Ujság, 1936. április (12. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
3 A félhivatalos sajtó figyelmeztet arra, hogy a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítésének mindennemű halogatása csak súlyosbítaná a helyzetet és növelné az általános idegességet. A "Le Temps" nem tételezi fel sem azt, hogy az angol kormány meg akarná szegni adott szavát, sem pedig azt, hogy belpolitikai szempontból el akarná napolni a katonai tanácskozásokat, mindamellett a lap aggodalmaknak és szemrehányásoknak ad kifejezést. — Hogyan lehetséges — írja—, hogy az angolok, akik olyan lelkesen követelték Olaszországgal szemben a nemzetközi törvény alkalmazását, annyi szelídséget és türelmet tanúsítanak Németországgal szemben, holott a német szerződésszegés Anglia biztonságát veszélyezteti. Nem értjük, hogy az angolok hogyan akarják összeegyeztetni ezt a magatartást az egyetemes biztonság megszilárdításával. Csodálkoznunk kell azon, hogy a legilletékesebb angol államférfiak kijelentései után a vezérkari tanácskozások kérdése még mindig szenvedélyes viták tárgyát alkothatja odaát. A „Temps" csodálkozásainak sorozatát végül az angol kormányhoz intézett szemrehányással egészíti kit — Azon is csodálkoznunk kell — írja —, hogy az angol kormánynak az a levele, amelyet a március 19-i megegyezésben hivatalosan jeleztek, még mindig nem érkezett meg Párizsba és Brüsszelbe. Olaszország Franciaországtól várja a szankciók felfüggesztését Olaszországnak a Cocoméért kereskedő hatalmakkal való együttműködését Párizsban a Mostani körülmények között rendkívül kívánatosnak tartják, de általános nézet szerint a keletafrikai háború befejezése előtt erre nem igen lehet számítani. Míg római táviratok szerint Olaszország Franciaország részéről várja a megtorlások felfüggesztésére a kezdeményezést, addig illetékes francia helyen kedd este nem titkolták, hogy Párizs most nem igen gondolhat ezen a téren egyéni kezdeményezésre és a megtorlások politikájának módosításáról csak Angliával történt megállapodás alapján és a népszövetség keretei között lehetne szó. Franciaország egyelőre kénytelen várakozó álláspontra helyezkedni. Róma és Párizs között élénk külképviseleti kapcsolat áll fenn. A Temps londoni tudósítója szerint az angol kormány mindaddig nem lesz hajlandó módosítani tengerészeti téren foganatosított intézkedéseit, amíg Etiópiában a hadműveletek tovább folynak. Ez a helyzet rendkívül sajnálatos — írja a Temps —, mert egyfelől gátolja a tengereken Anglia cselekvési szabadságát, másfelől megnehezíti Olaszország tényleges együttműködését a locarnói hatalmakkal. Gömbös távirata Mussolinihoz Róma, március 31. Gömbös Gyula miniszterelnök az olasz határ átlépésekor a következő táviratot küldötte Mussolini miniszterelnöknek: „Az olasz határ átlépésekor szükségét érzem annak, hogy Nagy méltóságodnak feleségem és a külügyminiszter úr nevében is legőszintébb köszönetemet fejezzem ki azért a rendkívüli meleg és szívélyes vendéglátásért, amelyben felejthetetlen római tartózkodásunk alatt részünk volt. Az olasz képviselőhöz és az olasz nép közvetlen és meleg részvétele a nekünk nyújtott lelkes fogadtatásban kétségtelen bizonyítéka annak, hogy művünk, amelyet Nagyméltóságoddal és az osztrák kancellárral Rómában, az emberi műveltség bölcsőjében, a három nemzet és az európai béke érdekében végeztünk, helyes volt. Amidőn arra kérem Nagyméltóságodat, hogy őfelségeiknek legmélyebb hódolatomat tolmácsolni méltóztassék, egyben csodálatomat fejezem ki Nagyméltóságod történelmi lendülete, nagyszabású tervei és azok végrehajtása felett Fogadja Nagyméltóságod legmélyebb tiszteletem és szívélyes baráti érzelmem kifejezése" Gömbös" A frank válság Párizs, március 31. A frank válság még mindig nem múlott el teljesen s a francia jegybank egyre nagyobb tételekben kénytelen eladni az aranyat Kedden délelőtt 1520 kilogramm aranyat vittek el a Francia Bank pincéiből. Ezt az aranyat a