Ujság, 1935. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

4­­ Éljen a halált írta Szász Zoltán­ ­. Tavasz volt, a szerelem, az öngyilkos­ságok és más sötétbeugrások időszaka. A nő szülei már kint laktak a hűvösvöl­gyi villában, ide járt ki esténként Eger­­szegi, immár második éve, mivel ponto­san számítva, tizennyolc hónapja udva­rolt a nyugalmazott kúriai bíró leányá­nak, Évának. A programra ilyenkor az volt, hogy vacsora után kettesben kisé­táltak a közeli erdőszélig, és egy ma­gányos padhoz, amely egy szép tájrész­let előtt mindazt a raffinált kényelmet­lenséget kínálta, amit csak egy pestkör­nyéki erdei pad tud nyújtani. Otthon, vetkőzés vagy fürdés közben Egerszegi mindig különös élek és szögeletek nyo­mait fedezte fel a testén, mintha a paddá átkozott fatörzs így akart volna bosszút állani azért, hogy egykor, eleven fa ko­rában, a szerelmesek betűket és szeszé­lyes alakzatokat rajzoltak beléje. Persze, mikor ott ült a finomtermetű, sötétsze­­rűű­ nő oldalán, nem jutottak eszébe az ülés kényelmetlenségei. Az erdő­hús le­vegője, a fákon átvillanó fények, a tücs­kök cirpelése rendesen békü­lékeny han­­gulatba ringatták. Ez volt legalább is a rendes lelkiállapota az első tavasz folya­mán, az ilyen esti üldögélések idején. Ez­úttal azonban, mikor már egy teljes év volt mögötte, mikor már másodszor kez­dődtek meg ezek a vacsora utáni ki-ki­vonulások az erdei padhoz, egyre inkább valami nyomottságot és feszélyezettséget érzett magában. Éva, aki első, rosszul si­került házasságának utóhatásaiból már végleg kigyógyult, de a nő szülei is már várták, hogy nyilatkozzék és pecsételje meg ezt a szabályos udvarlást ,és állan­dósult esti látogatást az immár végzet­­szerűnek tűnő eljegyzéssel. És bizony —­ ezt önmagának is be kellett vallania, a­mi oka is lehetett a tétovázásra. Cég­jegyzői pozíciója szilárd volt, a nő szép és szerelmes s a maga harminc évével jól illett az ő negyven felé közeledő korá­hoz. Igen, a papírforma szerint, a szám­­bavehető körülmények és adottságok alapján nemcsak hogy oka nem volt a tétovázásra, de ez gyöngédtelenség is volt már a nővel szemben, aki egy teljes évet minden szavával, minden tettével, minden életrezdülésével feléje igazodva töltött el. A helyzet érett volt az elhatá­rozásra. De hát érett gyümölcsök is el­száradnak a fán és egy férfi elhatározá­sait még sokkal bonyolultabb erők irá­nyítják, mint egy egyszerű gyümölcs sor­sát. Ezúttal Egerszegi csak azt határozta el, hogy egy kis sétát javasol a nőnek. — Menjünk járni egy kicsit, — mondta. Ez a sétaútjuk is megszokott volt. Egy keskeny erdei után, mely a villa felé­ visszakanyarodott, egy bozóttal benőtt vízfolyás mentén szoktak ilyenkor anda­­logni. Kapóra jött Egerszeginek a séta, ez a párhuzamos haladás a nő mellett, ami alatt a két pillantás nem találkozik olyan könnyen és a szótlanság nem olyan feltűnő, mint a padon való együtt ülés alatt, amiből szinte szükségszerűleg fejlődik ki az egymás felé fordulás és az összeborulás. A nő se erőszakolta séta közben a beszélgetést, szótlanul haladt Egerszegi mellett az úton. — Mi ez itt? — hökkent vissza egy­szerre egy folt előtt, mely­ az út szélén, félig