Ujság, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

3 Ligában tömörültek az ügyvédek az ellenük lábrakapott ellenséges hangulat megszüntetésére Munkaalkalmakat kívánnak, a perenkívüli ügyvédi képviselet teljes elismerését. Harc indul a zugirászok ellen A magyar ügyvédi kar az utóbbi évek során szomorúan tapasztalja, miként csökken tekintélye a társadalomban és ezzel kapcsolatosan hangulatot észlelnek mindenfelől és ez érlelte meg az ügyvédség vezetőiben, hogy meg kell alakítani azt a szervezetet, amely az ügyvédi kar gazdasági érdekein kívül a hivatásában eljáró ügyvédet személyében is megvédelmezi. Ezektől az elgondolásoktól vezetve, hozzáláttak az Országos Ügyvéd Liga megalakításának előkészítéséhez. A munka megindult és a Liga tagjaiul jelentkezett ügyvédek szombat délben tizenkét órakor nagy számban jelentek meg a kamara székházának üléstermében, hogy a Ligát formálisan is megalakítsák. Az alakuló közgyűlést Zoltán Sándor dr. nyug. Ítélőtáblás bíró, ügyvéd vezette. Az elnök megnyitó szavai után Bakonyi Páldr., az Országos Ügyvéd Otthon ügyvezető elnöke ismertette a Liga célkitűzéseit, amelyek a következők: Közvetlen, erélyes küzdelem a zugírászat ellen, védelem az ügyvédi munka kizsákmányolása és a tisztességtelen verseny ellen, akció az illetékelőlegezés mentesítése alól, a hivatalos eljárások gyorsítása és egyszerűsítése érdekében, végül a közmegbizatások igazságos kiosztása érdekében való állásfoglalás. Bakonyi Pál dr. a célkitűzések ismertetése közben kifejtette, hogy a Liga nem irányul a többi ügyvédegyesülés ellen, hanem azokkal karöltve kíván munkálkodni. Olyan szervezet akar lenni, amely minden bürokratikus feszélyezettség nélkül nyomban fel tudjon lépni, amikor az ügyvédséget vagy akár csak egy ügyvédet is sérelem ér. A Liga politikát nem ismer, semmiféle párt céljaira oda nem adja magát, sem világnézeti, sem felekezeti, sem politikai küzdelmekbe nem ereszkedik. Hivatása, hogy emelje az ügyvédség szellemi és etikai érzését és ezzel kapcsolatosan képviselje és fejlessze gazdasági érdekeit. — Szükség van a Ligára, mert azt tapasztaljuk, — úgymond — hiába áll ki a síkra az ügyvédi kar mindig a közérdekért, nem egyszer a magánérdekei ellenére, mégis állandósul az ügyvédellenes hangulat, amelynek nyomai már a napilapokban is jelentkeznek, anélkül, hogy illetékes helyről cáfolat érkeznék az ügyvédek ellen felhozott állításokra. Annak a következménye ez, hogy az ügyvédség csak alakilag van megszervezve a kamarákban. Kollektív együttérzés a karban nincs, nem is fejlődött ki, mert boldogabb időkben éppen az ügyvédek magasabb intellektusa tiltakozott ez ellen. Most azonban, amikor a memorandumok és kongreszszusok megbuktak, szükség van egy szervezetre, amely az ügyvédek együttműködésének erejével jelentkezzék és eljárjon a sérelmek jóvátétele érdekében. Vekerdy Géza dr. az előkészítők nevében világította meg a szervezkedéé szükségességét és illítst Nagy Emil volt igazságügyminiszternek az angol bírák és ügyvédek helyzetéről tartott előadására, amelyben ismertette, hogy Angiidban a legkisebb bírói állásba is csak az kerülhet, aki legalább hét évig gyakorló ügyvéd volt. Nálunk minél hosszabb ideje ügyvéd valaki, annál kevésbé van reménye arra, hogy bírói kinevezésben részesüljön. Ez is az ügyvédi foglalkozás lebecsülésének jele. Végre is meg kellett alakítani azt a szervezetet, amely erős és harcos alakulat lesz az ügyvédi tunyaság ellen. Lehetetlen szótlanul nézni az ügyvédség ellen hozott intézkedéseket. A törvénykezés egyszerűsítéséről hozott törvény is lebecsülése az ügyvédnek, amikor kötelezik arra, hogy felével közjegyzőhöz menjen a meghatalmazás kiállítása céljából. