Ujság, 1928. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1928-08-01 / 198. szám

2 Megint drágult a zsír Lelketlen spekuláció művének tekinti a publikum a drága­­ságot — Vizsgálják meg az illetékesek, hogy kik rejtegetik a hűtőházakban a zsírt? — A polgármester a forgalmi adó eltörléséért Pénteken reggel a vásárcsarnokban, ami­kor a háziasszonyok megdöbbenéssel értesül­tek arról, hogy a sertészsír ára ismét emelkedett, egymásután hangos kifakadások hangzottak el, amelyek elég cifrán adták tudtára az áru­soknak a közönség elégületlenségét.­­ Vizsgálják meg a hűtőházakat, hogy­­kik azok a lelkiismeretlenek, akik spekulációs céllal rejtegetik és felhalmozzák a zsírt és a publikumot éheztetik — ilyen és ehhez ha­sonló megjegyzések röpködtek. Ellentétben a hivatalos körökkel, amelyek az ankéteken azt hangoztatják, hogy drágaságról, nem pedig drágításról van szó, a közönség igenis azt az álláspontot vallja, hogy itt lelketlen üzérek aknamunkáját kell meg­akadályozni és ha a hatóságok kellő erély­­lyel állnak ellent a drágító törekvések­nek, akkor le lehet törni az áruuzsorát.­­A hentesek bódéi előtt bámész ácsorgók áll­dogáltak, természetesen senki sem vásárolt, csak gúnyos megjegyzések között tárgyalták meg a drágaságot. Legyintéssel intézték el a háziasszonyok az ankéteket, amelyeket a drá­gaság letörésére rendeztek és mondogatták, hogy ankétekkel még soha nem sikerült a drá­gaságot letörni. Érdekes és teljesen új jelenség a vásár­­csarnokban, hogy most már az árusok is elke­seredéssel beszélnek a drágaságról. Ez még soha nem fordult elő, lett légyen bármilyen ki­bírhatatlan a drágaság, a vásárcsarnokiak azt soha nem ismerték el. Most azonban már ők is érzik a drágaságot, mert hiszen senki nem vásárol és áhítva várják vissza a normális árakat, amikor majd megint vevők állanak a bódék előtt, nem pedig csak traccsolók. A zsír újabb drágulása volt legnagyobb eseménye a pénteki vásárcsarnoknak és az emiatt való felháborodás elfelejttette, hogy a sertéshús, a dinnye és a paradicsom ára némi­leg, egészen jelentéktelen mértékben csökkent. Marhahús, rostélyos felsál 2.10—3.20, leveshús 1.60—3, gulyáshús 1—2.20, borjúcomb 3.40— 4.80, pörköltnek való 1.60—2.80, juhhús há­tulja 2­—2.60, eleje 1.40—2, sertéskaraj 3.60—­ 4.20, tarja, comb, lapocka 2.80—3.20, oldalas 2.20—2.60, zsírnak való szalonna 2.44—2.70, háj 2.68—3, zsír 2.60—2.00, élő csirke, sütni­­való 2.50—3.40,­ lyuk 3.20—4.80, tisztított csirke 3.20—4.40, liba és kacsa 2.60—3.20, teatojás 0.14—0.16, főzőtojás 0.11—0.14, élő ponty 2.20—3.60, jegelt ponty 1.20—2.40, har­csa 3.20—4.80, tej 0.35—0.40, tejfel 1.60—2, teavaj 5.60—6.40, tehéntúró 0.80—1.20, szá­razbab 0.60—1, borsó 0.80—1.60, lencse­­—2, vöröshagyma 0.24—­0.28, tejeskáposzta 0.28— 0.40, kelkáposzta 0.40—0.60, rózsaburgonya 0.14—0.20, uborka 0.16—0.50, tisztított paraj 0. 40—0.50, mák 1.30—1.50, nemes paprika 4.80—5.40, őszi barack 0.40—2, szőlő 0.50— 1.20, körte 0.30—1.20, közönséges alma 0.20— 1, szilva 0.12—0.60, cukordinnye 0.16—0.40, görögdinnye 0.14­—0.24, zöldpaprika 0.20— 0.60, tengeri csövenkint 0.05—0.14. Érdekes megfigyelni, hogy annak ellenére, hogy a gyümölcsdrágaság óriási, a publikum javarésze, azt lehet mondani, hogy a nyolcvan százaléka, a gyümölcsárusoknál szerzi be szükségletét. Amíg a gyümölcsszezon tart, a közönség úgy védekezik a drágaság ellen, hogy gyümölcsöt eszik. A budapesti