Ujság, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
3 sével kétizben folytatott megbeszéléseket Habicht képviselővel. Ezeknek a megbeszéléseknek során Habicht képviselő azt az álláspontját hangoztatta, hogy a Landbund és a Heimatblock kikapcsolásával a keresztényszocialisták és a nemzeti szocialisták alakítsanak együttes kormányt Dollfuss szövetségi kancellár vezetése alatt. A szövetségi kancellár ezt a javaslatot elutasította. Ezzel a vele kapcsolatba hozott hamis és célzatos következtetések önmaguktól elesnek. Kettészakadt a Meskó-párt Már a maiiban is több alkalommal beszámoltunk azokról az ellentétekről, amelyek a Meskóféle nemzeti szocialista földműves és munkáspártban felmerültek. Ezek az állandó nézeteltérések és súrlódások most odáig vezettek, hogy a párt kettészakadt. A vezetőségi tagok egy csoportja, közöttük Posta Sándor,Gáspár János dr., a Nemzet Szava című horogkeresztes lap felelős szerkesztője Sári József, Sándor Lajos, Tari András és Frey Pál szerdán kiléptek a pártból, miután annak jövőjét Meskó Zoltán vezetése mellett nem látták biztosítva. Ugyanakkor a budapesti és környékbeli szervezetek hasonló célból össz-vezetőségi ülést tartottak, amelyen csatlakoztak a pártból kilépő vezetőségi tagok határozatához. Hír szerint a kilépettek szerda este ülést tartottak és elnökké Posta Sándort választották. Kiket jelöltek a főváros tanácsnoki, főjegyzői és más állásaira? A főváros kijelölő választmánya szerda délelőtti ülésén a jogi tanácsnoki állásra első helyen Schara Bélát, második helyen aequo loco Morvay Endrét és Babarczy István bárót, harmadik helyen aequo loco Foltesy Ferencet, és Dorogi Farkas Ákost; a három főjegyzői állásra első helyen Dorogi Farkas Ákost, Günther Tivadart, Zselinszky Tibort, második helyen Berklay Imrét, Barti Tivadart és Rosta Jánost, harmadik helyen Horony-Pálffy Aurélt, Boros Pált, Szvoboda Endrét, vitéz Horváth Bélát, Remete Viktort, Csanády Gusztávot, és Gergelyi Ernőt, a négy tanácsjegyzői állásra első helyen Ráday Józsefet, Ivarlovits Miklóst, Kosztolákyi Józsefet és*Szülése Lászlót, a második, helyen .Széchi Andrást, Pacher Blát,f Rapsz Istvántés Orbay Dénest,az árvaszéki ülnökhelyettesi átlásra első helyen aequo loco Wester Gusztávot és Szokola Leót; azárvaszéki ülnöki állásra első helyen Rötter Ferencet; a hat műszaki "fotariációit állásra első helyen: Lipkay Gyulát, Popelka Jánost, Tokody Dánielt, D’Ouvenou Rolandot, Viola Rezsőt és Andrejka Árpádot; a hét műszaki tanácsosi állásra első helyen Szabó Jenőt, Cziprián Gyulát, Vojtsits Lipótot, Kolin Mórt, Szabó Jánost, ifj. Thirring Gusztávot és Berze Endrét; a tíz főmérnöki állásra első helyen Fekete Sándort, Schuster Ferencet, Péchy Lászlót, Zimmer Pétert, Modrovits Károlyt, Varga Gyulát, Danóczy Jenőt, Kuramer Gyulát, Krohner Alajost és Beke Ferencet jelölte. Benigna Irta Lux Terka Van egy iskolatársam. Olykor, 10—15 évenként, véletlenül találkozunk. Utoljára a tél végén, az Apponyi-téren találkoztunk. Havazott, fújt a szél és két esernyő egymásba akadt. A két esernyő külön-külön, kenőnkhöz tartozott Megörültünk egymásnak. Iskolatársamat Benignának hívják. Ma is szép asszony és ma is olyan nyugtalanul, rejtelmesen forog kerek, fényes szeme, mint a kéneső egy kis fehér skatulyában. Beálltunk a király-palota kapuja alá. Benigna gyorsan, hadarva, léhán, szellemesen, rapszodikusan, szárazon, okosan és nem okosan, de nagyon érdekesen beszélt, kérdezett és felelt egyszerre: — Te miből élsz? Igaz, neked