londoni piacon adták el s három angol repülőgép vitte az aranyrudakat a lebourgeti repülőtérről Londonba. ÚJSÁG SZERDA, 1936 ÁPRILIS 1 Egyre összébb zsugorodik a Madách-ut és torkolata Eredetileg 90 méteres teret képzeltek az új út Károly király-úti kezdetére, most már megelégszenek 32 méteres térrel is. Újabb ankét és tervpályázat készül A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Bessenyeii Zénó elnöklésével tartott keddi ülésén elhatározta, hogy az Erzsébet-híd pesti hídfőjének környékét rendezi és mint azt már megírtuk, a kocsiúttestet kiszélesíti, illetve a gyalogjárót lesülyeszti. Felvetődött a Rákóczi-úttól a Bazilikáig terjedő útvonal végleges rendezésének problémája is. Ez több más városrendezési tervvel, így például a városháza Károlykörüli homlokzatának újjáépítésével, a Madách-út vonalvezetésével, a Deák-tér átrendezésével, az Andrássy-út betorkollásának kialakításával, valamint a Deák-tér és Gróf Tisza István út közötti telektömb végleges rendeltetésének megállapításával függ össze. A Rákóczi-út—Bazilika közötti útvonalon akarják ugyanis megteremteni a budapesti Fórumot. A Madách-út ügyében a tanács döntése az, hogy az összes érdekelt hatóságok és szakképviseletek bevonásával ankétet rendeznek, amelyen tisztázzák az építkezés lehetőségeit, majd tervpályázat útján kísérlik meg az új útvonal végleges szabályozását. Kimondották, hogy a Madách-út Károlykörúti torkollatánál létesítendő tér az előzőleg tervezettnél kisebb méretű lesz. Annak idején 90 méter széles térség kialakítására gondoltak. Később, amikor kiderült, hogy ez csak nagy anyagi áldozatokkal valósítható meg, 50 méterre csökkentették azelképzelt tér szélességét. Most ismét összébb akarják zsugorítani az eredetileg monumentálisnak tervezett teret, mert az a legújabb elgondolás szerint már csak 32 méteres lehet, igaz ugyan, hogy a Madách-utat is keskenyítik a tervekben, 25 méter helyett már csak 20 méteres lesz. Ha a Közmunkatanács így folytatja a „hatalmas" és „monumentális" út, illetve tér olyan jelentéktelenné válik, hogy kár megépíteni. Ha minden tanácskozás alkalmával 8—10 méterrel lesz kisebb a Madách-út kiindulásaként tervezett tér, akkor nem nehéz kiszámítani, hány ülésre van szükség, hogy a ma még 32 méteresként szereplő térség rövidesen teljesen eltűnjék a semmiségben. Évtizedek óta vár Budapest lakossága az Erzsébet-sugárút, illetve Madách-sugárút, újabban pedig már csak Madách-út (hiszen már a neve is egyre kisebb és kevesebb lesz!) tervének megvalósítására, de mire abból csakugyan lenne valami, az eredeti elgondolás elvész a bürokrácia és a folytonos tervezgetések útvesztőjében. Láng Lajos a felsőház tetszésétől Kísérten ostorozta az iparügyi javaslatot Gazdasági életünk vezető emberei szembeszállottak az ipari numerus clausussal . A szerzett jogok tiszteletben tartását követelték A felsőház kedden délelőtt összeült, hogy az iparügyi javaslatot letárgyalja. A tanácskozást nagy érdeklődés előzte meg, mert a felsőházban a magyar gazdasági élet vezetőférfiai foglalnak helyet, akik majd valamennyien feliratkoztak a javaslathoz. Az ülést Széchenyi Bertalan nyitotta meg, majd Varsányi Emil előadó ismertette a javaslatot. Elsőnek Láng Lajos dr.-t hívták fel szólásra. Amikor felemelkedett helyéről és beszédébe fogott, az ülésterem padsorai megteltek. A felsőház tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták és többször tetszésük hangos nyilvánításával szakították meg beszédét. Láng Lajos dr. beszéde Láng Lajos dr. mindenekelőtt kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el, mert az nem alkalmas az egyébként általa is helyeselt intenciók megvalósítására. Meredek az átmenet a mai állapottal szemben, amikor az önálló iparosmesterség űzéséhez nem kellett iskolai képzettség, sem az úgynevezett mestervizsgának letétele. A mostani javaslat néhol magas iskolai képzettséget és kötelező mestervizsgát kivon egy olyan társadalmi