Ujság, 1932. április (8. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
PÉNTEK, 1932 ÁPRILIS 1 ÚJSÁG: „ Államosítani is biztosító intézeteket" Súlyos kritika a Ház ülésén a biztosítók üzletviteléről. Andaházy-Kasnya Béla szerint a biztosító intézetek évenként huszonöt millió pengős nemzeti ajándékot kapnak Az Újságnak a biztosítóintézetekkel kapcsolatban közölt cikkei és a közleményekben felsorakoztatott adatok érthető visszhangot keltettek nemcsak az érdekelt társadalmi rétegek körében, hanem a politikai világban is. Nagyrészt ez a magyarázata annak is, hogy a képviselő-ház húsvét utáni első ülésén a képviselők nagy érdeklődéssel fogadták Andaházy Kasnya Béla felszólalását, aki jelentős részben az Újság adatai alapján élesen rávilágított a biztosítóintézetek üzletvitelére s ezzel kapcsolatos számos visszásságra. Andaházy-Kasnya Béla napirend előtti felszólalásában ezt fejtegette: — Mint köztudomású, az életbiztosítási valorizáció az 1928:11. t.-c.-ben rendeztetett, mégpedig úgy, hogy az 1921 december 81-ig kötött biztosítások 1935-ben valorizáltatnak 5% erejéig. Elsősorban kifogás tárgyává teszem, hogy akkor a valorizálást ilyen alacsony mértékben állapították meg, másodsorban azonban sokkal nagyobb súlyt helyezek arra, hogy ennek az összegnek kifizetése ne 1935-ben, hanem már most, azonnal kezdessék meg. Az életbiztosítási valorizációra 2%-os kifejezett céladó útján eddig több mint hét millió pengő gyűlt össze. Ez az összeg minden további nélkül felhasználható lenne. Arra kérem a pénzügyminisztert, hogy ne tezaurálja és ne raktározza el továbbra is ezt a hétmillió pengőt, hanem nyújtson módot arra, hogy ez a hétmillió pengő az érdekelteknek azonnal kifizettessék. Hogyan jött létre az ötszázalékos valorizáció . Van azonban ennek a kérdésnek egy sokkal súlyosabb része is, mégpedig az, hogy milyen körülmények között jött létre az 5%-os valorizáció. Állítom, hogy ez az 5%-os valorizáció megtévesztés és hamis adatok útján rendeztetett. Bod János akkori pénzügyminiszter úr ezt a kérdést a BIOSz referenciája útján úgy állapította meg, hogy tekintetbe vette, hogy ők 563.000 igényjogosultról beszéltek, amivel kapcsolatban a kollaudált összeg 61 millió pengőt tett ki, tehát egy olyan összeget, amely a biztosítóintézeteket — szerintük — ruinálta volna. A tényállás azonban az, hogy ezek az adatok nem helytállóak, nem voltak megfelelőek, mert tulajdonképen 161.280 igénylő volt... Idám Ferenc: Ügyészt kérünk, ha ez így van! Andaházy-Kasnya Béla: ...és az összeg csak 16.556.000 pengőt tett ki. Szóval a pénzügyminiszter urat megtévesztették és hamis adatok alapján állapította meg akkor a valorizációt. Egészen félreérthetetlen módon bizonyítja a mostani kalkuláció, hogy 30%-át sem teszi ki az akkor előadott számoknak, illetve összegeknek a ténylegesen előálló adatok nagysága. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) — De ezek után még egyet kell kérdeznem: micsoda előnyöket élveznek Magyarországon a biztosítóintézetek, amelyek tulajdonképen mind külföldi biztosítóintézetek. (Úgy van! Úgy van! — balfelől.) Tudni kell, hogy Magyarországon a biztosítóintézetek 80%-a idegen. Lázár Miklós: Körzetben vannak! Andaházy-Kasnya Béla: Amelyek pedig nem idegenek, azok viszontbiztosítás útján tulajdonképpen nem mások, mint ügynökei az idegen biztosítóknak. Mi nem csinálunk mást, mint külföldi biztosító társaságokat alimentálunk és ezzel elképzelhetetlen módon rontjuk kereskedelmi mérlegünket és mozdítjuk