Ujság, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
PÉNTEK, 1933 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG Egy nemzeti szocialista munkás Marienbadban orvul meggyilkolta Lessing emigráns német professzort A gyilkos átszökött a német határon Prága, augusztus 31. Szerdán Marienbadban meggyilkolták a Németországból menekült Lessing Tivadar tanárt. A gyilkos az Edalweiss-nyaralónak, a tanár lakóhelyének, falához hosszú létrát támasztott, azon felmászott s az ablakon keresztül rálőtt az íróasztalnál ülő Lessing Tivadarra. A golyó fejem találta a tanárt, súlyos állapotban a marienbaci kórháziba szállították, ahol éjjel egy óra tájban meghalt. A tettes Eckert Miksa Rudolf 34 évesdrezdai születésű munkás, aki Marienbad mellett, Sehaitz községben lakott. Elfogni már nem tudták, mert sikerült átszöknie a német határon. Lekért kitűnő lövész Tőrében állott s állandóan látogatta a marienbad környéki titkos nemzeti szocialista gyűléseket. Egy rendőrkutya vezetett a nyomára. A létrára, amelyen Eckert felmászott az Edelweiss vitte ablakihoz, kötél volt erősítve, amelyet megszagoltalak egy csendőrkutyával s a kutya a szag után haladva, elvezette a csendőröket ts közeli Schanz községbe, Eckert házába Eckert büntetett előéletű, a mai évben öthónapi börtönre ítélték, mert hazafias felbuzdulásában ellopta Marienbadban egy felfrdőző hölgyvendég kézitáskáját. A létrát, amelyen felmászott az Edelweiss-villába, két nappal ezelőtt lopta a schanzi tűzoltók raktárából. Miután a létra oly nehéz, hogy egy ember aligha vihette Schanzból Marienbadba, a rendőrség azt gyanítja, hogy bűntársai is voltak. A csendőrség megállapította, hogy,Eckertét már napok óta nem látták Schanzban és hogy6, és a merénylő Marienbad környékén ólálkodott, hogy terepszemlét tarthasson a villa körül, mennyire óvatosak voltak a tettesek, mutatja az a körülmény is, hogy a létra lépcsőfokait kendőkkel csavarták körül, hogy minden zajt elkerüljenek. A merénylők összesen négy lövést adtak le, ezekből kettő találta Lessing professzort, míg kettő megakadt az ablakrámában. A rendőrség bizonyosra veszi, hogy Eckert a merénylet után a német határ felé vette útját, amely alig félóra járásnyira van Marienbadtól. Csütörtök délután letartóztattak Marienbadban két férfit, akik azzal tették gyanússá magukat, hogy az utóbbi napokban feltűnő érdeklődést tanúsítottak Lessing professzor személye iránt. Lessing professzor holttestét,— barátai előtt többször hangoztatott kívánságának megfelelően — Palesztinába viszik és ott helyezik örök nyugalomra. A professzor özvegye szintén azt tervezi, hogy itthagyja Európát és Palesztinába vándorol, hogy férje sírja közelében lehessen. Tervének végrehajtása attól függ, elő tudja-e teremteni a palesztinai út költségeit. Lessingné maga egyébként nem zsidó származású. Eckert Miksa Rudolfot a szigorú határellenőrzés dacára sem sikerült még kézrekeríteni s minden jel arra mutat, hogy már Németországban van. A készültségi járőrszolgálatot néhány napig még fentartják a határvidéken, sőt valószínű, hogy rendszeressé teszik ezt a szolgálatot, tekintettel arra, hogy a határvidék biztonsága a jelenlegi szolgálati beosztás mellett nem mondható túlságosan nagynak. i a Schanzból motorkerékpárjával együtt távozott. Igen valószínű, hogy a schanzi tűzoltók létráját nem ő, hanem bűntársai hozták át Schanzból Marienbadba. Az átszállítás nyilván éjszaka történt s miután Schanz és Marienbad között sűrű erdők terülnek el, könnyű volt a létrát minden feltűnés nélkül az Edelweiss-villa közelébe hozni. Hogy egyelőre úgy határozunk, hogy nem kérünk semmit, mert esetleg dolgozni kell. Mis ezt semmi esetre sem tesszük addig, amíg nem adnak enni. Ezek után a lengyel fiú rögtön elalszik. A hajó nagyon, kicsi, és az egyes tárgyakon látható felírások elárulják, hogy „Meditareine" a neve. Fejünk felett a kormánytánc súrolja a padlót, aztán zörögve megfeszül. ... Nagyon különös dologra ébredek fel. Az arcom Gyuri ■ térdhajlása alatt van, hónom alatt fogom a lengyel nyakát és lábaink összekeveredve kalimpálnak. Éppen tisztázni akarom az esetet, midőn ebben a furcsa gomolyagbann sebesen gurulni kezdünk, amíg a falhoz nem ütödünk. Nagynehezen elrendezzük összegabalyodott végtagjainkat és körülnézek. Nincs semmi különös. Fűlenek. Valamelyik oldalablakban besurran egy kis tócsa, de különben a hangulat változatlan. A cingár vidáman felénk kiált: „a Biscayán vagyunk!" „Vihar van?