Ujság, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

SZERDA, 1929 MÁJUS 1 Dréhr államtitkár beszámolója a szociális alkotásokról Az egységes párt keddi vitaestjén Dréhr Imre dr. népjóléti államtitkár tartott rendkí­vül érdekes, vetített képekkel kísért előadást a népjóléti tárca beruházásairól. Az előadás­nak igen nagy hallgatósága volt, nagyszám­ban voltak jelen a párt képviselői és felső­házi tagjai, úgyszintén a kormány tagjai is. Az illusztris előadó szerint 59.508.915 pengőben részesült az állam szociális felada­tait elsősorban szolgálni hivatott népjóléti kormányzat szociális beruházások céljaira. A leghatározottabban szembeszállótt azzal a fel­fogással, hogy célját tévesztett minden szo­ciálpolitika, amíg az ország gazdasági válság­gal küzd, mert ez aláássa a népesség megél­hetésének alapját, a termelést. Mindenekelőtt a lakástermeléssel foglalko­zott. A városi lakásviszonyok feljavítását célzó kislakásépítésre és lakásépítő kölcsönök­­nyújtására összesen 27,820.000 pengőt fordí­tottak, amiből 11,900.000 pengő állami kis­lakások építésére, 15,920.000 pengő pedig la­kásépítési kölcsönökre esett. Ugyancsak a nép egyetemének érdekeit szolgálja részben az amerikai Rockeffeler-alapítvány támogatásá­ból, részben a beruházási hitelek terhére al­kotott Országos Közegészségügyi Intézet. Pre­ventív célokat szolgál az ivóvíz-szerzés elő­segítése, egészségházak építése, egészségügyi mintajárások szervezése, valamint a társada­­lomegészségügyi intézet és múzeum kifejlesz­tése. Nagy nyomatokkal mutatott rá az ivóvíz­­szerzés jelentőségére. Megállapította, hogy hazánknak 3890 községe közül csak 500 van olyan, amelynek egészséges ivóvíz­zel való ellátása tű­rhetőnek mondható. A többinek lakossága szennyezett, gyakran megfertőzött vizet fogyaszt és ez az oka annak, hogy a tifuszmegbetegedések szempontjából Magyarország tartja a szo­morú rekordot. Komoly falupolitikáról aligha lehet addig beszéln, amíg az agrárlakosság zöme szenny­vizet fogyaszt. Az ivóvízszerzéshez fűződő or­szágos érdekekre való tekintettel , a kormány­­­zat e célra összesen 810.000 pengőt fordított. Ugyancsak a falvak egészségi viszonyainak feljavítását célozzák az egészséges házak és az egészségügyi minta­járások. Az utóbbiaknak célja az, hogy a vidéki lakossággal megismer­tessék a népbetegségek leküzdésének módjait­­és eszközeit, általában, hogy egészségesebb életre neveljék a magyarságot. Egy-egy egész­ségügyi mintajárás központjában épül az Eg­észég-Ház, amelyben rendszerint szülőott­hon, tüdőbeteg-gondozó, antivenezeás tanács­­adó, napközi otthon stb. található. A preventív irányú társadalompolitikának egyik legfontosabb szakasza az anya- és cse­­rsem­ővédelem, amelynek céljaira a kormány­zat az Országos Stefánia Szövetségen keresztül 300.000 pengőt juttatott. A pénzügyi lehetősé­gek ez idő szerint még nem teszik lehetővé, — folytatta az államtitkár — hogy minden 3000 lakosnál több lelket számláló községben cse­csemővédő­­ intézet létesül­jön, annyit azonban már elértünk, hogy minden legalább 10.000 lélekszámú községnek anya- és csecsemővéde­­lemmel való ellátása az adott pénzügyi kere­tek között is biztosítható.­­ Gyermekegészségügyi célokra 4.591.079 pengőt fordított a népjóléti kormányzat. Eb­ből az összegből kibővítette a budapesti gyer­­mekmenhelyet, 222.000 pengő felhasználásá­val pedig Miskolcon új gyermekmenhelyt te­remtett és felépítette a gyulai állami gyermek­­menhelyet. A tbc-re hajlamos gyermek iskola­­szanatóriumának céljaira 125.875 pengőért Kisvelencén alkalmas telep létesült. Az erdei gyermeknyaraltatási akció céljaira 500.000 pengőt fordítottak, Zamárdi község határában pedig teljesen modern Balaton-parti gyermek­üdülő létesült. A beruházási hitelekből a kor­mányzat hadirokkant- és