Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
Budapest, tí)SO kedd, április I Ára 16 fillér |Ei«n»eté») VI. évfolyam, 14. szám előfizetési Arak Negyadévra----------------------10.00 pengd egy hóra-------------------------------— peng* Ausztriába 1 egy hóra____5 Scilling Eggaa »i*m óra Budapesten, vidéken *» pályaudvarokon hétköznap_ 16illér vasárnap. ------------------------------32 fillér Ausztriában hátköznap. _ 30 Groschen vasárnap--------------------------40 Groschen Megjelenik vasárnap ás ünnep utáni napra kivételével minden nap UJSA, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* V. Vilmos császárral 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207—56, 207- 57 FIÓKKIADÓHIVATALOS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Botsapest, Erzsébet-festrol 43 (Royal-építl«fc Telefonjáéul: József 318-28 Utazosi és monotjegy Iroda: Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel.: József 419—34 A szabadelvű politikáról — Külpolitika* — írta Fenyő Miksa Vájjon egy liberális pártnak fogalmilag más külpolitikát kell követnie, mint egy konzervatív pártnak? Vájjon Anglia váltakozó pártjainak politikájában a toryságból, vagy a whigségből szükségszerűen következett-e, hogy milyen álláspontot foglaljanak el az ozmán birodalommal szemben és azért, mert Lloyd George esküdt ellensége volt Törökország európai pozíciójának, ez szükségképpen azt jelentette, hogy a törökellenesség a liberalizmus attribútumai közé tartozik, míg a törökbarátságra természetszerűen a konzervatív párt van kötelezve? Vagy, hogy e kérdéseket Magyarországra alkalmazzuk, az a körülmény, hogy a magyar kormány eddig a maga külpolitikájában főleg Olaszországra támaszkodott, szükségszerűen azt jelenti-e, hogy a szabadelvűségnek eo ipso Itáliával szembenálló oldalon kell keresnie külpolitikai orientációját? Hogy tovább fűzzük a gondolatot: váljon a magyar szabadelvű párt külpolitikai programjában a szerb orientáció gondolata sem foglalhat helyet, csak azért, mert ezidőszerint Szerbia kormányzata diktatórius és a parlament félretolásával dolgozik, tehát olyan alapon, melynek jogosultságát a szabadelvű politika sohasem ismerheti el? És általában a liberális párt külpolitikájának szükségképpen liberálisnak kell-e lennie vagyis olyan országok felé orientálódnia, ahol a külpolitika irányának megállapításában az ottani liberális áramlatnak döntő szava van? Mi nem gondoljuk, hogy a szabadelvű párt külpolitikai elgondolásaiban magát az által az elv által köttethetné meg, hogy szorosabb kapcsolatot csak olyan országgal késhet, ahol a liberális gondolat uralkodó szerepet játszik Aminthogy a demokrata Franciaország egy percig sem habozott, mikor létérdeke felismerésében az autokrata Oroszországgal kötött szövetséget és Lengyelországgal való barátságában ma sem zavarja az, hogy a lengyel alkotmányban nem éppen a lengyel nép akarata fejeződik ki, hanem Pilsudszky kardjának markolata. Ha nálunk a szabadelvű párt külpolitikájának irányát az az elv szabná meg, hogy csak liberális szellemű ország felé keres orientációt, akkor természetszerűen szakítania kellene az eddigi olaszbarát politikával, de — mint mondottuk — nem orientálódhatna a diktatúrás Jugoszlávia felé sem. Akkor maradna számára egyedüli lehetőségként a nagyhatalmak közül Franciaország és Németország (Angliát azért nem említjük, mert Anglia a kontinentális politikában, pláne Európa keletén a vezető szerepet Franciaország kezén hagyta) és a szomszéd államok közül Ausztria és Csehország. De éppen mert a liberális politikának élő valaminek, reálpolitikának kell lennie, a szabadelvű párt külpolitikai megfontolásaiból ki kell rekesztenie Németországot, mert a Németországhoz való közeledés a velünk szemben lehiggadt entente-ot újból ellenünk lázítaná (a burgenlandiekről nem is szólva), a Csehország felé való orientációt pedig nem engedi meg sem konzervatív, sem liberális politikának az az egymillió magyar, kiket Csehország a határunk mentén szakított ki a magyar földrajzi, gazdasági, geográfiai közösségből. (Persze