Ujság, 1927. július (3. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
PÉNTEK, 1927 JÚLIUS 1 fi drágaság körül Hogy ne provokáljuk az illetékesek haragját, előrebocsátjuk: magunkévá tettük Bod János pénzügyminiszter úr optimizmusát s nem vesztettük el a magunkét. Javulnak a viszonyok s végül annyira jók is lesznek, hogy nemcsak a statisztika tud róla, hanem az emberek is. De egyelőre... Aki nem tudja, az ne nekünk ne higyje el, hogy drágaság van. Hogy következéskép: mivel több pénz nincs, ugyanannyi pénzből kevesebbet lehet vásárolni. Mekkora is a drágaság? Némelyek szerint huszonhét percent, mások szerint kevesebb. Mi a kevesebbet érjük be. Mikor a kormány tizenöt százalékkal emelte a tisztviselők fizetését, azt vallotta, hogy ez igen nevezetes percent. Ha most tizenöt percentre tesszük a drágaságot, nem mondható kevésbé nevezetesnek. Márpedig ennél kevesebbre most sem taksálja a drágaságot. Hozzátesszük: csak az élelmezési drágaságról van szó. Nagyon fontos volna tudni, mitől származik, de veszedelmes kutatni. A pénzügyminiszter úr szerint a pengőben találni az okát, nem szabad. Nagyon plauzibilis ugyan, hogy a nagyobb pénzegység többet ér, mint a kisebb s már korona nincsen, akkor átszámítás sincs, hanem ami egy, az marad egynek akár tízezerből származik, akár 12.500-ból. Dehát ne találjuk meg itt, hanem keressük másutt, őszintén szólva, nem tudjuk, hol szabad keresnünk. Az agrárdrágításról szó sem lehet. Tény, hogy a mezőgazdasági termékek ára nem tartott lépést az ipariakkal. Nem az ő erénye, nem az utóbbi bűne, hogy így van, ezt valóban Trianon okozta, mely a nyersanyagoktól fosztott meg s a kincstár kényszerűsége és politikája, hogy nem engedi át vámmentesen a termelésnek. A kereskedelem sem okozhatja, mert az a drágaság mellett sem keres. Az áru a piacon háromszor akkora, mint a termelőnél, de a kereskedelem mégsem dolgozik háromszázpercentes haszonnal, sőt csődbe és kényszeregyezségbe megy. Maradna a kifogás, hogy illetékek és adók nyomják az áruforgalmat, mely államnak is, községnek is egyaránt tartozik a megélhetéséről gondoskodni. De hát itt se keressük, mert nem szabad izgatni s ha szabadna, akkor sem akarjuk megtenni. Mert a drágaságnak egyebek közt az a bűne is van, hogy izgat s ezért is büntetést érdemel, sőt halált is szívesen mérnénk rá. Maradna még egy körülmény: a kivitel. Minél többet exportálunk, annál előnyösebb az itthon maradt kevesebb kvantumnak az árviszonya. A kivitel pedig nemcsak elkerülhetetlen, hanem kívánatos is. Ebből tartjuk a pénzügyi, egyensúlyt, ez tartja meg állandónak a pengőt. Akarva akaratlanul is megint a pénzügyi politikára vetődtünk vissza. Amit az, igen helyesen, pénzügyi mérleg javításának nevez, az a fogyasztás nyelvén drágaságcsinálás. Megokolt és elkerülhetetlen. Itt igazán nem képzelhető pénzügyi politika, mely nem kivitelre törekednék. De itt azután a pénzügyi politika nem zárkózhatik el a megismerés elől. Hogy a pénzügyi mérleget a belső fogyasztás drágaságából tartja. Hogy ami drágaság az export miatt áll elő, az lényegében a lakosság megterhelése a pénzügyi mérleg javára. Hogy fizetünk egyenes adót, közvetett adókat és drágaság formájában kiviteli adót is. Mit következtessünk ebből? Semmit. Csak éppen ami különbözet előáll a kisebb vásárlóképesség következtében, hogy ugyanannyi pénzből kevesebbet szerezhetünk be a konyha számára, ez a különbözet már Vass József népjóléti miniszter úr tárcájára tartozik. Unterernährung-nak mondja a német, magyarul erre nincs kifejezés. Ami eddig azt jelentette, hogy ezt a fogalmat a magyar élet nem ismerte. ÚJSÁG KOVÁI Százötvenhétmilliárd, körülbelül tizenhárommillió pengő a főváros tiszta nyeresége az 1926-os esztendőben. Boldogok vagyunk, hogy az üzlet olyan jól