Ujság, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-197. szám)
1928-07-01 / 173. szám
2 Súlyos maradásszerencsétlenség egy építőállvány összeomlása miatt Bűntény vagy véletlen? — Pánik a katasztrófa színhelyén Három kőműves és egy fiatal lány a romok alatt — Koponyaalap törés, agyrázkódás, idegsokk, ájulás — Szigorúan megindult a vizsgálat a szerencsétlenség okainak kiderítésére Súlyos szerencsétlenség történt kedden délután a Margit-kurút 56—58. számú bérház építésénél. Az Angol-Magyar Bank telkén építi itt a Cyklop Építő és Ingatlanforgalmi Rt. hatemeletes óriási bérpalotáját. A felelős építési Vállalkozó Győri Sándor mérnök, a felelős főpallér Fülöp József, a felelős állványozó pedig Osgyán Pál. A tavasz óta folyik már az építkezés, a ház már a befejezéshez közeledik, több helyen már az állványokat is bontják. Kedden délután 6 órakor megszólalt az épületben a munka befejezését jelentő harang. Abbahagyták a munkát, a munkások öltözködéshez láttak és távozóban voltak. Néhány munkás a munka közben egyes ruhadarabját az állványokon hagyta. Ezek most felsiettek az állványokra az otthagyott ruhadarabokért. Hat óra tíz perckor hirtelen óriási robajjal összedőlt a szomszédos Margit-körút 60. számi ház világító udvara felől emelt állványozás. Szerencsére az állványzat e részén, amely inkább csak biztonsági célokat szolgált csak nagyon kevesen dolgoztak. Óriási porfelhő támadt az összeomlás nyomán, sikoltozás, orditozás és pánikszerű fejetlenség tört ki az épületben tartózkodó munkások, valamint a szomszédos ház lakói közt is.A ház lakói nem tudták, hogy mi is történt valóban, a robajra mind menekülni kezdtek és egymást tiporva igyekeztek kijutni az épületből. A közelben posztoló rendőr, amint észrevette a szerencsétlenséget, azonnal értesítette a főkapitányságot, a tűzoltókat és a mentőket. A főkapitányságról Németh Béla rendőrtanácsos, a központi ügyelet vezetője, Keresztessy Gyula rendőrfőtanácsos, a II. kerületi kapitányság vezetője és Hepke főfelügyelő vonultak ki, de a közeli környékről olyan hatalmas tömeg verődött össze, hogy a rendőrség tartalékának is ki kellett vonulnia a kiváncsiak távoltartására. Újhelyi felügyelő vezetésével autón vonult ki a rendőrség készültsége, két szerkocsin a tűzoltóság és három betegszállító kocsival a mentők. Ekkorra már a menekülő munkások is magukhoz tértek az ijedtség első izgalmaiból és szerencsétlenül járt társaik segítségére indultak. Miután a munka befejeződött és a biztonsági állványon nem igen dolgoztak, tudták, hogy legfeljebb három-négy munkás tartózkodhatott az épületben, valamint egy munkásleány, aki egy ottfelejtett kendőért ment vissza. A tűzoltók csákányokkal segítettek a munkásoknak és rövidesen ki is ásták Pásztor Erzsébet 25 éves munkásleányt, aki a kendőjét akarta lehozni az állványokról. A szerencsétlen leány koponyaalap törést és súlyos agyrázkódást szenvedett, s életveszélyes állapotban szállították a mentők az Új Szent János-kórházba. Röviddel utóbb kiemelték a romok közül Mészáros Gyula 24 éves ácslegényt is, aki ugyancsak súlyos sérülésekkel került kórházba. Az összeomlás közvetlen közelében tartózkodott Szénási Ernő 29 éves kőműves, aki a légnyomástól, valamint az ijedtségtől idegsokkot kapott. Az épület előtt várakozott a felelős főpallérnak, Fülöp Józsefnek a felesége, hogy együtt térjen haza férjével. Fülöp Józsefné az ijedtségtől eszméletlenül esett össze s a mentők csak kasszis élesztgetés után tudták magához téríteni. A