Ujság, 1928. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

2 Nyugtalanság az érdekeltek között a kormány lakbér Újabb drágasági hullám követné a lakbéremelést. Megakasztaná a magánépítkezést, ha a novemberi lakbéremelés többletét elvonnák a háziuraktól November elsejével újabb házbérnegyed következik el. Ez a negyed annál súlyosabb, mert a kormány rendelete értelmében a lakbérek újabb 11z százalékkal emelkednek, úgyhogy elérik az 1917-es lakbérek 95 százalékát. November után legközelebb május elsején következnék el az utolsó ötszázalékos emelés és ezzel a bérek elérnék a teljes paritást. A novemberi házbéremelés ellen megmozdultak az érdekeltek. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet az elmúlt hónapokban nem javult, hanem megromlott. Csökkentek a kereseti lehetőségek és emelkedtek a legszükségesebb életterek árai. Ilyen körülmények között a bérek emelése valóban súlyos terhet jelent. ovemberi lakbéremelés elhárítása céljából tett mozgalomnak volt egyik fázisa, hogya Ferenc, Budapest főpolgármestere fel■ste Fass József népjóléti minisztert és Cserle Sándor pénzügyminisztert. A főpommester tájékoztatta a kormányférfiakat a béremelkedés kapcsán megnyilvánult kisúgókról és az ő közvetítésének a hatása érlelődött meg az a gondolat, hogy a teken tartandó minisztertanács elé viszek egyet. Ezzel kapcsolatosan az a hír szít bárki, hogy a kormánynak a lakásüggyel csalatosan az a terve, hogy lakbéremelést nem halasztja el, hanem most esedékes tíz százalékot és a indius elsején bekövetkező emelés öt százaékát megfizetteti ugyan a lakókkal, dezek a többletek nem a háztulajdonosokat illetik, hanem azt az újonnan megszervezendő alapot, amelyből nagyarányú középítkezéseket finanszíroznának, számítások szerint a többlet ötvenmillió ngot jelentene és ez elegendő volna ahhoz,gy olyan hatósági építkezéseket csináltak belőle, amelyek a lakáskérdést végérvéresen rendeznék. A kormánynak ez a rendelkezése az érdekek körében igen nagy feltűnést keltett, ám elégíti és nem nyugtatja meg sem a házlajdonosokat, sem a lakókat. érdekeltség vezetőemberei közül Németh Béla korányfőtanácsos, a Háztulajdonosok Szövetének elnöke a következőket mondotta: — Hiteles formában semmiféle értesülést nem látunk arról, hogy a kormány a novemberben édékes lakbértöbbletet a középítkezésekhezükséges költségek fedezésére akarja lefoglalni, Én is tartom komolynak az erről szóló hírt, ért abszurditás a terv. Bár hitetlen vagyok a evvel szemben, keddre igazgatósági tanácsülést vtam össze a Háztulajdonosok Szövetségébe, így kifejthessük álláspontunkat és tiltakozzunk lakbéremelés elhalasztása ellen. Ez az elhalasztás vagy a kormány számára való lefoglalása az esedékes többletnek, felborítaná a szanálási terv egész konstrukcióját, amely tudvalevőleg azon alapszik, hogy a lakbéreknek 1929 májusáig el kell érniök a száz százalékot. Csak ebbe a tervbe vetett bizalom tette, hogy megkezdődött a házak tatarozása és a magánépítkezés. A magánépítkezésnek tovább kell folynia, mert csak a lakástermelés és a házak felett való biztonság juttathat el ahhoz az állapothoz, hogy megszűnik a régi és új házak lakbérei körül mutatkozó díszparitás. A kormánynak mostani tervétől nemcsak a magánépítkezés elmaradását féltem, hanem az országnak a külföldön nehezen helyreállított hitelét. A záloglevelek elhelyezési lehetőségei feltétlenül megkeveslekednek ilyen intézkedések hírére, pedig ettől függ a jelzálog ügye és ettől a magánépítkezés folytatásának lehetősége. Be kell látni és örvendeni kell annak, hogy az