ment, lehangoltak vagyunk, hogy az állam is jól jár, a főváros is jól jár, de a lakossága egyiknek sem jár jól. Sok-e tizenhárommillió? Mikor az állami költségvetésbe tizenkettőt állítottak be beruházásokra, azt mondták, ez igen jelentékeny. Fogadjuk el tehát jelentékenynek abban az értelemben is, hogy ennyivel többet fizetett a szegény budapesti lakosság, mint szükség volt. Ennek a fölöslegnek a hovafordítása tehát igazán lelkiismereti kérdés. Ehhez a pénzhez verejték és nélkülözés tapad. * Igenis, a Rothermere lord cikke nyomán üssük a vasat, hogy még melegebb legyen. Igenis, nemcsak hálaérzet nyilatkozzék meg e nekünk oly nagy embernek dicsőítésében, hanem becsületes számításunk is. Sok támadásban van része, mely nem ér fel hozzá, hadd legyen része Magyarország és minden magyar magasztalásában, mely azért is hozzáér és neki értékes lehet, mert az igazság szava hangzik benne. * Ötvenezer pengővel Vass József megoldotta a nyomorék gyerekek nyaraltatásának problémáját, ötvenezer pengő az egyik oldalon, kétezer gyermekélet a másikon. Lehet-e arról beszélni, hogy ezt a pénzt meg lehetett volna takarítani? Lehet-e csak kérdés is, hogy kétezer gyermek megér-e ötvenezer pengőt? Sikerült a repülés San-Franciscóból Honoluluba Kétezernégyszáz tengeri mérföld 25 óra 43 perc alatt Newyork, június 30. Maitland és Hegenberger amerikai katonai repülők, akik kedden San-Franciscóból repülőgépen Honoluluba indultak, szerdán reggel 6 óra 22 perckor (helyi időszámítás szerint) a Hawaii-szigetekhez tartozó Oahu -szigetén értek célt. San Francisco és Honolulu között a távolság 2400 mérföld. Maitland és Hegenberger Iljükről a következőket mondották: Egyenes irányban repültünk és a csillagok állása alapján tájékozódtunk. Amikor feszállottunk, még nyolcszáz mérföldnyi útra elegendő üzemi anyagunk volt. Kedvezőtlen időjárási viszonyokkal kellett küzdeni. Éjjel mintegy tízezer láb magasságban repültünk, hogy a felhők fölé kerüljünk és láthassuk a csillagokat. Nappal háromszáz láb magasságban repültünk. Nem tudtuk mindig, hogy hol voltunk, az irányt azonban sohasem tévesztettük el. Maitland honolului repülése a leghoszszabb tengerfeletti út. Huszonöt óra és negyvenhárom perc alatt 2400 tengeri mértföldet tett meg. Amikor Maitland Honoluluban földreszállt, Byrd már hatszáz mérföldnyi utat tett meg. Mind a két repülő kereken óránkénti 100 mérföldnyi sebességet ért el. A hadügyi hivatal úgy határozott, hogy Maitland és Hegenberger hadnagyok nem fognak viszarepülni az Egyesült Államokba. Repülőgépük Hawaiban maradt és az egyes szigetek között fog közlekedni. Kelety Dénes nyit va adta át nyugdíjaztatási kérvényét a kereskedelmi miniszternek Lapunk jelentette elsőnek, hogy Krausz Simon lemondása után Kelety Dénes, a MÁV elnökigazgatója kerül az IBUSz élére. Már akkor nyílt titok volt, hogy Kelety Dénes megválik a MÁV-tól. Ez be is következett: a MÁV elnökigazgatója ma délután megjelent Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternél és átnyújtotta nyugdíjaztatási kérvényét. Kelety Dénes így nyilatkozott távozásáról: — Megfelel a valóságnak, hogy lemondtam a MÁV elnöki állásáról. Ma délután adtam át nyugdíjaztatási kérvényemet a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Szabadságom leteltével az „IBUSz" elnöki állását foglalom el. A MÁV-nál egyébként már a múlt évben betöltöttem teljes szolgálati időmet. A volt elnökigazgató valószínűen szombaton búcsúzik el a MÁV tisztviselői karától s búcsúbeszédében a MÁV szolgálatában kifejtett működését is ismerteti. Kelety Dénest zavaros időkben állították a MÁV élére. Mint a kurzus embere került erre a felelősségteljes posztra és ő készségesen járt az akkori ideológia útjain. Politikát vitt be a MÁV-hoz, ami nagyon éreztette káros