Ujság, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, 1927 JANUÁR 1 ÚJSÁG A magyar közélet vezetői nyilatkoznak az Újságban, hogy mit várnak az új esztendőtől? Érdekes tervek, szép remények és üdvös fejlődés előjelei a politika, társadalom, művészet és gazdaság minden ágában Szilveszter éjszakáján az óramutató egy­hangú ketyegéssel lépi át az éjfélt és beköszönt az újév. A régi lepergett, be kell vallanunk, hogy küzdelmekkel, munkával, gonddal és nehéz megterhelésekkel súlyosbított esztendő volt, mely még mindig nem hozta meg teljes egészében azt az általános javulást az élet min­den terén, mely a normális, úgynevezett béke­­viszonyokra emlékeztetne. Ebben a nevezetes pillanatban, amikor átléptük az 1927-es esz­tendő küszöbét, mindnyájunk forró kívánsága, hogy ami az idén elmaradt, az újévben kö­szöntsön be hozzánk. Tudjuk jól, hogy az esz­tendőt nem lehet mérföldes csizmával át­lépni, tisztában vagyunk azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet letörölni minden rosszat a fekete tábláról, de mégis kíváncsian vártuk a közélet vezető szereplőinek vélemé­nyét arra vonatkozóan, hogy mit remélhetünk az újévtől és mit kíván a társadalmi, gazdag pénzügyi és művészeti élet egy-egy kimagasló egyénisége az új esztendőre és milyen reménye­ket melengetnek szíveikben, amikor az újév hajnala ránk virrad. Az Újság munkatársai kérdést intéztek köz­életünk minden megnyilvánulásának egy-egy nevezetes vezető személyéhez és a hozzánk be­érkezett válaszokat és feleleteket az alábbiak­ban adjuk: Almásy László , az egységes párt ügyvezető alelnöke a következőkben adott választ: 1 . Az ország szempontjából várom a pár­toknak a személyes szempontok félretételével, egyedül az ország nagy érdekeit nézve, a köz­jóra való objektív munkálkodását. Azt gon­dolom, hogy ebből a szempontból jó példával az egységes pártnak, mint guoernementális pártnak és mint a legnagyobb pártnak kell­előlmennie. Magyarország története azt bizo­nyítja, hogy az ország sorsa elsősorban tör­vényhozásának működésétől függ. Az 1926. 22. t.-c. az ország alkotmányos szellemébe be­állította a kéttáblás rendszert, a modern élet követelményeinek megfelelő átalakítással A törvényhozásnak ezzel az alkotással az volt a­­ célja, hogy a magyar értékek összegyűjtésével­­a törvényalkotást olyan értékes szellemi­­ kinccsé tegye, amely valóban az ország nagy érdekeit szolgálja, mert a törvényhozás nem dülöngve ment egy nagy tükör elé, a nyakkendőjén igazított, megnézte a kabátját, hogy nem ugrott-e ki az akasztó és a többi italtól éneklő emberrel együtt ő is kiment a friss jószagú reggelire. A téli hideg levegőtől kijózanodva, de sze­mében az álmatlanság gyűrésével indult az igazgató lakása felé. Nyíltak a kofabódék, álmos, felhajtott gallérú emberek mentek a konflisokhoz, korai arca volt mindennek. Hétre állt a kör­úti óra, a nagymutató kicsit túl a tizenkettőn, mint egy nevetni készülő száj. A házak is olyan hatalmasan ködtől ferdén lestek Hill Áronra, de ő csak ment gyors léptekkel a Belváros felé. Kétszer végigsétált az Erzsébet-hídon, oda-vissza, oda-vissza, azután mint az ifjból lőtt nyíl, egyenesen neki az igazgató lakásá­nak. Múlt évi arccal nyitott ajtót a szolga, szeme keresztbe állt az éjszakai lopott ko­nyak, likőr, bor és egyéb szeszektől. Az igaz­gató ásítva sétálgatott a kiszellőzött, frissen sütött fogadószobában. Ezüstös aljú kristály­üvegekben sorakoz­tak a kis kerekeken gördülő kínáló asztalkán a mindenféle italok, várva a délelőtti látoga­tókat. Meglepődve nézett az igazgató Hill Áronra és akkor is egy kérdőjel maradt, mikor Hill Áron beszélt. Zavaros furcsa kezdéssel, de már egy perc múlva értelmes szép emberi szavakkal mondta el az életét, azt a húsz évnyi életet, aimi ott gombolyodott le az igazgató hivata­lában az ő keskeny testéről. — Soha nem kértem, nem szóltam, én" be­csületesen bíztam az igazságos elosztásban. Jó munkáért jó pénz, sok munkáért sok pénz jár. Sohasem