állami és községi építkezésnek szüksége megszűnt. Adatokkal bizonyíthatom, minden ellenkező állítás cáfolatául, hogy az 1927—28. évben sokkal több volt a magánépítkezés, mint az előző évben. Ezt a folyamatot bűn volna megakasztani. A most terjesztett hír azt jelentené, hogy az állam az egyik kezével elrontja azt, amit a másikkal alkotott. Mostanig az volt a politikája, hogy előmozdította a magánépítkezést, ezentúl pedig megakadályozza és a háziuraktól visszatartott elvont pénzeken építene állami házakat. Ez gondolatnak is abszurd és a hir nem eredhet máshonnan, mint valaki értesült az osztrák tervekről. A szocialisták gondolnak ugyanis arra Bécsben, ahol egészen lehetetlen a helyzet, hogy felemelik a béreket, de nem a háztulajdonos kapja meg a lakbért, hanem a város, amely abból építkezne. Ezt a kommunista szti tervet még Bécsben sem tartják kivihetőnek, lehetetlen tehát, hogy hasonló tervet érleljen a magyar kormány. Be kell végre látni, hogy a polgárokat nem szabad megakadályozni abban, hogy építkezzenek. De csak az építkezhet, akinek pénze van. Hiába ad a kormány bármilyen kedvezményeket akármilyen szövetkezetnek, lehetetlen, hogy házat építsenek annak, akinek se telke, se pénze nincs. Ez nem volt soha és nem lehet soha. A kormánynak ne is legyen szándéka, hogy közpénzek felhasználásával ilyen terveket előmozdítson, mert gyakorlatilag a dolog keresztülvihetetlen és csak annyit jelent, hogy az építkező polgárainak a lehetőségeit nehezíti meg. A Lakók Szövetségében az egyik vezetőségi tag a következőket mondotta: — A kormány terve a polgárságot egyáltalán nem elégítheti ki. A lakók nem kívánnak egyebet, minthogy a kormány ne álljon azok sorába, akik az életlehetőségeket megdrágítják. A nyár óta a drágasági index újból emelkedett, bár a kereseti lehetőségek kisebbekké váltak. A kormány különböző intézkedésekkel és tárgyalásokkal, kölcsönnyújtásokkal elejét kívánta ugyan venni a drágulásnak, de a főváros lakossága egyelőre semmit nem tapasztal abból, hogy olcsóbbá váltak volna az elsőrendű szükségletek. Ilyen körülmények között a lakbéremelés újabb drágasági hullámot támasztana, mert mindenki áthárítja, ha tudja, a nagyobb és újabb kiadásait, úgyhogy nemcsak a lakbérek emelkednének, hanem a szükségletek árai is. Ezért kértük a lakbéremelés elhalasztását legalább is addig az időig, amíg a nyáron bekövetkezett drágulás megszűnik. A polgárság helyzetét nem enyhíti az, ha többet kell fizetnie ugyan, de azt nem a háziúr kapja, hanem egy állami alap, amelyből építkeznének. A lakók nem a háziurak megkárosítására törekszenek, hanem elnézést kérnek és a drágaság fokozásának megakadályozását, mert az újabb drágulás a háziurakat is érinti. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy az illetékeseket meggyőzzük afelől, hogy a polgárságot elviselhetetlenül súlyos terhei sújtják. Ezeket már nem lehet növelni, hanem csökkenteni kell. A boszorkány írta Leleszy Béla Eszében sem volt, hogy lassítson a nagy ■rdulónál. Elég csöndesen ment, a pompás,zenkét lóerős motor halkan kattogott alatta, szabályozók pontosan működtek, úgy hogy igyon hálásan simogatta meg a fék aranyos, eyiptomi díszítésű Osiris képét, a gyári jelet. — Nagyszerű gép! — mormogta. — Ezzel gyan sohasem lesz bajom! A következő pillanatban már önkéntelenül hevesen fékezett és fordult, úgy hogy csak gy kaszált a zsúlyos hátsó kerék. Megharsant jelzőkürtje is. Éppen jókor arra, hogy egy ék-fehér ruhás, fehérsapkás karcsú lány fölikoltson az út közepén és földbegyökerezett iábal álljon meg ijedtében