Ujság, 1930. december (6. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

3 ÚJSÁG KEDD, 1930 DECEMBER 4 Budapesti rokonainál tartózkodik az öngyilkosnak vélt A fegyelmi M miati adonyi főszolgabíró elkeseredett és elbujdosott . Egy székesfehérvári alezredes felismerte és bejelentette a rendőrségen Az adonyi Csendőrség vasárnap telefonon értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy Szabady Andor dr. adonyi tb. főszolgabíró pénteken eltűnt és azóta nem adott életjelt magáról. Pénteken beült egy bér­autóba és utasítást adott a sofőrnek, hogy vigye Székesfehérvárra. Útközben azonban mást gondolt és Budapestre irányította az autót. A kocsiból a Belvárosi­ kávéháznál szállt ki és azt mondta a sofőrnek, hogy ha fél négyre nem jön vissza, ne várjon rá, mert akkor vonaton megy haza. A sofőr négy órakor visszahajtott Adonyba. A főszolga­bíró azonban pénteken este nem érkezett meg Adonyba és azóta senki sem tudta ott, hogy hová lett. Eleinte, arra gondoltak, hogy Szabady An­dor dr. öngyilkos lett. Pénteken este ugyanis a Margithídról a Dunába ugrott egy jólöltö­­zött fiatalember, aki elmerült a hullámok­ban. Azt hitték, hogy Szabady lett öngyil­kossá. A főszolgabírónak ugyanis az utóbbi időben hivatali kellemetlenségei voltak és fegyelmi eljárás folyt ellene. Szabady egyik legelőkelőbb székesfehér­vári családból származik. Édesapja évtize­deken keresztül a székesfehérvári káptalan ügyésze volt. Szabady Andor közhivatalnoki pályára lépett é­s a székesfehérvári központi főszolgabíróságnál teljesített szolgálatot. Nemrégiben hivatali vizsgálat volt a fő­szolgabírói hivatalban és a vizsgálat Szabady Andor aktái között rendetlenséget talált. Az iratok nagy késedelemben voltak, a neki ki­osztott kihágási ügyeket nem tárgyalta le, úgy hogy igen sok el is évült és így a kincs­tár károsodott. A fiatal főszolgabírót a szabálytalanság miatt azonnal áthelyezték Adonyba és megindították ellene a fegyelmi vizsgá­latot. A fegyelmi vizsgálatot lefolytatták és szombatra idézte be az alispán Szabadyt Székesfehérvárra, hogy a fegyelmi ítéletet kihirdesse előtte. A fegyelmi ítélet megdor­gálta és kimondotta, hogy két évig nem lép­het elő. Pénteken Szabady nem érkezett haza Adonyba és szombaton nem jelentkezett az alispáni hivatalban. (Csak annyit tudtak róla, hogy autón Budapestre ment és azóta nem adott életjelt magáról. A­mikor híre jött, hogy a Margithídról pénteken leugrott egy ember, rögtön kisütötték, hogy az nem lehetett más, mint Szabady, aki a fegyelmi ítélet fölötti elkeseredésében öngyilkos lett. Székesfehérváron már meg is gyászolták és szánakozó nyilatkozatot tettek róla. Szabady Andor azonban nem ugrott a Dunába. Budapesten tartózkodott rokonainál és érthetetlen módon nem tartotta szük­ségesnek, hogy jelentkezzen és az ön­­gyilkosságáról szóló híreket megcáfolja. Hétfőn délután megjelent a főkapitánysá­gon Schneizer Ignác székesfehérvári nyugal­mazott alezredes és elmondotta, hogy látta Budapesten az öngyilkosnak vélt Szabadyt. Rokonainál, Szabady János gyógyszerésznél Thököly-ut 31. szám alatt tartózkodik. A Thököly-uti házban azonban csak a gyógyszertár van és igy az Újság munka­társa a gyógyszerész Aréna­ út 15. számú lakását kereste fel, hogy a főszolgabíró bujkálásának okát megtudja. A gyógyszerész családjánál megtudtuk, hogy az öngyilkosnak hitt főszolgabíró csak­ugyan ott van. Az izgalmak azonban any­agira megviselték, hogy látogatót nem fogadhat.. Annyit mondhatnak csupán, hogy Szabadyt a fegyelmi ítélet módfelett elkese­rítette. Éppen üresedésben volna egy fő­szolgabírói állás és a fegyelmi ítélet miatt most nem pályázhat az