Ujság, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

KEDD, 1929 OKTÓBER 1 ÚJSÁG Furcsa szövetkezés, amelynek számláit az Elektromosmű­ inkasszálja Igaz-e, hogy ez a magánvállalkozás azzal fenyegeti meg vevőit: „Ha nem fizettek, kikapcsoltatjuk az áramot!“ — Érdekes bejelentés a fő­város világítási bizottságában — Egy bizottsági tag szerint Buzáth al­polgármester lesz az, akinek az Elektromos-, a Gáz- és Vízmű veze­tése a kezébe kerül . Olcsóbb tarifát sürgettek az ipar és a keres­kedelem számára A főváros világítási bizottsága hétfőn délután összeült a városházán, hogy az elektromosmű, gázmű és a vízmű múlt évi zárószámadását és jövő évi költségvetését letárgyalja. Borvendég tanácsnok elnökölt az ülésen, aki meghatott han­gon parentálta el Rózsa Károlyt, a gázgyár közel­múltban elhunyt vezérigazgatóját. Ezután ismertették a költségvetéseket és a zárószámadásokat, majd megindult a vita. Sü­megi Vilmos után Magyar Miklós szólalt fel. Rá­mutatott arra, hogy már két évvel ezelőtt java­solta a három­­ nagy üzem adminisztrációjának egyesítését, azt, hogy az óraleolvasás, az ellenőrzés és a számla­inkasszó közös központból történjék. Igaz, hogy ennek szociális háttere is van, mert az egyesítés igen sok embert feleslegessé tenne. Éppen ezért esztendőkre felosztva kellene a cen­tralizációt keresztülvinni. Hiba az is, hogy a há­rom üzem külön-külön szerzi be az anyagszük­ségletét. Elismeri, hogy az elektromosaa kitű­nően vezetett üzem, de amíg a MÁV 21—22 pen­gős egységáron szerzi be a szenét, addig az elektromosműnek a szén 26 pengőbe kerül. Itt ötpengős differencia mutatkozik, ami az évi szükségletnél 250.000 pengőt tesz ki. Sokat le­hetne megtakarítani a közös anyagbeszerzés ré­vén. Kifogásolta, hogy 78.000 pengőt vettek fel remuneráció-különbözet címén a költségvetésbe. A hivatalnokokat jól fizeti az elektromosmű, mi szükség van tehát arra, hogy küön 293.000 pen­gőt fordítsanak a részükre szóló fabeszerzésekre. Deutsch igazgató: Ez természetbeni tüzelő­járandóság! Zala Zsigmond volt a következő felszólaló. A főváros üzemei — kezdte — most nagyobb szabású kölcsönt akarnak felvenni. Mennyivel más volna a helyzet, ha a régebbi kölcsönkötvényeket már valorizálták volna. Beruházni csak kölcsönből sza­bad. Furcsa, hogy bár az üzemi kiadások nem emelkednek, vagy legalábbis csak lényegtelenül, a tisztviselői javadalmazások és a központi admi­nisztráció költségei úgy az elektromos, mint a gázműnél jelentékenyen növekedtek. Budai Dezső a Talbot-centráléval foglalko­zott beszédében, hibáztatta, hogy a főváros üzemei milyen nagy összegeket adnak ki testnevelésre. A BSzKRT például hetvenezer, a gázgyár 40— 50.000 pengőt fordít erre a célra. Akármilyen hasznos is a testnevelés, az erre fordított össze­get össze kell vonni és akkor a főváros látni fogja, hogy mennyire túldotálja ezt a tételt. He­lye az anyagbeszerzés egységesítése az üzemek­nél. Legjobban bizonyítja ennek szükségét, hogy legutóbb közvetlenül a gázgyár szénbeszerzése után a BSzKRT is szénkötést csinált ugyanazzal a céggel, de a gázgyárnál már tizenkét százalék­kal drágábban. Amikor kiderült a differencia, a szerződést megsemmisítették. A gáz, elektromos és vízmű egyesítése sokkal inkább lehet szemé­lyes érdek, mint a város érdeke. Kéri a tanácsno­kot, ne állítsa a bizottsági tagokat befejezett té­nyek elé. Ezt az egyesítést nem lehet csak úgy máról holnapra elhatározni. Ha egyáltalán szó lehet róla, alaposan meg kell vitatni. Becsey Antal szerint tagadhatatlan tény, hogy a három nagy üzem termelése olcsóbbodott és az üzemek fejlődést is mutatnak, de a fejlődés tempója nem egyforma. A gázgyár által propa­gandára szánt 350.000 pengő nem elegendő, mert ebből legfeljebb csak ötezer új lakást lehetne bekapcsolni a gázfogyasztásba. Amikor 