Ujság, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
2_ Bizakodó reménységgel fejezték be a szegedi ügyvédi vándorgyűlést Baracs Marac azt hirdette, hogy szegény nemzet szabadság nélkül elpusztul. Kecskeméten koszorút helyeztek Katona József szobrára. Szeged, július 1. (Az Újság tudósítójának jelentése.) Szombaton délelőtt az Országos ügyvédszövetség szegedi vándorgyűlésének tagjai és résztvevői leleplezték a szegedi Ügyvédi Kamara hősi halottainak emlékére készült emléktáblát. Emlékbeszédet az ügyvédi kar képviseletében Winkler Elemér, a vándorgyűlés nevében pedig vitéz Botond Béla dr. mondott. A városháza közgyűlési termében folytatták a plenáris ülés tárgyalásait Nyulászy János elnöklésével. Eisner Manó szegedi ügyvéd Pszychoanalízis és jogtudomány címmel adott elő, Markos Olivér «Az intézményes vállalatvédelem»-ről, Király Ferenc dr. a magyar karteljog-politikáról tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Megkülönböztetést tett a karteljog politikai, magánjogi és közjogi szempontjai között; mint mondta, Magyarországnak karteltörvényre nincs szüksége, majd rámutatott arra, hogy a mai anyagi és alaki jogszabályrendszer mindazokat a szabályokat tartalmazza, amelyek a magángazdaság és a közérdek harmonikus fejlődését egyaránt megvédik, úgy hogy az új magánjogi szabályok konstruálására sincs szükség. Varannai István budapesti ügyvéd « Állami mindenhatóság és magánjogi bírói gyakorlati címen értekezett. Utalt arra, hogy az elmúlt tíz esztendő során, ha nem is a jogtétel határozottságával és őszinteségével, de az erősödő tendencia mind érezhetőbb súlyával befolyásolják bíróságaink szemléletét és új magánjogi irány alapját vetették meg. A magánjogi autonómia lassan semmivé válik és az állami omnipotencia árnyéka lassanként ellepi a magánjogi viszonyok eddig féltve őrzött területét, is. Nyulászy Alajos dr. az illetékekről és a forgalmi adóról tartott előadást. Glücksthal Andor dr. a korlátolt felelősségű társaságokról tartott előadást. A záróülésen a különböző bizottságok előadói terjesztették elő a határozati javaslatokat A nyugdíjbizottság határozati javaslatában részletes reformjavaslatot dolgozott ki. A közigazgatási bizottság kimondotta, hogy feltétlenül kívánatos az alsófokú közigazgatási bíróságok felállítása, a jegyzői kar megfelelő fizetésrendezése. A büntetőjogi bizottság szerint kívánatos a szóbeliség és nyilvánosság elvének gyakorlati k-'resztö'-le a vádtanács és az Ítélőtábla előtt letartóztatás kérdésében. Feltétlen közi védői immunitás intézményes megzati javaslatokat egyhangúlag fogadta a gyűlés, majd Baracs Marcell országviselő állott fel szólásra s mondta a mád ügyvédség fogalmának felkínáláasi voka a politikamentes ügyvédi kar. Ennek nyomán kellene járnia az új társadalomnak. Ez az útja a szak munkának, a lelki és az anyagias. Gazdag nemzet tudja nélkülözni ílságot, de szabadság nélkül szegény nemzetre pusztulás vár! Az ügyvédi kar egyetemének kötelessége, hogy sürgősen követelje azoknak a kivételes rendszabályoknak kiküszöbölését, amelyek meggátolják a nemzetnek és egyes osztályoknak szabadságát. A szabadságnak a rend nem ellensége, hanem támasza és a rend a polgári haladás egyetlen biztosítéka. Nem elégszünk meg a szuronyos hatalom rendjével! Nekünk a lelkek rendjét is követelnünk kell! Vissza kell szereznünk az elvont jogterületeket és munkaalkalmakat. Erre a célra meg kell szervezkednünk. A gazdasági és lelki puritanizmusnak kell elkövetkeznie, mert ez a végső mentsége az ügyvédségnek és az országnak egyaránt. És a társadalomnak kell harcot indítani ezért és az ügyvédekre e téren fontos hivatás vár. A szegénység még nem puritanizmus, hanem a becsületesség az, a becsületesség, amely az ügyvédi hivatás