Ujság, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

KEDD, 1929 JANUÁR 1 ÚJSÁG Az 1928. évben csökkent a kenyérfogyasztás és olcsóbbak lettek a részvények — de 70 százalékkal emelkedett a fizetésképtelenségek száma A szanálás óta 25 százalékkal drágult a megélhetés — A szomorú magyar lakástípus: az egyszobás lakás — Miből takarkoskodjunk ? — Szilveszter Egy rossz esztendő statisztikája Szilveszter nemcsak naptári befejezése az évnek. Ilyenkor mérlegre vetjük, ami elmúlt és már több bizalommal, várakozással tekintünk az új esztendő felé, megfeledkezve arról, hogy az életben nincsenek olyan határnapok, mint a naptárban és az új év is folytatása lesz az ónak. Lehetnek váratlan események, amelyek jobbra fordítják a gazdasági életnek az 1928. évben oly rosszra fordult sorsát, de kétségtelen, hogy csak megfeszített energiával, tisztultabb, józanabb és tárgyilagosabb gazdaságpolitikával lehet orvosolni az elmúlt esztendő eseményei által a gazdasági életnek minden rétegén ütött sebeket. A statisztika rideg, de sokatmondó számaival haladva, vessünk egy pillantást az elmúlt esztendőre. Egy négytagú család létfen tartási költségeinek indexszáma január 1-én a lakásra fordított kiadást nem számítva, — ha a békebeli megélhetés költségeit 100-zal vesszük egyenlőnek,— 125 volt. Az év végéig ez az index 131-ig emelkedett. Lakással együtt január 1-től az év végéig 113- ról 120-ra emelkedett az index. A szanálás óta tehát a létfentartás költségei több, mint 25%-kal emelkedtek. A kiadások között az elmúlt esztendőben az élelmicikkek árai növekedtek a legnagyobb mértékben: 127-ről 137-re. Az ipari anyagok ára némileg csökkent és 141-ről 138-ra sülyedt. Annál különösebb ez, mert az idei termés bősége indokolttá tette volna az élelmi cikkek árainak sülyedését, különösen akkor, amikor állandóan arról halluni, hogy a magyar föld termékeit a külföldre vinni csak nehézségekkel lehet. Mindenki előtt felvetődik a kérdés, hogy a külföldi piacról kiszorult, idehaza rekedt magyar termésfeleslegek mellett hogyan lehetséges a mezőgazdasági termények árainak ily szédítő emelkedése? Ami az ipari cikkek olcsóbbodását illeti, arra nézve magyarázatot találunk a fizetésképtelenségek és csődök statisztikájában. A fizetésképtelenség, mint a gazdasági élet egyik fontos betegségi tünete érdemel figyelmet, melynek előidézésében része jut az okok egész seregének. Az ország területének megcsökkenése, a kereskedelem munkájának megbénítása, a súlyosan megnövekedett közterhek, a tőkeszegénység és a kereskedelem saját tőkéjének nagymérvű pusztulása szerepelnek sok egyéb körülménnyel együtt a fizek„cáskása, must, meg egy kis óbor és venyigetűz mellett élvezték. A gyümölcsök legszebbjét is ekkor szedték le. Ekkor kerültek le a fáról a pompás zamatu téli körték és almák, meg a félkilós birsek, amiből az eladó lányok pompás birsalmasajtot készítettek. Október végére esett Demeter, a juhászok életében a legfontosabb névnap. Fiatal szolgabiró koromban egy földesúr és juhászai között fenforgó ügyet tárgyaltam. A Demeter napja kritikus dátum lévén s mivel azt sem tudtam, hogy Demeter télen van-e vagy nyáron s mivel a naptárban sem találtam meg, a felektől pedig resteltem megkérdezni, beszóltam a principálisomhoz, az én kedves, néhai való jó atyai barátomhoz, aki akkor főszolgabirám volt, de mint alispán jelentkezett később a mennyei raporton: — Kedves Berci bátyám, mikor