szerencsétlenség színhelyén megjelent Andréka főkapitányhelyettes is, valamint a rendőrség központi ügyeletének több tisztviselője és a detektívek egy csoportja, Isoó Jenő detektívfelügyelő vezetésével azonnal a legszigorúbb nyomozás indult meg, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Kihallgatták az építés vezetéséért felelős személyeket s ezeknek vallomásából kiderült, hogy már néhány nappal ezelőtt észrevették az állványokon, hogy a kapcsolószegeket ismeretlen tettesek meglazították, sőt igen sok helyről a fontos vaskapcsok eltűntek az állványokból. Azt hiszik, hogy elbocsátott munkások bosszúja okozta az állványok összeomlását. Ellentmond azonban ennek az a tény, hogy a Margit-körút 56—58. számú ház hátamögött, a Szegényház utca 21. számú nagy földszintes épületnek közvetlen a házhoz tartozó részén már régebben sülyedést vettek észre. Az épületnek ezen a részén van a Révész és Társa cég kábelgyára, amely hetven munkást foglalkoztat. Ugyanitt van a gyár irodahelyisége is. Az újonnan épülő ház felé eső részen a földszintes épület padlózata mindjobban sülyedni kezdett s ma már körülbelül 10-15 centiméteres süllyedés tapasztalható. A falak megrepedtek, a vakolat lehullott, úgy hogy a cég már régebben a kerületi elöljárósághoz fordult, ahonnan mérnököket küldtek ki a vizsgálatra. A kiküldött mérnökök megállapították, hogy a ház veszélyben van. A sülyedés továbbra is tartott, míg egykét nappal ezelőtt a kerületi mérnökök újból kiszálltak s megállapították, hogy az épületben való tartózkodás veszélyes és elrendelték a kilakoltatást. Éppen kedden délelőtt értesítette a Révész és Társa cég a ház tulajdonosát, Husz Józsefet is, hogy miután életveszélyes az épületben tartózkodni, szerdán az egész gyárhelyiségből kiköltöznek. Nem lehetetlen tehát, hogy a szerencsétlenséget a talaj sülyedése okozta és ennek következtében történt az állványomlás is. Fülöp József felelő főpallért és Osgyán Pál felelős állványozót Andréka főkapitányhelyettes intézkedésére előállították a főkapitányságra, ahol részletesen kihallgatták őket. Kívülük még több munkást is bevittek a rendőrségre és ezeknek a kihallgatásától teszi függővé a rendőrség a további intézkedéseket. A főkapitányságon a késő éjszakai órákban is tartanak a kihallgatások. Az eddigi vizsgálat adatai azt látszanak megerősíteni, s hogy a gerendák lazulása miatt történt a szerencsétlenség. Fülöp József és Osgyán Pál kis hallgatása még tovább folyik. Lapzártakor még mindketten a főkapitányság épületében tartózkodnak. Kénytelennek bélyegezte és a külföldi bankokat óva intette attól, hogy Bratianunak kölcsönt adjanak. A kormány viszont a külföldi újságíróknak még azt is megtiltja, hogy a parasztpárt nevét egyáltalán említsék tudósításaikban. A cikk szerint a fejlemények teljesen hasonlóak Jugoszláviában, ahol Zágráb ugyancsak ellenparlamentet készül megnyitni, miután a belgrádi parlamentben az ellenzéki tagok nem érzik az életüket biztonságban. A lap végül megjegyzi, hogy a két állam válsága feltűnően hasonlít az egyiptomi válsághoz. Titulescu egyhónapi szabadságot kapott, aztán átveszi Románia londoni követségét Mint pártonkívüli politikus akar előtérbe lépni Bukarest, július 31. (Orient-Radio.) Titulescu egyhónapi szabadságot kapott, amelynek leteltével Románia londoni követségének vezetését veszi át.lmodon, július 31. A Daily Chronicle azt hiszi, hogy Titulescu román külügyminiszter lemondása annak a világos jele, hogy bajok vannak Romániában. Beavatott