikor visszajött a rokonaihoz, asszonyom, ön az elhatározását megmásította ... Valami történt önök között. — Igen, történt. Régen szerettük egymást, de sohase mertük bevallani egymásnak. Én azt vártam, hogy ő beszéljen, de ő túlságosan tartózkodó volt, túl­ságosan büszke, finom ... Akkor, aznap, sírtunk egy­más karjában, az többet mondott, mint minden be­széd ... Azt tehetett velem, amit akart. A rabja vol­tam, a szolgája... Elnök úr, megcsókolt, ahogy vő­legény megcsókolja a menyasszonyát, de visszahozott a rokonaimhoz ... És azt állítják, hogy ez a fiú bosz­­szúból — kin állt volna bosszút, kin, miért, ha senki más nem, csak én voltam a bűnös —, hogy bosszúból elkövette azt a szörnyűséget!? Ostoba, nevetséges rá­galom, nem hiszi senkit Tanuul hívok mindenkit, aki ismerte Titint! ... Nem, senki nem hiszi, nem hiheti, azok sem hihetik, akik vádolják! , És itt tért vissza az ereje megint, felegyenesedett és lángoló, szikrákat szóró szemmel nézett a hercegre és Lupiára. Mennydörgő taps rázta meg a termet, utána pe­dig zengett a Pistafan hangja. — Bravó, Toinetta! A szívünkből beszéltél! De ne félj, nem halt meg azért Titin! Én mondom, hogy nem ,és ha itt lenne, elmondaná talán azt is, hogy ki akasztotta fel a lányt. Ebben a pillanatban az elnök, akinek egy terem­szolga jelentett valamit az előbb, az esküdtszék tagjai felé fordult. — Uraim! — jelentette ki —, Titin csakugyan nem halt meg. Most tartóztatták le, abban a pilla­natban, ahogy be akart lépni a törvényszék épületébe. Intézkedtem, hogy elővezessék. ÚJSÁG PÉNTEK, 1926 OKTÓBER 1| Pénteken dönt a minisztertanács a parlament összehívásáról Október 14-re hívják össze a parlamentet A kabinet tagjai Bethlen István gróf el­nöklésével pénteken délután minisztertaná­csot tartanak a miniszterelnökségi palotában. Értesülésünk szerint két fontosabb kérdést fognak megvitatni. Az egyik a falusi kislaká­soknak, a másik a nemzetgyűlés összehívásá­nak az ügye. Beavatottak szerint a falusi kis­lakások dolgában a kormány nem fog eltérni a Hadik-féle akció alapelveitől. Ami pedig a parlament összehívásának a kérdését illeti, pillanatnyilag az a valószínű, hogy a nemzeti­gyűlést október 11-ére fogják összehívni. A VÁLASZTÓ NÉVJEGYZÉKEK. Koszó István belügyi államtitkár ma meg-, jelent a miniszterelnök előtt és részletesen re­ferált a választói névjegyzékek ügyében. Mi­után még sok panaszt kell elintézni és újabb kifogások is várhatók, a névjegyzékek össze­állítása ellen, a miniszterelnök úgy határozott, hogy a felszólamlási határidőt — amely ma járt volna le — egy hónappal elhalasztja. Eszerint október 31-ig lehet panasszal élni a Nem hagyták jóvá Debrecen belföldi kölcsönét A belügyminiszter a Speyer-kölcsönt ajánlja Debrecen, szeptember 30. (Az Újság tudósítójának jelentése.) Debrecen városa egy hónap előtt elhatározta, hogy 200.1000 dolláros kölcsönt vesz fel egy fővárosi bank­tól kedvező alapon, amely a Speyer-kölcsön­­nél 2%-kal olcsóbb. Ebben az ügyben ma ér­kezett meg a városhoz a belügyminiszter le­irata, amely nagy meglepetést keltett. A bel­ügyminiszteri leirat nem h­agyja jóvá a 200.000 dolláros kölcsön felvételét azzal az indokolással, hogy azóta a Nemzeti Bank ka­matlába leszállt és így Debrecen városa ked­­vezőbb ajánlatot is kaphat, amennyiben a bankoktól ajánlatokat kér. Erre utasította is a belügyminiszter a vá­­rost, de egyben felhívta a figyelmét a Speyer- kölcsönre, amely pedig ennél a kölcsönnél két százalékkal drágább. A tanács nagy megdöb­­benéssel vette tudomásul a leirat alapján azt, hogy bármennyire is hátrányosnak tartja a vá­rosra nézve a Speyer-kölcsönt, előbb-utóbb mégis kénytelen lesz a kölcsönbe belemenni. XXVIII. FEJEZET. Amelyben Titin átveszi a vádemelő ügyész szerepét, de a szerepe végeztével mégis csak halálra ítélik. Láttak már mindenfélét esküdtszéki tárgyaláson; történt már olyan rendkívüli esemény, hogy az a tár­gyalás menetét felborította és ügyészi, bírói kar a meglepetés kábulatában hiába sáncolta el magát a perrendtartás papírfalai mögé, ott azt még kevesen látták, hogy a bírói tanács elnöke, az ügyész, az es­küdtszék, a