Ujság, 1936. április (12. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

3 A félhivatalos sajtó figyelmeztet arra, hogy a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesíté­sének mindennemű halogatása csak súlyosbí­­taná a helyzetet és növelné az általános ide­gességet. A "Le Temps" nem tételezi fel sem azt, hogy az angol kormány meg akarná szegni adott szavát, sem pedig azt, hogy bel­politikai szempontból el akarná napolni a ka­tonai tanácskozásokat, mindamellett a lap aggodalmaknak és szemrehányásoknak ad ki­fejezést. — Hogyan lehetséges — írja­—, hogy az angolok, akik olyan lelkesen követelték Olaszországgal szemben a nemzetközi törvény alkalmazását, annyi szelídséget és türelmet tanúsítanak Németországgal szemben, holott a német szerződésszegés Anglia biztonságát ve­szélyezteti. Nem értjük, hogy az angolok ho­gyan akarják összeegyeztetni ezt a magatar­tást az egyetemes biztonság megszilárdításával. Csodálkoznunk kell azon, hogy a legilletéke­­sebb angol államférfiak kijelentései után a vezérkari tanácskozások kérdése még mindig szenvedélyes viták tárgyát alkothatja odaát. A „Temps" csodálkozásainak sorozatát végül az angol kormányhoz intézett szemrehányással egészíti kit — Azon is csodálkoznunk kell — írja —, hogy az angol kormánynak az a levele, ame­lyet a március 19-i megegyezésben hivatalo­san jeleztek, még mindig nem érkezett meg Párizsba és Brüsszelbe. Olaszország Franciaországtól várja a szankciók felfüggesztését Olaszországnak a Cocoméért kereskedő ha­talmakkal való együttműködését Párizsban a Mostani körülmények között rendkívül kívána­tosnak tartják, de általános nézet szerint a keletafrikai háború befejezése előtt erre nem igen lehet számítani. Míg római táviratok sze­rint Olaszország Franciaország részéről várja a megtorlások felfüggesztésére a kezdeménye­zést, addig illetékes francia helyen kedd este nem titkolták, hogy Párizs most nem igen gon­dolhat ezen a téren egyéni kezdeményezésre és a megtorlások politikájának módosításáról csak Angliával történt megállapodás alapján és a népszövetség keretei között lehetne szó. Franciaország egyelőre kénytelen várakozó ál­láspontra helyezkedni. Róma és Párizs között élénk külképviseleti kapcsolat áll fenn. A Temps londoni tudósítója szerint az angol korm­ány mindaddig nem lesz hajlandó módo­sítani tengerészeti téren foganatosított intézke­déseit, amíg Etiópiában a hadműveletek tovább folynak. Ez a helyzet rendkívül sajnálatos — írja a Temps —, mert egyfelől gátolja a tenge­reken Anglia cselekvési szabadságát, másfelől megnehezíti Olaszország tényleges együttműkö­dését a locarnói hatalmakkal. Gömbös távirata Mussolinihoz Róma, március 31. Gömbös Gyula minisz­terelnök az olasz határ átlépésekor a követ­kező táviratot küldötte Mussolini miniszter­­elnöknek: „Az olasz határ átlépésekor szükségét ér­zem annak, hogy Nagy­ méltóságodnak fele­ségem és a külügyminiszter úr nevében is legőszintébb köszönetemet fejezzem ki azért a rendkívüli meleg és szívélyes vendég­látásért, amelyben felejthetetlen római tar­­tózkodásunk alatt részünk volt. Az olasz képviselőhöz és az olasz nép közvetlen és meleg részvétele a nekünk nyújtott lel­kes fogadtatásban kétségtelen bizonyítéka annak, hogy művünk, amelyet Nagyméltó­ságoddal és az osztrák kancellárral Rómá­ban, az emberi műveltség bölcsőjében, a három nemzet és az európai béke érdeké­ben végeztünk, helyes volt. Amidőn arra kérem Nagyméltóságodat, hogy őfelségeik­nek legmélyebb hódolatomat tolmácsolni méltóztassék, egyben csodálatomat fejezem ki Nagyméltóságod történelmi lendülete, nagyszabású tervei és azok végrehajtása felett Fogadja Nagyméltóságod legmélyebb tisz­teletem és szívélyes baráti