Ujság, 1935. november (11. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

[VASÁRNAP, 1935 NOVEMBER 3 ÚJSÁG November 18-án lépnek életbe a gazdasági megtorló rendszabályok A szankciós értekezlet határozata. A békére irányuló illegbeszéléseknek idáig nem volt eredményük Genf, november 2. A szankciós értekezlet tizennyolcas bizottsága szombaton délelőtt féltizenegy órakor tanácskozásra ült össze és kimondotta, hogy november 18-át javasolja a gazdasági szankciók életbeléptetésének időpontjaként. A tizennyolcas bizottság most már döntött a klíringforgalom kérdésében is és elfogadta a spanyol tervezetet, amelynek értelmében november végéig még minden állam vásárolhat olasz árucikkeket, ha Olaszországgal való klíringszámláján tartozás mutatkozik olasz részről. Ezzel az intézkedéssel lehetővé akarják tenni, hogy azok az államok, amelyeknek követeléseik vannak a kereskedelmi forgalomból Olaszországgal szemben, ezt a követelésüket a lehetőséghez képest olasz áruszállítások révén behajthassák. A bizottság elvben elfogadta a szállítási tilalom kiterjesztését a következő termékekre: kőolaj és kőolajtermékek, szén, öntöttvas és acél. Svájc á8ásf©giaiása Motta svájci szövetségi tanácsos Svájc nevében állást foglalt a megtorló rendszabályok kérdésében. Kifejtette, hogy Svájc semlegessége katonai térre és az ezzel összefüggő dolgokra vonatkozik. A gazdasági rendszabályok kérdésében Svájc szolidárisnak vallja magát a többi tagállammal! A fegyverkivitel tilalommal kapcsolatban a francia kiküldött hangoztatta, hogy mindenki ismeri azt a szerepet, amelyet Svájc Európában mint „transito-ország“ játszik. A francia kormánynak az a véleménye, hogy Svájc jogi álláspontja ellentétben áll a 16. szakasszal. Azt hiszem, hogy ezen a téren nem engedhetjük meg a precedenst — mondotta a francia kiküldőst — mert ezt a francia kormány nézete szerint a népszövetség nem fogadhatja el. ELevan Rystaikosara Lávát miniszterelnök az összeegyeztetőbizottság ülésén a következő nyilatkozatot tette: — Most, amidőn az összeegyeztető bíróttág megállapította azt az időpontot, amelyben egyes gazdasági rendszabályok érvénybe lépnek, rá akarok mutatni arra, hogy Franciaország — mint azt itt a népszövetség előtt többször kijelentettem — híven alkalmazza a népszövetségi alapokmányt. Franciaország alkalmazkodni fog azokhoz az előírásokhoz, amelyeket az itt képviselt kormányok közösen elhatároztak. Azon a napon azonban, amelyen ily nagy fontossági határozatot hozunk, rá kell mutatnom arra, hogy van egy másik kötelességünk is, amely az alapokmány szelleméből következik. És ez az, hogy a lehető leggyorsabban meg kell keresnünk a viszály békés elintézését. A francia és az angol kormány egyetért abban, hogy együttműködésük ezen a téren is érvényesüljön. Ez a kötelesség különösen parancsoló erővel háramlik Franciaországra, amely ez év január 7-én barátsági szerződést írt alá Olaszországgal. Éppen ezért ernyedhetetlen szívós- sággal folytatni szándékozom mindazoknak a tényezőknek a keresését, melyek az esetleges tárgyalás alapjául szolgálhatnak. Ezért volt az is, hogy már eddig is kezdeményeztem a tárgyalások megkezdését, noha sohasem gondoltam arra, hogy e tárgyalásoknak a népszövetségen kívül végleges alakot adjunk. Csak a népszövetség keretein belül lehet a javaslatokat megvizsgálni és a határozatokat meghozni. Biztos vagyok benne, hogy a népszövetség megfelel mindazok reménységeinek, akik a világon belé helyezik bizalmukat és teljesíteni tudja Gyógyszertárakban kapható. A gyerek meg az apja írta Sásdi Sándor. Az öregasszony bedugta fekete berlinerbe bugyolált fejét az ajtórésen. — Te Mari, má meg baj van? A lánya ott ült a szövőszék mellett, de a vetélő nem mozdult kezében. — Gyűljön be édesanyám .