Ujság, 1932. április (8. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

PÉNTEK, 1932 ÁPRILIS 1 ÚJSÁG: „ Államosítani is biztosító intézeteket­" Súlyos kritika a Ház ülésén a biztosítók üzletviteléről. Andaházy-Kasnya Béla szerint a biztosító intézetek éven­ként huszonöt millió pengős nemzeti ajándékot kapnak Az Újság­nak a biztosítóintézetekkel kapcso­latban közölt cikkei és a közleményekben fel­sorakoztatott adatok érthető visszhangot keltet­tek nemcsak az érdekelt társadalmi rétegek kö­rében, hanem a politikai világban is. Nagyrészt ez a magyarázata annak is, hogy a képviselő-­­ház húsvét utáni első ülésén a képviselők nagy érdeklődéssel fogadták Andaházy Kasnya Béla felszólalását, aki jelentős részben az Újság adatai alapján élesen rávilágított a biztosító­intézetek üzletvitelére s ezzel kapcsolatos szá­mos visszásságra. Andaházy-Kasnya Béla napirend előtti felszó­lalásában ezt fejtegette: — Mint köztudomású, az életbiztosítási valo­rizáció az 1928:11. t.-c.-ben rendeztetett, még­pedig úgy, hogy az 1921 december 81-ig kötött biztosítások 1935-ben valorizáltatnak 5% ere­jéig. Elsősorban kifogás tárgyává teszem, hogy akkor a valorizálást ilyen alacsony mértékben állapították meg, másodsorban azonban sokkal nagyobb súlyt helyezek arra, hogy ennek az összegnek kifizetése ne 1935-ben, hanem már most, azonnal kezdessék meg.­­ Az életbiztosítási valorizációra 2%-os kifejezett céladó útján eddig több mint hét millió pengő gyűlt össze. Ez az összeg minden további nélkül felhasznál­ható lenne. Arra kérem a pénzügyminisztert, hogy ne tezaurálja és ne raktározza el továbbra is ezt a hétmillió pengőt, hanem nyújtson mó­dot arra, hogy ez a hétmillió pengő az érdekel­teknek azonnal kifizettessék. Hogyan jött létre az ötszázalékos valo­rizáció . Van azonban ennek a kérdésnek egy sok­kal súlyosabb része is, még­pedig az, hogy mi­lyen körülmények között jött létre az 5%-os valorizáció. Állítom, hogy ez az 5%-os valorizáció meg­tévesztés és hamis adatok útján rendezte­tett. Bod János akkori pénzügyminiszter úr ezt a kérdést a BIOSz referenciája útján úgy állapí­totta meg, hogy tekintetbe vette, hogy ők 563.000 igényjogosultról beszéltek, amivel kap­csolatban a kollaudált összeg 61 millió pengőt tett ki, tehát egy olyan összeget, amely a biz­tosít­óint­ézeteket — szerintük — ruinálta volna. A tényállás azonban az, hogy ezek az adatok nem helytállóak, nem voltak megfelelőek, mert tulajdonképen 161.280 igénylő volt... Idám­ Ferenc: Ügyészt kérünk, ha ez így van! Andaházy-Kasnya Béla: ...és az összeg csak 16.556.000 pengőt tett ki. Szóval a pénzügy­­miniszter urat megtévesztették és hamis adatok alapján állapította meg akkor a valorizációt. Egészen félreérthetetlen módon bizonyítja a mostani kalkuláció, hogy 30%-át sem teszi ki az akkor előadott számoknak, illetve összegeknek a ténylegesen előálló adatok nagysága. (Fel­kiáltások balfelöl: Hallatlan!) — De ezek után még egyet kell kérdeznem: micsoda előnyöket élveznek Magyarországon a biztosítóintézetek, amelyek tulajdonképen mind külföldi biztosítóintézetek. (Úgy van! Úgy van! — balfelől.) Tudni kell, hogy Magyarországon a biztosítóintézetek 80%-a idegen. Lázár Miklós: Körzetben vannak! Andaházy-Kasnya Béla: Amelyek pedig nem idegenek, azok viszontbiztosítás útján tulaj­donképpen nem mások, mint ügynökei az ide­gen biztosítóknak. Mi nem csinálunk mást, mint külföldi biztosító társaságokat alimentálunk és ezzel elképzelhetetlen módon rontjuk kereske­delmi mérlegünket és mozdítjuk elő