érzelmem kifeje­zése" Gömbös" A frank válság Párizs, március 31. A frank válság még min­dig nem múlott el teljesen s a francia jegybank egyre nagyobb tételekben kénytelen eladni az aranyat Kedden délelőtt 1520 kilogramm ara­nyat vittek el a Francia Bank pincéiből. Ezt az aranyat a londoni piacon adták el s három angol repülőgép vitte az aranyrudakat a le­­bourgeti repülőtérről Londonba. ÚJSÁG SZERDA, 1936 ÁPRILIS 1 Egyre összébb zsugorodik a Madách-ut és torkolata Eredetileg 90 méteres teret képzeltek az új út Károly király-úti kezdetére, most már megelégszenek 32 méteres térrel is. Újabb ankét és tervpályázat készül A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Besse­nyeii Zénó elnöklésével tartott keddi ülésén elhatározta, hogy az Erzsébet-híd pesti híd­főjének környékét rendezi és mint azt már megírtuk, a kocsiúttestet kiszélesíti, illetve a gyalogjárót lesülyeszt­i. Felvetődött a Rákóczi-úttól a Bazilikáig terjedő útvonal végleges rendezésének problémája is. Ez több más városrendezési tervvel, így például a városháza Károly­­körüli homlokzatának újjáépítésével, a Ma­dách-út vonalvezetésével, a Deák-tér átren­dezésével, az Andrássy-út betorkollásának kialakításával, valamint a Deák-tér és Gróf Tisza István­ út közötti telektömb végleges rendeltetésének megállapításával függ össze. A Rákóczi-út—Bazilika közötti útvonalon akarják ugyanis megteremteni a budapesti Fórumot. A Madách-út ügyében a tanács döntése az, hogy az összes érdekelt hatóságok és szakképviseletek bevonásával ankétet ren­deznek, amelyen tisztázzák az építkezés le­hetőségeit, majd tervpályázat útján kísérlik meg az új útvonal végleges szabályozását. Kimondották, hogy a Madách-út Károly­­körúti torkollatánál létesítendő tér az elő­zőleg tervezettnél kisebb méretű lesz. An­nak idején 90 méter széles térség kialakítá­sára gondoltak. Később, amikor kiderült, hogy ez csak nagy anyagi áldozatokkal va­lósítható meg, 50 méterre csökkentették az­­elképzelt tér szélességét. Most ismét összébb akarják zsugorítani az eredetileg monumen­tálisnak tervezett teret, mert az a legújabb elgondolás szerint már csak 32 méteres lehet, igaz ugyan, hogy a Madách-utat is keske­­nyítik a tervekben, 25 méter helyett már csak 20 méteres lesz. Ha a Közmunkatanács így folytatja a „hatalmas" és „monumentá­lis" út, illetve tér olyan jelentéktelenné vá­lik, hogy kár megépíteni. Ha minden ta­nácskozás alkalmával 8—10 méterrel lesz kisebb a Madách-út kiindulásaként terve­zett tér, akkor nem nehéz kiszámítani, hány ülésre van szükség, hogy a ma még 32 mé­teresként szereplő térség rövidesen teljesen eltűnjék a semmiségben. Évtizedek óta vár Budapest lakossága az Erzsébet-sugárút, il­letve Madách-sugárút, újabban pedig már csak Madách-út (hiszen már a neve is egyre kisebb és kevesebb lesz!) tervének megvaló­sítására, de mire abból csakugyan lenne valami, az eredeti elgondolás elvész a bü­rokrácia és a folytonos tervezgetések út­vesztőjében. ­ Láng Lajos a felsőház tetszésétől Kísérten ostorozta az iparü­gyi javaslatot Gazdasági életünk vezető emberei szembeszállottak az ipari numerus clausussal . A szerzett jogok tiszteletben tartását követelték A felsőház kedden délelőtt összeült, hogy az iparügyi javaslatot letárgyalja. A­ tanács­kozást nagy érdeklődés előzte meg, mert a felsőházban a magyar gazdasági élet vezető­­férfiai foglalnak helyet, akik majd vala­mennyien feliratkoztak a javaslathoz. Az ülést Széchenyi Bertalan nyitotta meg, majd Varsányi Emil előadó ismertette a javaslatot. Elsőnek Láng Lajos dr.