Ujság, 1936. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

2L mánynak kötelessége, hogy ilyen életbe­vágó problémáról felvilágosítást adjon. Magát a hitbizományt két oldalról lehet bí­rálni. Hogy beillik-e a mai korba és hogy a mai birtokviszonyok mellett hátrányos vagy előnyös volna-e a megszüntetése. Két­ségtelen, hogy a nagy liberális korszak nagy államférfiai nem helyezkedhettek más ál­láspontra, mint hogy a hitbizományok eltör- tendők. Akkor a kornak mentalitása az volt, hogy minden korlátot meg kell szün­tetni, amely útjában áll a birtokok felett való szabad rendelkezésnek, lehetővé kell tenni a szabad versenyt és a magasabb­­rendű termelés kifejlődését. Ma, amikor már történelmi perspektíva áll rendelkezé­sünkre, hogy megítéljük az ebből származó előnyöket és hátrányokat, azt kell mon­dani, hogy az a világrend, amelyet a libe­rális szemlélet teremtett, bizonyos egyolda­lúságban szenved, aminthogy egyoldalú minden olyan szemlélet, amely csak gaz­dasági érdekeket tart szem előtt. Bizonyos korrektívumokra egy ilyen szellem mellett szükség van, ha nem akarjuk, hogy az re­chiíc v viliit n mnlpri­ ilistu m­i­­ülyon k­ipru­ld­jön el. Láttuk a háború után, hogy sillerek dinasztiákat alkottak, viszont olyan ideális lelkű emberek, mint Apponyi Albert gróf, egy élet órán csupán díszsírhelyet tudott magának szerezni. A liberális korszak nagy felszabadító reformjai folytán a magyar gazdasági élet nagy fejlődésnek indult és anélkül ez a fejlődés soha nem lett volna lehetséges. Retrospektíve nézve az elmúltat, azt kell mondanom, hogy a földbirtok tel­­­­jes felszabadítása, bármilyen előnyt jelent, hátránnyal is jár. Éi itt akkor indult-e el a középbirtok fokozatos elporlása­? Ami a magyar nemzet szempontjából nagy, pótol­hatatlan veszteség, mindaddig, am­íg nincs egy vagyonilag független, keresztény intel­ligens réteg, amely ezt az elsforlott közép­­birtokos-osztályt az ország szolgálatában felválthatja. (A nagy taps a jobboldalon.) Természetes következménye volt a föld felszabadításának a kisbirtokok elapródzó­­dása is és végeredményben szülőoka a föld­­nélküli proletariátusnak. Ezzel nem azt mondom, hogy a korlátokat állítsuk vissza a föld felszabadulása elé, ha azonban annak idején gondoskodtak volna a paraszt­birtokok elapró­zódásának legapróbb ha­táráról, meghatározták volna a középbirtok megterhelésének felső határát és elidegení­tésének feltételeit, úgy a liberális korszak­ból eredő károkat korlátozhatták volna. Mechanikus földosztással a földkérdést megoldani nem lehet. Ma is mindenféle földosztás a közép- és nagybirtok megszün­tetését jelentené. Statisztikai adatokkal mutatta ki ezután Stellilen István, hogy 320.000 törpebirto­kosnak és 760.000 cselédnek és nincstelen­nek annyi földhöz való juttatásához, hogy abból megélhessen. 4.600.000 hold földre volna szükség. Ha tekintetbe veszi a Ká­rolyi Mihály által hirdetett földreformot, amely szerint ötszáz holdnál nagyobb, bir­tok senki kezén nem maradt volna, akkor is mindössze 1.600.000 hold föld állana ennek a lineáris mechanikus földosztásnak re­ndelkezésére. Mi történik a föld nélkül maradó földnélküliekkel? Ezek elégedetlen­sége nem volna leküzdhető. Festetics Sándor gróf: Ezt már éreztük a földreform után! Peyer Károly: A náci grófnak tetszik a föld el nem osztása! Festetics Domokos gróf: Maga nem ért hozzá! A földbirtokmegoszlás Bettn­én István gróf: Egy ilyen elosztás esetén a mai megmunkálásra