Ujság, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

CSÜTÖRTÖK, 1929 AUGUSZTUS 1 ÚJSÁG Mecsi Sándor elmondta a szerdai tárgyaláson, h­ogy fólia felt közöttük a legmérsékelteseb legtü­relm­esebb Snacky és Mach kihallgatását fejezték be szerdán . Mach több cikket irt a magyarok ellen, mint a csehek ellen. Juriga izgatott a legféktelenebbül a csehek ellen Pozsony, július 31. (Az Újság munka­társának telefon jelentése.) A Tuka-per tár­gyalóterme ma is zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel. A tárgyalás megnyitása után­­latin védő egy cseh lap támadását tette szóvá, majd az elnök elrendelte a legközelebbi tanú­kihallgatásokat. Snacky kihallgatását folytatták. Snacky el­mondotta az elnök kérdéseire, hogy nem volt tagja a Rodobranának, annak szervezésével csak azért foglalkozott, mert ezzel a feladattal az akadémiai ifjúság bízta meg. A szervezke­déshez a szlovák néppárt egyes tagjai adtak pénzt, de adott szava köti, hogy ezeknek ne­vét kiszolgáltassa. Összesen autonomista cé­lokra körülbelül 70.000 koronát kapott. — A bécsi kémiroda — folytatta vallomá­sát az elnök további kérdéseire — kitalált mese. Én is csak a vádiratból tudok róla. Az a röpirat, melyet a lakásomon találtak és amely a Rodobrana katonai kiképzéséről szól, csak terv volt, ez a terv sohasem valósult meg, bár azt az egyetemi ifjúság megbízásá­ból készítettem. Mi azért csináltuk ezt a szer­vezkedést és a katonai elnevezéseket, hogy a népnek meglegyen a maga hangulatos játéka­­és az ifjúság is örömét lelte a Rodobrana tor­­naegy­letben. Mach Sándor kihallgatása Tízperces szünet után Macsi Sándor ki­hallgatását kezdte meg a bíróság. — Sokszor állottam már bíróság előtt — mondotta Mach Sándor —, de ilyen igaz t­ala­­lmat sohasem. Apámat szlováksága miatt ül­dözték, az én ágyam felett Juriga képe füg­gött és most mégis engem vádolnak haza­árulással. Én tényleg írtam cikkeket a cse­hek ellen, de még több cikket írtam a magyar uralom ellen. Ezután Mach Sándor több cikkét ismer­­tette, néhol olyan közvetlen humorral, hogy a hallgatóság és a bíróság tagjai is elmoso­lyodtak. — Nem érzem magam bűnösnek — mon­dotta ezután. — A vidéken nagy volt az el­keseredés, hiszen azt hittük, hogy a szlovák nép felszabadul. Én meghívást kaptam a Slovak című­ lap szerkesztőségébe, majd Trencsénbe küldtek, hogy megszervezzem a Rodobranát. Aztán a Slovák keresztény föld­­mívesszövetség titkára lettem. Ennek az élén állott Tomanek és Juriga. Erős autonómista voltam. Ezt is Tomanektől tanultam. A Rodo­­branában Tomanek és Juriga voltak a leg­hevesebbek, többször mondták, miért nem ők Som György tudta, miért. Ő sokkal szebb, pirit amaz volt! Első látogatására egyszerre tüntetőleg ér­deklődött iránta a szomszédos nagybirtokos­leány, akit az ő elődje sehogyse tudott meghó­dítani, bárhogy is unszolta erre a családi po­litika. A fiatalember bágyadt jóindulattal vette tudomásul a sikereit, nem is húzódozott tőlük, de kijelentette: — Én nem vagyok az, akinek a nevét vi­selem, senkit se akarok tévedésbe ejteni! Nem tudom, honnan kerültem ide, bocsássanak meg. Ez valami másik élet, nem az enyém; tudom, hogy azelőtt egészen más volt az én utam. Nagy társaság vette körül és egy híres