Ujság, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-01 / 25. szám
SS fejlődik a legjobban, amelyik nem nyalánksággal tömi magát, hímem, szüleinek gondos nevelése folytán, célszerűen táplálkozik. Amint a zsenge csemete is csak kellő gondozás mellett nő terebélyes fává, úgy kell a gyermeket is észszerűen táplálni, hogy erős, egészséges ember váljon belőle. A fejlődő gyermeki szervezetnek fokozott mértékben van építőanyagra, vitaminokra szüksége. Ezeket töményen nyújtja az Ovomaktine, amely a friss tej, friss tojás és maláta minden tápértékét és vitaminját változatlanul, kellemes ízű, könnyen emészthető alakban juttatja a szervezetnek. Adjon gyermekeinek reggelire, uzsonnára minden csésze tejbe 2—3 kávéskanál Ovomartine-t és ön is meg fog győződni az Ovomastine kiválóságáról. a egyetmeit Magyar est a bécsi rádióban Bécs, január 31. „Egy nép és városa" című ciklusban a bécsi rádió szerdán este Budapestet és Magyarországot ismertette. Binder Frigyes konferanszié bevezetőjében lelkes szavakkal vásotta a magyar főváros szépségeit, amelyet vitéz és okos néptől őrzött Kelet kapujának nevezett. E város épületei, hegyei, folyója fenséges összhangban egyesülnek, amely mindenkit, még a flegmatikus angolt is, lenyűgözi. A Rákócziindulót, amelynek hangjai az előadás alatt eleinte halkan s később fokozódó erővel fellatsiottak, tíz előadó a magyar muzsika szimbólumának mondotta, mert tartalmazza mindazokat ■a tipikus elemeket, sajátosságokat, amelyekkel ez a zene a világot meghódította. A budapesti ember városa feletti büszkeségben felveheti a versenyt a bécsiekkel, sőt a párisiakkal. Az est további folyamán Liszt és Lenau művei kerültek bemutatásra jellegzetes magyar népdalokkal. Az előadó ezután a magyar művészet és irodalom jelentőségét méltatta, ismertetve világhírű képviselőit. A magyar Alföld sajátos szépségének vázolása után az ősi Molnár Ferenc Liliomának egyik jelenetével fejeződött be. Az előadás szereplői között több neves bécsi színész és énekes volt. A dühös Páris írta Szöllősi Zsigmond Valljuk meg: valahányszor azt olvassuk, hogy Amerikában a felháborodott tömeg szitává lőtt, először fejjel felfelé, azután lábbal felfelé felakasztott vagy elevenen máglyára rakott egy bűnös vagy legalább is súlyos gyanúba keveredett négert, elemien fellobbanó első érzésünk nem a büszke szolidaritás tengerentúli fehér testvéreink szigorú és hajthatatlan erkölcsével. A bűn gyűlölete legkegyetlenebb megnyilatkozásában is elemien tiszteletreméltó, sőt szimpatikus. De a tömegerkölcsnek az a vehemens türelmetlensége, amely még a bíró kezéből is kiragadja a bűnöst, hogy a formalitások lassúságától megszabadulva, minél hamarább elégtételt szolgáltasson a megsértett morálnak és tegye ezt olyan formában, amilyet az intézményes jogrend humanizmusa nem engedélyez, ez a mohóság nem úgy hat, mint a tiszta erkölcs őszinteségének bizonysága. Nem úgy hat, főként azért, mert ez a felháborodás következetesen a színre vadul. Nemcsak a bűnnek, de a bűnösnek is sötétnek kell lennie, hogy a megbántott erkölcsi érzés ennyire ki tudjon kelni magából és ne tudjon aludni addig, amíg személyesen is bele nem lőtt vagy bele nem döfte a bicskáját a vádlott testébe. Lehetetlen megszabadulni az érzéstől, hogy ezekben a lincselésekben nem az igazság szerelme, hanem a faji gyűlölet tombolja ki magát. Tehát egy olyan indíték, amire