erkölcsi fundamentuma. (ügy van! ügy van!) Lelkes éljenzés és taps fogadta Baracs Marcell beszédét, majd Nyulászy János zárószavaiban azt hangoztatta, hogy a magyar ügyvédi karra jobb korszak vár, mert az igazságügyminisztériumból az ügyvédekkel szemben az eddiginél barátságosabb hang szólalt meg. Köszönetet mondott Somogyi Szilveszter polgármesternek, Szeged városának; köszönetet mondott a magyar sajtónak, amellyel az ügyvédi kart sorsközösség köti össze. Bejelentette ezután, hogy a legközelebbi vándorgyűlést Lillafürenden tartják. Köszönetet mondott Király Ferenc dr.nak, Vadász Béla dr.-nak és Szalay Zoltán dr.nak, akik a kongresszus előkészítése és lebonyolítása körül sikerrel tevékenykedtek Este a Tisza-szállóban 400 terítékes bankett volt, ahol Kováts József dr., az ügyvédszövetség miskolci osztályának társelnöke mondott búcsúbeszédet. — Meghajtjuk a magyar ügyvédség életét jelentő kérdések megvitatása után zászlónkat a legmagyarabb város, Szeged előtt. A magyar ügyvédség létérdeke szorosan összefügg a nemzet kulturális és gazdasági életével — mondta — s nemzeti érdek, hogy a magyar ügyvédség visszanyerje azt a pozíciót, amely őt a múltak tradíciói és a magyar jogállam felépítése címén megilleti. Balog Imre köszöntője után Móra Ferenc mondott szellemes beszédet. Vasárnap reggel Szegedről Kecskemétre mentek át a vándorkongresszus résztvevői és koszorút helyeztek el Katona Józsefnek, a Bánk Bán halhatatlan szerzőjének szobrára . Szemző Sándor dr. mondott emlékbeszédet. Az ünnepség után Kálnoki-Bedő Sándor dr. országgyűlési képviselő a városházán „Dologi jog-e a megtartási jog?“ címmel tartott előadást. Szabó Iván dr. annak a reményének adott kifejezést, hogy az ügyvédség sorsa rövidesen jobbra fordul, mert hisz maga a kormány kíván ezen a téren kezdeményező lépéseket tenni. Délután különvonatra ültek az ügyvédek és visszatértek a fővárosba és ezzel a második ügyvéd-vándorgyűlés véget ért. Testvér nélkül írta Fráter Lajos — Holnap nagytakarítás lesz — szólt az anyja apjához vacsora közben —, legjobb lesz, ha nem jössz haza ebédre. Janika felüti a fejét, majd behúzza nyaka közé, hogy minél kisebbnek lássék. Tán akkor nem veszik észre és nem kell nagyanyjához mennie. Pedig az se rossz. Szeret a piros plüssgarniturán aludni, meg az üvegszekrény különös figuráival játszani. Minden kívánságát teljesíti a nagyanya, szódavizet kap ebédhez gyászünyi borral, mindent szabad olt, de, ha nagytakarítás lesz, mégis csak jobb itthon. Hisz ő jobban szereti, ha mielőtt asztalhoz ül, nem kell megmosni a kezét, kés villával enni. Fontos, hogy nincs rendes ebéd. Meg hogy anya nem ügyelhet rá. Éppen az a jó! Felmászhat a létrára, onnan a szekrény tetejére, még tán a plafont is elérheti, meglesheti a dunsztosüvegek titkát is. Igaz, hogy érdekesebb a nagymosás, amikor felszökhet néha a padlásra, a mosókonyhába, ahol jó, meleg gőzben imbolyog minden. Néha lehet a fehér habba is beletenyerelni, nézni, ahogy elfogy lassan a kezében, vagy ráfutni, amitől sok-sok kis gömb ugrik szét. Mintha varázsló lenne, akár az apa, aki vasárnap délután, ha jó kedve van, hol a füléből, hol meg az ő zsebéből húzza ki szivarját. Most ugyan már rég nem varázsol az apja, se nem csinál vele kunsztokat, azt mondja, sok a gondja, nincs kedve. Különös, hogy varázsló létére sok a gondja. Igen, hurcolkodás, az a legjobb. De az ritkán van. Akkor eljön anyatestvére is s ő együtt alhat vele, odabújhat a mellére, még bele is csíphet, mert a Zsófi nénivel lehet viccelni, ő nem olyan sovány, mint anya. Most egyelőre nagytakarítás lesz. Janika egész éjjel nem alszik, figyel, hátha éjjel beszélik meg az ő elküldését. De róla nem esik szó. Anya és apa elég hangosan beszélnek, főként apa. Hogy megint