annak passzivitását. Fiain Ferenc: Államosítani a biztosító Intézetekett A kis sikerek és a száz­ezer dolláros tételek szerűen fumigálják és ezen a címen felmonda­nak minden olyan biztosítást, amelyet eddig már éveken át fizettek? Kállay Tamás: Ez így van szó szerinti A ma­gam példájából tudom, hogy ez így van. Államosítást Andaházy-Kasnya Béla: Bár ezek a biztosító intézetek évenként 25 millió pengős nemzeti ajándékot élveznek indokolatlanul, mégis most azon törik a fejüket, hogy száz százalékkal emeljék a díjtételeket (Zaj.) Ulain Ferenc: Államosítani! Andaházy-Kasnya Béla: Én azt kérem a miniszterelnök úrtól — miután tudom, hogy benne megvan a jószándék és tudom, hogy a legjobb intenciók vezetik — ne rettenjen vissza szükség esetén a biztosító intézetek államosításától. (Helyeslés bal­felül.) Ne rettenjen vissza éltől és Mussolinitól ne­csak a fekete inget vegyék át, hanem a helyes, okos cselekedeteket is. Mussolini megtette azt, hogy nem engedett sem­ilyen viszontbiztosí­tást az olasz biztosítóknak. Az olasz biztosí­­tóknak az olasz állam a viszontbiztosítójuk és ezáltal a matematikailag biztosított 40%.-os biztos haszonnak a­ részese. — Uraim, arra kérem önöket, nézzék meg, hova mennek ennek az olasz állami biztosító intézetnek a tételei, nézzék meg, hogy egy esz­tendő alatt 2.800.000.000 lírát fordítottak a biz­tosítási díjtételekből talajjavításra, beruházá­sokra, útépítésre, erdőirtásra és egyéb hasznos befektetések költségeire. Ez igazolja, hogy a biztosítás milyen üzlet és hogy ez a kérdés megérett arra, hogy az állam kezébe vegye, de semmiesetre sem bizonyítja azt, hogy a bizto­sító intézetek itt Magyarországon gyarmati po­litikát folytassanak. Régi kabinet... A gyermek írta Wallesz Jenő Komor arcú, magukba rogyott asszonyok ültek az asztal mellett. A szoba olyan csupa­­árnyék volt, mint valami szénpince, ame­lyet elsötétítenek a fekete szénkupacok. Sűrű, gyászos szomorúság lapult meg a szo­bában és diadalmasan terpeszkedett szét, mintha önálló életet élő lény lett volna. Az asszonyok maguk elé meredtek és hall­gattak. Az ablaknál tenyerébe sülyesztett arccal ült a gyászoló anya. Két napja, hogy kór­házban meghalt a férjes lánya. Életet adott egy gyermeknek és pár nap múlva kilehelte lelkét. És az anya két nap óta görnyedezik a karosszékben és jajgat és siránkozik. Néha tombol és őrjöng, szidja a világot, az embereket és rokonokat. Most azokba rúg nagyokat, akik az asztal mellett gunnyasz­­tanak. Senki sem védekezik, hagyják, hogy a rokonuk kitombolja magát. Olyan meg­adással tűrnek mindent, mintha csak azért lennének ott, hogy magukra szabadítsák az anya fájdalmait. Feláldozzák magukat, hogy az anya szenvedéseit enyhítsék. Nap­jában egyszer-kétszer hazamennek, de az­­tán megint visszajönnek. Egy-kettő azonban mindig ott marad. Inspekciót tartanak, hogy mindig legyen valaki, akit az anya fájdal­mával megostromolhat. , Alkonyatkor új rokon érkezett. Amikor benyitott a szobába, a sötét árnyékok mintha megriadtak volna. A szoba kissé megvilágosodott, a szomorúság fellélegzett. Tavaszi kalap,­ finom bunda, selyemharis­nya, rúzs és púder, ondolált haj, manikűrö­zött és színesre festett körmök helyet kér­tek maguknak a szegényes szobában. A nő könnyed lépésekben libbent az ablakhoz és lehajolt az anyához. Meg akarta őt ölelni, de az anya tiltakozón emelte maga elé a kezét. Andaházy-Kasnya Béla: Az infláció idején a biztosító intézetek kaptak egy speciális jogot, azt, hogy a díjtételekhez 50%-ot volt joguk hozzászámítani