Ujság, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

2_ Bizakodó reménységgel fejez­ték be a szegedi ügyvédi vándorgyűlést Baracs Marac azt hirdette, hogy szegény nemzet szabadság nélkül elpusztul.­­ Kecskeméten ko­szorút helyeztek Katona József szobrára. Szeged, július 1. (Az Újság tudósítójának jelentése.) Szombaton délelőtt az Országos ügy­védszövetség szegedi vándorgyűlésének tagjai és résztvevői leleplezték a szegedi Ügyvédi Kamara hősi halottainak emlékére készült emléktáblát. Emlékbeszédet az ügyvédi kar képviseletében Winkler Elemér, a vándorgyűlés nevében pedig vitéz Botond Béla dr. mondott. A városháza közgyűlési termében folytatták a plenáris ülés tárgyalásait Nyulászy János elnök­­lésével. Eisner Manó szegedi ügyvéd Pszychoana­lízis és jogtudomány címmel adott elő, Markos Olivér «Az intézményes vállalatvédelem»-ről, Király Ferenc dr. a magyar karteljog-politiká­­ról tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Megkülönböztetést tett a karteljog politikai, ma­gánjogi és közjogi szempontjai között; mint mondta, Magyarországnak karteltörvényre nincs szüksége, majd rámutatott arra, hogy a mai anyagi és alaki jogszabályrendszer mindazokat a szabályokat tartalmazza, amelyek a magán­gazdaság és a közérdek harmonikus fejlődését egyaránt megvédik, úgy hogy az új magánjogi szabályok konstruálására sincs szükség. Varannai István budapesti ügyvéd « Állami mindenhatóság és magánjogi bírói gyakorlati címen értekezett. Utalt arra, hogy az elmúlt tíz esztendő során, ha nem is a jogtétel határozott­ságával és őszinteségével, de az erősödő tenden­cia mind érezhetőbb súlyával befolyásolják bí­róságaink szemléletét és új magánjogi irány alapját vetették meg. A magánjogi autonómia lassan semmivé válik és az állami omnipotencia árnyéka lassanként ellepi a magánjogi viszonyok eddig féltve őrzött területét, is. Nyulászy Alajos dr. az illetékekről és a for­galmi adóról tartott előadást. Glücksthal Andor dr. a korlátolt felelősségű társaságokról tartott előadást. A záróülésen a különböző bizottságok elő­adói terjesztették elő a határozati javaslatokat A nyugdíjbizottság határozati javaslatában részletes reformjavaslatot dolgozott ki. A köz­­igazgatási bizottság kimondotta, hogy feltétlenül kívánatos az alsófokú közigazgatási bíróságok felállítása, a jegyzői kar megfelelő fizetésrende­­zése. A büntetőjogi bizottság szerint kívánatos a szóbeliség és nyilvánosság elvének gyakorlati k-'resztö'-­­­le a vádtanács és az Ítélőtábla előtt letartóztatás kérdésében. Feltétlen köz­i védői immunitás intézményes meg­zati javaslatokat egyhangúlag fogadta a gyűlés, majd Baracs Marcell ország­­viselő állott fel szólásra s mondta a mád ügyvédség fogalmának felkínálá­­asi vok­a a politikamentes ügyvédi kar. Ennek nyomán kellene járnia az új társadalomnak. Ez az útja a sza­­k munkának, a lelki és az anyagi­as. Gazdag nemzet tudja nélkülözni í­­lságot, de szabadság nélkül szegény nem­zetre pusztulás vár! Az ügyvédi kar egyetemének kötelessége, hogy sürgősen követelje azoknak a kivételes rendszabályoknak kiküszöbölését, ame­lyek meggátolják a nemzetnek és egyes osztá­lyoknak szabadságát. A