204.000 lakásból mindössze 68.000 van gázzal ellátva, ez nem elegendő, mert ez csupán csigalassú fejlődés volna. Gondolkozni kell azon, hogy váljon a gázgyár ne létesítsen-e nagyobb szervezetet, amely a gáz használatát mind szélesebb területekre terjeszti ki, még­pedig részletfizetésre, a fogyasztóknak minél kedvezőbb feltételek mellet. A gázgyárnak bele kell kapcsolódnia a városfű­tés problémá­jába, ugyancsak kezébe kell vennie a földgáz­kérdést is. Mindenesetre nagyobb léptekkel kell előrehaladni a fejlődés terén és a gázfogyasz­tásnak újabb területeket kell megszerezni. Seemann Mihály Kőbánya közvilágításának fejlesztését kérte, majd Lévai Sándor szólalt fel. — Sajnálom — mondotta —, hogy Buzáth alpol­gármester nincs jelen az ülésen, mert ő lett volna hivatott nyilatkozni, vájjon mennyiben felel meg a valóságnak, hogy az elektromosmű, a gázmű és a vízmű egyesítése befejezett tény. Kérdés, mi szükség van erre, amikor olyan kiváló szak­emberek állanak az üzemek élén, s vájjon az illető egyformán szakértő lesz-e a víz, a gáz és az áramtermelés terén. Szerettem volna Buzáth alpolgármester nyilatkozatát hallani, mert állítólag ő lesz az, akinek a három üzem vezetése a kezébe kerül. A továbbiakban a világítási üzemek nyugdíjsza­­bályzatának megvalósítását sürgette, majd kérte, hogy a gázgyárnál nagyobb összeget fordítsanak propagandára Magyar Miklós: Olcsóbb tarifa a legjobb pro­paganda! Lévái­ Sándor: Petroleumvilágításra 16.000 pengőt irányzott elő az elektromosmű. Itt lenne az ideje annak, hogy végre valahára ezt a tételt megszüntessék. Stern Sándor arról beszélt, hogy van egy szö­vetkezés, amely részletre végez elektromos fel­szereléseket és ugyancsak részletre szállít vilá­gító berendezéseket. Ez a magánvállalkozás követeléseit átruházza az elektromos műre, amel azután az előírt részleteket az áramszámlával együtt inkasz­­szál­tatja. Sternnek ez a bejelentése, helyesebben ennek a szövetkezésnek a létezése élénk érdeklődést vál­tott ki a bizottság tagjai között. Többen közbe­kiáltottak és azt kérdezték, hogy miféle alakulat az, amelynek számláit az elektromosmű szedi be. Kozma Jenő ezt kérdezte: Ha valaki nem fizeti a szövetkezésnek járó részletet, akkor kikapcsol­ják az áramot? Borvendég elnök és Deutsch Lajos vezérigaz­gató (egyszerre): Nem! Stern Sándornak azonban úgy látszik más az információja, mert ő Kozma kérdésére azt vá­laszolta, hogy „ilyen beállításban történik a do­log", ami nyilván azt jelenti, hogy amennyiben még­sem fizetne az adós, olykor mégis csak sa­rokba szorítják ezzel az ijesztgetéssel. Kozma Jenőt ez a felvilágosítás sem elégít­hette ki, mert nem hagyta abba az érdeklődést és kíváncsian kutatott a titokzatos ügy részletei iránt. Van ez más valahol is­ — kérdezte —, a rádiónál, vagy a telefonnál? Elnök: Tudtommal sehol sincs az ilyen rész­letlevonás rendszeresítve! Kozma Jenő: Köszönöm, csak ezt akartam tudni.­­ Én láttam egy blankettát, amelyen az áll, hogy amennyiben a részletek fizetését va­laki elmulasztja, úgy az áramot kikap­csolják. Ha ez igaz, akkor súlyosan kifogásolható, ha pedig nem, akkor az illető, aki ezt blankettájára nyomatja, valótlant állít. Zala Zsigmond és Magyar Miklós még aziránt érdeklődött, hogy csak egyetlen ilyen monopoli­zált szövetkezés van-e? Mire Stern Sándor ezt felelte: — Amennyiben akad vállalkozó, azt hiszem, más is kaphat erre felhatalmazást! A következő szónok Kertész Miklós volt, aki azt kívánta, hogy a perifériákat kapcsolják be erőteljesebben a gázfogyasztásba. Furcsa, hogy az albertfalvai építkezésnél mindenre jutott pénz, csak 93.000 pengő nem volt a gázvezeték bekap­csolására. Az üzemek árpolitikájánál két lehető­ség van. Vagy megoldanak egy tarrifarevíziót az üzem költségvetésének keretén belül, vagy