Ujság, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

2 nyesen vezesse az Ülést, az elnök azonban hajthatatlan maradt. Kivonul az ellenzék Az inspekciós rendőrkapitány már altól tar­tott, hogy tettlegességre kerül a sor a két párt között és már indult is az elnöki emelvény felé, hogy közbelépjen. Ekkor azonban az ellen­zéki vezérek elhatározták, hogy inkább ki­vonulnak a közgyűlésteremből, mert nem hajlandók tovább tűrni a törvénytelen, sza­bálysértő ülésvezetést. Vitéz Sándor József az ellenzéki tábor titkára székre állott fel és harsány hangon kiadta a­­jelszót: — Ellenzékiek kivonulni. A jelszóra sű­ru sorokban vonultak ki az el­lenzéki mérnökök a teremből és néhány perc múlva tátongó sorok jelezték a nagy szakadást, ami a mérnöktársadalomban ismét bekövet­kezett. Zorkóczy Samu elnök azonban nem hagyta zavarta­­nt magát, nyugodtan megvárta, míg az ellenzéki mérnökök kivonulnak és azután fel­tette a kérdést: — Akik az évi jelentést elfogadják, álljanak fel. A teremben benmaradt „kormánypárti" mér­nökök természetesen felállanak és az elnök ki­hirdette, hogy a közgyűlés „egyhangúlag" elfo­gadta az 1932. évi jelentést. Az ellenzéki vezérek nem nézték nyugodtam a­­puccsszerű szavazást, tiltakoztak, majd azt kö­vetelték az elnöktől, hogy állapítsa meg a köz­­­gyűlés határozatképtelenségét. Az ellenzéki vezérek kívánságát azonban nem akarta meghallgatni az elnökség és egy perc alatt az előbbihez hasonló módon adta meg a felmentvényt a tisztikarnak. A­ helyzet most már olyan volt, hogy a közgyű­­­­ést sem­miképen sem lehetett folytatni. Az el­lenzéki mérnökök egy része haragosan lódult le a ruhatárba és hagyta el a Vigadót, másik részük pedig visszavonult a terembe és követelte a közgyűlés abbahagyásai. Ismét közbe akart lépni az inspekciós rendőr tisztviselő, de most már az elnök is belátta a helyzet tarthatatlan­ságát és kijelentette, hogy a közgyűlést ha­tározatképtelenség miatt felfüggeszti és el­napolja. Elsőrangú, ismert fővárosi mérnökök tárgyal­ták kipirult izgatott arccal, hogy milyen igaz­ságtalanság történt, hiszen a közgyűlés abban a pillanatban, amikor az ellenzék kivonult, már határozatképtelenné vált és így szabálytalan az évi jelentés megszavazása. A hirtelenül félbe­szakadt viharos közgyűlés csak még nagyobb ellentéteket szított az elkeseredett mérnöktár­sadalomban. Az ellenzék nyilatkozata A mérnökkamarai közgyűlésen történt esemé­nyek kapcsán a mérnökkamarai egyesült ellen­zék a magyar társadalom helyes tájékoztatása céljából a következő hivatalos nyilatkozat köz­lését kérte: „A ma megtartott közgyűlés napirendje előtt vitéz Sándor József az ellenzék képvise­letében bejelente­tte, hogy az ellenzéki kritikát alkotmányos módon és mindenkor az egyete­mes mérnöki érdekek szem előtt tartásával kíváltjuk gyakorolni. A kamara vezetősége és különösen a köz­gyűlést vezető elnökség a törvény többszöri megsértésével, nevezetesen a titkos szavazás megtagadásával és az idejében beadott indít­vány ellenére a határozatképtelenség elkésett megállapításával utasította vissza a mérnök­­kamarai egyesült ellenzék képviseletében vi­téz Martsekényi Imre által előterjesztett bi­­­­zal­ma­tansági indítványt. A közgyűlés vezetősége a mérnökkamarai ügyrend rendelkezéseit nem ismerve, vagy azt be nem tartva, a közgyűlés nyugodt lefolyá­sát és az alkotmányos többség érvényesülését megakadályozta. Az egyesült ellenzék a közgyűlésnek ily módon botrányba való fullasztását és ennek ódiumát kizárólag a közgyűlés elnökségére hárítja át, akiknek felelősségét a mérnöki társadalom meg fogja állapítani. Az egyesült ellenzék semmiféle provokáció­tól és ü­gyrendellenes erőszakoskodástól meg nem retten, hanem egyenes úton halad alkot­mányos jogainak megvédésében a mérnöki kar egyetemes és nemzeti érdekeinek