azon a címen, hogy esett a pénz értéke és a tisztviselők fizetése igen jelen­tékeny összegbe kerül, amelyet a régi díjtételek nem fedeznének. Azóta régen áttértünk a pen­­gőszámításra és az igen t. kormány nem vette észre, hogy ők még mindig számítják az 50% pótlékot. (Zaj.) Ez az összeg nem kevesebb, mint 25 millió­­pengős nemzeti ajándékot jelent évente a biztosító intézeteknek. (Zaj.) Ebből az egész összegből az, ami az állam pénztárában maradt, 4 és fél százalék állami illeték, a többi pedig a biztosító intézetek tu­lajdonában marad. Hegymegi-Kiss Pál: Bod János volt mi­niszter úrnak is kötelessége felelni ezért. Andaházy-Kasnya Béla: Meg kell kérdeznem a miniszterelnök urat, hogy a devizarendelet miért nem vonatkozik a biztosító intézetekre is? Köztudomású, hogy amikor itt kis sikere­ket megfognak száz- és kétszázdolláros té­telekkel, ugyanakkor a biztosítók százezer­­dolláros tételeket minden további nélkül kivisznek, illetve álkönyvelnek. Kállay Tamás: Ez így van! Andaházy-Kasnya Béla: Arról nem is beszé­lek, hogy a biztosító intézetek ma, amikor senki sem igényelhet díjtétel-fizetés címén a Nemzeti Banknál valutát, egyszerűen felmond­ják és megtagadják a már érvényben levő biz­tosításokat azon a címen, hogy az illetők nem tettek eleget vállalt kötelezettségüknek. Hol az ügyész s miért nem veszi észre, hogy transzfer­moratóriumot és devizarendeletet a biztosító inté­zetek egyszerűen nem veszik tudomásul, egy­— A kórházból jövök, Anna néni, meg­néztem a csöppséget. Anna néni nem válaszolt, csak elfordí­totta a fejét. — Tudom, hogy nem szeret, Anna néni, de én mégis eljöttem. Segíteni akarnék ma­gán, ha ugyan elfogadja az én segítségemet. — Nem fogadok el tőled semmit. És ha a kedvem szerint akarsz celekedni, hagyj magamra ... A szoba máris büdös tőled ... Parfümösen jöttél és magaddal hoztad min­den piszkodat... Te akarsz rajtam segí­teni? Hát mit képzelsz te rólam... Engem nem puhit meg a szegénység, meg a fájda­lom"... Hogy én elfogadjak tőled valamit?! Te nem ismersz engem, de én ismerlek té­ged ... Eredj ... — Anna néni, magának igaza van. Én nem is úgy jöttem, mintha számoltam volna a maga szomorú helyzetével, hogy most itt az alkalom, megnyerni a maga szeretetét. Ne szeressen engem... Én tudom, hogy nem érdemiek szeretetet. Maga tisztességes asz­­szony és sokat tart a tisztességére és maga azt hiszi, hogy a tisztességének a veresége lenne, ha maga ellágyulna attól, hogy én jó va­gyok ... Nem, egy tisztességtelen asszony nem lehet jó. És egy tisztességes asszony nem adhat alkalmat egy olyanféle nőnek, amilyen én vagyok, egy jóságos cselekedetre. De most nem magáról van szó, hanem a leá­nyáról, akit tisztességesen kell eltemetni... Anna néni, engedje meg, hogy az Irén teme­téséről én gondoskodjam.­­•­ Te akarsz Irén temetéséről gondos­kodni? Az Irén élete ragyog a tisztaságtól. Tiszta szerelem volt a csókjai ölelése, hűség­gel ragaszkodott az urához és tiszta szere­lemben fogant a gyermek élete, aki a gyer­mekotthonban fekszik anyátlan árván ... És te akarsz belemarkolni ennek a fiatal asz­­szonynak a tragikumába? Ha még lenne ben­ned egy szemernyi tisztesség, szerényen félre­állnál és a közelében se mutatkoznál. — Engem maga nem tud megbántani. Én sokkal több rosszat tudok magamról, mint Anna néni. Én szennyes és aljas vagyok ... — Ki az, aki ezt előmozdítja, ki áll a biz­tosítók élén, aki ezt lehetővé teszi, illetőleg keresztülviszi? Ha megnézem a biztosító inté­zetek igazgatóit, akkor nem egynél egy egész