Ujság, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

2 Mindenütt enyhül az influenzajárvány, csak Svájcban nem A néppó­ti minisztérium összefoglaló jelentése — A betegség lefolyása továbbra is enyhe — tüdőgyulladás és középfülgyulladás szövődményei a járványnak — Vidéken is csökkenőben van a járvány — A honvéd­ségnél is hevesebb a megbetegedés, mint múlt héten Európában csak Oroszországban nincs influenza A népjóléti és munkaügyi minisztérium az influenzajárvány elterjedéséről a január 22-étől 29-éig terjedő hétről a következő ösz­­szefoglaló jelentést adta ki:­ ­ A fővárosban A székesfővárosi tisztifőorvosi hivatalnak az elmúlt héten a székesfőváros területéről 1021 influenzás megbetegedést jelentettek be. A dolog természete szerint ez a szám nem foglalja magában az egészen könnyű eseteknek kétségkívül nagyobb töme­gét, de mégis megállapítható, hogy a köny­­nyebb esetek száma is lényegesen csökkent. A Fertőtlenítő Intézet kórházba szállított 349 beteget, a kórházi ápolás alá került összes betegek száma 45 volt, akik közül az elmúlt héten gyógyultan elbocsátottak 364 beteget. A kórházban ápolt esetek közül halálos volt 13, ebből 8 eseten állapította meg a boncolás az u. n. spanyol influenzát. A magánlakáson bejelentett 536 beteg kö­zül hat halt meg influenzában. A szövődményes esetekben ugyancsak némi enyhülés mutatkozik. A kórházi esetekben a tüdőgyulladás mintegy tizenöt százaléka a középfülgyulladás és mellhártyaláb mintegy három százalékban lépett fel; az otthon ápolt betegek között ez az arány még sokkal ked­vezőbb. A bakteriológiai vizsgálat alá került ese­teknek mintegy tíz százalékában sikerült ki­mutatni a Pfeiffer-féle influenza-bacillust. A járvány csökkenésére mutat az iskolai mulasz­tások viselkedése is: a legtöbb iskolaorvosi körzetben leszállott a hiányzók száma az el­múlt héten. Átlagban az összlétszám 27 száza­lékáról annak 16 százalékára. Egyes iskolák­ban a hiányzó tanulók száma ugyan még ma is egy negyedrészét teszi az összes létszámnak, azonban, számos iskolában már a tanulóknak két-három százaléka hiányzik. A járvány vi­selkedésére jellemző, hogy a Budapesten és a közvetlen környéken lakó munkásbiztosító ta­gok között január 10—25-ig alig haladta meg az influenzás betegek száma a körülbelül 320.000 főnyi taglétszám tíz százalékát, a halá­lozás mérve pedig elenyésző csekély volt (a bejelentett esetek 0,2 százaléka). Január má­sodik hetében a tüdőgyulladás összes formái­ban elhalt egyének száma a székesfővárosban 5 volt, ez a szám január harmadik hetében 69-re emelkedett, amiben kétségtelenül része van az influenzának is, de még így is alig ha­ladják meg e számok az előző évek megfelelő időszakaira vonatkozó hasonló adatokat. A vidéken A vidéki vármegyei és városi törvényható­ságoktól felterjesztett jelentések szerint az el­múlt (január 23—29-ig terjedő) héten a meg­betegedések száma az előző héthez képest némi csökkenést mutatott: Komárom és Esz­tergom vármegyében, továbbá Zala, Somogy, Szolnok és Csongrád vármegyékben, valamint Győr, Sopron és Baja városokban. Tömeges megbetegedéseket jelentettek be ezen a héten is Vas, Borsod, Csanád, Békés, Veszprém és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyékből, továbbá Miskolc, Szeged és Székesfehérvár városokból. A megbetegedések jellege azonban általában véve nem súlyosbodott, a lefolyás a legtöbb esetben változatlanul enyhe. Súlyosabb alakban lépett fel az influenza Bé­kés vármegyében (80 szövődményes eset, 10 halálozás). Legerősebben van fertőzve Békés­csaba, ahol 34 súlyos influenza-megbetegedés és hat halálesetet jelentettek be, az utolsó két napon azonban újabb megbetegedésről nem tettek jelentést. A legtöbb törvényhatóságból