van Demeter napja? Erre az én kedves Berci bátyám olyan csodálkozással vegyes lesajnáló tekintettel mért végig, mintha azt mondta volna: te szerencsétlen, szolgabiró is vagy, doktor is vagy és még azt sem tudod, hogy mikor van Demeter? Úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna tőle, hogy is hívják azt a folyót, amelyik Buda és Pest közt folyik? Berci bátyám pár másodpercnyi kínos csend után megszólalt: — Ja igaz, te még nem tudhatod, mikor, van Demeter, hát megmondom neked, akkor van, mikor a juhászokat felfogadják vagy elbocsátják. — De hiszen éppen azt akarom tudni, hogy mikor változtatnak helyet a juhászok. — Mondtam már, hogy Demeterkor. Ez már csak egy kis kedves malicia volt tőle, mert azután megsajnált s hozzá tette:— Demeter október végén van, Szabina napja előtt. — Így azután Szabina segítségével megállapítottam a juhászok védszentjének a napját, Demetert, október 26-ikában, amely napon kerül bográcsba a sok jól kihizott birge. A Demeter-napi birgepaprikásnak pedig olyan íze és illatja vagyon, hogy aki azt egyszer megkóstolta, kicsordul a nyála, ha később rágondol, különösen ha a sorsa egy nagy ménkű kőtenger közé sodorja. Lehet a birgenaprikás előtt egy kis parázson sült gombát előételként leküldeni, amelynek felfordított és megsózott ernyőjébe a somfanyárson forgatott szalonnát tésképtelenségek számát befolyásoló okok sorában. Bizonyos azonban az is, hogy a hitelnyújtás terén is mutatkoznak olyan egészségtelen jelenségek, amelyek azután a fizetésképtelenségek útján való megbetegedésre vezetnek. Túl sok hitel igénybevétele az egyik oldalon, túlzott és rendszertelen hitelnyújtás a másik oldalon, nagy mértékben járulnak hozzá a fizetésképtelenségek számának emeléséhez. György Ernő dr., az OHB igazgatójának összeállítása szerint az 1928. év az 1927. évhez képest viszonyítottan a fizetésképtelenségi esetek számának lényeges emelkedését tünteti fel. Áll ez különösen a kényszeregyezségi ügyekre vonatkozólag, mert az alábbi táblázat tanúsága szerint is az 1928. év folyamán elrendelt kényszeregyezségek száma az 1927. évi kényszeregyezségekét mintegy 70%-kal haladja meg. A csődök számában viszont lényegtelen eltolódás mutatkozik, aminek magyarázata főképp abban keresendő, hogy a fizetésképtelen-ségi esetek szinte mindig kényszeregyezség útján kezdődnek, azok egy része akkor alakul át csőddé, ha a megfelelő teljesítés nem volt elérhető. Minthogy pedig 1927-ben aránylag kevés kényszeregyezségi ügy merült fel, ezekből csődesetek sem származtak aránylag nagyobb számban. 1927. és 1928. évben a kir. törvényszékek által az egész ország területén megindított, illetve megnyitott kényszeregyezségek és csődök száma egyébként a következőkép alakult: csordítjuk. Nincs ilyen előétele a fránya francia konyhának. Márton napja nagy vigasságok között szokott megesni, a legtöbb helyen ekkor már ki is forrott az ujbor, ahol meg még nem, ott jó csípős a mustja. A hízott libák tömeges kimúlásának a napja. A liba mellcsontjáról ekkor szokták az augurok megállapítani, hogy minő lesz az idei tél. Mártont követi a régi hagyományos Erzsébet napja, ő hozza az első havat, meg az első süldőt, a negyven, hatvan kiló körüli mangalica malacot. Sok helyen malacfojtásnak is hívják Erzsébet napját. Ekkor még nagyon szűk a friss gyenge süldő malacféle, amelyik se nem újévi gyenge szopós malac, se nem hízott kélmázásás disznó, mert