Ujság, 1930. június (6. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

(VASÁRNAP, 1930 JÚNIUS ) ÚJSÁG llam ma a gabonakereskedelmet tájékoztatta a terményrtékesítés reformtervsiről A kormány még nem döntött a javaslatokról. A jövő héten folytatják a tárgyalásokat. Ellenőrizni fogják az exportot, emelik a gabonaárakat. Exportszindikátus fogja irányítani a kivitelt. Hozzászólások a Balkányi-féle tervhez Szombaton délelőtt Wekerle Sándor pénzügyminiszter tájékoztatta a gabonakereskedelem és a tőzsde képviselőit a terményértékesítés tervezett reformjairól. Az ankéten, amelyen résztvettek Kállay Miklós, Prónay György báró, Szabóky Alajos és Varga Imre államtitkárok, a tőzsdét Végh Károly elnök, Fleissig Sándor és Frey Kálmán alelnökök, a mezőgazdasági exportintézetet Staub Elemér és Fodor István igazgató, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát Belatiny Artúr elnök, Gyulai Tibor ügyv. titkár és Székely Arthur titkár, az OMKE-t Balkányi Kálmán igazgató és Varannai Aurél titkár képviselték, a gabonakereskedelem részéről Steiner Marcel, Hirsch Nándor, Hartenstein Ignác, Steinberger Imre jelentek meg, ott voltak továbbá Bessenyei Ferenc, Térffi Imre, a Futura elnöke, Somssich Gyula gróf, a Mezőgazdák Szövetekezetének új vezérigazgatója és még néhányan. Az értekezleten Wekerle Sándor részletesen tájékoztatta az érdekeltségeket az eddigi tervekről. Megállapította, hogy a kormány ezideig csak irányelveket állapított meg, de semmilyen irányban sem döntött, mert nem akart a szakértő gabonakereskedelem nélkül állást foglalni. Az kétségtelen — mondotta —, hogy a terményértékesítés kérdésében valamit tenni kell. A mezőgazdaság mai súlyos helyzetében segítségre szorul. Több terv érkezett hozzá, amelyek közül a legérdekesebb Balkányi Béláé, amelyet az Újság már ismertetett, és az ehhez hasonló, Teleszky János volt pénzügyminiszter által ismertetett javaslat. — Az adóterhek emelésének — úgymond a miniszter— ellene van, mert az ország ma oly terheket visel, amelyeknél nagyobbakat nem vállalhat. Mégis a mezőgazdaság érdekében meggondolandónak tartja a tervezett lisztadó bevezetését. Hiszen a fogyasztóközönség huszzonötpengős búzaárakat is el tudott viselni. A kormány előtt a megoldandó feladatok között első helyen áll az, hogy a helyiárak biztosítása érdekében vidéken helyi kereskedőket bízzanak meg a vásárlásokkal. Gondot kell fordítani arra, hogy a termés ne kerüljön egyszerre a piacra és ezért a wariánshitelek kifejlesztését tervezik. A belföldi piacokon biztosítani kell a gazdáknak a világpiaci árakat és ezt csak úgy lehet megoldani, ha a malmok, a kereskedelem, a Futura , és az Exportintézet részvételével egy szervezetet alakítanak — akár szindikátust, akár bizottságot —, amely ellenőrzi a gabona exportját és intervenciókkal avatkozhatik be az árak alakulásába. A miniszter ezután részletesen ismertette a Balkányi-félektervet és hangsúlyozta, hogy annak megvalósítása esetén nem kell a lisztárak lényeges emelkedésétől tartani. Véleménye szerint nullás lisztnél 16—18 fillérrel, a főzőlisztnél 10—12 fillérrel, a kenyérlisztnél négy fillérrel drágítaná meg a terv megvalósítása az árakat. