Ujság, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
3 BOLDOG UJ EVET! Legelőzékenyebben bemutatja és kiszól£»A1jS": Ste co.b e re tMBszenwtr, mmczhh bű határ, boldogok leszünk, ha most újból borul, várjuk az újabb felhőosztást. S a remény nem puszta illúzió, hanem megérzése is a közelgő jövőnek. Iszonyú Mindennek van vége, ami uj kezdet, volna csalódni, de nem fogunk csalódni. Kezdetnek érezzük 1935-öt. 01 / • •• 1 *1 / 1. Újévi üdvözlések Ezidén is elhangzanak a szokásos újévi üdvözlések. Gömbös Gyula miniszterelnök újév napján délelőtt megjelenik Horthy Miklós kor. Hiányzón,!]s az újév alkalmából kifejezi az államfő előtt a kormány jókívánságait. Délelőtt tizenegy órakor a főváros törvényhatósági bizottságának küldöttsége tiszteleg a kormányzónál. A küldöttséget Sipőcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester vezeti és abban minden párt képviselteti magát. Déli tizenkét órakor fogadja a kormányzó a diplomáciai testület tisztelgését. A diplomaták jókívánságait Angelo Rotta pápai nuncius fogja tolmácsolni s a kormányzó beszéddel válaszol az üdvözlésre. A nemzeti egység pártjában elmarad a küldöttségjárás s a párt távirati után üdvözli Gömbös Gyula miniszterelnököt. Eredetileg úgy tervezték, hogy küldöttségileg keresik fel a miniszterelnököt, ahogyan ez a magyar politikában hagyományosan történni szokott, de a miniszterelnök kívánságára a személyes üdvözlés elmarad. A miniszterelnökségen egyébként ivet tettek ki, hogy az újévi üdvözlők bejegyezhessék nevüket. Sipőcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester ugyancsak újév napján tisztelegni fognak József királyi hercegnél, Gömbös Gyula miniszterelnöknél és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternél. Sipőcz Jenő főpolgármester azután az újvárosházán, Szendy Károly polgármester pedig a központi városházán fogadja az üdvözlő küldöttségeket. A független kisgazdapártban szerdán lesz az üdvözlés. Tildy Zoltán alelnök mond üdvözlőbeszédet, amelyre Eckhardt Tibor hosszasabban fog válaszolni. A napilapok politikai munkatársai már Szilveszter napján délelőtt keresték fel küldöttségileg Antal István dr. sajtófőnököt és kifejezték újévi kívánságaikat. Majd a miniszterelnökség sajtóosztályának tisztviselői üdvözölték a sajtófőnököt az újév küszöbén. A Magyar Újságírók Egyesülete táviratban köszöntötte elnökét, Márkus Miksa udvari tanácsost. Hegedűs Gyula alelnök és Boros László dr. főtitkár hangsúlyozták az üdvözlőtáviratban: 1935 februárjában huszonnégy esztendeje lesz annak, hogy Márkus Miksát első ízben választotta meg elnökévé a Magyar Újságírók Egyesülete. Márkus Miksa elnök az üdvözlésre a következő választ küldte: „A huszonnégy év előtti világ romjai vesznek körül bennünket s az építőmunkában a magyar újságírók saját sanyarú sorsuk ellenére lelkesedéssel, kitartással, páratlan erőmegfeszítéssel vesznek részt. Bevallom, szívesen érném meg veletek együtt hazánk sorsának jórafordulását és siettetném kedves jó kartársaim idegölő és távolról sem eléggé méltányolt munkájának megfelelő elismerését is. De ha a sors úgy akarná, hogy kidőljek a sorból, Liviust idézem, aki Mucius Scaevolának azt mondolta: longus post me ordo idem potentium, hosszú sora van még utánam azoknak, akik ugyanazt kívánják éntete, jlTutik (Mwdwtftf mt! ÚJSÁG KEDD, 1935 JAXI ÁRA Ezerkétszáz ügyvéd nem fizette ki a kamarai illetéket és nem szavazhat a kamarai tisztújításon December 31 fontos dátumot jelentett az ügyvédi kamarák életében. A nemrégiben életbe lépett törvény ugyanis kimondotta, hogy aki a kamarai tagdíjat és nyugdíjintézeti járulékot a naptári év végéig nem fizette meg, az a következő évben a kamarai választáson sem aktív, sem passzív választói joggal nem bir. A Budapesti Ügyvédi Kamara tisztújítása 1935 február 25-én lesz. A szavazás sorsát tehát az dönti el, hogy december 31-éig hányan fizették be a tagdíjhátralékokat. Főképen, az erős választási küzdelemre való tekintettel az utóbbi napokban igen sok ügyvéd fizette be hátralékos díjait az ügyvédi kamara pénztárába. Napokon keresztül sorbaálltak az ügyvédek a pénztár előtt. Mindennek ellenére december 31-ig ezerkétszáz ügyvéd nem fizette