Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-01 / 273. szám
SZERDA, 1926 DECEMBER 1 ÚJSÁG Ferdinánd román király kiáltványt intézett a nemzethez A nemzeti erők összefogására hívta fel az országot Averescu állt a hadügyminisztérium élére, hogy megakadályozza Károly visszatérését. Öt részre forgácsolódoa Bratianu pártja a trónöröklés kérdésében Bratianu Vintila az angol dinasztiát akarta trónra ültetni( TUNGSRAM OPÁLLÁMP) kellemes lényű világítás mutóit. A fölmerült nagy események éles világot vetnek arra, hogy melyek azok a pártok, amelyek az ország érdekeit saját érdekeiknek rendelik alá. Bukarest, november 30. (Orient Rádió.) A király a miniszterelnökhöz a következő levelet intézte, amelyet a szenátusban Coanda tábornok olvasott fel: — Mélyen meghat az érdeklődés és szeretet, amelyet betegségem alkalmából irántam tanúsított. Ugyanakkor mély szomorúsággal tölt el látnom, hogy egyesek ezt a helyzetet arra használják fel, hogy vita tárgyává tegyenek olyan elveket, melyek valósággal alapjai a dinasztikus alkotmányos monarchiáknak, megakadályozván, hogy a korona sorsa változó személyes akaratoknak tétessék ki. Ebben a megvilágításban most kiderült, hogy a liberális párt csupa rettegés, hogy olyan megoldás következhetik, amely véget vethet eddigi mindenhatóságának. A nemzeti párt ezzel szemben csupán azt nézi, hogy oly megoldást találjon, amely a legjobb az országnak s mindenkire nézve igazságos. Bratianu a liberális párt biztonságát akarja mindenek fölött, a nemzeti parasztpárt ezzel szemben az ország nyugalmát, a pártok egyensúlyát, a nemzeti szuverenitást és a jogrend tiszteletben tartását követeli. Tudjuk, hogy Averescu ott áll az őrhelyen. Tudjuk, hogy Nicoleanu tábornok (a rendőrség főparancsnoka) szintén ott áll a poszton, várva a parancsot. Egy politikai párt azonban, mint a mienk, amely a román nép túlnyomó többségét képviseli, nem vitatkozhatik politikai problémák fölött a rend szigorú őreivel. Ennek a pártnak magasztosabb hivatása van, nevezetesen az országot szüntelenül nagyobb rendre, civilizációra és szabadságra, hogy ösztönözze. Ennek a hivatásnak teljesítése tekintetében pedig senkitől sem fogadhat el parancsokat. Érzem az utóbbi órákban, hogy erőim visszatérnek és hiszem, hogy Isten segítségével kötelességeimet szeretett országom és drága népem iránt az eddigi módon teljesíthetem tovább. Egyébként súlyos viszonyok között, amelyeken Romániának át kellett mennie, tanúságát adtam annak, hogy helyes elhatározásra tudtam jutni, uralkodva önmagamon is, akár arról volt szó, hogy a haza érdekeinek személyes kapcsolatokat áldozzak fel, akár arról, hogy mint király véget vessek egy szeretett gyermek aggasztó eltévelyedései következményeinek. Azt hiszem tehát, jogom van feltételezni, hogy senki sem kételkedhetik állandó arra irányuló törekvésemben, hogy kötelességemet a legteljesebb mértékben utolsó leheletemig teljesítsem, azt a kötelességet, amely az uralkodónak előírja, hogy műve tartósságát biztosítsa minden más előtt, ami az életben egyébként drága érték. Ezt a feledhetetlen emlékű nagybátyám létesítette művet, amelyet Isten megerősítenem és fejlesztenem engedett, meg fogom védeni azzal a szilárd elszántsággal, hogy minden lehetséges eszközzel biztosítsam nyugodt jövőjét a dinasztia fénye és az állam konszolidációja alapján. Meg vagyok győződve, hogy ezen az úton számíthatok minden jó román támogatására, elsősorban azoknak a hű és odaadó tanácsadóknak támogatására, akik trónralépésem óta feltétlen segítségükben részesítettek. Fogjanak