Ujság, 1927. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

PÉNTEK, 1927 JÚLIUS 1 fi drágaság körül Hogy ne provokáljuk az illetékesek haragját, előrebocsátjuk: magunkévá tet­tük Bod János pénzügyminiszter úr opti­mizmusát s nem vesztettük el a magun­két. Javulnak a viszonyok s végül annyira jók is lesznek, hogy nemcsak a statisz­tika tud róla, hanem az emberek is. De egyelőre... Aki nem tud­ja, az ne nekünk ne higyje el, hogy drágaság van. Hogy következés­kép: mivel több pénz nincs, ugyanannyi pénzből kevesebbet lehet vásárolni. Mek­kora is a drágaság? Némelyek szerint huszonhét percent, mások szerint keve­sebb. Mi a kevesebbet érjük be. Mikor a kormány tizenöt százalékkal emelte a tisztviselők fizetését, azt vallotta, hogy ez igen nevezetes percent. Ha most tizenöt percentre tesszük a drágaságot, nem mondható kevésbé nevezetesnek. Már­pe­dig ennél kevesebbre most sem taksálja a drágaságot. Hozzátesszük: csak az élel­mezési drágaságról van szó. Nagyon fontos volna tudni, mitől szár­mazik, de veszedelmes kutatni. A pénz­ügyminiszter úr szerint a pengőben ta­lálni az okát, nem szabad. Nagyon plau­zibilis ugyan, hogy a nagyobb pénzegység többet ér, mint a kisebb s már korona nincsen, akkor átszámítás sincs, hanem ami egy, az marad egynek akár tízezer­ből származik, akár 12.500-ból. Dehát ne találjuk meg itt, hanem keressük másutt, őszintén szólva, nem tudjuk, hol szabad keresnünk. Az agrárdrágításról szó sem lehet. Tény, hogy a mezőgazdasági termékek ára nem tartott lépést az ipariakkal. Nem az ő erénye, nem az utóbbi bűne, hogy így van, ezt valóban Trianon okozta, mely a nyersanyagoktól fosztott meg s a kincstár kényszerűsége és politikája, hogy nem engedi át vámmentesen a termelés­nek. A kereskedelem sem okozhatja, mert az a drágaság mellett sem keres. Az áru a piacon háromszor akkora, mint a termelőnél, de a kereskedelem mégsem dolgozik háromszázpercentes haszonnal, sőt csődbe és kényszeregyezségbe megy. Maradna a kifogás, hogy illetékek és adók nyomják az áruforgalmat, mely állam­nak is, községnek is egyaránt tartozik a megélhetéséről gondoskodni. De hát itt se keressük, mert nem sza­bad izgatni s ha szabadna, akkor sem akarjuk megtenni. Mert a drágaságnak egyebek közt az a bűne is van, hogy izgat s ezért is büntetést érdemel, sőt halált is szívesen mérnénk rá. Maradna még egy körülmény: a kivi­tel. Minél többet exportálunk, annál elő­nyösebb az itthon maradt kevesebb kvan­tumnak az árviszonya. A kivitel pedig nemcsak elkerülhetetlen, hanem kívána­tos is. Ebből tartjuk a pénzügyi, egyen­súlyt, ez tartja meg állandónak a pengőt. Akarva akaratlanul is megint a pénz­ügyi politikára vetődtünk vissza. Amit az, igen helyesen, pénzügyi mérleg javí­tásának nevez, az a fogyasztás nyelvén drágaságcsinálás. Megokolt és elkerülhe­tetlen. Itt igazán nem képzelhető pénz­ügyi politika, mely nem kivitelre töreked­nék. De itt azután a pénzügyi politika nem zárkózhatik el a megismerés elől. Hogy a pénzügyi mérleget a belső fogyasztás drágaságából tartja. Hogy ami drágaság az export miatt áll elő, az lényegében a lakosság megterhelése a pénzügyi mérleg javára. Hogy fizetünk egyenes adót, köz­vetett adókat és drágaság formájában ki­viteli adót is. Mit következtessünk ebből? Semmit. Csak éppen ami különbözet előáll a ki­sebb vásárlóképesség következtében, hogy ugyanannyi pénzből kevesebbet szerezhe­tünk be a konyha számára, ez a különbö­zet már Vass József népjóléti miniszter úr tárcájára tartozik. Unterernährung-nak mondja a német, magyarul erre nincs ki­fejezés. Ami eddig azt jelentette, hogy ezt a fogalmat a magyar élet nem ismerte. ÚJSÁG KOVÁI Százötvenhétmilliárd, körülbelül tizenhá­rommillió pengő a főváros tiszta nyeresége az 1926-os esztendőben. Boldogok vagyunk, hogy az üzlet olyan jól