könnyű, szórványosan és szövődmény nélkül fellépő influenza-megbetegedésekről tettek je­lentést. A vidékről az elmúlt héten mindössze 45 halálozást jelentettek. Veszprém megyében 2, Zalában 1, Somogy­ban 1, Vas megyében 2, Nógrád és Hont megyében 1, Borsodban 1, Miskolc városban 4, Pest megyében 12, Heves megyében 1, Bács- Bodrog megyében 1, Szolnok megyében 2, Hajdú vármegyében 2, Debrecenben 1, Bihar­ban 1, Békés megyében 10, Hódmezővásár­helyen 3. A katonaságnál A honvédségnél a lefolyt héten mindössze 1192-en betegedtek meg (az előző héten 2078-an) , köztük súlyosan húszan (az előző héten 33-an). Halálozás egy történt, az előző héten szintén egy. A külföldön A népszövetség egészségügyi osztályának az influenza terjedéséről január 26-án kiadott tájékoztató közleménye szerint: Németország nagyobb városainak halálo­zási statisztikája (január 1-én végződő hét folyamán) némi emelkedést mutat; az in­fluenza következtében beállott halálozások száma 83, az előző héten 37. Anglia déli és keleti részében a január 22-én végződő hét folyamán az influenza­­megbetegedések nagyfokú elterjedése továbbra is fennállott, míg az ország északnyugati ke­rületei szinte influenzamentesek. 105 nagy­városban (Londonnal együtt) a jelzett idő alatt 470 haláleset fordult elő. Bulgária és Dánia területén az influenzás betegedések száma emelkedik. Spanyolországban a járvány mindenhol enyhül és a nagyobb városok halálozási sta­­tisztikája közeledik a normálishoz. Olaszországban ezideig csak szórványosan előforduló enyhe lefolyású megbetegedések voltak. Litvániában a járvány nem terjed. Hollandiában igen nagyszámunk a könnyű lefolyású megbetegedések. A betegek javarésze gyermek. Amsterdamban január első hetében influenza következtében 35 haláleset fordult elő. (Előző héten csak 13.) Svájc későn megtámadott kantonjaiban a megbetegedések száma még mindig nagy, Genfből jelentettek hatvan halálesetet in­fluenza következtében. (Előző héten 30-at.) Jugoszláviában az influenzás megbetege­dések emelkedést mutatnak A fővárosi tiszti főorvos legutolsó jelentése A székesfővárosi tiszti főorvosi hivatal je­lentése szerint a szombati és vasárnapi nap folyamán a súlyos jellegű, úgynevezett spa­­nyol influenzának mindössze négy új esetét jelentették; a már bejelentettek közül szom­baton meghalt három (a Szent László-kórház­­ban), vasárnap egy (az Uj Szent János-kór­­házban). A Szent László- és Uj Szent János­­kórházba felvettek szombaton negyvennyolc, a rendőrkórházba öt, a rabkórházba két új influenzás beteget, akik közül ötnek van tüdő­­gyulladása, kettőnek mellhártyagyulladása. A vasárnapi nap folyamán felvettek a Szent László- és Uj Szent János-kórházba összesen tizenhárom, a rendőrkórházba öt, a rabkór­házba egy új beteget, akik közül kilencnek van tüdőgyulladása, egynek mellhártyalábja, kettőnek középfülgyulladása. A kerületi elöl­járóságok szombaton hetvenhárom, vasárnap huszonkét lakásukon ápolt betegről tettek je­lentést, akik között összesen tizennégy szövőd­ményes eset van. A lakásukon ápolt betegek közül a szombati és vasárnapi nap folyamán összesen meghalt négy. R­EGÉNY irta DRASCHE-LÁZÁR ALFRÉD (2) Az egyikben Hopkins azonnal fel is ismerte régi tanítványát, Durgan Horatiót, míg a másikról Marchalltól tudta meg, hogy az Kenedy Daisy dr., a tanár első asszisztense. A beteg fejénél transzfúziós készülék állt, balra pedig elektrokardiográf, amelynek két villanyvezetéke a beteg szíve tájékáig ért. A másik oldalon egy telje­sen új rendszerű inszuflációs készülék volt elhelyezve, de ez még nem működött, mert még nem volt rá szükség. Mindezt Hopkins szakavatott tekintete egyet­len pillantással állapította meg. A műtőben, keresztben egymással, négy kine­­mafonkészülék