Ujság, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

Sedd, iosi november 3 UJSáG Friedrich István röpirattán emelt vádat a Bethlen-Hormany és az egységes párt ellen Szemelvények a szarkasztikus röpiratból Hétfőn került ki a nyomdából Friedrich Ist­ván „Vádat emelek a dicsőségesen uralkodó rendszer elleni“ című közel ötvenoldalas röp­­irata. Rendkívül szarkasztikusan állítja oda az olvasó elé az elmúlt tíz év kormányzati rend­szerét és kilenc fejezeten keresztül indokolja meg vádjait. Röpiratát így kezdi: „úgy érzem, hogy a kötelességemet teljesí­tem, amikor most tollat ragadok és vádat eme­lek a dicsőségesen uralkodó rendszer ellen. Csak ezen az utón emelhetek vádat. Más lehe­tőség nem adódik erre a célra. A parlament elé hiába mennék vele. A gárda fergetegszerűen fegyverb­e szillana és védené a hitbizományát. Szavaznának, mint a karikacsapás és agyon­­bunkóznák az igazságot. Az összetaposott igaz­ság felett azután megint büszkén ünnepelnék győzelmüket." Kifejti, hogy az országban ma minden egy kártyára van feltéve, a pártmonopólium lap­jára. Mint hangsúlyozza, röpiratának közvetlen célja az, hogy az egységes párt, illetve az a rendszer, amit eddig az egységes párt képviselt, vonuljon a múltak emlékei közé. Az utóbbi tíz év kormányzati rendszerének jellemzésére írt fejezeteiből az alábbi szemelvé­nyeket idézzük: „Kiskorúsították a dolgozó társadalmat és a közigazgatás kiskirályainak a gyámsága alá helyezték a választók százezreit. A titkos vá­lasztójogot elkonfiskálták s helyébe a nyilvá­nos szavazás karakternemesitő rendszerét tették. Kiépítettek egy pártmonopóliumot Aki ezen belül elhelyezkedett, az élhetett, virulhatott, gyarapodhatott, aki kívül maradt, az gyanús, destruktív és hazafiatlan volt." „Schöberl-politikusoké volt a világ. Nappal mameluk szék, éjjel ellenzéki egy. Nappal la­banc, éjjel kuruc. A népgyűléseken oroszlánok, az egységespárti hitbizomány terén szelíd bá­­ránykák." „Nagy volt a győzelmi mámor. De nem so­káig. Mert villámcsapásként jöttek egymásután a meglepetések. Lehullottak a leplek. Az igaz­ság itt is, ott is utat tört magának. Kisült, hogy Heu­den és társai már hosszú idők óta a legkü­lönbözőbb takarókkal rejtik el a valóságot Úgy tettek, mint a csődben levő kereskedő, aki üres dobozokat tartogat a polcokon és minden érté­kével a kirakatokban hivalkodik." „A szikla" című fejezetben a többi között ezt írja: „Nagyatádi Szabó István elköltözött közü­lünk. Hívei itt maradtak magukra hagyva. Ügyre fogytak. Mayer Jám­os volt földművelésügyi mi­nisztert vették körül egészen a legutolsó válasz­tásig. Most azonban már ezt sem tehetik, mert Mayer János is — úgy látszik — odakerült, ahová a titkos választójog és az eredeti kis­­gazdaprogramm került: a lomtárba. Megtették tárcanélküli kisgazdaminiszterré és mint ilyen szorongathatja a csupasz zászlórudat, amelynek a lobogóját elvitte a karakternemesítő nyilvá­nos szvazás." Egy másik fejezetben felsorolja, hogy az egységes párt mi mindent ígért a legutóbbi vá­lasztási hadjárat során. Szám­onkéri az egysé­ges párttól a hadikölcsönök rendezését, a be­ígért nagy külföldi beruházási kölcsönt, a fő­városi Dunahidakat. „Az ál-tőkék" című fejezetben egyebek kö­zött ezt olvassuk: „Az