váró földnek a feléből kellene a mai munkások négyötö­dét eltartani. Más utat kell tellát keresni. Mindenekelőtt meg kell állapítani az egész­séges birtokmegoszlás fogalmát. Am­ig ezt nem tisztáztuk, nem lehet elhatározni, mit kell cselekedni. Sajnos, a kormány szándé­kairól ebben a vonatkozásban sejtelmünk sincs. A földmivelésü­gyi miniszternek nyi­latkozatából pusztán az a negatívum olvas­ható ki, hogy ott helyes a birtokmegoszlás, ahol a nagybirtok és középbirtok nem több a falu határának egynegyedénél. Ez honn áll meg, mert az első kérdés, milyen nagy a falu­ és mennyi a lakossága. .Sigray Antal gróf: És milyen az földje. Heu­den István gróf: Csak az biztos, hogy kívánatos, minél több legyen az olyan bir­tokos, aki a maga földjén elvégzett munká­jával el tudja tartani családját, de ez vi­szont nem lehet akadálya annak, hogy kö­zép- és nagybirtok legyen, amennyiben az nem latifuindiális birtok. A segítés módja tehát az, hogy lehetővé kell kisebb földbir­tokok létesítését tenni, hogy így minél több nincstelen földhöz jusson, a nagybirtokot pedig intenzivebb műveléssel Olyan hely­zetbe hozni, hogy több munkást tudjon fog­­lalkoztatni. Friedrich­ István: Ezért kell iparosodnunk! Bethlen István gróf: Az­ért kérek minden­kit, fontolja meg jól, amikor iparellenes h­ungidik­et kelt fel. (Óriási taps a jobbolda­lon. ) Friedrich István: Látom, már itt nem lesz semmi baj. Visszamegy miniszterelnöknek! (Óriási derültség.) Habovszky Tibor: Mindenki siet tapsolni, amíg nem késő! ÚJSÁG SZÓZDAT, 1936 FEBRUÁR 1 A titostományok tőkéje Bethlen István gróf: Meg kell szabadulni ezektől a szociális viszonyoktól, amelyekben most vagyunk, amikor óriási proletártöme­gek­ állnak a falvakban és velük szembett nincsenek megfelelő munkaalkalmak. Ez a viszony folyton romlik, mert a közép- és nagybirtok állandóan porlik és a munka­­alkalmak elvesznek. Tévedés azonban erő­szakos földosztást hirdetni. Minden erősza­kos földosztás nélkül is lesz elegendő föld ahhoz, hogy jogos igényeket kielégítsenek, ha az adóföldeket, a védettség alatt álló közép- és nagybirtokokból azokat a földeket osztják fel, amelyeknek tulajdonosai meg akarnak válni földjüktől. Addig is mindent el kell követni, hogy a kis- és középbirtok intenzív művelése tehetséges legyen. Ehhez pénzügyi programokra van szükség. A kor­mány változtassa meg az adóztatási rend­szert, szűkítse meg az agrárollót. Szükség van arra, hogy népünk gazdasági tudását emeljük, hogy az Alföldön nagyszabású öntözőrendszert megvalósítsunk, végül pe­dig, hogy az iparosodást az egész vonalon felkaroljuk és lehetővé tegyük. A hitbizo­­mányi reformmal kapcsolatban a kötöttség­nek kényszer útján való megszüntetése he­lyett arra kellene törekedni, h­ogy a hit­bízó­mé­­ny tulajdonosa­kot rávegyük, hogy bizo­nyos időn belül vonuljon ki a földjéről és tőkéjét helyezze el más értékálló kategóriák­ban, szálbirtokban­, bányavállalatokban, ipari Vállalatokban vagy tőkében. Ma arra hivat­koznak önök, hogy az ingótőke kizárólag a zsidók kezén van és nagy honfoglalás szükséges, hogy azt keresztény kezekbe te­gyék át. Rassay Károly: Ingyen honfoglalásra gon­dolnak! A keresztény ingótőke Bethlen István gróf. Itt az alkalom, tessék intézkedni, hogy a keresztény tőke, sőt az egyetlen keresztény tőke, megmozduljon és ne pusztán a földben tartózkodjék, hanem tíz ingóstrkében is vegye ki a maga részét. A kor­mány mozdítsa elő ezt az átlagozódást azzal, hogy a legelső