Ujság, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

KEDD, 1931 DECEMBER 1 ÚJSÁG hírlapok olyanok neveit is említették, akik őrizetbe nem kerültek. A nyomozó hatósá­gok szombaton és vasárnap folytatták a ki­hallgatásokat és úgy látszik, hogy a további nyomozás sikere érdekében a bűnügyről ér­demleges közlést még nem adhatnak ki. Ezért mellőzik az őrizetben lévők névsorá­nak kiadását is. De a hírlapi közlésekre vo­natkozóan felhatalmazták a Magyar Orszá­gos Tudósítót annak kijelentésére, hogy az őrizetbe vettek között Budaváry László, Francia-Kiss Mihály, Vaits nincsenek és nem is voltak. Nyomatékkal mutattak rá illeté­kes helyen arra is, hogy az előállítottak kö­zött — akiknek száma egyébként a negyve­net nem haladja meg — politikai tényezők vagy előkelő társadalmi nevek nem szere­pelnek. A német lapok a buda­pesti puccshírekről Berlin, november 30. Valamennyi lap szenzációs feltálalásban hozza a puccsról be­számoló budapesti jelentéseket. Már a lapok címfelirataiból látszik, hogy hogyan ítéli meg a berlini sajtó legnagyobb része a fan­tasztikus puccsterveket. A legtöbb lap „asztal­­társaságok összeesküvéséről", „üzleti puccs­­ról“, stb. í­ és csak néhány baloldali lap tu­lajdonít nagyobb jelentőséget a naiv kísérlet­nek. Ezek a lapok azt írják, hogy a kudarcba fulladt puccsot mindenki elítéli, ami azonban még nem bizonyítja, hogy ugyanígy történt volna, ha az akció véletlenül sikerült volna. Egy vivómester akarta elismertetni a külföldön a desperációk uralmát Az őrizetbe vett puccsisták között Tóth Fe­­renc vivómester is szerepel, akinek, hír sze­rint, az lett volna a feladata, hogy mint a desperációk uralmának külügyi főnöke, nyomban a puccs után külföldre utazzék s ott bizonyos politikai pártok protekciójával, elismertesse a hatalomhoz jutott társaság tag­jaiból alakult „kormányt" és az új rendszert. Ez az egyén lett volna a felelőtlen elemek fő­­diplomatája, természetesen megfelelő honorá­rium mellett. t Budaváry László nyilatkozata Budaváry László a „kékingesek" nevében hosszabb nyilatkozatot juttatott el szerkesztő­ségünkbe. A többi között ezt írja: „Igen kérem, kegyeskedjék alábbi soraimnak nagybecsű lapja legközelebbi számában helyet adni s minthogy a lelkiismeretes sajtó egyik legfontosabb feladata és törekvése az, hogy olvasóközönségét minden kérdésben az igaz­ságnak megfelelően, pontosan tájékoztassa, hi­szem, hogy Szerkesztő úr nem fog kérésem tel­jesítése elől elzárkózni. Minden lap bőségesen foglalkozott a rendőr­ség által szombaton leleplezett kalandos szer­vezkedés ügyével és a legtöbb lap — téves in­formációk alapján — említést tett a kékinge­­sekről is, úgy állítván be a dolgot, mintha az úgynevezett puccs­kísérlet szervezői a kékinge­­sek táborából kerültek volna ki Ez teljesen téves beállítás, minthogy a letar­tóztatott és kihallgatott szereplők között egyet- ­ Másfélezer páncélszekrény Ha komoly és előkelő nevek vagyis olyan nevek, amelyek valami politikai törekvést, programmot vagy elvet szimbolizálnak, se a letartóztatottak, se az igazolás céljából ki­­hallgatottak között nem szerepelnek, akkor nyilvánvaló, hogy a fészkelődés leleplezése nem úgynevezett puccsot taposott el, mert ezzel a szóval olyan erupciót szokás jelölni, amelynek a lávájában bizonyos ideálok tüze is forr. Akkor is, ha a fűtők és robbantók között olyanok is vannak, akik ennél a tűz­nél a maguk pecsenyéjét kívánják megsütni. Az emberiség történetének legszebb tüzei se tudtak fellobbanni