körökben nem hiszik, hogy újból londoni követ lesz, hanem valószínűnek tartják, hogy a magánéletbe való rövid visszavonulás után mint pártonkívüli politikus fog újból előtérbe lépni és ily módon alkalmas miniszterelnökjelöltnek. Ez esetben bizonyára a külügyi tárcát is magának fogja megtartani. A lap egyébként a román válság kiélesedésének jelét látja abban, hogy a nemzeti parasztpárt ellenparlamentet szervezett, amelyben a kormányt tör ! A nagy lendület írta Bárány István dr. A lépcsőházban becsapódott az ajtó, óvatos, fáradt lábak lassú csoszogása hallatszott felfelé. Pétery doktor az órájára nézett. Éppen ideje, hogy jöjjön valaki, ha nem akarja a mai rendelést is eredménytelenül befejezni. Néhány perc, megszólalt a csengő és világosan hallotta a kéregető alázatos hangját; azután becsapódott az előszoba ajtaja és csend lett, súlyos, reménytelen csend, amelybe csak a körútról felmorajló forgalom egyhangú zaja szűrődött bele. A gyengén bútorozott orvosi várószoba félelmetesen nagynak és üresnek látszott — minthogy senki sem ült benne —, apró árnyak sűrűsödtek be az ablakon és lassan reménytelenül vége felé közeledett a nap. Pétery doktort azonban láthatólag nem nagyon érdekelte az egész, könnyű, füzetes regény feküdt előtte és abba igyekezett elmerülni, meg amúgy is szilárdan meg volt győződve, hogy senki sem téved fel a rendelőjébe; végeredményben olyan mindegy volt, azaz egy szál páciens úgysem változtatott volna a dolgokon. A házbérfizetés napja aggasztóan közeledett, egy csomó részzletfizetés is nemsokára esedékessé vált. Talán Pétery doktor sem tudta volna elsorolni mindazt, még kevésbé, hogy honnan fogja kifizetni őket. Örökség sem várt rá belátható időn belül és az utolsó lehetőséget maga szalasztotta el egy félév előtt, amikor gazdag menyasszonyával szakított. Pétery doktor nyugodt volt, de nyugalma nem származott anyagi okokból, hanem magasabbrendű, mondhatni filozófiai megfontolásokból táplálkozott. Pétery orvos úr ugyanis befejezettnek tekintette életét és csak az utolsó, nagy lendületre várakozott, mely frissen, fájdalom és félelem nélkül át fogja őt vinni a túlsó partra. Addig persze nem maradt, más hátra, mint várakozni és eltölteni az időt, amilyen jól csak lehetett. Most, hogy minddennek vége volt, tulajdonképpen nagyon szépnek és kellemesnek érezte az életet; úgy képzelte, hogy derűs és fensőbbséges mosoly ül az arcán és magasan lebegő páholyból lenézőleg tekint a mindennapi emberkék kicsinyes tülekedéseire. Az utolsó napok kötelezettségeire már összegyűjtött régebben egy kis pénzt és ez éppen elegendő volt, hogy hátralevő napjait a lehető legkellemesebben töltse el. Hosszú és kellemes sétákat tett a hegyekben és a külvárosokban. Néha hosszan megállott a Margithídon és elképzelte, hogy hogyan is volna az, ha ő most innen levetné magát. Máskor a külvárosi sorompóknál álldogált és nézte a tovazugó mozdonyokat, lába lassan, automatikusan lendült a sínek felé, nem is nézett a közeledő vonat irányába és gondolataival is igyekezett minél messzebb körökbe tévedni. Azután jött a gyors, féllábával már csaknem ott állott a sínen, egy dübörgő, viharzó rohanás és ott száguldott el mellette a vonat alig egy tenyérnyi közre. Ilyenkor elégült mosollyal vette tudomásul, hogy már nem is fél. Még egy kis tréning, azután az utolsó estén egy nagy adag bróm, amely tompává, közömbössé teszi és meglesz a bátorsága, hogy lehajtsa a veronálos poharat. A többiekben azonban ment a rendes, mindennapi útján