Ujság, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

fa­te oldalas ingyen­regény-Világ idapest, 1928 vasárnap, jamjill Ara 32 fillér R IV. évfolyam, 1. szám LÓFIZETÉSI ÁRAK JL _ _ JEL ____ SZERKESZTŐSÉG edivra _____ _ 10.80 ponpfl lpi| Ja jjSS&ÉSBa É 1. KIADÓHIVATAL: lóra .. _ _ ». — _ _ 4.­ p»»a* SjKS MMfö­­x *» Vilmos c»a**ór­u! 34 rlóban egy hóra 9 ScMUIi* Pggjg­g||§ |||| KgSmM rWV TELEFON: Tévé* 207-54, • a szám óra Budapesté*. vidéken BS 8|8S W&| #fff| /S®* 207-55,207—56,207—57 lyaud­varokon hétkósnap­. 10 filler MzAl EjEM Wffki |%15 TORa tS&Ki­flfifSsSl FIÓKKIADÓ HIVATAL "«P.................................32nlle' Pg Wm ^ Pl* ^||gK $$ ^jf§ ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR rióban hétköznap..­­ 30 Creschen |j§P (flS­E&'fJ ÖSI&xfnl»|ft fgH® &1E$ Budapest,Erzsébet­ körut43(k­oyal-epQlef) nap .. 40 Greschen kgjg^ _ I|ifjgf ^Jwf&sI Telefonszám­. Jóaaal 316 - 28 ■lanik vasárnap az ünnep utáni napok x|laB^ ^fjpjlllijEF n|l|| Bécsi szerkesztőig és kiadóhivatal, kivételével minden nap ^SsSS13^ l»StW «Mt9 Wien, I- Karnm­erstr,SSo *. Tol. 73-0­03 M./ ROVAJ ivóé! Mi pezseg manapság a szilveszteri gar­erekben? Az életkedv lüktető h­i­t-e, a jókedv kitörése-e? Jelenti-e, amit az jelentett: oly szép az élet, ha nehéz is. A zsivaj, ez a zsongás, ez az égbe csattanó álom, mintha csak lélekzet volna a szen­­tek utján megállva. Felejteni! Felejteni a hát, elfelejteni önmagunkat, elfelejteni,­­ jön a holnap és vele egy esztendő,­lytől épp olyan könnyű lesz a búcsú,­­ a maitól. Boldog ujesztendőt! — mond­­egymásnak és minél kevesebb a kiván­­an a hit, annál több legyen benne a sze­rellay Tibortól olvasunk egy gazdaság­ikai nyilatkozatot, amit nemcsak azért mnk okosnak, mivel magunk is így gon­­oolunk­, hanem azért is, mert ő mondotta.­­ a takarékoskodás igen kétélű tanács, a gazdasági életnek költekezésre van jége. Ez táplálja a kereskedelmet, ad kát az iparnak, mezőgazdaságnak. A tőke- és előnye nálunk nem érhet fel­ a forga­­apasztás hátrányaival. A Kállay Tibor igásához a magunkéból hozzá kell­­en­­n, hogy aki leheli, csak költsön, ha h­asz­­akar lenni és az, aki nem teheti, az tanács .u­l is takarékoskodni kénytelen. * Nekünk különösen drága vagy, óh 1927. Id búcsúzzunk Tőled, függetlenül mások métől, bujától. Nekünk Te a huszonötödik idő vagy és ilyen többé nem ér bennünk és csak egynegyed század után virrad esztendő, mely hozzád fogható lehet, vonjük a munkát, amelyet ránk róttál és­­önjük az eredményt, amelyet munkánk űzésével elértünk. A nap lovagjai vagyunk Negyedszázadokban kell már számolnunk, ott lovakon nyargalunk előre, minden más paripán. És végig mégsem változtat­­a vesszőparipánkat: szépet, jót, igazat a szernek — minél többet adunk belőle, ál több marad. m történt döntés a közigazgatási stviselők képesítése, választása és illetményrendelése ügyében Hivatalosan jelentik. Legutóbb több olyan emény látott napvilágot egyes lapokban, mek azt a látszatot kelthetik, hogy a köz­­gatási reform keretében a törvényhozó­tisztviselők képesítése, az eddigiek vá­lása , a tisztviselők illetményeinek külön ■lezésc tekintetében már végleges hivatalos­­foglalás történt volna. E hírekkel­­szem­­illetékes helyről közült, ezekben az­ekben több tervezet fekszik a belügymi­­ter előtt, azonban azoknak intézésében eges döntés nem történt. Lezuhant egy hidroplán t­hrsek­re, december 31. (Havas.) Egy új iskerelmi hidroplán egy próbarepülés al­­nával földre zuhant. A repülőgépnek mint öt utasa meghalt. 