professzor figyelmeztetően emelte feléje cson­tos mutatóujját: — Ha ön ezt így érzi, akkor biztosan úgy is van. A tudat alatt mindig megmaradnak az ősi tulajdonságok, faji vonások, ön majd megérzi egyszer, honnan való, hová érez fájó és leküzdhetetlen nosztralgiát. Figyeljen ezekre a belső megmozdulásokra, ezek csal­hatatlanok! Igaza van, ez egy másik élet! Nem az igazi. Som György a nagybirtokoslányra nézett. Finom, kedves, üde arcocska, csupa vér, csupa temperamentum. Aztán hirtelen arra gondolt, minő még egy selyemfehér, halk és k ékszernél leány, aki csak parancsolni tud és akit vérig sérthet valami színzavar az öltözködésben. Mintha ő mindig csak ilyenekhez vonzódott volna azelőtt az igazi, első életében, nem, nem csalódhatik! Autójuk, a sárga, átfaló gépszörnyeteg csöndesen kanyarodott el Budán egy sötét­­színü, nyirtbokros palota előtt, amelynek az ormán kilencágú kőkorona lapult meg. A fiatalember kivonta ujjait a földbirtokoslány kicsi puha kezéből és egyszerre a magárata­­lálás fájó belenyugvásával suttogta: — Igazuk volt, vannak ős-ösztönök! De­hát már mindegy, így is jó. Most már nem lehet az életemen segíteni! Sose találok vissza hozzájuk­ a vezérek, miért Tuka. Tuka volt mindig a villámhárító, ő volt mindig a legmérsékeltebb, a legnyugodtabb, a legtürelmesebb. Zsákba a cseheket és a zsá­kokat a Dunába — mondotta Juriga — Hogy nem Magyarország javára mű­ködtem, mutatja az is, hogy éppen a Juriga topjának voltam a felelős szerkesztője. A szervezés idején meglepődtem azon, hogy Ju­riga milyen merészen beszél a csehek ellen. Ilyeneket mondott: Ki a csehekkel, zsákba a cseheket és a zsákokat a Dunába. Meglepőd­tem ezen a hangon, de úgy gondoltam, hogy ha az öregek így beszélnek, akkor ezt szabad tenni. Amikor a szlovák néppárt belépett a kormányba, a vezérek egyszerűen megváltoz­tatták a hangjukat. Nekem nehezebb lett a helyzetem, mert én a nép között jártam és a nép elégedetlen volt a belépés miatt. — A Rodobranának tagja és szervezője voltam. Tisztségem nem volt. Feladatom volt, hogy a falun a hivatalnokokat, a tanítókat és a szlovák elemeket egyesítsem. A pénzt gaz­dagabb néppárti tagoktól kaptuk. — A bécsi kémirodáról csak a vádiratból szereztem tudomást. A detektiveket sokszor félrevezettük tréfás túlzásokkal, csakhogy féljenek tőlünk és tekintélyünk legyen a ható­ságok előtt. — Egyszer egy vizsgám nosztrifiká­lása vé­gett Esztergomba kellett mennem. Ott láttam egy plakátot, amelyben felhívták a kereskedő­ket és iparosokat, ne akadályozzák meg az ifjúságot a levente-mozgalomban való részvé­telben. Ennél többet a magyar levente-mozga­lomról személyes tapasztalás alapján nem tudok. — Arra a vádra, hogy államellenes beszé­det mondottam, azt mondhatom, hogy az elle­nem szóló tanú a beszédből semmit sem hal­lott. A földalatti szervezkedésről semmit sem tudok. A nép nagyon elégedetlen volt és mi beszéltünk földalatti munkáról, földalatti tűzről és egyéb maszlagokról, de nem csinál­tunk semmi ilyesmit. Schwarz csendőrőrnagy és Sida csendőrkapitány kihall­gatása Mach kihallgatását fél négy órakor fejezték be. Ezután Schwarz Albert csendőrőrnagy ki­hallgatása következett. Elmondotta, hogy Sida József kassai csendőrkapitány komáromi