az a faj lehet a legkevésbé büszke, amely civilizáltságban és emberségben a legtöbbnek tudja magát. Mindenkiben van valami mindenből. De a tömeg egyedeiben, amely halálos ítéletet mond a bűnös négerre és nem sajnálja a strapát, hogy mindjárt maga hajtsa végre is az ítéletet, nem a benne lappangó biró, hanem a benne lappangó hóhér, sőt a benne lappangó gyilkos kap a kedves alkalomon, hogy egyszer kiélje magát. Nem, igazán nem vagyunk büszkék erre az indulatra és semmi kedvünk, hogy távirat-ban gratuláljunk a kitöréseihez. Viszont azért, hogy az alagi gyilkos asszonyt bottal, baltával várta a faluja népe, mikor odavitték a helyszínére és ízekre tépte volna, ha a csendőrök nem érzik, nem találunk semmi restelleni valót. Sőt elismerjük, hogy ebben a tömegmegnyilatkozásban hasonlíthatatlanul több emberi érzést, lelki egészséget és morált látunk, mint annak idején abban a virágos ovációban, amivel az anyagyilkos Haverda Máriát búcsúztatták. Ha már tömeg várja a gyilkost, inkább ökölrázással köszöntse, mint bokrétával. Az indulat forrásának természetéhez itt nem férhet kétség. Ezeket az embereket csakugyan nem vitte más a hideg téli napon az utcára, mint a felháborodás, amelynek haragos visszhangját egy bestiálisan kegyetlen gaztett verte fel a szívükben. Ezen nincs semmi restelleni való. Sőt. Ami Alagon történt, az elemi tiltakozás az ellen, hogy ember képében járhasson vagy legalább is élhessen az emberek között, aki ilyen vadállati tettre képes volt. Stavisky, a világcsaló nem követett el semmi olyat, amire a vadállati jelző illenék. Voltak-e az áldozatai között olyanok, akiket a halálba kergetett a kár, amit a svihákságával okozott nekik, nem tudom. Ilyen eset a tudósításokban nem szerepel. Reméljük, nem is adta elő magát. Nem gyilkolta meg azokat, akiknek a pénzére pályázott és nem darabolta fel a holttestüket. Csak a pénzüket szedte ki a zsebükből. Ezt is anélkül, hogy csak meg is érintette volna őket. Egyetlen egy emberrel követte el azt a kegyellenséget, hogy megölte és ez az egyetlen ember ő maga volt. Ezt se akarták elhinni róla éppen azok, akik a legélesebben vádolják. Márpedig akit az ellenségei is képtelennek tartat nak arra, hogy megölje magát, az ellenségei se tartottak arra, hogy mást megöljön. Sta■ viisky nem legyilkolta, hanem pezsgőztetteaz áldozatait. Nem kegyetlen volt velük, hanem gavallér és elragadó. A bűnjelek között, amelyek üzelmeit illusztrálják — azon kívül, amivel magát elpusztította — nincs semmi öldöklő szerszám. Sőt csupa olyan holmi kerülhetne csak a bíróság asztalára, ami vidám és kellemes színek kelléke. Pezsgő, virág, ékszer. Olyan motívumok tehát, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy az elemi felháborodás érzését korbácsolják fel a lelkekben, amelyet két riadt szemmel néz vagy amelyektől riadtan kapja el a tekintetét az érdekeletlen szemlélő, itt egyáltalában nem szerepelnek. Staviskyt, ha bírái előtt kell számot adnia, nem lehetett volna olyan helyre elvinni, ahol össze kell roppannia a szörnyű emlékek fellángoló vízióiban. Ilyen állomása az ő útjának nem volt. A legkomorabb még a vizsgálati fogság cellája, ahol ismételten pihenőket kellett tartania. Ma már azt se lehet mondani, hogy a bűnei megtorla klánul maradtak. Elvonta magát az igazságszolgáltatás számonkérése, de nem a megtorlás elöl. Megdüshödött a legnagyobb büntetéssel, amivel