vendéglőben kell enni, mindig akad valami, amiért nem jöhet haza. Le fogja, vonni a fizetésből elsején, mert nem bírja ezeket a mellékes kiadásokat. Nem lophat! Ó, de furcsa is apa. Hisz úgy szeret vendéglőben enni. Nemhogy örülne. Még perel anyával. Mindenből kiabálást csinál. Ha anya akármit kér tőle, mindjárt a becsületével hozakodik elő. Anya meg egész éjjel sóhajt, hogy bár sose ment volna férjhez, csak ő ne lenne, majd megmutatná apának! És ilyenkor Janika nagyon büszke, úgy jár-kel hegyesen, hisz apa neki köszönheti anyát. Ha ő akarná apának, nem lenne az anya. Ha például meghalna, mint a múltkor az a kisfiú a házban, akit olyan szép hintón vittek el... Reggel mosdatlan szalad be a szomszédba, hátha, ha anya meglátja, eszébe jut a nagyanya. Csak tíz óra felé jön vissza, amikor már nagyon éhes. Anya összecsapja a kezét. — Szentisten, a gyereknek még nem adtam reggelit. A fejem! Jani! Ne menj be a szobába! Betaposod a padlót! Ülj le a sámlira és idd ki a kávét. Egyik szemével bekandit a szobába, ahol szürkén habzó tócsában térdel Májer néni. A piszkos viz szétfolyik a kefe alatt, kis folyók alakulnak, a folyók egymásba folynak s ez most olyan, mintha egy lovat rajzoltak volna, csak a füle hiányzik. Jó lenne odamenni s az ujjával meghúzni vízből a ló fülét. Leteszi a kávésbögréjét s a vajaskenyérrel elindul a szobába. Odalopózik Májer néni mögé, ő is letérdel, ujját belenyujtja a vízbe. — Ejnye, Jani! Mit csinálsz? — Csak a fülét anya. Ez egy ló — feleli komolyan s felkel a földről,, hátrateszi a kezét, miközben ujját nadrágjába törli. ■— Micsoda gondolatai vannak ennek a gyereknek! Sokszor megijedek, — mondja anya Májer néninek, aki már nagyon régen jár a házhoz, szinte családtag. — Ja a gyerekek néha mondanak olyanokat. A múltkor is a Káldoréknál a Pistike ... — és valami mesébe kezd, ami nagyon érdekli Janikát, amiért már egymagában is érdemes volt ittmaradni. A végét ugyan nem érti egészen, mert Májer néni nagyon halkan mondja, de ő gondolja, hogy mit mondtak a Káldor Pista pólyástestvérkéjéről, aki miatt a Káldor Pistának el kellett menni a mamája testvéréhez s mire visszajött, egyszer csak ott volt a kistestvére. — Amíg ez a szoba megszárad, tán csináljunk itt meg mindent —, mondja anya Májer néninek. Májer néni kijön. Húzogatja a szekrényt, a kredencet, az asztalt, már ott van minden a szoba közepén. A szekrények mögött szürke pókháló, néhol olyan, mint egy csillag, ez meg ott egy ház. Oda kell menni, hogy jobban megnézze. — Hát ez mi, ami a falhoz lapulva csillog? — Lehajol érte. — Jé, gyűrű! Anya gyűrűje. Hogy csillog a köve! Janika kiszalad a gangra, a hátsó lépcsőhöz és nézi a gyűrű csillogását. A hátsó lépcsőnél sötét van, Jani leül a lépcsőre, csillogtatja a gyűrűt. — Hogy lehet az, hogy itt van ez a gyűrű? Hiszen ezt az Erzsi ellopta! Detektív jött ki, amikor eltűnt a gyűrű, anya sokat sirt érte. Erzsi is sirt. Hogy ő nem lopta el a gyűrűt. Folyton azt mondta: az anyám életére én nem lopok. Hogy örült akkor a pofonnak, amit Erzsi kapott a detektívtől. Haragudott Erzsire. Nagyapa a csokoládé nagyobbik felét mindig Erzsinek adta, pedig mindig ő kapta azelőtt az egészet. Csak egyszer, amikor hazajöttek a moziból anyával, apával, sokáig kellett csengetni. Apa már a házmesterért akart menni, hogy kinyittassa az ajtót, amikor Erzsi kijött a szobából, milyen kócos volt és piros! Akkor apa németül mondott valamit a nagyapának sokáig beszéltek hangosan, majdnem kiabálva s azóta Erzsi kapta a csokoládé nagyobbik felét a nagyapától. Ha megint visszajönne Erzsi, megint neki adná biztosan. El kell dugni valahova a gyűrűt. Majd kispekulál valamit. Egyelőre zsebreteszi és hallgatni fog. Bemegy újra a szobába. Né! A doktor bácsi van itt. Az