hadiárva-intézetek céljaira összesen 794.000 pengőt fordított. Az Angyalföldi Állami Elme- és Ideggyógy­intézet kibővítésére 1.129.578 pengőt, a L­ipót­­mezei Elmegyógyintézet tüdőbeteg pavilonjá­nak építésére 210.000 pengőt, a gyulai állami kórháznál elmebeteg gyermekek pavillonjára 482.000 pengőt, a gyenge tehetségű fiúgyerme­kek kisújszállási gyógypedagógiai intézetére 100.000 pengőt, a tbc-ben szenvedő gyermekek számára létesített gyógyintézetre 250.000 pen­gőt, a sebészeti tuberkulózis céljaira kiváló kakasszéki-tó vizének, mint gyógy­tényezőnek kiaknázására 120.000 pengőt, a hatalmas arányú mátrai állami tüdőbeteg szanatórium létesítésére 6.500.000 pengőt, a Madarász­ utcai csecsemőkórházra pedig 108.800 pengőt fordí­tott a népjóléti intézmény. A népjóléti kor­mányzat, mint fürdőügyi főhatóság, összesen 500.000 pengőt fordított a balatoni fürdők egészségi és kulturális színvonalának emelé­sére.­­ A szociális beruházási hitel keretei és azok felhasználásának módja — fejezte be előadását Dréh Imre államtitkár — kétségbe­vonhatatlan bizonyítékai annak, hogy Magyar­­ország konzervatív kormányzata a nemzeti élet legválságosabb korszakában is nagyarányú alkotómunkát végzett a nép egyetemes érdeké­ben. A kormányzat szociális munkaerőt nö­velő és munkafegyelemre ösztönző intézmé­nyeket, gyógyító berendezéseket, egészséges hajlékokat, kedvező munkakörnyezetet terem­­tett, nagy lehetőségeit nyitotta meg a magyar UJ­AU egészségi kultúra kibontakozásának Dréh Imre előadása mindvégig lekötötte hallgatósága figyelmét. Az előadás után hosz­­szantartó tapssal ünnepelték Dréhr Imrét, aki­nek előadásáért a párt nevében Pesthy Pál mondott köszönetet. Az előadást szűkebb körű vacsora követte, amelyen számos pohárköszöntővel éltették Veisa József al minisztrét és első munkatársát, Dréhl Imre államtitkárt. Egyre élénkebb politikai hatása van a lillafüredi építkezésnek Több kormánypárti képviselő elégedetlenül fakadt ki a tündérszálló luxusa miatt . Lehet-e tisztviselők érdekével indokolni az építkezést Politikai kérdésekben már többször vál­totta fel az egységes párt padjaiban a párt­­fegyelem nyugalmát az elégedetlenség, vagy pillanatnyilag megnyilvánuló bizalmatlanság hangulata, a kormányzat pénzügyi természetű rendelkezéseivel szemben azonban még Beth­len István gróf kormányelnöksége óta nem árultak el annyi ellenszenves érdeklődést a kormánypárti arcok, mint kedden a lilla­füredi gazdálkodásról szóló parlamenti táma­dás közben. Nem aggódunk egy pillanatig sem amiatt, hogy a hatalom ereje vagy mo­solya ezt a nyugtalanságot is egy-kettőre a megszokott harmónia langyos hangulatára ol­vasztja fel, lehetetlenség azonban bizonyos csodálkozással és értetlenséggel meg nem­ ál­lapítani a tényt: a lillafüredi költekezés pénzügyileg bátor gesztusai mögött nyilvánvalóan nincs meg a kormánypárt lojális tömegének hódoló tapskórusa. Friedrich István felszólalása közben értel­m­esen lehetett meglátni a kormánypárti arco­kon azoknak a kijelentéseknek hatását, me­lyek a mai pénzgazdálkodás elháríthatatlan utólagos felelősségéről szóltak. Máskor is hal­lottunk a Házban temperamentumos ellenzéki felszólalásokat, de azoknak hatásán régóta nem lehetett a külső közvélemény elégedetlen­ségének arcjátékát tükörfényben annyira fel­ismerni, mint most a lillafüredi kérdés emle­getésénél. A folyosón még szabadabban nyílt szóra a kormánypárt tagjainak némaságra nevelt alaka. Ha a kormány érdekelt tagjai hiteles gyorsírói feljegyzések formájában értesülhet­tek volna ezekről a természetesen nem nyil­vánosságra szánt kifakadásokról, kevesebb önbizalommal indokolhatnák közérdekkel a tündérszálló építését és annak a tragikomikus érvnek jogosultságát, hogy Lillafüred többszo­­bás lakosztályaira a középosztály nélkülöző tagjainak van