Ujság, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
Az utolsó Forsyte írta Pünkösti Andor Három Hanza-város közül Lübeck hördült fel a legharagosabban, mikor a német irodalom, piacán megjelent az első igazán nagy generációs regény, a Buddenbrocks s az alig huszonhatesztendős Thomas Mann az író szent jogával, szent merészségével és szent kíméletlenségével leplezte le azt a világot, amelyben felnőtt: a patrícius kereskedőcsaládokat, azoknak erényeit és hibáit. Ez a felháborodás évtizedeken át tartott és Thomas Mann már veszedelmesen közeledett a Nobeldíj felé, mikor a lübecki államügyész egy bűnperben még mindig, mint elrettentő példát említette fel azt a szörnyű tekintélyrombolást, ahogy a Buddenbrocks hurcolta meg a Hanza-város tiszteletreméltó polgárait. Ma már mindenki tudja, hogy ez a könyv egészen különleges helyet foglal el a német irodalomban és ezt a regényt nem is írhattasenki más, csak ezeknek a patríciusoknak valamelyik unokája, aki ugyan a megváltozott világban megváltozott nézetekkel, megváltozott célokért küzd, de az érzéseiben és egész lelki konstrukciójában maga is patrícius maradt. Thomas Mannn az irodalomba vetélődött százszázalékos Buddenbrook. Ha az angol Buddenbrooks, a gigantikussá nőtt Forsyte Saga inkább csak mélységes megdöbbenést és nem ideges felháborodást keltett, ezt a hatáskülönbséget nem annyira Galsworthy személye, mint inkább az angol közönség lelki fogékonysága magyarázza meg, amely néhány évszázad óta már hozzászokott, hogy írói Swift nyelvén szóljanak hozzá . Gulliver lábai alatt nyüzsgő hangyabolynak tekintsék az egész brit birodalmat. Az angol író, ha nem moralista, még akkor is moralizál, ahogy moralizált Galsworthy is, mikor összes írásaiban kérlelhetetlenül és érzéketlenül leplezte le az angolok legjellegzetesebb tulajdonságát: a hipokrízist és ez elé a képmutatáselé és ez elé az álszenteskedés elé állította oda a tükröt és mutatja meg benne az angol ember képét önmagának. Ennek a társadalomnak az ereiben nem vér, folyik, de konvenció, szivét nem érzések hevítik, de udvariassági szabályok s életének legnagyobb megrázkódtatása és legfontosabb problémája is csak külsőség. Ez az angol ember semmit se önmagáért tesz, de mindent az őt körülvevő társadalom miatt és nem is a saját életét éli, hanem azt az életformát, amelyet az ő’ helyzetében, lévő’ ember számára a társasági szokás előírt. Galsworthy a regényeiben nem üzent hadat, ha harcolt is ezek ellen az előítéletek ellen és bebizonyította, hogy ezek a képmutatások nagyon gyakran értékes embereket pusztítanak el és végül is még a legridegebb és legmerevebb ember szívén is a gyenge pillanatokban megolvad a jég és utat talál az az érzés és az a gyengeség, amelyet különben másoknál a legkíméletlenebbül kárhoztat. Galsworthy csak megvilágította a képmutatást, tükröt tartott a farizeusok elé és csak addig az igazságig ment el, hogy nincs úgy jól, ahogy van és az emberi önzés, az emberi gonoszság és az emberi képmutatás okozta az élet összes bajait. De az igazság megállapítása után Galsworthy hirtelen mindig megtorpant, megvonogatta a vállát, hogy valóban mindezek a jelenségek súlyos, sőt végzetes hibák, de elvégre senki se tehet róluk s végeredményben a leggonoszabb ember is jót akar és ezeken a hibákon már úgyse segíthet senki, mert a világ mindig tökéletlen volt és mindig is tökéletlen marad. A Forsytek ismerték az életet, amely eleinte négylovas hintón száguldott velük, azután negyvenlóerős gépkocsin, látták, hogy a por, amelyet felvernek, másokra száll, látták, hogy az ő tevékenységük sokszor másoknak kárt okoz, de a Forsytek közös tulajdonsága, hogy ragaszkodnak mindenhez, amijük van és igy ragaszkodott