gazdasági szakértőkből állítson fel tanácsot, amely az illető birtokosoknak rendelkezésre állana, hogy megfelelő tanács­csal rávezesse őket arra, hogy milyen módon helyezze el tőkéjét és ne vállaljon olyas­ rizi­kót, amelynek riasztó hatása lehetne. A pénz­ügyminiszter pedig adjon ebből a célból a jövedelmi adónál engedményeket. Aki kivonul a földből, az áldozatot hoz. A miniszternek is áldozatot kell hoznia, amikor elősegíti azt, hogy a föld tulajdonosa a maga anyagi ere­jével az ingótőkéjű vállalkozásból veszi ki a részét. Ez azt is jelenti, hogy a keresztény tőke bevonulva az ipari és bankvállalatokb­ól elfoglalja az igazgatásban is a maga részét és megkapja a lehetőségét annak, hogy az állás­talan keresztény ifjúság elhelyezésére nézve hasznos és céltudatos intézkedésekés legyen. Az iparelenes hangulat abból adódik, hogy az ipar tényleg nem keresztény kezekben van és az antiszemitizmus így éli ki magát. Hol van az megírva, hogy a nagy vagyonoknak mindig földben kell lenniük, fia megkövetel­jük magánszemélyektől, a hitbizományosok­tól, hogy megváljanak földjüktől, úgy meg kell ezt követelni latifundiumok tulajdonosai­tól, városoktól, községektől, az egyháztól is, amelyeket nem fűznek személyes szálak a földhöz és meghozhatják ugyanazt az áldoza­tot, amelyet magánszemélyektől kívánunk. Nem­ a levegőből beszélek. Amikor a hitbizo­­mányi kérdésről szó volt, megbíztam Vass Jó­zsef minisztert, tárgyaljon a katolikus klérus­sal és örömmel állapíthattam meg, hogy ná­luk nem volt akadály, hogy szívesen ráálltak volna arra, hogy földjük egy részétől elvál­janak, ha biztosítékot kaptak volna arra, hogy vagyoni állagukban kár nem történik. Itt sem gondolok kényszerre, legyen egyszer már vége annak a mentalitásnak, hogy itt kény­szer útján csináljunk birtokpolitikát. Eckhardt Tibor: Akkor minek a diktatúra ? Sercsik György: Hagyják azt a diktatúrát! Ne politika­­hatalmi kérdést csináljanak Bethlen István gróf: Ha nem akarjuk, hogy népünknek a magántulajdon szentsé­gébe vetett hite végleg megrendüljön, akkor hagyjunk fel azzal, hogy földet kényszer útján osztogathatunk. Lehet, hogy egyesek számára az erről való lemondás kellemet­­len, de lelkiismeretes, önzetlen politikus olyen törvényt nem jegyezhet alá, amely kényszer útján veszi el a más vágyónál. Beszéde végén Deb­ién István gróf a ja­vaslat egyes részleteivel foglalkozott, majd rámutatott, hogy a kis hitbizományok léte­sítése helyett célravezetőbb volna az örök­­bérlet rendszerének meghonosítása, mert a kishitbizomány úgyis csak papíron maradó rendelkezés lesz. A következő szavakkal fejezte be beszédét: ­ Amikor megszavazom a javaslatot, arra kérem a minisztert, hogy ezekben a kérdésekben ne csináljon politikai hatalmi kérdést, hanem hagyja nyitva az ajtót a kapacitációra, mert csak így juthatunk el azokhoz az egészséges eredményekhez, amelyeket mint sikereket könyvelhet el ma­jd magának a kormány. (óriási, hosszan­tartó taps a jobboldalon.) Nincs szünet! — Mindenki azt várta, hogy Sztranyavszky Sándor elnök szünetet rendel el, ahogyan nogy beszédek után eddig mindig szokás volt a magyar parlamentben. Ezzel szemben az elnök nyomban szólásra szólította fel a következő szónokot, Némethy Vilmos füg­getlen kisgazdapárti képviselő személyében. .Az ellenzék kórusban kiáltotta az elnök­­felé: — ()1 perc szünetet kérünk! Sztranyavszky Sándor harsányan csenge­tett a kézi csengővel, mondván: — Tessék leülni, vagy