a földi igazságszolgáltatás sújthat, ami azonban vele szemben szóba se kerülhetett volna. Attól, hogy a hóhér kezére jut, nem kelllett, sőt nem is lehetett tartania a kiváló szélhámosnak. A végzet tehát, amit önmagára mért, a lakoláson túl, a feleslegében expiációnak is számíthat. Futja belőle arra, hogy a megenyhült erkölcsi ítélkezés a javára írjon egy bummerlit. I Ha azonban tényleg valami ilyenre számított volna a szerencsétlen akkor, amikor bizonyosan már semmire se számított, akkor ez a legutolsó kísérlete is kudarcot vallott. ■ A francia közvélemény megbántott erkölcsi érzéke egyáltalában nem volt hajlandó elfogadni, sőt nem igen volt hajlandó még csak arra se, hogy tudomásul vegye ezt az elégtételt. A haragos hullámok közömbösen nyargaltak át a halálba dermedt bűnös ravatalán és továbbra is dühösen harsogtak megtorlásért. Hogy ez a közönség nem szentimentális, ebből a történelem folyamán már ezerszer levizsgázott. De annak a keménységnek, amely expiációul nem éri be se a bűnös halálával, se a kormány kétségbeesetten őszinte fogadkozásaival, hogy nem viszi el szárazon, ha a tulajdon öregapja vagy édes gyereke lenne is, senki, aki a legkisebb hibával vagy mulasztással is felelős a történtekért, mondom, ennek a konok keménységnek maga a kegyellenségig menő szigorúság se lehet teljes magyarázata. Akkor se, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az erkölcsi felháborodás fűtésében a politika se maradt tétlenül és nem sajnálta a tűzrevalót, hogy a felelős hatalomnak minél alaposabban befütsön. A kegyetlen erkölcs is megtette a magáét, a kegyetlen politika is megtette a magáét, hogy lakoljon az is, akinek csak az a bűne, hogy ott val,ahol mások szeretnének ülni, de ez a szent szövetség is aligha nyer csatát, ha nem kapja kész társául azt a lelki diszpozíciót, amely heteken át hősnek ünnepelte a francia borbélyt, aki egy milliót nyert a sorsjátékon. itt százmilliókat lopott el valaki és hogy ez mii jelent, azt sehol se értik meg és érzik át úgy, mint Franciaországban. Kicsalni a drága, keserves, gyönyörű frankokat az ember zsebéből, ezt ott tisztelik akkora kegyetlenségnek, mint amikor egy gonosz némber álmában megöli és feldarabolja az urát. Százmilliókat lopni és százmilliókat elherdálni, ez vérből is többet kiván, mint amennyi e példátlan gonosztevő szívében elfér. Ezt Franciaországban nem lehet azzal az egyszerű viccel elintézni, hogy az illető, mikor már a játék nem megy tovább, fébedurrantja magát. Ennyi drága szép nagy bankóért ott több jár ... ÚJSÁG Csütörtök, 1934 február 1 Február 3-án gyűlnek össze Belgrádban a Balkán-paktum aláírói A török hadügyminiszter Bukarestben Bukarest, január 31. (Orient Rádió.) Tevfik Rüzsdi bég ma délelőtt 10 óra 30 perckor érkezett meg Bukarestbe. Fogadására megjelent a pályaudvaron Tatarescu miniszterelnök, Szavel Radulescu külügyi államtitkár és Árion külügyi főtitkár. A török külügyminiszter Titulescu vendége lesz villásreggelire, amely után délután megbeszélést folytat vele. Csütörtökön részt vesz a parlament megnyitó ülésén, majd kihallgatásán jelenik meg Károly királynál és a királyi palotában marad villásreggelire. Csütörtökön este Tevfik Rüzsdi Titulescuval együtt Belgrádba utazik. Belgrád január 31. (Avala.) Küzsdi bég török külügyminiszter és Titulescu román külügyminiszter Bukarestből jövet február 2-án este Belgrádba