tar­tózkodásakor közölte vele, hogy magasabb tót politikai személyekkel áll összeköttetésben és ezek azzal bízták meg, hogy szervezzen tót csendőrséget és annak élére magyar alezredest fognak állítani. Az ügy a hadosztály-törvény­szék elé került és Lidát négyhónapi szabadság­vesztéssel sújtották. ,4 per újrafelvétele után azonban szabadon engedték. Egy izben Kálmán földbirtokos a csendőrlaktanya tulajdonosa Tuka üdvözletét adta át Schwarznak. Kijelen­­tette még Schwarz Albert azt is, hogy Tuka családja magyar származású. Utána Sida József volt csendőrkapitányt hallgatták ki. Sida elmondotta, hogy Kassán adjurásként volt beosztva egy törzstiszt mellé, majd amikor értesült arról, hogy Komáromi­,■ kerülhetne, Schwarz őrnagynál informálódott a lehetőségekről. Titkával Rózsahegyen ismer­kedett meg és később mindössze egyszer-két­­szer találkozott vele. A bíróság Schwarz őrnagy megesketése után Wersicz Lajos kihallgatását kezdte meg, aki Snackyval együtt szolgált a 25. gyalog­ezredben. Sida Józsefet holnap szembesítik Belán­­szkyval. Az elnök a tárgyalást negyedháromkor félbeszakította és a kihallgatást csütörtökön reggel nyolc órakor folytatják. Szerajevóban a kommunisták felgyújtották a vasúti műhelyeket Véres harc során egy munkást és egy rendőrt agyonlőttek Belgrád, július 31. (Cseh Távirati Iroda.) Szerajevói magánjelentés szerint az állam­vas­­úti műhely kommunista munkásai ma reggel két órakor beszüntették a munkát és felgyújtották a vasúti műhelyeket. Két épülettömb teljesen leégett. A kommu­nista munkások és a csendőrök között véres összeütközés volt, amelynek során több mun­kás súlyosan megsebesült. A kommunista munkások lesből lelőtték egy munkástársu­­kat, akit árulónak tartottak és akit a rendőr­ség fedezet alatt az őrszobára szállított. Szarajevó, július 31. (Cseh Távirati Iroda.) Tegnap este nagy tűz ütött ki az államvasutak szarajevói műhelyében. Csak megerőltető munka után sikerült a tüzet eloltani, a kár körülbelül nyolcmillió dinár. A tűz keletke­zésénél a körülményekből nyilvánvalónak látszott, hogy valaki gyújtogatott. A rendőr­ség a helyszínen rögtön megindította a vizs­gálatot és mint valószínű tettest letartózta­tott egy kommunista munkást. A munkás késznek mutatkozott, hogy fontos bizonyíté­kokat szolgáltat be a rendőrségnek és a kísé­retére kirendelt rendőrt a város külső részébe vezette. Hirtelen számos lövés dördült el egy rej­tekhelyről, ahol a letartóztatott tettes cinkosai bújtak el. Valóságos ütközet fejlődött ki a rendőrök és a kommunisták között és összesen mintegy 80 lövést adtak le. Az elfogott munkást és az egyik rendőrt agyonlőtték, néhány rendőr pe­dig többé-kevésbé súlyos sebesülést szenve­dett.. A rendőrség nyomban széleskörű vizs­gálatot indított meg és több mint 20 személyt letartóztatott. Belgrád, július 31. (Avala.) Szerajevóból jelentik. A rendőrség értesülést szerzett arról, hogy Szerajevóban terrorista kommunista köz­pont létesült és ezért a múlt éjszaka folyamán házkutatást tartott Barun Mariánnak a város környékén lévő lakásán. A rendőrség Barim távollétében behatolt a lakásba és ott több­­ezernyi kommunista röpiratot talált, melyben a munkásokat forradalomra lázították. A rendőrség a házat