van egy tollad. Én kikoptam mindenből. Volt három uram, ma egy sincs. Volt egy virágzó patikám, elúszott. Azután franciát, németet, gitárt és hegedűt tanítottam. Minden tanítványom elszegényedett. A végén tudod mi lett belőlem? Jósnő. .Jósnő vagyok. Ne csodálkozz. Ebből még valahogy megélek. Nincs ember, aki ne lenne kiváncsi a sorsára és ne szeretné tudni a jövőt. Komoly férfiak,még miniszterek is eljönnek hozzám. Hja, fiam, tudni a jövőt, nem utolsó kívánság! Amióta ember él a földön, ez a vágy mindenkor izgatta a fantáziákat. Mondd, kérlek, hát nem egyszerre lett a sors és az ember? Dehogynem! Sorsát senki se útközben szedi fel magára, hanem magával hozza. Beléje van zárva, mint a szíve, a tüdeje. Benne, van a vérében és az idegrendszerében. Ez a Sors. Amit kívülről kapunk, amibe belebotlunk, ami a szerencsénk, vagy a szerencsétlenségünk, az is csak bennünk keletkezett okok oka és az idegállapotunk célja, vagy céltalansága. Mondják, hogy a kellő pillanatban meg kell tudni ragadni a szerencsét. Mi kell ehhez? Talán bátorság, okosság, a kisebb-nagyobb fokú élelmesség, amit vakmerőségnek is lehet nevezni és néha lelkiismeretlenségnek? Szép. Ha azonban nem hiányzik az okosságom és a bátorságom, ellenben hiányzik belőlem az élelmesség, a vakmerőség és a lelkiismeretlenség, ez esetben a szerencse a szemeim közé nevet és eltűnik előlem. — Nincs szerencsém! — sóhajtjuk erre. Bizony, nincs. Bele kell nyugodni. Nem is lehet szerencsém, ha a fizikai, erkölcsi és szellemi egyéniségem összetételéből hiányoznak azok az atomok, amelyekből a nagy ragadozók, az élet királyai össze vannak rakva. És aki nem született ragadozónak, az meg se kísértse a szerencse közelébe jutni. Józan ész és okoskodás nem ér itt semmit. Hiába ismerjük szerencsénk hiányosságát, mégis veszünk sorsjegyet. A húzások nem is izgatnak, csak napok múlva nézzük meg a biztos eredményt, mégis van sorsjegyünk. Mert hátha... Ki tudja!... Az ember mégse tudhat mindent... Vannak szigorúan pozitivista elmék, akik az élet és gondolkodás minden ténykedését megszabják önmaguk számára, mégis telve vannak babonákkal, szeszélyekkel, kíváncsisággal. Nagy politikusokról és nagy írókról tudjuk, hogy egyik este a bibliát olvasták, másik este pozitív természettudományok valamelyik könyvét. Bismarckról olvasható, hogy egy régi várkastélyban kísérletet látott. Mosolyoghatunk, de alapjában éppúgy félünk ma is a sorstól, mint egykor féltek az emberek. Hisz élünk és meghalunk, tehát telve vagyunk titkokkal, félelemmel fájdalommal, csodákkal. Mindezt három perc alatt hadarta el Benigna a király kapuja alatt és a végén így szóll: " — Jöjj el hozzám. Gyakran vagyok transzcendentális állapotban és ilyenkor nagyszerűen jósolok. Most rémítően sietek. Megyek a leányomhoz. Minden percben várjuk az első gyerekét. Lehetett Benigna meghívását el nem fogadni? Sokáig várakoztam a szalonjában. A szobalványnak kiöltözött öreg mindenes azt mondta, egy páciens van a méltóságos aszszonynál. Később így mondta: — Már bizonyosan mindjárt kijön a kliens. Szétnéztem addig Benigna szalonjában. Hulló vakolat, szennyes ablakok, kopott, öreg garnitúra, a vitrinben apró Buddhaszobrok, egy kicsike, hamisított perui múmia, nagy, zöldszemű macskák és porcellán bagoly szobrocskák. A titokzatosan elfüggönyzött ajtó kinyílott, őszhajú, szomorú arcú, szimpatikus öreg úriasszony jött ki rajta. Az ajtó keretében ott futkosott Benigna nyugtalan, kéneső szeme egy turbánszerű jósnő-fejdísz