a hagyományokhoz saját és osztályának helyzetéhez a legigazibb Forsyte is: John Galsworthy. — Az eddigi illetménycsökkentések kapcsán a IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselők illetményei — ebbe tartozik az állam alkalmazottainak legnagyobb része — mindössze 14—15 százalékos volt az illetménycsökkenés, ezt akarjuk most arra a mértékre emelni, amely megfelel az általános olcsóbbodásnak. Szociális szempontokat szem előtt tartva, a havi száz pengőn aluli fizetéseket kizárjuk az újabb csökkentés alól, amintImrédy Béla pénzügyminiszter. A helyzet tehát az, hogy a 150 milliós mutatkozó deficit fedezése céljából ötvenmilliót a népszövetség pénzügyi bizottsága által engedélyezett traftsiféralapból kapunk meg. 45 Megérezte Dickens óta elsőnek, hogy a polgári világban is keletkeznek hatalmas legendák és ilyen legenda az a világváltozás is, amely nem a világháború alatt történt, de azt megelőzően és az után , amely Viktória királynő idejében már elkezdődött és talán csak V. György fiainak uralkodása alatt fejeződik be és ez a kor versenyezhet jelentőségében azokkal a századokkal, amelyekben a nagy legendák keletkeztek. így írta meg a Forsyte-család legendáját a „Forsyte Saga“-t s az első három hatalmas kötet után folyton talált újabb és újabb részleteket, amelyeket még nemdolgozott fel, újabb személyeket, akikről nem gondoskodott, újabb fonalakat, amelyeket még nem fejezett be. A Forsyte Saga első kötetében egy mellékleten némi nagyképűséggel rajzolta fel a Forsytek családfáját: a Jolyonokat, a Soameseket, a Rogereket, a Nicolasokat, a Valókat, a Hollykat, a Juncokat és a többieket, hogy az olvasó kicsit mosolyog is, de néhány fejezet után már mindenki érzi, hogy erre a családfára, szükség van, mert ebben a regényben nem emberek sorsa szövődik és nem is generációk feszülnek egymás ellen, de mint az őserdők sűrűje nemzedékek és egyének akaszkodnak egymásba, érzések és tulajdonságok folytatódnak, halnak el, és ütődnek vissza és végül is egy nagy hősköltemény bontakozik ki a Forsyte Saga, amelyet egymás után követtek a további Forsyte-legendák, a White Monkey, a Silver Spoon, a Swan Song és a Forsyte Bourse. Igazságos, hűvös és kérlelhetetlen tükör illeszkedik itt a viktoriánus korszakbeli angol elé, akiben már bent él a háború utáni Forsyte s ugyanez a tükör veri vissza a mai fiatalság képét, amely önmagában az ősökre ismer. Kívül egészen kint és fölöttük áll a krónikás, aki megírta őket sine ira et stúdió, mint valami idegeneket és mégis büszkén, hogy ő is közülök származott. Galsworthy körül sohase dúlt a meg nem értésnek az a vihara, amely Németországban csapdosta Hauptmann, Thomas Mann, Wassermann és a többiek írásait, Franciaországban kirobbant Romain Ralland és Barbusse ellen, vagy Amerikából kiüldözte Sinclair Lewist, akinek még a Nobel-díj árnyékában sem bocsátották meg, hogy felületesnek és önzőnek festette az amerikai asszonyt, szóval olyannak, amilyen. Galsworthy egész csomó regényében küzdött a képmutatás ellen és leplezte le a városi és a vidéki történelmi osztályt. De Galsworthynek ez a történelmi osztály mindig és mindent megbocsátott, sőt igazán sohasem haragudott reá, mert ezeket a hibákat Galsworthy mint szükhogy a csökkentés nem terjed ki semmiféle pótdíjra sem. Általában a tisztviselői illetmények csökkentése 5—7 százalék között mozog, amely az alsóbb fizetési osztályokban nem lesz három százaléknál nagyobb. Sztranyavszky Sándor kimegy a teremből, amit óriási zajjal kísér a baloldal. Felkiáltások hangzanak: Az elnök kilép a pártból 1 milliót a belföldi kölcsön révén, 25 milliót a bevételek fokozása révén, amiből 17 millió az egyenes adókból, 8 millió pedig a közvetett adókból folyik be, a kiadások ■ apasztása címén, pedig 80 milliót takarítunk meg. Jogszerű, tényeket tárta fel, amelyek ellen a küzdelem úgyis hiábavaló és leghelyesebb, ha megnyugszik mindenki. Drámáiban élesen bírálta a társadalmi konvenciókat (Fugitalive, Windows), az előítéleteiket (Loyalties, Skingame), a bíróságot (Silver Box), a rendőrséget (Escape), a sajtót (Sensulion), a koloniális politika kegyetlenségét.