Ujság, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
9 Újév a külföldön Dollfuss rádiószózata ! Bécs, január 2. Miklós szövetségi elnök Dollfuss dr. szövetségi kancellár jelenlétében az újév alkalmából fogadta a Sibilia érsek, pápai nuncius vezetése alatt megjelent diplomáciai kart A diplomáciai testület legidősebb tagjának, a nunciusnak szerencsekívonataira a szövetségi elnök válaszolt, kiemelve, hogy egész Európának érdeke Ausztria újjáépítése és jóléte. Dollfuss kancellár rádiószózatot intézett azosztrák néphez. Utalt rá, milyen lojális támogatásban részesítették a nagyhatalmak Ausztriát. Majd megemlékezett Németországról. Párhuzamos az osztrák és a német politika abban — mondatta —, hogy mindkettő eltüntetni kívánja különbséget győztes és legyőzött között. A különbség azonban az, hogy meggyőződésünk szerint minden német politika lényege az kell, hogy legyen, hogy rokonszenvet és barátságot keltsen a német egyéniség és kultúra iránt. Minden szerénység mellett talán megjegyezhetem, hogy a németséggel szemben fennálló eme kötelességünknek rendkívüli sikerrel eleget tettünk. A németség életveszedelmének tartjuk az Elszigetelődés és az önbekerítés politikáját. Anemzeti autarchia politikája a mai világhelyzetben a katasztrófát jelenti. Európa államainak együttműködése csak az egyenjogúság alapján lehetséges és kérnünk kell, hogy ezt az egyenjogúságot mindenki — a Német Birodalom is is velünk szemben elismerje. Beavatkozást belügyeinkbe nem fogunk tűrni. Megvédjük népi kincsünket, függetlenségünket, atyáinktól örökölt földünk oszthatatlanságát Minden békülési lehetőség, amely ezekkel az előfeltételekkel összeegyezetethető, készen talál minket. Fenyegetések, szidalmazások, életveszedelem sem engem, sem barátaimat nem téríthetnek le utunkról. Hindenburg Németország átalakulásáról Berlin, január 2. Újévkor Hindenburg elnök fogadta a birodalmi kormányt Hitler utalt az átalakulásra, amely nagy mértékben megvalósította a német nép szellemi és akaratbeli egységét. Hindenburg köszönetet mondott a kancellárnak és a kormánynak. Az újévi fogadtatás szokott módon folyt le. Orsenigo apostoli nuncius a diplomáciai testület nevében Németország békekészségére utalt. Hindenburg Németország átalakulását kiemelve, ezt mondotta: — Én, aki mint katona három háború borzalmait értem meg, tudom, hogy a kormány és a nép nem akar mást, mint hogy a becsület és egyenjogúság alapján egyetértésben éljen minden más nemzettel. A németség egyenjogúságával újból helyreáll a bizalom, ami elengedhetetlen előfeltétele a kormányok termékeny együttműködésének. Újév Franciaországban Páris, január 2. A szokásnak megfelelően Lebrun köztársasági elnök újév délelőtt egymás után fogadta a szenátus, majd a képviselőház küldöttségeit, amelyek kifejezték az országgyűlés újévi jókívánságait. Az elnök ezután viszonozta a látogatást az országgyűlés két házának elnökénél. Valamennyi külföldi fővárosban a francia nagykövetségen, illetőleg követségen egybegyűltek az illető városban lakó franciák és kifejezésre juttatták hazájukhoz való ragaszkodásukat. A diplomáciai képviselők válaszbeszédükben méltatták a francia külpolitika szellemét. Optimista újév Londonban London, január 2. Macdonald miniszterelnök újévi szózatában hangoztatta, hogy az elmúlt év a nehézségek és aggodalmak ellenére az állandóan növekvő reménység ideje volt és Angliában kézzelfogható bizonyítékokat hozott abban a tekntetben, hogy a helyes úton haladunk és megkapjuk az erőfeszítés megérdemelt jutalmát. Megújuló bizalommal és eltökélt szándékkal haladunk céljaink felé és azt az őszinte reményemet fejezem ki, hogy az új esztendő jólétet és megelégedést hoz mindenkinek, aki ezt az üzenetet