rögtön más a helyzet, ha Csehország revízióra hajlandó.) A szabadelvű párt külpolitikájának irányát csak az döntheti el, hogy mit tud e réven hozni az országnak, milyen támogatást, milyen érvényesítő erőt és ha a szabadelvű párt politikája az eddigi olaszbarát politika egyedülvalósága ellen foglalt állást, akkor ezt nem azért teszi, mert elvileg helyteleníti a fascizmust és nem is azért, mert a magyar kormány eddigi politikája az olasz barátságon épült fel, tehát a liberalizmusnak némelyek szerint éppen az ellenkezőjét kell csinálnia, hanem azért, mert ezt a külpolitikát nem tartja eredményesnek s más orientációtól — itt elsősorban a jugoszláv—magyar közeledésre gondolunk — különb eredményeket vár. Az olasz barátság nagy szolgálatokat tett nekünk: a frankügy idején, mikor nem tűrte, hogy a kisentente ebből az ügyből hurkot kerekítsen a magyar kormány megszégyenítő, az egész országot megszégyenítő megbuktatására; máskor a szentgotthárdi eset idején s végül most a hágai egyezmény megkötésekor is — ha ugyan Párisban össze *) Fenyő Miksa cikkei oly nagy érdekességnek hogy közlésük akkor is megokolt, ha az ő nézetei nem fedik is az Újság felfogását. Ezt különösen ennél a cikknél kell hangsúlyoznunk, mert egyikmásik pontja merőben ellentétben is áll az Újság külpolitikai irányával. Az előző cikk múlt szombati számunkban jelent meg. Szerk. ___KOVÁÉ Végre egy kis levegő ért a parázshoz és felcsap valami világító lángocska. Hallunk a párisi tárgyalásokról, lehet hozzá is szólam. Megenyhül a szorongó érzés, hogy lappangva odaég minden értékünk. Nem ég oda? A nagyhatalmak is tudják, hogy Párisban nem fogalmazni akarnak, hanem megmásítani a fogalmazvány tartalmát. Csehszlovákia sem jelenti a kis-entente-ot és a magyar urak sem hagyják magukat. Nem tudjuk, hogy siker-e, de legalább már nyílt kereskedés, melynek során konstatálhatjuk, hogy Csehszlovákia eret akar rajtunk vágni s a nézeteltérés csak arról lehet: engedjük-e ezt s a hatalmak hozzájárulnak-e. Nekünk nagy érdekünk, hogy a hágai megegyezésből tény váljék, de erre az érdekből újból ráfizetni már nem szabad.♦ A kisgazdáknak hitel, piac és ár kell s mivel meg nem kapják, elégedetlenkednek. Ebben semmi politika nincsen. De nem kapván semmit a kormánytól, mégis bízzanak a kormányban, ez már politikai követelés. Nagyon is önzetlen bizalom volna, ha őszintén adnak a kormánynak s a kisgazdák nem önzetlenek. Valahogyan rá kell szorítani őket erre a bizalomra, vagy beléjük szuggerálni. Ezt a kormány könnyebbnek tartja, mint az elégedetlenség kielégítését s teljes apparátussal erre veti magát, nem pedig a hálátlan segítő akcióra. * Békésben Fizikai, Budapesten szellemi szükségmunka kell. A pesti polgárok és a kubikosok tehát egy szintre kerültek. A munka nem teljesítmény, melynek gazdasági rendeltetése és haszna van, hanem alamizsna, amit az embereknek adnak. Nagyon szomorú jelenség, hogy az egész gazdasági életből csupa szociálpolitika lesz. Hétfőn este váratlanul leszavazták az angol kormányt. A leszavazásnak természetesen nem lesznek politikai következményei, minthogy a szavazásra bocsátott kormányjavaslat egészen jelentéktelen természetű volt. Macdonald leszavazása csak azáltal vált lehetségessé, hogy a konzervatív párt vezetősége az összes képviselőket berendelte az ülésre, míg a munkáspárti képviselők közül igen sokan nem voltak jelen. De ez az incidens mutatja, mily labilis alapon áll az angol kormány, úgyhogy meglepetésekre mindig készen kell lennünk. — Jelentésünk a következő: ÍV Leszavazták az angol Utána Macdonalé terve" ISi'fiig II 'É sé tette a bizalmi kérdést ** ® Csak tíz főnyi szavazattöbbséget kapott Meglepetés az alsóház ülésén London, március 31. A munkáskormány az alsóház mai ülésén váratlanul kisebbségbe került Macdonald miniszterelnök az ülés elején javaslatot terjesztett be, amelyben arra kérte az alsóházat, ne ragaszkodjék a házszabályokhoz, amelyeknek értelmében az ülés éjjel tizenegy óráig tart és tartson ma kivételesen éjszakai ülést több sürgős javaslat letárgyalása céljából. A