pedig, amennyiben ez nem lehetséges, megoldják ezt a főváros költségvetésének keretében. Ekkor eset­leg csökken az üzemnek a város háztartásához való hozzájárulása, amire azután természetesen más módon kell fedezetet keresni. Magyar Miklós indítványt terjesztett elő, amely szerint a tanács utasítja az ügyosztályt, hogy a vilá­­gítási üzemek az iparnak és kereskedelem­nek olcsóbb gázt és villanyt adjanak, hogy ezért a közönség, bár közvetve, megkapja a régóta várt tarifamérséklést. Borvendég tanácsnok a felszólalásokra adott válaszában közölte, hogy a Talbot-centrálétól való áramvásárlás ügye rövidesen napirendre kerül, ami pedig a három nagyüzem egyesítését illeti,erre ez idő szerint az ügyosztályban semmi­féle előkészület nincs. Hogy mi lesz a jövő útja, azt senki sem tudhatja. Helyes az óraleolvasás, számlázás és inkasszálás egységesítése, de ezt, amíg a három üzem igazgatósága külön van, nem lehet megvalósítani. Az anyagbeszerzés egységesítéséhez is anyagbeszerző központ kell. A szénbeszerzés egységes. A gázpropaganda ki­bővítése nehéz a kötött lakásgazdaság miatt. Deutsch Lajos és Schön Győző üzemigazga­tók felvilágosításai után Magyar Miklós indítvá­nyára Borvendég tanácsnok bejelentette, hogy a nagyobb villanyfogyasztásnál a jövő évben is fog­nak a kereskedelemnek és iparnak bizonyos ked­vezéseket tenni, a gázgyár pedig most vezette be azt az új rendszert, hogy a nagyfogyasztók na­gyobb engedményt kapjanak. A költségvetéseket végül is elfogadták. Sikerült az első rakétarepülőgép felszállása A rakéták robbanása 50 méter magasságban tíz kilométerre vitte a gépet Majna-Frankfurt, szeptember 30. (Wolff.) A frankfurti repülőtéren Opel Frigyes ma rakéta-repülőgéppel repülési kísérletet vég­zett. A repülőgép egyfedelű, kormányszerke­zete a motornélküli repülőgépekhez hason­lóan szabadon van elhelyezve. A repülőgép törzse lövedékhez hasonló. A rakéták a vezető mögött vannak elhelyezve. Mikor a repülőgép az indulási szánon haladt, bekapcsolták a rakétát, mire a rakéta-repülőgép a startpályá­­ról a magasba emelkedett és széles kében meg­kerülte a repülőteret. A repülőgép mintegy 50 méter magasságban körülbelül 10 kilomé­ternyi utat tett meg. Meredek leereszkedés­sel közeledett a repülőgép ismét a föld színé­hez és néhány méteres futás után sikerült megállítani a gépet. Manowill Alfréd, a berlini Mendelssohn­­bankház magyar igazgatója elmondja az Újság munkatársának huszonötesztendős pályafutásának történetét A magyar katonák tolmácsa — Manowill hatodik érzéke — Saját költségén tartotta fenn a komm­ün alatt a berlini magyar konzulátust Berlin, szeptember 28. (Az Újság berlini tudósítójának jelentése.) Grunewald legszebb részében, a Königsee partján, van Manowill Alfréd villája. Itt lakik a Mendelssohn-bank­­ház igazgatója, akinek nevét a világ minden táján ismerik és akinek házában minden nap a világ minden tájáról jövő bankárok, tudó­sok, muzsikusok és írók fordulnak meg. Ma­nowill villájának a kapuja nyitva áll min­denki előtt. A világhírességek mellett szíve­sen látott vendég ebben a házban akár­melyik Berlinbe kerülő magyar diák. Manowill villája belül talán még szebb,­­mint kívülről, pedig a Königsee festői hát­teret nyújt és olyan a park ezzel a tódisszel, mint Magyar-Mannheimer Gusztáv akármelyik képe. Igen, a képek! önkéntelenül is ez jut az ember eszébe erre a gondolatra. Manowill villájában műkincsek zaja függ a falakon. Akármerre néz a látogató, egy-egy festői re­mekkel találkozik. Cézanne, Mackart, Cour­­bet és mellettük a legnagyszerűbb magyar képek: Lotz és Kernstock és sok más, ki sok a dancingok, bárok parkettjén táncolnak, vagy pezsgőmámorba fojtják a nap fáradal­mait. Manowill Alfréd, a Mendelssohn-bank­­ház igazgatója leül a foteljébe, bámulja eze­ket a képeket, nem