A 25 éves Ujság mellékletei, 1927. december
Huszonöt esztendő
HUSZONÖT ESZTENDŐ. Az Újság szerkesztőségének jubileumi emlékplaketjei * Beck ö. Fülöp müve. ' egy kiérdemesült fiskálisnak, egy beérkezett politikusnak, vagy egy nyugalomba vonult királyi ügyésznek üresen maradt kérgébe. Ezekből lesznek az önkéntes remeterákok. Rivid kérgesek, belül selyemlágyak. A zsurnalisztikai remeterák legtökéletesebb díszpéldánya az én főszerkesztőm, Ágai Béla dr. Orvos volt, diplomás orvos, mesésnek ígérkező karrierrel. Csakhogy nem tudta látni az emberi szenvedést. Az operálókés a kezében a saját húsát hasogatta. A szegre akasztotta a diplomáját és felcsapott újságírónak. A régi mesterségéből nem hozott magával egyebet, csak az emberszeretetet és a diagnosztizáló tudását. No meg a receptkönyvét, amit most úgy hívnak, hogy utalvány. Cseberből vederbe. Egyszerre páciense lett az egész szenvedő emberiség. A kényszerűség végre is remeterákot csinált belőle. Most idegen tüskékkel veszi magát körül, hogy nagyon meg ne szúrják. A jubileumról beszélgetünk s azokról az izgalmas napokról, amikor Az Újság első számára készültünk. Átadom neki a szót. — Megállj csak. Pontos dátumot akarok mondani. 1903 december 13-án volt, úgy két óra felé jön be hozzám Gajári Ödön. Mosolygott, ahogy csak ő tud mosolyogni. Az egész lelke benne ült a jóságos mosolyában. Én mint orvos mondhatom neked, hogy az ilyen mosolynak gyógyító ereje van. — Most jövök Tiszától. Szívvel-lélekkel velünk van. Lelkesedik a lapért. Hozzánk áll vezérnek, írni is fog. Sőt elő is fizetett, ő az első és — sajnos — még egyetlen előfizetőnk. Velünk lesz Jókai Mór is. Rendes munkatárs. Főmunkatársakul lekötöttem Mikszáth Kálmánt, Herczeg Ferencet, Kozma Bandit, Kenedy Gézát, a jó öreg Keszer Jóskát és akit elsőnek kellett volna említenem. Kóbor Tamást, aki csak később jön be, egy-két hét múlva amíg feloldják a régi szerződését. S hogy el ne felejtsem, Mikszáth magával hozza Kálnokit, a Vulpest is. És itt vagy te, a te régi jó gárdáddal: Bakonyi Miska, Szomory Emil, Aranyi Lipót, Pariss Pál, Herendy Artúr, Elek Artúr, csupa nagyszerű fiú. És tárcaírónk mindenki, akinek messzire hangzó neve van: Kiss József, Vámbéry Ármin, Porzó, Berczik Árpád, Beöthy Zsolt, Krúdy Gyula, Váradi Antal — felírtad mind a neveket? — Felírtam. Csak----------— Semmi csak. Ilyen redakció még nem volt a világon. A Times elbujhatik mellette... — Igaz. Csak — — — — Mit csakolsz,te folyton? Ezen nincs semmi csakolnivaló. Holnapután megjelenünk. Tizenötödikén. De megjelenhetnénk akár ma is. Ezzel a redakcióval egy óra alatt megcsináljuk a világ legjobb lapját... — Meg. De nyomda is kéne hozzá. — Tyúk, ebben igazad van. Nyomda is kell. öt perc múlva lesz nyomda. Hozass egy kocsit... Beültünk egy konflisba. Két nagy nyomda volt akkoriban Pesten, ami szóba jöhetett. Hajtottunk először a Franklinhoz. König Gyula volt a Franklin vezérigazgatója, a világhírű matematikus, a műegyetem tudós professzora. Nagy szeretettel fogadott bennünket. Ki ne fogadta volna nagy szeretettel Gajári Ödönt? Csakhogy a lapnyomással, úgymond, nehézségek vannak. Tudniillik nincsen rotációs gép. De ezen lehet segíteni. Ha garantáljuk, hogy Az Újság legalább egy évig megjelenik, akkor a Franklin akár Augsburgből is rendel rotációs gépet. Három-négy hét alatt biztosan megérkezik. Két-három hét alatt felállítják. Semmi komoly akadálya nincs az üzletnek. Mi december 15-én akartunk megjelenni. És törikszakad, meg is fogunk jelenni. Vissza a konflisba, gyerünk az Athenaeumba, ahol Schwarz Félix, a legnagyobb magyar nyomdász volt az úr. Az Athenaeumnak volt egy tizenhatoldalas rotációs gépe. Igaz ugyan, hogy ez a gép nyomja a hivatalos lapot is, de ez nem baj. A hivatalos lap már délutánra elkészül. Az Újság éjszaka. Szépen megférhetnek egymás mellett, mint Cox és Box ugyanegy ágyban. És december tizenötödikén megjelent Az Újság első száma. Negyven oldalas volt az első szám s harmincezer példányban nyomattuk. Az oldalszám is, a példányszám is akkor horribilis volt. A háziakba való kihordás gyorsan ment. Három előfizet Kóbor Tamás Ágai Béla •3*