alatt. Megnézte az órát és mélabúsan sóhajtott: — Kezd az üzlet rosszul menni. Kezdi nem érdekelni az embereket a sorsuk. Megkérdeztem, ezt az öreg hölgyet, aki most ment el, mi érdekelte? Benigna unatkozva legyintett a kezével. — Nem tartozik a sorselemzések közé. Inkább jogi tanács. Napi riport. Az öreg hölgynek van egy lánya. Kis ballépés... Következmények ... A következmény meghalt a falusi dajka kezén. A lány szép, jóravaló, komoly. Uj ismeretség. Istennek útja. És az anya eljött hozzám és azt mondja: Itt állunk kellen egy kérdéssel szemben, én, az özvegy anya és szegény lányom, mit tegyünk? Lányomnak egy minden tekintetben kitűnő partija akadt. Mit tegyünk? Valljuk be, vagy hallgassuk el, bízva az örökirgalom istenében, hogy a titok soha napvilágra nem kerül? Nem közönséges probléma. Engem egész lázba hozott. Megkérdeztem Benignát, mit tanácsolt? Benigna a vállát vonogatta. Cigarettára gyújtott, teát hozatott és előbb elmondta, hogy tegnap volt az unokája keresztelője. Hogy a keresztapa egy volt miniszter és az apa, a lánya ura, nagyszimpellér. Kártyázik, nőzik, szóval baj van a házasság körül. Hogy a mai házasságok nem érnek egy hajítófát. Azután rátért a jogi tanácsra, amit nem éppen önzetlenül adott a szimpatikus öreg hölgynek. —* Azt hiszem — mondta Benigna —, te sem adtál volna más tanácsot, mint ezt. A régi morál szerint a nő, aki először megy férjhez, nem véthet az erkölcs ellen büntetlenül. Be kell vallania bűnét és a férfira bízni a megbocsátás, vagy a büntetés művét. Az új morál ellenben így szól: — Ideális és esztétikai szerelem, a romlott időknek nevezett mélységek között is bujkálhat még, de jóval többen vannak azok, akik egy egészen közönséges és köznapi szerelem nevében bocsátanak, vagy nem bocsátanak meg. A drámai tézisek: valld be! — vagy: ne valld be! — nagy összecsapó jelenetei, a ma erkölcsének embereit többé nem úgy izgatják, mint egykor Alexandre Dumas idején. Akkor ez még új és szokatlan kérdés volt. Dumas kezdte először feszegetni, az egész világ hallatlan érdeklődése között. Csak alig félszázad múlott el az európai színpadok híres moralistájának idejétől. Abban az időben, még erősen odahallgattak az írók szavára és az írók utasításai szerint hangolják a társadalom morálját, sőt politikai irányát is. Oroszország politikai fundamentumát először Dosztojevszkij és társai robbantották fel, azután Marx következett és ma már csak egy óriási kérdőjel húzódik meg azon az üres helyen, ahol egykor az írak szószéke állott. Az egykor kényes és büszke morál, ma teljesen összevegyült és kavarodott az élet mindennapi anyagával. Mint a cukor és bors együtt. Vagy a limonádé és vitriol. Csípős, maró, zavaros lett az élet és mindenki úgy oldja meg a maga számára, ahogy lehet. Az egész élet darabokra hullott, az erény úgy elgurult, meg se lehet találni és azok a kezek, amelyek az új életet próbálják összeragasztgatni, az erény helyére a kenyeret illesztették. A szerelemrégi formája is összetörött, de a lényeg belőle hibátlanul megmarad. A férfit és a nőt, a szerelem fogja ezután is egymás karjába hajlani és a kenyérrel együtt, ő fogja a vétó jogát megadni, vagy nem adni, hagy: valld bel — vagy: ne valld be! — Bravó, Benigna! —És összekocintoltam teáscsészémet, Benigna csészéjével. ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1933 JITNIUS T Szoros politikai és gazdasági együttműködést kíván minden szomszédjával a kisentente Programmot állapított meg a világgazdasági értekezletre a kisentente-konferencia Prága, május 31. A kis-entente állandó tanácsának május 31-én tartott második üléséről kiadott közlemény szerint ezen az ülésen a londoni világgazdasági és pénzügyi értekezlet napirendjén szereplő kérdésekben történt állásfoglalás. Az állandó tanács ebben az irányban elvileg a háborús adósságok teljes törlését, bizonyos valuták rögzítéséhez való visszatérést, a nemzetközi kereskedelem akadályainak, főleg a devizák és a behozatali tilalmak terén elrendelt korlátozó intézkedéseknek eltörlését, az áruforgalmi szabadságot, a közép- és keleteurópai agrárállamok agrártermékeinek előnyvámos kezelését fogja követelni. Az általános helyzetnek, főleg a három kisentente-állam Olaszországhoz, Németországhoz, Szovjet-Oroszországhoz, Lengyelországhoz, Magyarországhoz, Bulgáriához és Ausztriához való viszonyának megvitatása a három külügyminiszter nézeteinek teljes összhangját mutatta. A szovjetuniót illetően a kis-entente megelégedéssel veszi tudomásul a közös állásfoglalást a leszerelési értekezlet bizonyos kérdéseiben. Általános szempontból a kis-entente a béke politikáját követi, hű marad a népszövetségi alapszerződés elveihez, valamennyi szomszédjával szoros politikai és gazdasági együttműködést kíván, általános döntőbírósági politikát követel a mostani aláírt kötelezettségek keretében, úgyszintén a leszerelés politikáját követeli meg minden nemzettől valamennyiök biztonságának keretében. A kis-entente három állama nem fenyegeti a szomszédállamokat, lojálisan teljesíti valamennyi nemzetközi kötelezettségét és elhatározott szándéka ezeket továbbra is tiszteletben tartani és teljesíteni. Kapcsolatuknak nincs más célja, mint az, hogy Közép-Európa békés újjászervezésének kiindulópontjául szolgáljon, amelyhez más államok csatlakozhatnak, azzal a céllal, hogy megvalósítsák valamennyi nemzet politikai és gazdasági együttműködésének konstruktív politikáját Közép- és Délkelet- Európa területén. Amikor a mindenekkel szemben való őszinteségnek és lojalitásnak ezt a politikáját követik, annál elszántabbak abban az irányban, hogy felbonthatatlan egységben védjék meg közös életfontosságú érdekeiket minden esetleges fenyegetéssel szemben. A kis-entente tanácsának állandó titkársága az 1933/34. esztendőben Prágában lesz. Különös bonyodalom a két lemondott városatya körül Ki küldte be hivatalos helyre a lemondást, amelyről Pászthy János kijelentette, hogynem egyezik az ő akaratával. A főváros szerda délutáni közgyűlésén folytatták a múlt évi zárószámadás vitáját. Ez azonban zenésbe volt érdekes annál a vitánál, amely' Tabódy 'Tibor és Pászthy János lemondása körül zajlott le. Félhivatalos közlés alapján az Újság is, megírta, hogy úgy Tabódy, mint Pászthy lers mondott a bizottsági tagságáról. Nagy meglepetést keltett a szerdai közgyűlésen, hogy Pászthy ennek ellenére újból elfoglalta régi helyét és mintha mi sem történt volna, részt vett a tanácskozásban. Ezt szóvá is tette Büdder József, aki megkérdezte a főpolgármestert: mi igaz Pászthy lemondásából? Ha lemondott, akkor hogyan foglalhat helyet még ma is a közgyűlési teremben? Hasonlóképpen érdeklődött Büchler a Tabódy Tiborral kapcsolatos helyzet iránt is, mert ámbár a főpolgármester a keddi tanácsülésen Tabódy lemondását bejelentette, a szerdai közgyűlésen mégsem számolt be erről. Büchler felszólalása nyomán érdekes vita keletkezett Tabódy és Pászthy körül. Az ügy pikantériája ugyanis az, hogy mint kiderült, nem ők maguk mondottak le bizottsági