később azután úgy beleun az ember a sok disznóságba, hogy már látni se kívánja. ólomöntő András zárja be a novembert. Advent előtt illik becsülettel megünnepelni, mert azután jön a roráté, meg a karácsonyi elmélyedés, amelyből csak a gyerekek legkedvesebb névnapja, a krampusznak torzított Mikulás püspök napja emelkedik ki és Luca, a híres tizenhárom napig faragott székével koppant nagyot, hogy figyelmünket felkeltse. December vége rendkívül pazarul bánik a névnapokkal. Úgy ontja őket, mintha csak a bőség szarujából öntené. De hát bölcsen is van ez így, ekkor ér rá a magyar legjobban. Ezek a névnapok már összeesnek a nehéz disznók halálával, a komolyabb disznótorokkal, legalább nem romlik rá senkire a sok hús, még ha gyenge is a tél, vagy fekete karácsony volna is, gondoskodik erről nemcsak a szerető szíveket messze földről összehozó karácsony, de Ádám, Tamás, János, István és a korhely Szilveszter is. Szilveszter, amelyet mindig jobb és jobb esztendő reményében köszönt a magyar, abban bizakodva, hogy Szilveszter, aki a magyar szent koronát küldte az első királynak, majd csak elhozza nekünk is a jobio, szebb boldogabb magyar jövőt is, amikor megint kékebb lesz az ég, zöldebb a rét, illatosabb a virág, szesibb a gyümölcs könnyebb a megérhetés, édesebb és eredményesebb és őszintébb az ember, derültebb a kedély, könnyebb a gond, forróbb, tartósabb és mélyebb a szó Az összegszerűségek szempontjából viszont az a helyzet, hogy az 1928. év folyamán az Országos Hitelvédő Egylet által intézett magánegyezségi ügyek összpasszivuma 11.6 milliónak, a kényszeregyezségi ügyeké 85.9 millió pengőnek, vagyis öszszesen 97.5 millió pengőnek felelt meg. Ezzel szemben az 1927. év során az Országos Hitelvédő Egylet által intézett magán és kényszeregyezségi ügyek összpasszivuma mintegy 54 millió pengőre rugott. A fizetés képtelenségek összegszerűsége tehát 1920-ban az előző évhez viszonyítva mintegy 30 százalékos emelkedést mutat. Minthogy a fizetés képtelenségek összegszerűségének alakulása az előző évhez viszonyítva magasabb százalékszerű emelkedést mutat, mint az esetek számában történt emelkedés, a statisztikának ezt a megállapítását megerősíti az a sajnálatosan ismert tapasztalati tény is, hogy az elmúlt év folyamán aránylag nagyobb számban került a sor oly cégek fizetésképtelenségére is, amelyek már nem minősíthetők jelentéktelen, tőkenélküli, alkalmi alakulásokra. A kereskedelem szomorú veszteséglistájában, sajnos, szerepe jutott a régi, megalapozott, és tizes tradíciókkal rendelkező cégeknek is, amelyek felőrlődtek a hosszú évek óta tartó súlyos gazdasági viszonyok következtében. A szakmai megoszlás szempontjából ismét azzal a helyzettel találkozunk, hogy a textilszakmának a fizetésképtelenségi ügyekben való részesedése mutatkozik túlnyomónak. Az ügyeknek több, mint a fele az OHB által intézett ügyekből 744 esik a textilszakmára és összegszerűség szempontjából is meghaladja az ötven százalékot a textilszakmai eseteknek az inzolvenciák számában való részesedése. A kereskedelmi inzolvenciák az ipari jellegűeket összehasonlíthatatlanul feülmúlták úgy az esetek számában, mint a passzívak öszegének alakulásában. Ez az évek óta tartó helyzetképpel egyébként minden tekintetben megegyezik. Újszerű jelenségnek tekinthető viszont az előző évekhez képest az, hogy például a textilipar körében is felmerült ez év folyamán mintegy kilenc, bár