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a vetőmagkonvenció ne kerüljön az adó alá. A pénzügyminiszter felvilágosításai után Belatiny Artúr, a kamara elnöke és Végh Károly, a tőzsde elnöke kértek szót, majd elhatározták, hogy az érdekeltségek a legközelebbi napokban fogják tárgyalni a terveket és a jövő hét csütörtökjén fogják javaslataikat Wekerle Sándor pénzügyminiszter elé terjeszteni. Ismeretes, hogy a kormány a gabonaárak javítása érdekében tervezett intézkedései során most Balkányi Bélának az Újság szombati számában ismertetett javaslatát fogadta el a reformok alapjául, amelyet kisebb-nagyobb változtatásokkal előreláthatóan meg fognak valósítani. Ennek a tervnek szerzője az Újságban ismertette az általa elgondolt megoldás részleteit és elmondotta, hogy gondolata szerint minden forgalombahozott métermázsa búza vagy rozs után a gazdának 3.20 pengő külön termelési prémiumot fizetnének, mégpedig az első vásárló által befizetett 8 pengős adóból létesülő alapból. A nyolcpengős adóból fenmaradó 4.80 pengő viszont a lisztexport előmozdítását szolgálná azáltal, hogy a külföldre eladott liszt után 4 pengő 20 fillért térítenének vissza. Ez a rendelkezés végeredményben Balkányi Béla szerint 40—45 millió pengővel fogja emelni a gazdák bevételeit. Más kérdés azonban, várjon milyen terhet fog róni a fogyasztásra. A terv szerint a forgalomba kerülő búzát csak a nyolcpengős baletták megváltása, illetőleg a 3,20 pengős szelvényeknek az eladó gazda részére való kiszolgáltatása esetén lehet átvenni. Magyarország átlagos búzatermése a közepes jótermésű években — mint amilyen előtt állunk — mintegy húszmillió mázsára rúg. Ebből — hogy Balkányi számítása mellett maradjunk — negyven százalék kerül belföldi fogyasztásra, míg hatvan százalék külföldre megy.. Ennek a negyven százalék belföldi fogyasztásnak kell Balkányi szerint az egész száz százalék gabonamennyiség után kifizetésre kerülő termelési jutalmat megfizetni. Csakhogy a fogyasztó szempontjából éppen ez növeli aránytalanul az új adó — nevezzük lisztadónak — terheit. A kereskedő ugyanis, aki lefizeti a 8 pengős baletta díját, mielőtt átveszi a gabonát, visszakapja a baletta árát akkor, mikor a búzát akár a külföldre, akár a malomnak tovább adja. Viszszakapja a malom is az adót, — csak a fogyasztó fogja viselni a gazdák megsegítésének az árát, a búza, illetve a liszt árának emelkedésében. Amint ugyanis a — tegyük fel húsz pengős napi árfolyamú — búzát a kereskedő meg fogja vásárolni a gazdától, annak az ára a nyolcpengős baletta drágítása következtében azonnal 28 pengőre fog emelkedni. .A további kezek — akár kereskedők, akár malmok — már 28 pengős búzát fognak venni, ezt fogják eladni a külföldre, ezt fogják felőrölni. Ennek következtében a fogyasztó fog viselni a belföldi fogyasztásra kerülő búza után éppen úgy, mint az exportált búza vagy liszt után búzamázsánként 8 pengőt. Egyszóval mintegy 54,5 millió pengő adót kellene összesen fizetni, ha levonunk a termésből hárommillió mázsát, amit vetőmagra használ- k fel a gazdák és amit a tervezet isztessé tenne. A gazda így 17 millió mázsa 3,20 pengővel többel, mint eddig, tes, hogy ezt az összeget a fogyasz megfizetni. Igen ám, de úgy látt Balkányi Béla tervében 8 pengős szerepelnek, ami azt jelenti, hogy árak, mint már jeleztük, nyolc pengős nak emelkedni és nem 3,20 pengővel, kérdés, hogy a kereskedő vagy a piai balettát értékesíteni tudja, a fogyasztás pontjából csak annak van fontossága, a liszt-, illetve kenyérárak alakulásában Regény novellákban írta Kóbor Tamás ... Negyedik novella Loncsi !Az írópult