elodázhatatlanul szükségük. — A középosztály tagjai — mint azt egyik kormánypárti képviselő névtelenül mondotta — bizonyára szívesen hoznának áldozatot arra, hogy a Hámori-tó partja felett elterülő erdőségekben őseik nemes sportját űzhessék, vagy csak nézőközönségévé váljanak is az ilyen pompás erdei játékoknak, erre azonban már nincs meg apáiknak s nagyapáiknak anyagi készsége, időközben háború volt, for­radalom, B-lista és szanálás. Ma már örülnek, ha lakbérhaladékot kaphatnak háztulajdono­saiktól, nem hogy drága paloták appartman­­jainak bérére áldozni tudnának. — Bosszantó ez a luxus — mondotta egy másik, csendesebb kormánypárti — még ezért is szívesen vállalnék a politikai felelős­séget egy a külföld számára propagandiszti­­kus erejű fürdőhely sikere érdekében, az általános viszonyok nívója és a lilla­füredi pompa és költsége között azonban nagyobb a különbség, semhogy ebben az ügyben választóink érdeklődését kellő­képen tudnók kielégíteni. Más, hasonló kifakadások szavait nem volt sok értelme feljegyezni. Végeredményben a keddi nap is elmúlt, a velejáró szenzációk is kétségtelenül lehiggadnak, így volt eddig is, nincs okunk feltételezni, hogy a szisztémá­ban változás történhetik. Hangos kedd után jön a csendes szerda és szerda után a csü­törtök. B. A. Kihágási eljárást indítottak a szakorvosok ellen Kvarc- és diathermia-kezelés a hatóság tudomása szerint nem létezik. Az emberi test egyes szervei gyógyítására lehetnek egyetemi professzorok, de nem lehetnek gyakorló­ orvosok Az elmúlt héten jelentettük, hogy egy negy­venéves rendelet előkoborászása után a rend­őr­ség hozzálátot a telefonelőfizetők előéleté­nek megvizsgálásához. Ennek a szellemnek megfelelően most razziát folytattak az orvosok cégtáblái után. Még emlékezetes, hogy a háború utáni idők­ben felmerült annak a szükségessége, hogy a magukat specialistáknak nevező orvosokat tudományos képzettségük szerint ellenőrizzék. A miniszteri rendelet értelmében azoknak az orvosoknak, akik magukat valamely szakma specialistáinak nevezték és cégtáblájukért ezt hirdették, igazolniuk kellett, hogy speciális kiképzettségüket vagy legalább is kétéves kli­nikai vagy kórházi, vagy annál is hosszabban tartó gyakorlat folytán szerezték, vagy tudo­­mányos irodalmi működésükkel váltak spe­cialistákká. Aki a három vagylagos igazolás közül az egyikkel bizonyította, hogy az orvosi tudomány valamely ágában speciális tudással bír, azt a kerületi orvosok jegyzékbe foglalták és az így készült jegyzéket a tisztifőorvosi hi­vatal aprobálta. Öt esztendő óta a specialista orvosokkal kapcsolatosan semmi hatósági in­tézkedés nem történt, hiszen mindenki szigo­rúan betartotta a rendeleteket, de ennél in­kább köti az orvosokat koruk etikája és senki sem kísérli meg azt, hogy ok és jog nélkül szakorvosnak játssza ki magát. Ilyen előzmények után történt, hogy az elmúlt hét óta csoportonként idézik be a ke­rületi elöljáróságokra a tisztiorvosok elé a szakorvosokat. Az idézések olyan orvosoknak szólnak, akik magukat bizonyos orvosi ágak­ban specialistáknak nevezik. A tisztiorvos­nál történt kihallgatás során kiderült, hogy a polgármesteri hivatal utasította a ke­rületi elöljárókat, hogy a tisztiorvosok útján indítson kihágási eljárást azon or­vosok ellen, akik olyan orvostudományi ágak specialistáinak nevezik magukat, amelyeket a miniszteri rendelet nem ismer. Az öt év előtt kelt miniszteri rendelet tizen­hétféle szakmát sorolt fel. Ebbe a tizehét ka­tegóriába azonban nem fér bele valamennyi orvosi ág, mert az orvostudomány fejlődésé­vel igen kiváló és világhírű tudósok is az em­beri test egy-egy szervének gyógyítására ké­pezték ki magukat. A miniszteri rendelet csak belgyógyászati szakot ismer, holott a belgyó­gyászatnak több tucat olyan különleges szaka