4 1928 A meggyötört magyar, aki olvasónk, valami biztatót, tájékozatót vár az új esztendő első napján és mi nem merjük kimondani, pedig gon­doljuk. Éppen most riadnánk vissza a remények feltámadásától, amikor a legtöbb dologi adatunk van a jobb jövő feltételezéséhez. Haladtunk, előbbre jutottunk. A múlt esztendőben megtörtént, amit eddig hiába sürgettünk: megindult a munka. Rengeteg tőkék áramlottak az országba, mindenütt építettek, folyt, sürgett a munka, ismét egy nagyszerű termés. És jött Rothsimere lord és már Európaszerte foglalkoznak velünk és beszélnek a revízióról. Soha a nagy összeomlás óta ennyi biztató kezdet nem mutatkozott, mint 1927. év második felében, aminek a folytatása 1928-ra vár. Most éppen ezért nem merünk jósolni, remélni még kevésbé. 1927 kezdése megcáfolta a kezdéshez fűzött várakozásokat. Minden meg­történt, mégsem javult semmi. Épít ittünk. A világ minden hozzáértése a gazdasági forgalom teljes kifejlőd­­ését jósolta ettől a kezdettől és nem fejlődött ki semmi. Oly nagy a nyomorúság és akkora a pangás, mintha mi sem történt volna. Az állam harmadik esztendeje rendben van és sorra hervasztja a reményeket, miket ren­dsbejöttéhez fűztek. Be nem váltott ígéretek, neik teljesn­ek kötelezettségek, hitfen az esztendőben Megyen- Hitettek egy egyszerű kijelentéssel: nem kifőzünk. HA­­ középosztály kenyértelenjei továbbra is munkátlanok maradnak. Hová lett Isten áldása? Csoda, mit nem várhatott az idei immár harmadik jó termés. Mi lesz nyáron, ha az áldás elunta magát és azt mondja: elégi ip ott? A tél soha nem ismert megpróbáltatásaira minő nyár következik és ha az áldásnak nem érzik a javát, a csapásnak a megpróbáltatásait feltétlenül éreznék majd. És Rothermere! Oh, mennyire valamennyiünk felragyogott üstököse­i. Azt hittük mindig, csak az üstökösre fogunk nézni és ez a közös tekintet egyesített benn­ünket. Hogy ime ebben a várakozásban egymásra ismerünk, mint egytestvérekre és megszűnnek a lenézések, gyanakvások, önző becsmérlések, rágalmazások és tiprások. Hogy az uralkodó politika is felismeri fontosságát annak, hogy Magyarország olyan legyen, ami­lyennek barátai nézik, más, mint azok, akik tipornak a hatalmukba kerülte­ken. Egymásra sndálván, e németi egységet megjelenítik külsőleg is, szabaddá téve az energiákat, amelyekben immár meg lehet bízni, hogy a nemzet közös eszméinek a szolgálatába szegődnek. Ez sem történt meg. A logika itt is csúfot vallott és forog tovább a magyar világ keserű levében, alantas gyanakvásban, a hazafiságban társát sandán vetélytársnak nézvén. Minden megtörtént, ami jobbra vál­toztathatta volna a közéletet és nem lett jobb semmi. Hogy biztathatnánk bárkit is több reményre. Pedig csüggedni nem szabad. Vágyainkat más hajóhoz kell kötnünk. Ne reméljünk ezektől semmit, de fúrjunk mindent önmagunktól. Fel kell srófolni energiánkat, meg kell feszíteni izmainkat és idegeinket. Meg nem nyugodni, el nem fásulni, csábító