és este is felment rendesen a kaszinóba egy rövid kártyacsatára. Igaz, hogy úgy látszott néha, mintha a sors meg akart volna kegyelmezni és olyankor erősen, türelmetlenül súgta valami a fülébe, hogy gyorsan, menekülésszerűen keljen fel és mentse meg a kéziben levő tekintélyes összeget. De az egész csak pillanatnyi gyengeség volt. Ember vagyok ■— mondotta magának — és nem csoda, ha az elnyomott életösztönök néha még fellázadnak egy pillanatra Egyébként azonban meg volt győződve, hogy kitűnően halad előre a tréningben. A legforgalmasabb utak keresztezésénél újságlapot terített ki maga elé, nem ügyelt se jobbra, se balra, abban a reményben, hogy valamelyik jármű megkegyelmez neki. Olyankor büszke, derült arckifejezést öltött magára és örült, hogy idegei már mennyire engedelmeskednek a felsőbb elhatározásnak. Csak a lábai! Két magára hagyott éber igavonó állatés csalhatatlan, biztos ösztönnel vitték át mindig a túlsó, biztos partra. Aztán este volt mindig legnyugodtabb ... elalváskor. Maga elé képzelte, hogy most utoljára alszik el és örömmel tapasztalta, hogy a gondolat nem okozott sem félelmet, sem szívdobogást. Sarkában ült és lehunyt szemei mögül figyelte, amint mélyebbre, mindig mélyebbre sülyedt a zöld, homályos vizek örvényében. Erősen fogta a kormányt, amiig teljesen sötét nem lett és öntudata szétfoszlott az álmok zöldesen foszforeszkáló fantomjai között. Csak a reggelek voltak rosszak, a felébredés, a munkára hívó kipihent akarat feszülése, odalenn a város lüktető ritmusa, az első kávé, amely erőt, energiát korbácsolt idegeibe. Ilyenkor sokszor órákig nem hitt az egészben, felöltözött és ment a dolga után, gyors, siető léptekkel haladt az után, még eszébe nem jutott, hogy nincs is munkája, betegek nem várják, hiába siet végig a körúton, úgy sem fog megérkezni sehova. És mégig kikötött rendszerint valahol, a sarkon kávéház állott és oda telepedett le. Lassan kiszürcsölt unalmában egy második és harmadik csésze kávét sok süteménnyel, míg a túlterhelt gyomor kellemetlen érzése a fenyegető dátumokat is eszébe nem juttatta. Ott ült aztán még csendesen, míg három óra nem lett, a rendelés ideje. Akkor hazament, be nem vallott türelmetlen reménnyel, hogy talán mégis lesznek ma betegei, akik várják, hiába ismételte magának, hogy úgy sem lesz senki és különben is teljesen közömbös, hisz úgy sem terheli már semmiféle kötelezettség. Az persze nem volt minden keserűség nélkül, most is ott ült már hosszú órákon át mozdulatlanul, fáradt volt, elkeseredett, mintha szálanként haltak volna el benne az idegek. Most, ma — mondta most hangosan — oly egyszerű az egész és már sietett is gyors elhatározással az éjjeli szekrényhez. De csak egy lépést tudott tenni, a következő pillanatban valaki a homályból rettenetes ütést mért a homlokára, odahajolt, ahonnan az ütés jött -jaAprj a Juaz.19 pisosonso ‘)aXuaiua){ ninepiA sikező pillanatban már szédülten támolygott a díványhoz. Azt képzelte, hogy hosszú órákig ült így, amíg eszébe jutott, hogy felcsavarja a villanyt; feszülten figyelt, hogy leselkedik-e a támadó a szobában, azután gyors mozdulattal felcsavarta a fényt- Káprázva nézett szét a vakító fényben, de a falitükörből csak a saját sápadt, feldúlt arca meredt a szemébe. Jobboldalt pedig, ahonnan az ütés jött, fenyegetően meredt feléje a nagy gótikus álló óra sarka. Elég volt — gondolta magában — és lassú, remegő kezekkel tapogatta végig a fejét. Azonban — miért? A bal halántéktól a fejtető felé kanyargó, bizonytalan