szabadságnak a rend nem ellensége, hanem támasza és a rend a pol­gári haladás egyetlen biztosítéka. Nem elégszünk meg a szuronyos hatalom rendjével! Nekünk a lelkek rendjét is követelnünk kell! Vissza kell szereznünk az elvont jogterületeket és munka­­alkalmakat. Erre a célra meg kell szervezked­nünk. A gazdasági és lelki puritanizmusnak kell elkövetkeznie, mert ez a végső mentsége az ügy­védségnek és az országnak egyaránt. És a társa­dalomnak kell harcot indítani ezért és az ügy­védekre e téren fontos hivatás vár. A szegénység még nem puritanizmus, hanem a becsületesség az, a becsületesség, amely az ügyvédi hivatás erkölcsi fundamentuma. (ügy van! ügy van!) Lelkes éljenzés és taps fogadta Baracs Mar­cell beszédét, majd Nyulászy János zárószavai­ban azt hangoztatta, hogy a magyar ügyvédi karra jobb korszak vár, mert az igazságügy­minisztériumból az ügyvédekkel szemben az eddiginél barátságosabb hang szólalt meg. Köszö­netet mondott Somogyi Szilveszter polgármester­nek, Szeged városának; köszönetet mondott a magyar sajtónak, amellyel az ügyvédi kart sors­­közösség köti össze. Bejelentette ezután, hogy a legközelebbi vándorgyűlést Lillafürenden tart­ják. Köszönetet mondott Király Ferenc dr.­­nak, Vadász Béla dr.-nak és Szalay Zoltán dr.­­nak, akik a kongresszus előkészítése és lebonyo­lítása körül sikerrel tevékenykedtek Este a Tisza-szállóban 400 terítékes bankett volt, ahol Kováts József dr., az ügyvédszövetség miskolci osztályának társelnöke mondott búcsú­beszédet. — Meghajtjuk a magyar ügyvédség életét je­lentő kérdések megvitatása után zászlónkat a legmagyarabb város, Szeged előtt. A magyar ügy­védség létérdeke szorosan összefügg a nemzet kulturális és gazdasági életével — mondta — s nemzeti érdek, hogy a magyar ügyvédség vissza­nyerje azt a pozíciót, amely őt a múltak tradí­ciói és a magyar jogállam felépítése címén meg­illeti. Balog Imre köszöntője után Móra Ferenc mondott szellemes beszédet. Vasárnap reggel Szegedről Kecskemétre men­tek át a vándorkongresszus résztvevői és koszo­rút helyeztek el Katona Józsefnek, a Bánk Bán halhatatlan szerzőjének szobrára . Szemző Sán­dor dr. mondott emlékbeszédet. Az ünnepség után Kálnoki-Bedő Sándor dr. országgyűlési képviselő a városházán „Dologi jog-e a megtartási jog?“ címmel tartott előadást. Szabó Iván dr. annak a reményének adott kife­jezést, hogy az ügyvédség sorsa rövidesen jobbra fordul, mert hisz m­aga a kormány kíván ezen a téren kezdeményező lépéseket tenni. Délután különvonatra ültek az ügyvédek és visszatértek a fővárosba és ezzel a második ügy­­véd-vándorgyűlés véget ért. Testvér nélkül írta Fráter Lajos — Holnap nagytakarítás lesz — szólt az anyja apjához vacsora közben —, legjobb lesz, ha nem jössz haza ebédre. Janika felüti a fejét, majd behúzza nyaka közé, hogy minél kisebbnek lássék. Tán ak­kor nem veszik észre és nem kell nagyanyjá­hoz mennie. Pedig az se rossz. Szeret a piros plüssgarniturán aludni, meg az üvegszekrény különös figuráival játszani. Minden kívánsá­gát teljesíti a nagyanya, szódavizet kap ebéd­hez gyászünyi borral, mindent szabad olt, de, ha nagytakarítás lesz, mégis csak jobb itt­hon. Hisz