olvassa. Az angol király Anglia lord majorjének újévi üdvözletére adott köszönő válaszát így fejezte be: " örömmel állapítom meg, hogy most növekvő bizalommal nézhetünk az új esztendő elől Rothermmere lord repülőgépeket követel Rothermere lord újévi cikkében felhívja lapjának olvasóit, hogy törekedjenek Anglia biztosítására légi támadásokkal szemben. Légivédelmi propagandája kezdetén S-1000, később 5000 katonai repülőgépet követelt Anglia számára, most eddigi követelésein túlmenőleg újévi nyilatkozatában azt mondja, hogy Angliának három éven belül 25.000 védelmi katonai repülőgépre van szüksége, mert a francia légihaderő számszerűleg Anglia légierejének háromszorosa vagy négyszerese. Macdonald főszerkesztője Mrd lett A szokásos újévi üdvözlések során a király öt báróságot, négy baroneti, huszonnyolc lovagi és három titkos tanácsosi címet adományozott s ezenkívül nagyszámú polgári és katonai kitüntetést. Báró lett: Godfrey Elton, a kormánytámogató nemzeti munkáspárt végrehajtó bizottságának elnöke és a News Letter heti folyóirat — Macdonald személyes orgánumának — főszerkesztője is. Roosevelt megmenekült a kézfogásoktól Washington, január 2. Roosevelt elnök nem tartotta meg a szokásos újévi fogadtatást a Fehér Házban, hogy megmeneküljön a sokezer kézszorítás fájdalmaitól és hogy a törvényhozás megnyitásának napjára kímélje erejét Ehelyett a törvényhozás vezetőit fogadta bizalmas eszmecserén. Beavatottak szerint közölte, hogy rövid, eredményes és gyorsan dolgozó ülésszakot kíván, melyet legkésőbb kilencven nap múlva el akar napolni Örömmel jelentette egyszersmind az elnök, hogy az összes amerikai bankok kilencven százaléka, amely együttvéve az ország betétállományának kilencvenhét százalékát teszi, megfelelt az amerikai állami biztosítás követelményeinek. Az állami biztosítóintézet összesen 13.423 bankot talált biztosításra elfogadhatónak és csak száznegyvenegy bank kérelmét utasította el. Llewellyn-Jones újévi nyilatkozata a revízióról London, Január 2. F. Llewellyn-Jones képviselő az évforduló alkalmából nyilatkozott a békerevízióról: — Lassanként kezd derengeni annak felismerése — mondotta a többi között —, hogy az európai nemzetek bajainak legfőbb külforrásai a háború után kötött szerződésekkel elkövetett igazságtalanságok és hogy addig alig lehet a nemzetközi viszonyok javulását remélni, amíg nem számolnak ezzel a ténnyel teljes nyíltsággal. Néhány hónappal ezelőtt még csak nagyon csekély volt azoknak az angol közéleti vezetőknek, parlamenti tagoknak vagy nemzetközi jogászoknak száma, akik hajlandónak nyilatkoztak a magyar követelést támogatni. Ez a tábor azonban most már számban és befolyásban jelentékenyen növekedett Semmi sem feltűnőbb, mint az a tény, hogy az alsóháznak több mint 200 tagja aláírta azt a javaslatot, amely felszólítja az angol kormányt, vigye az ügyet a népszövetség elé. Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor dr. legutóbbi látogatása Angliában még jobban felkeltett© a nyilvános érdeklődést a magyar követelések sürgőssége iránt Meggyőződésem szerint 1934-ben még erősödni fog az az általános kívánság, hogy még jobban megismerkedjünk a magyar ügy érdemi részével és nem lehet nagyon távol az idő, amidőn a felelősségteljes angol államférfiaknak határozott lépéseket kell majd tenni abban az irányban, hogy az illetékes nemzetközi szervezet döntését kieszközöljék. Nem akarok jogosulatlan reményeket ébreszteni, de meggyőződésem szerint a trianoni szerződés aláírása óta sohasem voltak a módosítás kilátásai ily kedvezőek. Fábián: »Hilső tényezőké a revízió ellen rendezik az egyetemi verekedéseket A vármegye kisgyűlése pártkülönbség nélkül megbélyegezte Fényes Lászlót Pest vármegye kisgyűlése kedd délelőtti ülésén napirend előtt szólalt fel Váry Albert. Mindenekelőtt köszönetet mondott Bethlen Istvánnak és Eckhardt Tibornak angliai munkájukért, ugyanakkor megdöbbenéssel szólt Fényes Lászlónak a Manchester Guardian-ban írt vezércikkéről. A cikk után — mondotta — Fényes László érdemtelenné vált arra, hogy magyarnak nevezzék. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Fábián Béla, aki arra kért© az Istent, hogy az uj esztendő a magyar vágyak beteljesülésének esztendeje legyen. Fényes László ügyében teljes egészében osztom Váry Albert felfogását — mondotta. — Csak egy elborult agy képes fellépni hazája ellen, amikor az élet-halál harcát vívja. Fényes László levelében nemcsak az az elítélendő, hogy Magyarország területi igényeinek teljesítése ellen szól, hanem az is, hogy olyan időben adta közzé a levelet, amikor Bethlen és Eckhardt a revízió érdekében dolgozott. Ez a levél tehát nem egyéb, mint ellenségeink által Magyarország ellen felvonultatott ágyú. De ellenségeink az angliai agitáció tartama alatt kihasználták velünk szemben az egyetemi verekedéseket is. Csodálatos, hogy valahányszor külföldön valamelyik magyar bajnok az ország érdekében küzdelembe bocsátkozik, itthon rögtön megkezdődnek azok a magyar jellemhez méltatlan pofozkodások, melyekkel aztán tele van az ellenséges sajtó. Fel kell vetni a kérdést, ki rendezteti ezeket az egyetemi verekedéseket. Azt mondják, neon lehet kinyomozni. Bizonyos, hogy nem az egyetemi ifjúság tömegei vesznek részt ebben csak egyes csoportok. Bízom benne, hogy a rendőrség meg tudja állapítani, hol rejtőznek azok a külső tényezők, amelyek az ifjúságot törvénytelenségekre biztatják. Hogy ezek milyen veszedelmeket rejtenek, arra példaként itt állanak a romániai események. Ha a román egyetemi ifjak felbujtóival szemben akkor alkalmazták volna a törvényt, amikor Nagyvárad és Kolozsvár magyar üzleteit fosztogatták, amikor Sinfalvát rabolták ki és a székely falvakban rendeztek magyarellenes pogromokat, nem jutottak volna el Duca megöléséig. Ha Codreanu politikai karrierje nem a gyilkosságnál kezdődött volna és Tischler Mór gyilkosából nem lett volna sovén ideál, Ducát sem ölték volna meg Sinaiában. Sajnos, nálunk is olyan tünetek láthatók, amelyeknek elharapódzásától Isten mentsen meg bennünket. Látjuk, hogy a tegnapi direktóriumi tagok miként jutnak új köntösben politikai szerephez, miképpen jut előtérbe a lázítás és izgatás, melyről nem lehet tudni, hol áll meg. A felszólalásokra Preszly Elemér főispán válaszolt Fényes Lászlót nem tekinthetjük többé magyarnak — mondotta —, megtagadunk vele minden közösséget. Nagy halást ért el Mihályi Ferenc szociáldemokrata, amikor a főispán után kijelentette, hogy pártja a legmélyebb megvetéssel fordul el a Manchester Guardianban megjelent támadás szerzőjétől. Beszéde további során az ínségakciók megszületését kifogásolta. Ezután a 240 pontból álló tárgysorozatot tárgyalta le a kisgyűlés. _________ Gyászdob Irta Kassák Lajos Két ember ül a kiszáradt árokparton. Az országaitól kissé beljebb, a bokrok között úgy, hogy a parasztok szeme könnyen rájuk ne találjon. Ismerik jól ezt a tájékot, az emberek szive kemény errefelé s az eszük csavarosabb, mint a házaló zsidóké. Lapulni kell hát előlük. És ők lapulnak is a bokrok között. Hason feküsznek, arccal a faluvégi ház felé, amit egészen jól lehet látni a csenevész ágacskák közül. Az egyik ember túl lehet az ötvenen, a másik aligha több húsz-huszonkét évesnél. A fiatalabb úgy szólítja az idősebbet, hogy édesapám és meglátszik rajta, fia lehet az öregnek. Szép szál, keménykötésű legény, de a másiknak sem görbült meg még a dereka. Mi járatban vannak erre? Semmi dolguk. Se