Ujság, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)
1929-05-01 / 98. szám
SZERDA, 1929 MÁJUS 1 Dréhr államtitkár beszámolója a szociális alkotásokról Az egységes párt keddi vitaestjén Dréhr Imre dr. népjóléti államtitkár tartott rendkívül érdekes, vetített képekkel kísért előadást a népjóléti tárca beruházásairól. Az előadásnak igen nagy hallgatósága volt, nagyszámban voltak jelen a párt képviselői és felsőházi tagjai, úgyszintén a kormány tagjai is. Az illusztris előadó szerint 59.508.915 pengőben részesült az állam szociális feladatait elsősorban szolgálni hivatott népjóléti kormányzat szociális beruházások céljaira. A leghatározottabban szembeszállótt azzal a felfogással, hogy célját tévesztett minden szociálpolitika, amíg az ország gazdasági válsággal küzd, mert ez aláássa a népesség megélhetésének alapját, a termelést. Mindenekelőtt a lakástermeléssel foglalkozott. A városi lakásviszonyok feljavítását célzó kislakásépítésre és lakásépítő kölcsönöknyújtására összesen 27,820.000 pengőt fordítottak, amiből 11,900.000 pengő állami kislakások építésére, 15,920.000 pengő pedig lakásépítési kölcsönökre esett. Ugyancsak a nép egyetemének érdekeit szolgálja részben az amerikai Rockeffeler-alapítvány támogatásából, részben a beruházási hitelek terhére alkotott Országos Közegészségügyi Intézet. Preventív célokat szolgál az ivóvíz-szerzés elősegítése, egészségházak építése, egészségügyi mintajárások szervezése, valamint a társadalomegészségügyi intézet és múzeum kifejlesztése. Nagy nyomatokkal mutatott rá az ivóvízszerzés jelentőségére. Megállapította, hogy hazánknak 3890 községe közül csak 500 van olyan, amelynek egészséges ivóvízzel való ellátása tűrhetőnek mondható. A többinek lakossága szennyezett, gyakran megfertőzött vizet fogyaszt és ez az oka annak, hogy a tifuszmegbetegedések szempontjából Magyarország tartja a szomorú rekordot. Komoly falupolitikáról aligha lehet addig beszéln, amíg az agrárlakosság zöme szennyvizet fogyaszt. Az ivóvízszerzéshez fűződő országos érdekekre való tekintettel , a kormányzat e célra összesen 810.000 pengőt fordított. Ugyancsak a falvak egészségi viszonyainak feljavítását célozzák az egészséges házak és az egészségügyi mintajárások. Az utóbbiaknak célja az, hogy a vidéki lakossággal megismertessék a népbetegségek leküzdésének módjaités eszközeit, általában, hogy egészségesebb életre neveljék a magyarságot. Egy-egy egészségügyi mintajárás központjában épül az Egészég-Ház, amelyben rendszerint szülőotthon, tüdőbeteg-gondozó, antivenezeás tanácsadó, napközi otthon stb. található. A preventív irányú társadalompolitikának egyik legfontosabb szakasza az anya- és csersemővédelem, amelynek céljaira a kormányzat az Országos Stefánia Szövetségen keresztül 300.000 pengőt juttatott. A pénzügyi lehetőségek ez idő szerint még nem teszik lehetővé, — folytatta az államtitkár — hogy minden 3000 lakosnál több lelket számláló községben csecsemővédő intézet létesüljön, annyit azonban már elértünk, hogy minden legalább 10.000 lélekszámú községnek anya- és csecsemővédelemmel való ellátása az adott pénzügyi keretek között is biztosítható. Gyermekegészségügyi célokra 4.591.079 pengőt fordított a népjóléti kormányzat. Ebből az összegből kibővítette a budapesti gyermekmenhelyet, 222.000 pengő felhasználásával pedig Miskolcon új gyermekmenhelyt teremtett és felépítette a gyulai állami gyermekmenhelyet. A tbc-re hajlamos gyermek iskolaszanatóriumának céljaira 125.875 pengőért Kisvelencén alkalmas telep létesült. Az erdei gyermeknyaraltatási akció céljaira 500.000 pengőt fordítottak, Zamárdi község határában pedig teljesen modern Balaton-parti gyermeküdülő létesült. A beruházási hitelekből a kormányzat hadirokkant- és