a laikus, hanem a mű­­értő szemeivel, aztán levesz a polcról egy könyvet és olvas. Az első a bankban — reggel. Az utolsó a bankban — este. Sokszor éjfélkor jön haza. Mondja is: — Nekem nincs sok hasznom a villából. Én csak este vagyok itt. Ebédelni sem járok haza. De a gyerekeim, a fiam és a lányom, egészségének jót tesz, hogy itt ugrálhatnak a parkban. Tíz, tizenkét órát dolgozik naponta. Más ilyen izgalmas muka után nem tudna olvasni. Manowill éppúgy ismeri a modern irodalom alkotásait, mint egy esztétikus, akinek fel­adata elolvadni a Egyáltalán kissé feltűnő a művészeti kér­dések iránt való érdeklődése. Manowill maga is művész. A végzet akarta csupán, hogy­­ a pénzkeresés és pénzosztás mű­vésze legyen. A grunewaldi villa terraszán, teázás köz­ben, elbeszéli egész életét. Hogyan került Veszprémből Berlinbe az a fiatalember, aki ma, negyven­kilencéves korában, a német gaz­dasági élet egyik vezére.­­ Egyetlen szempont vezetett minden 3 legyen mindennapos ellenszerünk, hogy fogaink szépségét megőrizhessük. 40 esztendeje bizonyítja ezen ha­tását a SARG KAI0D0*" Egészséges fi ténykedésemben — mondja a M bankház kitűnő igazgatója —, a*. 1 lelet szerezzek a Manowill-névnet will-név, amely ma Berlinben azt­­alános megbecsülésnek örvend, 1 lelben volt már valamikor de Veszprémben élt a családom. Mi katonaszállitó volt és gyapjukeresk nem folytattam a régi mesterséget rültem a Fuchs-vállóházba. Onn, Berlinbe. Huszonöt éve ennek. Ho­linben mi történt, arról nehéz beszé­leztam, dolgoztam, sikereim voltak, Mende­sohnék, akikkel most atyai barátságban ü­gyök, megszerettek és nagyon hamar prok­lista, majd egyedül jegyző prokurista lettel . Huszonnyolcéves koromban a Berli... Magyar Egyesület alelnöke lettem. Harminc­kétéves koromban elnöke. 1928-ban lemond­tam és díszelnök­ké választottak. Minden ma­gyar érdeket megvédtem itt Berlinben és ha visszagondolok a huszonöt évre, akkor azt kell mondanom, hogy minden sikerem a ma­gyarság sikere is volt. A háború alatt kezdődött a legnehezebb munkája. Magyar sebesültek ezreit hozták Berlinbe. Az orvosok nem tudtak velük be­szélni. Éjszaka telefonáltak neki a kórházak­ból, hogy jöjjön oda sürgősen. Mindig ment, ha hívták. Felesége is egész idő alatt segítsé­gükre volt az idegenben lévő magyar kato­náknak. Házában állandóan sü­töttek-főztek, hogy magyar ételekkel lássák el őket. A forradalmak napjaiban pedig ismét sok dolga akadt. Kun Béláéi­ feloszlatták a külföld konzulátusokat. Egy nap hozzá jött a berl­i magyar főkonzul és elmondotta, hogy Ku Bélától rendeletet kapott: térjen haza a kon­zulátus egész személyzetével. Azt válaszolt erre, hogy a konzul és az egész konzulátu maradjon csak itt, saját költségén fogja eltar­tani az egész konzulátust, hogy legyen valak aki az itt lévő magyarok érdekeit megvéd Rich Waldemár főkonzul elfogadta az aján­latot és a segítségével maradt a németország magyaroknak képviselete. A komm­ün napjai­ban három magyar úr jött hozzá. Elmondták hogy elmenekültek a bolsevisták elől. Az ő vendégei voltak egész idő alatt. Az egyik kö­zü­lük államtitkár a pénzügyminisztériumban a másik tanácsos a kultuszminisztériumban, s harmadik is nagy állást tölt be. Amikor az kérdezték, hogy hogyan hálálják meg azt amit értük tett, azt felelte: mondják meg ott­hon, hogy mit tett értük egy magyar embe idegenben! A komm­ün után minden alkalmat meg­ragadott, hogy a külföldön terjessze a magyar gondolatot és sokszor fordult előterjesztésre a magyar politikai élet vezetőihez is. Azt ja­vasotta egy izben, hogy vásárolják meg a háboru előtti magyar adósságokat. Akkor papírmárkákért lehetett volna megkapni azt amit ma drágán kell megfizetni. Nem hall­gattak rá. De nyugodt lelkiismerettel mond­hatjuk: hasznos szolgálatot akart tenni akkor

Next