Ujság, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
Szemle a fertőző bőrbetegségek magyarországi frontján Rothman István egyetemi tanár előadása Emberi gyengeség, hogy a fertőző bőrbetegstégeket, amíg csak lehet, titkolni és leplezni szokták , gyógyíttatásukra rendszerint csak sákkor szánják rá magukat, mikor már elharapódzott a baj. Pedig éppen ezeket a betegségeket lehet legjobb eredménnyel gyógyítani. Róluk Mólt mai, komoly orvosi figyelmeztetésekben gazdag előadásában Rothman István dr., a giesseni egyetem tanára, az Országos Közegészség Egyesület mai népszerű előadóestjén. A fertőző bőrbetegségeknek két nagy csoportja ismeretes. Az egyiket állati, a másikat növényi paraziták okozzák. Az előbbi csoportba tartozók közt legfontosabb a ráhbetegség, mely a háború alatt rendkívül elterjedt, igaz, hogy a normális viszonyok helyreállta után gyakoriságában a békebeli nívó alá sülyedt. Az elemi tisztasági rendszabályok — mondja Rothman tanár — teljesen elegendőek arra, hogy elkerüljük ezt a betegséget. Csak tömegszállásokon, tisztátalan internátusokban terjed ez a baj. Villamoson, vonaton vagy tolongás közben megkapni nem lehet. Kultúrtörténelmi szempontból érdekes, hogy noha a betegségokozó parazitáit már a középkorban jól ismerték, a bajt egészen a XIX. század közepéig mégis belső zavaroknak tulajdonították, mert azt hitték, hogy a belső nedvek rossz összetételűek s a szervezet e rossz nedvektől a bőrön át akar szabadulni. Még. Napóleon gyomorbaját is úgy akarták gyógyítani, hogy rühes ember ingét adták rá, hogy Málta kergessék ki szervezetének belsejéből a rossz nedveket. Ma tudjuk, hogy ez a betegség tisztán külső infekció következtében támad s a belső szervekhez semmi köze nincsen. Három napon belül külső dezinficiens kezeléssel teljesen meg tudják gyógyítani. A baktériumok okozta felületes bőrgennyedés, mely ijesztő benyomást kelt, rendkívül fertőző, de ártatlan megbetegedés, töbnyire a piszkos emberek betegsége. Könnyen elkerülhetjük, ha a melegvízzel és szappannal nem takarékoskodunk. A makacs és hosszan tartó furunkulózis szintén külső fertőzés miatt támad, mikor a szörtüszőkbe bejutó baktériumoknak rendkívül heves fertőző ereje van. Az egyéni fogékonyságnak — nem szólva a cukorbetegségről, amely a fogékonyságot nagy mértékben növeli — nincs nagy szerepe ebben a betegségben. Budapesten a makacs furunkulózis igen gyakori már néhány év óta. E baj kezelésében és megelőzésében mindent el kell követni, hogy megakadályozzuk a baktériumok elhurcolását. A furunkulusokat precízen le kell fedni, az ép bőrt s főleg a kezeket tisztán kell tartani, dörgölő, a bőrhöz feszesen hozzásimuló ruhadarabokat (érdes gallér, feszesdelékkötés) ki kell küüszöbölni. A növényi élősdiek közül a baktériumokon kívül főleg a fonálgombák (penészgomba-féleségek) okoznak fertőző bőrbajokat. A fonálgombaertőzés állati és emberi eredetű. A férfiak gombás szakállmegbetegedésit városokban főleg a borbélyüzletek rovására kell írni, de a viszonyok ezen a téren az utóbbi években nagyon megjavultak. Komolyan kell venni a gyermekek hajas fejbőrének gombás megbetegedéseit, melyek iskolákban, óvodákban terjednek s csak úgy gyógyíthatók meg, ha a hajakat röntgensugárzással ideiglenesen eltávolítjuk a fejbőrből. Ez az eljárás a mai fejlett röntgen-technika mellett már teljesen veszélytelen. Az egyik gombás fejbőrbetegség a műveit nyugatról, főleg Franciaországból került a háború alatt Magyarországba is, ahol addig ismeretlen volt. A másik, súlyosabb gombabetegségnek, amely a halak tövét véglegesen elsenyveszti, keleten, Oroszországban és Lengyelországban van a hazája. Amerikai segítséggel nagy pénzáldozatokat hoztak már, hogye betegséget keleti