már a vízfolyás fölé boruló bozót­ban sötét lett. A férfi néhány lépést tett előre, ki­vette az öngyújtóját és felcsattantotta a lángját. — Egy test, — mondta. — Talán egy öngyilkos. Az öngyújtó kis lángjával körüljárta a mozdulatlan testet s hamarosan fel is fe­dezte a halántékon a vérfoltot, a mere­ven elnyújtott kézben a revolvert, az ön­­gyilkosságot bizonyító körülményeket. — Azt hiszem, itt már nem lehet segí­teni, — fordult a nőhöz. — Menjen Éva a villába, telefonáljanak a mentőkért és a rendőrségre. Én­ megvárom ezeket. A nő a borús hangulatú est stílszerű befejezésének érezhette ezt a találkozást az öngyilkossal és a hivatalos hangú megbízás, amit Egerszegi neki adott. — Igen, egy perc alatt meglesz, — szólt engedelmesen és máris látni lehe­tett, amint magas alakja a villa felé ve­zető emelkedő után felsietett. Egerszegi pedig megint fellobbantotta az öngyújtó­ját, mely az esti szellőtől kis fáklyává dagadt s most már alaposabban kezdte vizsgálni a halottat. Negyven éven túli, előkelő összbenyomásu férfi volt, beret­­vált arcán nyugalom és valami szelíd gu­­nyorosság ömlött el. ő természete­sen nem nyúlt hozzá, nem vizsgálta át zsebeit, helyzetén sem változtatott. Az őrködés egész ideje alatt csak a halott arcát nézte, mely szótlanul, mozdulatla­nul, a halál megfejthetetlen titkaitól el­­fátyolozottan meredt feléje. II. Miután a rendőrség és a mentők meg­jelentek s átvették a holttestet, haza­indult. Egy percig azon gondolko­zott, hogy bemegy a villába, de aztán mi­kor eszébe jutott, hogy Évát úgy is saját szemeivel látta hazatérni, s hogy kár vol­na a családban hosszadalmasan megtár­gyalni ezt az esetet, elhatározta, hogy egyenesen hazamegy. Gyalog vágott neki a városnak. Különös hatást tett reá a halott, ez a váratlan együttlét egy ismeretlen tetemmel. Éppen az, hogy nem tudott róla semmit, se azt, hogy ki, mi, se azt, hogy miért ölte meg magát, ez az eset nem egy bizonyos egyéni sorsnak, hanem, a halálnak,­ a mez­telen halálnak gondolatát borította rá a lelkére. Egerszegi, életének küü­lönös menete folytán sohse látott ilyen közelről, igy szemtől-szembe halott embert. Szülei még éltek, a hábo­­­ruban pedig, mihelyt a frontra került, egész ezredével harc nélkül, simán fog­­ságba jutott s igy a halál nagy gyári tízel­mén kívül maradt. Itt az erdőszélen tal­­álkozott először a halállal. Ez a találko­­zás különösen heves, lassan szinte már mórrá fokozódó életkedvet ébresztett fel benne. Milyen kicsi ügy az élet minden baja, tökéletlensége, zűrzavara a halál, az élettelenség, talán a nemlét rettenetes rejtélyével szemben — tűnődött. Mi­csoda kincs, micsoda fejedelemség a puszta élet. Micsoda kiválasztottság bom­­dozója, micsoda lehetőségek gyűjtemé­­nye ő, aki él, ahhoz az emberformájú anyaghalmazhoz képest, melyet a rendőri autó most robogva szállít a végleges enyészet felé. Páratlan életkedv buzgott fel benne. A világot valósággal magám tulajdonának kezde tekinteni, a csillá­­gokra úgy nézett, mint egy birtokos, aki legelő nyájain járatja tekintetét, a fé­­nyekkel teleszórt város ezer szépségével, kivilágított luxus­helyeivel, sugárzó női­­vel úgy hatott reá, mint valami ünnepelt