egyenként aránylag nem nagy jelentőségű inzolvencia, melyeknél a passzívák összege mintegy 5,5 millió pengőt tesz ki. A fizetésképtelenségeknek ez a szomorú statisztikája jellemzi azt az éles versenyt, amely a kereskedelemnek minden ágában folyik. El lehet mondani, hogy ma már a kereskedő tényleg annál többet veszít, minél több árut ad el. A kereskedő saját tőkéiből nem tudja fentartani üzletét, folyton fokozódó hitelre szorul, márpedig az elmúlt esztendőben a kamatláb is emelkedett. A Nemzeti Bank 1926 augusztusa óta változatlanul tartott 6%-os kamatlábát ez év októberében 7 % -ra emelte. Természetes, hogy a hivatalos kamatláb emelésével legalább arányosan emelkedett a magánkamatláb is. Minél nagyobb áruraktárt tart a kereskedő, annál nagyobb a hitelszükséglete és a magas rezsiköltségek és kamatok felemésztik azt a minimális hasznot, amit az éles verseny mellett számíthatnak. A múlt esztendő gazdasági képét kiegészíti a tőzsdei index is. A tőzsde mindig biztos és csalhatatlan mutatója az ország gazdasági irányzatának. A tőzsdét nem tántorítják el meggyőződéseitől a költségvetési feleslegek, a nagy állami bevételek, a kincstár büszke kimutatása, amelyek mögött nyomor és kétségbeesés húzódik meg. A tőzsdén tudják azt, hogy ha például Budapesten az év első három negyedében az összes egyenes adóbevételek összege meghaladta a 72 millió pengőt a tavalyi 64 millió pengővel szemben és ha a főváros forgalmiadóbevételei ugyanezen időszakban el is érték a tavalyi 41 millió pengőt, ugyanakkor a zálogolások száma 182.000-ről 207.000-re emelkedett, az árverések pedig 201-ről 205-re. Csak a budapesti adóvégrehajtásról számolnak be megbízható statisztikai jelentések, kétségtelen azonban, hogy költségvetésünk folytonosan növekedő és az előirányzatot meghaladó bevételei mögött az ország széltében-hosszában az adóvégrehajtásoknak és árveréseknek hasonló arányú emelkedését látná meg a statisztika. A tőzsdét azonban nem vakítják meg a költségvetési fölöslegek és a tőzsdei index az elmúlt évben is tovább süllyedt. Január elseje óta az akkori számítás szerinti 20,4-es Indexről 188-ra morzsolódott le a részvények Indexe. A legnagyobb értékcsökkenés a vasművek és gépgyárak részvényeinél található, amelyeknek indexe 41.3-ról 32.4-re, a cukorgyárak papírjainál, amelyek 80.6-ról 62.8-ra, a gáz- és villamossági vállalatok részvényeinél, amelyek 100.6-ról 77-re sülyedtek. A tőzsdei index alig egy-két részvénycsoportban javult, ezek között elsősorban a szállodák és gyógyfürdők, kisebb mértékben a sörgyárak és könyvnyomdák papírjai mutatnak némi javulást. Természetes, hogy amilyen nyomottság uralkodik a részvénypiacon, éppen olyan erőtlen és üzlettelen az áruk minden piaca is. Érdekes, hogy a mezőgazdaság jó esztendeje és az export már említett akadályai mellett a budapesti élőállatvásár forgalma a múlt esztendővel szemben semmit sem változott, ami annak tulajdonítható, hogy a főváros polgárainak ebben az évben talán még kevésbé telt húsra, mint tavaly. De nemcsak a hús lesz mindritkább a pesti polgár asztalán, hanem csökken a kenyérfogyasztás is. A nagy termés, a csökkenő búza- és lisztárak mellett a községi kenyérgyár termelése 5%-kal visszamaradt a tavalyi mögött. Ez a legszomorúbb szám a múlt esztendőnek amúgy sem vigasztaló statisztikáiból. Mindenesetre érdekes, hogy ilyen körülmények között a tizenhárom legnagyobb budapesti pénzintézetnél elhelyezett