“ kérdezem. „Az angol golf..."* mondja, de már dőlünk, minden erőnkkel kapaszkodni kell és most már egy valóságos hatalmas hullám löki be zúgva, zizegve nagy részét az ablakon. Akkor még nem tudtam, mi a Biscaya. Homályosan emlékeztem az iskolából, hogy valami öbölféle. De hogy ez az öböl a hajósok réme és a Délamerikába közlekedő gyönyörű hatalmas Capp Poloniával csak épp úgy zsonglőrözik, mint egy rongyos halászbárkával, erről nem tudtam. Az előbbiek csak kezdetét jelentették az öbölnek, de félórás út után megindult az igazi tánc. A tenger harsog és zug, a babok dühödt hangokkal messziről erősbödve rohannak a hajónak, ami nincs megrögzítve az óránként 120 km sebességgel csúszkál ideoda, a felfüggesztett tárgyak bolond inga módjára lengenek. A tengeri betegségről már régen leszoktunk, de ettől a bolond imbolygástól mégis szédülünk, bizonyára a fűtők is, mert ezt sohasem lehet megszokni A személyzet káromkodik. Kapaszkodva, tipegve járnak, mint a gyerekek. Egyszer csak odajön hozzánk az arab és azt mondja, Varsó, augusztus 31. A Báthory-ünnepségeken résztvevő magyar küldöttség szerdán este Krakóba érkezett. Amikor a vonat befutott a pályaudvarra, a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a vonatból kiszállása után elhaladt a kivezényelt díszszázad előtt. A pályaudvar fogadótermében Kaplicki krakói polgármester üdvözölte a magyar vendégeket és beszédében rámutatott a magyar és a lengyel nemzetet egymáshoz fűző tradicionális barátságra és megemlítette, hogy nem először jár lengyel földön magyar küldöttség, hogy részt vegyen a lengyelek nemzeti ünnepén. A magyar küldöttség nevében Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter köszönte meg a fogadtatást, hangoztatván azt az őszinte barátságot, amelyet a két nemzet egymás iránt érez. A szállásukra hajtató magyar kiküldötteket az utcán mindenütt hatalmas tömeg fogadta s magyar nyelven kiáltotta: „Éljen Magyarország!". A magyar küldöttség tagjai este részt vettek azon a díszvacsorán, amelyet Krakó polgármetsere adott tiszteletükre. Krakó városának utcáit mindenütt lengyel és magyar zászlók díszítik. Serédi Jusztinián hercegprímás a krakói Wawel-vár székesegyházában ünnepi szentmisét mondott, még pedig abban a főpapi ornátusban, jöjjünk segíteni. Nekünk azonban megvannak a magunk szigorú törvényeink és minthogy még nem kaptunk enni, szó sem lehetett munkáról, tehát mozdulatlanul és lehunyt szemmel fekszünk. Az arab figyelmeztetőség oldalba rúg. Bágyadtan ránézek és elnyögöm neki, hogy beteg vagyok. Nagyon dühös lesz, ordít és most Gyuriba rúg bele kétszer. Gyuri a szeme fehérét rezegteti: „maladie". A lengyel fitt sem szóra, sem rúgásra nem mozdul, ő meghalt. Az arab lajtékzik és a vállamnál fogva rángat fel. A szél olyan erősbödő, vészes süvöltéssel zúg át a hajón, mintha tízezer mentőautó vágtatna mellettünk egyszerre. Az arab a fülembe ordítja, hogy húzzam ki a hamut. Végül kirántja a kését és megesküszik, hogy azonnal lesz ar. Hogy elkerüljük a komolyabb komplikációkat, olyan hangokat adok, mint akiből rögtön kitör a tengeri betegség. Erre hátralép, a hajó dőlni kezd, nekibukok egy oszlopnak és közben véletlenül úgy felrúgom az arabot, hogy leröpül egészen a kazánig. Wotan ráripakodik, úgy hogy most már nem tud velünk törődni, mert a vihar eléri a tetőfokát, az Ur hagya folyton recseg, a hajó magasra emelkedik, aztán kínzó lassúsággal mélyre süllyed, oldalra dől, és viszszapattan. Jön a kapitány egy csuromvizes, fényes, fekete bőrköpenyben. Igazi tengeri hős, éles, nyugodt arcával, hideg, szürke