kételkedtem, nem törődtem a feljebbvalók dolgaival, forradalom, kommu­nizmus, semmivel nem törődtem, éppen úgy bejöttem a hivatalba, mint máskor, nem sztrájkoltam, pedig én is értek valamicskét a szocializmushoz, el is olvastam pár könyvet... Itt az igazgató ijedten szólt: — De kérem, ha ön szocializmussal fog­lalkozik, ... egészen meg vagyok lepve. Kí­gyót melengettem a keblemen, hallatlan, hal­latlan, önt derék, szerény tisztviselőnek tar­tottam és tessék­ így kirobbanni!... Hill Áron emelt hangon vágott közbe: — Kirobbanok, igen, mert kirobbanok, éppen azért, mert én szorgalmas, szerény em­ber voltam eddig és mégis csak ... Az igazgató hirtelen közbevágott.­­— Hát kérem, ha ön ilyen renitens, meg­végcél, hanem az ország egyetemes kérdései­nek a szolgálása. Ha a magyar társadalom a törvényhozással egybeforrva a személyes el­lentétek megszüntetése mellett hozzáfog a to­vábbi építésnek nagy munkájához és ezt a szándékot komoly elhatározással keresztül is viszi, kétségtelen, hogy egy jobb létnek a fun­damentumát fogja lerakni a megcsonkított országban a továbbfejlődés számára. Várom a konstruktív alkotások megerősítését és fejlő­dését, nem visszamenőleg retrográd irányban, hanem a modern élet követelményeinek meg­felelően és különösen várom a pártoktól és a törvényhozástól a nép alsó osztályai anyagi és kulturális jólétének előmozdítását. Várom — és erre alapos reményem van — gazdasági hely­zetünk javulását, a közgazdasági élet fellen­dülését, a­­kölcsön-kamatlábúak leszállítását, a meddő közjogi harcok kikapcsolásával a szociális és gazdaság jólét emelését. Sem az alsóbbb néposztályok, sem pedig a vezető tár­sadalmi osztályok érdekei nem ütköznek össze. Ezek az érdekek teljesen kongruensek az ország nagy érdekeivel Elégedetlen és el­nyomott társadalmi osztályokkal egy nemzet jólétét megteremteni nem lehet. — Pártunk — a vezérével teljesen össz­hangban — nemzeti alapon állva, minden fe­lekezeti, társadalmi és osztálykülönbség nél­kül a közjólét, a békés társadalmi és törvény­hozói munkát és a lakosság jólétének előmoz­dítását kívánja munkálni. Magyarország ma még mindig olyan, mint a lábbadozó beteg, de ez a beteg már túl van a válságon és most m­ár magától a betegtől és orvosaitól függ a teljes helyreállás. Ha pártunk számban meg­növekedett, ez — meggyőződésem szerint — az egységnek rovására nem fog menni, mert egy nagy guvernementális pártban kell, hogy legyenek eltérő felfogások és eltérő nézetek. De ezek az eltérések a vezér és a párt poli­tikai programmjának nagy vonásaival és alap­elveivel ellentétben nincsenek. Pártunk érte­kezletei a múltban is igen sokszor erős véle­ménykülönbségeket tártak fel a nyilvánosság előtt, ez a véleménykülönbség azonban min­dig a felmerült kérdések tisztázására és meg­vitatására vezetett, nem pedig a pártnak ré­szekre való bomlására. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy azok az értékes elemek, akiket pártunk a legutóbbi választáson nyert, az or­szág szempontjából is értéket jelentenek. Vi­nita a szorgalmat és titokban szocializmussal is foglalkozik ... satöbbi ... akkor ön el van bocsátva a hivatalomból, ilyen emberre nincs szükségem. Hill Áron előtt egy percnyi kegyetlen hi­degség támadt. Elbocsátva. Ez körülbelül annyit jelent, hogy elsején nem kap pénzt és nem jöhet be minden reggel írni az ő aszta­lához, ebédelni sem lehet az özvegynél ... Elbocsátva .. . Beleszörnyedt ebbe a rövid kis szóba. Nem, hát ez nem lehet, még ez is? Nem elég, hogy évek óta mindig egy milliót kap, míg a többiek ... hiszen azért jött, csak ezt akarta mondani, a többi úgy mellékesen kiszaladt belőle, maga se tudta hogyan, benne volt. A szivében, az agyában, a lelkében, fél­szeg életében. Az igazgató hümmögve fordult az ablak felé. — Ki hitte volna, ki hitte volna? ... Hill Áron nyakát előre nyújtva, rekedt hangon súgta: — Igazgató úr kérem ... Iga ... a ... ur! — No mi az, még itt van? — fordult hátra az igazgató — van valami kérése? — Igazgató úr, kérem, kérem szépen — nyögte, nyögdécselte Hill Áron, — ne hara­gudjon, bocsánatot kérek, hogy ezt most mind elmondtam, de egyszer már kellett va­lakinek hallani, hogy én is, hogy szoktam gondolkodni, hogy azért, mert engem kine­vetnek, én tudom, nem igazságos, hogy ... de bocsánatot kérek — torkát fuldokló sírás re­­megtette meg. — No, de kérem, hát mit akar, mert ép­pen most jött? Hill Áron kiegyenesedve dadogta: — Én, én csak azért jöttem, hogy boldog újévet kívánjak...