hazájuk, se rokonuk, az a legmélységesebb kívánságuk, hogy valami harapnivalóhoz jussanak, mielőtt rájuk esteledik. Két napja alig volt falat a szájukban és azelőtt sem sok már hónapok óta. A jól összeállított csontjaikon és napégette bőrükön nem igen látszik meg a nyomorúság, de belülről már alaposan tönkre mentek, a körmeik szárazak, a hangjuk elvesztette a színét és idegesen kapkodják ide-oda a tekintetüket. Sokáig feküsznek szótlanul, mintha lesben lennének valami nemes vadra, végül is a fiatalabb azt mondja: ■— Hát mi tesz velünk, ha sokáig így tart? Délben, mikor pörkölt a nap, fáztam, most meg, hogy hüvösödik, veríték csurog ki a hajam alól. Az öreg válaszolt, de csak úgy mozdulatlan fejjel a levegőbe: — Várjunk, no. A lovát már befogta, a cókmók is a szekéren van. És csöndben vártak tovább. Arra vártak, hogy a paraszt, aki a falu innenső szélén az utolsó házban lakik, elinduljon a gebéjével a portáról. Özvegy ember, csak a két kamaszka gyerek marad vissza a házban, így hát ezek az éhesek benézhetnek majd hozzájuk valami harapnivalóért. Jól kiszemelték maguknak az alkalmat, csak most már legyen türelmük legalább még néhány percig. De ez a néhány kései perc a legnehezebb. Mennyi minden múlik el fölöttünk anélkül, hogy jóformán észrevennők. Volt már szép, új ruhánk, kenyerünket megmártogattuk a langyos zsírban, ami a tűzhelyen illatozott, megéltünk kellemes vendégséget, kurjongató lakodalmakat és alig gondolunk velük. És éppen nem emlékezünk rájuk ilyenkor, mikor a nyelvünk kilóg egy falat kenyér után. Ólomba öntötték a perceket, mintha semmi nem mozdulna a két heverésző ember körül. Pedig nem így van. A bokrok ágairól néha lehullik egy levél úgy, hogy hallani a dalt, amit a levegőben muzsikál s az égen kifestett színekben úsznak a felhők keletről nyugat felé. Valahol egy tehén is fölbődül, az öregebbik ember feje fölött pedig egy madár szólal meg olyan vidám hangon, akárha barnaruhás lányok elé csilingelne üvegcsengetyűvel. De ki hallja mindezt? Az apa és a fia, akik itt hevernek a kiszáradt árok partján, bizonyosan nem hallanak semmit. Az éhség komiszul elnevezili őket s valami megbonthatatlan szomorúság terül el fölöttük, mint az őszi köd. És hiába tapogatóznak erre is, arra is, nem tudnak kiigazodni ebből a ködből. Ami nem is köd, valami egészen más, ami nem kívül, hanem belül van az emberben. Nem menekülhetünk előle, mert hiszen bennünk van és magunkkal visszük mindenüvé. Ha nem így lenne, akkor a napocska most felmelegítené és talpra állítaná ezeket a hasonfekvő embereket és elindítaná őket a boldogságuk felé, amit olyan bensőségesen kívánnak. De csönd. Jó, hogy ilyen kitartóan oda tudják magukat ragasztani a földhöz. Már csak egy perc, most már csakugyan egy perc és hirtelen minden jobbra fordul. A paraszt kilépett a pitvarból, maga mögött bezárta az ajtót és a zablásánál fogva vezeti ki a gebét az udvarból. — Hát — mondja. — Hát — visszafordul és a kis sövénykaput is beteszi. Zömök, alacsony figura, hajadonfőűt van és innen, messziről, olyannak látszik, mint valami kétlábra állt, lustán cammogó medve. Körülményesen széttekint, mintha rossz sejtelmek élnének benne, a ház ablakait is megtapogatja, csukva vannak-e? Aztán rááll az első kerékagyra, onnan az abroncsra és bezökken a szekérbe. Két akós hordóval befelé indul a városba. Ilyenkor, késő délután? Egész nap a ház körül volt elfoglalva, mint az igazi özvegy ember s különben is három óra múlva bent van a városban. A lovat beköti a jászolhoz, ami ott van a kocsma udvarán az eresz alatt, ha eladta a két hordó borát, eszik valamit, összeül kicsit a komákkal s éjfélre vidáman itthon tehet. Szép az idő, gondolja, s a pipája se üres, ököllel megdörgöli