hadiárva-intézetek céljaira összesen 794.000 pengőt fordított. Az Angyalföldi Állami Elme- és Ideggyógyintézet kibővítésére 1.129.578 pengőt, a Lipótmezei Elmegyógyintézet tüdőbeteg pavilonjának építésére 210.000 pengőt, a gyulai állami kórháznál elmebeteg gyermekek pavillonjára 482.000 pengőt, a gyenge tehetségű fiúgyermekek kisújszállási gyógypedagógiai intézetére 100.000 pengőt, a tbc-ben szenvedő gyermekek számára létesített gyógyintézetre 250.000 pengőt, a sebészeti tuberkulózis céljaira kiváló kakasszéki-tó vizének, mint gyógytényezőnek kiaknázására 120.000 pengőt, a hatalmas arányú mátrai állami tüdőbeteg szanatórium létesítésére 6.500.000 pengőt, a Madarász utcai csecsemőkórházra pedig 108.800 pengőt fordított a népjóléti intézmény. A népjóléti kormányzat, mint fürdőügyi főhatóság, összesen 500.000 pengőt fordított a balatoni fürdők egészségi és kulturális színvonalának emelésére. A szociális beruházási hitel keretei és azok felhasználásának módja — fejezte be előadását Dréh Imre államtitkár — kétségbevonhatatlan bizonyítékai annak, hogy Magyarország konzervatív kormányzata a nemzeti élet legválságosabb korszakában is nagyarányú alkotómunkát végzett a nép egyetemes érdekében. A kormányzat szociális munkaerőt növelő és munkafegyelemre ösztönző intézményeket, gyógyító berendezéseket, egészséges hajlékokat, kedvező munkakörnyezetet teremtett, nagy lehetőségeit nyitotta meg a magyar UJAU egészségi kultúra kibontakozásának Dréh Imre előadása mindvégig lekötötte hallgatósága figyelmét. Az előadás után hoszszantartó tapssal ünnepelték Dréhr Imrét, akinek előadásáért a párt nevében Pesthy Pál mondott köszönetet. Az előadást szűkebb körű vacsora követte, amelyen számos pohárköszöntővel éltették Veisa József al minisztrét és első munkatársát, Dréhl Imre államtitkárt. Egyre élénkebb politikai hatása van a lillafüredi építkezésnek Több kormánypárti képviselő elégedetlenül fakadt ki a tündérszálló luxusa miatt . Lehet-e tisztviselők érdekével indokolni az építkezést Politikai kérdésekben már többször váltotta fel az egységes párt padjaiban a pártfegyelem nyugalmát az elégedetlenség, vagy pillanatnyilag megnyilvánuló bizalmatlanság hangulata, a kormányzat pénzügyi természetű rendelkezéseivel szemben azonban még Bethlen István gróf kormányelnöksége óta nem árultak el annyi ellenszenves érdeklődést a kormánypárti arcok, mint kedden a lillafüredi gazdálkodásról szóló parlamenti támadás közben. Nem aggódunk egy pillanatig sem amiatt, hogy a hatalom ereje vagy mosolya ezt a nyugtalanságot is egy-kettőre a megszokott harmónia langyos hangulatára olvasztja fel, lehetetlenség azonban bizonyos csodálkozással és értetlenséggel meg nem állapítani a tényt: a lillafüredi költekezés pénzügyileg bátor gesztusai mögött nyilvánvalóan nincs meg a kormánypárt lojális tömegének hódoló tapskórusa. Friedrich István felszólalása közben értelmesen lehetett meglátni a kormánypárti arcokon azoknak a kijelentéseknek hatását, melyek a mai pénzgazdálkodás elháríthatatlan utólagos felelősségéről szóltak. Máskor is hallottunk a Házban temperamentumos ellenzéki felszólalásokat, de azoknak hatásán régóta nem lehetett a külső közvélemény elégedetlenségének arcjátékát tükörfényben annyira felismerni, mint most a lillafüredi kérdés emlegetésénél. A folyosón még szabadabban nyílt szóra a kormánypárt tagjainak némaságra nevelt alaka. Ha a kormány érdekelt tagjai hiteles gyorsírói feljegyzések formájában értesülhettek volna ezekről a természetesen nem nyilvánosságra szánt kifakadásokról, kevesebb önbizalommal indokolhatnák közérdekkel a tündérszálló építését és annak a tragikomikus érvnek jogosultságát, hogy Lillafüred többszobás lakosztályaira a középosztály nélkülöző tagjainak van