Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-01 / 273. szám

SZERDA, 1926 DECEMBER 1 ÚJSÁG Ferdinánd román király kiáltványt intézett a nemzethez A nemzeti erők összefogására hívta fel az országot Averescu állt a hadügyminisztérium élére, hogy megakadályozza Károly visszatérését. Öt részre forgácsolódoa Bratianu pártja a trónöröklés kérdésében Bratianu Vintila az angol dinasztiát akarta trónra ültetni( TUNGSRAM­­ OPÁLLÁMP) kellemes lényű világítás m­­utóit. A fölmerült nagy események éles vilá­got vetnek arra, hogy melyek azok a pártok, amelyek az ország érdekeit saját érdekeiknek rendelik alá. Bukarest, november 30. (Orient Rádió.) A király a miniszterelnökhöz a következő levelet intézte, amelyet a szenátusban Coanda tábor­nok olvasott fel: — Mélyen meghat az érdek­lődés és szeretet, amelyet betegségem alkal­mából irántam tanúsított. Ugyanakkor mély szomorúsággal tölt el látnom, hogy egyesek ezt a helyzetet arra használják fel, hogy vita tárgyává tegyenek olyan elveket, melyek va­lósággal alapjai a dinasztikus alkotmányos monarchiáknak, megakadályozván, hogy a ko­rona sorsa változó személyes akaratoknak té­tessék ki. Ebben a megvilágításban most kiderült, hogy a liberális párt csupa rettegés, hogy olyan megoldás következh­etik, amely véget vethet eddigi mindenhatóságának. A nemzeti párt ezzel szemben csupán azt nézi, hogy oly megoldást találjon, amely a legjobb az országnak s mindenkire nézve igazságos. Bratianu a liberális párt biztonságát akarja mindenek fölött, a nemzeti parasztpárt ezzel szemben az ország nyugalmát, a pártok egyensúlyát, a nemzeti szuverenitást és a jogrend tiszteletben tartását követeli. Tudjuk, hogy Averescu ott áll az őrhelyen. Tudjuk, hogy Nicoleanu tábornok (a rendőrség főpa­rancsnoka) szintén ott áll a poszton, várva a parancsot. Egy politikai párt azonban, mint a mienk, amely a román nép túlnyomó többsé­gét képviseli, nem vitatkozhatik politikai problémák fölött a rend szigorú őreivel. Ennek a pártnak magasztosabb hivatása van, nevezetesen az országot szüntelenül nagyobb rendre, civilizációra és szabadságra, hogy ösz­tönözze. Ennek a hivatásnak teljesítése tekin­tetében pedig senkitől sem fogadhat el paran­csokat. Érzem az utóbbi órákban, hogy erőim visszatérnek és hiszem, hogy Isten segítségé­vel kötelességeimet szeretett országom és drága népem iránt az eddigi módon teljesíthe­tem tovább. Egyébként súlyos viszonyok kö­zött, amelyeken Romániának át kellett mennie, tanúságát adtam annak, hogy helyes elhatá­rozásra tudtam jutni, uralkodva önmagamon is, akár arról volt szó, hogy a haza érdekei­nek személyes kapcsolatokat áldozzak fel, akár arról, hogy mint király véget vessek egy szeretett gyermek aggasztó eltévelyedései kö­vetkezményeinek.­­ Azt hiszem tehát, jogom van feltételezni, hogy senki sem kételkedhetik állandó arra irányuló törekvésemben, hogy kötelességemet a legteljesebb mértékben utolsó leheletemig teljesítsem, azt a kötelességet, amely az ural­kodónak előírja, hogy műve tartósságát biz­tosítsa minden más előtt, ami az életben egyébként drága érték. Ezt a feledhetetlen emlékű nagybátyám létesítette­ művet, amelyet Isten megerősítenem és fejlesztenem engedett, meg fogom védeni azzal a szilárd elszántság­gal, hogy minden lehetséges eszközzel bizto­sítsam nyugodt jövőjét a dinasztia fénye és az állam konszolidációja alapján. Meg vagyok győződve, hogy ezen az úton számíthatok minden jó román támogatására, elsősorban azoknak a hű és odaadó tanács­adóknak támogatására, akik trónralépésem óta feltétlen segítségükben részesítettek. Fog­janak most