vendégre a vendéglátó háza, ahol min­den és mindenki kínálja magát és mo­solyogva jelzi, hogy boldog, ha örömét találja bennük. Hogy valóságban ebben a fényes városban minden lépés pénzbe kerül, hogy a kirakatok áruinak szabott ára van és a sugárzó nőknek is legalább egyikét napig udvarolni kell, amig kar­­jaiba omolnak, ez eszébe sem jutott, vagy jelentéktelen semmiségnek, az életi élvezés szóra sem érdemes forgalmi za­­varainak tűnt fel előtte. Ebben az emelkedett hangulatban tért haza. Megszokott, néhány sablonos bú­torral, egy-két műtárggyal éppen csak a kispolgári színvonalat elérő lakása sem foszlatta szét ezt az ünnepi közérzését. VASÁRNAP, 1935 SZEPTEMBER | ÚJSÁG POLITIKAI HULLÁMOK BELSŐ POLITIKAI ÉLETÜNK egyre erőteljesebben zajlik, napról-napra vilá­gosabban kirajzolódnak az ellenfelek taktikai terveinek körvonalai s komoly erőmérkőzések előszele fujdogál már jó­val a parlamenti munka megkezdése előtt. Eckhardt Tibor leegyszerűsítette a helyzetet, amikor kiadta a jelszót: közös frontba sorakozzék fel az egész baloldal egyrészt a titkos választójog haladékta­lan kiharcolására, másrészt az alkotmá­nyosság és a közszabadságok körét szű­kítő kormányzati elgondolások, illet­ve konkrét törvényjavaslatok ellen és ugyanakkor készüljön fel a politikai váltórendszer életrehívására koalíciós alapon, ideértve a Nép-képviselők bizo­nyos csoportjait is! Ezzel a kormányát­­vételi megmozdulással szemben termé­szetesen sem a nemzeti egység pártjá­nak vezetősége, sem a kormányzati té­nyezők nem vesztegetik az időt. Főként három irányú defenzív mozdulatok jel­lemzik tevékenységüket. Ezek sorában legjelentősebb az a törekvés, hogy a párt semmi körülmények között ne térjen el a titkos választójogi javaslat időbeli el­tolására adott miniszterelnöki nyilatko­zattól s a párt képviselőtagjai beszámo­lóikban nem utolsósorban ezen a ponton szánjanak vitába az ellenzékkel. Ezt a célt kívánta szolgálni a legutóbbi mező­keresztesi felvonulás és a további kor­mánypárti népgyűlések is nagyrészt eb­ben a mederben fognak mozogni. A MÁSIK ELLENSÚLYOZÓ HAD­MOZDULAT azoknak az ellenzéki ér­veknek gyengítésére irányul, amelyek szükségesnek hangoztatják a hatályos alkotmányvédelmet, a szabadságjogok mai keretének és tartalmának bővítését. A kormánypárt irányítói tisztában van­nak azzal, hogy az ellenzék alkotmány- és szabadságvédő akciója rendkívül ked­vező talajra talál országszerte s talán a titkos választójogi követelésnél is alkal­masabb a baloldali erők összeforrasztá­­sára. Ennek megfelelően alakul a Nép­­vezérkar taktikája; a tervbe vett külön­leges gyűléseken azokat a képviselőket állítja a dobogóra, akik a reformnemze­dék tagjaiként az „új stílus 11 lendületé­vel vállalkoznak a baloldali hangulat el­lensúlyozására, s eltekint azoknak a képviselőknek propagandisztikus közre­működésétől, akik nem hajlandók utat építeni a totalitás felé. Legközelebb való­színűleg Kőszegen vonul fel a „reform­­képviselők“ kibővült, húsz-huszonöttagú csoportja s nemcsak Eckhardt Tibornak hozzájuk intézett felhívására adnak vá­laszt, hanem a kormányzat ilyen irányú törvényhozási iramának gyorsítását is sürgetik. Persze külön kérdés, váljon