fészkeiben kiirtsák, de eddig még nem nagy eredményei. A talp bőrének makacs gombás megbetegedése, mely a kézre is ráterjed, tíz év előtt még alig volt ismeretes. Ma az egész művelt világon, Európában és Amerikában rendkívül elszaporodott. Különösen a főmódú osztályok körében találkozunk ezzel a makacs infekcióval, amely a kezek megbetegedése folytán az embereket hetekre, sőt hónapokra munkaképtelenné teszi. Ennek az infekciónak két modern oka van, egyik a túlzásba vittstrandfürdőzés, másik a finomabb harisnyáknak ma szokásos „kíméletes mosása", amely a gombák dőlésére nem elegendő. A gombák a mérsékelten nedves deszkapallókon, gyékényeken, fürdőpapucsokon kitünően tenyészek s innen fertőzik az ember talpbőrét A krónikus fertőző bőrbetegségek közül legfontosabbak a szifiliszes bőrtünetek és a bőrtuberkulózis. Az előbbiek fertőző erejét a nemiéleten kívül általában túl szokták becsülni. Vendéglőben, kézfogás révén, borbélyüzletben nem igen terjed a szifilisz. A késői szak feltűnő, mélyre terjedő fekélyei és daganatai egyáltalában nem fertőznek, mert a kisszámú kórokozók mélyen el vannak rejtve. A tuberkulózis bacillusok az esetek többségében kívülről támadják meg a bőrt Rendkívül fontos az alattomos, eleinte jelentéktelennek látszó bőrfarkast, amely nem fáj, nem viszket s lassan terjed, idejekorán felismerni, amig radikális műtéttel meggyógyítható. Ha a kedvező időpontot elmulasztottuk, a beteget egész életére szerencsétlenné tehetjük. Ez a betegség lassan kint elpusztítja, felfalja a bőrt s az alatta lévő szerveket, a szerencsétlen ember, noha munkaképes és nem is fertőző, az elrettentő külseje miatt ki van taszítva az emberi társadalomból. A rend és a tisztaság — így végezte előadását Rothman tanár — mindezeknek a fertőző bőrbajoknak elejét veheti. De a meleg fürdőzést nem szabad tulzásbe vinni. Teljesen elegendő, ha napjában egyszer sülünk. A túlzottan meleg és gyakori fürdőzés a bőrt cserepessé teszi s ezáltal új fertőzési kaput nyit meg a bőrét. » UJSÍG SZEHDÁ, 12 ST ÁPÍDEJS V Szeptemberben mint új tantárgyat vezetik be a közlekedéstant a főváros iskoláiba Húsvét után nagyszabású közlekedési értekezletet hív össze a polgármester Már régóta nagy gondot okoz a főváros vezetőségének, hogy milyen óvintézkedéseket vezessen be Budapest fokozódott közlekedési forgalmának biztonsága érdekében. Legutóbb Bezegh-Huszágh Miklós dr. főkapitány átiratával kapcsolatban indult meg a városházán a nagyobbszabású akció a közlekedési problémák és a gyalogjárók biztonsága érdekében. Sipőcz Jenő dr. polgármester felhívta mindazokat a hivatalokat, intézményeket és üzemeket, amelyeknek közforgalmi kérdésekhez bármily összefüggésben közük van, hogy tegyék meg észrevételeiket azokra a javaslatokra, amelyeket a főkapitány átiratában vetett fe. Nevezetesen a főkapitány közforgalmi érdekből szükségesnek tartaná többek között a villamosforgalomnak a Belváros területéről való teljes kihelyezését. Továbbá hirdetőoszlopoknak és az utcai árusoknak is az exponáltabb helyekről való eltávolítását. Felhívja a főkapitány a polgármester ügyelmet arra is, hogy külföldi mintára vezessék be az iskolákban a közlekedéstant, szóval a diákoknak a helyes közlekedésre való tanítását. A főváros közlekedési ügyosztálya húsvét után fogja benyújtani a polgármesternek előterjesztését a közlekedési problémákra vonatkozólag, úgyhogy rövidesen a közlekedési bizottság, valamint a közlekedésügyi szakemberekből álló értekezlet fogja megvitatni ezt a fontos problémát és dönt majd afelől, hogy tulajdonképpen milyen intézkedéseket kell sürgősen bevezetni a főváros fokozódó közlekedési forgalmának biztonsága érdekében. A közlekedési ügyosztály Kovácsházy Vilmos tanácsnok