kimenni! Tovább tartost a csoportosulás az ülés­teremben, mire az elnök a felszólított ,Né­­methy Vilmos felé igy szólt: Tessék beszédét megkezdeni! Némethy Vilmos percekig nem juthatott szóhoz, mert a képviselők csoportokba ve­tődve, beszélgettek, Bethlen István gróf odaült Esterházy Móric padjába és beszél­getésbe merültek. Ezalatt Némethy Vilmos megkezdte fejtegetését. Hangoztatta, hogy közérdekű a nagy hitbizományok területé­nek csökkentése, másrészt az, hogy a hitbi­­zományi kisbirtokok helyett inkább a csa­ládi birtok­intézményt kell kiépítetni. Majd arra mutatott rá, hogy az 1920-as föld­­reformmal nem lehet befejezettnek tekin­teni­ az állami kényszereszközükkel végre­hajtható földkiegyenlítődési folyamatot. Az volt a főhibája az 1920-as földreformnak, hogy csak törpebirtokokat teremtett. Most Vigalmiadómentességet kér a moziszakma a magyar film­gyártás megmentésére Küldöttség adta át a főpolgármesternek és a polgármesternek a filmszakma memorandumát A magyar filmek gyártása anyagi szempont­ból nem mindig váltotta be e vállalkozásokhoz fűzött reményeket. Ezzel szemben áll a tör­vényes rendelkezés, amely a fi­lm­kölcsönzőket a külföldi filmek bemutatása, illetve engedé­lyezése ellenében magyar filmek előállítására kötelezi. A filmszakma hatósági segítséget kért a helyzet megmentésére és elsősorban azt kéri, hogy a városi hatóságok a magyar filmek vigalmiad­óját engedjék el. Ez a néhány szá­zalékos vigalmiadó-elengedés már jelentős mérséklést jelentene a filmbemutatás költsé­geire, úgyhogy ebben az­ esetben a magyar címek gyártására kellő tőke állhatna rendel­kezésre. Az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesü­let ebben a kérdésben memorandumot szer­kesztett, amelyet Pogány Frigyes nyugalmazott államtitkár vezetésével pénteken nyújtottak át Simifrc­ Jenő főpolgármesternek és Szemig Ká­roly polgármesternek. A memorandum többek között így szól: 1 .A magyar országgyűlés a múlt évben tör­vényt hozott a magyar filmgyártás előmozdí­tása céljából. Ez a törvény alkalmas volt a magyar filmgyártás fellendítésére, de a tapasz­talatok szerint mégsem nyújt elegendő biztosí­tékést a magyar filmgyártóipar fenmaradására. .Az állam és a magyar filmszakma áldozatai ugyanis kevésnek bizonyulnak, szükség van a magyar városok, elsősorban pedig Budapest támogatására is. Felesleges hangoztatni a ma­gyar filmgyártás fentartásához fűződő nagy kulturális és nemzetgazdasági érdekeket, de az­ ügy érdekében járunk el, amikor rámutatunk arra, hogy a magyar filmek jövedelmei mind Budapestre kerülnek, azokat az utolsó fillérig a fővárosban költik el. Budapesti írók, művé­szet­, rendezők, statiszták, zenészek, iparosok és munkások működnek közre minden egyes magyar film előállításában. Ez az újjáéledő iparág jelentős jövedelmet is nyújt a város­nak, adókban, illetékekben és egyedül az Elektromosulinek pénztára évi 100.000 pengő bevételhez jut a filmgyárak által használt áramdíjak fejében.­­ A gazdasági okokon felül tisztán nemzeti kultúránk szempontjából igazságtalannak és in­dokolatlannak tartjuk, hogy a magyar film épp úgy vigalmi adó alá vonassák, mint az idegen származású film. Méltányos megadóztatni az idegen kultúra termékeit, amelyekért a pénz külföldre megy, de igazságtalanul sújtja ez az adó a magyar filmet.