ő jobban szereti, ha mielőtt asztal­hoz ül, nem kell megmosni a kezét, kés­ villá­val enni. Fontos, hogy nincs rendes ebéd. Meg hogy anya nem ügyelhet rá. Éppen az a jó! Felmászhat a létrára, onnan a szekrény tete­jére, még tán a plafont is elérheti, meglesheti a dunsztosüvegek titkát is. Igaz, hogy érdeke­sebb a nagymosás, amikor felszökhet néha a padlásra, a mosókonyhába, ahol jó, meleg gőzben imbolyog minden. Néha lehet a fehér habba is beletenyerelni, nézni, ahogy elfogy lassan a kezében, vagy ráfutni, amitől sok-sok kis gömb ugrik szét. Mintha varázsló lenne, akár az apa, aki vasárnap délután, ha jó kedve van, hol a füléből, hol meg az ő zse­béből húzza ki szivarját. Most ugyan már rég nem varázsol az apja, se nem csinál vele kunsztokat, azt mondja, sok a gondja, nincs kedve. Különös, hogy varázsló létére sok a gondja. Igen, hurcolkodás, az a legjobb. De az ritkán van. Akkor eljön anya­testvére is s ő együtt alhat vele, odabújhat a mellére, még bele is csíphet, mert a Zsófi nénivel lehet viccelni, ő nem olyan sovány, mint anya. Most egyelőre nagytakarítás lesz. Janika egész éjjel nem alszik, figyel, hátha éjjel be­szélik meg az ő elküldését. De róla nem esik szó. Anya és apa elég hangosan beszélnek, főként apa. Hogy megint vendéglőben kell enni, mindig akad valami, amiért nem jöhet haza. Le fogja, vonni a fizetésből elsején, mert nem bírja ezeket a mellékes kiadásokat. Nem lophat! Ó, de furcsa is apa. Hisz úgy szeret vendéglőben enni. Nemhogy örülne. Még perel anyával. Mindenből kiabálást csi­nál. Ha anya akármit kér tőle, mindjárt a becsületével hozakodik elő. Anya meg egész éjjel sóhajt, hogy bár sose ment volna férj­hez, csak ő ne lenne, majd megmutatná apá­nak! És ilyenkor Janika nagyon büszke, úgy jár-kel hegyesen, hisz apa neki köszönheti anyát. Ha ő akarná apának, nem lenne az anya. Ha például meghalna, mint a múltkor az a kis­fiú a házban, akit olyan szép hintón vittek el... Reggel mosdatlan szalad be a szomszédba, hátha, ha anya meglátja, eszébe jut a nagy­anya. Csak tíz óra felé jön vissza, amikor már nagyon éhes. Anya összecsapja a kezét. — Szentisten, a gyereknek még nem ad­tam reggelit. A fejem! Jani! Ne menj be a szo­bába! Betaposod a padlót! Ülj le a sámlira és idd ki a kávét. Egyik szemével bekandit a szobába, ahol szürkén habzó tócsában térdel Májer néni. A piszkos viz szétfolyik a kefe alatt, kis folyók alakulnak, a folyók egymásba folynak s ez most olyan, mintha egy lovat rajzoltak volna, csak a füle hiányzik. Jó lenne odamenni s az ujjával meghúzni vízből a ló fülét. Leteszi a kávésbögréjét s a vajaskenyérrel elindul a szobába. Odalopózik Májer néni mögé, ő is letérdel, ujját belenyu­jtja a vízbe. — Ejnye, Jani! Mit csinálsz? — Csak a fülét anya. Ez egy ló — feleli komolyan s felkel a földről,, hátrateszi a ke­zét, miközben ujját nadrágjába törli. ■— Micsoda gondolatai vannak ennek a gyereknek! Sokszor megijedek, — mondja anya Májer néninek, aki már nagyon régen jár a házhoz, szinte családtag. — Ja a gyerekek néha mondanak olyano­kat. A múltkor is a Káldoréknál a Pistike ... — és valami mesébe kezd, ami nagyon érdekli Janikát, amiért már