előtte. A nehéz motoros hátrált. A fiatalember obblába már az aszfaltot érintette, leugrott és megtörölte a homlokát. — Micsoda meggondolatlanság! — kiásott a megrémült lányra. — Honnan került éppen az én gépem alá? Egy pillanattal előbb még senki se volt az utón! Maga lett volna az első elgázolásom! A lánynak még mindig vacogtak a fehér fogacskái. Semmit se tudott válaszolni. Fekete szeme szörnyülködve bámulta a feketére lakkozott motorbiciklit, vastag szürke gummikerekeit, a jobbkezével a torkát szorongatta. A fiatalember hátrábbtolta a sapkáját. Megsajnálta. — Semmi baj se történt, kislány. Máskor jobban vigyázzon! De hiszen maga rosszul van! Hazavigyem? Elfér a kerékülésen? Most már mosolygott a lány. Szőke haja megcsillant a délutáni fényben, megmozdultak a lakkcipői is. — Azon az ülésen? Hiszen elférnék. De messze lakom, kérem, azután meg ... A fiú tisztelgett. Egészen hozzálépett. — Bari Gyula vagyok. Ha megbocsát, hogy majdnem elütöttem ... A szőke odaállott a motoros elé és megcirógatta a hátsó sárkányáját. — Oh, kérem, én lettem volna az oka. Nagyon hirtelen szaladtam ki a himzőüzletből, de meg is ijedtem, higgye el! Pedig nagyon szép ez a gép. És nagyon érdekes lehet utazni rajta. — Utazni? A Fiatalember nevetett. — Próbáljuk meg. Üljön fel szépen a hátsó kerékülésre. Maga lesz a szerencsebabám. Haza viszem. Pedig még a nevét se tudom ... — Nevem? Mondjuk hogy Sára. Hát csakugyan haza visz, kérem? Ujjongani szeretett volna. Csakugyan nagyon csinos volt a lány, remek kis holmi az Osiris-motorhoz. Elkapta a kezét. — Jöjjön hát, Sárika. Hol lakik?’ — Elég lesz a Margit-körútig. Nem szabad tovább, ott leszállók. Ide kell ülni?, Jaj de furcsa! Nem nagyon illetlen így? Bari Gyula úgy találta, egyáltalán nem illetlen. Még egyszer hátramosolygott, azután indított és visszakanyarodott a Duna felé. Valami kis szívszorongást érzett, először volt kisérője a gépen és ez a kisérő nem közönséges nyugtalanságot jelentett az ő számára. Nagyon óvatosan haladt, úgy hogy a nyugatinál egy rendőr kérte a sofőrigazolványát is, annyira gyanús lett. De a híd felé a kis szőke átkiabált hozzá a motorpuffogáson át. — Mehetnénk gyorsabban is! Már egészen megszoktam itt! A fiú ráeresztett egy kicsit és nagyon sajnálta, mikor elérték a Margit-körutat. Visszanézett a szőke lányra. Kipirult arccal, ragyogó szemekkel feküdt hátra a leány, a térdkalácsai kivillogtak lebegő, rövid szoknyája alól, alig vette észre, hogy már megérkeztek. A fiú lassított és tülkölt s aztán a gyalogjáró elé kanyarodva hirtelen megálloit. A leány megvárta, míg lesegítik, lesimította a szoknyáját, bólintott és eltűnt a mellékutcában. Bari Gyula sokáig nézett utána és kiszaladt a gépével egy kicsit a Zugligerbe, hogy visszakapja a nyugalmát. Csak késő este érkezett haza és amíg betolta gépét, nagyon szívesen képzelte oda a kerékülésre azt a kis szőkét. Hanem az éjszakája rettenetes volt. Egyetlen álom töltötte ki, vad rohanás az Osiris gépen. A fekete gép vonalai szinte összeolvadtak az eszeveszett futásban, ő maga ott kuporgott a körre, mint valami egész apró gnóm. ’’ ott ült ragyogó térdeivel, lobogó 'ürszemével a szőke lány. A titotta a gépet, lovagolta, vágtató nem is volt sehol, nem is száz is csodálkozott már azon, hogy az Osiris-motor egyetlen szökkenéssel elhagyta a földet, nekiröpült a levegőnek, hegyek, folyók fölött zúgott el. Sára aranyszőke haja repkedett, szikrázott, világított az éjszakában és az iram egyre gyorsult, neki már alig volt lélekzete. — A boszorkány! — suttogta. — A modern boszorkány! Aki