vezetése mellett részletes programmot dolgozott ki a közlekedés mai rendszerének megváltoztatására. Sürgeti az ügyosztály mindenekelőtt a földfeletti illemhelyek, az elszaporodott utcai árusítóbódék és mindazoknak a hirdetőoszlopoknak eltávolítását, amelyek bármely ponton, főleg a főváros belső területén, nagyforgalmú utcákban vagy körutakon a gyalogjárók szabad közlekedését gátolják. A másik legsürgősebb megoldásra váró problémája a közlekedésügynek az ügyosztály szerint a forgalmasabb terek rendezése, így a Deák Ferenc-, Calvin-, Baross-, Berlini-, Gellért-tér és a Millenniumi emlékmű előtti tér vár legelőször rendezésre. Foglalkozik az előterjesztés a belvárosi villamosvonalak kitelepítésével és helyette rendszeres autóbuszjáratok bevezetését javasolja. Ezt azonban csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha az autóbuszüzem beruházó programmját engedélyezné a belügyminiszter és az üzem kocsiparkját emelhetné. A Dunapartról is el kellene távolítani a villamosvágányokat, mert csak így valósulhatna meg a Dunapart széles sétánnyá való átalakításának terve, ami idegenforgalmi szempontból is nagyjelentőségű lépés volna. A főváros tanügyi ügyosztálya szintén belekapcsolódik ebbe az akcióba és előreláthatóan már az ősszel meg fogják kezdeni a főváros iskoláiban a diákoknak az oktatását az utcán való helyes közlekedésre. A tanügyi ügyosztály erre vonatkozóan már ki is dolgozta a tantervét, ami szintén a közlekedési értekezlet elé kerül. Ezt az értekezletet Sipőcz Jenő dr. polgármester a húsvéti ünnepek után fogja egybehívni. Az értekezletre meghívják majd a különböző közlekedési vállalatok vezetőit, továbbá az államrendőrséget, az idegenforgalmi érdekeltségeket. Megszűnnek a Gyermekvédő Liga csecsemőotthonai Kettőt átvett a Stefánia Szövetség, kettőt feloszlattak • Az otthonokat eladják, hogy árukból más kötelezettségeket teljesítsenek Az Újság vasárnapi száma megemlékezett arról, hogy a Gyermekvédő Ligát anyagi bajai válságba sodorták. A cikk kifejtette, hogy a Liga annyira hasznos intéményei csak úgy tarthatók fenn, ha a társadalom segítségére siet és adományaival lehetővé teszi a gyermekvédelem nagymúltú intézményeinek további munkásságát. Most azonban kiderül, hogy a válság a Ligát sokkal inkább megviselte, semhogy intézményei abban a számban, amint hosszú évekig működtek, fenmaradhassanak. Egyik olvasónk levelet intézett hozzánk, , amelyben elmondja, hogy április elsején feloszlatják a Gyermekvédő Liga legutolsó csecsemőotthonát. „Egyheti haladékot adtak — Írja — az otttartózkodó anyáknak az ottmaradhatásra és a hét elsején lejár. Ezzel a szép intézettel — Írja ez az olvasónk — megszűnik az az otthon, ahová a szegény, bajbajutott leányanyák elrejtőzhettek. Miig sok szerencsétlent mentettek meg a Duna habjaitól és a méreg pohártól ezek az intézetek. Mennyi sok kieső honpolgárt mentettek meg az életnek. Oly szépen, emberin bántak ott a leányanyákkal, nem nézték, minek született, hol született, kunyhóban vagy palotában, csak az anyát, látták bennük, semami mást. A szép bánásmód és a jó ellátás megtette a hatását, viszszaeső nem akadt a leányok között. És a legsatnyább gyermekből is valaátyos dijbirközét neveltek itt. Nagy veszteség a társadalomra ennek a humánus intézetnek szomorú elmúlása." Ezek az egyszerű, őszinte szavak mutatják a legjobban, milyen rettentő kár az, hogy a Gyermekvédő Liga válsága miatt embermentő intézményeknek kell megszűnniök. Az Újság munkatársa a bejelentés ügyében érdeklődött a Gyermekvédő Liga mostani vezetőségénél és ott a következő értesüléseket szerezte: -r- Már a Liga régi vezetősége, a múlt év októberében, foglalkozott a Liga pénzügyi válságával és megoldási módozatok