van, amelyre már magántanárokat is képesí­tettek. Ennek ellenére most kihágási eljárás alá vonják azokat az or­vosokat, akik magukat szív- vagy tüdő­­vagy az emésztési szervek specialistáinak nevezik. A miniszteri rendelet nem ismeri el ezeknek a nagy kiterjedésű tudományi szakoknak a spe­cialistáit s a hatóságok ezért üldözőbe veszik azokat az orvosokat, akik ilyeneknek neve­zik magukat. Még nagyobb lett a tisztiorvos elé beidé­zett orvosok felháborodása, amikor megtud­ ták azt is, hogy tilos a kvarckezelés vagy diathermiás kezelésnek a hirdetése. A tiszti­orvosok kijelentése szerint a hatóságok szempontjából kvarc- és diathermiás­ kezelés nem létezik, így tehát azt nem is hirdethetik. Kihágási eljárás indult az olyan urológusok és bőrgyógyászok ellen, akik röntgenkezelést hirdetnek. A röntgennel való kezelést a hatóság sze­rint csak az hirdethet, akit mint rönt­­genológust a szakorvosok címjegyzéké­ben felvettek. Az orvosok felháborodottan tiltakoztak a ki­hágási eljárás ellen, mire a tisztiorvosok a nyugtalanság megszüntetése céljából azt tanácsolták nekik, hogy keressék fel a kerületi elöljárókat és tőlük kérjék az eljárás beszüntetését. A perbefogott orvosok meg is jelentek a ke­rületi elöljáró előtt, előadták sérelmeiket, mire az elöljáró kijelentette, hogy megérti helyzetüket, de kénytelen az eljárást lefoly­tatni, mert arra felöttes hatóságától, a pol­gármesteri hivataltól utasítása van. Néhány orvos ellen le is folytatták az el­járást. 100—120 pengő büntetésre ítélték őket, amit már meg is kellett fizetniök. Az orvosok a kerületi elöljáróságok eljárásá­ról jelentést tettek a kerületi orvostársaságok­nak, amelyek az orvosszövetség útján fognak tiltakozni az elmaradt szellemre valló büntető­­expedíció ellen. Orvosi körökben ugyanis nevetségesnek tartják, hogy az akár tu­datlanságból, akár nemtörődömségből hiányos miniszteri rendeletben felsorolás miatt gyakorló orvosokat megbüntessenek olyan címek használatáért, amelyekre tu­dományos munkájukkal szolgáltak rá. Orvosi szempontból lehetetlen például, hogy ne lehessen szívspecialista gyakorló or­vos, amikor a szívbetegségeknek nemcsak magántanárai, hanem nálunk rendkívüli tanára, külföldön pedig nyilvános rendes tanára is van. Ugyancsak nevetségesnek tartják azt, hogy büntessenek orvost, amiért a maga tábláján hirdeti, hogy kvarckezeléssel, diathermiával, röntgenkészü­lékkel gyógyít. A mostani eljárást annál kevésbé érti az orvostársadalom, mert a hatóságoknak módjuk lett volna figyelmeztetni az orvosokat, hogy tilos olyan orvosspecialistai cím használata, amelyet a miniszteri rendelet nem sorol fel. Ezt azonban elmulasztották. Ezzel kapcsola­tosan az orvostársadalom arra is fel akarja hívni a hatóságok figyelmét, hogy a háború­­előtti időben mindennapos volt, hogy a tiszti­orvosi hivatal minden közegészségügyi intéz­kedésről értesítette a gyakorló orvosokat. Ez megszűnt és ma teljes a bizonytalanság bizo­nyos dolgok felől. Így vannak orvosok, akik kötelességüknek tartják, hogy bejelentsék a tuberkulotikus megbetegedéseket, más részük pedig nem jelenti be, mert azt hiszik, hogy az orvosi eskü ellen vétenek, ha megszegik a titoktartás kötelezettségét és jelentést tesznek ilyenfajta megbetegedésekről. Vannak orszá­gok, ahol tuberkulotikus megbetegedések után a­ beteg lakásának fertőtlenítését végzi el a hatóság, Budapesten azonban nem tudják az orvosok, hogy a tisztiorvosi hivatal kivonja-e a fertőtlenítést vagy sem. Vannak más beteg­ségek, melyeknek fertőző volta nem teljesen, kétségen felül álló és amelyekről szintén nem tudják, vájjon bejelentési kötelezettség alatt állanak-e­ vagy sem. Mindezeknek a kérdéseknek és a most meg­hurcolt orvosok számára az elégtétel megszer­zéséről az orvosszövetség közgyűlésén fognak dönteni.

Next