nem söprűn lovagol, hanem mennydörgő gépen, férfiészen és férfiizmokon. Nem sejtette, hová visz az út, nagy villanás, loibbanás és az álma véget ért! Kiizzadtan, halálos fáradtsággal ébredt. Remegett. Csak napok múlva került el megint a Margit-körút felé, de nem találkozott a szőke lánnyal. Órákig motorozott azon a vidéken hiába, aztán kedvetlenül fordult ki az óbudai utak felé. Nagyon sajnálta, hogy elengedte akkor Sárit. — Legalább a lakását! A címét megtudhattam volna! Kigyuladtak a lámpák az utcákon, erősen sötétedett. De az óbudai utak mintha megelevenedtek volna a sötétségben. Itt is, ott is motorkattogás vigzaja robogott előre, karcsú gépek rohantak neki égő lámpáikkal a sötétségnek. De minden gép hátsó kerekén ott ült sima, csillogó térdekkel, úszó ruhákkal és a sebesség gyönyörűségétől ragyogó szemekkel egy-egy lány vagy fiatal asszony, mintha ismeretlen babonás és fekete végzetek felé hajszolnák a gépet vezető férfit Még jobban megfajult a szíve. Most ő is ott roboghatna a fekete porban, veszedelmek között, de valami megigézett boldogságban! Visszafordult. — Meg kell találnom! — mondogatta. — Felveszem és viszem! Az Osiris megbír egykét vágtatást, én nem hiszem, hogy valami baj lesz. A hosszú után éppen most villant föl vele szemben egy hatalmas sárga gép. Úgy jött feléje, mint a villám, a vezetője előrehajolt a kormány fölött, valami férfi volt, ő meg se nézte. De a kerékülésen nagyon is szivetdobbantó volt az a karcsú láb, — igen! A szemük összecsapott. — Sára aranyhaja ragyogott föl egy pillanatra, aztán fekete lett minden, tovább rohantak. A fiatalembert édes düh futotta át, a féltékenységé. Alig tudta, mit tesz vagy hogy mit akar tulajdonképpen. Rövid fordulással megváltoztatta az útja irányát, vissza, élen sárga gép után! Az Osiris-motor hirtelen okozta a gyorsaságát, szökkent, száguldott, a levegő körülötte. Utolérlek mégis! Utol kell érnem! Bari Gyula még sohase ment harmincncasnál nagyobb sebességgel eddig, de a jó motorosnak így alig ért a nyomába, ötvel már erősen közeledtek, hatvannál közve ott volt már a sárga gép mögött. Zúgott agyveleje, de oda akart jutni mindenárú kerékülés mellé. Csak egyetlen szóra! A lány most visszapillantott, aztán hűen előrehajolt. Átkiálthatott a vezetője, mert az még jobban rákapcsolt. A távo gyorsan nőtt megint. A fiatalember széta feszítette tovább a sebességet, hetve nyolcvanig. A két kitűnő gép robaja egye recsegő zúgássá erősödött, az Osirisba nyomult fel a sárga motoros mellett. Már elérte a hátsó guminit, most a helyvonalat. Látta, hogyan hajlik előre a szőke le akit ő kapatott rá a kerékülésre, a rohsokra és akiknélküre is tudott már röpi Hallotta, hogyan kiabál, sikoltozik, kö mindig nagyobb sebességet a sárga gépen Nem akarja tűrni, hogy ő elérje? S csak úgy tesz, mint a fekete álom röpülő szorkánya, csak éppen két hörgő gépet és lihegő férfit szorítanak erre a szörnyű selyemtérdecskéi? Mindegy! Még egy feszülés, a két gép egyvonalban van. Most! Csattanás dörrent fel. Erőszakos, légoszlop röpítette magasba a fiatalom még látott valami lángoszlopot maga mó szikrák villantak utána, aztán elveszített eszméletét. Egy szénaboglya oldalából villázták reflektorfénynél, odáig vezette az összeielzés. Dehát ki gondolhatta, hogy éppen előtte fordul keresztbe egy szekér az országúton? Négy nap múlva a kórházban nagyon halk hangon próbálta magyarázgatni Sárának, aki a homlokán tartotta a kezét. — Csak arra gondoltam, hogy utol kell érnem magát, Sára. Hogy nem szabad kiröpülnie többet az én gépem útjából. Hogy