össze minden nemzeti erőt és al­kossanak egy bástyát a trón köré, hogy tisz­teletet szerezzünk elhatározásaimnak és cse­lekvéseimnek, melyeknek meghozatala és végrehajtása a törvényeknek és az állam leg­felsőbb kizárólagos érdekeinek megfelelően történt meg. Megoperálták a királyt Bukarest, november 30. Romániában to­vábbra is feszült a helyzet. Az összes politikai pártok szakadatlanul tárgyalnak egymás kö­zött, hogy biztosítsák magukat az esetleges meglepetésekkel szemben. Az egész országban megtisztelhető izgalom és elégedetlenség miatt a kormány kommünikét adott ki, amelyben cáfolja a külföldi sajtóban a király betegsé­géről megjelent híreket és azt állítja, hogy a király állapota javult. A királyt megoperálták és az orvosok véleménye szerint ez biztos gyógyulásra fog vezetni. Mindennek ellenére tovább is tartják maguk a hírek, hogy a ki­rály állapotban komoly komplikáció állt be és így a katasztrófát minden órában várni lehet. Hír szerint Mircseszku hadügyminiszter különös megbízással külföldre utazik. He­lyettesíteni Averescu fogja. Politikai körökben úgy vélekednek, hogy mindez azért történik, hogy Averescu áll­hasson a hadügyminisztérium élére és köny­­nyebben megakadályozhassa Károly herceg visszatérését. Fejetlenség a román politikában Bukarest, november 30. A Románia a nemzeti parasztpárt lapja feltűnést keltő cik­ket közölt arról, hogy a liberális pártban erő­sen megoszlottak a vélemények a január 4-iki események ügyének rendezése tekintetében. A lap szerint a liberális pártban öt különböző irány viaskodik. Az első irány képviselője Bratianu volt miniszterelnök, aki a régens­­tanácsnak mai formájában való fentartása mellett kardoskodik, vagyis hogy a régens­­tanácsban a királyné és egy másik magas sze­mélyiség ne vegyen részt. Bratianu hajlandó alkudozásokra is, de az említett két személyi­ség teljes kikapcsolásával. A második irányt Duca volt külügyminiszter képviseli, aki a ki­rályné mellett foglal állást, úgy hogy a régens egyedül a királyné legyen minden régenstanács nélkül. A harmadik irányt Dimitriu és Flo­­rescu képviselik, akik mellett a liberális párt tekintélyes csoportja áll; ezek Károly herceg­nek a trónra való visszahozatalát óhajtják. A negyedik álláspont képviselője Bratianu Vin­tila volt liberális pénzügyminiszter, aki leg­közvetlenebb politikai barátai előtt felvetette azt az eszmét, nem volna-e helyesebb, ha új dinasztiát hoznának, még pedig Angliából. Az ötödik csoportot a liberális pártnak a köz­társasággal kacérkodó elemei alkotják. A lapot e cikke miatt elkobozták s erre a cikkre vonatkozott Goga belü­gyminiszternek az elkobzás ügyében a kamarában előterjesz­tett interpellációra adott az a válasza, hogy a lapot azért kobozták el, mert olyan dolgokat közölt, amelyek nem valók az olvasók szemei elé. A Románia éles támadást intéz Averescu tábornok, miniszterelnök ellen azért, hogy a január 4-iki események — Károly herceg trónfosztása — ügyében közösséget vállalt Bratianu volt miniszterelnökkel. Averescu ezzel a színvallással beismerte, hogy a liberálisok helytartója, dróton rángatott eszköze. A régi harc, amelyet a nemzeti parasztpárt a liberálisokkal nem kizárólag a hatalom miatt, hanem a p­olitikai élet egészségessé tétele érde­kében folytat, igen jelentőségteljes fázisba A román királyné Cherbourgba érkezett Paris, november 30. (Wolff.) A román ki­rályné ma délelőtt Amerikából Cherbourgba érkezett és ma estére Párisba várják. W Kmm 3 Sikkasztás alapos gyanúja miatt vádat emelt az ügyészség az Ipari Bank tokit volt ügyvezető igazgatója ellen A nyomozó