be tagsági hátralékát, tehát ezek a kamarai tisztújításon szavazati jogukat nem gyakorolhatják, még akkor sem, ha pótlólag kifizetnék a hátralékot. A törvény értelmében pedig, haa jövő évi december 31-ig sem fizetik ki a tagsági hátralékot, akkor ezeket törölni kell a kamarai névjegyzékből. Göbbels Németország politikájáról •Az utolsó területi kérdés, amely Németországot Franciaországtól elválasztja, Freiburg (Breisgau) december 31. Gebbels dr. birodalmi miniszter hétfőn este beszédet mondott, amelyet valamennyi német rádióállomás közvetített A miniszter visszapillantást vetett az elmúlt év eseményeire. Goebbels dr. a külpolitikáról szólva hangoztatta, hogy a német belpolitikai viszonyok állandósága megadja a kormánynak a lehetőséget arra, hogy a német külpolitikát ismét cselekvővé tegye. A Saar-kérdést Berlin és Párizs lojális előzékenysége olyan mederbe terelte, hogy ismét normális szempontból lehet nézni A nemzeti egyenjogúságra vonatkozó német követelést az egész világon egyre jobban megértik és helyeslik. Az az uszítás, amelyet a nemzeti szocialista állam kiépítése ellen lelkiismeretlen, Németországból kivándorolt elemek a világon folytatnak, szemmel láthatóan összeomlik. A német nemzet ismét kezdi megvetni lábát a külpolitika terén. Azkról a feladatokról, amelyek a német népre 1935-ben várnak, a következőket mondotta: — Erőfeszítéseinknek gazdasági téren arra kell irányulniuk, hogy a munkanélküliséget koncentrikus támadással ismét megostromoljuk és döntően visszavessük. Szükség van arra is, hogy a deviza- és a nyersanyagkérdésben kézzelfogható eredményekhez jussunk s érezhető könnyítéseket érjünk el. Ezzel karöltve folyik a céltudatos küzdelem az egész nép életszínvonalának fokozatos emelésére, mégpedig kapcsolatban az együttérzés eszmei és gyakorlati végleges érvényesítésével. A belpolitika terén komoly és tárgyilagos kísérletet kell tenni az egyházi viszály lezárására. Külpolitikai tekintetben az egész német nemzetet az a mélységes kívánság hatja át, hogy január 13-án a saarridérei német nép ismét visszatérjen a birodalomba. Ha ezzel megoldódik az utolsó területi kérdés, amely Németországot Franciaországtól elválasztja, akkor reméljük, hogy sikerülni fog az egész francia néppel olyan tényleges és tartós békére jutni, amelyben mindkét félnek mint egyenjogú nemzetnek fel kell ismernie, hogy békés kiegyezésükben egész Európa gazdasági orvoslásának és egy új politikai rendnek a csírája rejlik. Váratlan nehézségek az olasz-francia tárgyalásokon Laval útját valószínűsen el kell halasztani London, december 31. A Reuter-iroda római levelezője szerint a francia-olasz megegyezés tekintetében uralkodó bizakodó hangulat újabban határozottan megváltozott, mert nehézség merült fel az Olaszország és a Cis-entente közti viszony kérdésében. A Reuter-iroda párizsi levelezője francia körökben úgy értesül, hogy Laval római útját váratlan nehézségek miatt valószínűleg el kell halasztani. A nehézségek a következők: 1. Ausztria kívánja ugyan a nagyhatalmak szavatolását, de határozottan hűvösen viselkedik a kisentente részéről ajánlott biztosítékokkal szemben. 2. Mussolini vonakodik szövetségesének, Magyarországnak, békemódosítási reményei ellen nyilatkozni. Ilyen körülmények között úgy érzik, hogy ha nem találnak az utolsó pillanatban valami megoldást, akkor még nem érett meg az idő Laval római látogatására. Ausztria függetlensége és a kisentente Az Exchange Telegraph jelenti Párizsból. Már majdnem bizonyos, hogy Olaszország és Franciaország elejti azt a tervet, hogy se Ausztria függetlenségét biztosító egyezményt a kis-entente-ra is kiterjessze. A Manchester Guardian párizsi levelezője szerint Laval javaslatát természetesen szívvel-lélekkel támogatja a kis-entente, amelynek revízióellenes álláspontját szentesíti, Rómában azonban azt a francia tervet, hogy az Ausztria függetlenségét szavatoló hatalmak kölcsönösen biztosítsák egymás határait, igen sok fentartással fogadják. A javaslat kinyitja a francia revízióellenes és az olasz revíziópártoló álláspontok közötti ellentéteket. A Times vezércikke bizakodó hangon tekinti át a jövő év kilátásait és sürgeti, hogy a középeurópai kérdés