védelem, mind, kivétel nélkül megfeled­kezett magáról és a perrendtartásról és dermedt és tehetetlen nézőjévé vált két ember halálos problémá­jának, akit a véletlen vetett egymással szembe a Törvény és a Társadalom képviselői előtt. A tanács elnöke éppen fel akarta függeszteni a tárgyalást, hogy bíráival visszavonuljon tanácskozni az új helyzetben való döntése előtt, de még az első szavát ki se mondta, már felszakadt a tanuk szobá­jának ajtaja, Souques és Ordinal urakat hurcolva maga után, mintha ő tartóztatta volna le őket, dü­höngő állat módjára Titin tört be a bíróság elé. Persze, a dühét valószínűleg megkétszerezte, hogy a detektívek épp akkor „fülelték le“, mikor a maga jószántából sietett fel a törvényszék lépcsőjén. Annyi bizonyos, hogy nem látta se Toinettát, aki ájultan dőlt a Paparendi kisasszonyok karjai közé, se a herceget, aki egyszerre elvesztette a világfi fölé­nyét és inkább lett volna messze, valahol Transalbánia hegyei közt, Titin dühe, Titin őrülete egy embert látott csak, akit össze kellett zúzni, meg kellett sem­misíteni, az az egy ember pedig Lupia Hyacinthe­ur volt. Megmondjuk rögtön, hogy Titin barátai közül sokan sajnálták, hogy ilyen dühöngő vad módjára tört a terembe! Látták nehéz helyzetekben sokkal hi­­degvérűbbnek, nem szólva arról, hogy a mostani vi­selkedése igazat adhatott azoknak, akik a fenyege­téseire gondolva a bosszúállás démonának látták. De hát — Titint nem mi találtuk ki! Aztán vannak helyzetek, amikben a legbéketűrőbb bölcs is a zaka­toló szívére, a felkorbácsolt, száguldó vérére hallgat inkább, mint a belátó esze megfontolt szavára. Ha Titin biztos volt abban, amit most magából ki­kelve kiáltott, az önkivületét meg lehet érteni. — Egy gyilkos van a teremben! — ordította —, fogják le, ott van! Souques és Ordinal óriási erőfeszítéssel tartották­ vissza, különben Lupia meghal a helyszínen. — Ott áll, aki felakasztotta a lányát! Ő volt, aki a nyakába akasztotta Hardigras írását! A borzalom és hitetlenkedő elszörnyedés kiáltása szakadt fel mindenfelől. Ami Lupiát illeti, a rettenetes vád alatt elkezdett rángatódzni, mint akit dróton rángatnak. A keze, lába szinte elrepült a testéről, a törzse felugrott, aztán összecsuklott, a torkából sipolt elő a hang — más kö­rülmények közt nevetnek rajta, most megdermedt a látványon, aki látta. Az ügyész olyan mozdulatot tett, mintha be akart volna avatkozni, de a tanács elnöke ezt a maga mozdulatával leintette. Nyilvánvaló volt: Titin vagy megőrült, vagy itt most rögtön elveszti magát. De Titin nem őrült meg és bizonyított. Egy lé­legzetre, amely úgy dőlt belőle, mint a fújtató leve­gője, folytatta: — Igen, nyomorult gyilkos vagy és volt lelki­ismereted hóhér bárdja alá juttatni a fejem csak azért, hogy ne tudják meg, hogy öngyilkos kézzel vált meg az életétől a lányod; miért? Mert nem tudta tovább nézni, mi történik a tulajdon házadban! — Hazudik! — nyögte panaszosan a „hóhér". — Mered tagadni — folytatta tajtékozva Titin —, hogy te voltál az, aki a tulajdon kezeddel akasztot­tad vissza a lányod, miután előbb megállapítottad a halálát — és így lehetett, hogy mindnyájan elhitték, hogy valaki a szobájában megfojtotta? Mered tagadni, hogy magad akasztottad a nyakába az Írást, amit egy gaz bandita, aki felhasználta a nevem, az este küldött a lakásodra, mintha tudta volna, hogy szükséged lesz még rá, mert uraim (és itt Titin az esküdtek felé for­dult) nemcsak a Pistafan levelét kapta meg Lupia az esti postájával, hanem azt a másikat is, amivel most a vérpadra akar küldeni! — Hazudik, hazudik! — hörögte mind elkesere­dettebben a hóhér. — Bizonyítékot! — kiáltotta Titin felé a védő. — Ah, bizonyítékot uraim! Meglesz azonnal a bizonyíték! Rettenetes lesz és fájdalmas és emberi a bizonyíték! Gondolhatják, hogy ha ilyen sokáig hagytam a bajban és a bizonytalanban vergődni Pistafunt és ha ilyen későn jelentem meg a magam védelmére magam is, azt kerestem én is, amit önök kívánnak, a bizonyítékot! Pistafun igazat vallott! Nem tudta, mi van a levélben, amit a szokott mó­dunkon csúsztatott az ajtaja alá valaki! És én, én is

Next