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Mészöly Imre dr. ismertette a Liga alapszabályait. Az alakuló közgyűlés ezeket vita nélkül elfogadta, úgyhogy Zoltán Sándor dr. általános helyeslés közben a Ligát megalakítottnak jelentette ki és elrendelte a választásokat. Az elnökség tagjaiul megválasztották Bakonyi Pált, Hajdú Marcellt és Szőke Gyulát, ügyvezető elnököknek Menyhárt Gyulát és Vekerdy Gézát, főtitkárnak Rakonitz Rezsőt, ügyészeknek Boda Ernőt, Katona Gábort, Sebestyén Ernőt és Tóth Andrást. A megválasztottak részéről elsőnek Szőke Gyula dr., felsőházi tag szólalt fel, aki kifejtette, hogy huszonöt éves ügyvédi működése során soha nem vállalt az ügyvédi közéletben szerepet, de most kénytelen rá, mert úgy látja, hogy oda fajult a helyzet, hogy már szégyelni kezdik az ügyvédek ezt a foglalkozásukat. Szívesebben nevezik magukat akár uradalmi jogtanácsosnak, akár bankügyésznek, akármi másnak, mint ügyvédnek. A Ligát örömmel üdvözli, mert reméli, hogy fel fogja rázni az ügyvédeket mostani aléltságukból. Nem könnyű a feladat, de keresztülvihető. Nem lehet tovább tűrni, hogy ügyvédellenes törvényalkotások történjenek. A parlamentben negyven ügyvéd ül, de mégis szótlanul megszavazták a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló javaslat egyes intézkedéseit, amelyek nemcsak sértik az ügyvédség érdekeit, de rosszak is. Szükségesnek tartja a Ligát azért is, hogy az ügyvédek számára munkaalkalmat szerezzen, így elsőrendű fontosságú kérdésnek tartja, hogy a törvény által megengedett, a rendtartások szerint elismert, peren kívül ügyvédi képviseletet a bíróságokkal és hatóságokkal elismertessék. Ha perekben az ügyvéd kéri azoknak a költségeinek megállapítását, amelyek akkor merültek fel, amikor ügyfele érdekében minisztériumokban vagy más hatóságoknál eljárt, úgy olyan összegeket állapítanak meg, amelyek még a hordárt sem elégítenék ki. De a hatóságok maguk sem ismerik el az ügyvédi képviseletet pereken kívül. Amikor — úgymond — ezt a felsőház igazságügyi bizottságában elmondottam, Zsitvny Tibor igazságügyminiszterezt válaszolta, hogy nem igaz. Felkiáltások: Menjen el az igazságügyminiszter mint ügyvéd a belügyből ■ Szőke Gyula dr.:. Ez is mutatja, milyen szükség lesz erre a Ligára, amely nem lesz hivatal, nem lesz egyesület, nem lesz frázis, hanem lendületes, akcióképes szervezet lesz, amelyet a legkonzervatívabb irányban kívánunk vezetni. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Hajdú Marcell dr. törvényhatósági bizottsági tag és Bakonyi Pál dr. köszönték meg megválasztásukat, majd, Tárnok Béla dr., Vajda Dezső dr. és Ligeti Miklós dr. terjesztettek elő indítványokat az ügyvédi kar érdekeinek hathatós képviselése érdekében. A közgyűlés azután az elnökség éljenzésével véget ért Istenítélet Irta Vitéz Miklós __A tanár úr kéreti a szerkesztő urat, szíveskedjék felfáradni a műtőbe — mondta a fehér köpenyes klinikai ember. — Megoperál? Ma? Most? — kérdeztem szorongó örömmel. — Most, mindjárt — elsőnek. Tessék ezt a port bevenni. Egy kissé bóditó. Bevettem. Tehát most? Két napja vártam erre a bejelentésre, két napja feküdtem már a klinikán, de mindig egyéb, súlyosabb természetű operációk jöttek közbe. Még csak nem is panaszkodhattam a tanárnak, hiszen előre hallottam mosolygó válaszát:— Maga ráér — a maga baja nem komoly. És igaza volt. Én nem voltam beteg. Én a magam jószántából, saját spontán elhatározásomból, a magam lábán jöttem be ide, ebbe a sóba jós fehér terembe. Én ráérek, az én operációm igazán nem sürgős. Nem úgy, mint a szomszéd