elodázhatatlanul szükségük. — A középosztály tagjai — mint azt egyik kormánypárti képviselő névtelenül mondotta — bizonyára szívesen hoznának áldozatot arra, hogy a Hámori-tó partja felett elterülő erdőségekben őseik nemes sportját űzhessék, vagy csak nézőközönségévé váljanak is az ilyen pompás erdei játékoknak, erre azonban már nincs meg apáiknak s nagyapáiknak anyagi készsége, időközben háború volt, forradalom, B-lista és szanálás. Ma már örülnek, ha lakbérhaladékot kaphatnak háztulajdonosaiktól, nem hogy drága paloták appartmanjainak bérére áldozni tudnának. — Bosszantó ez a luxus — mondotta egy másik, csendesebb kormánypárti — még ezért is szívesen vállalnék a politikai felelősséget egy a külföld számára propagandisztikus erejű fürdőhely sikere érdekében, az általános viszonyok nívója és a lillafüredi pompa és költsége között azonban nagyobb a különbség, semhogy ebben az ügyben választóink érdeklődését kellőképen tudnók kielégíteni. Más, hasonló kifakadások szavait nem volt sok értelme feljegyezni. Végeredményben a keddi nap is elmúlt, a velejáró szenzációk is kétségtelenül lehiggadnak, így volt eddig is, nincs okunk feltételezni, hogy a szisztémában változás történhetik. Hangos kedd után jön a csendes szerda és szerda után a csütörtök. B. A. Kihágási eljárást indítottak a szakorvosok ellen Kvarc- és diathermia-kezelés a hatóság tudomása szerint nem létezik. Az emberi test egyes szervei gyógyítására lehetnek egyetemi professzorok, de nem lehetnek gyakorló orvosok Az elmúlt héten jelentettük, hogy egy negyvenéves rendelet előkoborászása után a rendőrség hozzálátot a telefonelőfizetők előéletének megvizsgálásához. Ennek a szellemnek megfelelően most razziát folytattak az orvosok cégtáblái után. Még emlékezetes, hogy a háború utáni időkben felmerült annak a szükségessége, hogy a magukat specialistáknak nevező orvosokat tudományos képzettségük szerint ellenőrizzék. A miniszteri rendelet értelmében azoknak az orvosoknak, akik magukat valamely szakma specialistáinak nevezték és cégtáblájukért ezt hirdették, igazolniuk kellett, hogy speciális kiképzettségüket vagy legalább is kétéves klinikai vagy kórházi, vagy annál is hosszabban tartó gyakorlat folytán szerezték, vagy tudományos irodalmi működésükkel váltak specialistákká. Aki a három vagylagos igazolás közül az egyikkel bizonyította, hogy az orvosi tudomány valamely ágában speciális tudással bír, azt a kerületi orvosok jegyzékbe foglalták és az így készült jegyzéket a tisztifőorvosi hivatal aprobálta. Öt esztendő óta a specialista orvosokkal kapcsolatosan semmi hatósági intézkedés nem történt, hiszen mindenki szigorúan betartotta a rendeleteket, de ennél inkább köti az orvosokat koruk etikája és senki sem kísérli meg azt, hogy ok és jog nélkül szakorvosnak játssza ki magát. Ilyen előzmények után történt, hogy az elmúlt hét óta csoportonként idézik be a kerületi elöljáróságokra a tisztiorvosok elé a szakorvosokat. Az idézések olyan orvosoknak szólnak, akik magukat bizonyos orvosi ágakban specialistáknak nevezik. A tisztiorvosnál történt kihallgatás során kiderült, hogy a polgármesteri hivatal utasította a kerületi elöljárókat, hogy a tisztiorvosok útján indítson kihágási eljárást azon orvosok ellen, akik olyan orvostudományi ágak specialistáinak nevezik magukat, amelyeket a miniszteri rendelet nem ismer. Az öt év előtt kelt miniszteri rendelet tizenhétféle szakmát sorolt fel. Ebbe a tizehét kategóriába azonban nem fér bele valamennyi orvosi ág, mert az orvostudomány fejlődésével igen kiváló és világhírű tudósok is az emberi test egy-egy szervének gyógyítására képezték ki magukat. A miniszteri rendelet csak belgyógyászati szakot ismer, holott a belgyógyászatnak több tucat olyan különleges szaka