elő annak passzivitását. Fiain Ferenc: Államosítani a biztosító Intézetekett A kis sikerek és a százezer dolláros tételek szerűen fumigálják és ezen a címen felmondanak minden olyan biztosítást, amelyet eddig már éveken át fizettek? Kállay Tamás: Ez így van szó szerinti A magam példájából tudom, hogy ez így van. Államosítást Andaházy-Kasnya Béla: Bár ezek a biztosító intézetek évenként 25 millió pengős nemzeti ajándékot élveznek indokolatlanul, mégis most azon törik a fejüket, hogy száz százalékkal emeljék a díjtételeket (Zaj.) Ulain Ferenc: Államosítani! Andaházy-Kasnya Béla: Én azt kérem a miniszterelnök úrtól — miután tudom, hogy benne megvan a jószándék és tudom, hogy a legjobb intenciók vezetik — ne rettenjen vissza szükség esetén a biztosító intézetek államosításától. (Helyeslés balfelül.) Ne rettenjen vissza éltől és Mussolinitól necsak a fekete inget vegyék át, hanem a helyes, okos cselekedeteket is. Mussolini megtette azt, hogy nem engedett semilyen viszontbiztosítást az olasz biztosítóknak. Az olasz biztosítóknak az olasz állam a viszontbiztosítójuk és ezáltal a matematikailag biztosított 40%.-os biztos haszonnak a részese. — Uraim, arra kérem önöket, nézzék meg, hova mennek ennek az olasz állami biztosító intézetnek a tételei, nézzék meg, hogy egy esztendő alatt 2.800.000.000 lírát fordítottak a biztosítási díjtételekből talajjavításra, beruházásokra, útépítésre, erdőirtásra és egyéb hasznos befektetések költségeire. Ez igazolja, hogy a biztosítás milyen üzlet és hogy ez a kérdés megérett arra, hogy az állam kezébe vegye, de semmiesetre sem bizonyítja azt, hogy a biztosító intézetek itt Magyarországon gyarmati politikát folytassanak. Régi kabinet... A gyermek írta Wallesz Jenő Komor arcú, magukba rogyott asszonyok ültek az asztal mellett. A szoba olyan csupaárnyék volt, mint valami szénpince, amelyet elsötétítenek a fekete szénkupacok. Sűrű, gyászos szomorúság lapult meg a szobában és diadalmasan terpeszkedett szét, mintha önálló életet élő lény lett volna. Az asszonyok maguk elé meredtek és hallgattak. Az ablaknál tenyerébe sülyesztett arccal ült a gyászoló anya. Két napja, hogy kórházban meghalt a férjes lánya. Életet adott egy gyermeknek és pár nap múlva kilehelte lelkét. És az anya két nap óta görnyedezik a karosszékben és jajgat és siránkozik. Néha tombol és őrjöng, szidja a világot, az embereket és rokonokat. Most azokba rúg nagyokat, akik az asztal mellett gunnyasztanak. Senki sem védekezik, hagyják, hogy a rokonuk kitombolja magát. Olyan megadással tűrnek mindent, mintha csak azért lennének ott, hogy magukra szabadítsák az anya fájdalmait. Feláldozzák magukat, hogy az anya szenvedéseit enyhítsék. Napjában egyszer-kétszer hazamennek, de aztán megint visszajönnek. Egy-kettő azonban mindig ott marad. Inspekciót tartanak, hogy mindig legyen valaki, akit az anya fájdalmával megostromolhat. , Alkonyatkor új rokon érkezett. Amikor benyitott a szobába, a sötét árnyékok mintha megriadtak volna. A szoba kissé megvilágosodott, a szomorúság fellélegzett. Tavaszi kalap, finom bunda, selyemharisnya, rúzs és púder, ondolált haj, manikűrözött és színesre festett körmök helyet kértek maguknak a szegényes szobában. A nő könnyed lépésekben libbent az ablakhoz és lehajolt az anyához. Meg akarta őt ölelni, de az anya tiltakozón emelte maga elé a kezét. Andaházy-Kasnya Béla: Az infláció idején a biztosító intézetek kaptak egy speciális jogot, azt, hogy a díjtételekhez 50%-ot volt joguk