ágyon fekvő szegény bányászé, akinek három helyen törte el a lábát a rázuhant szenes csille és kétszer törte szét a tanár úr a rosszul forradt csontot, vagy a másik oldalamon fekvő gyomorvérzéssel behozott kávés, akinek kimarta a gyomorsav a gyomorfalát, nem beszélve a harmadik sápadt arcú, bepólyált fejű fiúról, akit éjnek idején hoztak be revolvergolyóval a fejében. Én tulajdonképpen egy közönséges betolakodó voltam a magam szürke — polgári — halasztható bajommal, itt a valódi és igazán komoly baja emberek ágyai között. Kissé le is néztek és irigyeltek is. „Tizenöt nap múlva mehet“ — mondták rám bizonyos rezignált fölénnyel és a maguk hosszabb lejátjáratú bajukra való fájdalmas ráeszméléssel. Szóval afféle kéthetes szolgálatra jelentkezett önkéntes voltam a csikós uniformisa kaszárnya-klinika továbbszolgáló népsége előtt. Ha még sokáig kellett volna várni a tanár műtőbe invitáló üzenetére, hát vagy elszégyeltem volna magam végképpen a többiek közül, vagy pedig valami rendes, komoly bajt szimuláló igazi beteggé vedlettem volna, mert a szenvedések termében iszonyatosan lenéztek engem. De jött végül az üzenet. Bevettem a port. Letettem a Wassermann regényét és megindultam. Szép egyenesen, bátran, egy rossz gondolat, egy csöpp gyanakvás nélkül, hogy ráfeküdjek a műtőasztalra és felvágassam a hasamat. Tetszik ezt érteni? Egy sértetlen ép test, megindul két lábán és minden erőltetés, vagy erőszak nélkül odatartja a villogó nikkelkések, ollók, lancetták, piacetták, tamponok szúrásának, vágásának magát, hogy a tanár tudása, tehetsége és belátása szerint váljon vérét vesztett, toldott-foldott beteggé. Tizenöt napra? Ki biztosít róla? Ki tudja, nem adódik-e elő valami apró kis komplikáció, sebláz, vérmérgezés, vagy a Mindenható tudja, mi? Már hallottam sokkal komolytalanabb műtétecskékről, ami remekül sikerült ugyan, de az illető halálával végződött. Na, de bennem nem volt semmi gyanakvás és rossz sejtelem. Én, kis diák koromban, már estem et egy vakbéloperáción, amivel átfúródott vakbelemre és hashártyagyulladásomra való tekintettel szegény jó flerzs tanár már meg sem akart operálni. Utána egy hónapig tengtem-lengtem az élet és a halál válaszútján, hogy egy hónappal utána még mindig nyitott hassal, de már otthon, Kecskeméten, nem bírva ellentállni Hermann Gyula kiváló flóbertes vadászpajtásomnak, kimentem a Fehértóra vadászni Be is forradt a sebem másnapra a jó iszapos pocsolya vizétől, amibe hónaljig bemásztunk a vadkacsák után. Aztán vagy tíz év múlva belekerültem a világháborúnak nevezett tömegoperációs forgatagba, ami aztán igazán bőséges alkalmam volt eloszlatni az emberi élet méltósága és értéke felől huszonnégy évig féltve őrzött és mindenféle álhumanista és szociális szempontokkal megtámogatott tévhitemet. De legfőképpen én a huszadik század igazi fiának érzem magam. Mindig nyugodtan hajtom fejem a fogorvos párnájára, hogy kitépjen egy megáporodott fogamat, — mindig bölcs hidegvérrel tűrtem, hogy az olló lenyiszszantsa az ujjamról az éktelenkedő szemölcsöt, • bevarrja a görbe tű a homlokomon támadt rést, amit fogócskázás közben egy mély gödörbe pottyanásom következtében szereztem. Elviseltem a kolera, tífusz, feketehimlő preventív injekciós tűszúlását és mit beszéljek sokat: elviseltem és hősiesen mosolyogva ma is viselem még ezt az egész mai keveredett életet. Különben bevallom, nem bírom a vért látni. Különösen a mások vérét nem. Emlékszem, gyermekkoromban betévedtem órajavítás céljából egy kis kecskeméti ékszeres boltba, ahol ugyanakkor egy aszszonyság fülönfüggőt vásárolt Mikor meg volt a vétel, megkérte az ékszerészt, hogy