szem­­meltartásával. Titulescu megállapodott Daladierrel Paris, március 31. Daladier miniszterelnök pénteken délután másfél óra hosszat tanács­kozott Titulescu román külügyminiszterrel, a kis-entente-államok állandó tanácsának kiküldöttjével Mussolini béketervezetéről. Hogy miben állapodtak meg Daladier és Ti­tulescu, Franciaország és a kis-entente-álla­mok további magatartását illetően, arról semmi sem szivárgott ki. Titulescu amikor elhagyta a hadügyminisztérium épületét, csak annyit mondott az újságíróknak, hogy a miniszterelnökkel folytatott tanácskozásai teljes mértékben kielégítik őt. Este Titulescu Herriot volt miniszterelnöknél vacsorázott. Herriot, mint ismeretes, az utóbbi hetekben feltűnő eréllyel agitál a jelenlegi európai sta­tus quo fentartása mellett. Genova, március 31. (Stefani.) A földközi­tengeri angol hajóhad most látogatást tesz az olasz kikötőkben. Több páncéloshajó, nyolc cirkáló és négy tengeralattjáró már hor­gonyt vetett a liguriai öbölben. ÚJSÁG SZOMBAT, 1933 ÁPRILIS 1 Klein Antal szerint Szekszárdon gombos­tűvel átlyukasztott szavazó­lapokkal akarták ellenőrizni, kikre szavaz a polgárság a törvényhatósági választáson Sok sérelmet soroltak fel az ellenzék szónokai a rokkant­­vitában. Kedden már nyolcórás ülése lesz a Háznak Délután öt órakor nyitotta meg a Ház pénteki ülését Czettler Jenő elnök. Bejelentette, hogy Temple Rezső indítványt nyújtott be, amelyben kéri, hogy a hadirokkantjavaslat további tárgya­lását nyolcórás ülésen folytassák. Az indítvány felett a Ház legközelebbi ülésén határoz. Takács Géza, a képviselőház gazdasági bi­zottságának előadója, benyújtotta jelentését a képviselőház 1933/34. évi költségvetéséről, az­után folytatták a rokkantjavaslat tárgyalását. Az első szónok Simon János volt. — A törvény­javaslat — mondotta — nem elégít ki bennünket, mert különösen a legalacsonyabb kategóriáknál a járandóság igen kevés. Majd Fábián Béla mondott beszédet . Az a helyzet, ami Európában immár ti­zenöt esztendeje mutatkozik — fejtegette — a legnagyobb aggodalomra ad okot és, sajnos, ez a helyzet a miniszterelnökök nyilatkozataival nem intézhető el, csak cselekedetekkel. Olyan háborús szituáció van Európában, mint még soha, kivéve a világháború kitörését közvetle­nül megelőző heteket. Gazdasági háború folyik Európaszerte. Az államok egymással állandóan vámháborúban vannak és ennek a katasztrofá­lis helyzetnek előbb-utóbb az lesz a következ­ménye, hogy Európa tömegsírba kerül. Olyan időket, mint amilyeneket mi most élünk, nem él Európa a népvándorlás óta. Helyeslem és minden szavát aláírom a minisz­terelnök úr békés nyilatkozatának, sajnos azon­ban kis állam vagyunk és így ennek a nyilat­kozatnak messzebbmenő konzekvenciái nem lehetnek.­­ Rátérve a törvényjavaslatra, kijelenthetem, hogy azoknak, akik az 1914 és 1918 közötti időt a harctereken vagy hadifogságban élték végig, százszorosan jobban fáj, ha látják a rokkantak mostani szomorú helyzetét. Azért fáj, mert nagyon jól tudják, hogy minden em­ber így­­járhatott volt rá. A háború áldozatait tulajdonképpen négy kategóriába lehet osztani. Az elsőbe tartoznak azok, akik ott maradtak a harctereken, a másodikba tartoznak a rok­kantak, a harmadikba azok, akik még ma is fogságban vannak és a negyedikbe minden em­ber, aki a háborúban volt. — Sajnos, még ma is vannak hadifoglyaink és Magyarország az egyetlen ország, amely nem tudta hazahozatni minden fogságba esett katonáját. — Aláhúzom azt, amit a miniszterelnök úr a bizottsági tárgyalás folyamán a háborúban járt köztisztviselőkről mondott. Azoknak a köztisztviselőknek, akik a harctereken katonai szolgálatot teljesítet­tek, a legközelebbi alkalommal azért a mertőztetésért, amely tizenkét esztendő alatt k­érte őket, kárpótlást kell kapniok.