után kutatva, az az elgondolás érvényesült, hogy a csecsemőotthonokat megszüntetik. A Ligának négy ilyen otthona volt, amelyek a gróf Teleki Sándorné által alakított Szikra-ház mintájára létesültek. Az volt a hivatásuk, hogy leányanyákat kisdedeikkel befogadjanak, megmentsék őket a társadalom gúnyjától és visszavezessék őket a polgári életbe. Az anyára nézve igen nagy fontossága volt az otthonnak, de még inkább a gyermek számára, akit különben szülője nem tudott volna kellőképpen ápolni és nevelni. Az otthonok nagyon szép működést fejtettek ki, de tulajdonképpen nem a Gyermekvédő Liga legfőbb feladata a csercsemővédelem és így határozták el, hogy az arra hivatott Stefánia Szövetségnek adják át az otthonokat. A legnagyobb baj az volt, hogy ezek az otthonok nem kaptak állami támogatást és így a Liga kétségbeesett anyagi helyzetében nem is gondolhatott arra, hogy továbbra is fentartsa őket A Stefánia Szövetség vállalkozott arra, hogy a négy otthon közül kettőt átvesz és azokat tovább vezeti, a másik kettőt pedig meg kellett szüntetni. Ki kell üríteni azért, mert az ingatlanokat el kell adni, hogy azok árából a sok egyéb kötelezettségnek eleget lehessen tenni. Két otthonnal tehát semmi baj nem történik, ellenben a megszűnő kettőből az anyákat és gyermekeket ki kellett telepíteni. Ezt a feladatot is a Stefánia Szövetség vállalta magára, mely a Liga otthonainak bentlakóit részben saját intézeteiben helyezte el, részben pedig magánosoknál juttatta fedél alá. Tény tehát, hogy két csecsemőotthonnal kevesebb lesz a fővárosban. Azokat, akik már bejutottak ezekbe az otthonokba, nem érte sérelem, de kevesebb férőhely lesz továbbra, a védelmet és támogatást váró leányanyák részére. A szociális gondoskodásnak, az embermentésnek korszakában végtelen szomorú, hogy Budapesten megtörténhetik az ilyen kórházszerű intézmények bezárása. Az már megszokottá vált, hogy boltok, vállalatok redőnyeit lehúzzák, de hogy jótékonyságot gyakorló intézményeket bezárjanak, arra nem igen volt példa, különösen olyan időben, amikor a nyomorúság nagyobb, mint is élt bármikor. Az anya írta Lodi Rosetti Ida (Róma) Beppe, a csordás, hazafelé tartott Viskója kopár hegy hátához tapadt, beleolvadva a kövek szürkeségébe. Kicsit félreesett a többi toprongyos düledező ajtajú, ablakú házikótól. Elvadult falucska ez, alig pár kilométernyire a fővárostól. Tuman mezők, amelyeken frissen kaszálták a szénát és élénk foltocskák, pipacsok kacsintgatnak végtelenül. Az egyhangúságot csak itt-ott szakította meg egy taplófa, vagy a zöldes tavakon csillogó moszatok uszálya, amelyek mind az email olvadnak egy hosszú ezüst pántba, a tengerbe. A nyár, rideg nyomasztó levegője a szabadba kergette a kunyhók lakóit. Tyúkok csipegettek a gyepen, szikla árnyékában kutya szundikált. A hegyek vonala kietlenül meredezett, a sötétkék eget vágva szaggatott csúcsaival. Egyik ormon, mintha a mélységet méregetné, tarkán világító falu látszott, melyre véres fénnyel tűzött le a nap. Beppe úgy nézte mindig e házakat, mint az ígéret földjét: ott boldogan élhetne öreg édesanyjával, akinek ő mindene és akire ugyancsak ráférne a pihenés. Életének kétségbeejtő egyhangúsága tűrhetetlen teherré vált számára: reggel kimegy a lápokra, az alkonyat kápráztató világosságában tér viszsza. A sáros utcák sorát sövény szegélyezi és azon túl mezők nyúlnak el, egyszinüek, egyhangúak, mérhetetlenek. Csak a tenger csikja csillog egyre és a házak odafenn a magasban — zárva a szeleknek, amelyek sohasem érnek le ide a völgybe — élesen rajzolódnak a tiszta levegő lengő fátyola mögött. Most, hogy a malária a vérébe lopózott, Beppe úgy vélte, ha odafenn élhetne, a házak négy fala, festett ablakai mögött, egyszeriben