-t hívták fel szólásra. Amikor felemelkedett helyéről és beszédébe fogott, az ülésterem padsorai megteltek. A felsőház tagjai nagy érdeklő­déssel hallgatták és többször tetszésük han­gos nyilvánításával szakították meg beszé­dét. Láng Lajos dr. beszéde Láng Lajos dr. mindenekelőtt kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el, mert az nem alkalmas az egyébként általa is helyeselt intenciók megvalósítására. Meredek az át­menet a mai állapottal szemben, amikor az önálló iparosmesterség űzéséh­ez nem kellett iskolai képzettség, sem az úgynevezett mes­tervizsgának letétele. A mostani javaslat néhol magas iskolai képzettséget és kötelező mestervizsgát kivon egy olyan társadalmi rétegtől, amelynek 10 százaléka még elemi iskolai végzettséggel sem rendelkezik, 70 százalékának csak 4 elemi végzettsége van és csupán 7 százaléka olyan, amely polgári­­iskolai végzettséggel rendelkezik. Teljesen indokolatlan, hogy magas kaució letételét kívánják meg a rendkívül nehéz helyzetben élő iparososztálytól. Az iparosság kétharmad része, több mint 90.000 önálló iparos, egyet­len alkalmazottat sem foglalkoztat. Azt kell megvizsgálni, várjon, ha a javaslatból tör­vény, lesz, a kisiparosnak nagyobb lesz-e a forgalma, több lesz-e a megrendelése és fokozottabb lesz-e az ellenálló ereje. Ezekre a kérdésekre csak tagadó választ tud adni. Lehetetlenné teszi a javaslat a kézm­űiparos­­nak a tőkéssel való társasviszonyát, mert a jövőben társasviszonyba csak képesítéssel bíró kézműiparossal szabad lépni. A javaslat megvédi a tulajdonostársat a kizsákmányoló társsal szemben, de lehetetlenné teszi a képe­sítéssel rendelkező egyénre, hogy tulaj­donossá legyen és visszalöki őt a segéd-, vagy a proletársorba. A korlátolt felelősségű társaság az erről szóló törvény szerint „bár­minő gazdasági célra alakulhat", a novella viszont erről a társas formáról egyáltalában nem vesz tudomást. Kereskedő és gyáros kor­látolt felelősség mellett is dolgozhat, viszont az iparos korlátlanul, utolsó ruhadarabjával is felelős ügyleteiért. Ez nem az Iparososztály felsegítése, hanem ellenkezőleg, az iparosság büntetése. Egyenesen bizarr az iparososztály erkölcsi színvonalának az a védelme, amely lényegében büntetés, mert aki vizsgálat alatt áll, az nem kaphat iparigazolványt, vagy akit államellenes, szeméremsértő vagy nyereség­­vágyból elkövetett cselekményeiért elítéltek, az a büntetés kiállása után még három évig nem űzheti kenyérkereseti foglalkozását. Ez a bírói ítélettel szemben egy külön pótbünte­tés. Magyarországon egyetlen tekintély érin­tetlen: a bírói tekintély. Ha a magyar bíró­ság elítél valakit és mellékbüntetéssel is sújt, emellett még büntetést is rászabni túlságo­san radikális inézkedés. megbízhatatlanság okából, ha az igazolvány­­tulajdonost három éven belül kétszer elítél­ték, megengedhetetlen függőségi viszonyt teremt. Vissza a célrendszerhez! Élesen támadta azután Láng Lajos dr. az ipari numerus clausust. Nincs semmi je­lentősége annak, hogy az ipartestületek kérték a numerus clausus behozatalát, mert a birtokon belül lévők nem érdektelenek. Aki feltolakszik a villamosra, az hirdeti a leghangosabban, hogy már nincs több hely. Beláthatatlan következményei lesznek a numerus clau­susnak, vissza fogunk térni a céhrendszerhez, amely különböző monopó­liumokban éli ki magát. Rendkívül vesze­delmes intézkedés ez és nem áll az, hogy kiirtja a kontárkodást, sőt inkább kite­nyészti. Apponyi György gróf mondotta el a képviselőházban, hogy Egerben minden igényt kielégítő szálloda épült, amely soha­sem épülhetett volna meg, ha a szálloda­­iparban kimondták volna a numerus clau­sust. Verseny és konkurrencia nélkül nin­csen haladás. A kaució megkívánása sem­ egyéb, mint a vagyonhoz kötött numerus clausus. Minden numerus clausus gyűlöle­tes, de a leggyűlöletesebb az, amely nem értelmi képesség, nem