­­ A százszázalékos rokkantak vannak még aránylag a legjobban ellátva a törvényjavaslat szerint, a kisebb rokkantsági fokok alá tartozók járandósága azonban nagyon kevés. A hadi-­ rokkantkérdést jóval előbb kellett volna meg­oldani. Pakots József: Lillafüred előtt! Fábián Béla: Akkor, amikor nagy szüretje volt a pénznek, amikor töprengtek, hogy mire költsék el a költségvetési feleslegeket. Abban az időben jobban lehetett volna megoldani. És ha bekövetkezik, hogy az ország helyzete valami­képen javulni fog, akkor fel kell emelni a rok­kantak járandóságát. De addig is a felszabaduló összegeket, ami az ellátottak elhalálozása kö­vetkeztében áll majd rendelkezésre, a rokkant­alaphoz kell majd csatolni. — Beszélnek arról, hogy álrokkantak vannak, de kérdem: amikor a hadirokkantakat a revízió tömegével megrostálták, hogyan maradhattak mégis álrokkantak figyelembe vehető számban. A rokkantak általános revízióját úgy kell meg­oldani, hogy ez a rokkantak soraiban ne okoz­zon felesleges izgalmat. Ha valamelyik rokkant igazolja, hogy se­besülése harctérről származik, azt minden további nélkül meg kell hagyni jelenlegi rokkantsági fokában. Sokan vannak, akik elvesztették igazoló írásai­kat és ezek beszerzése különös nehézségekbe ütközik. Ezeknél el kell fogadni egykori csapat­testükhöz tartozó két-három tiszt igazolását. — Helytelen, hogy csak azt tekintik hadiöz­vegynek, aki a leszereléstől számított egy éven belül kötött házasságot. Abban az időben nehéz­ségekbe ütközött a házasságkötés, méltányos tehát, ha ezt a határidőt kitoljuk. Helytelennek tartom a keresetképességre vonatkozó rendelke­zést. Vegyünk egy példát: valaki mindkét sze­mére megvakult a háborúban, azóta megtanulta valamelyik hadigondozóban a kosárfonást, a ke­resetképessége javult, de kérdem, nem százszá­zalékos rokkant-e az, aki két szeme világát hagyta a harctéren? — Biztosítani kell a hadirokkantaknak komoly kedvezményt a vasúton és a villamoson. — örvendetesen kell megállapítani,­ hogy ebben a kérdésben a Ház minden oldalán egy­formán szeretet nyilatkozik meg a rokkantak iránt. A javaslatot, nem fogadhatom el a kere­setképességre vonatkozó megállapítás, a hadi­özvegyekkel való elbánás és a hadirokkant­­segélyek csekélysége miatt. Tudomásul veszem azonban a miniszterelnök úr kijelentését, hogy a hadirokkantak ügye ezzel a javaslattal végérvényesen elintézve nincs s amint alkalom kínálkozik, novelláris intézkedéssel megteszik a szükséges javításokat. Jánossy Gábor volt a következő felszólaló. Hazai klasszikusaink ismertetése után elszavalt néhány költeményt, majd azt javasolta, hogy akik ötvenezer pengőn felüli jövedelem után fizetnek adót, havonként ezer pengőt adjanak rokkantcélra. — Ha pedig nem adnak — mon­dotta —, akkor elvesszük! — Ezután kifogá­solta a rúzst és a selyemharisnyát s ajánlotta, hogy akinek sok az ideje, játsszék pattogatott kukoricával. Végül Vajda János szavaival dör­gölt a panamavádak ellen. Humorával és lel­kes kitöréseivel nagyszámú hallgatóságot szer­zett. Gömbös Gyula miniszterelnök is egészen közel ült hozzá és mosolygó arccal hallgatta. Dinnyés Lajos: „Más országokhoz mérten csak tizedrészt adunk a rokkantaknak. Dinnyés Lajos felszólalása következett. .­ Sok pénz folyt el az országban — mondotta —, de ebből csak egyeseknek, a szerencsésebbeknek jutott. Ennek az anomáliának véget kell vetni. Csütörtökön elhangzott egy közbeszólás a kor­mánypártból: „Mi majd adunk a rokkantaknak, az ellenzék csak követeljen!" Tiltakozom az ilyen beállítás ellen. Ez a pénz nem egyes pár­toké, hanem a nemzeté, amit az adófizetők jut­tatnak az államkasszába. Más országokhoz mérten csak tizedrészt adunk a rokkantaknak és a többi hadigon­dozottnak. Új, becsületes földbirtokreformra van szükség. Magyarországon van föld erre a célra, még min­dig itt vannak az egy kézben lévő nagy