ügyvéd. Apa barátja. A gyerek meghúzódik a sarokba. — Egy félévet kapott — mondja a doktor bácsi —, kinyomoztuk, hogy egy gyereke van falun. — Jé, ki hitte volna! Olyan tisztességesnek látszott. Ezt nem érti Janika. Akinek gyereke van az nem tisztességes? Akkor anya se tisztességes. Vagy tán azért, mert falun van a gyerek. Aki falura adja a gyerekét, biztosan az, nem tisztességes. — Nézze a gyerek képét. Ezt is becsatolták az iratokhoz. Mert ennek a küldte a pénzt. Legalább is a feladóvevény arról a hétről datálódott, amikor a gyűrű eltűnt. Csomagot is küldött. Jó lesz körülnézni, nem hiányzik-e még valamije. Igaz, hogy úgysem segít már. Tudja kérem, hogy féltábla csokoládék voltak benne, úgy látszik, ezt is összelopkodta. Janika lassan a doktor bácsi mögé lopózik. Megnézi a képet. Jaj, de édes kis csöppség — gondolja —, ilyen testvérkét kért mindig apától. De apa sose akart. Hogy nem tud venni, nincs pénze. Hát az Erzsinek se volt, mégis lett gyereke. De miért nem mondta el neki az Erzsi? Mindig mesélt neki egy kislányról, akinek a mamája szolgálni ment, de sose mondta, hogy neki van ilyen kislánya. Ha tudta volna. Beszélt volna apával, anyával. Aztán idehozhatta volna. Minek kellett a nagyapától kérni a csokoládét, hogy összekócolja a nagyapa, biztos megcibálta a haját, amiért kért, ő odaadta volna, vagy a sarkából harapott volna egy icipicikét. — Én megnyugodtam az ítéletben, az ügyész is, azt hiszem, jó lecke lesz a lánynak, ha már a kár nem térülhetett meg, legalább példát statuáljunk — magyarázza kenetteljesen a doktor bácsi olyan hangon, mint egyszer a Zsófi néni esküvőjén prédikált a pap, aztán elmegy, de előbb barackot nyomva Janika fejére, megkérdi: — Mi lesz belőled, öcskös? Nem várja be, míg Janika gondolkozik, hogy mit válasszon a sok érdekes foglalkozás közül, már szalad le a lépcsőn, ő meg kiül újra a hátsó lépcsőhöz. Mit csináljon most. Az Erzsi kisleányának nincs mamája. Meg csokoládéja se nincs. Ha tudná, hova, elküldené. Legjobb lesz, ha visszacsempészi a gyűrűt. Anya majd megtalálja. Erzsi visszajön a kis leányával és neki lesz kis testvérkéje. Visszasomfordál a szobába. Leteszi a gyűrűt, ahol találta. És boldog megkönnyebbüléssel szalad be a szomszédba. * Anya hallgat a gyűrűről. Pedig már vacsoráznak. Apa is itthon van. Még mindig ÚJSÁG Scitovszky belügyminiszter örömmel üdvözli a week-end-mozgalmat Jóindulattal foglalkozik a kérdéssel a miniszter. Fontos a gazdasági élet szempontjából, hogy edzett testű és idegű emberek dolgozzanak Az Újság week-end-mozgalma, amelynek célja törvénybe iktatni a hétvégi teljes munkaszünetet — mint az Angliában szokásban van, Németországban, Ausztriában, Csehországban pedig törvényes intézkedések gondoskodnak a megtartásáról — mind szélesebb hullámokat ver. Örömmel és megelégedéssel számolhatunk be arról, hogy már hivatalos helyen is tudomást szereztek a közönség köréből elemi erővel feltörő mozgalomról és most közölhetjük Scitovszky Béla belügyminiszternek erről a mozgalomról elhangzott nyilatkozatai. — A magam részéről csak örömmelüdvö-zölhetek minden olyan óhajt, amely a magyar közép- és munkásosztály egészségét, pihenését és szórakozását hivatott felkarolni. Nem lehet más célja a mozgalomnak, mintha a napi és heti munkában elfáradt tömegnek megfelelő pihenést és testüket és lelküket regeneráló lehetőséget nyújt. Mert a gazdasági életben is az erős fizikumra, edzett testű és idegű férfiakra és nőkre van ma szükség. Még nem tudom milyen formában sikerül rendezni a kérdést, de akár rendelettel, akár törvénnyel fogjuk is szabályozni az idevágó komplexumot, én a legjobb indulattal óhajtok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Remélem, sikerülni fog ezt az óhajt rövid időn