hatását ennél a fontos üzemnél. Nemcsak antiliberális, hanem antiszemita meggyőződésű ember lévén, az akkori idők divatos jelszavainak megfelelően rostálta meg a MÁV személyzetét a tisztviselői kategóriában és az alsóbb fokokon egyaránt. Emiatt jogos támadások érték és később is éppen elég okot adott súlyos kritikákra, amikor az inflációs korszakban vasúti politikájával alaposan megakasztotta a gazdasági életet. Igaz, hogy ezért nem egyedül ő a felelős, hiszen az egész kormányzati politika ebben az irányban mozgott, de a felelősségnek nagy része háramlik rá azért, mert nem élt vétójogával. Tárgyilagosan kell azonban megállapítani, hogy későbbi működésének jó eredményei is vannak. A rekonstrukciós munkában már komoly szakembernek bizonyult és nagy része van abban, hogy a MÁV most rendezett viszonyok között várja utódját. Ellenőrizhetetlen hírek szerint főleg amiatt vált meg állásától, mert komoly nézeteltérése támadt a vasutak villamosítása ügyében Herrmann Miksa kereskedelmi miniszterrel. Állítólag az volt a felfogása — és ezt memorandumban is közölte a miniszterrel, hogy nagyon vérmesek a Talbot-centráléhoz fűzött remények. Utódjául Horánszky Gyulát, a MÁV forgalmi főosztályának igazgatóját emlegetik, aki mint rangban legidősebb tisztviselő már át is vette Kelety Dénes helyettesítését, illetve az elnöki osztály vezetését. Terrorral, erőszakoskodással akarják távoltartani a románok a magyar választókat az urnáktól Magyar jelöltek még programmbeszédet sem mondhatnak — Nem engedélyezik a magyar pártgyűléseket — Fegyvergyakorlatra hívják be a magyar választókat és elkobozzák a magyarok plakátjait Egész Romániát választási izgalmak fűtik. Már az anyaországban is tombolnak a pártszenvedélyek s a magát liberálisnak nevező kormánypárt minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál, hogy győzelmét biztosítsa. Még vadabb azonban a terror az elrabolt területeken, ahol a legféktelenebb erőszakoskodással igyekeznek a nemzeti kisebbségeket, de különösen a magyarságot elnémítani. Amíg a kormány egyfelől rendeleteket ad ki a választások szabadságának a biztosításáról, addig másrészről a vidéki hatóságok — valószínűleg titkos utasításra — figyelmen kívül hagyják ezeket a rendeleteket s mindent elkövetnek az ellenpártok elnémítására. A Románia című lap élesen szóvá is teszi ezeket az állapotokat s rikító eseteket sorol fel a választási terrorról. Rosiori de Vede városában — írja többek között — a liberális párti «batausok» (botosok) a város közepén nagy botrányt rendeztek, mert részegen megtámadták a közönséget és békés polgárokat, sőt asszonyokat és gyermekeket is véresre vertek. Teleorman megye egyes falvaiban megismétlődtek ezek a verekedések, mert így akarják megfélemlíteni az ellenzéki választókat. A lap szerint a liberális párti közigazgatás számos helyen barrikádokat emelt a falvakban, hogy megakadályozza az automobilok szabad közlekedését. 3 A lap tutovai jelentése szerint a csendőrök ott összeszedték a nemzeti parasztpárt híveit, bekísérték a prefektúrára, ahol fekete, listát készítettek mindannyiukról abból a célból, hogy a választások előtt letartóztassák őket. Az Adeverul és a Lupta részletesen beszámmol arról, hogy Marasestiben Graur volt szenátort, a nemzeti parasztpárt ottani vezetőjét, egy liberálispárti kortescsoport megtámadta és olyan súlyosan megsebesítette, hogy kórházba kellett szállítani. A baloldali szocialisták összes jelöltjeit, sőt a jelölő listákat aláíró személyeket is letartóztatták Máramarosban, Torda megyében, Nagyváradon, Marosvásárhelyt és Brassóban. A nagyváradi letartóztatott jelöltek között van Rozványi Jenő dr. is. A nagyváradi jelöltek éhségsztrájkot kezdtek a fogságban, de ennek ellenére láncrafűzve, gyalog kivitték valamennyit