régi kabinetet találok. Igazgatóságában benne van Berzevicz­y Albert, Harkányi János báró, Teleszky János, Zichy János gróf, Popovics Sándor stb., régi kitűnőségek, egy egész régi kabinet. (Zaj.) — Mielőtt a kormány az életbiztositások 5%-os valorizációjának kérdését rendezte, a biztosítók ettől a gondolattól is annyira meg­rémültek, hogy huszonegy intézet akkor önként, saját hatáskörében 10—15%-os azonnali valo­rizációt ajánlott fel. Mindezek ellenére, amikor a biztosítók önmaguk felajánlották, hogy 10— 15% erejéig rögtön kielégítik az igénylésre váró feleket, akkor felülről, felső nyomásra visszavonatták velük ezt az ajánlatot s azután keresztül-De nézze, Anna néni, akik itt ülnek és akik még odahaza vannak, azok mind nagyon tisztességesek, de egy fillérjük sincs. — Inkább egy fillér nélkül lenni, mint úgy élni, ahogyan te élsz. — Talán igaza van, Anna néni.. . De most nem az igazság a fontos... Az Irén temetéséről kell gondoskodni és ha meg­engedné ... — Az Irén is szegény volt. És aki szegényen élt, legyen szegény a halálában is. Hogy a te pénzedből öltöztessék őt fel? És a te pén­zeden vásárolt virágok legyenek a kopor­sóján ... Eredj innen. — Jól van, Anna néni, nem erőltetem tovább a dolgot... De egyet talán mégis megenged... Az előbb mondtam, hogy megnéztem a kis porontyot, a maga egyet­len unokáját a gyermekotthonban ... Anna néni, én magamhoz venném a gyermeket... Dajkát fogadnék melléje és ha valamikor úgy akarja Anna néni, visszaveheti tőlem. — Aljas vagy és szemérmetlen vagy. Az ajánlatod olyan, hogy megérdemelnéd, hogy most mindjárt kirúgjalak ... Ugy­e, szeret­néd az unokámmal lemosni magadról a bűnöket? — Istenem, és­ ha csakugyan azt akar­nám ... Egy tizennégynapos gyermek ide­gen kezek közt ténfereg. Egy ilyen csöpp­ségnek ápolás kell... És szeretet... En­gedje Anna néni, hogy megmentsem az unokáját. — Te csakugyan megmentenéd... Az lenne belőle, ami te vagy. — Ez nem biztos... De bizonyos, hogy itt, maga mellett, vagy valamelyik szegény rokonnál, elpusztul. És ha megmarad, olyan szegény, szomorú, elkeseredett, irigykedő és harapós lesz, mint maguk valamennyien. Gyűlölettel néz majd mindenkire, akinek jobb lakása, szebb ruhája, fényesebb cipője van, mint neki... Én nem gyűlölök sen­kit... És ha nem is vagyok tisztességes, de jó vagyok. Én mindenkit szerethetek, mert nem kell a másokét magamnak kívánni... fejfájásnál, valamint álmatlanság esetén a Togal tabletták jól halnak. — Kér* dezze meg orvosát. Minden gyógyszer* tárban kapható. — Ára: P 1­80. Anna néni, engedje, hogy megmentsem a gye­reket ... Láttam őt, nagyon vézna és oly elhagyottan fekszik ágyacskájában. — A világ leköpne, ha rábbiznám. — De a gyermeke megmaradna... És mit jelent ehhez képest, hogy a világ leköpi... Egy unoka élete megér ekkora áldozatot... És ki tudja, nem gondol-e még rosszabbat magáról a világ, ha megtudja, hogy a gyer­meket meg lehetett volna menteni, de maga veszni hagyta. — A világ a tisztességesek pártján valn mindig. — A világ, a világ... Hát az élet nem szá­mít, az élet magánál semmi? — Eredj, mondtam már, hogy hordd el magad. Ezt már úgy ordította, mintha nem bízott volna magában, hogy elég ereje lesz ellent­­állni a húga kérésének. Kórházi szolga nyílott be és levelet adott át a gyászoló anyának. — Meghalt a gyerek is — nyögte az anya és hátrahanyatlott a székben, de pár pillanat múlva keményen és dacosan kiegyenesedett és megragadta húgának a karját. — Te tudtad, amikor idejöttél, hogy a gyerek már halott... Ugy­e, tudtad?