fölött a harmadik fiók. Képzeletem belenyúl és szétbontom a vörös szalaggal átkötött levélcsomagot. Nézem kívülről a sietős, nagy betűket, melyek egy szerelmi szimfóniában egyesülnek, mint az egyes kották. Zug, harsog és olvadozik a muzsikájuk s ismerem minden hangjukat, noha az egész nem nekem szólt. Barátom adta megőrzésre. S látom a szerzőjét, a bűbájos szőkeséget. Fejedelmi termet s nyak, mely csak gyöngysor viselésére termett, mélyen kivágott estélyi ruha fölött. Hogy szerettem ezt az asszonyt, míg az enyém nem lehetett. Megtörténhetett volna ez mással? Hónapokon keresztül lestem a járását, ott álltam minden utcasarkon, melyen befordult. Ott voltam minden színházban, amelyben megjelent. Társaságban összekerültünk, de szinte menekültem a társaságából, mert a torkom összeszorult csak arra a szóra nyílt Volna meg: szeretlek! Ha négyszemközt érhettem volna! De lehetetlen volt. Mindig az urával járt. Szép volt, kedves és hóditó volt. Művésznő a zongorán, poéta a képes hetilapokban ésfejedelemnő a társaságban. Nem volt ember, aki nem lett volna belé szerelmes. És minden vallomásra nyájasan tekintett a szenvedélyes lovagra: — Olyan hálás vagyok, hogy ennyire tetszem. Szeressen továbbra is, mert amíg így hódolnak, bizonyos, hogy az uram is szeret! Ezt halljam én is? Inkább megfojtom a titkomat. Egy reggel beront hozzám a piktor barátom. — Pajtás, — mondja — ezt a levélcsomót rád bizom. Rejtsd el úgy, hogy senki meg ne lássa és hogy bármikor megmutathasd akárkinek is. Meg sem néztem, úgy tettem be az íróasztal fölött a harmadik fiókba. — Temető ez, amelyben feltámadás van. * Telepátia? A szerkesztőségben a vezércikken unatkozva, erősen hívtam: Loncsi, Lonka, tekints rám. Nézz a szívembe és taposd el. S előttem állt. Pazar termetével, fehér palástban. Szikrázott, csillogott nyakán az ékszer, vakított, égetett, karcsú nyaka. Szőke hajában fekete pántlika, óriási smaragd a homloka fölött. Bambán néztem rá s ő édesen mosolygott: — Zavarom? Nem tudtam szólni, ajkamhoz nyomtam keztyüs kezét és tudtam, hogy nem álmodom. — Az Operába megyek s az uramnak telefonálnék. S ekkor eszembe jutott a szerkesztősége és maga és gondoltam, egyúttal megtudom, miért nem látom mostanában sehol. Nem tudtam felelni. Kezébe adtam a telefonkagylót. — Tessék! — S magára akartam hagyni. Megfogta a karomat. — Maradjon, nincs semmi titkom, hiszen az urammal... Megkapta a kapcsolást a kaszinóval. — Te vagy, egyetlenem? Kár, hogy a muzsika annyira untat s nem csalhatlak magammal... Isteni... Honnan? ... Nyilvános telefonállomás ... Margitkával vagyok ... A többit már nem hallhattam. Hidegség borult a szivemre... Hazudik az az istennő, az urának, akit annyira imád! Letette a kagylót s a fülemben kisértett az utolsó szava: csókollak. Rámtágitotta a meseszemét s meglátta, mi történik bennem. Arca hirtelen szinte megfeketült s hevesen a karomba markolt: — Maga ... maga ... most föl van háborodva, meglepte, hogy hazudni tudok... Köszönöm, a többi nem hinné el, hogy nem tudok hazudni. Maga nagyszerű ember és nem vallott szerelmet.. . Nem tetszem magának, hogy nem vallott szerelmet? Nehéz volt a szavam s meggyőződés nélküli: — Jól tudja, Lonci, hogy magát nem szeretni lehetetlen. Lezuhogott a székembe s szeme visszaszikrázott. — Gondolja? Hogy nem lehet engem nem szeretni? S ha mégis akad olyan? — Akkor az vak, vagy halott. — Lát és él