besüppedés, vékony, haji szálfinom repedésvonal. — Koponyatörés — mondta hangosan —, és érezte, amint egy pillanatra megállott a szíve, erős, monoton kopogást érzett a füleiben, zúgó, ritmikusan zuhogó hangokat, mintha vízesés hangját hallaná. Visszatartotta lélekzetét, de a súgás még erősebb lett. Világosan tudta, hogy "Vége van, törvényszéki esetek jutottak az eszébe, mikor az áldozatot bottal felbeütötték és látszólag még egészségesen ment haza, hogy azután ott órák múlva hirtelen meghaljon. A tanárja jutott eszébe, amint világos szavakkal magyarázta el a belső koponyatörés mechanizmusát, kékesen kanyargó lüktető ereket látott a koponyacsont belső felületén, amelyekből lüktető sugárral ömlött a vér. Vér, vér, mindig több vér, míg be nem tölti a koponya egész üregét és laposra, vékonyra össze nem préseli az agyvelőt. Az órára nézett és pontosan tudta, hogy mi fog következni. Mindenesetre még volt egy órája, míg az agynyomási tünetek jelentkezni fognak. Fejfájás, lassú érvelés, görcsök, rángások és végül a bénulás, az öntudatlanság szaka. Figyelmesen számolta a pulzusát: 120-at vert percenként. Nem, ez még nem agynyomás — gondolta — majd ha lassabban, mindig lassabban fog verni: 60—50—40—20 ... persze azt már nem fogja addigra számolni tudni. — De mi ez? Jobb kezében apró, lizes rángások majd, mintha hangyák futottak volna végig. Tehát mégis elkezdődött: most mindjárt erősödni fog a rángás, erős feszítő görcsök futnak le az egész jobb testfélén, bal arcfél, jobb kar, jobb láb össze-visszaságban rángatóznak. Érdekes — gondolta — mennyire jól tudok még mindent, mintha csak ma tanultam volna. ÚJSÁG SZERDA, 1928 AUGUSZTUS 1 Tizennégy halottja és húsz sebesültje van a németországi vasúti katasztrófának A gyorsított személyvonat beleszaladt egy tehervonati* Augsburg, július 31. (Wolff.) Az Ulm és Augsburg között közlekedő 911. számú gyorsított személyvonat a váltó hibás működése miatt ma délután háromnegyed 4 óra tájban Dinkelscherben állomáson beleszaladt egy tehervonatba. A mozdonyt és három személykocsit a robbanás ereje egymásba taszított. A birodalmi vasutak még nem adtak ki részletes jelentést a szerencsétlenségről. Augsburgból két és Ulmból egy tehervonat indult el a szerencsétlenség színhelyére. Berlin, július 31. Mint a Wolff-irodával jól értesült helyről közült, a bajoroszági vasúti szerencsétlenség alkalmával a legutóbbi jelentés szerint a halottak száma 1, a sebesülteké 20. A szerencsétlenség a Saarbrücken—Stuttgart—Ulm—Augsburg—München közt közlekedő gyorsított személyvonatot érte. A tehervonatot Dinkelscherben mellett kitérő vágányra állították. Téves váltóállítás következtében a gyorsított személyvonat nem az egyenes vágányra, hanem a kitérő vágányra került és belefutott az ott álló tehervonatba. Kompromisszum a tengerészeti leszerelésre Anglia és Franciaország között London, július 31. A Reuter-iroda úgy értesül, hogy az a Franciaország és Nagybritannia között létrejött kompromisszum, amelyről tegnap Chamberlain az alsóházban megemlékezett, alapul szolgálhat a tengerészeti leszerelés ügyének. A kompromisszum a leszerelési értekezlet összehívása felé újabb lépést jelent. A kompromisszum lényegét közölték a többi nagy tengeri hatalommal és remélik, hogy a benne lefektetett alapelveket a leszerelési értesmezlét előkészítő bizottsága is magáévá teszi. Ebben az esetben a kompromisszumot felveszik a bizottság ajánlásai közé és így meggyorsítják a leszerelési értekezlet egybehívását.