birtok­testek, a kötött és holtközi birtokok. Ezekből kell kis exisztenciákat teremteni. De becsületes földbirtokreformmal kell jönni, nem olyannal, mint 1922-ben, amelyet nem alapoztak meg pénzügyi téren. Ismételten felsoroltuk számosan már itt a Házban, hogy kiknek van állami re­­gáljoguk, trafikjuk, vagy nagy kegydíjuk, de még mindig csak ott tartunk, hogy folyik a vizsgálat. Hiába járunk utána mi képviselők, szinte csak véletlen, ha egy-egy rokkantat trafik­hoz juttathatunk. Külföldi példákhoz viszonyítva, a mostani rok­kantjavaslat csak pepecselés. Nagyon szigorú a 100%-os rokkantság megállapítása és a többi között ez is indokolttá teszi a felülvizsgálatot. Az sem helyes, hogy a törvényjavaslat szerint a kerestképesség csökkenése adja meg a rok­kantság fokát. Ezzel szemben a fizikai káro­­sultságot kellene alapul venni. Eredeti bizonyít­ványokat is követel a javaslat arról, ki hol se­besült meg. Hát nem több bizonyíték az a shrapnelldarab, amely bent van a csontban, vagy az a sebesülés, amelynek súlyos következ­ményei csak most jelentkeznek ezeknél a sze­rencsétlen embertársainknál? Ezt a rendelkezést csak a bürokraták diktálhatták bele a javas­latba! Ejtsük el ezeket az akasztófaparagrafu­sokat, mert ezek fogják megbuktatni a javas­latot. Törvényes úton, ebben a javaslatban tessék rendezni a kedvezmények kérdését. Így pél­dául a trafikrevíziót, az italmérési engedé­lyeket, a kedvezményes vasúti jegyek ügyét, a lift ingyen használatát. És ami a leglényegesebb: fel kell emelni a já­rulékokat, mert a nemzet köteles leróni háláját hősei iránt. Miután a javaslat nem oldja meg úgy ezt a kérdést, ahogyan a nemzet becsülete megkívánja, még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Vitéz Hadházy Ferenc következett. — Én sem vagyok megelégedve a javaslattal — mon­dotta —, de mégis elfogadom. A mai anyagi lehetőségeket teljesen ki kell meríteni a hadi­­gondozottak ellátásánál,, a járadék legalább a szűkös megélhetését biztosítsa azoknak, akik­nek más megélhetésük nincs. És senkit nem szabad elütni a jogától. Különösen a legénység járadéka nagyon csekély. Ezt legalább az al­tiszti nívóra kell emelni. Sajnos, a törvényjavaslat korrekciója há­rom és fél millióba kerülne. Én ennek az összegnek is helyet szorítanék a költségvetésben. A munka- és a keresetképesség között nem lehet különbséget tenni. Nem sza­bad a hadirokkantakat elzárni a további jelent­kezéstől, mert Oroszországban még mindig vannak hadifoglyok, akik között bizonyosan kedden délután négy órakor lesz a legközelebbi ülés Majd az elnök félbeszakította a vitát és java­­solta, hogy a Ház április 4-én, kedden délután négy órakor tartsa legközelebbi ülését. Klein Antal szólalt fel a napirendnél. —­­fi szekszárdi törvényhatósági bizottság megválasz­tásánál — mondotta — csalárd módon kijáts­szották a titkos szavazati jogot. Gömbös Gyula miniszterelnök úr kijelentette ugyan, hogy lélek, tiprás nem lesz, ennek ellenére mégis megtört­­ént, hogy Szekszárdon zárt borítékban küldték el le­vél kíséretében a választóknak a szavazó­­cédulákat, hogy azokkal szavazzanak. Ezek a szavazócédulák gombostűvel át voltak­ szúrva, így ellenőrizték, hogy a felszólításnak eleget tettek-e. Ilyent kapott a törvényszék el­nöke és az ügyészség elnöke is. Eckhardt Tibor: Ez a spiclirendszeri Jánosy Gábor: Egy eset miatt nem lehet rend­­szerről beszélni! Eckhardt Tibor: Mindenesetre svindli! Klein Antal. Amikor köztudomásúvá vált, hogy a szavazólapokat gombostűkkel átszúrták, annak ellenére, hogy az ellenzék teljes győzel­met aratott és egyetlen kormánypárti sem ju­tott be a bizottságba, a független kisgazdapárt se­kszárdi elnöke a szavazati jog csalárd ki­játszása miatt ismeretlen tettesek ellen feljelen­tést tett. Az ügyészség ismeretlen tettesek ellen vádat emelt, a