háztartásokban ma egyáltalában nem ritka jelenség az, hogy ebédre és vacsorára is görögdinnyét esznek ebédre, mert mostanában még a főzelék­fogyasztás is luxus és aránylag még a dinnye ára a legelfogadhatóbb. Ami kevés közönség még van, az a főzelékfélét vásárolja, de a hú­sosoknál, mint azt többször megírtuk, a for­galom csaknem teljesen szünetel. Megírtuk, hogy csüörtökön a főváros ta­nácsa több nagy fontosságú határozatot hozott a drágaság kérdésében. Értesülésünk szerint a polgármester a szeptemberi közigazgatási bizottsági ülésen tartandó beszámolójában arról fog beszélni, hogy a főváros élelmezésé­nek megkönnyítése céljából a fontosabb élel­miszerekre és a vágóállatokra fennálló védő­vámokat megfelelő kereskedelmi szerződés alapján csökkenteni kellene. Szükségesnek tartja a polgármester a for­galmi adónak az elsőrendű élelmicikkekre vonatkozó eltörlését és a közellátás szem­pontjából kiterjesztendőnek tartja a for­­galm­adómentességet a lisztre, húsra és cukorra is. A lisztre és a húsra nézve az egyfázisú adó­levonás van ugyan érvényben, de még ez is lényeges teher most. Különösen súlyos teher­tétel a cukornál, amelyet a forgalmi adón kí­vül még a kincstári haszonrészesedés is terhel. Ezért drágább nálunk, az agrárországban a cukor 50—60 százalékkal, mint Ausztriában. A polgármester szerint feltétlenül szükséges, hogy egységes élelmiszertörvénnyel és kellő szigorúsággal alkalmazott büntető rende- letekkel egyöntetűen szabályozzák az élelmiszerek forgalombahozatalát. Tass József helyettes miniszterelnök keddre rendkívül minisztertanácsot hív egybe, amelyen a gazdasági miniszterek, Bod János, Herrmann Miksa és Mayer János részvételé­vel behatóan fognak foglalkozni a drágaság kérdésével. A helyettes miniszterelnök nagy súlyt helyez arra, hogy a takarmány­hiány csökkentessék és az elsőrendű élelmiszerek árai, különösen az indokolatlanul magas zsir­­áfok leszoríttassanak. A zsir áralakulása tud­valévően a legszorosabb összefüggésben van a különböző élelmicikkek áralakulásával és ezért a minisztertanács elsősorban a külföldi zsir behozatalának kérdéséről akar tanács­kozni. Rogaska-Slatina H­oh H se ti (S. H. S.) Utóidény alatt mérsékelt árak — Felvilágosítás, prospektus. Gelei Vilmos d­ivatáruh­áz Andrássy­ út 43 Az eperfa árnyékában írta Kvasz Sándor A tanyaudvaron a ház előtt állt az eperfa. Hatalmas ágain kunkorodottan, a kánikulai hőségtől fülledten csüngtek a levelek, de azért árnyékot tartottak. Kis asztal állt alatta. Mellette fejőszékek. Amolyan béresmunka mindegyik. Rossz sopr­inyélből, meg kikopott rokka­­guzsalytartóból voltak szerkesztve a lábak. Úgy is állottak ott ezek a székek, mintha pókos- lábú birkák lettek volna. (Az egyiken rajta­­felejtenek egy­ nyomorék sárgadinnyét, — csakhogy éppen nem bégetett ez a kis szék.) Egy vastagbundájú, hosszúszőrű pulikutya feküdt a fa tövében és piros nyelvét lógatva lihegett. Szomjas lehetett szegény pára, de lusta volt szörnyen a vályúhoz menni. Ravasz türelemmel várta, hogy friss vízzel töltse meg valaki az orra előtt üresre száradt csorba ivó­ibriket. Hiába várta, nem törődött vele senki. Büszketartású kakas — amolyan mérges nézésű, mokány, magyarfajta, kopasznyakú, amelyiknek ősét a Don tövéből hozták ma­gukkal a szittya elődök — lépegetett gan­gosán. Valami szemet vagy bogarat talált, mert csőrét a földhöz veregette szaporán és befelé, a begyébe gurgolázó