minden jóra fordulna. A vén Antónia, ráncosképű, hajlotthátú, de egészséges anyóka, meglepetve fogadta fiát. Hogy érkezhetett haza ily korán? Megint rosszul van? Ez a kérdés, amely mögött igaz aggodalom bújt meg , mindennapos volt. Nincs szerencséje a fiaival: két derék, erős fiát a háború vitte el, a harmadikat, ki megmenekült a vésztől, a lápról hazamenőben megbokrosodott ló vetette le és felhasított homlokkal hozták elébe. Meg is halt pár nap múlva, anélkül, hogy eszméletre tért volna. Ez az utolsó, aki megmaradt, gyenge, töprengő, uras hajlandóságú, sehogy sem való a durva életre, melyet élnie kell. Egyre szép házról álmodozott, nem a maga, hanem anyja számára. Szerette a virágot, megkívánta, hogy viskójuk rozzant ablakait virágok díszítsék és boldog volt, ha a levelek zöldje között megpillantotta az első bimbót. Az első virágot anyjának vitte és ajándékát nagy, bársonyos szemeinek édes és fáradt kifejezése kisérte. Antóniát is mintha kicserélnék Beppe láttára. A vén parasztasszony földhöz tapadó nyersessége eltűnik ilyenkor és finomságok, szavak buggyannak ki lelke mélyéből, maga sem érti, hogyan. Mikor Beppe az első maláriarohamot kapta, az anya nem ijedt meg különösképpen, hisz hozzászokott az ilyesmihez. Múló bajnak tartotta. De ezen az estén Beppe vacogott, holott nyár közepén voltak. Antónia látta, hogy egészen kikelt magából és faggatta. — Fázom, anyám, fázom ... Lefekszem. Antónia fejét csóválva motyogta. — Bizony, ez a láz. Nem tesz semmit, elmúlik holnapra. — Ide-oda topogott, betette az ablaktáblákat, hogy a lemenő nap sugarai Beppet ne sértsék. A nap éppen megtört a tengeren, mely sötétebb kéken tündökölt mint az ég és csak egy pontján lángolt a nap, mint egy fényfergeteg. Beppe ágynak dőlt, behunyte szemét. Anyja takargatta, lábára terítette köpenyeget, takaróját jól bedugdosta a alá. *— Jobban vagy? — kérdezgette. — Jobban. De Beppe hangja gyenge volt, behunyt szemén a hosszú pillák csókolták egymást. Nem akart és nem tudott beszélni. Antónia abban a hiedelemben, hogy elaludt, a kémencéhez telepedett, ahol a tej már forrni kezdett. Hangok zümmögnek odakünn. A nyomorult falucska népe érkezik haza. A zaj bizonyára zavarja Beppet. Kiállt a kapuba és megfenyegetett egy pirosképű, maszatos gyereket, aki épp az ő portája előtt pityergett. A gyerek megszeppenve odább állt. Tudta, hogy Antóniát nem tanácsos bosszantani. Estére Beppo szuszogása oly nehéz lett, hogy Antónia azt hitte, horkol. Kezét fia homlokára tette, szinte égetett az. — Micsoda láza van — suttogta. Leszedte róla a takarókat, csak egy lepedőt hagyott rajta, ablakot nyitott és kidugta a fejét. A környék már lenyugodott a szürkületben, bizonytalan irizáló fények villáztak a láthatáron és a hatalmasmezők hamuszínbe hulltak. Egyik-másik kunyhóban virágot gyújtottak és a kis fények váratlan káprázatában ezek a házacskák kiemelkedtek a dolgok vattás szürkeségéből. Újból megtapogatta Beppet, aki nehezen lélekzett, de forrósága abbahagyott: bizonyára az üde, nedves esti levegő tett jót. Még a düledező kaput is kitárta. Gyenge szellő lobogtatta a gyertya lángját, Antónia elnézte betegét, derűs a képe, pihen. A homlokán nyirkos izzadtság permetezik. Simogató kézzel csúszik le a hideg nyakra, a hűlő mellre. A láz engedett, most már bezárhat ajtót, ablakot. De mi ez a váratlan hidegség? Hisz alig néhány perce még perzselt a fia mellé. A kinin hatása ez. Ó, ő ért a lázhoz, maga is, férje is szenvedtek benne ifjú korukban: ha elmarad a forróság, ez a jeges hideg marad utána. Most már nyugodt a Beppe álma. De jobban be kéne takarni. Újból ráterítette a köpenyeget, álláig húzta a takarót. Simonmogatta a fia arcát, milyen hideg, milyen hideg.