állásra és két évig egyáltalán nem is nyújthat­­ be pályázatot magasabb állásra. Elkeseredésében buda­pesti rokonaihoz jött és itt tartózkodik. Hogy miért nem cáfolta meg eddig öngyil­kosságának hírét, arra nem tudnak választ adni. A főkapitányság értesítést küldött Adonyba, hogy Szabady Andor nem követett el ön­­gyilkosságot, hanem budapesti rokonainál tartózkodik. Az ÚJSÁG szerkesztősége: VI., Aradi-utca 10. szám. Telefonszámok este 9 óra után: Szerkesztő 207—57 Rendőri rovat 207—56 Politikai rovat 207—55 Nyomda 30er-IA A -41 -i Rákosi Jenő napja Leleplezték szobrát Budapesten A természet is velünk ünnepelt vasárnap délben, mikor a főváros utcáján Rákosi Jenő felm­agasztosulását néztük. Szelíden sütött le november napja arra a nagy embersokaságra, amely elözönlötte az Erzsébet-körút, a Ker­tész-utca és a Dohány-utca összetalálkozásá­nál alakult háromszögletű térség környékét, s arra a fényes társaságra, amely a szobrot körülvevő térségen gyülekezett. Ott volt Ward Price, ki a szobrot adományozó Rothermere lord személyét képviselte s mel­lette és körülötte a magyar politikai, tudomá­nyos és irodalmi közélet, a főváros, az ország hatóságainak s Rákosi Jenő családjának és Rákosi Jenő tágabbkörü családjának, a hír­lapirodalomnak képviselői. Az ünnep Az Operaház énekkara elénekelte a Him­nuszt s ez ünnepi megnyitó után kezdődött a szobor ünnepe. Angol nyelven szólalt meg a szónokok emelvényéről az első beszéd: Ward Prince-nek, Rothermere lord képvise­lőjének beszéde. A kormányt képviselő mi­niszterhez, a székesfőváros főpolgármesteré­hez s az ünnep egész közönségéhez intézte a­ szavait. Arra kérte a lord nevében Budapest főpolgármesterét, hogy fogadja el Rother­­v m­ere lordtól, Magyarország egyik legkiválóbb és leghűségesebb fiának szobrát. — Rother­mere lord személyes üzenetet bízott reám — így szólt —­ és felolvasta ezt az üzenetet: — Lehetne-e Magyarország iránti mélysé­ges érzéseimnek jobb tanújelét adnom — így hangzott a lord szava Budapest főpol­gármesteréhez és polgáraihoz —, mint Rá­kosi Jenőnek ez az emlékműve, amelynek el­fogadására kérem most önöket, azé a Rákosi Jenőé, aki a magyar szabadság lánglelkű és lankadatlan apostola volt és aki hosszú és ragyogó pályájának utolsó, kialvó tüzet is félelem és megtorpanás nélkül annak a cél­nak szolgálatába állította, hogy a világ lomha lelkiismeretébe beledörömbölje ennek a meg­csonkított országnak jogos követeléseit. — Attól a pillanattól fogva, hogy Magyar­­országért először síkra szállottam, Rákosi volt az élő kapocs köztem és a magyar nem­zet között. Nyolcvanhatéves korában vállal­kozott a hosszú útra, Budapest és északi Skócia között, hogy meglátogasson engem. Ezzel megtörte azt a fogadalmát, hogy addig nem lépi át a Magyarországra kényszerített új határokat, amíg a trianoni szerződést nem veszik revízió alá. Tette ezt pedig azért, hogy csaknem példa nélkül álló tudását Magyar­­ország megpróbáltatásairól annak a mozga­lomnak szolgálatába állítsa, amelyet az or­szágot ért kiáltó igazságtalanságok orvoslá­sára indítottam; ismereteinek kincsesházából sokat tanultam Magyarországról. A beszéd végén, melyet nagy lelkesedés fo­gadott, háromszoros üdvkiáltással hullott le a lepel a szoborról s a következő pillanatban megcsillant a nap fénye Rákosi Jenő ércalak­ján. És a szobor talapzatára kerültek az első koszorúk: Rothermere lord é­s Harmsworth Esmond magyar nemzeti és piros-fehér-kék­­szalagos hatalmas babérkoszorúi. Rothermere lordé ezzel a felírással: „Kedves barátomnak, Rákosi Jenőnek, a magyar igazság keresztes lovagjának — Rothermere Az énekkar előadta a Magyar Hisselegy-et, aztán Bercze­ll Jenő alpolgármester vette át a főváros nevében a szobrot. — Átveszem a főváros gondozásába — így szólt — ezt a szimbolikus művet, mely nem­csak egy földi halandó képét hordozza ma­gán, hanem egy halhatatlan eszmét is, mely­nek az a férfiú egész életért át­törhetetlen hir­detője volt: a magyarság jövőjének eszméjét. Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közokta­tásügyi miniszter ünnepi ítészede következett ezután: — Rákosi hosszú publicisztikai működése során — úgy szólt — sohasem csatlakozott egészen valamely párthoz, hanem mindig azt a tábort igyekezett erősíteni, mely az ő meg­győződése szerint az adott időben leginkább szolgálta a nemzet érdekeit. Kossuth a har­mincas és negyvenes években megérezte a demokratikus átalakulás parancsoló szüksé­gességét, Kemény Zsigmond felismerte a ki­egyezés szükségességét. Rákosit már nagyon korán megragadta a revízió gondolata. És ek­kor be kellett következni két kongeniális lé­lek találkozásának; a revízió nagy angol har­cosának találkoznia kellett a revízió magyar képviselőjével. Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke mondott az­után gyújtó hatású beszédet. Nem arról a szoborról beszélt, melyet Neki emeltek, ha­nem a ledőlt szoborról, a magyar hazáról, amelyről Petőfi énekelte, hogy a magasból a mélybe dőlt alá. — Rákosi Jenő szobránál hirdetem Petőfi­vel a magyar újságírók nevében — így szólt —: Szégyen arra, ki lomhán vesztegel, dicsőség arra, aki dolgozik. A szónokok sorát Lenkey Gusztáv, az Új­ságírók Nyugdíjintézetének alelnöke zárta. Beszéde után felhangzott a Szózat égig szárnyaló dallama, aztán a koszorúk özöne borult a szobor talapzatára: az országgyűlés két házáé, a székesfővárosé, Pest várme­gyéé, Szombathelyé, Miskolcé, Debrecené, Hódmezővásárhelyé, Rákosi Jenő­­szülő­helyéé, Acsád községgé, a társadalmi egyesü­leteké s így tovább. Mindegyiket egy-egy tes­tület kiváló képviselője helyezte el. A ko­szorúknak ezt a tömegét a magánosok ko­szorúinak sokasága egészítette még ki. Két óra felé járt az idő, mikor az ünnepnek ez a része véget ért. Ünnepi lakoma Rothermere lord nevében G. Ward Price va­sárnap este a Dunapalotában hetventerítékes ebédet adott, amelyre a közélet kiválóságai vol­tak hivatalosak. A vendéglátó házigazda jobbján Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, balján Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, szemben vele Apponyi Alb­ért gróf ü­lt. A megjelentek sorában ott voltak Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia el­nöke, Teleki Pál gróf és Huszár Károly volt mi­niszterelnökök, Ripka Ferenc főpolgármester, Berczell Jenő alpolgármester, Liber Endre és Lobmayer Jenő tanácsnokok, Herczeg Ferenc, Rott Nándor veszprémi püspök, Óvári Ferenc dr. társelnök, Rogy Emil, Perényi Zsigmond báró, Lukács György, Hegedűs Lóránt, Vészi József felsőházi tag, Agai Béla dr., a Lapkiadók Szindikátusának elnöke, Bárcly István államtit­kár, Horvay Gusztáv v. államtitkár, Józan Mik­lós unitárius püspök, Hevesi Simon főrabbi, Apor Gábor báró és Csáky István gróf követ­­ségi tanácsosok, Szudy Elemér, Kozma Miklós és Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsosok, Alfred Stedt angol ezredes, Márkus Miksa, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, Szik­lait János dr. alelnök, Lenkey Gusztáv és Zim­­mer Ferenc, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének alelnökei, Salusinszky Imre, az Újságírók Szanatórium Egyesületének elnöke, Roóz Rezső és Tóth László dr. alelnökök, Lá­nyi Zsigmond, a Külföldi Laptudósítók Szintű­­kulu­sának elnöke, Mr. Reynold, a Daily Mail berlini