Köröskisjenőre, ott töltötték az éjszakát s a reggeli személyvonattal a kolozsvári hadbírósághoz szállították őket. Hír szerint a letartóztatások miatt országos sztrájkra készülnek. Kolozsvári híradás szerint a magyar párt vezetőségéhez egymásután érkeznek a jelentések a kisebbségi blokk ellen folytatott választási erőszakosságokról. Háromszék megyében a sziguranca egymásután idézi maga elé a magyar papokat, hogy e zaklatással elriassza őket a magyar párt érdekében végzett munkától. Órákon, sőt napokon át tartják őket a szigurancán, ahol többeknek azt vágták a szemébe: Ha a magyarokkal akarnak szavazni, menjenek Magyarországra, maguk bolsevikiek. Tovább folytatják azt a taktikát is, hogy a székely választópolgárokat a hadkiegészítő parancsnokság sorra hadgyakorlatra hívja be. Baráton a magyar párt nagygyűlését a hatóság feloszlatta. Csármáson a magyarok gyűlését a hatóság úgy tette lehetetlenné, hogy a gyűlés tartamára vonatkozó kérvényt valósággal elamerikázta. Hasonlóan járt el a prefektus Aradon, ahol a gyűlés tartására beadott szabályszerűen felszerelt kérvényt, miután az engedély megadásához a sziguranca és a hadosztály parancsnokság is hozzájárult, napokkal előbb benyújtották Gheorgescu prefektushoz, aki azzal az indokolással, hogy «olyan fáradt, hogy tollvonásnyi ereje sincsen», hozta-halasztotta az engedély aláírását, végül pedig elutazott vidékre, de a hivatalban meghagyta, hogy ez ügyben fentartja magának az intézkedés jogát, így a nagygyűlést nem is lehetett megtartani. Palretz Béla képviselőjelölt és Jakabffy Elemér szenátorjelölt a lapokban volt kénytelen közzétenni az aradi rendőrprefektus által cenzúrázásra bekövetelt programmbeszédét. A magyar párt kolozsvári központjában, szigorú felsőbb utasításra való hivatkozással detektívek jelentek meg és a pártvezetőség tiltakozása ellenére a párt valamennyi választási plakátját elkobozta, noha a pártvezetőség a plakátok terjesztésénél betartotta az előírt formákat, sőt a plakát szövegét előzetesen is bemutatta a hatóságoknak. Jelentések érkeztek arról is, hogy a magyar választópolgárok nem tudnak hzzájutni választó igazolványukhoz. A flozsmegyei falvakban az elöljáróságok előre kihirdetnek egy időpontot, amikor az igazolványok átvehetők, azonban egészen más időben érkezik meg a faluba a választói igazolványokat szétvivő autó, amely azonban mire Ilire megy, hogy átvehetők az igazolványok, már tovább is áll. Máramarosszigeten Mihali prefektus maga elé rendelte a zsidó választók vezetőit, hogy a nemzeti parasztpárti listán szereplő jelöltjüket léptessék vissza. Amikor ez nem sikerült, a máramarosszigeti sziguranca 12 zsidó választót maga elé idézett és össze-vissza verte őket. A zsidó nemzeti szövetség panasszal fordult Tatarescu belügyi államtitkárhoz, aki a választásokat vezeti, aki ígéretet tett ugyan az orvoslásra, de mosolyogva megjegyezte: Mindenütt pofoznak a világon. A Keleti Újság jelentése szerint Goldis volt kultuszminisztert lakásán őrizet alá helyezték. Goldisnak felsőbb parancsra nem szabad lakását elhagynia. A volt minisztert detektívekkel figyeltetik, sőt megtiltották, hogy bárki is érintkezzék vele. Miclea Xevér volt képviselője, aki be akart menni Goldis lakására, az egyik detektív revolvert szerzett. Vak töltés helyett élessel lőttek Bukarest, június 30. Kisenev közelében a Bujcani-völgyben tartott harcászati gyakorlat alkalmával súlyos baleset történt. A 3. számú Rosiori-lovasezred abból az alkalomból, hogy Manu tábornok szemlét tartott a csapatok felett, két részre oszolva egymás ellen szmleges támadást hajtott végre. Eddig ismeretlen okokból a két csapat vaktöltés helyett élessel lövöldözött egymásra, úgy hogy mintegy húsz katona és a gyakorlatot vezető egyik főhadnagy megsebesült.