ment, lehangoltak vagyunk, hogy az állam is jól jár, a főváros is jól jár, de a lakossága egyiknek sem jár jól. Sok-e tizenhárommillió? Mikor az állami költség­­vetésbe tizenkettőt állítottak be beruházá­sokra, azt mondták, ez igen jelentékeny. Fo­gadjuk el tehát jelentékenynek abban az ér­telemben is, hogy ennyivel többet fizetett a szegény budapesti lakosság, mint szükség volt. Ennek a fölöslegnek a hovafordítása tehát igazán lelkiismereti kérdés. Ehhez a pénzhez verejték és nélkülözés tapad. * Igenis, a Rothermere lord cikke nyomán üssük a vasat, hogy még melegebb legyen. Igenis, nemcsak hálaérzet nyilatkozzék meg e nekünk oly nagy embernek dicsőítésében, hanem becsületes számításunk is. Sok táma­dásban van része, mely nem ér fel hozzá, hadd legyen része Magyarország és minden magyar magasztalásában, mely azért is hozzá­ér és neki értékes lehet, mert az igazság szava hangzik benne. * Ötvenezer pengővel Vass József megol­dotta a nyomorék gyerekek nyaraltatásának problémáját, ötvenezer pengő az egyik olda­lon, kétezer gyermekélet a másikon. Lehet-e arról beszélni, hogy ezt a pénzt meg lehetett volna takarítani? Lehet-e csak kérdés is, hogy kétezer gyermek megér-e ötvenezer pengőt? Sikerült a repülés San-Franciscóból Honoluluba Kétezernégyszáz tengeri mérföld 25 óra 43 perc alatt Newyork, június 30. Maitland és Hegen­­berger amerikai katonai repülők, akik kedden San-Franciscóból repülőgépen Honoluluba in­dultak, szerdán reggel 6 óra 22 perckor (helyi időszámítás szerint) a Hawaii-szigetekhez tar­tozó Oahu -szigetén értek célt. San­ Francisco és Honolulu között a távolság 2400 mérföld. Maitland és Hegenberger Il­jük­ről a következőket mondották: Egyenes irány­ban repültünk és a csillagok állása alapján tájékozódtunk. Amikor feszállottunk, még nyolcszáz mérföldnyi útra ele­gendő üzemi anyagunk volt. Kedve­zőtlen időjárási viszonyokkal kellett küzdeni. Éjjel mintegy tízezer láb magasságban repül­tünk, hogy a felhők fölé kerüljünk és l­á­t­hassuk a csillagokat. Nappal három­száz láb magasságban repültünk. Nem tud­tuk mindig, hogy hol voltunk, az irányt azon­ban sohasem tévesztettük el. Maitland honolului repülése a leghosz­­szabb­ tengerfeletti út. Huszonöt óra és negyvenhárom perc alatt 2400 tengeri mért­földet tett meg. Amikor Maitland Honoluluban földreszállt, Byrd már hatszáz mérföldnyi utat tett meg. Mind a két repülő kereken órán­kénti 100 mérföldnyi sebességet ért el. A hadügyi hivatal úgy határozott, hogy Maitland és Hegenberger had­nagyok nem fognak viszarepülni az Egyesült­ Államokba. Repülőgé­pük Hawaiban maradt és az egyes szigetek között fog közlekedni. Kelety Dénes nyit­ v­a adta át nyugdíjaztatási kérvényét a kereskedelmi miniszternek Lapunk jelentette elsőnek, hogy Krausz Simon lemondása után Kelety Dénes, a MÁV elnökigazgatója kerül az IBUSz élére. Már ak­kor nyílt titok volt, hogy Kelety Dénes meg­válik a MÁV-tól. Ez be is következett: a MÁV elnökigazgatója ma délután megjelent Herr­­mann Miksa kereskedelmi miniszternél és át­nyújtotta nyugdíjaztatási kérvényét. Kelety Dénes így nyilatkozott távozásáról: — Megfelel a valóságnak, hogy lemond­tam a MÁV elnöki állásáról. Ma délután ad­tam át nyugdíjaztatási kérvényemet a keres­kedelemügyi miniszter úrnak. Szabadságom leteltével az „IBUSz" elnöki állását foglalom el. A MÁV-nál egyébként már a múlt évben betöltöttem teljes szolgálati időmet. A volt elnökigazgató valószínűen szomba­ton búcsúzik el a MÁV tisztviselői karától s búcsúbeszédében a MÁV szolgálatában kifej­tett működését is ismerteti. Kelety Dénest zavaros időkben állították a MÁV élére. Mint a kurzus embere került erre a felelősségteljes posztra és ő készsége­sen járt az akkori ideológia útjain. Politikát vitt be a MÁV-hoz, ami nagyon éreztette ká­ros hatását ennél a fontos