fonofilmesített, vagyis megörökítette a nevezetes esemény minden mozzanatát, de egyúttal minden szót is, amely a teremben elhangzott. Egyenletesen, halkan búgtak a gépek, nem kellett, aki kezelje azokat. Úgy, amint már Moszkva romjai között is hűséges társai voltak a merész vállalkozású tudósoknak, úgy most is levették a vállaikról a mun­kának azt a részét, amely majdan a nagy nyilvános­ság elé tartozott. Wyman és Morris tanárok közelről figyelték Durgan és Kenedy ténykedését, míg Beck asszisztens egy nővér és egy segéd társaságában a transzfúziós készüléket kezelte. Morse és Walker tanárok némi távolságban állottak a műtőasztaltól és amint észre­vették Hopkinst, elébe mentek, hogy üdvözöljék. Amíg ezek halkan beszélgettek, Marchall nesz­telenül Durgan mögé lépett és bejelentette neki volt tanárának érkezését. Durgan látható örömmel Hopkins felé fordította a fejét: — Köszönöm, hogy eljöttél! Hopkins közelebb lépett. — Lekéstem mindenről ugy­e? — szólt félhangon. — Dehogy! — felelte Durgan, de ekkor már ismét csakis a betegével törődött. Most Hopkins a volt tanítványához hajolt és, miután jó ideig figyelemmel kisérte a munkáját, halkan kérdezte: — Nos? — Fog sikerülni — szólt Durgan röviden, majd­nem nyersen és Kenedyhez fordult: — Jól fekszik a kanál? Az ilyetén megszólított,­ miután erről meggyőző­dött, felelte: — Igen. Egy szó volt csupán, de Hopkins feltekintett. Feltűnt neki az ezüstcsengésű­ hang és csak most látta, mily rendkívül szép és szabályos az a finom női arc, amely éppen csak hogy kilátszott a védőburok alól. De ekkor Durgan már Beckhez fordult­. — Mennyi kubikcentiméter fogyott el eddig? — Húsz — felelte az asszisztens, miután leolva­sott a készülékről. — Helyes ... Hopkins elmosolyodott és, mivel ismét megszállta őt a hitetlenség, elfordult, hogy meg ne bántsa a tanít­ványát. Néhány lépéssel odébb állt, ahol Wymannnal került szembe. — Ha ez lehetséges — szólt az utóbbihoz, miután ez bemutatta neki Morrist —, akkor, akkor ... — Ma már semmi sem lehetetlen — elegyedett a beszélgetésbe Morris s ezt meghallotta Durgan. — Igazad van, Morris, semmi sem lehetetlen, csak akarni kell — mondta anélkül, hogy feltekintett volna a betegtől. De nyomban rá az elektrokardio­­gráffal foglalatoskodó nővért szólította meg: — Van-e már kilengésed a galvanométeren, Maud? A nővér határozatlanul felelte: — Azt hiszem, hogy van, de nem merem bizto­san állítani... Marchall odasietett a készülékhez és egy ideig figyelte. Azután Durgan felé fordult: — Valóban, úgy látszik, hogy itt-ott van már kilengés! — Ez nekem nem elég! — jelentette ki Durgan élénken —, Hopkins tanárnak még kevésbé! — Édes jó fiam — akart az öreg tiltakozni, de Durgan nem hagyta szóhoz jutni: — Igazad van, ez nem elég. Ez semmi! Egyelőre joggal fantaszták­nak nézel bennünket! Hopkins felelt valamit, azonban Durgan már rákiáltott Beckre: — Hallod-e, te ott a transzfúziós készüléknél! Minden rendben van? Hány kubikcentimétered van már? — Huszonkettő. — Hőmérséklet? •— Harminchét nyolc. — Menj fel harmincnyolcra! — Igenis ... Beck úgy tett, amint neki megparancsolták, míg Durgan és Kenedy visszafojtott lélegzettel figyelték a megfagyasztott embert. Ezalatt Morse karonfogta Walkert és félrehúzta. — Várjon gondolkoztál-e már azon, tisztelt kol­légám — szólt halkan —, hogy mit jelentene éppen a mi szakmánk szempontjából, ha Durgannak való­ban sikerülne életrekelteni ezt a háromszázéves embert? Őszintén bevallom, hogy egy ilyen esemény­­nek a horderejét, pillanatnyilag legalább, képtelen vagyok felfogni! — Hisz* ez a gondolat üldöz engem is attól a pil­lanattól fogva, hogy Durgan beavatott a tervébe —* felelte Walker. — Egy köztünk élő embert elképzelni, aki úgy