tudósítója, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, a Rákosi-szobor megalkotója, Rákosy Gyula, Rá­kosi Jenő fia é­s mások. A virágokkal gazdagon diszitelt asztalon nemzeti­­-szinti szalaggal átkötött étrendlapok feküdtek, amelyeknek első oldalán ott összeség" Rotherm­­e lord arcképe és a következő felírás: Lord Rothermere nevében G. Ward Price köszönd önöket, akik a Rákosi szobor leleplezésének mai ünnepnapján Rákosi Jenő emlékének hódolnak. Lukács György mint toast mester kérte fel az egyes szónokokat. Elsőnek Ward Price mondott beszédet. — Uraim! — így szólt — ma este táviratot kaptam vendéglátó gazdámtól, lord Rothermere­­től, amelyben mély megelégedését fejezi ki a Rákosi-szobor felavatási ünnepélyének sikere fe­lett és arra kér, hogy jókívánságaival és a leg­melegebb „Isten bozot­­tal fogadjam önöket. Aztán, megemlítve, hogy a lord szívből sajnálja, hogy sok és felelősségteljes londoni teendője miatt nem jelenhetett meg személyesen, így vé­gezte szavait: Mikor Kossuth Lajos Amerikában járt, emlékérmet vettek tiszteletére. Lord Rothermere meggyőződése teljesen azonos en­nek az emlékéremnek a felírásával: „Kijelentem az örök igazság nevében és mindannak nevében, ami szent és drága ember elött: mióta az em­beriség történelme fel van jegyezve, nem volt igazságosabb ügy, mint Magyarország ügye." Ezután Apponyi Albert gróf mondotta — szintén angolnyelvű — köszöntőjét: — Mindig kevés barátunk volt. — Így kez­dette —, de soha olyan kevés, mint néhány év­vel ezelőtt. Ebben változás állott be. Ha illúzió­­mentesen akarjuk szemügyre sérnni, hogy ho­gyan áll tulajdonképpen a revízió ügye ma, meg kell állapítanom, hogy a művelt nemzetek köz­véleményének közhelyévé vált annak elismerése, hogy Magyarországgal igazságtalanság történt. De ezen általános érzelem kihasználásának út­jában áll az a másik, szintén általános gondo­lat, hogy kisebb baj, ha egy kis nemzet igazság­talanságot szenved és eltűrni kénytelen, mint annak az általános felfordulásnak előidézése, amely bekövetkeznék, ha a békeszerződésekhez hozzányúlnának.­­ Ez a gondolat azonban szintén kezd már engedni és kezd felmerülni az a másik meggondolás, hogy talán nagyobb ve­szélye a békének ezeknek az állapotoknak fen­­tartása, mint milyen volna azok békés megvál­toztatásának megkísérlése.­­ Akárhogyan legyen ez, ha megállapítom, hogy óriási különbség van a revízió tekinteté­ben ma uralkodó és még néhány év előtt ural­kodott felfogás között, és kérdeznem kell, hogy mi az, ami ezt a különbséget okozta, hát akkor rideg igazságszeretettel, minden hízelkedő szán­dék és szépítés nélkül meg kell állapítanom, hogy ebben oroszlánrésze van annak a felvilá­gosító munkának, amit az a nagy hírlapíró vég­zett, aki naponként harminc—negyvenmillió em­berhez szól. Ezt a helyzetváltozást köszönhetjük lord Rothermerenek és azért ennek a vendég­seregnek nevében, amelyről azonban ezúttal bizalommal mondhatom, hogy az egész nemzet lelkületét képviseli, üzenem lord Rothermere­nek, hogy olyan idő nem lesz, amelyben az ő neve magyar ajkakról letünik és magyar szivek­ből elvész. Apponyi nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Herczeg Ferenc, min a Revíziós Liga el­nöke mondott köszöntőt, Rothermere lordot ünnepelve s az angol igazságszeretetre üritve poharát. Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere, Ward Pricele mint Rothem­ere lord képviselőjét üdvözölte előbb, aztán szép szavakkal emléke­zett meg arról, hogyan találta meg az utat a magyar nemzet szívébe Rothermere lord. Arra kérte Ward Pricet, vigye meg a nemes lordnak Budapest háláját és köszönetét. Márkus Miksa, a Magyar Újságírók Egyesü­letének elnöke, az újságírórend nevében meg­köszönte a szobor megalkotójának, Kisfaludy- Stróbl Zsigmondnak művészi munkáját. Rother­mere lordnak pedig azt kívánta, hogy a mai Rá­kosi Jenőnek nem adatott meg, ő megérhesse a felkelő magyar nap délelőrejutását is. Ezután Légrády Ottó dr. indítványára üdvözlő táviratot küldöttek Rothermere lordnak. A va­csora közben Berkes Béla cigánybandája el­játszotta a „Fekete szem éjszakája“ kezdetű dalt, mely Rákosi Jenő kedvenc nótája volt. A társaság közel éjfélig maradt együtt. Az angol lapszerkesztő az Otthon-körben Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre Ward Price, a Daily Mail főszerkesztője tiszteletére hétfőn délután öt órakor teát adott. Az an­gol lapszerkesztő Fodor Nándor dr., Rother­mere lord magyar sajtótitkárával érkezett a hírlapírók körébe, ahol melegen üdvözölték. Az üdvözlőbeszédek után Ward Price örö­mét fejezte ki, hogy az újságírók otthonban időzhet, mert bár Magyarországon, második hazájában, mindenfelé jól érzi magát, mégis a legjobb érzése, amikor az újságírók tár­saságában lehet. Szólott azután arról, hogy Rothermere lord miképpen jutott ahhoz a gondolathoz, hogy Magyarország segítségére siessen. Erről különböző legendák vannak forgalomban, az egyszerű igazság azonban az, hogy a lord Magyarországon járva, ösz­tönösen megérezte a magyar nép nagy ka­tasztrófáját és végtelen szenvedését és külö­nösen nagy tiszteletet keltett benne az a ne­mes bátorság, ahogy a magyarság viselkedett szerencsétlen sorsában. Rothermere lord cikkei azonban nem tettek volna olyan nagy hatást, amint tettek, ha a magyar sajtóban nem találtak volna hatalmas, nem is várt nagy visszhangra. Rothermere lordban a magyar ügy iránt való további kitartásra éppen a magyar sajtó hangja és a hozzá­érkezett sokmillió köszönőlevél adott erőt. Ezért határozta el, hogy Magyarország igaz­sága mellett mindörökre kitart. Ripka főpolgármester ebédje Ward Price tiszteletére Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere, a Rákosi-szoborbizottság elnöke, Rothermere lord kiküldöttjének, Ward Pricenak tiszte­letére hétfőn délben a Gellért-szállóban lun­­chet adott. Az ebédnél Ripka Ferenc főpolgármester köszöntötte fel az angol vendéget. Beszédé­ben utalt Rothermere lordnak arra a kijelen­tésére, hogy Rákosi Jenő halálával nem sza­bad sírba szállania a magyar reménynek és ha ő élőszóval nem is hirdetheti, hirdesse, a kő és az érc a magyar­­igazságot. A főpolgár­mester azután köszönetet mondott a Rákosi­­szoborbizottság tagjainak, akik segítették a szobor elkészítését. Ward Price mondott ezután beszédet. — Felhasználom az alkalmat — mondotta —, hogy megköszönjem azt a nagylelkű é­s szí­ves vendéglátást, amelyben részesítettek. A magyar nemzet vendégszeretete és nagylel­kűsége az egész világon ismert. A gazdasági viszonyok lehetnek szomorúak, de van egy magyar export, amely sohasem fog hanyat- tani és ez a barátság és nagylelkűség ex­portja. Rothermere lord gyakran mondotta nekem, hogy ha elérkezik az idő, hogy meg­tegye régóta tervezett látogatását Magyaror­szágra, teljesen otthon fogja érezni magát. Ezután köszönetet mondott a szoborbizott­ságnak, majd arról emlékezett meg, hogy amikor három év előtt megírta Rothermere híres cikkét a magyar igazságról, nem hitte, hogy az egész világon ilyen visszhangot vált majd ki. A vendégszerető, Európaszerte hí­res városra, Budapestre ürítette poharát. Díszelőadás a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház hétfőn este díszelő­adás keretében felelevenítette Rákosi Jenő Endre és Johanna című tragédiáját. Az elő­adáson Ward Price is megjelent.

Next