betétek összege 682 millióról mintegy 880 millióra emelkedett egy év alatt. Ez a szám talán megváltoztatja azt a rossz véleményt, amit a magunk kénynyelműségéről tápláltunk. Ha itt az embereknek nem telik húsra és még a napi kenyérporciójukat is csökkentik, hogy valamit féretegyenek, akkor most már bízhatunk abban, hogy a pénz megbecsülése, a takarékosság újból helyet kap a polgári erények között és megint megindulhat a tőkeképződésnek a háború által félbeszakított folyamata, hogyha tényleg lesz mit félretenni és nem a napi kenyér- vagy húsadagból kell kiszakítani megtakarított filléreinket. Annyi kétségtelen, hogy a szegénységnek és a nyomornak jeleire találunk még azokban a statisztikai számokban is, amelyek gazdasági fellendülésre mutatnak, így pl. a lakásépítkezések statisztikájában. Az elmúlt esztendőben az előző év arányában folytatódtak az építkezések. Az első háromnegyed évben kb. 10.000 új építkezés volt. Megközelítőleg annyi, mint a múlt esztendőben. Feltűnő mindössze az építkezések statisztikájában, hogy az építkezések száma Buapesten csökkent, vidéken emelkedett. A másik feltűnő jelenség — és itten kapcsolódik az építkezéseknek kedvező száma a nyomor statisztikájába, — az egyszobás lakások feltűnő nagyszámú emelkedése az új épületekben. Az összes újonnan épített lakásoknak 43%-a egyszobás lakás. Ez az arány arra mutat, hogy mindenki kénytelen összébb húzódni és a szociális és higiéniai szempontból egyaránt szomorú egyszobás lakás válik az elszegényedett Magyarország lakástípusává. Egy rossz esztendő statisztikai számai ezek. Az 1927. évi nagy és erőteljes gazdasági fellendülés után a vergődés, a kapkodás nyomorúságos évéé. A statisztika rideg számain keresztül is érezni kell ezt a vergődést, ezt a nyomorúságot, ami most mind reménykedéssé válik az új év küszöbén. (v. a.) 1927 1928 1927 1928 k. c. k. e. csőd csőd január 73 99 39 32 február 74 119 21 40 március 79 126 49 40 április 53 111 31 36 május 67 135 33 50 június 58 147 29 28 július 59 94 31 39 augusztus 23 60 16 21 szeptember 48 51 26 21 október 49 75 26 22 november 53 104 36 29 december 80 93 14 27 716 1214 351 385 3 Hová lett az Hanau asszony egymillió frankja? Páris, december 31. (Wolff.) Amard-t, aki állítólag közvetítő volt Hanau asszony és Anquetil, a Rumeur igazgatója között, tegnap letartóztatták. Szembesítették Hanau asszonynyal, Moutonnal, a Journal igazgatójával és De Marsilaccal, e lap főszerkesztőjével. Mint a lapok jelentéseiből kiderül, csalással és orgazdasággal vádolják. Hanau asszony azt állítja, hogy Amard egymillió frankot kapott, amely a Journal-nak szólt. Amard dicsekedett azzal, hogy a Journal-t rá bírja venni a Gazette du Franc elleni támadásainak megszüntetésére. Mouton, a Journal igazgatója, ezzel szemben azt állítja, hogy semmit sem kapott. Amard a maga részéről tegnapi kihallgatása során egyáltalán tagadta, hogy az egymillió frankot megkapta volna Hanau asszonytól. A vizsgálóbíró Amard ellentmondó vallomásaiból azt a benyomást szerezte, hogy Amard az egymillió frankot sajt magának tartotta meg s ezért elrendelte letartóztatását. Hanau asszony kihallgatása során hosszabb memorandumot olvasott fel, amelyben ismerteti ama személyek szerepét, akikkel tárgyalt és azokat az okokat, amelyek miatt 1.150.000 frankot kellett nekik kifizetnie. Azt igyekezett bizonyítani, hogy ez az összeg eljutott a megfelelő személyek kezébe.