szemével, mint egy Lord Nelson, vagy Diaz. Az arab ordítva ránk mutat! A kapitány kijelenti, hogy mind a hármunkat vasraverel Az arab odaugrik és Gyurit rugdalja. Ez utánl elhatároztam, hogy ha belémrúg, leütöm. De Wotan szólt, az arab rohan és közben kétszer nekimegy a vasoszlopoknak. A kapitány gazembereknek nevez minket, akiknek meg fogja mutatni... Felmegy a vaslépcsőn. A fedélzetről olyasféle robaj hallatszik, mintha ledőlt volna az árboc. A cingár mechanikus szerszámokkal babrál és sziszegve tódul ki a gőz valahonnan. Végre békét hagynak nekünk Sir a szél, zúg a tenger, búg a sziréna ... A hajó minden porcikája recseg és zsibbasztó időkig zuhan Nakoniecznikow-Klukowski lengyel földmivelésügyi miniszter csütörtökön ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Pohárköszöntőjében kiemelte, hogy a történelemben alig van példa arra, hogy két szomszédos nemzet oly jó viszonyban élt volna egymással, mint Lengyelország és Magyarország. A két nemzet sorsa többízben összefonódott. Kállay Miklós földmivelésügyi mise a hullámok hátáról, mintha a fenékig merülne, aztán úgy megdől, hogy pillanatokig az oldalfal rémlik padlónak... Egyre csökkentik a tüzet, mindenfelől fröcsköl be a víz, rengeteg tócsákat képezve úgy, hogy mind a hárman tele'vagyunk olajos,kormos tengervízzel. A fedélzeten mezítlábas futólépések dobognak. A cingár spanyol egy szelepet kalapál és minden pillanatban más helyzetet vesz fel a hajó. A sziréna már egy másodpercig sem hagyja abba a dugást és valahol a gőz újra kitör sziszegve, mire a spanyol üvöltve vágja oda a szerszámait. A legrosszabb az, hogy nem lehet aludni, két kézzel kapaszkodunk ... Enyhe világosság dereng be a gömbölyű ablakon. A hajó vontatottabb tempóban sülylyed és emelkedik. Az arab egy lapáttal szedi össze a szétgurult szenet, a gép egyenletesen dolgozik, mindjobban reggeledik. Megenyhült a vihar. Egy frissenébredt füle jön le, hogy felváltsa Wotant. Később a cingár sózott halat meg kenyeret iisz nekünk. Gyuri minden látható átmenet nélkül, jobban lett és csodák csodája az étel szaga feltámasztotta a lengyelt halottaiból. Kik vagyunk, kérdezi a cingárts, közénk guggol. Hová utazunk? Ja, mindenütt nehéz, mondja végül a meséinkre. Gyuri, aki néha az elszántságig szemtelen tud tenni, cigarettát kér az arabtól. Rövid habozás után odadob egy párat... A hamuskocsi csengett. Mintegy megbeszélt jelre lemegyünk és kihúzzuk, a lengyel fiú belöki a másik kocsit. A kapitány szúrós pillantással néz minket, aetán felmegy újra a vaslépcsőn. Kint egész világos van. A frissen kelt füle élesen fülvikészik. Wotan aludni megy. Minden megbékélt: az ember, a természet és az ember a természettel. Rövid jeleket ad le a hajótülök. Újra mozgolódás támad a kazán körül, sebesen forgatják visszafelé a rézhengereket, lehúzzák az összes fogantyúkat, lánccsörgés hallatszik fentről és egy hang recseg ércesen a szócsőből: — Damnf am Dacht Kikötünk .. Magyar küldöttség Krakóban a Báthory-ünnepségeken Serédi hercegprímás miséje a Wawel-vár székesegyházában amelyet még Báthory István ajándékozott ,, a székesegyháznak. A szentmisén megjelent Moscicki lengyel köztársasági elnök és a Báthory-ünnepségeken résztvevő magyar küldöttség. Mise után a magyar küldöttség leszállt a királyi sírboltba és Báthory sírján elhelyezte a magyar kormány, a Kállay-család, a Lengyel-Magyar Egyesület, a varsói magyar katonai attasé és a Sibrik család koszorúját. Moscicki köztársasági elnök Nakoniecznikom Krukowski miniszter és Szembek alminiszter társaságában a Wawel-vár madártermében kihallgatáson fogadta Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást és Kállay Miklós földmivelésügyi minisztert, a magyar küldöttség pedig megtekintette a várat. A krakói lapok vezércikkeiket Báthory István emlékezetének szentelik és melegen üdvözlik a magyar vendégeket. Ebéd a magyar küldöttség tiszteletére 3 niszter válaszában rámutatott arra, hogy a két nemzet sohasem vont kardot egymás ellen s annak az óhajának