körülvette és Barunt abban a pillanatban, mikor lakásába visszatérni szándékozott, letartóztatta. Kihallgatása egész éjszaka folyt, végre reggel három óra tájban Barun bevallotta, hogy a röpiratokat egy tit­kos nyomdában nyomták. Barun ezek után felfegyverzett rendőrök kíséretében elindult, hogy a titkos nyomda helyiségébe vezesse a rendőröket. Menetközben három ismeretlen ember tüzelni kezdett a rendőrökre. Barun a lövöldözés okozta zavarban el akart menekülni, a rendőrök azonban viszonozták a támadók tüzelését és a menekülő Barint el is találták. A támadóknak az éjszaka homályában sike­rült elmenekülniük, Barim azonban holtan esett össze. Az ügyben szigorú vizsgálat indult meg.­Belgrád, július 31. (Bécsi Távirati Iroda.) Újabb szerajevói jelentések szerint a kommu­nista munkások gyújtogatása a vasúti műhe­lyek telepén két épületet és három barabot teljse­n elpusztított. A főépületet meg lehe­tett menteni. A kárt négy és félmillió dinárra becsülik. Az oltás munkáját az is megnehe­zítette, hogy a kommunisták használhatat­lanná tették a műhelyekben lévő tűzoltószer­­számokat is. Az eddigi vizsgálat szerint az egész akciót egy művezető irányította. ­ Történet a kék gyémántról Szenzációs csalás Varsó egyik nemesi klubjában Varsó, július 31. (Az Újság tudósítójá­tól.) Varsó előkelő társaságában közbeszéd tárgya az itt következő eset, mely a legelő­kelőbb nemesi klubok egyikében, a lengyel fő­úri körök egyik leggazdagabb emberén, P. gró­fon esett meg, aki nevezetes nemcsak nagy latifundiumairól, hanem híres gyémántgyüjte­­ményeiről is. Ebben a klubban, ahol a varsói társaság­nak csak szine-java fordulhat meg, P. gróf megismerkedett egy úrral, ki ezredesnek és egykori kozák-hetmannak mutatkozott be. A hetman közbámulatot keltett a gyűrűjével, melyben gyönyörű­szép kék gyémántkő villo­gott. Mi sem természetesebb, mint hogy e kő­nek rendkívüli nagysága és csodás fénye ma­gára vonta P. gróf figyelmét is. Egyszer, mi­kor a hetmann ismét a klubban járt, igy szó­lította meg többek előtt: — Hetmann, a kék gyémántja tetszik ne­kem! Szeretném megvenni! — A kék gyémánt nagyon szép, de nem valódi — jegyezte meg a hetmann — tudom, hogy hamisítvány és csak azért viselem, mert ÉRTESÍTÉS! Van szerencsénk igen tisztelt üzletfeleinket értesíteni, hogy gyárunkat lényegesen meg­nagyobbítva és uj osztályokkal kibővítve au­gu­stus 1-től X. KORFOMAM UTCA 4. SZ. alatti új gyártelepünkre helyeztük át Tisztelettel kérjük igen tisztelt üzletbarátain­kat, hogy posta útján beküldendő nb. meg­rendeléseiket és leveleiket a gyorsabb elin­tézés végett új levélcímünkre: BUDAPEST 10. FOSTAFIOK 57 címezni szivesküítlenek. Egyben van szerencsénk közölni telefonszá­­mainkat: Józsd 344-09 és Kőbánya 76-33 (11 medéllállom­ással) Fent­ek szives tudomásulvételét kérve, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy i.