hozzászámítani azon a címen, hogy esett a pénz értéke és a tisztviselők fizetése igen jelentékeny összegbe kerül, amelyet a régi díjtételek nem fedeznének. Azóta régen áttértünk a pengőszámításra és az igen t. kormány nem vette észre, hogy ők még mindig számítják az 50% pótlékot. (Zaj.) Ez az összeg nem kevesebb, mint 25 milliópengős nemzeti ajándékot jelent évente a biztosító intézeteknek. (Zaj.) Ebből az egész összegből az, ami az állam pénztárában maradt, 4 és fél százalék állami illeték, a többi pedig a biztosító intézetek tulajdonában marad. Hegymegi-Kiss Pál: Bod János volt miniszter úrnak is kötelessége felelni ezért. Andaházy-Kasnya Béla: Meg kell kérdeznem a miniszterelnök urat, hogy a devizarendelet miért nem vonatkozik a biztosító intézetekre is? Köztudomású, hogy amikor itt kis sikereket megfognak száz- és kétszázdolláros tételekkel, ugyanakkor a biztosítók százezerdolláros tételeket minden további nélkül kivisznek, illetve álkönyvelnek. Kállay Tamás: Ez így van! Andaházy-Kasnya Béla: Arról nem is beszélek, hogy a biztosító intézetek ma, amikor senki sem igényelhet díjtétel-fizetés címén a Nemzeti Banknál valutát, egyszerűen felmondják és megtagadják a már érvényben levő biztosításokat azon a címen, hogy az illetők nem tettek eleget vállalt kötelezettségüknek. Hol az ügyész s miért nem veszi észre, hogy transzfermoratóriumot és devizarendeletet a biztosító intézetek egyszerűen nem veszik tudomásul, egy— A kórházból jövök, Anna néni, megnéztem a csöppséget. Anna néni nem válaszolt, csak elfordította a fejét. — Tudom, hogy nem szeret, Anna néni, de én mégis eljöttem. Segíteni akarnék magán, ha ugyan elfogadja az én segítségemet. — Nem fogadok el tőled semmit. És ha a kedvem szerint akarsz celekedni, hagyj magamra ... A szoba máris büdös tőled ... Parfümösen jöttél és magaddal hoztad minden piszkodat... Te akarsz rajtam segíteni? Hát mit képzelsz te rólam... Engem nem puhit meg a szegénység, meg a fájdalom"... Hogy én elfogadjak tőled valamit?! Te nem ismersz engem, de én ismerlek téged ... Eredj ... — Anna néni, magának igaza van. Én nem is úgy jöttem, mintha számoltam volna a maga szomorú helyzetével, hogy most itt az alkalom, megnyerni a maga szeretetét. Ne szeressen engem... Én tudom, hogy nem érdemiek szeretetet. Maga tisztességes aszszony és sokat tart a tisztességére és maga azt hiszi, hogy a tisztességének a veresége lenne, ha maga ellágyulna attól, hogy én jó vagyok ... Nem, egy tisztességtelen asszony nem lehet jó. És egy tisztességes asszony nem adhat alkalmat egy olyanféle nőnek, amilyen én vagyok, egy jóságos cselekedetre. De most nem magáról van szó, hanem a leányáról, akit tisztességesen kell eltemetni... Anna néni, engedje meg, hogy az Irén temetéséről én gondoskodjam.• Te akarsz Irén temetéséről gondoskodni? Az Irén élete ragyog a tisztaságtól. Tiszta szerelem volt a csókjai ölelése, hűséggel ragaszkodott az urához és tiszta szerelemben fogant a gyermek élete, aki a gyermekotthonban fekszik anyátlan árván ... És te akarsz belemarkolni ennek a fiatal aszszonynak a tragikumába? Ha még lenne benned egy szemernyi tisztesség, szerényen félreállnál és a közelében se mutatkoznál. — Engem maga nem tud megbántani. Én sokkal több rosszat tudok magamról, mint Anna néni. Én szennyes és aljas vagyok ... — Ki az, aki ezt előmozdítja, ki áll a biztosítók élén, aki ezt lehetővé teszi, illetőleg keresztülviszi? Ha megnézem a biztosító intézetek igazgatóit, akkor nem egynél egy egész régi