* Vígan még a tegnaptól, de már az egyfor­maság felé indulva jöttek a tisztviselők. Vet­­kőzés közben még szó esett a szilveszteri mu­riról, de mikor az asztalhoz ültek, már min­denki gép volt, egy nagy órának apró kere­kei, ami nyolckor megindul és kis pihenőkkel jár, jár a végtelenségig, egyformán. Hill Áron kicsit késve jött, szemére húzott kalappal, szokott lomhasággal ment az asz­tala felé. A cipőzsinórja csapkodva repült utána. A szoba közepén megállt, egy páran ránéztek vagy elfelejtették, vagy nem látták meg a ferdére csúszott gallérját, nem nevet­tek. Akkor odament a gépirókisasszonyhoz és a kabátból kiugró akasztóra mutatott: — Kisasszony, kezdheti!­ Még akkor sem nevettek, de uzsonnánál már ott volt a légy a poharában. jL Töreky Géza dr. curiai bitó, a budapesti büntetőtörvényszék elnöke a következőket mondja: — Kovács András belekeveredett valami verekedésbe és a végén ő húzta a rövidebbet. Nemcsak, hogy jól megrakták, hanem a sok mindenféle perköltségre, kártérítésre ráment földjének a kétharmada is. Meghalt! — mond­ták rá az ellenségei. Azonban ép szervezetű ember létére sok nehéz sebe hamarosan be­hegedt, a törött csontja összeforrott. Amint kiszabadult a kórházból, kemény munka és keserves koplalások árán (ő koplalt, nem a lova meg az ökre) rendbeszedte a maradék gazdaságát. Mint afféle jó gazda, már számít­­gatja is magában, milyen úton-módon szőröz­hetne vissza egy-egy darabot az ősi földekből. Ha pedig botjára támaszkodva és bizony még sántítva végigmegy az utcán, a halálát váró ellenségei észrevehető respektussal nézik a botját, tapasztalásból tudván, hogy a gazdája azt másra is szokta használni. A nagyon ugató kutyákat máris elhallgattatja egyetlen suhin­tásával. Szemmel látható, hogy egészen össze­szedi magát, ha így folytatja a dolgát. Talán még okult is a maga kárán egynémely irány­ban. Alexander Bernit dr. így nyilatkozott: Mit várok a magyar szépirodalom jövő évi fejlődésétől? Várok gazdagodást, várom az új tehetségek megjelenését, a régiek új virágzá­sát. Várni — nagy szó; inkább: remélem és hiszem. E reményben és hitben két tényező foglaltatik. Az egyik nem függ reményeink­től, hitünktől; lesznek-e új tehetségeink, neki­lendülnek-e a régiek? Ki tudhatja? De bízha­tunk a magyar lélek termő erejében. A má­sik tényező mi magunk vagyunk. Elég fogé­konyak vagyunk-e új alkotások iránt? Szom­jazzuk-e az újat? Uj embereket, uj műveket? Feleletem ez: nagyon! Nincs az a kiválóbb írónk, akitől ne várnák, hogy magasabbra emelkedjék és joggal ne várhatnák. Mi biztosíthatja az irodalom egészséges fejlődését? Egyes egyedül a lélek szabadsága. Nekünk nem kell kívülről jövő buzdítás és támogatás. Csak tehetség kell és akarat, he­­vülés és saját magunkba való elmerülés. Ez még a közönség fásultságát is legyőzi. Küzdő- 3 B. U. E. K. 1©27. Mi mindenkinek minden napra néhány érett nyugatindiai BANÁNT kívánunk! szőni nem tudom elhallgatni, hogy sokat vesz­tettünk mi is, hiszen pártunknak 27—28 tagja maradt el a választási küzdelemben, akik az országnak hű katonái voltak. Sipőcz Jenő dr. Budapest polgármestere ezeket mondotta el kérdésünkre: — A főváros vezetőségére és törvényható­sági bizottságára a jövő évben nagyszabású munkaprogramuk megvalósítása vár Az in­­demnitás birtokában mindenekelőtt az 1927. évi költségvetést terjesztjük elő a pénzügyi bizottságnak. A bizottság rövidesen hozzáfog­hat annak letárgyalásához, amit a közgyűlés is előreláthatóan az év első negyedében el­végezhet.