rétegtől, amelynek 10 százaléka még elemi iskolai végzettséggel sem rendelkezik, 70 százalékának csak 4 elemi végzettsége van és csupán 7 százaléka olyan, amely polgáriiskolai végzettséggel rendelkezik. Teljesen indokolatlan, hogy magas kaució letételét kívánják meg a rendkívül nehéz helyzetben élő iparososztálytól. Az iparosság kétharmad része, több mint 90.000 önálló iparos, egyetlen alkalmazottat sem foglalkoztat. Azt kell megvizsgálni, várjon, ha a javaslatból törvény, lesz, a kisiparosnak nagyobb lesz-e a forgalma, több lesz-e a megrendelése és fokozottabb lesz-e az ellenálló ereje. Ezekre a kérdésekre csak tagadó választ tud adni. Lehetetlenné teszi a javaslat a kézműiparosnak a tőkéssel való társasviszonyát, mert a jövőben társasviszonyba csak képesítéssel bíró kézműiparossal szabad lépni. A javaslat megvédi a tulajdonostársat a kizsákmányoló társsal szemben, de lehetetlenné teszi a képesítéssel rendelkező egyénre, hogy tulajdonossá legyen és visszalöki őt a segéd-, vagy a proletársorba. A korlátolt felelősségű társaság az erről szóló törvény szerint „bárminő gazdasági célra alakulhat", a novella viszont erről a társas formáról egyáltalában nem vesz tudomást. Kereskedő és gyáros korlátolt felelősség mellett is dolgozhat, viszont az iparos korlátlanul, utolsó ruhadarabjával is felelős ügyleteiért. Ez nem az Iparososztály felsegítése, hanem ellenkezőleg, az iparosság büntetése. Egyenesen bizarr az iparososztály erkölcsi színvonalának az a védelme, amely lényegében büntetés, mert aki vizsgálat alatt áll, az nem kaphat iparigazolványt, vagy akit államellenes, szeméremsértő vagy nyereségvágyból elkövetett cselekményeiért elítéltek, az a büntetés kiállása után még három évig nem űzheti kenyérkereseti foglalkozását. Ez a bírói ítélettel szemben egy külön pótbüntetés. Magyarországon egyetlen tekintély érintetlen: a bírói tekintély. Ha a magyar bíróság elítél valakit és mellékbüntetéssel is sújt, emellett még büntetést is rászabni túlságosan radikális inézkedés. megbízhatatlanság okából, ha az igazolványtulajdonost három éven belül kétszer elítélték, megengedhetetlen függőségi viszonyt teremt. Vissza a célrendszerhez! Élesen támadta azután Láng Lajos dr. az ipari numerus clausust. Nincs semmi jelentősége annak, hogy az ipartestületek kérték a numerus clausus behozatalát, mert a birtokon belül lévők nem érdektelenek. Aki feltolakszik a villamosra, az hirdeti a leghangosabban, hogy már nincs több hely. Beláthatatlan következményei lesznek a numerus claususnak, vissza fogunk térni a céhrendszerhez, amely különböző monopóliumokban éli ki magát. Rendkívül veszedelmes intézkedés ez és nem áll az, hogy kiirtja a kontárkodást, sőt inkább kitenyészti. Apponyi György gróf mondotta el a képviselőházban, hogy Egerben minden igényt kielégítő szálloda épült, amely sohasem épülhetett volna meg, ha a szállodaiparban kimondták volna a numerus clausust. Verseny és konkurrencia nélkül nincsen haladás. A kaució megkívánása sem egyéb, mint a vagyonhoz kötött numerus clausus. Minden numerus clausus gyűlöletes, de a leggyűlöletesebb az, amely nem értelmi képesség, nem származás, hanem vagyon! megalapozottság szerint tesz különbséget kenyérkereseti foglalkozások között Az úgynevezett mestervizsga behozatala csak zavart idéz elő. Kérdezi a minisztert: miért nem respektálja a szerzett jogokat. Súlyos sérelme a javaslatnak, hogy a kereskedőtől elveszi a rendelés felvételének eddigi jogát és a ruhakereskedő a jövőben nem vehet mértéket. Ez már idegenforgalmi szempontból is káros, mert az idegen nem fogja felkeresni a perifériákon lakó kisiparost és ha a kereskedőnél nem rendelhet, inkább lemond a rendelésről. Nagyon helytelen az a felfogás, hogy a túlzott szabadság, a gazdasági liberalizmus tette volna tönkre a kisipart. A technika fejlődése és a gyáripar növekedése bizonyos kézművesiparokat kétségtelenül elsorvasztott, de ez nem írható a gazdasági liberalizmus