adóalany konszolidálódott az adóprés­ben. Közbe aggódva látta, hogy belügyi vigadó­kat építenek, Lillafüredet varázsolnak a Bü­kk­­hegységbe, saját porhüvelyeiket bronzba önte­tik, Janus-arcaikat pedig freskókban és portrékban festetik meg." „Vagy nyolcszázmillió pengő ál-tőkéket pré­seltek ki a dolgozó társadalomból. Ha ehhez hozzászámítjuk még a népszövetségi kölcsönt és a gyufakölcsönt, akkor summa summarum ezerkétszázmillió pengő felett diszponált a di­csőségesen uralkodó rendszer rövid négy év alatt költségvetési kereten felül. Amely keretet közben ötszázmillióról a duplájára tornásztattak fel. De ez még nem minden. Itt hagytak még hagyatékul sokszázmilliós adósságokat! Ezer­­ötszázmillió pengőnek hágtak a nyakára. Rész­ben mint ál-tőkéket szórták ki a bizonytalan­ságba, részben olyan befektetésekbe ölték, ame­lyek az ország prosperitását nem vitték egy lé­péssel sem előre." A későbbi fejezetekben így ír: „A programul sohasem került elő. Átfogó terv nélkül, össze­fogó programm nélkül, egymásba kapcsolódó célkitűzések nélkül pepecseltek, toldoztak, fol­­d­oztak. Az egyes miniszterek külön-kü­lön ma­lomban őröltek A külkereskedelmi politika sem agrárérdekeknek, sem ipariaknak nem használt, hanem mindkettőnek ártott. A mezőgazdasági termelést irányítani sem tudták. Az agrár­pro­duktumok részére értékesítési piacokat nem szereztek. Hitelpolitikájuk nem volt. Mindig csak tüneti kezelésekkel babráltak. És csak ak­kor, ha már nagyon szorult a kapca. Vagy ha a pártban egy alkalmi csoport már nagyon han­gosan követelte. Tíz éven át rángatták az ország gazdasági életét, hol balra, hol jobbra. De soha­sem tudták, hogy tulajdonképen hova akarnak jutni". „Bethlen mindig leckéztette az ellenzéket, mé­résre akarta tanítani. Mindig az volt az igazság és a valóság, amit a többség megszavazott. Beth­len a Nyugat felé ál-demokrata volt. Befelé mint ál-fascista akart imponálni. A parlament spa­nyolfala mögöt diktátort játszott. Ezt is csak ját­szotta. Mert nem diktált." „Nincs függelen közvélemény. A nyilvános szavazási rendszerrel kioperálták az alkotmá­nyos életünkből a hamisítatlan nemzeti akara­tot. Ezért vergődik parlamentarizmusunk a lég­üres térben". „Az idő mindent meggyógyító hatásában bízva, ott álltak a konszolidáció szirttetején és silbakoltak. Az időt imádták, a világesemények­ről pedig értesítették a nagyérdemű közönséget. Ez a bakterszolgálat került olyan rengeteg pénzbe". Friedrich István öt oldalon összegezi vádjait s a többi között ezt mondja: „Vádat emelek a dicsőségesen uralkodó rend­szer ellen, mert elkobozta a magyar választó­­polgárok titkos választójogát, azzal az indoko­lással, hogy még éretlenek alkotmányos jogaik gyakorlására és csak a nyilvános szavazás felel meg a magyar karakternek. Vádat emelek, mert olyan jelölési rendszert statuáltak, hogy a kép­viselőválasztást kinevezési komédiává züllesztet­­ték. Vádat emelek, mert terrorisztikus választási szisztémájukkal egész alkotmányos életünket egy pártmonopóliumnak szolgáltatták ki. Vádat eme­lek, mert a mechanizált ál-parlament mögé bújva, egy pártabszolutizmus diktatórikus mammut-hatalmával ráültek a nemzet nyakára, megfosztva ezt egy demokratikus önkormányza­tától. Vádat emelek, mert elég