­­ Ugyancsak rövidesen sor kerül a nagy­szabású beruházási programm részleteinek meghatározására is A beruházás fogja uralni a jövő esztendőt, s ennél különbet senki sem kívánhat az újév kezdetén a fővárosnak, mert mindenki tudja, mit jelent, milyen fel­lendülést hozhat az ilyen irányú programoi megvalósítása Célunk, hogy első­sorban olyan beruházásokat végezzünk, amelyek jö­vedelmezők a főváros számára, vagy amelyek­kel megtakarítások érhetők el. Emellett ter­mészetesen nem maradhatnak figyelmen kí­vül egyes szociális problémák sem, mint az éppen most elhatározott kislakásépítő akció folytatása.­­ Fontos problémája a jövő esztendőnek még a közüzemi igazgatás rendezése is. Ha mindezt sikerül szerencsésen és a főváros egyetemes érdekeire való tekintettel kedvezően megoldani, akkor bizonyos, hogy ezáltal Bu­dapest jövőbeni fejlődését nagymértékben elő­segítettük. nünk kell, de csak művészi akarásunk ideál­jaiért, minden egyéb hiábavaló. A művésznek nagykorúnak kell lennie, azaz saját magának kell törvényt szabnia magának; ne nézzen se jobbra, se balra, csak a maga művészi lelki­­ismeretére hallgasson. Akinek nincs, soha mű­vész nem lesz. Nem szabad senkivel és semmivel sem paklálnia. Hogy ez nagyon nehéz dolog és fel­hős idealizmus felé való száguldozás? Ki mondta, hogy az irodalmi művészet könnyű dolog? Vannak könnyebb utak, de nem vezet­nek a művészethez. Tiszta és szabad lélek, más mód nincsen. A körülmények nem kedvezőtlenek. Szom­jasak és éhesek vagyunk, készek befogadni, ami jó, tiszta, erős és uj. Évekig mérges pára feküdte meg lelkünket, de ez oszladozik. Kí­vánom a fiataloknak és az öregebbeknek is, mert a művész mind és minem­ tinin! V­agy érezzék az uj idők friss fuvallatát és frissít­senek föl és fiatalosítsanak meg mindnyájun­kat. Glatz Oszkár, a Képzőművészeti Főiskola rektora a következőket mondotta nekünk: — Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter támogatását igaz örömmel kell fogadni a képzőművészet jövő fejlődése érdekében. Ed­dig mindig fájt nekem, kit baráti érzés fűz hozzá, ha a képzőművészek részéről pana­szokat hallottam politikájának egyoldalúsága miatt, mert szemben a tudományokkal mosta­náig kissé mostohán kezelte a képzőművé­szetet. Amikor ő ezt mondotta nekem, meg­értettem s méltányoltam kijelentését, hogy mi is sorra fogunk kerülni, csak arra vártam, hogy ez ne tartson soká. — Most, hogy ez bekövetkezett, szabad legyen elsősorban a Képzőművészeti Főisko­lára gondolnom, melynek még mindig rek­tora vagyok. Szinte megszédí­ a gondolat, hogy Istenem, hátha mi is kapnánk a kultusz­­miniszter milliójából, a saját céljainkra! Hátha végre megvalósulhatna ezáltal az új iskola felépítésének terve! Micsoda belátha­­tatlanul kedvező perspektíva a jövőre, meny­nyi szép tervet, mily sok reményt, hány­ ér­dekes programmot lehetne megvalósítani! — Az új esztendőtől várom többek kö­zött, hogy a vidék és a főváros képzőművé­szeti kapcsolata kibővül, sajnos, ma még nagyon távol állunk egymástól ezen a téren. Ennek az érdekében magam is, aki pedig ir­tózom a vidéki utazásoktól, nagyobb körutat teszek majd az új esztendőben az ország kü­lönböző részein, hogy ezt a szép és fejlődés­képes tervet propagálhassam! Pakots József, a liberális ellenzék tagja: " Az új országgyűlésre súlyos feladatok" megoldása vár. A forradalmak után az egy­mást követő két nemzetgyűlésen a politika szerepe hasonlatos volt ahhoz a családapához, aki sok becsületbeli ügye miatt nem ért rá arra, hogy családjának kenyeret szerezzen. Most már itt a komholy, termelő munka köre. » GÖRÖGORSZÁG EGYIPTOM PALESZTINÁBA Körutazások „Stella d’Italia“1 óceánjáró gfizösön Indulások Triesztből február­­ és február 24 - őt írtam 3 hét 1. oszály teljes ellátással 700 pengő Felvilágosítás és prospektus COSUL5CH LINE,BUDAPES­T Vtt . Thököly út 2. (Telefon: .1. 14-13) IV. Váci-utca 29 Claris H­epatet telefon:T. 12S-

Next