most össze minden nemzeti erőt és alkossanak egy bástyát a trón köré, hogy tiszteletet szerezzünk elhatározásaimnak és cselekvéseimnek, melyeknek meghozatala és végrehajtása a törvényeknek és az állam legfelsőbb kizárólagos érdekeinek megfelelően történt meg. Megoperálták a királyt Bukarest, november 30. Romániában továbbra is feszült a helyzet. Az összes politikai pártok szakadatlanul tárgyalnak egymás között, hogy biztosítsák magukat az esetleges meglepetésekkel szemben. Az egész országban megtisztelhető izgalom és elégedetlenség miatt a kormány kommünikét adott ki, amelyben cáfolja a külföldi sajtóban a király betegségéről megjelent híreket és azt állítja, hogy a király állapota javult. A királyt megoperálták és az orvosok véleménye szerint ez biztos gyógyulásra fog vezetni. Mindennek ellenére tovább is tartják maguk a hírek, hogy a király állapotban komoly komplikáció állt be és így a katasztrófát minden órában várni lehet. Hír szerint Mircseszku hadügyminiszter különös megbízással külföldre utazik. Helyettesíteni Averescu fogja. Politikai körökben úgy vélekednek, hogy mindez azért történik, hogy Averescu állhasson a hadügyminisztérium élére és könynyebben megakadályozhassa Károly herceg visszatérését. Fejetlenség a román politikában Bukarest, november 30. A Románia a nemzeti parasztpárt lapja feltűnést keltő cikket közölt arról, hogy a liberális pártban erősen megoszlottak a vélemények a január 4-iki események ügyének rendezése tekintetében. A lap szerint a liberális pártban öt különböző irány viaskodik. Az első irány képviselője Bratianu volt miniszterelnök, aki a régenstanácsnak mai formájában való fentartása mellett kardoskodik, vagyis hogy a régenstanácsban a királyné és egy másik magas személyiség ne vegyen részt. Bratianu hajlandó alkudozásokra is, de az említett két személyiség teljes kikapcsolásával. A második irányt Duca volt külügyminiszter képviseli, aki a királyné mellett foglal állást, úgy hogy a régens egyedül a királyné legyen minden régenstanács nélkül. A harmadik irányt Dimitriu és Florescu képviselik, akik mellett a liberális párt tekintélyes csoportja áll; ezek Károly hercegnek a trónra való visszahozatalát óhajtják. A negyedik álláspont képviselője Bratianu Vintila volt liberális pénzügyminiszter, aki legközvetlenebb politikai barátai előtt felvetette azt az eszmét, nem volna-e helyesebb, ha új dinasztiát hoznának, még pedig Angliából. Az ötödik csoportot a liberális pártnak a köztársasággal kacérkodó elemei alkotják. A lapot e cikke miatt elkobozták s erre a cikkre vonatkozott Goga belügyminiszternek az elkobzás ügyében a kamarában előterjesztett interpellációra adott az a válasza, hogy a lapot azért kobozták el, mert olyan dolgokat közölt, amelyek nem valók az olvasók szemei elé. A Románia éles támadást intéz Averescu tábornok, miniszterelnök ellen azért, hogy a január 4-iki események — Károly herceg trónfosztása — ügyében közösséget vállalt Bratianu volt miniszterelnökkel. Averescu ezzel a színvallással beismerte, hogy a liberálisok helytartója, dróton rángatott eszköze. A régi harc, amelyet a nemzeti parasztpárt a liberálisokkal nem kizárólag a hatalom miatt, hanem a politikai élet egészségessé tétele érdekében folytat, igen jelentőségteljes fázisba A román királyné Cherbourgba érkezett Paris, november 30. (Wolff.) A román királyné ma délelőtt Amerikából Cherbourgba érkezett és ma estére Párisba várják. W Kmm 3 Sikkasztás alapos gyanúja miatt vádat emelt az ügyészség az Ipari Bank tokit volt ügyvezető igazgatója ellen A nyomozó