vakmerőek vol­tak gazdaságpolitikai programra és koncepciók nélkül ilyen nehéz időkben az ország élén ma­radni. Vádat emelek, mert négyszázmillió pengő adósságot és garanciát zúdítottak az ország adózó polgárságára, a költségvetésen kívül és nagyrészben parlamenti felhatalmazás hiányá­ban. Vádat emelek, mert luxuriózus építkezé­sekre és parádés beruházásokra költöttek el százmilliókat, amikor ugyanakkor a fővárosnak a betegápolási díjakat sem fizették ki. Vádat emelek, mert az adófizető polgárságból harminc­hat százalékos késedelmi kamatokkal sajtolták ki a kincstári feleslegeket és ezeket ál-tőkék alakjában a legsutább akciókba ölték. Vádat emelek, mert a kipréselt adókból a magángazda­ságnak csináltak piszkos konkurenciát". A „Végszó“-ban ezt mondja Friedrich István: „Mi a kiút ebből a gazdasági, politikai és bi­zalmi összeomlásból? Egy választási kabinetnek kell alakulnia, amely egy hét alatt megszavaz­tatja a parlament két házában az új választó­­jogi törvényt és ennek megtörténte után rögtön kiírja a választásokat. Meg kell végre vizsgálni a levitézlett rendszer egész pénzügyi gesztióját, összes kihelyezéseivel, vállalkozásaival, szaná­lásaival, gründolásaival, akcióival és bizalmas manipulációival". Thököly-úton 160-200 négyszögöles, közműves U!lfó!e!Heli is miaui százi­elyek négyszögölenként 65,a pengőtől többévi­g részkifizetésre eladók. Felvilágosítás: a helyszínen, Thököly-út 103 Telefon 96-9­ 95 vasárnap isi vagy a Magyar Tisztviselők Takarékpénztárá­nál (IX. Mester utca 17.) Telefon: 1. 46-1­56 Halálra ítéltek, de kegyelemre terjesztették fel az orosházai motorosvonat merénylőjét Statáriális tárgyalás Békésgyulán Gyula, november 2. A gyulai törvény­szék mint rögtönítélő bíróság ma ítélkezett Laki István és Ilésjai Mi­lly pusztaszente­­tornyai földmivesek felett, akik október 28-ról 29-re virradó éjszaka a Mezőhegyesről Oros­háza felé haladó motoros vonat ellen merény­letet kíséreltek meg. Laki István 25 éves nap­számos kitépte az egyik vasúti átjárónál lévő figyelmeztető táblát és azt a vonat elé helyezte. A vonat első kerekei keresztülmentek a 15 cm. átmérőjű vasrúdon és azt összelapították, a második kerékpár azonban 15—20 méteren maga elött tolta a vasrudat és a szerencsétlen­ség csak azért nem következett be, mert a vo­nat vezetője le­fékezett. A motoros vonaton hu­szonhét ember ült. A csendőrség kinyomozta, hogy a merényletet Laki István kísérelte meg, mégpedig Héjjas Mihály szentetornyai gazdál­kodó felbujtására. Laki beismerte a bűncselek­ményt, Héjjas azonban tagad. A fennálló sta­­táriális rendeletre való tekintettel a gyulai ügyészség statáriális bíróság elé állította mind a két bűntettest. A délutáni gyorsvonattal ér­kezett Gyulára Kozarek Antal ítéletvégrehajtó. A bíróság 7 óra előtt 10 perccel ítélethoza­talra vonult vissza. Nyolc óra tíz percig tanács­kozott a bíróság, s ekkor jött ki Szakolczay tör­vényszéki elnök vezetése alatt, aki kihirdette a következő ítéletet: — Laki István bű nős vaspályán elkövetett közveszélyes rongálás bűntettében és ezért a bíróság őt halálra ítéli. Laki István halálsápadtan hallgatta az Ítélet kihirdetését és ajkai megmozdultak, mintha mon­dani akarnának valamit, majd összeszoritotta és halkan