• .. • Az öregasszony levette fejéről a vastag kendőt és a ráhullott havat odarázta a szoba földjére. — Sietek ám, mert apád várja a bort. Leült a sporlerd mellé és két térde közé szorította a pintesüveget. Nézte a lányát és ingatta fejét— Megint vágyott a bolondóra? — Megint... — Gyüvök a pincét, mert apádnak nincs addig nyugsága, ameddig egy kis bor kotyog a hordó fenekin, osztán, amikor beforulok a Gyerkuti-dülőbe, látom ám, hogy füstöl a présháztok kéménye. Mondok magamba: Ne néked szegény Mari, az uradra megent vágyott. A menyecske körmével piszkálgatta a szövőszékre kifeszített vászon piros fonalát. — Tegnap, hogy meggyütt a buzádi vásárba, éppen csak annyit találtam mondani — de bárcsak ne tátottam vóna szóra a számat, hogy mégse költött vóna százhatvanér eladni a tehenet. Hát, hogy én mindég ellenkezök, kétesztendeje a ló is azér döglött meg, mert hogy későn javallottam az állatorvost, előhozta még a Gyurika születése előtt falakat is, osztán én is kiadtam, ami a bögyömet nyomja ... — Jaj, te lány, csak nékem fogadj szót. Ha máskép be nem áll a szád, kapd föl a korsót, két pofára vedd a vizet, osztán nem lesz baj. — Jókor mondja ... Felnyúlt a szeméhez, könnyet törölt. Az anyja letette öléből a földre az üveget. — Ösztán megint elment? — Fölkapta a kalapját, botját, bevágta maga után az ajtót. Pedig láttam a réklije zsebibe a kék papirost, amelyikbe a Gyurikának hozta a báb-lovat. De rá se nézett a kisgyerekre, csak futott, mintha kergetnék... Úgy nem aludtam az óccakra, mint most. Az öregasszony az ablak felé fenyegetett csontos öklével. — Hogy gyulladna meg az a présház ... Lépések koppantak a gang-grádicson. — Gyün az iskolába a Gyurika ... Az öregasszony ráncok mögé bújt fekete kis szeme megcsillant. — Énrám hallgass. Mess neki kenyeret, adj neki hat szem diót, osztán, menjön el az édesapjáér, mert máskép ott hetet az a présházba. Csizmája volt a Gyurinak, a csizma sarkán meg patkó. Kattogott a keményre fagyott földön a patkó, máskor öröm volt hallgatni, de most a diótörésre járt rá a gyerek esze. Nyomában ott settenkedett a Bundás kutya. Vetett neki darabot a kenyérből, aztán ment nagy sietve a Gyerkuti-dülő keskeny útján. Hullott a hó és hirtelen, mint barna madárszárnyak, szállt lefelé az alkonyat sűrűsége. Bundás előrefutott, ugatta a vedrett ágú hársfákon kúráló varjakat. Elfogyott a dió, a gyerek is jobban sietett. Mindenfélék eszébe jutottak az öreganyja meséi, lángot hányó boszorkányokról, akik esténként a keresztútnál seprőn lovagolnak. Még frissebben koppant a kiscsizma acélpatkója és amikor lenyomta Gyuri a présház vaskilincsét, úgy zihált a melle, mint a sánta kovács szikrát élesztő futtatója. A hordógurító legvégén gyertya égett. Mellette ült az apja, két kezére támasztott fejjel. Azt gondolná, hogy alszik, ha nem hallja a dudorászását. De bizony hallja. Azt is kiveszi az áriából, hogy a bádogtetejű csernovitzi kaszárnyáról danolász. Ezt szokta nagyritkán fütyö lumuimm *»■——n,nm részni otthon, az