anélkül, hogy ilyen ké­retlen társaság ne siessen melegedni köréjük. Műfajilag mindenesetre tisztább ügy, ami­kor ezek az elemek egészen maguk között maradnak és ahogy ők nem csempészik bele magukat a rajongók sokszor kótyagos és íté­­lettelen, de mégis jóhiszemű konspirációiba, közéjük se keveredik olyan, aki azt hiszi, hogy imádkozik, mikor részt vesz a ceremó­niáikban. Abból, ami idáig kiszivárgott, úgy látszik, hogy ha az érdekelt társaság vezető­tagjai annak idején egy politikai irány kül­telkein komitácsiskodtak is, ezúttal mente­sítették magukat minden politikai elfogult­ságtól. Programmjuk is csak odáig volt meg­fogalmazva, amíg némely birtokbavételek kellemes állapotába jutnak. Amíg megszáll­nak bizonyos épületeket, hivatalokat, intéz­ményeket és főként bizonyos — páncélszek­rényeket. A többi — már tudniillik a további teendőkről való döntés — a későbbi idő szá­mára volt fentartva, mert a többit egyelőre se nagyon fontosnak, se nagyon sürgősnek nem ítélték. De mindenesetre fontosnak és sürgősnek­­ érezték a páncélszekrényeket. Hír szerint­ másfélezer ilyen, részben bankokban, hiva­talokban és vállalatoknál, részben magán­lakásokban elhelyezett páncélszekrény volt az akció haditervében lajstromozva, amelyek haladéktalan megszállását a vezérkar a leg­sürgősebb mozdulatok első vonalába ik­tatta. Ilyen gyorsan végrehajtandó művelet­ről lévén szó, természetesnek kell venni, hogy pontos jegyzék készült az ac­élkasszák tartózkodási helyéről, talán a méretről és a zárak szerkezetéről is, hogy mindenütt meg­felelő szaktudás vagy speciális hozzáértés álljon a rohamcsapat rendelkezésére. Fel kell tenni azt is, hogy bár egyébként az ak­ció valami pedánsul gondos előkészítésére valló adatok — legalább egyelőre — nem jutottak köztudomásra, legalább ezen a té­ren történtek intézkedések. Nem bízhatták a pillanat ihletésére azt, amihez nyilván­valóan bizonyos műszaki tudás is szük­séges. Odáig, ahol ez a műszaki tudás levizsgáz­hatott volna, hála a rendőrség éberségének, a dolog nem jutott. De a másfélezer Wert­­heim-kasszáról szóló részlet eszébe juttatja az embernek — a Wertheim­-kasszát e bú­tordarab sorsának azokban a vonatkozásai­ban, amelyekről az akció előmunkálataiban szó nem esett. Mit csinálnak ma a pénznek ezek a tömörfalu várkastélyai, amelyek oly karakterisztikus tartozékai lettek a megálla­podott jólét berendezésének, mint a neves mesterektől való portrék a jobb családok otthonának? Hogy élik most világukat a páncélszekrények? Nem azokra gondolok, amelyeket a hivatá­suk többé-kevésbé a nyilvánosság szeme elé helyezett. A bankok és az üzletek kasszáiról. Ezeknek tudjuk a sorsát. Tudjuk, hogy egy ujjal se szaporodnak addig, amíg száz, pul­tokkal, íróasztalokkal és más berendezési tárgyakkal együtt azoknak a jóembereknek a pincéibe kerül, akik kizárólag árveréseken, mint legtöbbet ígérők szerzik be raktáruk készletét. Nem gondolnám, hogy ott is ez lenne a legkapósabb és legkönnyebben el­adható portékájuk. Hogy hányan állították le, adták el vagy raktározták garázsba az autójukat, erről ol­vastunk már statisztikát. Fel lehet tenni, hogy aki az autóját akár a benzinadó miatt, akár enélkül is, feleslegesnek minősítette, a Wertheim-kasszáját se érzi többé elemien és nélkülözhetetlenül szükségesnek. A páncél­szekrénygyárosok, emlékezetem szerint, még nem tartottak gyűlést, hogy a panaszaik kol­lektív elsírásával könnyítsék meg a szívüket. Hogy ilyen panaszaik egyáltalában ne lenné­nek, azt csak szeretném