fúrja is ki a fülét, mert különben nem tudja a függőket beakasztani. Az ékszerész babrálni kezdte az asszonyság fülét, majd mikor elég sokáig masszírozta a fülecimpáját, egy kis nikkel szerkezettel átpöttyentette. Mikor megláttam a szúrás helyén kiserkent egy csepp vért, én szép csendesen ráájultam az ékszerész pultjára. Mikor magamhoz tértem, a fülönfüggős asszonyság mosolygot rám és egy öklöronyi barackkal vigasztalt meg. Na, de mindez csak most utólag jut eszembe. Akkor itt, a klinika lépcsőin, a műtő felé lépkedve, semmi másra nem gondoltam, minthogy ime, mindjárt átesem az egész szóra sem érdemes kis testi inzultuson. így, ebben a derűs hangulatban, léptem be a műtőbe, ahol udvariasan és mosolyogva üdvözöltem az egybegyűlt fehérkosztümös urakat és hölgyeket Láthatóan jól esett nekik, hogy ilyen abszolút nyugalommal jöttem közéjük. Istenem, az csak elemi kötelessége minden jólnevelt kulturembernek, hogy ne nehezítse meg az orvos urak felelősségteljes munkáját Szép engedelmesen felfeküdtem a műtőasztalra és nyomorúságos meztelen testemet szolgai készséggel terítettem ki a körém csoportosult sterilizált fegyveres csapatnak. Na, itt vagyok, fegyvertelenül, tehetetlenül, lekötözött karokkal és lábakkal elnyúlva, ■ elkábitva meztelen kiszolgáltatottságomban. Tessék, tanár úr, parancsoljon, vágjon belém ... A tanár kérdi: — Elaltassuk, vagy csak érzéstelenítsük? — Csak érzéstelenítsenek, ha kérnem szabad. — Szívesen. És megkezdődött a ,,munka‘. Fölöttem kigyul egy csiszolt üveglapon a vakító reflektor, a mellemre leeresztenek egy fehér függönyt .Ez azért van, hogy a szemeim előkerítsék az operációs területet. Egy kedves, szőke, angolbajuszos orvos megfogja a kezemet, ő a pulzusmegfigyelő. Két másik úr, akik angolul beszéltek a tanárral, a fehér függönyön túlra húzódnak. Éhen, ezek az idegen hadseregbeli vezér, kari kiküldöttek. Furcsa, de nagyon emléskeztet az egész a színházra és a háborúra. Ejha! Ez egy komoly szúrás volt a halamba. Most még egy és még vagy bal. Jobbról-balról. Ez az érzéstelenítő injekció. Sebaj. Kicsit fáj, kicsit hegyes az a tű, na, de ezután már gyerekjáték az egész. A még lent bevett bódítópor hatni kezd. Nem vagyok kábult, csak könnyebb lett minden. Valami olyasféle közlési viszketegt fog el, mint mikor igen jó bortól könnyű részegséget érez az ember és mindenkivel szóbaáll és kiönti boldog-boldogtalannak a szivét. Én is folyton beszélek. A szőke angolbajuszú doktornak, pontosan bemondom, minden észleletemet arról, ami a fehéréng*eslnyőn túl a testemen végbemegy. Mert érzéstelenítés ide, érzéstelenítés oda, én biszony mindent egész világosan érzek, csak enyhe és tompa minden. Kissé álomszerű, de minden valóságnál józanabb és világo sabb. — Most vágott belém a tanár úr, ugye? Igen pontosan érzem a kés finom élét, amint csiklandozva fut végig a bőrömön, aztán lassúbb tempóban alaposan belém hasít. Most meg mint megannyi fémcsáp, csípők és fogók futnak a seb közé és tapogatva húznak és tágítanak a jobboldalon, pont ott, ahol már egyszer Herzl professzort felvágott. A tanár úr most kiváló elődjó nyomdokain halad — mondom viccelődve. A lepedőfüggönyön túlról visszaszól a tanár. Igen, igen, de ne beszéljen annyit, mert még megfertőzi a sebét. Ezen a rossz viccen meg én nevettem. Még hogy megfertőzöm a beszédemmel toagamat?! Nagy magyarázatban van a tanár sz. A*. tÍJSÁS VASAKKÁ, Í*SÍ FEBRUAS * Van Van még idő a nagytakarításra!... Február 28-ig meghosszabbították a patkányirtást előkészítő tisztogatás határidejét Ismeretes, hogy a főváros a tavaszi patkányirtó hetet megelőzően nagytakarítást rendelt