(Forest) ’s mindazokat az érzéseket és intézményeket, amelyeken a hatalmas angol birodalom és, a Szilárd angol társadalom , felépül. De Galsworthy ezeken az intézményeken nem változtatott volna akkor sem, ha sorsunkat ő dönthette volna el, legfeljebb javította és fejlesztette volna valamennyit. Galsworthy sohase akarta, hogy ne legyen kiváltságos osztály, ne legyen társadalmi konvenció, ne legyen erélyes közigazgatás, ne legyen bíróság, sajtó, rendőrség, vagy ne legyen kolóniáis politika, csak nem akarta, hogy olyan legyem, amilyen. Galsworthy szigorúan bírálta az angol polgári társadalmat, de ennek a társadalomnak egyetlen tényezőjét se vonta kétségbe s erről az alapról még csak egy lépéssel se távozott el. Angol volt és polgár, sőt angol polgár, ami Angliában a két fogalom együttes jelentőségénél is több. Tényezője és támogatója a British Empire-nek, amely ilyen és hasonló angolokra építi az öt világrészen uralkodó hatalmat. Mint szorgalmas és , soha hibát nem követő ember, fejezett be évenként egy-egy regényt s írt össze húsz év alatt egy kis könyvtárt, harminc év alatt egy világhírt, negyven év alatt egy Nobel-díjat. Soha nem tévesztette el, hogy szolgálja a haladást, de soha se tévesztette el, hogy a tradíciókhoz hű maradjon. Kormányképesen és kormánytámogatással küzdött nagy emberi célokért. Regényében a Forsyte Sagá-ban van egy csodálatos fejezet, az Indian Summer of a Forsyte. Az öreg Jolyon utolsó heteit aranyozzák be ezek a szavak, ahogy tisztán és nemesen átél még utoljára egy nagy és szép érzést s ahogy meghal egy karosszékben, túl minden emberi szenvedélyek fölött, várva valakire, akit szeret s akiről tudja, hogy jön. Galsworthy utolsó napjait nem aranyozta be ilyen Indian Summer. Az utolsó Forsyte úgy távozott, ahogy az egész életét leélte, hivatalosan, pontosan és fegyelmezetten, megfelelő lázakkal és kimerítő orvosi buletinekkel. Nem csinált hibát még a halálában sem. Forsyte volt, aki tudta, hogy a society-nek mivel tartozik, ha már a Nobeldijat megnyerte s aki emberi érzéseket sorakoztatott fel hidegen és érzékelőmül s aki nem akarta, hogy a halála változtasson azon a képen, amelyet a világ őrön alkotott. 5-7 százalékos lesz a tisztviselői fizetéscsökkentés,, az alsóbb kategóriáknál 3 százalék Imrédy összegezi a redukciókat és az adóemelést: 766 millió lesz a költségvetés SZERDA, 1933 FEBRUÁR , ÚJSÁG az idei költségvetési évre harmincszázalékos pótlékot állítottunk volt be, amit most hatvan százalékra emelünk le. A vagyonadóra eddig megállapított százszázalékos pótlék fizetésének a kötelezettségét február elsejétől meghoszszabbítjuk. A társulati adó huszonötszázalékos pótlékolását negyven százalékra emeljük fel. (Óriási nagy zaj.) — A rokkantadót százszázalékos pótlékolással egészítjük ki. A közvetett adók révén huszonötmilliós bevételtöbbletre számítunk. Felkiáltások a baloldalon: Nagy tévedés! Az állami alkalmazottak illetményesük kerítése Imrédy Béla pénzügyminiszter: Kénytelenek vagyunk az állam kiadásának további apasztására is gondolni. A lakbéreknek havonta való fizetésével ötszázalékos apasztást értünk el, ami további huszonötmillió megtakarítást jelent. A tárcák a dologi kiadásoknál 14 millió csökkenést jeleztek, amit 18 millióra kívánunk felemelni. További 7 millió megtakarításra van szükségünk, amit a személyzeti rovatnál akarunk megtakarítani. (Óriási nagy zaj.) A szocialisták a kormánypárt felé kiáltják: — Tapsolni! Tapsolni! Itt a sofőrtprogramm! Friedrich István: Ünnepélyes ígéretet tettek itt, hogy nem szállítják le a fizetéseket! Homonnay Tivadar: Sztranyavszky az első fizetésleszállítás alkalmával tüntetően kilépett az egységes pártból! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A személyzeti illetmények rovatainál való megtakarítások elől nem lehet elzárkózni, aminthogy az állam nyugdíjterhein isfeltétlenül enyhíteni kell. Ha tekintetbe veszszük, hogy az ország lakosságának körülbelül egy tizenhatoda, beleértve a nyugdíjasok hozzátartozóit is, élvez nyugdíjellátást, meg kell állapítani, hogy az állam teherviselő képessége túlzottan igénybe van véve. Csökkenteni kell a horribilis nyugdíjterheket . Ezeken a terheken a közigazgatás racionalizálása, a közigazgatási bíráskodás reformjának a révén kívánunk segíteni, mert meggyőződésünk, hogy ezek a reformok hozzásegítenek a létszámapasztáshoz és felmentenek bennünket az alól, hogy a személyzeti kiadásoknak különösen a nyugdíjak révén való nagysága megszűnjék. Az államot évi 200 millió nyugdíjteher sújtja, aminek a negyven százaléka abból származik, hogy az ország feldarabolása következtében az ide menekült állami alkalmazottakat nekünk kellett nyugdíjellátásban részesíteni. A nyugdíjtörvénynek új reformja számol ezzel a helyzettel és ezen a téren is enyhíteni kívánja az államkincstár helyzetét. Felmerült az a gondolat is, hogy nyugdíjterheinken úgy segítünk, hogy a nyugdíjak kifiizetését biztosítási műveletek révén áthárítsuk az államról a biztosítóintézetekre. Ilyen műveletek felől már az előző kormányok is tárgyaltak, mégpedig sokkal jobb pénzügyi viszonyok között és az akkor, előterjesztett tervek szerint a biztosítási tranzakció két évig megtakarításokat jelentett volna ugyan az államkincstár részére, azután azonban olyan terhekkel járt volna, amelyeket lelkiismeretes kormány nem vállalhat magára. Nem marad tehát más hátra most a számunkra, mint az illetménycsökkentés. Ennek a kérdésnek a megítélésénél tekintetbe kell venni, hogy a legyengült középosztály helyzetében különösebb jelentősége van a tisztviselők osztályának. Amikor azonban kénytelenek vagyunk minden társadalmi osztályt, újabb terhekkel sújtani, lehetetlenség a tisztviselőket ez alól mentesíteni. Figyelembe kellett vennünk azt is, hogy a világgazdasági krízis következtében a nemzet minden rétege, különösen a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar szenvedett, de nem érezte meg ennek a kártevéseit a tisztviselőosztály. Ha tekintetbe vesszük továbbá azt, hogy 1929 nyarán a megélhetési index 120— 122 volt, azóta pedig leesett 95 százalékra, nem lehet méltatlan, ha a megélhetés 20 -22 százalékkal való olcsóbbodása közepette (le tisztviselőosztanytól is áldozatot kívánunk. gMMwmainwn simmurmttaatBsmns'st A múlt írta Galsworthy Szivembe régi, régi dalt Zenélő óra zeng, Letűnt napoknak halk zaját, Felejtett percek sóhaját, —S mind újra visszacseng! Halványak már a csillagok Akár a gyertyaláng, Sok forró vágy kihűlt, kihal Kialvó tűz parázsival A csillagok nyomán. Lehull a fámnak levele, Sok fonnyadó levél, Fejemhez szőlőlomb simul, De fagy köszönt be zordonul, Örökre itt a tél. Fordította: Mayné Marczali Erzsi a Már a gyermek tej fogai is megkövetelik a lelkiismeretes fog-és szájápolást. Az ODOS* fertőtlenít, tehát" megóvja a gyermek fogainak épségét. Minden gyermek jegyezze meg ezt a mondást: ODOS- szájvizet használjad s ép marad torkod,fogad és szájad. Leszállított árak: Óriás üveg P5-26, Egész üveg P2'86, Fél üveg Pl'so