érkezik. A görög külügyminiszter 24 órával elhalasztotta elindulását és így sombaton érkezik meg Belgrádba. A Politika értesülése szerint Jeftics, Titulescu, Rüzsdh bég és Maxitsios külügyminiszterek szombaton Jeftics dolgozószobájában találkoznak, hogy eszmecserét folytassanak a balkáni egyezményről. A Balkán-paktum és Isztanbul Isztanbul, január 31. A régi Sztambul feltámadását várják a balkánpaktum küszöbönálló megkötésétől. Beavatott politikai körökben ugyanis erősen tartja magát az a hír, hogy a balkánpaktum aláírása után Isztanbul lesz a megalakítandó balkánunió fővárosa. A kikötőt szabad kikötővé nyilvánítják, amely felett azonban a török köztársaság gyakorolja a felségjogokat. Isztanbul mint a balkánunió fővárosa a balkánpaktum aláíró hatalmainak együttes kormányzata alá kerül. A város új zászlót kap és külön rendőrséget. A balkánunió fővárosa külön bélyegeket is kibocsát. Hitler beszédének hatása Franciaországban „Egy szép napon arra ébredünk, hogy Daladier és Hitler együtt reggeliznek* Paris, január 31. A szerda esti párisi lapoknak még mindig Hitler kancellár beszéde a legfőbb témájuk. Az esti lapok között egy sincs, amely teljes mértékben helyeselné a kancellár külpolitikai nyilatkozatait s mindegyik lap talál kivetnivalót rajta. A Temps az osztrák-német konfliktusra vonatkozó megállapításokat kritizálja, a sikerté attól fél, hogy Hitler csapdába akarja csalni Daladiert, az Intransignant pedig nem hisz abban, hogy Németország valóban ki akar békülni Franciaországgal. A félhivatalos Temps nem tudja megérteni, hogyan akarja összeegyeztetni Miller kancellár azt a kijelentését, hogy Németország nem akar erőszakot elkövetni Ausztrián, azzal a másik megállapításával, hogy a nemzeti szocialista eszme nem állhat meg Ausztria halálinál. Magától értetődő, — írja a lap — hogy Dollfuss kancellár nem tűrheti a nemzeti szocialista eszme benyomulását Ausztriába s ugyanezen véleményen vannak mindazok, akik tisztában vannak azzal, hogy Ausztria függetlenségének fentartása alapfeltétele a középeurópai béke biztosításának. A jobboldali ellenzék vezető lapja, a Liberté, a leghatározottabban visszautasítja a közvetlen francia,német béketárgyalások gondolatát és óva inti Daladier miniszterelnököt attól, hogy meghatódjék Hitler kancellárnak a francia frontharcosokhoz intézett felhívásától. „Daladier a frontharcos generációhoz tartozik s nyilvánvaló, hogy Hitler neki nyújtotta békejobbját. Attól kell félni — írja a lap —, hogy az új francia miniszterelnök szimpatizál azzal a gondolattal, hogy személyesen tárgyaljon a német kancellárral. „Vigyázzunk — írja a Liberie —, mert egy szép napon arra ébredünk, hogy Daladier és Hitler együtt reggeliznek.11 Az Intransignant hasonló hangnemben ír és figyelmezteti a francia kormányt, ne tápláljon illúziókat és ne vonjon le túlságosan messzemenő következtetéseket abból, hogy a német kancellár beszéde olyan feltűnően békülékeny. Igaz, ugyan, hogy a békülékeny hangot már csak egy lépés választja el a kibéküléstől, ezt a lépést azonban eddig nem sikerült megtenni. Mihelyt arra kerül a sor, hogy szép szavak helyett a puszta valósággal kell számolni, mindjárt kiderül, milyen óriási a szakadék a német és a francia állláspont között. Hallgassa meg Franciaország továbbra is jóakarattal a német javaslatokat, de mindig vigyázzon arra, hogy Franciaország létérdekeit