hatóságok egy évi munka után lesték át az iratokat az ügyészséghez Hogyan ment tönkre az Iparbank ? A Pénzintézeti Központ megállapította, hogy a hitelezők csak másfélszázalékos kielégítést várhatnak . A bank csődje elkerülhetetlen Még mindenkinek élénk emlékezetében lehet az a döbbenetes öngyilkosság, amelynek Tibor Róbert, az Iparbank vezérigazgatója volt az áldozata. Tibor Róbert mérget ivott, mert nem tudta túlélni annak a vállalatnak az összeomlását, melyet ő alapított, mert nem tudott belenyugodni abba, hogy ernyedetlen, kitartó munkája rombadőljön. Tibor Róbert szegényen halt meg, még annyira sem maradt feleségének és hozzátartozóinak, hogy temetési költségeit fedezhették volna. Árván maradt egy fiatal asszony és két gyermek. Tibor Róbertné nem ijedt meg az élettől, nem csüggedt el, hanem felemelt fővel dolgozni kezdett. Csodálattal tekintett rá mindenki, aki tudta róla, hogy nem is olyan régen minden luxust megengedhetett magának. Tibor Róbertné pihenő nélkül dolgozott. Először masamód akart lenni, de ez nem sikerült neki, úgy, hogy más megélhetési források után kellett kutatnia. Így jutott el a Britannia-szállodáig, amelynek igazgatósága megállapodást létesített vele, hogy Tibor Róbertné hetenként kétszer teadélutánokat rendez, gyakran divatrevükkel egybekötve a lipótvárosi előkelő társaság részére. A társaság megszerette Tiborné teadélutánjait, amelyek jövedelméből most már becsületesen eltarthatta magát és két gyermekét. Tibor Róbert tragédiája azonban nemcsak az egyedül maradt családot érintette, hanem az Iparbank hitelezőit is. A hitelezők a tragikus eset után azonnal beható tanulmányozás alá vették az Iparbank helyzetét és megállapították, hogy a banknak egész vagyona elúszott azoknak a sikertelen vállalkozásoknak a során, amelyekbe a bankigazgatósága Tibor Róbert vezetése alatt belement. Amikor Tibor Róbert észrevette a bank menthetetlen összeomlását és megkezdte a szanálási akciót, akkor az általa elkészített státusz szerint a banknak hatmilliárd aktívával szemben nyolcmilliárd passzívája volt. A Pénzintézeti Központ is belekapcsolódott rövidesen az Iparbank mentési akciójába és a megtartott kényszerfelszámolás során kiderült, hogy a bank vagyona majdnem teljesen elúszott, olyannyira, hogy a hitelezők kielégítésük esetén legjobb esetben 1—ig 1%-ot kaphatnak. A hitelezők feljelentést tesznek Amikor a hitelezők a Pénzintézeti Központnak ezt a szomorú megállapítását tudomásul venni kényszerültek, megállapodtak abban, hogy ismeretlen tettesek ellen sikkasztás és hűtlen kezelés miatt feljelentést tesznek a rendőrségen. Ez meg is történt. A rendőrség az ügyészség utasítására a legnagyobb titokban lefolytatta a nyomozást az ügyben. A nyomozó hatóságok munkája több mint egy esztendeig tartott. Ezalatt az idő alatt kihallgatták mindazokat, akiknek az ügyben bármilyen szerepük lehetett, befejezték a nyomozást, az iratokat áttették az ügyészségre, amely a mai napon közölte a feljelentők ügyvédjével, Peszerényi Szilágyi Dezső dr.ral, hogy az ügyészség vádat emel az Iparbank volt ügyvezető igazgatói: Léb Lajos, Löffler Gyula és Kovács Sándor ellen sikkasztás alapos gyanúja miatt. A vádemelés nemcsak bankkörökben, hanem a közgazdasági élet minden viszonylatában óriási feltűnést keltett, főképpen a szereplő személyek miatt. Löffler Gyula ugyanis a temesvári piac egyik legszámottevőbb tagjának, a közismert Löffler-cég tulajdonosának a testvére, Léb Lajos a veje Löfler Gyulának. Kovács Sándor dr. pedig a Lóversemypályaépítő Rt. jelenlegi ügyvezető igazgatója. Tibor Róbert karrierje Tibor Róbertről is meg kell itt emlékeznünk. Kétségtelenül egyike volt Magyarország legzseniálisabb bankembereinek. Már 24 éves korában ügyvezető igazgatója volt a Fiumei Kereskedelmi Banknak, mely a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt.-nak volt a fiumei fináléja. Fiuméban Tibor megismerkedett Nákó Sándor akkori fiumei kormányzóval, akinek megnyerte a szimpátiáját és nemsokára mindenki csak arról beszélt, hogy az ifjú Tibor Róbert Nákó Sándorral együtt egy hatalmas tranzakciót készül lebonyolítani. Ez meg is történt. Abbáziában összevásárolta Tibor a legértékesebb ingatlanokat. A háború után Tibor Róbert rövidesen a Magyar-Olasz bank ügyvezető igazgatója lett. Ez azonban nem elégítette ki ambícióját. Tibor Róbert sokkal többet akart. Amikor a Wiener Commercialbank budapesti fiókjának összeomlása után az Oesterreichische Central- Bodenkreditanstalt a Wiener Commercial Bank érdekeltségét magába olvasztotta, Tibor Róbert megalapította az Iparbank Rt.-et, melynek igazgatóságába Ráday Gedeon gróf elnöklete alatt a közgazdasági élet tekintélyes egyéniségeit sikerült összehoznia. Ez 1923-ban történt. Tagja volt az igazgatóságnak a többi között Benisch Ferenc, az Oesterreichische Bodenkreditanstalt ügyvezető igazgatója, Linzer Ármin szeszgyáros, Freud Béla bányatulajdonos, Pándi Horváth Zsigmond udvari tanácsos, továbbá a Richard & Co. brüsszeli bankcég tulajdonosa, Seefried Ottó gróf, aki tudvalévően Ferenc József unokáját vette el feleségül. A szalámiszindikátus is az Iparbank érdekeltségéhez tartozott, de a legnagyobb teljesítménye az volt Tibor Róbertnek, hogy olyan időben, amikor a budapesti bankok alig tudtak külföldi kölcsönökhöz jutni, ő az új 16 versenypálya felépítése, megteremtése céljából meg tudta alapítani az Iparbank égisze alatt a lóversenypályaépítő Rt.-et, mely 350.000 dollár névértékű kötvényt bocsátott ki. A vég felé ... A lóversenypálya jó üzletnek bizonyult, de ugyanakkor, amikor ezt a tranzakciót Tibor Róbert lebonyolította, megkezdődött a konjunktúra haldoklása. Az Iparbank ekkor izgalmas napokat élt át, de Tibor Róbert még mindig nem esett kétségbe. A gyors cselekvés érdekében az igazgatóság tudta nélkül — azonban több kollégája beleegyezésével — hozzányúlt a bankban levő letétekhez, amelyek több milliárdot tettek ki. Tibor Róbert elzálogosította ezeket a letéteket akkor, amikor a bank bukását többé nem lehetett feltartóztatni. A Central Bodenkreditanstalt ugyan ötmilliárd koronával hozzájárult az Iparbank szanálási akciójához, azonban az igazgatóság tagjai, így Löffler, Freud és társai hallani sem akartak a bank szanálásáról, visszautasították azt a kérést, hogy a bankot újabb tőkékkel talpraállítani segítsék, aminek az volt a természetes következménye, hogy az Iparbank megbukott. A Bodenkreditanstalt által rendelkezésre bocsátott milliárdokat pedig nem a szanálás céljaira, hanem más eddig még nem teljesen tisztázott célokra fordították. Tibor Róbert ekkor már látta és érezte katasztrófáját, mindenáron eleget akart tenni a Bodenkreditanstalttal szemben vállalt kötelezettségének, eladta minden néven nevezendő Ingó- és ingatlan vagyonát, Abbáziában lévő értékes villáját, Budán lévő többezer négyszögölnyi telket és ezenfelül jelentékeny külföldi valutát is bocsátott a bécsi bank rendelkezésére. Amikor pedig már semmije sem maradt, lumináltal megmérgezte magát és meghalt. rt Lsvis. A hitelezők erre azonnal megrohanták az Iparbankot, de ennek igazgatósága elhárította magától a felelősséget.