kabinetet találok. Igazgatóságában benne van Berzeviczy Albert, Harkányi János báró, Teleszky János, Zichy János gróf, Popovics Sándor stb., régi kitűnőségek, egy egész régi kabinet. (Zaj.) — Mielőtt a kormány az életbiztositások 5%-os valorizációjának kérdését rendezte, a biztosítók ettől a gondolattól is annyira megrémültek, hogy huszonegy intézet akkor önként, saját hatáskörében 10—15%-os azonnali valorizációt ajánlott fel. Mindezek ellenére, amikor a biztosítók önmaguk felajánlották, hogy 10— 15% erejéig rögtön kielégítik az igénylésre váró feleket, akkor felülről, felső nyomásra visszavonatták velük ezt az ajánlatot s azután keresztül-De nézze, Anna néni, akik itt ülnek és akik még odahaza vannak, azok mind nagyon tisztességesek, de egy fillérjük sincs. — Inkább egy fillér nélkül lenni, mint úgy élni, ahogyan te élsz. — Talán igaza van, Anna néni.. . De most nem az igazság a fontos... Az Irén temetéséről kell gondoskodni és ha megengedné ... — Az Irén is szegény volt. És aki szegényen élt, legyen szegény a halálában is. Hogy a te pénzedből öltöztessék őt fel? És a te pénzeden vásárolt virágok legyenek a koporsóján ... Eredj innen. — Jól van, Anna néni, nem erőltetem tovább a dolgot... De egyet talán mégis megenged... Az előbb mondtam, hogy megnéztem a kis porontyot, a maga egyetlen unokáját a gyermekotthonban ... Anna néni, én magamhoz venném a gyermeket... Dajkát fogadnék melléje és ha valamikor úgy akarja Anna néni, visszaveheti tőlem. — Aljas vagy és szemérmetlen vagy. Az ajánlatod olyan, hogy megérdemelnéd, hogy most mindjárt kirúgjalak ... Ugye, szeretnéd az unokámmal lemosni magadról a bűnöket? — Istenem, és ha csakugyan azt akarnám ... Egy tizennégynapos gyermek idegen kezek közt ténfereg. Egy ilyen csöppségnek ápolás kell... És szeretet... Engedje Anna néni, hogy megmentsem az unokáját. — Te csakugyan megmentenéd... Az lenne belőle, ami te vagy. — Ez nem biztos... De bizonyos, hogy itt, maga mellett, vagy valamelyik szegény rokonnál, elpusztul. És ha megmarad, olyan szegény, szomorú, elkeseredett, irigykedő és harapós lesz, mint maguk valamennyien. Gyűlölettel néz majd mindenkire, akinek jobb lakása, szebb ruhája, fényesebb cipője van, mint neki... Én nem gyűlölök senkit... És ha nem is vagyok tisztességes, de jó vagyok. Én mindenkit szerethetek, mert nem kell a másokét magamnak kívánni... fejfájásnál, valamint álmatlanság esetén a Togal tabletták jól halnak. — Kér* dezze meg orvosát. Minden gyógyszer* tárban kapható. — Ára: P 180. Anna néni, engedje, hogy megmentsem a gyereket ... Láttam őt, nagyon vézna és oly elhagyottan fekszik ágyacskájában. — A világ leköpne, ha rábbiznám. — De a gyermeke megmaradna... És mit jelent ehhez képest, hogy a világ leköpi... Egy unoka élete megér ekkora áldozatot... És ki tudja, nem gondol-e még rosszabbat magáról a világ, ha megtudja, hogy a gyermeket meg lehetett volna menteni, de maga veszni hagyta. — A világ a tisztességesek pártján valn mindig. — A világ, a világ... Hát az élet nem számít, az élet magánál semmi? — Eredj, mondtam már, hogy hordd el magad. Ezt már úgy ordította, mintha nem bízott volna magában, hogy elég ereje lesz ellentállni a húga kérésének. Kórházi szolga nyílott be és levelet adott át a gyászoló anyának. — Meghalt a gyerek is — nyögte az anya és hátrahanyatlott a székben, de pár pillanat múlva keményen és dacosan kiegyenesedett és megragadta húgának a karját. — Te tudtad, amikor idejöttél, hogy a gyerek már halott... Ugye, tudtad?