üzemnél. Nemcsak antiliberális, hanem antiszemita meggyőző­désű ember lévén, az akkori idők divatos jel­szavainak megfelelően rostálta meg a MÁV személyzetét a tisztviselői kategóriában és az alsóbb fokokon egyaránt. Emiatt jogos táma­dások érték és később is éppen elég okot adott súlyos kritikákra, amikor az inflációs korszakban vasúti politikájával alaposan meg­akasztotta a gazdasági életet. Igaz, hogy ezért nem egyedül ő a felelős, hiszen az egész kor­mányzati politika ebben az irányban mozgott, de a felelősségnek nagy része háramlik rá azért, mert nem élt vétó­jogával. Tárgyilago­san kell azonban megállapítani, hogy későbbi működésének jó eredményei is vannak. A re­konstrukciós munkában már komoly szak­embernek bizonyult és nagy része van abban, hogy a MÁV most rendezett viszonyok között várja utódját. Ellenőrizhetetlen hírek szerint főleg amiatt vált meg állásától, mert komoly nézet­­eltérése támadt a vasutak villamosítása ügyé­ben Herrmann Miksa kereskedelmi minisz­terrel. Állítólag az volt a felfogása — és ezt memorandumban is közölte a miniszterrel­­, hogy­­ nagyon vérmesek a Talbot-centráléhoz fűzött remények. Utódjául Horánszky Gyulát, a MÁV forgalmi főosztályának igazgatóját em­legetik, aki mint rangban legidősebb tisztvi­selő már át is vette Kelety Dénes helyettesí­­tését, illetve az elnöki osztály vezetését. Terrorral, erőszakoskodással akarják távoltartani a románok a magyar választókat az urnáktól Magyar jelöltek még programmbeszédet sem mondhatnak — Nem engedélyezik a magyar pártgyűléseket — Fegyvergyakorlatra hívják be a magyar választókat és elkobozzák a magyarok plakátjait Egész Romániát választási izgalmak fűtik. Már az anyaországban is tombolnak a párt­szenvedélyek s a magát liberálisnak nevező kormánypárt minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál, hogy győzelmét biztosítsa. Még vadabb azonban a terror az elrabolt terü­leteken, ahol a legféktelenebb erőszakoskodás­sal igyekeznek a nemzeti kisebbségeket, de különösen a magyarságot elnémítani. Amíg a kormány egyfelől rendeleteket ad ki a válasz­tások szabadságának a biztosításáról, addig másrészről a vidéki hatóságok — valószínűleg titkos utasításra — figyelmen kívül hagyják ezeket a rendeleteket s mindent elkövetnek az ellenpártok elnémítására. A Románia című lap élesen szóvá is teszi ezeket az állapotokat s rikító eseteket sorol fel a választási terrorról. Rosiori de Vede városában — írja többek között — a liberális párti «batausok» (botosok) a város közepén nagy botrányt rendeztek, mert részegen megtámadták a közönséget és békés polgárokat, sőt asszonyokat és gyermekeket is véresre vertek. Teleorman megye egyes falvaiban megismét­lődtek ezek a verekedések, mert így akarják megfélemlíteni az ellenzéki választókat. A lap szerint a liberális párti közigazgatás számos helyen barrikádokat emelt a falvakban, hogy megakadályozza az automobilok szabad köz­lekedését. 3 A lap tutovai jelentése szerint a csend­­őrök ott összeszedték a nemzeti parasztpárt híveit, bekísérték a prefektúrára, ahol fekete, listát készítettek mindannyiukról abból a cél­ból, hogy a választások előtt letartóztassák őket. Az Adeverul és a Lupta részletesen beszám­mol arról, hogy Marasestiben Graur volt sze­­nátort, a nemzeti parasztpárt ottani vezetőjét, egy liberálispárti kortescsoport megtámadta és olyan súlyosan megsebesítette, hogy kór­­házba kellett szállítani. A baloldali szocialisták összes jelöltjeit, sőt a jelölő listákat aláíró személyeket is le­­tartóztatták Máramarosban, Torda megyében, Nagyváradon, Marosvásárhelyt és Brassóban. A nagyváradi letartóztatott jelöltek között van Rozványi Jenő dr. is. A nagyváradi jelöltek éhségsztrájkot kezdtek a fogságban, de ennek ellenére láncrafűzve, gyalog kivitték valamennyit Köröskisjenőre, ott