adott kifejezést, hogy Lengyelország és Magyarország között a gazdasági kapcsolat szorosabb legyen. Mindenütt lelkesen ünneplik a magyarokat Moscicki köztársasági elnök csütörtökön délután fogadta a magyar küldötteket, akiket Matuska Péter varsói követünk mutatott be neki. Este a városi színházban Jan Dombrowszki, a krakói egyetem tanára ünnepi felolvasást tartott, amelyben méltatta Báthory nagyságát. Előadásának második felét magyar nyelven tartotta meg s kisemelte Magyarország és Lengyelország mindenkori történelmi kapcsolatait, éltette Magyarországot. A nagy tapssal fogadott felolvasás után Ernst Sándor prelátus, országgyűlési képviselő, mondott nagyszabású beszédet, amelynek végén Moscicki államfőt és Pilsudszky tábornagyot éltette. Utána az egész közönség hatalmas magyarbarát tüntetést rendezett. A krakói lapok vezércikkekben méltatják a magyar ünnepi küldöttség lengyelországi Útját és kiemelik a történelmi és érzelmi magyar-lengyel kapcsolatokat. A Németországból útlevél nélkül menekülő emigránsok és Anglia London, augusztus 31. A független munkáspárt vezére, Maxton képviselő csütörtökön küldöttséget vezetett a kéthónapos szabadságáról éppen most hazatért Sir John Simon külügyminiszterhez és felkérte, járjon közbe az illetékes tényezőknél a németországi politikai menekültek angliai letelepedésének megkönnyítése érdekében. Maxton és a küldöttség tagjai közel másfél óra hosszat voltak együtt Sir John Simonnal. Hivatalos jelentést a tanácskozásról nem adtak ki, az esti lapok azonban úgy tudják, hogy a független munkáspárti képviselők és a külügyminiszter részletesen megvitatták a németországi nemzeti szocialista forradalommal öszszefüggő összes aktuális kérdéseket. Maximék főleg arra figyelmeztették a külügyminisztert, hogy a Németországból menekülő politikai emiránsok gyakran nem tudnak útlevelet szerezni és útlevél nélkül kénytelenek megkísérelni a partraszállást Angliában, ahol azután az angol hatóságok könyörtelenül megbüntetik őket. Éppen szerdán ítéltek el háromNémetországból menekült zsidót három-háromhavi elzárásra és az ország területéről való kitiltásra. Maxtonék arra kérték a külügyminisztert, tegye lehetővé, hogy a Németországból menekülő forradalmárok, zsidók, pacifisták és marxisták útlevelet kaphassanak, amelynek birtokában nyugodtan niartraszállhatnak Angliában. De Valera helyzete megingott London, augusztus 31. A csütörtök esti londoni lapok az ír De Vatera-kormány küszöbönálló bukásáról írnak. De Valera elnök pozíciója, amelyet már amúgy is teljesen aláásott az angol kormánnyal való örökös hadakozás és az ír fasiszta táborral kitört harc, most végleg megingott. Az ír köztársasági tábor, amely eddig zárt sorokban állott De Valera mögött és mintegy önvédelmi alakulata volt De Valera kormánypártjának, hadüzenetet küldött az elnöknek és felszólította tagjait, hogy ne támogassák többé a De Valera-kormányt. A köztársasági tábor csütörtökön kiáltványt tett közzé, amelyben hazaárulással vádolja meg tre Valérét, nyilvánvalóan azért, mert az elnök múlt vasárnap utasítást adott a rendőrségnek a köztársasági tábor telepeinek átkutatására és azesetleg fellelhető fegyverek lefoglalására. De Valera nem szívesen vállalkozott erre a lépésre, a közvélemény azonban kényszerítelle őt, mert azt vetette a szemére, hogy pártoskodóan jár el az önvédelmi alakulatokkal szemben és csak a fasiszta kékingeseket üldözi, ugyanakkor azonban tűri, sőt elősegíti az ír köztársasági tábor tagjainak fegyverkezését. A köztársasági tábor kiáltványa most leszögezi, hogy a történtek urán De Valera sem számíthat többé az ír nép hűségére, mert ő is ugyanolyan zsarnoki eszközökkel uralkodik, mint az angol rabságban sínylődő hat északírországi grófság podeszlái. A kiáltvány azzal a felszólítással végződik, hogy sorakozzon minden hű köztársasági érzelmű ir polgár az ír köztársasági tábor zászlói alatt, követelje a független ir köztársaság kikiáltását és kényszerítse a kormányt az Angliával való végleges szakításra.