sírni kezdett. A bíróság Héjjas Mihályt felmentette a vád alól és azonnal szabadlábra helyezte. Az ítéletet jogerősnek mondotta ki a bíróság és Szakolczay elnök ezzel a kérdéssel fordult Laki Istvánhoz: — Óhajt-e kegyelmet kérni? Laki előrelépett és kétszer mondotta erős hangon: Óhajtok! Óhajtok! Keszt Zoltán dr. védő az írásbeli kegyelmi kérvényt átnyújtotta Szakolczay elnöknek, aki kijelentette, hogy a törvényszék zárt ülésen ke­gyelmi tanáccsá alakul át. Negyed­szig tanácskozott a bíróság, közben többszázfőnyi tömeg várakozott a törvényszék folyosóján, a teremben és a törvényszék előtt­. Kozarek Antal állami ítéletvégrehajtó a tör­vényszékkel szomszédos épületben várakozott. Ugyancsak itt várakozott Foltmann János dr. törvényszéki katonaorvos és az evangélikus lel­kész. Negyedtíz óra után hivatta Szakolczay el­nök a tanácsterembe Tompa Gyula dr. ügyészségi elnököt, akive­l közölte a tanács határozatát Az ügyészségi elnök nyomban a fogházba sietett, ahol közölte Laki Istvánnal, hogy a statáriális bíróság mint kegyelmi tanács ke­gyelmi kérvényét felterjeszti a kormányzóhoz, s egyben értesítette az ítélet végrehajtásának elhalasztásáról az orvost, a lelkészt és az ál­lami ítéletvégrehajtót. Gosztonyi Andor öngyilkosságának ügye a közoktatásügyi miniszter elé kerül Az Újság teljes részletességgel megírta azt a tragédiát, amely a Markó­ utcai reálgimná­zium egyik kitűnő tanulójával, a tizenötesz­­tendős Gosztonyi Andorral történt. Ahogy az izgalom első óráiban a kis diákok suttogták, hogy egy tornacipő okozta a nagy tragédiát, az igaz is volt. A kis diák azért ment a ha­lálba, mert azzal vádolták, hogy tornacipőt lopott, félt, hogy kicsapják és bizonyára nagy mértékben játszott közre az a körülmény is, hogy pénteken délután Gosztonyi Andort, a sport szerelmesét, Tihanyi Béla tornatanár büntetésből nem engedte résztvenni az iskola futballmérkőzésén. A kis diák dupla szégyennek érezte, hogy nem védheti az iskolacsapat kapuját és tol­vajnak bélyegezték. Érthető, hogy az érzé­keny Gosztonyi Bandi annyira kétségbeesett, hogy nem talált más megoldást, mint az ön­gyilkosságot. Vasárnap délután temették el nagy részvét mellett Gosztonyi Andort a rákoskeresztúri temetőben. Teljes számban jelentek meg ko­porsója mellett iskolatársai, ezzel szemben nagy feltűnést keltett, hogy az intézet taná­rai közül milyen kevesen vettek részt a te­metésen és nem volt jelen Krompaszky Miksa igazgató és Tihanyi Béla tornatanár sem. A temetésen különben ifjabb Hevesi Ferenc dr. rabbi mondotta a gyászbeszédet, az iskola nevében Weisz Samu dr. hitoktató, osztálytársai nevében pedig Moskovits László vett­ búcsút az öngyilkos diáktól. Az iskolában és az iskola falain kívül ter­mészetesen állandó szóbeszéd tárgya az ön­­gyilkosság előzménye. Most a közoktatásügyi miniszter elé kerül Gosztonyi Andor öngyilkosságának ügye. Az iskola vezetője, Krompaszky Miksa fő­igazgató kijelentette ugyan, hogy ez az az igazat használta! Az új Gillette-penge egyformán beleillik úgy a régi, mint az új típusú Gillette-készülékbe egész eset egy kisjelentőségű iskolai ügy, amely nem tartozik a nyilvánosságra, mégis, miként várható volt, sokkal nagyobb hullá­mokat vert fel a tragédia, mint azt a főigaz­gató