töltötték az éjszakát s a reggeli személyvonattal a kolozsvári hadbírósághoz szállították őket. Hír szerint a letartóztatások miatt orszá­gos sztrájkra készülnek. Kolozsvári híradás szerint a magyar párt vezetőségéhez egymásután érkeznek a jelen­tések a kisebbségi blokk ellen folytatott vá­lasztási erőszakosságokról. Háromszék me­gyében a sziguranca egymásután idézi maga elé a magyar papokat, hogy e zaklatással el­riassza őket a magyar párt érdekében végzett munkától. Órákon, sőt napokon át tartják­ őket a szigurancán, ahol többeknek azt vág­ták a szemébe: Ha a magyarokkal akarnak­ szavazni, menjenek Magyarországra, maguk bolsevikiek. Tovább folytatják azt a taktikát is, hogy a székely választópolgárokat a had­kiegészítő parancsnokság sorra hadgyakor­latra h­ívja be. Baráton a magyar párt nagy­gyűlését a hatóság feloszlatta. Csármáson a magyarok gyűlését a hatóság úgy tette lehe­tetlenné, hogy a gyűlés tartamára vonatkozó kérvényt valósággal elamerikázta. Hasonlóan járt el a prefektus Aradon, ahol a gyűlés tar­tására beadott szabályszerűen felszerelt kér­vényt, miután az engedély megadásához a szi­guranca és a hadosztály parancsnokság is hozzájárult, napokkal előbb benyújtották Gheorgescu prefektushoz, aki azzal az indoko­lással, hogy «olyan fáradt, hogy tollvonásnyi ereje sincsen», hozta-halasztotta az engedély aláírását, végül pedig elutazott vidékre, de a hivatalban meghagyta, hogy ez ügyben fen­­tartja magának az intézkedés jogát, így a nagygyűlést nem is lehetett megtartani. Pa­­lretz Béla képviselőjelölt és Jakabffy Elemér szenátorjelölt a lapokban volt kénytelen közzé­tenni az aradi rendőrprefektus által cenzúrá­zásra bekövetelt programmbeszédét. A magyar párt kolozsvári központjában, szigorú felsőbb utasításra való hivatkozással detektívek jelentek meg és a pártvezetőség tiltakozása ellenére a párt valamennyi választási plakátját elkobozta, noha a pártvezetőség a plakátok terjesztésé­nél betartotta az előírt formákat, sőt a plakát szövegét előzetesen is bemutatta a hatóságok­nak. Jelentések érkeztek arról is, hogy a ma­gyar választópolgárok nem tudnak h­zzá­­j­utni választó igazolványukhoz. A f­­lozs­­megyei falvakban az elöljáróságok előre ki­hirdetnek egy időpontot, amikor az igazolvá­nyok átvehetők, azonban egészen más időben érkezik meg a faluba a választói igazolványo­kat szétvivő autó, amely azonban mire Ilire megy, hogy átvehetők az igazolványok, már tovább is áll. Máramarosszigeten Mihali prefektus maga elé rendelte a zsidó választók vezetőit, hogy a nemzeti parasztpárti listán szereplő jelöltjü­ket léptessék vissza. Amikor ez nem sikerült, a máramarosszigeti sziguranca 12 zsidó választót maga elé idézett és össze-vissza verte őket. A zsidó nemzeti szövetség panasszal fordult Tatarescu belügyi államtitkárhoz, aki a vá­lasztásokat vezeti, aki ígéretet tett ugyan az orvoslásra, de mosolyogva megjegyezte: Min­denütt pofoznak a világon. A Keleti Újság jelentése szerint Goldis volt kultuszminisztert lakásán őrizet alá helyez­ték. Goldisnak felsőbb parancsra nem szabad lakását elhagynia. A volt minisztert detektí­­vekkel figyeltetik, sőt megtiltották, hogy bárki is érintkezzék vele. Miclea Xevér volt kép­viselője, aki be akart menni Goldis lakására, az egyik detektív revolvert szerzett. Vak töltés helyett élessel lőttek Bukarest, június 30. Kisenev közelében a Bujcani-völgyben tartott harcászati gyakorlat alkalmával súlyos baleset történt. A 3. számú Rosiori-lovasezred abból az alkalomból, hogy­ Manu tábornok szemlét tartott a csapatok fe­lett, két részre oszolva egymás ellen szm­leges támadást hajtott végre. Eddig ismeretlen okokból a két csapat vaktöltés helyett élessel lövöldözött egymásra, úgy hogy mintegy húsz katona és a gyakorlatot vezető egyik főhad­nagy megsebesült.

Next