el kell érnem. Hűvös kis cirógatást érzett az arcán. Azt ugyan kevesebb veszedelemmel is megkaphatta volna. ÚJSÁG KEDD, 1928 OKTÓBER „Hullakamrák által megfertőzött levegőben kénytelen dolgozni a bakteriológiai intézet" Megdöbbentő adatok a főváros közegészségügyi és bakteriológiai intézetének helyzetéről Megfejelő új helyiségre ezideig még nem volt pénze a fővárosnak Vas Bernát dr., a fővárosi közegészségügyi és bakteriológiai intézet érdemes igazgatója érdekes tanulmányt írt a Városi Szemlében az intézet működéséről. A cikkben reámutat arra, hogy az intézet majdnem 40 év előtt létesült és a Szent István-kórház prosecturájának első emeletén talált elhelyezést. A már abban az időben is szerénynek mondható helyiségei még most is ugyanazok, pedig az intézet munkaköre a főváros fejlődésével tetemesen bővül és a vizsgálatok ezerszeresen megszaporodtak. Egy táblázatból kiderül, hogy míg 1917-ben az összes vizsgálatok száma 18.870 volt, addig az elmúlt évben 50.760 vizsgálatot végzett az intézet. A cikk további részében megdöbbentő dolgok derülnek ki a bakteriológiai intézet helyzetéről. Oly elképesztő az, amit erről Vass Bernát professzor mond, hogy szükségtelennek tartjuk ahhoz bármit is hozzáfűzni. Azt hisszük, elég — sőt sok is —, ha magának az intézet vezetője FELHÍVÁS a köztisztviselőkhöz és közalkalmazottakhoz az „ANNUITÁS" HÁZÉPÍTŐK SZÖVETKEZETE Budapest Telefon: V. Tükör utca 2 Automata 113-06 a m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 5748/1921 számú,valamint a m.kir. Pénzügyminisztérium 127805/492? számú leirata alapján megkezdi a családi és társasházak építésének keresztülvitelét Az építkezni kívánó köztisztviselők és közalkalmazottak 30 éves törlesztésre, lakbérüknek lekötése ellenében kisebb hozzájárulássa építkezhetnek. Részletes felvilágosítás: az ANNUITÁS" irodájában * **“55 délelőtt 9—2-ig és délután 4—7-ig 855*4- nek megállapításait leközöljük a következők — Az intézet szűk, elégtelen, az alatta hullakamrák által megfertőzött levegőben kélen évről-évre szaporodó munkáját elvégezi ugyancsak ebben a förtelmes atmoszfér egyre növekvő számban szaporodó feleket nőtteket és gyermekeket fogadni. — Épp erre való tekintettel az intézet hosszú sora óta kérő szóval fordult felettes ságához, hogy szomorú helyzetén változtason. Minthogy a jelenlegi helyiségek kibővít semmi lehetőség sincs, és a második emelet építése is A szakemberek véleménye szerit a bajon nem segíthetne, úgy a tiszti főorvoslatai, mint a közegészségi ügyosztály is ckozott az intézet részéről felterjesztett vélenhez, hogy ezen a bajon és a tarthatatlan héten csak egy új épület felállításával lehet seg Erre vonatkozólag a közegészségi ügyosztály évvel ezelőtt már tett is a közegészségügyisághoz előterjesztést. Az előterjesztésben a intézet felállítására 300.000 pengő megszava kérelmezte, amit a bizottság már két ízben fogadott és amihez a tanács is hozzájárult, az összegnek az előirányzása 1928-ban a pénzügyi viszonyai mellett nem sikerült, az évi költségvetésbe felvették a 300.000 pent . Mindezek alapján megvan a remény hogy az intézet új épülethez jut és kétség hogy a főváros közegészségügyének jól fél érdekében állana, ha ez a terv minél előbb, valósulna, mert az intézet modern, új épül nagyobb munkakörével és fokozott teljesítésel az eddiginél sokkal nagyobb mértékben igazhatná a fővárosi hatóságokat úgy a fő betegségek ellen folytatott küzdelemben, minden oly intézmény és intézkedés megalki bán és kiépítésében, melyek a modern közeségügyet vannak hivatva szolgálni.