el Budapest egész területére. A nagytakarítás célja az volt, hogy a padlásokon és pincékben esztendők óta felgyülemlett hulladékot, szemetet és mindazt, ami a patkányoknak akár eledelül, akár búvóhelyül szolgálhatott, idejekorán eltávolítsák és ezzel lehetővé tegyék az eredményes irtási hadjáratot. A terv ugyanis az, hogy az alaposan kitakarított padlás- és pincesarkokban helyezik el a patkánymérget. Budapest lakossága szokatlanul nagy igyekezettel látott hozzá a nagytakarításhoz. Kat-három hete szinte minden ház nyugalma feldúlt, mert a lakók vagy egyedül, vagy pedig megfelelő segítséggel megrohamozták a padlásokat és olyan alapos tisztogatást végeztek, hogy egy-egy házból kocsiszámra kell elszállítani a szemetet. Az egyes házakban háromnégy napot, sőt egy hetet is igénybe vett a tisztogatás munkája, olyan sok volt a tíz-tizenöt esztendeje visszamaradt hulladék. A takarítási műveletet a dolog természeténél fogva különben sem lehetett egyazon napon elvégezni minden lakónak, mert nemcsak, hogy nem mindenki oszthatta be egyformán az idejét, hanem a tisztogatással járó nagy porfelhő miatt sem lett volna célszerű az összes padlásfülkéket egyszerre megszabadítani a patkánytesteknek alkalmas hulladékoktól Bármily nagy buzgalommal is fogott neki Budapest lakossága a nagytakarításnak, ha nem végződhetett el az előírt terminusra, január végére. Budapest területe olyan nagy, a hatalmas bérkaszárnyákban pedig olyan messzemenő tisztogatást kellett lebonyolítani, hogy már a rendelet kiadásakor számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a nagytakarításra szánt időt meg kell hosszabbítani Éppen azért, mert számtalan helyről érkezett bejelentés a főváros közegészségügyi osztályához — amely a patkányirtó hadjárat előkészítő munkálatait irányítja — arról, hogy a nagytakarítás még nem fejeződött be, a polgármester szombaton az általános tisztogatási műveletre szánt időt egy teljes hónappal, vagyis február 28-ig meghosszabbította. Úgy tudjuk, hogy már eddig is körülbelül harminc-negyven vagont kitevő szemetet szállítottak ki a pestszentlőrinci szeméttelepre. Ha semmi egyébre sem volna jó a patkányirtási előkészület, mint hogy a pesti házakat megszabadítsák ettől a hatalmas szeméttömegtől, akkor is megérte a fáradságot. Kérdés azonban, hogy most, ha egy hónappal meghosszabbították a tisztogatási határidőt és csak azután jelennek meg az ellenőrök azokban a házakban is, ahol pedig idejében lebonyolították a takarítást, menynyiben lesznek megelégedve az akkor található tisztasággal? Ugyanis, ahol január vége felé már teljes tisztaságot teremtettek, valószínű, hogy ott február végén, illetve március elején már nem lesz hibátlan a tisztaság. Tehát vagy újra kezdhetik a nagytakarítást, amely esetben ezeket a szorgalmas lakókat egészen ok nélkül bünteti meg a főváros, vagy pedig az ellenőröknek annak idején számolni kell azzal, hogy a korábban elvégzett takarítás helyén időközben újból por és piszok gyülemlett össze, amit persze nem szabad kifogásolniuk. A patkányirtás előkészületei között szerepel az is, hogy a csatornák nyitásait is körül kell cementezni. Ezt a munkálatot azonban a hideg idő következtében nem tudták, mindenütt végrehajtani, mert a cement...* fagytól megrepedt. Ez is egyik oka annak,, hogy a nagytakarítási hadművelet záróóráit is meg kellett hosszabbítani. A határidő leteltével a hatóság ellenőriz teti a nagytakarítás eredményét. Hír szerint maga a patkányirtó hadjárat március második felében lesz és a nagytakarítási hadművelet lebonyolítása után határozzák el, hogy milyen patkányirtóéger alkalmazását teszik kötelezővé.