tagságukról, hanem a Wolff-párt küldte illetékes helyre azt a két reverzálist, amelyet az említett bizottsági tagok már évek előtt kitöltöttek arra az esetre, ha valami formában szembekerülnének a párt vezetőségével. A Wolff-párt vezetősége most felhasználta a reverzálisokat és azoknak illetékes helyre való juttatásával késztette visszavonulásra úgy Tabódy Tibort, mint Pászthy Jánost. Huszár Aladár dr. főpolgármester Büchler kérdésére bejelentette, hogy Tabódy tanácstag ságának megszűnését — a főpolgármester kifejezetten csak a tanácstagságról és nem a közgyűlési tagságról beszélt — azért nem hozta a szerdai közgyűlés tudomására, mert folytatólagos közgyűléseken ilyen bejelentéseknek helye nincs. Pászthy János lemondólevelét azonban beterjesztette az igazolóválasztmány elé. — Mikor azonban ez megtörtént — folytatta Huszár főpolgármester —, megjelent nálam Pászthy János és jegyzőkönyv felvételét kérte arra vonatkozóan, hogy a beküldött írásos lemondás az ő akaratával nem egyezik Ezt a jegyzőkönyvet szintén áttettem az igazolóválasztmányhoz. Nagy Lajos dr. az ügyrendhez kérve szót, az iránt érdeklődött, hogy miért csak a Pászthy féle bejelentést tették át az igazolóválasztmányhoz, a Tabódyét pedig nem. A törvény világos rendelkezése azt mondja, hogy a bizottsági tagság megszűnéséről az igazolóválasztmány határoz s ez ellen a határozat ellen a közigazgatási bírósághoz lehet fellebbezni. Hogyan történt tehát a lemondási? ... Huszár Aladár dr.: Ez nem ügyrendi hozzászólás, megvonom a szót! Később Nagy Lajos dr. „személyes kérdés"* címén újabb felszólalásra kapott engedélyt. — Közjogi kérdés az, hogy a bizottsági tagok mandátuma felett, presszió alatt kiállított bianco-váltók birtokában egyes pártvezérek szabadon rendelkezhetnek-e? Amennyiben az igazolóválasztmány a reverzálisok alapján megszüntetné a bizottsági tagok mandátumát, panasszal fordulok a közigazgatási bírósághoz. Huszár Aladár dr. főpolgármester most kijelentette, hogy hozzá semmiféle lemondólevél nem érkezett. Amíg az igazolóválasztmány nem dönt, ő a kérdéssel nem is foglalkozhatik. Tévész Mihály dr. elmondotta: maga hallotta, amikor a főpolgármester a tanácsban bejelentette, hogy Tabódy Tibor mandátuma megszűnt, sőt már utódjának nevét is közölte. A közgyűlésen viszont kijelenti, hogy hozzá semmiféle lemondólevél nem érkezett. Miként egyeztethető ez össze? Ezek után meg kell kérdeznie, tanácstag-e Tabódy, vagy sem. Huszár Aladár dr. újabb válasza az volt, hogy bár a jelentést tényleg megtette, a legteljesebb mértékben alkalmazkodik a törvény előírásaihoz és fentartja azt, hogy a határozathozatalra kijelölt fórum az igazolóválasztmány. Ezzel az érdekes vita befejeződött, de még mindig nem dőlt el az a kérdés, hogy Tabódy és Pászthy továbbra tagja-e a közgyűlésnek és a lemondólevél beküldésére jogosult volt-e az, aki a lemondást illetékes helyre eljuttatta. Csilláron írják alá a négyes szerződést Rómában Róma, május 31. Beavatott körök szerint — amennyiben előre nem látott nehézségek nem merülnek fel — a négyes szerződést csütörtökön írják alá Rómában. Olaszország részéről Aloisi nagykövet, népszövetségi fődelegátus, a másik három állam részéről pedig az illető államok római nagykövetei írják alá a szerződést, amelyet mindenütt egyszerre terjesztenek a parlament elé jóváhagyás végett. Olaszországban meg vannak győződve arról is, hogy Olaszország az új kombinációban közvetítő szerepet játszhat majd Németország és Franciaország között.