­­— Igen, tudtam. — És nem szóltál. — Bocsásson meg... Ne ítéljen el a ra­vaszságomért ... Hallani akartam, hogy rom­­bizza a gyermeket... Kellett nekem a maga bizalma ... Szükségem volt a tisztesség illú­ziójára és ezt maga megszerezhette volna. Anna néni tétován nézett a padlóra és maga feledten nyögte: — Ha a szolga még egy percet késik, meg­­tántorodtam volna és már a tiéd lett volna a tisztesség illúziója. De a szolga idejében jött, amikor még erős voltam ... Eredj ... Az elegánsan öltözött nő lehajolt Anna néni­ kezéhez és megcsókolta. — Köszönöm, Anna néni... vitték az 5%-os valorizációt (Zaj.) Ez csak az életágra vonatkozik. De nézzük m meg a kárágat is. A kárág a biztosítások faj­tájában egy egészen speciális előnyt élvez. A kárágban ebben a pillanatban több mint négy­­százezer per van folyamatban a biztosítottak és a biztosító intézetek között. Itt valami betegségnek kell lennie, ha négyszázezer per van folyamatban. Ez azt jelenti, hogy az egyik helyen, amikor a felek a gazdasági lehetetlenülés következté­ben nem bírják fizetni a díjtételeket, a bizto­sító intézetek perelik őket; a másik helyen pe­dig a már kárvallott fél soha nem tud a biz­tosítási összegnek jogos tulajdonába lépni, mert a biztosítók minden esetben kifogásolják és annak folytán, hogy matematikailag kiszámít­ják, hogy a kényszerhelyzetbe került szegény fél kénytelen egyezséget kötni, újabb 31%-os tiszta haszonhoz jutnak. Amikor a biztosí­tó intézetek a szegénységre, ennek a kiuzsorázott, tehetetlen rétegnek mostani helyzetére bazíroz­­zák a további 34%-os üzleti hasznot, ott meg­szűnt minden lehetőség megszűnt minden er­kölcsi bázis abban a tekintetben, hogy ezek a biztosító intézetek olyan előnyöket élvezhesse­nek a kormánytól, amilyeneket ez időszerint is élveznek. A magyar zsebek — kevesen tudják, hogy az 50 százalékos surplus mellett, amelyet mindenki fizet ebben az országban, csak a gazda kivétel, mert a gazda 60%-ot fizet. Ez csak ott lehetséges, ahol az egészen speciális biztositó érdekeket és nem az országos érdekeket szolgálják. — Soha lelkiismeretlenekből magyar zsebek­ben még nem turkált senki, miint a magyar kormány, amikor a biztositottak pénzeiről le­mondott. (Elnöki figyelmeztetés.) — Feltétlenül kérnem kell a pénzügyminisz­ter urat, a legerélyesebben hasson oda, hogy végre Magyarországon gyarmati politikát kül­földi biztosító intézetek ne folytathassanak, hogy itt a biztosítottak érdekei megvédessenek, hogy itt a gazdák azon a címen, hogy gazdák, tíz százalékkal több díjtételt ne fizessenek. A biztosító Intézet a leginternazionálisabb üzlet a világon, mert az egész Európa te­rületén lévő biztosító intézetek a viszont­biztosítás és a kartel révén tulajdonképen egyet jelentenek. Nálunk a viszontbiztosítás egy fillérjükbe sem kerül, vagy legalább is lényegtelen összegbe és ezzel szemben óriási összegek mennek biztosí­tási díjtételekből külföldre Itt nagy intézetek ügynöki jutalékokból házakat, ingatlanokat vesznek. Köztudomású, hogy ama kötelezettsé­güknek, hogy fix kamatozású papírokban tartsák tőkéjüket, csak igen kis hányadban tesznek eleget. 107 törvényhozó a biztosítóknál . És most még egyet: 2%-os céladót vetettek ki, amelyből összegyűjtik a valorizációt. Szóval ez azt jelenti, hogy nem a biztosítók fizetik a valorizációt, hanem a biztosítottak fizetik önma­guknak. Amikor érthetetlen módon súlyos er­kölcsi obligót vállalt a biztosító intézetekkel szemben a magyar állam, akkor azt kell kér- Csúzos és idegfájdalmaknál.

Next