elintézéséről folyó párizs-római tárgyalásokba minél előbb kapcsolják bele Németországot is. „A franciák kissé túl sokat követeltek Mussolinitól** A Daily Hérald diplomáciai levelezője kifejti, hogy a francia külügyi hivatal ismét francia-olasz-angol középeurópai megegyezés befejezett ténye elé igyekezett állítani Németországot. Továbbá különös előnyt látott abban, hogy még a saarvidéki népszavazás előtt erőszakolja keresztül ezt a látogatást. Ezért siettették a tárgyalások iramát és Párizs — szokás szerint — olvadozott a derű. KÖNYVET az Újság könyvkereskedésében VÁSÁROLJON! SmaiatodiÁ fajlíkVOJÍMMÜá AKÁR FÉRFI, AKÁR NŐ EGÉSZSÉGE ÉRDEKÉBEN CSAK SmatcrtGSjGpjbi FÁTYOL FÜSTSZŰRÖS • CIGARETTAHÜVELYT SZÍV. r' vfl sen látástól. Azonban a franciák kissé túlsokat követeltek Mussolinitól, aki az egyezményt Ausztria függetlenségének és területi sérthetetlenségének szavatolására akarja korlátozni, míg Franciaország ezt a biztosítékot az összes szavatoló államok határaira ki akarja terjeszteni, Mussolini vonakodik. A magyarok minden bizonnyal törhetetlen makacsságot mutatnak, de viszont a kisentente hajthatatlanul ragaszkodik követeléséhez. Ezt a nagyon súlyos akadályt kellene néhány nap alatt a diplomáciának kiküszöbölni. Ha nem sikerül megegyezni a közeli napokban, akkor a saarvidéki népszavazás utáni időre halasztják az ügyet, amikor esetleg Németországot is belekapcsolják a tárgyalásokba. „Keményebb ellenfél, mint gondolták...***« A News Chronicle párizsi levelezője szerint kitűnt, hogy a franciák Mussoliniban sokkal keményebb ellenfélre akadtak, semmint gondolták és a könnyűvérű párizsi bizakodó hangulatot a félelmes csalódás hangulata váltotta fel. Még van ugyan valami remény arra, hogy Mussolini, aki természetesen szeretné Ausztria függetlenségét biztosítani, megváltoztatja magatartását, de ez a remény nem nagyon erős. Eltekintve a békemódosítástól, aki szentente is visszatartotta Lávait attól, hogy bizonyos engedményeket tegyen Olaszországnak. Amiben megegyeztek Az Observer diplomáciai levelezője szerint Mussolini és a római francia nagykövet között megegyezés jött létre, amelynek az osztrák függetlenség nemzetközi szavatolásáról szóló részét írásba foglalták. Az egyezmény főbb irányvonalai a következők: 1. Ausztria szomszédai Franciaország és Olaszország közvetlen védnöksége alatt szavatolják első helyen Ausztria politikai függetlenségét és határainak sérthetetlenségét. 2. Franciaország és Románia csatlakoznak az egyezményhez olyan értelemben, hogy általában támogatják annak határozmányait, de anélkül, hogy közvetlen kötelezettséget vállalnának a védőtevékenységre, mivel nem szomszédai Ausztriának. 3. Hogy Anglia milyen részt vállal a kötelezettségekben, azt Laval jövő heti londoni látogatása alkalmával döntik el. Ez a formula, amelyet Benes és Titulescu már elfogadott — a lap szerint —, megoldja a kisentente szolidaritásának kényes kérdését, úgy hogy Románia szavatosságát Mussolini kifogása" következtében igen ügyesen olyan intézkedéssel helyettesítették, amelyet az összes felek elfogadhatnak. A Pesszimista az olasz sajtó is Róma, december 31. Az olasz sajtó, amely, eddig feltűnően óvatosan kezelte az olaszfrancia tárgyalások ügyét, alig fűzött hozzá kommentárokat, most már olyan hangot üt meg, amelyből arra kell következtetni, hogy a francia-olasz kiegyezés megvalósulására egyelőre nincs sok remény. A Lavoro Fascista párizsi táviratot közöl, amely szerint a saarvidéki népszavazás lezajlása előtt most már nem lehet tető alá juttatni az olasz-francia tárgyalásokat és hogy ezek a tanácskozások csak a népszavazás után jutnak döntő stádiumba. Laval külügyminiszter ezek szerint januárban már aligha utazik el Rómába. A Lavoro Fascista egyébként hoszszabb kommentárt is fűz a francia sajtóban megjelent különböző kombinációkhoz és furcsának találja, hogy a francia lapok egy része már befejezett ténynek mondja az olaszfrancia tárgyalások félbeszakítását, a francia kormány pedig ugyanakkor élesen cáfolja ezt a beállítást. Mindez csak arra alkalmas — írja a Lavoro Fascista —, hogy azt a látszatot keltse, mintha a francia politikai közvélemény teljesen összezavarodottvolna.