van, amelyre már magántanárokat is képesítettek. Ennek ellenére most kihágási eljárás alá vonják azokat az orvosokat, akik magukat szív- vagy tüdővagy az emésztési szervek specialistáinak nevezik. A miniszteri rendelet nem ismeri el ezeknek a nagy kiterjedésű tudományi szakoknak a specialistáit s a hatóságok ezért üldözőbe veszik azokat az orvosokat, akik ilyeneknek nevezik magukat. Még nagyobb lett a tisztiorvos elé beidézett orvosok felháborodása, amikor megtud ták azt is, hogy tilos a kvarckezelés vagy diathermiás kezelésnek a hirdetése. A tisztiorvosok kijelentése szerint a hatóságok szempontjából kvarc- és diathermiás kezelés nem létezik, így tehát azt nem is hirdethetik. Kihágási eljárás indult az olyan urológusok és bőrgyógyászok ellen, akik röntgenkezelést hirdetnek. A röntgennel való kezelést a hatóság szerint csak az hirdethet, akit mint röntgenológust a szakorvosok címjegyzékében felvettek. Az orvosok felháborodottan tiltakoztak a kihágási eljárás ellen, mire a tisztiorvosok a nyugtalanság megszüntetése céljából azt tanácsolták nekik, hogy keressék fel a kerületi elöljárókat és tőlük kérjék az eljárás beszüntetését. A perbefogott orvosok meg is jelentek a kerületi elöljáró előtt, előadták sérelmeiket, mire az elöljáró kijelentette, hogy megérti helyzetüket, de kénytelen az eljárást lefolytatni, mert arra felöttes hatóságától, a polgármesteri hivataltól utasítása van. Néhány orvos ellen le is folytatták az eljárást. 100—120 pengő büntetésre ítélték őket, amit már meg is kellett fizetniök. Az orvosok a kerületi elöljáróságok eljárásáról jelentést tettek a kerületi orvostársaságoknak, amelyek az orvosszövetség útján fognak tiltakozni az elmaradt szellemre valló büntetőexpedíció ellen. Orvosi körökben ugyanis nevetségesnek tartják, hogy az akár tudatlanságból, akár nemtörődömségből hiányos miniszteri rendeletben felsorolás miatt gyakorló orvosokat megbüntessenek olyan címek használatáért, amelyekre tudományos munkájukkal szolgáltak rá. Orvosi szempontból lehetetlen például, hogy ne lehessen szívspecialista gyakorló orvos, amikor a szívbetegségeknek nemcsak magántanárai, hanem nálunk rendkívüli tanára, külföldön pedig nyilvános rendes tanára is van. Ugyancsak nevetségesnek tartják azt, hogy büntessenek orvost, amiért a maga tábláján hirdeti, hogy kvarckezeléssel, diathermiával, röntgenkészülékkel gyógyít. A mostani eljárást annál kevésbé érti az orvostársadalom, mert a hatóságoknak módjuk lett volna figyelmeztetni az orvosokat, hogy tilos olyan orvosspecialistai cím használata, amelyet a miniszteri rendelet nem sorol fel. Ezt azonban elmulasztották. Ezzel kapcsolatosan az orvostársadalom arra is fel akarja hívni a hatóságok figyelmét, hogy a háborúelőtti időben mindennapos volt, hogy a tisztiorvosi hivatal minden közegészségügyi intézkedésről értesítette a gyakorló orvosokat. Ez megszűnt és ma teljes a bizonytalanság bizonyos dolgok felől. Így vannak orvosok, akik kötelességüknek tartják, hogy bejelentsék a tuberkulotikus megbetegedéseket, más részük pedig nem jelenti be, mert azt hiszik, hogy az orvosi eskü ellen vétenek, ha megszegik a titoktartás kötelezettségét és jelentést tesznek ilyenfajta megbetegedésekről. Vannak országok, ahol tuberkulotikus megbetegedések után a beteg lakásának fertőtlenítését végzi el a hatóság, Budapesten azonban nem tudják az orvosok, hogy a tisztiorvosi hivatal kivonja-e a fertőtlenítést vagy sem. Vannak más betegségek, melyeknek fertőző volta nem teljesen, kétségen felül álló és amelyekről szintén nem tudják, vájjon bejelentési kötelezettség alatt állanak-e vagy sem. Mindezeknek a kérdéseknek és a most meghurcolt orvosok számára az elégtétel megszerzéséről az orvosszövetség közgyűlésén fognak dönteni.