és hogyan lát és hogyan él! S nem kellek neki, én nem kellek neki. És zokogott és zokogása égő harag volt. — Ó, milyen megalázó, milyen megalázó! Hirtelen magára eszmélt és kutatva nézett rám. — Mondtam valamit? Gyámoltalan mozdulatot tettem. — Ne higgye, ha mondtam valamit. Az imént rajtakapott hazudozáson. Pedig az igazat is megmondhattam volna, hogy honnan telefonálok. De rámjön, hogy valamit máskép mondjak, mint van. Ez fantázia. Hogy valaki nem szeret és én ezt bánom. El tudja hinni? —Ezt igazán nem. Hálásan a kezem után nyúlt. — És mégis hazudtam — magának is. A telefont másutt is elvégezhettem volna, de beszélni akartam magával és jobb kifogást nem találtam. Most már összeszedten magamat. — És tudva most már, hogy a hazudozás életszükséglete, hogy hihetnem, amit most mondott? Lehorgasztotta fejét és végtelen szomorúsággal tekintett rám. — Hogy hihessen, bevallom, hogy amit önkívületben mondtam, mégis igaz. — Hogy ön szerelmes valakibe, aki nem viszonozza? Szinte kiabált. — Nem viszonozza? Felkínáltam magamat , és visszautasított. Könyörögtem neki és ki- dobott. Engem, engem, engem!. — Az Istenért, meghallják a szomszéd szobában! Nyomban nyugodt lett. — Ezért kerestem föl. Maga író, lélek- * búvár, emberismerő és jó ember. Magához bizalmam van és kell valaki, akivel beszélhessek erről, különben meg kell őrülnöm. Ugye segít? Bizalmasa legyek annak, akit őrületig szeretek. Hallgassam a szenvedéseit más miatt, akinek fölkínálja magát, — soha, erre nem vállalkozom. — Lonci, mondtam, — ha barát kell, rendelkezzék velem. Én mondtam ezt, aki ellenkezőt akartam mondani! — Tudtam, hogy magában nem csalódom. Elkísér az operába? — Ezer örömmel. — Még jobban szeretném, ha maga is eljönne. Elkísér, átöltözik, a második felvonásnál már ott lehet? — Kívánja? — Akarom! A vezércikket nem én írtam az este. A kocsiban kezembe tette a kezét és hallgatott. Mikor a feljáróra értünk, kérdezte: — Szereti a nyakamat? — Imádom., — Várom. S kiugrott s vissza sem nézett. A második felvonás kezdete előtt valóban ott voltam. Végigjárattam szemeimet a széksorokon, nem láttam. Végig néztem a páholyokat — csakugyan ott van. Egy malomigazgatóval, a feleségével, aztán meg az urával. Ott volt bizony a muzsikánál unatkozó, mereven hátradőlve székén s a monoklija rám célzott. A hideg végig futott hátamon. Valahogyan úgy éreztem, ez az ember mindent tud s a monoklija azt mondja: lelőlek. Óriás volt s hír szerint, aki kardja, vagy pisztolya elé kerül, az halott ember. S a monoklija hirtelen mintha a szememre célzott volna. Gyáva vagyok? Nem tudom, az oroszlántól fegyvertelenül föltétlenül félnék s ezzel az emberrel szemben fegyverrel a kezemben is védtelen volnék. Nem mertem fölmenni hozzájuk. 3 HÁZIASSZONYOK! Néhány fillérért kapható minden élelmiszerüzletben kristálycukorral készült SZILVALEKVÁR - VEGYES GYÜMÖLCSÍZ - BARACKÍZ ízletes, erőt ad és olcsó! Fogyassza naponta! Két kékeztetünk FELOSZLATÁSA FOLYTÁN túlhalmozott raktárunk készletei u. m. EBÉDLŐ- ÉS FUTÓSZŐNYEGEK ÖSSZEKÖTŐK, ÁGYELŐK, ÁTVETŐK LINÓLEUM ÉS VIASZOSVÁSZON a nálunk megszokott szolid kiszolgálás mellett, óriási választékban, rendkívül olcsó áron kaphatók! Futószímyeg-maradékok beszerzési áron!! __» Férfi és női GUMMIKAGAT P 12-től rendkívül nagy választékban HAAS LIPÓT ÉS SZŐIVYECIIA.5&UHAZ VDL, Szákóczi-ut 24. VÖ., Erzsébet-ktsrut 28. IX.3 Ferenc-körint 30.