— Igen, tudtam. — És nem szóltál. — Bocsásson meg... Ne ítéljen el a ravaszságomért ... Hallani akartam, hogy rombizza a gyermeket... Kellett nekem a maga bizalma ... Szükségem volt a tisztesség illúziójára és ezt maga megszerezhette volna. Anna néni tétován nézett a padlóra és maga feledten nyögte: — Ha a szolga még egy percet késik, megtántorodtam volna és már a tiéd lett volna a tisztesség illúziója. De a szolga idejében jött, amikor még erős voltam ... Eredj ... Az elegánsan öltözött nő lehajolt Anna néni kezéhez és megcsókolta. — Köszönöm, Anna néni... vitték az 5%-os valorizációt (Zaj.) Ez csak az életágra vonatkozik. De nézzük m meg a kárágat is. A kárág a biztosítások fajtájában egy egészen speciális előnyt élvez. A kárágban ebben a pillanatban több mint négyszázezer per van folyamatban a biztosítottak és a biztosító intézetek között. Itt valami betegségnek kell lennie, ha négyszázezer per van folyamatban. Ez azt jelenti, hogy az egyik helyen, amikor a felek a gazdasági lehetetlenülés következtében nem bírják fizetni a díjtételeket, a biztosító intézetek perelik őket; a másik helyen pedig a már kárvallott fél soha nem tud a biztosítási összegnek jogos tulajdonába lépni, mert a biztosítók minden esetben kifogásolják és annak folytán, hogy matematikailag kiszámítják, hogy a kényszerhelyzetbe került szegény fél kénytelen egyezséget kötni, újabb 31%-os tiszta haszonhoz jutnak. Amikor a biztosító intézetek a szegénységre, ennek a kiuzsorázott, tehetetlen rétegnek mostani helyzetére bazírozzák a további 34%-os üzleti hasznot, ott megszűnt minden lehetőség megszűnt minden erkölcsi bázis abban a tekintetben, hogy ezek a biztosító intézetek olyan előnyöket élvezhessenek a kormánytól, amilyeneket ez időszerint is élveznek. A magyar zsebek — kevesen tudják, hogy az 50 százalékos surplus mellett, amelyet mindenki fizet ebben az országban, csak a gazda kivétel, mert a gazda 60%-ot fizet. Ez csak ott lehetséges, ahol az egészen speciális biztositó érdekeket és nem az országos érdekeket szolgálják. — Soha lelkiismeretlenekből magyar zsebekben még nem turkált senki, miint a magyar kormány, amikor a biztositottak pénzeiről lemondott. (Elnöki figyelmeztetés.) — Feltétlenül kérnem kell a pénzügyminiszter urat, a legerélyesebben hasson oda, hogy végre Magyarországon gyarmati politikát külföldi biztosító intézetek ne folytathassanak, hogy itt a biztosítottak érdekei megvédessenek, hogy itt a gazdák azon a címen, hogy gazdák, tíz százalékkal több díjtételt ne fizessenek. A biztosító Intézet a leginternazionálisabb üzlet a világon, mert az egész Európa területén lévő biztosító intézetek a viszontbiztosítás és a kartel révén tulajdonképen egyet jelentenek. Nálunk a viszontbiztosítás egy fillérjükbe sem kerül, vagy legalább is lényegtelen összegbe és ezzel szemben óriási összegek mennek biztosítási díjtételekből külföldre Itt nagy intézetek ügynöki jutalékokból házakat, ingatlanokat vesznek. Köztudomású, hogy ama kötelezettségüknek, hogy fix kamatozású papírokban tartsák tőkéjüket, csak igen kis hányadban tesznek eleget. 107 törvényhozó a biztosítóknál . És most még egyet: 2%-os céladót vetettek ki, amelyből összegyűjtik a valorizációt. Szóval ez azt jelenti, hogy nem a biztosítók fizetik a valorizációt, hanem a biztosítottak fizetik önmaguknak. Amikor érthetetlen módon súlyos erkölcsi obligót vállalt a biztosító intézetekkel szemben a magyar állam, akkor azt kell kér- Csúzos és idegfájdalmaknál.