elhinni, de nem tu­dom. Valószínű­bbnek tartom, hogy­­ csak nem teszik. Kemény emberek és a könnyei­ket is acélszekrénybe zárják, amelyeket a legkegyetlenebb gazdasági viszonyok ereje se tud feltörni. Egy statisztika arró­l,­­ hány páncélkassza hagyta el ezekben a mérsékelten áldott esz­tendőkben a meghitt sarkot, amelyben már generációk óta állt vagy úgy telepedett meg, hogy generációkon keresztül fog ál­lani, bizo­nyára nem lenne érdektelen. Attól tartok, még kevésbé lenne örvendetes vagy vigasz­taló. A minapában olvastam egy újsághírt arról, hogy Celldömöllkön valaki öt tehenet vásárolt száz pengőért. Bizonyosan kiéhezett, sovány tehenek voltak. De ma nemcsak a te­henek koplalnak. El kell hinni, hogy pán­célszekrények is állanak üresen, kopár gyo­morral és minden kilátása nélkül annak, hogy a gazdájuk belátható időn belül meg­tölthetné a bendőjüket. Hacsak az adóintése­ket és a hatos meg a harminchárm­as bizott­ság jelentéseit nem zárja beléjük, hogy a peches betörőket a guta üsse meg a méreg­től, mikor négyórai verejtékes munka után kimarkolják a zsákmányukat. De ilyen rizikóra ma már a banditák se vállalkoznak. Inkább fényes délben, de csak ott kísérleteznek, ahol nyitva áll a pénz áres kasszája ,és látni lehet, hogy van benne va­lami. Szigata ROVAT. A hozzászólás rövidségével akarjuk leszál­lítani a tudósítás bőségének jelentőségeit. Együgyű és fantaszta éretlenek tervelgetése az egész. Le kell szerelni az ellenvetést: ha olyan semmiség, mért foglalkoznak annyit vele? Hát azért, amiért az álarcos bank­rablók dolgával is foglalkoztak, holott iga­zán nem jelentették Chicago bevonulását Magyarországba. Az éretlenség és politikai jelentéktelenség mellett mégis érdekes, hogy a desperációk fejében manapság ilyen tervek motoszkálnak s elvégre nem éppen a leg­­bölcsebb és legbecsületesebb emberek szok­tak összeesküvésre és szervezett fosztoga­tásra vetemedni. A jelentősége politikai­lag semmi. A szenzációs volta ellenben újságolvasás szempontjából elég nagy, mert nem mindennapi. Jelentősek az ilyen esetek csak akkor lesznek, ha gyakoriságuknál fogva megszűnnek szenzációsak lenni. ★ Hogy 1920-as munkanélküliek ismét fel­bukkannak, nem jelenti az 1920-as idők visszatértét. Sőt ellenkezőleg. Hiszen kisült, hogy ami akkor lehetett, ma nem lehet. Hogy akik akkor fedezték a kilengéseket, most azok ellen irányulnak. Az 1920-asok hihették, hogy idejük visszatért, de min­denki más meggyőződhetett, hogy nem tér­hetnek vissza. Ma más bajok vannak, mik mellett az akkoriak számára nem marad hely. Ma tudomásul kell venni, hogy a jobb­oldali kilengéseknek is elszánt ellensége a kormány és a hatóság. Az egyetlen érdem, amire a tízéves múlt hivatkozik, a rend helyreállítása. S kisülne, hogy ezt sem állí­tották helyre? Meg lehet bízni, hogy ez el­len mindenre készek. Lehetséges, hogy a harminchármas bizott­ság üléseiről szí­vdobogás nélkül olvasha­tunk. Megörvendeztet ez a bizottság azzal, hogy ülései ezentú­l unalmasak lesznek? Ó, áldott unalom ! Kerületi kapitányságok, főszolgabírói járások, adóemelések és fizetés­­redukálások helyett. Sok, sok ilyen ülést kí­vánunk, lehetőleg csupa ilyen ülést ! len egy sincs, aki a kékinges-szervezet tagja volna, vagy ahhoz bármit néma köze is lenne. A kékinges-tábor tulajdonképpen nem más, mint egy politikai párt, amelyet én alakítottam még 1923-ban. A párt neve Magyar Nemzeti Párt, melynek vezetősége a kék ing használatát és a jelvény viselését a múlt év őszén azért