egymagában is érdemes volt ittmaradni. A végét ugyan nem érti egé­szen, mert Májer néni nagyon halkan mondja, de ő gondolja, hogy mit mondtak a Káldor Pista pólyástestvérkéjéről, aki miatt a Káldor Pistának el kellett menni a mamája testvéré­hez s mire visszajött, egyszer csak ott volt a kistestvére. — Amíg ez a szoba megszárad, tán csinál­junk itt meg mindent —, mondja anya Májer néninek. Májer néni kijön. Húzogatja a szekrényt, a kredencet, az asztalt, már ott van minden a szoba közepén. A szekrények mögött szürke pókháló, néhol olyan, mint egy csillag, ez meg ott egy ház. Oda kell menni, hogy jobban megnézze. — Hát ez mi, ami a falhoz lapulva csil­log? — Lehajol érte. — Jé, gyűrű! Anya gyű­rűje. Hogy csillog a köve! Janika kiszalad a gangra, a hátsó lépcső­höz és nézi a gyűrű csillogását. A hátsó lép­csőnél sötét van, Jani leül a lépcsőre, csillog­tatja a gyűrűt. — Hogy lehet az, hogy itt van ez a gyűrű? Hiszen ezt az Erzsi ellopta! Detektív jött ki, amikor eltűnt a gyűrű, anya sokat sirt érte. Erzsi is sirt. Hogy ő nem lopta el a gyű­rűt. Folyton azt mondta: az anyám életére­ én nem lopok. Hogy örült akkor a pofonnak, amit Erzsi kapott a detektívtől. Haragudott Erzsire. Nagyapa a csokoládé nagyobbik felét mindig Erzsinek adta, pedig mindig ő kapta azelőtt az egészet. Csak egyszer, amikor haza­jöttek a moziból anyával, apával, sokáig kel­lett csengetni. Apa már a házmesterért akart menni, hogy kinyittassa az ajtót, amikor Erzsi kijött a szobából, milyen kócos volt és piros! Akkor apa németül mondott valamit a nagyapának sokáig beszéltek hangosan, majd­nem kiabálva s azóta Erzsi kapta a csokoládé nagyobbik felét a nagyapától. Ha megint visszajönne Erzsi, megint neki adná biztosan. El kell dugni valahova a gyűrűt. Majd ki­­spekulál valamit. Egyelőre zsebreteszi és hall­gatni fog. Bemegy újra a szobába. Né! A doktor bácsi van itt. Az ügyvéd. Apa barátja. A gyerek meghúzódik a sarokba. — Egy félévet kapott — mondja a doktor bácsi —, kinyomoztuk, hogy egy gyereke van falun. — Jé, ki hitte volna! Olyan tisztességes­nek látszott. Ezt nem érti Janika. Akinek gyereke van az nem tisztességes? Akkor anya se tisztes­séges. Vagy tán azért, mert falun van a gyerek. Aki falura adja a gyerekét, biztosan az, nem tisztességes. — Nézze a gyerek képét. Ezt is becsatol­ták az iratokhoz. Mert ennek a küldte a pénzt. Legalább is a feladóvevény arról a hétről da­tálódott, amikor a gyűrű eltűnt. Csomagot is küldött. Jó lesz körülnézni, nem hiányzik-e még valamije. Igaz, hogy úgysem segít már. Tudja kérem, hogy féltábla csokoládék voltak benne, úgy látszik, ezt is összelopkodta. Janika lassan a doktor bácsi mögé lopó­­zik. Megnézi a képet. Jaj, de édes kis csöppség — gondolja —, ilyen testvérkét kért mindig apától. De apa sose akart. Hogy nem tud venni, nincs pénze­. Hát az Erzsinek se volt, mégis lett gyereke. De miért nem mondta el neki az Erzsi? Min­dig mesélt neki egy kislányról, akinek a mamája szolgálni ment, de sose mondta, hogy neki van ilyen kislánya. Ha tudta volna. Be­szélt volna apával, anyával. Aztán idehozhatta­ volna. Minek kellett a nagyapától kérni a cso­koládét, hogy összekócolja