torokhangon hívta magához a tyúkokat. Mint a szélvész rohantak hozzá. Egyik elé letette az eleséget. A többi csalódottan oldalgott el. A kút mellett, a piszkos pocsolyában libák lubickoltak. Fejüket bele-belemártogatták a tócsába és kopaszra lépett, alaktalan, csonka szárnyukkal csapkodták a vizet. Mellettük disznók röfögtek. Csak a fejük látszott ki a sárból. Az istálló felől nyerítés hallatszott, meg tompa dübörgés hangja, amint a lovak az emésztőgödör deszkáját rugdosták. A tanyaudvar kopasz, fülledt, unott és bűzös volt, amint nem is lehetett más a rek­­kenő hőségben. Csak az eperfa alatt rajzolódott ki na­gyobb árnyék. Az eperfával szemben volt az ajtó, amely a házba vezetett. Embert sokáig nem lehetett sehol sem látni. Egyszer aztán csak feltűnt az ajtóban valaki. Alacsonytermetű öreg volt. Ingben, gatyá­ban, papucsban. Szájában garasos rövidszárú, hegyeskupakos cseréppipa (zapekacskának is hívják ezt a fajtát), egyik kezében egy marék összesajtolt leveles dohány, a másikban meg konyhakés. Apró, szúrós szemével szétpislantott az udvaron. Mindent rendben találhatott, mert az eperfa alá telepedett az asztal mellé és tempósan aprítani kezdte a dohányt. Mikor már volt egy csomó metélt előtte, türelmesen egymás mellé rakta a szálakat és keresztbe vágta volna, de sehogy se ment. A laskára vágott kincstári dohányt szerette volna utánozni. Mindig tetszett neki a szabá­lyos, laskaalakú pipatöltelék. Jobban is lehe­tett kezelni a harisnyaszárból készült zacskó­ban, de még sokkal célirányosabban is égett, mint a másik. De hát nem ment. — Egye a fene a tövit — mormogta a ba­jusza alatt. — Majd szerkesztek valami alkal­matosságot hozzá, de rajtam nem fog ki. Tovább vagdalta hát a dohányt hosszú­­szálára. Ahogy ott babrál és motoszkál az eperfa alatt, egyszer csak megszólal valaki mellette. Olyan hirtelen jött, mintha a földből ugrott volna elő. — Adjon Isten, gazdáram. — Magoknak is, ami nincsen... Hajják, kerüjenek beljebb finánc uraimék a tiszta szobába. — Jó lesz nekünk idekinin is, Gergely bácsi. Jó hűvös van itt az eperfa alatt. Azzal letelepedtek az öreggel szemben. Gergely bácsi csak seperte volna le az asztalról a dohányt, de már késő volt, mert a fináncok jól láttak mindent. Lesz, ami lesz — gondolta magában. Úgy még sohase volt, hogy sehogyse lett volna. Hát csak nye­segette tovább. A fináncok ültek és néztek. Azután meg­szólalt az egyik: — Mit művel, Gergely bácsi? Szecskát aprítok. — Tehénnek, vagy lónak valót? — Szamárnak való lesz ez, ha jól vélem. — Jó-e legalább? — Komisz, kutyának se való. Nem tudom, kit fog megáldani vele az Isten. — Hát magát, Gergely bácsi- Hiszen a magáé. — Engem nem... hajják. — Talán másnak fáradozik vele? — Hát... megválik. — Magának is jót tenne, Gergely bácsi, ha megmondaná nekünk, hogy kitől vette, hogy szerezte azt a dohányt. — Hol szereztem ... hm ... hol szerez­tem ... — vakarta meg az öreg a füle tövét. — Hát a kert alatt, a gyom között­— Nem nő a dohány vadon. — De ez úgy nőtt, ha mondom. Tuggyák, nagy fizikája van a dohánynak. Mer ahova a magja lehull, ott megköti magát. Ilyen Isten­áldotta fődbe, mint az enyém, a bankópst is gyökeret­ eresztene,... hát még a dohány! Hu­musz talaj ez. Olyan, mint a porcukor. Finom a tapintása, szaga, ize, sava, borsa, mint a legfinomabb izé ... no ... a fene tudná min­den jó tulajdonnyát... Hát elég­­, hogy ezer női jó a dohány