tette kötelezővé tagjai számára, hogy egymásra ismerjünk és nyíltan megváltjuk hovatartozan­­dóságunkat. Nemrégiben Kecskemét környékéről levelet kaptam, melyben egy római katolikus pap­barátom arra hívta fel a figyelmemet, hogy a kecskeméti tanyák között kék ingben járó egyé­nek forradalomra szervezőit a tudatlan népet. Én akkor megírtam a barátomnak, hogy azok a kék ingbe öltözött szervezők szélhámosok, akik visszaélnek az egyszerű nép hiszékenysé­gével és a kék ingesek nevével. Most aztán ki­derült a rejtély. A letartóztatottak között állító­lag vannak kék ingbe bújt egyének is, akik — ha magukat kékingeseknek nevezik — nem egyebek, mint kalandorok és szélhámosok. Az én kékinges-táborom minden tagja olyan iga­zolvánnyal van ellátva, amelyet sajátkezűleg ír­tam alá. Bátran kijelentem, hogy ha az elfogot­tak között csak egynél is találnak ilyen igazol­ványt, úgy hajlandó vagyok ennek minden kon­zekvenciáját vállalni." Prónay Pál nem járt Népszava szerkesztő­ségében A hétfő délutáni lapokban az a hír jelent meg, hogy Brónay Pál megjelent a Népszava szerkesztőségében és ott a puccsal kapcsolat­ban politikai kijelentéseket tett. A Népszava szerkesztősége megállapítja, hogy Prónay Pál és a Népszava között soha semmiféle kapcso­lat nem volt és a Népszava szerkesztőségében Prónay Pál nem járt. A félreértés nyilván­­valóan onnan származik, hogy az egyik hét­fői reggeli lap a Világosság-nyomdában ké­szül és Prónay Pá. a vasárnap folyamán en­nél a lapnál tehetett látogatást. Kedden a képviselőház ülésén is szóba kerül a puccskísérlet ügye A puccskísérlet ügye kedden a képviselő­házban is szóba fog kerülni. Értesülésünk szerint Farkas Tibor és Pakots József napi­rend előtt kívánnak felszólalni és kérdést in­téznek a kormányhoz mindazokra a szem­pontokra nézve, amik­ közérdekből a nyil­vánosság elé kívánkoznak. Györki Imre dr. szociáldemokrata képviselő — aki legutóbb egyik interpellációjában már rámutatott egy szélsőjobboldali szervezkedésre — a minisz­terelnök expozéja és a bizottsági jelentések felett folyó vita során ugyancsak a keddi ülésen keres alkalmat arra, hogy kifejtse a szociáldemokrata párt álláspontját a leleple­zett puccskísérlettel kapcsolatban. A kor­mány nevében előreláthatóan vitéz Keresz­­tes-Fischer Ferenc belügyminiszter fog vála­szolni a felszólalásokra. ­TGcimma­­i Convpress eredeti pöstyéri iszapborogatás, házikúra céljaira,rheuma, ischias stb. ellen. Rend­kívül gazdaságos, miután 30-szor alkalmazható. Kérdezze meg orvosát kapható gyógy­szertárakban. Felvilágosítás, tőlerakat: Pilstyén fürdő­­­roda Budapest, Károly-körút 8. a II. em. 6-Telefon József 453—82 Megszüntetik az ötkerületi rendőrkapitányságot A 33-as bizottság hétfői ülésén a puccskísérlet­tel kapcsolatos felszólalások után — amiről la­punk más helyén közlünk tudósítást — Teleszky János szintén napirend előtt kért szót s felemlí­tette, hogy értesülése szerint a népjóléti minisz­térium még nem utalta ki az e hónapban esedé­kes hadikölcsönsegélyeket. Kérte a kormányt, intézkedjék, hogy az e célra szükséges összeg a népjóléti minisztérium rendelkezésére álljon. Schandl Károly elnök kijelentette, hogy a fel­szólalást az illetékes miniszterek tudomására hozza. Majd áttértek a napirendre. Temesváry Imre előadó ismertette a rendőrség szervezeti válto­zásairól szóló rendelet-tervezetet, amelynek lé­nyeg az, hogy a háború utáni évekbeli másod­fokú hatóságként rendszeresített ötödik kerületi rendőrkapitányságot megszüntetik és ezek he­lyett a budapesti rendőrfőkapitányság fogja ugyanezt a hatáskört gyakorolni. Ezzel együtte­sen 200.000 pengő évi megtakarítás áll elő. Orffy Imre örömét fejezte ki azon, hogy a racionalizálás és intézményleépítés munkája végre megindul. Szterényi József báró szerint nem kívánatos a rendőrség és csendőrség személyzeti létszámá­nak csökkentése. Egyébként ő is elfogadta a rendeletet. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter válaszában kiemelte, hogy a rendőrőrsze­mélyzet apasztásáról szó sem lehet, sőt a köz­­biztonsági szervekre háruló nagy feladatok miatt a jövőben is az eddigi létszám fentartására van szükség. A főkapitányságok összevonásával azonban a fogalmazói létszámnak bizonyos re­dukciója fog bekövetkezni, ami természetesen nem fogja érinteni a közbiztonsági szolgálat ér­dekeit. Ezután a bizottság elfogadta a tervezetet. Áttértek az egyes főszolgabírói járások és szolgabírói kirendeltségek megszüntetéséről és a járásorvosi feladatkör ellátásának rendezéséről szóló rendelettervezet tárgyalására Temesváry előadó ismertette a rendeletet, amelynek lényege az, hogy az ország jelenlegi 151 járásából a la­kosság, a községek és jegyzőségek számának figyelembevételével öt járás és három ,­­Igabirói kirendeltség megszűnik. Ezzel kapcsolatosan a járási tisztiorvosok létszámát is csökkentik, illetőleg a tervezet a jövőre nézve úgy intézke­dik, hogy a járási tisztiorvosok hatáskörét fize­tési osztályba nem sorozott járási orvosok fog­ják ellátni, s ezért évi 1200 pengő tiszteletdíjat és 1200 pengő utiátalányt fognak kapni. Az ál­lások megszüntetésével felszabaduló tisztviselők­­ről a rendelet úgy intézkedik, hogy a főszolga­­bíróságoknál a főispán a legközelebbi időben ugyanabban a vármegyében megüresedő főszol­gabírói állásra beoszthatja az illetőt, a felszaba­duló járásorvosokat pedig az ugyanabban a vár­megyében megüresedő járásorvosi, vagy községi orvosi, illetve körorvosi állásra véglegesen elhe­lyezheti. Az öt járás és három szolgabírói kiren­deltség megszüntetése 90.400 pengőt jelentene. A járásorvosoknál tervezett átszervezéssel a meg­takarítás 222.000 pengőre rúgna. Kállay Tibor azt a kérdést vetette fel, nincs-e lehetősége továbbmenő intézkedéseknek a járás­­ok összevonása terén? — A kormánynak — mondotta — a népszövetséghez intézett átirata szerint igen messzemenő megtakarításokat kell tennie és ezt az ígéretet feltétlenül be kell tar­tani. Betartani azonban csak úgy lehet, ha a szervezeti változtatások jelentősek lesznek. Szük­séges, hogy a csonka vármegyék kérdését is megfontolás tárgyává tegyék. A jogfolytonossá­got mindenesetre fenn kell tartani és a tradíciót meg kell óvni, de ez nem, jelentheti azt, hogy több alkalmazottat tartsunk, mint a­mennyi fel­tétlenül szükséges a vármegyei adminisztráció céljaira. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter kijelentette, hogy felfogása szerint vannak még az országban olyan járások amelyek össze­vonhatók lennének. Ennek kezdeményezése azonban a vármegyék feladata és reméli, hogy a vármegyék e tekintetben meg is teszik a taka­rékossági szempontból szükséges intézkedéseket. A vármegyék területeihez elvben nem kíván hozzányúlni, de szükségesnek látja egyes kis csonkavármegyék további ideiglenes összevo­nását. A bizottság elfogadta ezt a rendelettervezetet is és ezzel az ülés véget ért. 3 Mf­SZM Dorottya­ utca 3. szám finom oridí­jatcikketen­ a karácsonyi n­ásár rendkívül leszállított árakon kezdetet vett.

Next