a viszkető borostákat az állán és úgy érzi, hogy minden rendben van. — Gyű, tel — mondja. — Gyű! — és meglódítja az ostort, hogy a sugár pattan a régiben. A gebe nem iramodik neki. Nem nagyon nehéz mögötte a teher, de a kihúzott inak azért belesajognak, a lapockacsontok majdnem kiszúrnak a bőr alól és a bordák, mint a harmonika ráncai, földe emelkednek, ahogyan a rossz tüdő dolgozik alattuk. De a paraszt minderre nem kiváncsi, nem is látja. Hol unottan előrelógatja a fejét, hol meg föltölbámul az égre, ahol felhők vándorolnak a a nap, mint valami óriás aranytányér ragyog a hegycsúcson. A sugarak elfeküsznek a zöld fenyőerdőn, ami az egész hegyet beborítja. A két heverésző ember a bokrok közül, mikor a szekér egy irányba ért velük, jól meg- ÚJSÁG SZERDA, 1934 JSNCIAHS Új fűpecsétőr Angliában London, december 31. Macdonald miniszterelnök Eden külügyi államtitkári főpecsétsőrré nevezte ki; ezt az állást eddig Baldwin, a titkos tanács elnöke töltötte be ideiglenesen. Eden le fog mondani külügyi államtitkári állásáról, de az eddigi gyakorlattól eltérően mint főpecsétőr nem lesz tagja a kabinetnek és folytatja a népszövetséggel kapcsolatos munkáját a külügyi hivatal keretén belül, mégpedig Sir John Simon külügyminiszter alatt és nem tőle függetlenül. Eden kinevezésének célja a külügyi hivatal rendelkezésére álló vezető tényezők szaporítása. Simon ugyanis Eden helyébe új államtitkárt kap anélkül, hogy Edent elveszítené. V. György király a kinevezést már jóváhagyta. Nem tudta agyonlőni kutyáit , inkább öngyilkos lett Berlin, január 2. Különös okból vált meg az élettől Müncheni városkában Saalehalle mellett egy bányaigazgató. Az igazgatónak agyon keillett volna lőnnie két kutyáját, amelyeket rendkívül szeretett, amiután erre nem tudta rászánni magát, inkább öngyilkosságot követett el A két ■kutya, egy dobeman és egy német juhászkutya, csak gazdájának engedelmeskedett s másokkal nem tudott megbarátkozni. A kutyák rendkívül harapósak voltak s néhány nappal ezellőtt még a bányaigazgató feleségét is megtámadták és annyira össze-vissza harapdálták, hogy az aszszony még most is súlyosan betegen fekszik. A segítségére aielő házbelieket szintén megtámadták a kutyák s többeket oly súlyosan megsebesítettek, hogy kórházba kellett szállítani őket Az esetre figyelmesek lettek a hatóságok is és felszólították a bányatulajdonost, hogy lőjje agyon a két veszedelmes ebet. Az igazgató hallani sem akart erről, amikor azonban súlyosan beteg feleség©ia kérlelni kezdte, annyira elkeseredett, hogy heves szóvita után kirohant a szomszédszobába, behozta a két kutyát s miután még egyszer megcirógatta őket, felakasztotta magát az ablakfóliára. Az öngyilkosságra kétségbeejtő kutyavonulás hívta fel a házbeliek figyelmét. Feltépték az ajtót és ba akartak rohanni a szobába, a halott gazda lábánál ülő kutyák azonban oly nyugtalanul viselkedtek, hogy senki sem merte megközelíteni a holttestet. Végül is rendőröket hívtak, akik revolverekkel hatottak be a szobába. A kutyák rájuk akartak ugrani, mire a rendőrök egy-egy jól irányzott lövéssel lelerntették a két hűséges állatot. A politika hírei A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága január 17-én, szerdán délelőtt 10 órakor a képviselőhöz I. számú bizottsági termében ülést tart. Az ülés tárgyai a következők: 1. Turchányi Egon országgyűlési képviselő az 1925: XXVI. Lc. 180. §-a alapján önmaga ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyének folytatólagos tárgyalása. 2. Az Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő ellen az 1925:XXVI. t.-c. 180. §-a alapján Turchányi Egon országgyűlési képviselő által bejelentett összeférhetetlenségi ügy folytatólagos tárgyalása.