kí­­vánatos-e éppen a kormánypárt szem­pontjából, hogy az ismert véleményelté­rések ilyenformán határozott elválasztó­vonalat húzzanak a különféle csoportok közé? •*­ TALÁN EZ IS EGYIKE AZOKNAK A SZEMPONTOKNAK, amelyek az arra illetékeseket a nemzeti egység­­ pártja belső viszonyainak sürgős rendezésére késztetik. Nagy erőfeszítéseket tesznek ebben a harmadik irányban is, mert az eddigi szervezetek nem bizonyultak olyan teherbírónak, mint ahogyan a szervezés matematikusai, kartotékmeste­rei és főélharcosai elgondolták. Kisebb­­számú, de homogén elemek párturalmi rendszere lebeg szemük előtt és már az is mutatja, mennyire alapos rostálást akarnak végezni, hogy nem pár rövid napot, hanem hat hosszú hónapot szán­tak erre a tisztogatási munkára. Olyan rugók, titokzatos erők mozgatják alulról a kormánypárt egész gépezetét, hogy ez a folyamat méltán tarthat számot a leg­teljesebb közérdeklődésre. Nyilván te­­herpróbára készül a miniszterelnök pártja, s bár az új általános képviselő­­választás látszólag még messze van, mégis mintha az erre irányuló felkészü­lésnek körvonalai bontakoznának ki sze­münk előtt,★ színváltással, további lépés a töké­letes rádió felé. Ezzel az 55- ös Orion rádiónál négy hullámsáv összes állo­másait lehet kényelmesen elérni Minden Orion rádiókereskedőnél kapható Ha érdeklik a lenti készülékek forduljon bizalommal hozzánk. Lakásán szakszerűen bemutatjuk MORVAI RÁDIÓ Budapest, VII., Erzsébet­ körút 40. Telefon 34-3­64. A rádiókészüléket készségesen bemutatja: “ Kaegszenyttr M'ss Készséggel kft. Andrássy út 33 bemutatjuk I W la I for 18 H Telefon: 26—2—75 Fióküzletek: Rákóczi út 40. (Corvin áruházzal szemben) Thököly u. 3. (Keleti p. u.-nál) Pestszenterzsébet, Dobsina u. 3 sz.­ BARTA IS TÁRSA Podmaniczky utca 39. Fióküzlet- Rákóczi út 30. (Nagydiófa­­utca sarok). Örömhír VIM fogyasztóknak PROGRAMMSZERÜEN ÉPÍTI HAD­ÁLLÁSAIT az ellenzéknek kormánybuk­tatásra felsorakozott élcsapata, a függet­len kisgazdapárt. Vármegyéről-várme­­gyére, kerületről-kerületre szervezi hí­veit s a közeljövőben sorozatos gyűlése­ken igyekszik népszerűsíteni a gyors cse­lekvés szükségességét. Eckhardt Tibor lesz a politikai összejövetelek vezérszó­noka, talán még harciasabb hangnem­ben, mint eddig tette. S ezzel párhuza­mosan megindul a tárgyalás a külön­böző baloldali pártok taktikai egységé­nek megvalósítására. Bethlen István gróf szeptember elején esedékes nagy­­kanizsai beszámolója és zászlóbontása éppen ebből a nézőszögből ígér tanulsá­gos fejleményeket. Ha tényleg új pártot alakít a volt miniszterelnök, rövidesen arra a sokszor felvetett kérdésre is vá­laszt kapunk, töretlen-e ma is Bethlen István gróf presztízse és posszibilitása annak a pártnak a szemében, amelyet lényegében ő hivott életre, s tud-e Beth­len István gróf akkora vonzóerőt gyako­rolni volt híveire — akik közül sokan kombattáns tagjai a Nép képviselőgár­dájának, — hogy a miniszterelnök jócs­kán csökkentett számú törvényhozó-baj­­társak élén legyen kénytelen megvívni a harcát a parlamenti porondon. Addig kétségtelenül áll a tétel: Gömbös Gyula sem a pártjában, sem a törvényhozás házában meg nem ingatható hatalmi állásában. 3

Next