hatóságok egy évi munka után lesték át az iratokat az ügyészséghez Hogyan ment tönkre az Iparbank ? A Pénzintézeti Központ megállapította, hogy a hitelezők csak m­ásfélszázalékos kielégítést várhatnak . A bank csődje elkerülhetetlen Még mindenkinek élénk emlékezetében le­het az a döbbenetes öngyilkosság, amelynek Tibor Róbert, az­ Iparbank vezérigazgatója volt az áldozata. Tibor Róbert mérget ivott, mert nem tudta túlélni annak a vállalatnak az összeomlását, melyet ő alapított, mert nem tudott belenyugodni abba, hogy ernyedetlen, kitartó munkája rombadőljön. Tibor Róbert szegényen halt meg, még annyira sem maradt feleségének és hozzátartozóinak, hogy teme­tési költségeit fedezhették volna. Árván maradt egy fiatal asszony és két gyermek. Tibor Róbertné nem ijedt meg az élettől, nem csüggedt el, hanem felemelt fő­vel dolgozni kezdett. Csodálattal tekintett rá mindenki, aki tudta róla, hogy nem is olyan régen minden luxust megengedhetett magá­nak. Tibor Róbertné pihenő nélkül dolgozott. Először masamód akart lenni, de ez nem si­került neki, úgy, hogy más megélhetési for­rások után kellett kutatnia. Így jutott el a Britannia-szállodáig, amelynek igazgatósága megállapodást létesített vele, hogy Tibor Ró­bertné hetenként kétszer teadélutánokat ren­dez, gyakran divatrevükkel egybekötve a li­pótvárosi előkelő társaság részére. A társaság megszerette Tiborné teadélutánjait, amelyek jövedelméből most már becsületesen eltart­hatta magát és két gyermekét. Tibor Róbert tragédiája azonban nem­csak az egyedül maradt családot érintette, hanem az Iparbank hitelezőit is. A hitelezők a tragikus eset után azonnal be­ható tanulmányozás alá vették az Iparbank helyzetét és megállapították, hogy a banknak egész vagyona elúszott azoknak a sikertelen vállalkozásoknak a során, amelyekbe a bank­­igazgatósága Tibor Róbert vezetése alatt bele­ment. Amikor Tibor Róbert észrevette a bank menthetetlen összeomlását és megkezdte a sza­nálási akciót, akkor az általa elkészített stá­tusz szerint a banknak hatmilliárd aktívával szemben nyolcmilliárd passzívája volt. A Pénzintézeti Központ is belekapcsolódott rö­videsen az Iparbank mentési akciójába és a megtartott kényszerfelszámolás során kide­rült, hogy a bank vagyona majdnem teljesen elúszott, olyannyira, hogy a hitelezők kielégí­tésük esetén legjobb esetben 1—ig 1%-ot kap­hatnak. A hitelezők feljelentést tesznek Amikor a hitelezők a Pénzintézeti Köz­pontnak ezt a szomorú megállapítását tudo­másul venni kényszerültek, megállapodtak ab­ban, hogy ismeretlen tettesek ellen sikkasztás és hűt­len kezelés miatt feljelentést tesznek a rendőrségen. Ez meg is történt. A rendőrség az ügyészség utasítására a legnagyobb titokban lefolytatta a nyomozást az ügyben. A nyomozó hatósá­gok munkája több mint egy esztendeig tartott. Ezalatt az idő alatt kihallgatták mindazokat, akiknek az ügyben bármilyen szerepük lehe­tett, befejezték a nyomozást, az iratokat át­tették az ügyészségre, amely a mai napon közölte a feljelentők ügy­védjével, Peszerényi Szilágyi Dezső dr.­­ral, hogy az ügyészség vádat emel az Ipar­bank volt ügyvezető igazgatói: Léb Lajos, Löffler Gyula és Kovács Sándor ellen sik­kasztás alapos gyanúja miatt. A vádemelés nemcsak bankkörökben, ha­nem a közgazdasági élet minden viszonylatá­ban óriási feltűnést keltett, főképpen a sze­replő személyek miatt. Löffler Gyula ugyanis a temesvári piac egyik legszámottevőbb tagjának, a közismert Löffler-cég tulajdonosának a testvére, Léb Lajos a veje Löfler Gyulának. Kovács Sándor dr. pedig a Lóversemypályaépítő Rt. jelenlegi ügyvezető igazgatója. Tibor Róbert karrierje Tibor Róbertről is meg kell itt emlékez­nünk. Kétségtelenül egyike volt Magyarország legzseniálisabb bankembereinek. Már 24 éves korában ügyvezető igazgató­ja volt a Fiumei Kereskedelmi Banknak, mely a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt.-nak volt a fiumei fináléja. Fiuméban Tibor megismerkedett Nákó Sándor akkori fiumei kormányzóval, akinek meg­nyerte a szimpátiáját és nemsokára mindenki csak arról beszélt, hogy az ifjú Tibor Róbert Nákó Sándorral együtt egy hatalmas tranz­akciót készül lebonyolítani. Ez meg is történt. Abbáziában összevásárolta Tibor a legértéke­sebb ingatlanokat. A háború után Tibor Róbert rövidesen a Magyar-Olasz bank ügyvezető igaz­gatója lett. Ez azonban nem elégítette ki ambícióját. Tibor Róbert sokkal többet akart. Amikor a Wiener Commercialbank budapesti fiókjának összeomlása után az Oesterreichische Central- Bodenkreditanstalt a Wiener Commercial Bank­­ érdekeltségét magába olvasztotta, Tibor Róbert megalapította az Iparbank Rt.-et, melynek igazgatóságába Ráday Gedeon gróf elnöklete alatt a közgazdasági élet tekintélyes egyéniségeit sikerült összehoznia. Ez 1923-ban történt. Tagja volt az igazgatóságnak a többi kö­zött Benisch Ferenc, az Oesterreichische Bodenkreditanstalt ügyvezető igazgatója, Lin­zer Ármin szeszgyáros, Freud Béla bánya­tulajdonos, Pándi Horváth Zsigmond udvari tanácsos, továbbá a Richard & Co. brüsszeli bankcég tulajdonosa, Seefried Ottó gróf, aki tudvalévően Ferenc József unokáját vette el feleségül. A szalámiszindikátus is az Iparbank érde­keltségéhez tartozott, de a legnagyobb teljesít­ménye az volt Tibor Róbertnek, hogy olyan időben, amikor a budapesti bankok alig tudtak külföldi kölcsönökhöz jutni, ő az új 16 verseny­pálya felépítése, meg­teremtése céljából meg tudta alapítani az Iparbank égisze alatt a l­óversenypálya­­építő Rt.-et, mely 350.000 dollár név­értékű kötvényt bocsátott ki. A vég felé ... A lóversenypálya jó üzletnek bizonyult, de ugyanakkor, amikor ezt a tranzakciót Ti­bor Róbert lebonyolította, megkezdődött a konjunktúra haldoklása. Az Iparbank ekkor izgalmas napokat élt át, de Tibor Róbert még mindig nem esett kétségbe. A gyors cselekvés érdekében az igazgatóság tudta nélkül — azonban több kollégája beleegyezésével — hozzányúlt a bankban levő letétekhez, amelyek több milliárdot tettek ki. Tibor Róbert elzálogosította ezeket a letéteket akkor, amikor a bank bukását többé nem lehetett feltartóztatni. A Central Bodenkreditanstalt ugyan ötmil­­liárd koronával hozzájárult az Iparbank sza­nálási akciójához, azonban az igazgatóság tagjai, így Löffler, Freud és társai hallani sem akartak a bank szanálásáról, visszautasították azt a kérést, hogy a bankot újabb tőkékkel talpraállítani segítsék, aminek az volt a ter­mészetes következménye, hogy az Iparbank megbukott. A Bodenkreditanstalt által rendel­kezésre bocsátott milliárdokat pedig nem a szanálás céljaira, hanem más eddig még nem teljesen tisztázott célokra fordították. Tibor Róbert ekkor már látta és érezte katasztrófá­ját, mindenáron eleget akart tenni a Boden­­kred­itanstalttal szemben vállalt kötelezettsé­gének, eladta minden néven nevezendő Ingó- és ingatlan vagyonát, Abbáziában lévő érté­kes villáját, Budán lévő többezer négy­szögölnyi telket és ezenfelül jelentékeny külföldi valutát is bocsátott a bécsi bank rendelkezésére. Amikor pedig már semmije sem maradt, lumináltal megmérgezte magát és meghalt. rt Lsvis. A hitelezők erre azonnal megrohanták az Iparbankot, de ennek igazgatósága elhárította magától a felelősséget.

Next