eleinte elképzelte. Rácz Kálmán dr. miniszteri tanácsos, aki a kultuszminisztériumban a középiskolai ügyosztály vezetője, kijelentette, hogy az ügyosztály is vizsgálat tárgyává teszi, hogy milyen okok adták Gosztonyi Andor kezébe a fegyvert. A legközelebbi napokban foglalkozni fog Ernszt Sándor közoktatásügyi mi­niszter is az üggyel, annál is inkább, mert a reálgimnázium nö­vendékeinek szülei is megmozdultak, hogy világosságot derítsenek az ügy hátterére és küldöttségben akarnak a közoktatásügyi mi­­niszter elé járulni. A szülők kedden tanácskozást tartanak és el fogják határozni, hogy összegyűjtik az ösz­­szes adatokat és azokat terjesztik Ernszt Sándor miniszter elé. Hétfőn küldöttség ke­reste fel Gál Jenő dr. országgyűlési képvise­lőt, mint a kerület egyik képviselőjét, hogy tegyen lépéseket a kultuszkormánynál az ügy részletes kivizsgálása érdekében. Ked­den délután 6 órára Gál Jenő szülői értekez­letet hívott egybe a Lipótvárosi Demokrata Körbe (V., Lipót­ körút 15), ahol megbeszélik a folyamatba teendő további lépéseket. Gosz­tonyi Andor öngyilkosságának ügye után te­hát még nem lehet pontot tenni. Laval hazaérkezett Amerikából December első napjaiban ül össze az új jóvátételi konferencia Páris, november 2. Laval miniszterelnök ma délután 2 óra 6 perckor (párisi idő sze­rint) megérkezett a St. Lazare-pályaudvarra, ahol minisztertársain kívül nagy néptömeg várta. Laval egyenesen a belügyminiszté­riumba hajtatott. Az épület feljáratánál a hazatért miniszterelnököt nagy sokaság ová­cióval fogadta. A miniszterelnök délután négy órakor a köztársaság elnökét kereste fel. Hírlapírók előtt kifejezte azt a reményét, hogy amerikai útja nem volt céltalan. Egy órával Laval megérkezése előtt, délután egy órakor futott be az északi pályaudvarra a berlini expressz, amely Hloesch dr. párisi német nagykövetet hozta. Hoesch valószínűleg a keddi nap folyamán jelenik meg Laval miniszterelnök­nél, hogy megkezdje a tárgyalásokat a jóváté­teli kérdésben. Az Agence Rádió értesülése sze­rint Laval arra kéri majd a német nagykövetet, értesítse a német kormányt, hogy francia rész­ről szívesen vennék, ha Berlin véglegesen leszö­gezné, hogy mik a további szándékai a Young­­terv és a moratórum ügyében. Párisi politikai körökben azt hiszik, hogy Németország válasza egy kérvény lesz, amelyben a birodalom fizető­képességének újabb megvizsgálását kéri. Laval eleget tesz a kérésnek és konferenciára hívja majd össze a német jóvátételben érdekelt hite­lező államokat. A konferenciát valószínűleg Biarritzban tartják meg december első napjaiban. CSILLÁR LAMPART-CSILLÁR LAMPART-CSILL.'r 1 lampart 1 ez BUSH 1 nDBBB'C s i I!­á r­d­ e KAPHATÓ Erzsibe­ kfljút lú 1 r-77 Vörösmarty téri 1* (j Gergely u. 27 Sí Általános cázizzótény és et VlL.amosságt­űt 1 -4 József körút 88 - Váci u­. 27—29 i g; Barta és Társa 5 '.a A Podmaniczky u.29-Rákóczi út SO l i. Hodnar Jenő S 2 Vilmos csaszár út 60-Király u.24 * *5 Edinger Artúr és Társa *2 Petőfi Sándor u. 5 — r1 Enged Károly Vörösmarty u. 16 r— 1/1 Magyar Gáztzzófény Rt 1? Vilmos császár út 3 ' te fl­. Stern Sándor 2 Lipót körút 20 és 5 2 MAGYAR minden komoly csillár-üzletben › FÉM- ÉS LÁMPAARAJGYÁR R­T. S SVniSS-DrvdHvi BynisD-AUVdwvi ayniSD

Next