belül meg is valósítani. A weekend-kérdés tulajdonképpen érinti a kormánynak azt a törekvését, amely- Iyel a túltengő bürokratizmust óhajtja leépíteni. Amíg görcsösen ragaszkodunk a mai bürokratizmushoz, nem lehet szó a munkaidő csökkentéséről; azonban, ha lehetne csökkenteni a bürokratizmust, ha az egyes ügyek gyorsabban intéződnek el, a gyorsabb munka több szabadságot biztosíthat a tisztviselőknek és nem áll útjában semmi annak, hogy a megtakarított munkaidőt a tisztviselők számára akként biztosítsuk, hogy legalább másfél napi pihenő álljon rendelkezésükre a hét végén. Érdekesen nyilatkozott a weekend-mozgalomról Dinich Vidtor is: — Engem — mondotta —, mint régi sportembert, ki serdülő évei óta, először a futballal, később a többi sportággal is intenzíven foglalkoztam, közelről érint az Ujságnak Oszmánd Elemér, a Magyar Szabadevezősék Egyesülete alelnökének kezdeményezésére megindított és széles mederben gyűrűző akciója. Örömmel köszöntöm ez üdvös törvény megalkotására irányuló törekvésüket, amely nemcsak a szárazföldi turistákra és a vizituristákra — evezősökre — jelenthet mérhetetlen előnyt, de arra a számtalan dolgozó polgártársunkra is. KEDD, 1929 JULIUS 2 akik az egész napjukat fülledt szobákban, munkájuk fölé görnyedve töltik és ma hiába vágyódnak a teljes üdülést jelentő heti másfél napi szabadság után. Természetesen a törvény még nem jelent mindent! Később meg kell teremtenünk a törvény által engedélyezett szabadság kiélvezésének lehetőségét is. Végezetül álljon itt Weiser Béla igazgató nyilatkozata is erről a kérdésről, öt-hat évvel ezelőtt alig láttunk egykét csónakot a Dunán. Ma már több mint nyolcezer csónak szeli vasárnaponkint a Dunát. Ezt a hatalmasan fejlődő evezőstábort kezdettől fogva istápoltam és figyeltem növekedését, most csak örömmel üdvözölhetem az Újságnak és a Magyar Szabadevezősöknek azt a mozgalmát, amely a week-endnek törvénybe iktatását célozza. E week-end-törvény az evezősöknek mérhetetlen előnyt jelenthet. Nekem három telepem van és ezek a telepek az első etappjai voltak a dunai evezős éleinek. Résztvettem a szabadevezős gárda felnevelésén, ingyen evezőstanfolyamokat rendeztem. Úgynevezett ckasztlika álltak az evezősök rendelkezésére és ujjal mutathatok rá számos mai evezősre, akik azelőtt a telepem szomszédságában levő kocsmába jártak vasárnaponkint. A week-end-törvény természetesen nem elegendő. Meg kell alkotni a lehetőségét annak, hogy a szombaton irodákból, gyárhelyiségekből felszabaduló tömegek megfelelő úgynevezett week-end-telepeken, strandokon, messze a város falaitól elhelyezést találjanak. Ezt a szempontot tartva szem előtt, létesítettük az első ilyen week-end-telepet a Szúnyogszigeten. Akkor, amidőn még egyszer köszöntöm az Újságot, amely felkarolta ezt a mozgalmat, nem szabad elfeledkeznünk Vincze Antal úr szeretetreméltó támogatásáról sem, aki mint a magyar királyi földmivelésügyi minisztérium képviselője, a kikötőfelügyelőség vezetője, kezünkre járt a múltban és kilátásba helyezte a jövőben is támogatását, hogy amikor tető alá kerül a week-end-törvény, megfelelő week-end-terislet álljon a közönség rendelkezésére. A belgiumi kémkedés Brüsszel, július 1. A Derniere Shure szerint Jouris hadnagy, akit kémkedés gyanúja miatt letartóztattak, a vizsgálóbíró előtt tagadta a terhére rótt cselekményt. Kijelentette, hogyha csakugyan igaz az, hogy a kézrekerült okmányt az ő dolgozószobájában levő írógépen másolták le, akkor ezt az ő távollétében valaki más tehette. Jouris hadnagy, a katonai kémkedési ügy vádlottja, ma délután jelent meg a brüsszeli törvényszék előtt. Minthogy az ügyben egy polgári vádlott sem szerepel, a törvényszék elhatározta, hogy az ügyet a brabanti katonai törvényszék elé fogja utalni.