és az élethez való jogát nem szabad feladni. Igazi együttműködésről csak akkor lehet szó, ha ismét feltámad a bizalom, amely már régen meghalt. Goebbbels is beszélt Berlin, január 31. Goebbels dr. birodalmi propaganda miniszter a nemzeti szocialista forradalom győzelmének évfordulója alkalmából nagy beszédet tartott a Sportpalotában s épp úgy, mint Hitler kancellár a birodalmi gyűlésben, ő is élesen kikelt a monarchisták és az egyházak politikai propagandája ellen. Az egyházakat azzal vádolta meg Goebbels dr., hogy „szabotálják az államot 11. már pedig „nincs annál infaiisabb dolog, mint az ilyen szabotázst isten nevével kapcsolatba hozni11. Goebbels kijelentette, hogy a nemzeti szocialista kormány nemhogy egyáltalán nem hozott diktatúrát, hanem ellenkezőleg: „ez a kormányzat valósította meg a demokrácia legnemesebb formáját". Mit jelent Németország szövetségi alkotmányának eltörlése? Berlin, január 31. Frick dr. birodalmi belügyminiszter szerda este a rádióban beszédet mondott az állam újjáépítéséről s ebben a többi közt a következőket mondotta: Mától kezdve megszűnt az országok önálló felségjoga, az államhatalom egészének hordozója kizárólag a birodalom. Ezzel a szeparatista és federalista törekvéseknek minden időkre alkotmányszerű gátat emeltek. Németország szövetségi államból egységállammá vált, ha az új törvény gyakorlati végrehajtása még éveket vesz is igénybe. Az országos kormányok mától kezdve csak a birodalom végrehajtó szervei. Megtartják ugyan eddigi illetékességeiket, de emellett kötelesek a birodalmi kormány rendeleteit végrehajtani. Azok a férfiak, akik Hitler Adolf vezetése alatt e birodalom újjáépítésén dolgoznak, semmit sem akarnak a maguk számára. Mint egykor a nagy porosz király, ők is csak az állam első szolgájának érzik magukat. Felszólítják azonban a népet, hogy a jövő években olyan híven álljon a vezér és kormánya oldalán, mint a most elmúlt évben. Esser bajor belügyminiszter a müncheni sajtó tudósítói előtt kijelentette, hogy a birodalom hagyományos felosztása a régi marad. Bajorországnak semmi oka sincs tehát arra, hogy elégedetlenséggel fogadja az államok alkotmányjogi önállóságának megszüntelését. Közigazgatásilag az államok egysége, továbbra itt megmarad. A birodalmi kormány egy percig sem gondol arra, hogy Bajorország határait megszüntesse ,és az országot egy olyan kerületbe olvassza bele, amely egészen a Dunáig terjedne. A birodalmi kormánynak esze ágában sincs, hogy egyik vagy másik folyamot határnak tegye meg és így újabb választófalakat emeljen Németország egyes részei között. Elég baj volt annakidején, hogy felmerült a Majna-vonal gondolata, amely majdnem arra vezetett, hogy a délnémet államok elszakadtak a birodalomtól. A Rét Keresztje átrepülte az icenst Paris, január 31. A „Croix du Sud“ (Dél keresztje) ismét átrepülte a Dél-Atlantióceánt. A francia hidroplán, amely — mint ismeretes — három héttel ezelőtt egyszer már megtette az utat az óceán fölött Nyugat-Afrikából Dél-Amerikába, a szerdába virradó éjszaka visszatért Amerikából és szerencsésen elérte az afrikai kontinenst. A „Croix du Sud“ középeurópai időszámítás szerint kedden délután 3 óra 7 perckor startolt Natal brazíliai kikötővárosból s szerdán déli 12 óra 42 perckor szerencsésen leszállott a szenegáliai St. Louis városában. A Dél-Atlanti-óceánt 21 óra 36 perces rekordidő alatt repülte át.