­t. üzletfeleinkkel az eddigi­ kellemes összeköt­tetést a jövőben még jobban kimélyíteni lesz módunkban. Váncza és Társa TÁPSZER- ÉS VEGYÉSZETI GYÁR 11 3 kedves emléktárgyam. Mindenesetre bizonyros, hogy­ elsőrendű hamisítvány. A beszélgetés további folyamán kitűnt, hogy a hetmann a kék gyémántot ajándékul kapta egy indiai maharadzsától, kit megmen­tett a vízbefulástól. Csakhogy a maharadzsa értékesnek látszó ajándéka a hetmann szavai szerint hamisítványnak bizonyult. P. grófot nem nyugtatta meg ez a magya­rázat, mert nagy ismerője lévén a drágakö­veknek, meg volt győződve, hogy a kő valódi. Felajánlotta a hetmannak, hogy mutassák meg együtt a gyűrűt egy szakértő ékszerész­nek. De a hetman csak lehúzta ujjáról a kékgyémántos gyűrűt és átadta a grófnak. Ez kezességül fölajánlott neki egy 200.000 zloty­­ról szóló csekket, de a hetman gavallérosan visszautasította s igy szólt: — Gróf úr, nem lehet itt pénzről szó. Ve­gye át a gyűrűt, mutassa meg szakértőjének, aztán hozza vissza a kék gyémántokat. A gyémánttal a zsebében P. gróf felkereste bizalmas ékszerészét és átadta neki, hogy vizsgálja meg. Az ékszerész beható vizsgálat alá vette a követ s kijelentette, hogy­ a gyé­mánt valódi s megállapította, hogy gyö­nyörű szine miattt a legritkábbak egyike, me­lyeket valaha látott. — Ez a kék gyémánt megér legalább 250.000 Zlotyt — jegyezte meg az ékszerész. Másnap a gróf a klubban visszaadta a gyűrűt a hetmannak és megmondotta neki, hogy szakértőjének mi a véleménye róla. A hetman a gróf jelenlétében nyugodtan kis­­ujjára húzta a gyűrűt és kacagva jelentette ki, hogy a kő hamis. De a gróf minden áron meg akarta szerezni a kék gyémántot és 100.000 zlotyt ajánlott fel érte. — Ha már mindenképpen ragaszkodik hozzá — jegyezte meg az ezredes —, én nem bánom, mert az összeg nagysága csábít, de kijelentem itt tanuk előtt — s a hetman a klub néhány tagja felé fordult —, hogy a gróf hamis gyémántot vesz meg tőlem. S a kék gyémánt ezután a jelenlévők szeme előtt a hetman kezéből a gróf ujjára, a száz­ezer zlotyról szóló csekk pedig a gróf zsebé­ből a hetman zsebébe került. P. gróf másnap megmutatta kék gyémántját egy ismert mű­gyűjtőnek s az hamisítványnak nyilvánította a követ. A gróf erre ékszerészéhez sietett, ahhoz, aki szakvéleményt adott korábban a gyűrűről, de az kijelentette, hogy a grófnál lévő kő nem az, amelyet annak idején megvizsgált. Úgy látszik, a hetman az alatt a néhány perc alatt, mog a klubban a beszélgetés tartott, a valódi kékgyémántos gyűrűt ügyes mozdu­lattal felcserélte egy másik szakasztottan olyan gyűrűvel, amelyben a kő valóban hamis volt. A vásárlás körülményei s a hetmannak tanuk előtt telt az a kijelentése, hogy hamis követ ad el a grófnak, lé?:*!ellenné tették P. gróf számára, hogy biróság elé vigye az ügyet. De a hetmant haladéktalanul törölték a klub tagjai közül. Franciaország megkapta Amerikától a moratóriumot A Washington, július 31. A pénzügyi állam­titkár és Claudel francia nagykövet kicserél­ték azokat az okmányokat, amelyek szerint életbe lép a hadianyagokért fizetendő négy­­százmillió dolláros adósság fizetési morató­riuma, mert Franciaország még augusztus el­seje előtt ratifikálta a Mellon—Bérenger szer­ződést. Mellon annak a várakozásának adott kifejezést, hogy a kongresszus a maga részé­ről külön ülésszak keretén belül ratifikálja az egyezményt. Azokat az összegeket, ame­lyeket Franciaország az adósság kamatai cí­mén fizet, a pénzügyi egyezményben meg­állapított első annuitás javára fogják átírni, mihelyt a kongresszus jóváhagyta Mellon és Bérenger megállapodását.

Next