istállóban, amikor a szénát dobálja a jószág elébe. — Édesapám ... A szélesvállu ember felugrik és feje a présház tetőtéglájáig ér. — Gyurika ... Két lépéssel eléri a fiát, leguggol hozzá, öleli, szorítja arcához, úgy hogy szakálla tüskéi szinte belefúródnak a gyerek gyenge bőrébe. — De nem fáj az, jó itt az erős szorításban, most nem rémítik az öreganyja lángot hányó boszorkányai, még jobban belefurakodik az ölelésbe, de hirtelen megtágul a két szorító kar és az apja ellöki magától. Dülöngélve megy vissza a hordógurítóig !Mí $ # te * Juttassa megérdemelt pihenéshez agyondolgozott régi rádiócsöveit. Rádiója csak modern csövekkel adhat igazán jó teljesítményt Uj Tungsram csöve rádiójába új életet önten morvát ráüldErzsi-Hortn 50. Telefon : 34-3-E4 majd legmagasztosabb ,és legnemesebb békehivatását. Sir ££3278 Esessék© — Nagy rokonérzéssel és teljes helyesléssel hallottam Laval miniszterelnök szavait — szólart fel ezután Sir Samud Hoare angol külügyminiszter, aki rátérve a 18-as bizottság szombati határozatának méltatására, hangoztatta, hogy a megtorló rendszabályokban résztvevő államok Olaszországból minden behozatalt megszüntetnek. A mai nap és november 18-ika között — mondotta továbbá — a bizottság megvizsgálja azokat az egyes eseteket, amelyeket kívánatos volna különös elbánásban részesíteni, De bármilyen intézkedéseket mondjon is ki a bizottság, a szabály sértetlen marad és azt mindnyájan szigorúan alkalmazni fogjuk. Hozzá kell azonban tennem, hogy nagy sajnálatunkra szolgál, hogy ebbe az egész akcióba bele kellett mennünk. De éreztük, hogy azok számára, akik el vannak szánva arra, hogy megvédik az alapokmányt s az együttes biztonság elveit, nem volt más lehetséges út. Hta a népszövetség meg akarja tartani a befolyását, az együttes fellépés elkerülhetetlen. Fellépésünk célja az, hogy megrövidítsük a háború időtartamát, reméljük és hisszük, hogy ez sikerülni fog nekünk. Folytatjuk mindnyájan a béke keresését mindazokkal a tisztességes eszközökkel, amelyek az érdekeltek rendelkezésére állnak, rátért a közte, Laval és Aloisi báró közett pénteken és szombaton Genfben folytatott tárgyalásokra és a következőket mondotta:• Közismert dolog, hogy az utóbbi napokban tárgyalások voltak Róma, Párizs és London között a békés rendezés lehetőségeinek felkutatása érdekében. Ezekben a megbeszélésekben nincs semmi titokzatos vagy riasztó sem. Ezideig a megbeszélések csak abból álltak, hogy kicseréltük az előzetes indítványokat. A megbeszéléseknek határozott eredményük nem volt, következésképpen semmi ismertetni való velük kapcsolatban nincsen. Ha az indítványok határozottabb alakot öltenek, a kellő pillanatban a népszövetség tanácsa elé visszük azokat, mégpedig a legmegfelelőbb módon. — Semmi Hit érdekli a fenti készülék, tordal len Irzn omaml hozzánk. Lakásan szakszerűen bemutatjuk. „A meg2s®széEésekstek határozott első sörényük 13 c m v©SS“ Az angol külügyminiszter ezután kijelentette, hogy csatlakozik Laval nyilatkozatához, majd 3 I ^ i I y | ^ [V] PALESZTINÁBA is sangsi! hetenként kétszer legneodernebb^vorsba jókkal Teledből; egységes* és tillistao**‘.ály. EBVIPTUMBA Hetenként Triestből és Gonorából 3 nap alatt pazar luxusba jókká'. a leuamte&a, IHDIABn ÉS a TÁVOLKELEIRE sűrű járatok modern óceánjárókkal. Prospektusok, felvilágosítás a társaság mindkét budapesti irodájában: Thisköly-út 2. Váci-utca 4.