a nagyapa, biztos megcibálta a haját, amiért kért, ő odaadta volna, vagy a sarkából harapott volna egy icipicikét. — Én megnyugodtam az ítéletben, az ügyész is, azt hiszem, jó lecke lesz a lánynak, ha már a kár nem térülhetett meg, legalább példát statuáljunk — magyarázza kenettel­jesen a doktor bácsi olyan hangon, mint egyszer a Zsófi néni esküvőjén prédikált a pap, aztán elmegy, de előbb barackot nyomva Janika fejére, megkérdi: — Mi lesz belőled, öcskös? Nem várja be, míg Janika gondolkozik, hogy mit válasszon a sok érdekes foglalkozás közül, már szalad le a lépcsőn, ő meg kiül újra a hátsó lépcsőhöz. Mit csináljon most. Az Erzsi kisleányá­nak nincs mamája. Meg csokoládéja se nincs. Ha tudná, hova, elküldené. Legjobb lesz, ha visszacsempészi a gyűrűt. Anya majd megta­lálja. Erzsi visszajön a kis leányával és neki lesz kis testvérkéje. Vissza­somfordál a szobába. Leteszi a gyű­rűt, ahol találta. És boldog megkönnyebbü­léssel szalad be a szomszédba. * Anya hallgat a gyűrűről. Pedig már va­csoráznak. Apa is itthon van. Még mindig ÚJSÁG Scitovszky belügyminiszter örömmel üdvözli a week-end-mozgalmat Jóindulattal foglalkozik a kérdéssel a miniszter. Fontos a gazdasági élet szempontjából, hogy edzett testű és idegű­ emberek dolgozzanak Az Újság week-end-mozgalma, amelynek célja törvénybe iktatni a hétvégi teljes munka­szünetet — mint az Angliában szokásban van, Németországban, Ausztriában, Csehországban pedig törvényes intézkedések gondoskodnak a megtartásáról — mind szélesebb hullámokat ver. Örömmel és megelégedéssel számolhatunk be arról, hogy már hivatalos helyen is tudomást szerez­tek a közönség köréből elemi erővel fel­törő mozgalomról és most közölhetjük Scitovszky Béla belügy­miniszternek erről a mozgalomról elhangzott nyilatkozatai. — A magam részéről csak örömmel­­üdvö-­­zölhetek minden olyan óhajt, amely a magyar közép- és munkásosztály egészségét, pihenését és szórakozását hivatott felkarolni. Nem lehet más célja a mozgalomnak, mintha a napi és heti munkában elfáradt tömegnek megfelelő pihenést és testüket és lelküket regeneráló le­hetőséget nyújt. Mert a­ gazdasági életben is az erős fizikumra, edzett testű­ és idegű férfiakra és nőkre van ma szükség. Még nem tudom milyen formában sikerül ren­dezni a kérdést, de akár rendelettel, akár tör­vénnyel fogjuk is szabályozni az idevágó komplexumot, én a legjobb indulattal óhajtok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Remélem, sikerülni fog ezt az óhajt rövid időn belül meg is valósítani.­­ A weekend-kérdés tulajdonképpen érinti a kormánynak azt a törekvését, amely- Iyel a túltengő bürokratizmust óhajtja leépí­teni. Amíg görcsösen ragaszkodunk a mai bürokratizmushoz, nem lehet szó a munkaidő csökkentéséről; azonban, ha lehetne csökken­teni a bürokratizmust, ha az egyes ügyek gyorsabban intéződnek el, a gyorsabb munka több szabadságot biztosíthat a tisztviselőknek és nem áll útjában semmi annak, hogy a megtakarított munkaidőt a tisztviselők számára akként biztosítsuk, hogy legalább másfél napi pihenő álljon rendelkezé­sükre a hét végén. Érdekesen nyilatkozott a weekend-mozga­­lomról Dinich Vidtor is: — Engem — mondotta —, mint régi sport­embert, ki serdülő évei óta, először a futbal­lal, később a többi sportággal is intenzíven foglalkoztam, közelről érint az Ujság­nak Oszmánd­ Elemér, a Magyar Szabadevezősék Egyesülete alelnökének kezdeményezésére m­egindított és széles mederben gyűrűző ak­ciója. Örömmel köszöntöm ez üdvös törvény megalkotására irányuló törekvésüket, amely nemcsak a szárazföldi turistákra és a vizituristákra — evezősökre — je­lenthet mérhetetlen előnyt, de arra a számtalan dolgozó polgártársunkra is. KEDD, 1929 JULIUS 2 akik az egész napjukat fülledt szobákban, munkájuk fölé görnyedve töltik és ma hiába vágyódnak a teljes üdülést je­­lentő heti másfél napi szabadság után. Ter­mészetesen a törvény még nem jelent min­dent! Később meg kell teremtenünk a törvény által engedélyezett szabadság kiélvezésének lehetőségét is. Végezetül álljon itt Weiser Béla igazgató nyilatkozata is erről a kérdésről,­­ öt-hat évvel ezelőtt alig láttunk egy­két csónakot a Dunán. Ma már több mint nyolcezer csónak szeli vasárnaponkint a Dunát. Ezt a hatalmasan fejlődő evezőstábort kezdettől fogva istápoltam­ és figyeltem növe­kedését, most csak örömmel üdvözölhetem az Újságnak és a Magyar Szabadevezősöknek azt a mozgalmát, amely a week-endnek törvénybe iktatását célozza. E week-end-törvény az eve­zősöknek mérhetetlen előnyt jelenthet. Nekem három telepem van és ezek a telepek az első etappjai voltak a dunai evezős éleinek. Részt­­vettem a szabadevezős gárda felnevelésén, ingyen evezőstanfolyamokat rendeztem. Úgy­nevezett ckasztlika álltak az evezősök rendel­kezésére és ujjal mutathatok rá számos mai evezősre, akik azelőtt a telepem szomszédsá­gában levő kocsmába jártak vasárnaponkint.­­ A week-end-törvény természetesen nem elegendő. Meg kell alkotni a lehetőségét an­nak, hogy a szombaton irodákból, gyárh­elyiségek­­ből felszabaduló tömegek megfelelő úgy­nevezett week-end-telepeken, strandokon, messze a város falaitól elhelyezést ta­láljanak. Ezt a szempontot tartva szem előtt, létesítet­tük az első ilyen week-end-telepet a Szúnyog­­szigeten. Akkor, amidőn még egyszer köszön­töm az Újságot, amely felkarolta ezt a moz­galmat, nem szabad elfeledkeznünk Vincze Antal úr szeretetreméltó támogatásáról sem, aki mint a magyar királyi földmivelésügyi minisztérium képviselője, a kikötőfelügyelő­ség vezetője, kezünkre járt a múltban és kilá­tásba helyezte a jövőben is támogatását, hogy amikor tető alá kerül a week-end-törvény, megfelelő week-end-terislet álljon a közönség rendelkezésére. A belgiumi kémkedés Brüsszel, július 1. A Derniere Sh­ure sze­rint Jouris hadnagy, akit kémkedés gyanúja miatt letartóztattak, a vizsgálóbíró előtt ta­gadta a terhére rótt cselekményt. Ki­jelen­tette, hogyha csakugyan igaz az, hogy a kézre­­került okmányt az ő dolgozószobájában levő írógépen másolták le, akkor ezt az ő távol­­létében valaki más tehette. Jouris hadnagy, a katonai kémkedési ügy vádlottja, ma délután jelent meg a brüsszeli törvényszék előtt. Minthogy az ügyben egy polgári vádlott sem szerepel, a törvényszék el­határozta, hogy az ügyet a brabanti katonai törvényszék elé fogja utalni.

Next