szavazás a javaslat elvetésével végződött. Macdonald mellett csak 179-en szavaztak, ellene pedig 183-an. A szavazás eredményének kihirdetésekor a konzervatív padsorokban kárörvendő kiáltások hallatszottak: Lemondani! Lemondani! Chamberlain volt konzervatív külügyminiszter Indítványt terjesztett be, amelyben azt javasolta, napolják el azonnal az ülést, miután a kor nem olvad minden hágai eredmény —, talán még egyéb hasonló alkalmakkor is, melyekről nem tudunk. Nekünk el kell ismernünk, hogy ezek értékes szolgálatok voltak, melyekkel Olaszország bennünket hálára kötelezett, és ha e szolgálatok nem is függtek össze ennek az országnak legfontosabb külpolitikai problémájával, revíziós törekvéseink érvényesítésével, ebben — úgy vélem — inkább mi voltunk a hibásak, kik Olaszország barátságát nem tudtuk e külpolitikai feladat szolgáltatába állítani, mint maga Itália. Mert a jövő magyar külpolitikájának nem lehet fontosabb feladata, mint a revízió ügyének megvalósítása; különb, s hozzáteszem reálisabb külpolitikai programmot nem ajánlhatunk a magyar szabadelvű pártnak. És kell hogy ezzel hazugságban marasztalja azt a kisentente-feltevést (ha ugyan őszinte ez a feltevés), mely a liberalizmustól kevésbé félti Trianont, mint a reakciótól, de attól se riadjon vissza, ha majd az ellenkezőjével agitálnak ellene, hogy ime a liberalizmus energikusabban akarja a revíziót, mint más pártok, tehát komolyabb veszélye a békének. Nem egy délibábos, a Kárpátoktól az Adriáig, az egész magyar múltat átfogó revízió az, mely realitásként szemünk előtt lebeg, hanem egy térképekkel, statisztikákkal, gazdasági érvekkel alátámasztott, magyar testvéreinket kereső, Genf lelkiismeretét megmozgató revízióé, melynek aktualitása rögtön adódik, mihelyt a világ észreveszi, hogy az eddig hallgató magyarság e kérdés elintézését nem hajlandó tovább a világtörténelem immanens erőire bízni. És e célnak követésében nekünk Jugoszlávia felé kell orientálódnunk és pedig két okból: először, mert Jugoszláviával szemben a legkevesebb követelni valónk van és másodszor, mert Jugoszláviának is nagy értéket jelent egy bensőséges viszony kialakulása Magyarországgal. A liberalizmus csak békülékeny szellemű lehet (bár nem jelentheti egy ellenséges világ közepette az ország katonai kiszolgáltatottságát, vagy evangéliumi türelmét) és éppen ezért csak olyan szövetségeket kereshet, melyek érzésbeli és gazdasági érdekbeli közösségeken alapulnak, amilyen közösségnek megteremtése Jugoszláviával a legtermészetesebben kínálkozik. Mert ez a közeledés jelenti az olasz-jugoszláv ellentét enyhülését és jelenti az európai békét leginkább fenyegető kisentente-likvidálást. Jelenti azt, hogy Jugoszlávia Olaszország felé alkalmas közvetítőt talál és jelenti, hogy Magyarország Jugoszláviában megtalálta azt a barátot, aki alkalmas a Románia és Csehország felé való közvetítésre, amely utóbbi tekintetében az új szabadelvű pártnak követelnie kell, hogy azok a kezdeményezések, melyek Massaryk és Benes részéről több ízben megtörténtek, lehetőleg a tárgyalóasztalig fejlesztessenek. A jugoszláv orientáció szükségszerűen nozza magával a Franciaországhoz való viszonyunk kellemetesebbé való alakulását, Franciaországnak a kisentente dogmájától való eltérítését. Ez a külpolitikai orientáció azonban — nem szabad illúziókban ringatnunk magunkat — nem egyedül rajtunk áll; kérdés, hogy odaát hogyan fogadják a magyar szabadelvű párt ilyetén kezdeményezését (nota bene nem tudjuk, hogy ez benne van-e Rassay Károly programúiában, de igen alkalmasnak, gyakorlatinak, kilátásosnak ítélnék, ha benne volna), szóval, mivel a kapcsolatok megteremtése nem egyedül rajtunk múlik, függetlenül minden külpolitikai orientációtól, nekünk az aktív revíziós külpolitika terére kell lépnünk. Hiszen bizonyos, hogy nincs olyan magyar kormány, mely nem egész lélekkel akarná a revíziót, de éppen mert a magyar kormány még nem tartja az idejét elérkezettnek, hogy érvényesítéséhez hozzálásson, az új szabadelvű pártnak vallania kell és jó meggyőződéssel vallhatja, hogy