benne. — Hát jól van, Gergely bácsi — kerül­gették a ténykörülmény felderítésének lehe­tőségét a magyar királyi állami hivatalos személyek —, de a magot csak maga vetette, a palántát csak maga ültette, gyomlálta, lo­­csolgatta, m­i? — Nem én. Hiába is faggatnak engem a tekintetes finánc urak, nem érik eredményit. Mer igaz után járok én. Nem mocskolt be engem még a törvény. Igaz ember vagyok én, ahogy itt állok maguk előtt. Kisülne a két szemem, ha hazugságon fognának. Hát... tuggyák... elmondom, amit tudok... A veréb, amék itt ugrál-e, nemcsak az epret eszi. Megesz a mindent, ami elébe kerül: bú­zát, tengerit, napraforgómagot, miegymás fe­­nét... meg a meg a dohánymagot is. A­ Deszkaszáli herceg ur uradalmába szedhette össze.. Nálam meg leejtette. A mag kikelt, a levél megérett... én meg hát leszakajzoltam, de nem is tudtam, hogy dohány... csak sej*­ditettem. Hnnan tuttam volna? Nem kósto­lom én a füvet. Úgy téptem a malacoknak egy nyalábra valót, hát közte vót. A disznók érezték meg. Ők a hibásak. Ott keressék a bibit. Én csak felszedtem és eltun­ni, most vagdalom, ahogy láttyák. — Ha akarjuk hisszük, ha akarjuk, nem hisszük, ezt a dohányt pedig elvisszük. —­­így a fináncok. — Mert ez bűnjel. Azzal a zse­bükbe gyűrték a dohányt. Valami írást kotorásztak elő a zsebükből, karmoltak bele egy keveset, azután odatolták elébe: — írja alá! — Nem írok én alá semmit, az Istennek, se! — csapott az Írásra az öreg. — Hajják. .. Nem akarok törvénybe keveredni. — így is jól van Gergely bácsi. Majd alá*­írjuk mi maga helyett. Máskor azután ker­gesse el a verebeket a háza tájáról, mert látja bajt hoznak magára .« — No Isten megáldja! — nyújtottak neki kezet, de az öreg úgy tett, mintha nem látná. Bosszúsan csapta be utánuk a kapuajtót. Bement az istállóba, kihozta az ásót és az udvar végébe jó nagy gödröt ásott. Bele is izzadt a nagy munkába. De azért már jobb kedvvel rikkantott a kanászgyerek felé: — Miska te! Pakold le hallod a padlásról azokat a dohányleveleket, mer még megtanál­­ják a fináncok. — Azután csak úgy magának’ befelé morogta: — Itt orrontsátok meg híres­nek, ha jó szimatotok van ... Mégis csak sza­márnak való lett, ahogy megmondtam, azt a­ mindenségit neki! ÚJSÁG SZOMBAT, 1928 SZEPTEMBER 1 Leh­ül­ a levegő, de a jelentéktelen zivataros esők nem segítettek a mezőgazdaságon Hódmezővásárhelyen ítéletidő volt. Budapesten nem vett számbavehető zivatar sem. A Meteorológiai Intézet ismét derült száraz időt jelent Csütörtökön délután fellélegzett az ország. Az égboltozaton gyülekező fellegek azt a re­ményt keltették, hogy végre lehűl a levegő és áldást fakasztó eső öntözi meg a tikkadt szán­tóföldeket. Az ajtókat döngető drágaság réme, a takarmányhiány fenyegető veszedelme, mely m­­ég inkább fokozná a drágaságot, csak egy módon távolodnék el, közölték nap-nap után a mezőgazdaság szakértői: ha eső jönne, ki­adós, bőséges eső. Ennek eljöttét üdvözölte tegnap mindenki a sötéten tornyosuló fellegekben. S a végén ismét bekövetkezett a csalódás. A reménynek csak egyik része vált be: az idő hűvösebbre fordult, a levegő lehűlt és az elviselhetetlen augusztus végi kánikula ereje megtört. De, ami a legfontosabb lett volna, az eső elma­radt. A földmivelésügyi minisztériumhoz beér­kezett adatok nem sok jót jelentenek. Zivata­ros esők mindenfelé voltak. De, sajnos, a le­csapódás közel sem érte el azt a mértéket, amely a takarmányrépa