­­ — Rá kell mutatni arra is, hogy nálunk nin­csenek hazai filmgyártás céljaira rendelt és abból gyarapodó külön tőkék. Itt a filmkölcsön­­zőket viszi rá a kényszerűség arra, hogy Vagyo­nukat, illetve jövedelmüket, a törvénynek eleget téve, magyar filmek gyártásával kockáztassák. .A tapasztalatok, a pénzügyi eredmények, sajnos, azt mutatjuk, hogy a filmgyártás a hazai vál­lalatoknak kész veszteség, mert a kis tőké­vel gyártott film megbukik, a nagy tőkét felemésztő film pedig az elhelyezhető, szűk lehetőségek folytán nem téríti vissza a befektetett összeget. Ilyen körülmények között nem lehet csodál­kozni azon, hogy akik eddig magyar filmet gyártottak, nem hajlandók további veszteségek vállalására és ezeknek kárán okulva, más vál­lalkozók is alig jelentkeznek, hogy pénzüket filmgyártásba fektessék.­­ A helyzeten csak a városok segíthetnek, elsősorban pedig Budapest, ha a magyar filmek után a vigalmi adót elengedik. Ez lényeges köny­­nyebbséget jelentene a magyar filmgyártásra, a városok, mindenekelőtt pedig Budapest ré­széről viszont nem áldozathozatal, sőt ellenke­zőleg. Ha a mai vigalmiadórendszer fenmarad, úgy a magyar filmgyártás súlyos veszedelembe kerül és a főváros elveszti mindazokat a jöve­delmeket, amelyeket eddig szerzett az itteni filmipar révén. Í­gy Sipőcz Jenő főpolgármester, mint Szerzdy Károly polgármester kijelentették a küldöttség tagjai előtt, hogy a nagy fontosságú kérdést alapos megfontolás tárgyává teszik, mert maguk is szívükön viselik a magyar filmgyártás fen­­maradását, sőt fejlődését. TÉUSPOHT SltltlIlUAMA 40 cm. ui­porhó­r­stófékra kiváló,­­isidig téli sporh­ers-i iv­urosrad­. Szenzációs láncnutat­ságok. Alpeneasino, Seh illírig kapható. Kwakaginl Hlm, Semnering B4177A HOTEL suisse 81 B S ffiU&L* bN­ rangú bá/ a tengerpartrm, 120 szobával komfort, időszerű árak HOTEL METROPOL I., Franz K­ ii-Rintz 33. Elsőráll­un_ __ ház modora komforttal. Szoba S 6.60-tól ezeket a törpebirtokokat ki kell építeni s ebből a célból az erdőbirtokok kivételével a hitbizományokat el kell törölni. Rainiss Ferenc beszéde Rainiss Ferenc volt a következő felszó­laló. Azt fejtegette, hogy a hitbizomány Németországból importált idegen intéz­mény, melyet már 1790 óta akarnak refor­málni. A kormányt tehát dicséret illeti, hogy hozzá mert nyúlni. Ha nem is sors­döntő intézkedés ez, mégis nagy jelentő­sége van. Kifogásolta, hogy a hitbizományi bíróságot, nagyon meg fogják terhelni, mert a javaslat egyes rendelkezéseiben ren­geteg a kibúvó. A paraszt-hitbizományokról azt mondotta, hogy annak Németországban van jogszokáson alapuló tradíciója, ez azon­ban nálunk hiányzik. A mammut-hitbizo­­mányok — mondotta — kevesebb szociális terhet viselnek, mint az ipari vállalatok, fojtogatják a környéket és elzárják a fej­lődés lehetőségétől. Helytelen, hogy ugyan­olyan elbírálás alá esik a kétezer holdas hitbizomány is, mint a kétszázezer holdas. Javasolta, hogy a húszezren felüli hitbizo­­mány-részek földbirtokszövetkezetek vagy kisbérletek formájában a határos községek­nek adassanak ki. Nem helyeselte azt a nagy védelmet, amiben az erdőbirtokokat részesítik. Felszólalása után a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését ked­den délután négy órakor tartja. A Ház ülése háromnegyed nyolckor vé­get ért.­­­­ Gömbös Gyula kétórás kihallgatáson a kormányzónál A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gömbös Gyula miniszterelnök pénteken délután öt órakor kihallgatáson jelent meg Horthy Mik­lós kormányzónál. A kihallgatás este hét óráig tartott s utána a miniszterelnök vissza­tért a miniszterelnökségre.

Next