gondolkozik és érez, mint ahogyan gondol­koztak és éreztek háromszáz évvel ezelőtt, aki a mi világunkat az ő háromszázéves szemével nézi s aki nemcsak képes megmondani, hogy miként látja ő ezt a világot, hanem azt is, hogy milyen volt a valóság­ban az a világ, amelyben ő élt s amelyről a dús iro­dalom dacára, amely abból az időből örökünkben maradt, alig tudunk magunknak megfelelő képet alkotni, mert akkoriban egyetlenegy ember sem bírt tárgyilagosan gondolkozni és a létért való állandó ret­tenetes küzdelmében kizárólag csak saját magával és legfeljebb még a családjával törődött: ez olyasmi volna, ami nagyszerűség tekintetében túlszárnyalna mindent, amit még a mi, felfedezésekben és találmá­nyokban oly rendkívül gazdag századunk is termelt! Morse néhány percig némán tekintett maga elé. Az a lehetőség, amely valamennyiü­ket foglalkoztatta, ezer meg ezer új gondolatot szült benne. Az egyiket azután közölte is társával: ,— Van-e valami támpontod ennek a szerencsét­len embernek a voltaképem­ kilétét illetőleg? —• kérdezte. Walker bólintott. — Van — felelte. — Sőt, ami több: a bolsevisták­nak általam igen behatóan áttanulmányozott jegyző­könyveiből kétségen kívül megállapítottam, hogy az utolsó cár egyik rokonával, Nikolájevics Iván nagy­herceggel van dolgunk, akiről kortársai részben azt hitték, hogy megölték, részben, hogy eltűnt a nagy kavarodásban. — Ez aztán mindent betetéz! — Mindenesetre. És mégis rettenetes gondolat gyötör! Tegyük fel, hogy ez a hihetetlenül vakmerő kisérlet sikerül, amint Durgan és vele együtt mi is reméljük. De vájjon lesz-e Nikolájevics Ivánnak elég erkölcsi ereje ahhoz, hogy néhány nap leforgása alatt átessen azon a gigászi evolúción, amelyhez az emberi­ségnek három évszázadra volt szüksége? Ebben a pillanatban mozgás támadt a műtőasztal körül és mindenki odasietett, így tettek Walker és Morse is. És ekkor látták, hogy Kenedy kezében film van, amely még nedves volt a fürdőtől. (Folytatása következik.) ÚJSÁG KEDD, 1927 FEBRUÁR 1 Ügyvédire, jogi szigorlatokra, alapvizsgákra, államszámvitel államvizsgára előkészítünk. Jegyzetbenet, rekapitulációs e járások. SZONTA­GH- SZEMINA­RIUM Budapest, IV. kerület, Váci­ utca II. szám Telefon: Jdzeet 39—61. A német nemzeti párt miniszterei Berlin, január 31. (Wol­f.) A birodalmi elnök Marx dr. birodalmi kancellár javasla­tára Herst volt minisztert, a birodalmi gyűlés tagját birodalmi igazságügyminiszterré és helyettes birodalmi kancellárrá, Kendel dr. tartományi tanácsost, a birodalmi gyűlés tag­ját pedig birodalmi belügyminiszterré ne­vezte ki. Az elnök délután fogadta Westarp gróf, Hergt és Graeff képviselőket. Hergt és Graeff képviselő a birodalmi elnök előtt azt a nyilat­kozatot tették, hogy a többi kormánypártnál mutatkozó nehézségek elhárítása végett mind a ketten szolidárisan kérték pártjukat, hogy tekintsen el személyüknek miniszteri je­lölésétől. A birodalmi elnök tudomásul vette ezt a nyilatkozatot és kérdést intézett Westarp­­hoz, hogy a német nemzeti párt minél előbb hozzon a végleges kormányalakítást lehetővé tévő határozatot A birodalmi gyűlés német nemzeti pártja több órai tanácskozás után este 10 óra tájban a következő határozatot hozta: A birodalmi gyűlés német nemzeti pártja tudomásul veszi Herst és Graeff képviselőknek a birodalmi elnökhöz intézett elhárító nyilatkozatát és a birodalmi elnöknek a párthoz intézett azt a sürgető felhívását, hogy a régóta húzódó kor­mányalakítást minél előbb tegyék lehetővé. A párt elhatározta, hogy tekintettel erre a helyzetre és arra, hogy Lindeiner-Wildau képviselő a jelöltséget már korábban elutasí­totta, az eddigi jelöltlistát egyhangúlag el­fogadott javaslat alapján Kendell képviselő személyével kiegészíti.

Next