és egyéb veteményei­ megmenekülésére szükséges lett volna. Még Tárcál környékén volt a legkedvezőbb a helyzet. Ott tizennyolc milliméteres eső esett. Szegeden már csak nyolc millimétert mértek s az ország nagy átlagát véve alapul, az eső sehol sem haladta meg az öt millimé­tert. Ez pedig a pusztító szárazság után alig jelent valamit. A fővárosban kétmilliméteres eső volt, Debrecenből pedig ennél is keveseb­bet jelentenek. Alig egymilliméteres eső ön­tözte meg a Hortobágyot. A zivataros lecsapódások egyes helyeken rendkívül erősek voltak. Hódmezővásárhely­ről például valóságos ítéletidőt jelentenek. Csütörtökön este hat órától az éjféli órákig, rövid megszakításokkal, a legnagyobb vihar dühöngött. Az egymást követő vakító villám­csapások a különböző városrészekben egy­másután oltották ki a villanyvilágítást. A re­formátus templomokban éppen evangélizációs istentiszteletek voltak, amikor a vihar legjob­­ ­h middik díszt­ ban dühöngött. Egyszerre csak vak sötétség borult a templomokra. A hívők eleinte rémül­ten várták, hogy mi lesz, később azonban megnyugodtak és egyházi énekek éneklése, közben várták a vihar elcsitulását. A vihar megrongálta a telefon- és távh­ő­­vezetékeket is, úgyhogy Hódmezővásárhellyel megszakadt minden érintkezés. Csak a késő éjszakai órákban lehetett a megrongált vezeté­keket rendbehozni és az érintkezést felvenni a külvilággal. Ma reggelre azután a hőmérséklet erősen lehűlt országszerte. A hűvösnek örvendező emberek elé­­azonban már újra odarajzolja a Meteorológiai Intézet a közeledő hőség rémét. A jelentés egyébként a következőképen szól: A Meteorológiai Intézet jelenti: A nyu­gati magas légnyomás megerősödve egész Közép-Európáig nyomult előre és innen Lengyelország fölé szorította az alacsony nyomású területet, amely leér Kis-Ázsiáig. Közép-Európában viharos északnyugati szelek mellett erősen lehűlt a hőmérsék­let. Nagyobb esők csak Ausztriában vol­tak. Hazánkban csütörtökön még a nyu­gati határrészek kivételével a délutáni órákban a hőmérséklet jóval meghaladta a 30 fok Celsiust. Estefelé a megélénkült szelek nyugatra fordultak és a beáramló hűvös légtömegek hatása alatt ország­szerte zivataros esők keletkeztek, amelyek mennyisége azonban csak az északnyu­gati, az északkeleti részeken és az Alföld déli felében haladta meg az 5 millimétert. A hőmérséklet ma reggelre érezhetően le­hűlt. — Időprognózis: Egyelőre még nyugtalan és éjjel igen hűvös idő■ Ké­sőbb csendesebb, derült, száraz. Ezentúl esti időjárási prognózis is tesz A Meteorológiai Intézet szeptember 1-étől kezdve este 10 órakor is kiad időjárási pro­­gnózist, amely az időjárási helyzet változásá­nak megfelelően a déli prognózist esetleg m­ó­­dosítja. Ez az esti prognózis különösen a légiforgalom és a mezőgazdaság szempont­jából fontos és a következő napon aktuáli­sabb, mint a délben kiadott prognózis. Az esti prognózis leadását a rádió is beállítja programmjába, még­pedig 22 óra utánra. IfimmBa . Szeptember 15-i kezdettel ismét , rendkívül olcsó 1­4 hónapos esti szemesztereket ren­dez a műveit középosztály számára. Egy szemeszter részvételi díja 20.5 pengő személyenként. Kezdőknek legmodernebb önképző rend­szerű tanítás, haladóknak nivcs társalgás és továbbképzés. Beiratkozás hétköznapokon: 12-1 és fél 3—5 órakor VII. Vilma királynő-út 1. sz. (bejárat Lövölde tér) V............................... ........................wmJ

Next