terhére. A zsilettpenge súlyosan megkárosította a borbélyipart, viszont a bubifrizura hihetetlen mértékben megnövelte a női fodrászatot. Kézművesiparra mindig szükség lesz, a kormány javaslata azonban nem segít az iparosságon. Nemcsak a kiskereske- dőnek kell megengedni, hogy korlátolt felelősség mellett folytassa üzemét, hanem a kézművesiparnak is. Ez a novella is tele van belső ellentmondásokkal és ha az 1922-es törvénnyel szemben a kormányzat beterjesztette ezt az ipari novellát, nagyon rövid idő múlva kénytelen lesz újabb novellát hozni a mostani novellával szemben. A törvényjavaslatot nem fogadta el. A beszéd végén zajosan megtapsolták Láng Lajos dr.-t, majd minden oldalról odasereglettek a felsőház tagjai és kézszorításokkal fejezték ki tetszésüket fejtegetései felett. Belatony Artúr kifogásolta, hogy a javaslat a kézművesipar érdekében olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek közelről érintik a kereskedelmet. Kívánatosnak tartja a szerzett jogok tiszteletben tartását. A javaslatot elfogadta. Nem áldásos a túlzott állami beavatkozás Székács Antal azzal a megállapítással kezdi beszédét, hogy a kézművesipar szomorú helyzetének egyik oka az, hogy nem rendelkezik kellő kereskedelmi ismerettel. Helyteleníti a zárt szám intézményének egyes iparágakban való bevezetését. Az iparosság és kereskedelem körében komoly aggodalmat kelt a megbízhatatlansági szakasz. A túlzott állami beavatkozás nem lehet áldásos az egyetemes gazdasági érdekek szempontjából sem. A kereskedelem fájdalmasan érzi, hogy még szerzett jogok elvonásával is megteékítik működését. A kereskedelmet korlátozó rendelkezések miatt a törvényjavaslatot nem fogadja el. Szterényi József báró nem osztja azoknak a nézetét, akik azt vallják, hogy minden bajnak az oka a liberalizmus, de azt el kell ismerni, hogy hiba volt, amikor 1872-ben az addigi célrendszerről minden átmenet nélkül áttértek az ipari szabadságra. A megszorítások nem állanak ellentétben a liberális gazdasági politikával, hiszen a liberális politika kötötte képesítéshez az ipar gyakorlását. Ebből a szempontból ez a törvényjavaslat csak az 1884. évi törvény továbbfejlesztését jelenti. Helyesli a mestervizsga bevezetését. Nem a numerus clausus intézményét kifogásolja, ami már szerepel az ipari közjogunkban és ami az engedélyhez kötött iparoknál feltétlenül szükséges is, hanem azt kifogásolja, hogy ennek a jognak a gyakorlását bizonyos esetekben átruházzák a miniszterre és ezzel a centralisztikus irányzatot növelik. Tiltakozik az ipari reáljogok megszüntetése ellen. A törvényjavaslatot elfogadta. Morvay István helyeselte azokat az intézkedéseket, amelyek a kisiparosság képzettségét kívánják fejleszteni. A törvényjavaslatot elfogadta. A felsőház szerdán délelőtt folytatja az ipari törvényjavaslat tárgyalását Ellentétben áll a javaslat az általános jogelvekkel A feddhetetlen életmód megkövetelése egyenesen komikus esetekre vezet. Aki a véletlenül birtokába került idegen ingó dolgot nem adja vissza, az a büntetés kitöltését követő három évig nem kaphat igazolványt, de aki embert ölt, arra ez a megszorítás nem vonatkozik. Aki egy pornográf képet kiállít, nem kaphat iparigazolványt, mert nem feddhetetlen előéletű, viszont, aki felgyújt egy falut, az emellett még iparigazolványhoz is juthat. Ha valaki legitimista, vagy köztársasági propagandát űz, a büntetés kitöltése után sem juthat iparigazolványhoz, de aki vasúti hidat robbant, az még lehet önálló iparos. A javaslatnak ez a rendelkezése ellentétben áll az általános jogelvekkel. Ellenzi ezt a rendelkezést azért is, mert a kisembert sújtja, a nagytőkést viszont nem. Brutálisan antiszociális ez az intézkedés, csak azt a kézművesiparost sújtja, aki 15 munkásnál kevesebb alkalmazottal dolgozik, aki nagyobb ipart űz, annál az iparengedély kiadását az elítélés nem gátolja. A javaslatnak az a rendelkezése, hogy a meglévő igazolványt el lehet venni szakmai