remények helyett nézni a kérlelhetetlen célt, ellenállani a veszedelmeknek és mégis megélni és mégis kivi­lni, amihez jogunk van. Az 1928. év legyen az alaziók nélküli keménység esztendeje és ha nem várunk semmit, talán mégis kivívunk valamit. Kállay Tibor a luxusról és takarékosságról Kállay Tibor hosszabb nyilatkozatban fog­­­lalkozott szombaton az ország gazdasági hely­­zetével. Nyilatkozatából a­ következő részlete­ket ismertetjük: " A termelés minden téren sok nehézség­gel küzd és ezek a nehézségek sok elfogultság­nak forrásai a termelés különböző ágai kö­zött. Könnyebb volna, ha tisztábban lehetne látni, hogy egyes termelési ágak a kormány részéről mit várhatnak és maguknak milyen áldozatot kell hozniuk. A kormányzat legfon­tosabb feladatát nem a direkt beavatkozások­ban és szubvenciókban, hanem inkább a ter­melő erők szabad kifejlődéséhez szükséges előfeltételek megteremtésében látom. Általá­ban azt hiszem, hogy­ a nagy közvélemény nem érzi át eléggé a magánkereskedelem szerepé­nek jelentőségét. — Igen nehéz megállapítani, hogy mi a luxus. Nemrég a zsebkendő luxus volt s ma Amerikában az sem luxus, ha a gépírónőnek autója van. Nálunk a helyzet más.­­ Tőkegyűjtésre is nagy szükség van. A tőkét az teremti meg, ha a magángazdaság nem költi el teljesen, hanem részben megta­karítja jövedelmét. A jövedelem felhasználá­sában a helyes arányok megállapítása nem történhetik általánosító matematikai formu­lák szerint. Igen komplikált kérdés ez. Mert az, hogy mire és mennyit költünk, kapcsola­tos a társadalmi pozíciók fentartásával is, nem is szólva arról a határról, amelyet egy bizonyos kényelem biztosítása a m­ir­kakátír­­ségű­ek fokozására v Így az Jsszf­szi'.Z- alakulására gyakorol. A luxuskérdés nem né­hány alkalmi dörgedelemmel intézhető el, az igen'-,feln»pokzut, közgázt hasáni, szociális, sőt pszichológiai probléma, amelybe igen mé­lyen kell belenézni. Elzászt független köztársasággá akarták kikiáltani Paris, december 31. (Havas.) A Petit Pa­risien értesülése szerint. Strassburgban az autonóm mozgalom vezetőinél végrehajtott házkutatások során egy okmányt találtak, amelynek bizonysága szerint tervbe vették egy katonai jellegű elzászi autonómista szer­vezet létesítését. A tegnapi letartóztatásokat ennek az okmánynak az alapján rendelték el. A Matin jelentése szerint az autonómisták célja az volt, hogy független köztársaságot létesítsenek egy elnökkel az élén. Már meg is állapítanák a kormány tagjainak névsorát., A közeli órákban újáb­b letartóztatások várha­tók. Nyugtalanság a diplomáciában Briand egy megjegyzése miatt London, december 31. (Wolff.) A Daily Telegraph diplomáciai levelezője írja: Diplo­máciai körökben oly hírek szállonganak, ame­lyeket csak a legnagyobb fentartással lehet közölni. Ezek szerint Brign­d legutóbbi genfi tartózkodása alkalmával oly megjegyzést tett, amelyet bizonyos körök inlőjelnek magya­ráztak. Eszerint Franciaország bizonyos kor­látok között és ír­ás téren való ellenszolgál­tatás fejében nem emelne kifogást Olaszor­szágnak a Földközi-tenger keleti részében való érdektársulyra­­irányuló igénye ellen. A levelező azonban lehetőnek tartja, hogy Ijmland az Adriai-tengerre gondolt kijelenté­sében.

Next