igenis, az idő megérett arra, hogy revíziós kérelmünkkel a népszövetségi paktum 19. §-a alapján Genf elé menjünk. Ami aktát mi e kérdésről Genf elé tudunk tárni, ami térképet és statisztikát asztalukon kiteregetni, az kell, hogy a magyar ügyet eredményesen szolgálja. Arra felelniük kell Genfben és ha ma elutasítanak, holnap újra meg kell jelennünk térképeinkkel és azzal a kitartással, amellyel Apponyi Albert esztendőkön keresztül az optánsügyet szolgálta — tudjuk, abban a meggyőződésben, hogy ez csak előjátéka a revíziós politikánknak — és jogos szenvedélyektől nem befolyásolt önmérséklettel követelnünk a magunk igazát. Semmi kétség, hogy az ilyen külpolitikai akció a maga állandó nyugtalanító hatásával végül is kényszeríti Európa urait, hogy ügyet vessenek a problémára, mely veszélyes sebként üszkösíti el Európa keretét. Ennek a maga igazát kereső külpolitikának akkor is sikere volna, ha bármilyen politikai hitet valló kormány keresné érvényesítését; menynyire inkább sikere lehet, ha a szabadelvűség színeiben jelenne ott meg és elnémítaná azt a rágalmazó hadjáratot, mely Genfben Trianont mint a magyar feudalizmus szükségszerű következményét próbálja menteni, örökérvényűvé tenni. mányt leszavazták és Macdonald bizonyára mérlegelni akarja a helyzetet. Chamberlain Indítványa mindössze tíz szavazattal maradt kisebbségben, annak ellenére, hogy Macdonald felvetette a bizalmi kérdést és mindenki azt várta, hogy a liberális párt a kormány mellett szavaz. Chamberlain indítványa ellen 185-en szavaztak, mellette pedig 175-en. A szavazás után az alsóház áttért a napirendre, anélkül, hogy jóváhagyta volna a Macdonald által kért éjszakai ülést. Abból a körülményből, hogy a liberális képviselők a kormány ellen szavaztak, politikai körükben arra következtetnek, hogy mégsem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, hogy a liberális és a munkáspárt között titkos koalíció jött létre. / Ne legyen többé hivatalos képviselőjelölt A Békésmegyei Kisgazdák Egyesülete vasárnap közgyűlést tartott Mezőberényben. Hat kormánypárti képviselő is részt vett a gyűlésen. Csizmadia András képviselő nyitotta meg a tanácskozást, majd Csige-Vargha Antal dr. alapszabálymódosítást terjesztett elő abból a célból, hogy a Békésmegyei Kisgazdák Egyesülete a jövőben ne csak a gazdasági, hanem politikai problémákkal is foglalkozzék. Schultz Mihály kisgazda határozati javaslatot terjesztett elő arról, hogy az állam ne számítson fel több kamatot az adó után, mint amennyi a jegybank mindenkori kamatlába. Azt is követeli a határozati javaslat, hogy a kormány minél előbb csökkentse az állami adminisztrációt és fékezze meg a karteleket. Herczegh Sándor az Országos Kisbirtokos Szövetség felélesztésére buzdította a kisgazdákat. Schriffrrt Ferenc dr., volt képviselő, azt hangoztatta ho—- - nevem ’-n-esitett buza helyett ‘-le, bűz.'-- kell termelés Jánossy Gábor kt . („valuzsol- retr.re ,é l uirgetle, majd az inonaoja, hogy az egyre megismétlődő kisgazdá ké- az : elhang.-S panaszoknak gyan k.Uodásra !;•■’' kivírnik kormányt. Asztala. A' 'rá I — a. /etszéd kíséretében több határozati javaslatot terjesztett elő. A többi között a közlekedési rendelet visszavonását, a tisztviselők létszámszaporodásának megakadályozását sürgette. Azt is javasolta, hogy a képviselőválasztásnál szűnjék meg a hivatalos jelölés, legyen vége a hivatalos támogatásnak s a kormány sürgősen iktassa törvénybe a titkos választójogot. Ez utóbbi határozati javaslatot a közgyűlés tagjai tomboló lelkesedéssel fogadták, Csizmadia András elnök azonban kijelentette, hogy a közgyűlés nem határozhat a javaslat felett, mert a Békés megyei Kisgazdák Egyesületének még nincs joga politikával foglalkozni. Metz József kisgazda azt javasolta, hogy a jövőben ne írjanak fel a kormányhoz, ne kérjenek semmit, hanem szervezkedjenek s így várják meg a választás napját. Szabó Sándor azt fejtegette, hogy az egységes párt képviselőtagjai agyuk gramofonlemezeire rögzítik a kisgazdák panaszait s azon lesznek, hogy a kormány orvosolja a bajokat.