vizsgálóbíró elrendelte a bűnügyi zárlatot, amit az államrendőrség foganatosított és a polgármesteri hivatalt lepecsételte. Másnap kinyitották a hivatalt és a polgár­mester szekrényében megtalálták a bűnjele­ket. Fiain Ferenc: Most kinevezhetik kormányfő­tanácsosnak! Berki Gyula: Klein Antal is főispánja volt ennek a kormánynak! Klein Antal: A mostani főispán igen önérze­tes ember, aki ugyan nem emiatt, de más ok­ból lemondott az állásáról, amit majd még szóba fogunk hozni a parlamentben. Ulain Ferenc: Nem hajlandó eltűrni maga mellett a megyei főmegbizottat. Berki Gyula (Ulain felé): Majd teszem tisz­­tetetemet! Ulain Ferenc: Majd én a Faluszövetségnél/ Berki Gyula: Én meg a Nemzeti Hitelintézet­­nél. Ulain Ferenc: Ott önnek nincs hitelét Klein Antal. A szavazók nem tudták, hogy megjelölt cédulákat kaptak és nyolcszázan lei­adtak ilyen cédulákat. Gömbös Gyulától, akit Szekszárd városa díszpolgárának választott, a polgárság nem érdemelte meg, hogy így megbélyegezzék és meggyanúsítsák. A legjellemzőbb az ügyben, hogy az igazságügyi miniszter felrendelte az aktákat magához. Ehhez joga van, de mégis megkérdem, miért tette? Talán nincs jó kezekben az igazságszol­­gáltatásnál? Eckhardt Tibor: Jelentkezzék, aki a csalást csinálta! Klein Antal: A választói törvény szerint az, aki csalárd módon jár el, kéthóna­pi elzárással, vagy ötszáz aranypengő büntetéssel sújtható. Ulain Ferenc: Vagy kormányfőtanácsossággal? Téglássy Béla: De sokaknak kellett volna ülni az én választásomon elkövetett atrocitások miatt. (Zaj.) Klein Antal: Tegye azokért felelőssé pártján­­ak mostani ügyvezető elnökét, Sztranyavszky Sándort, aki Vlaszaty Béla alezredest küldte le Paksra és annak parancsára történt mindaz, ami megtörtént. Téglássy Béla: De ön is benne volt mint fő­ispán! Tabódy Tibor: Miért nem mondott le akkor a főispánságról? Klein Antal: Én akkor nem voltam főispán! Végül még egyszer arra kérte az igazságügy­minisztert, szolgáltasson elégtételt a polgárság­nak. Brogly József is felszólalt a napirendnél és kifogásolta a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik legutóbbi határozatát, amely azt célozza, hogy a kormány tiltsa meg a községi jegyzőknek az ügyvédi hivatás körébe tartozó magánmunká­latokat. Több szónok nem volt és Bessenyey Zeno el­nök enunciálta, hogy a Ház elfogadja az elnök napirendi javaslatát, amely szerint a legköze­lebbi ülés kedden délután négy órakor kezdődik. Az ülés féltízkor ért véget. ­ akadnak rokkantak is. A kormánynak Buda­­pesten és a nagyobb vidéki városokban meg­felelő számú rokkantotthonról kell gondoskod­­nia. Miért sok a magyar hadirokkant és hadiözvegy? Malasits Géza: Tisztázni kell egyszer azt a kér­­dést is, hogy ki felelős a magyar hadirokkantak és hadiözvegyek feltűnően nagy számáért. A há­borúban a magyar nép nagyobb áldozatokat hozott, mint a monarchia bármelyik népe. A hadirokkantak nagy számáért a Potiorek és társai-féle hadvezetés a felelős és felelősek azok a hadiszállítók, akik még a háborúban is csak a profitot nézték. Ha nyilvánosságra hoznák a titkos hadi levéltár adatait, nagyon érdekes dolgok kerülnének napvilágra. A forradalom­nak, a monarchia összeomlásának is a tudatlan osztrák hadvezetés volt az oka. És azok a vért pazarlók, akiket ezért felelősségre kellett volna vonni, a nemzeti felbuzdulás idején mellüket verve tértek vissza, nagy nyugdíjakat értek el, moziengedélyeket, trafikengedélyeket, kiviteli engedélyeket kaptak. Esküdt Lajos nagyon sokat tudna erről mesélni. A rokkantak ügye tovább vergődött, elkerült a népjólétibe, míg aztán a hosszú út végén elérkezett ehhez a ja­vaslathoz. Sajnos, ez a törvényjavaslat ezután sem fogja eltartani a magyar hadirokkantakat, mert ahhoz túlságosan keveset nyújt. Utána egy kereszténypárti képviselő beszélt.

Next