származás, hanem vagyon! megalapozottság szerint tesz kü­lönbséget kenyérkereseti foglalkozások kö­zött Az úgynevezett mestervizsga behoza­tala csak zavart idéz elő. Kérdezi a minisz­tert: miért nem respektálja a szerzett jogo­kat. Súlyos sérelme a javaslatnak, hogy a kereskedőtől elveszi a rendelés felvételének eddigi jogát és a ruhakereskedő a jövőben nem vehet mértéket. Ez már idegenforgalmi szempontból is káros, mert az idegen nem fogja felkeresni a perifériákon lakó kis­iparost és ha a kereskedőnél nem rendel­het, inkább lemond a rendelésről. Nagyon­­ helytelen az a felfogás, hogy a túlzott sza­badság, a gazdasági liberalizmus tette volna tönkre a kisipart. A technika fejlődése és a gyáripar növekedése bizonyos kézműves­­iparokat kétségtelenül elsorvasztott, de ez nem írható a gazdasági liberalizmus ter­hére. A zsilettpenge súlyosan megkárosí­totta a borbélyipart, viszont a bubifrizura hihetetlen mértékben megnövelte a női fod­rászatot. Kézművesiparra mindig szükség lesz, a kormány javaslata azonban nem se­­gít az iparosságon. Nemcsak a kiskereske-­ dőnek kell megengedni, hogy korlátolt fe­lelősség mellett folytassa üzemét, hanem a kézművesiparnak is. Ez a novella is tele van belső ellentmondásokkal és ha az 1922-es törvénnyel szemben a kormányzat beter­jesztette ezt az ipari novellát, nagyon rövid idő múlva kénytelen lesz újabb novellát hozni a mostani novellával szemben. A tör­vényjavaslatot nem fogadta el. A beszéd végén zajosan megtapsolták Láng Lajos dr.-t, majd minden oldalról odasereglettek a felsőház tagjai és kéz­­szorításokkal fejezték ki tetszésüket fejte­getései felett. Belatony Artúr kifogásolta, hogy a javas­lat a kézművesipar érdekében olyan rendel­kezéseket tartalmaz, amelyek közelről érin­tik a kereskedelmet. Kívánatosnak tartja a szerzett jogok tiszteletben tartását. A javas­latot elfogadta. Nem áldásos a túlzott állami beavatkozás Székács Antal azzal a megállapítással kezdi beszédét, hogy a kézművesipar szomorú helyzetének egyik oka az, hogy nem rendel­kezik kellő kereskedelmi ismerettel. Helyte­­leníti a zárt szám intézményének egyes ipar­ágakban való bevezetését. Az iparosság és kereskedelem körében ko­moly aggodalmat kelt a megbízhatatlansági szakasz. A túlzott állami beavatkozás nem lehet áldásos az egyetemes gazdasági érdekek szempontjából sem. A kereskedelem fájdal­masan érzi, hogy még szerzett jogok elvoná­sával is megteékítik működését. A kereske­delmet korlátozó rendelkezések miatt a tör­vényjavaslatot nem fogadja el. Szterényi József báró nem osztja azoknak a nézetét, akik azt vallják, hogy minden bajnak az oka a liberalizmus, de azt el kell ismerni, hogy hiba volt, amikor 1872-ben az addigi célrendszerről minden átmenet nél­kül áttértek az ipari szabadságra. A megszorí­tások nem állanak ellentétben a liberális gazdasági politikával, hiszen a liberális poli­tika kötötte képesítéshez az ipar gyakorlását. Ebből a szempontból ez a törvényjavaslat csak az 1884. évi törvény továbbfejlesztését jelenti. Helyesli a mestervizsga bevezetését. Nem a numerus clausus intézményét kifogá­solja, ami már szerepel az ipari közjogunk­ban és ami az engedélyhez kötött iparoknál feltétlenül szükséges is, hanem azt kifogá­solja, hogy ennek a jognak a gyakorlását bizonyos esetekben átruházzák a miniszterre és ezzel a centralisztikus irányzatot növelik. Tiltakozik az ipari reáljogok megszüntetése ellen. A törvényjavaslatot elfogadta. Morvay István helyeselte azokat az intéz­kedéseket, amelyek a kisiparosság képzettsé­gét kívánják fejleszteni. A törvényjavaslatot elfogadta. A felsőház szerdán délelőtt folytatja az ipari törvényjavaslat tárgyalását ­ Ellentétben áll a javaslat az általános jogelvekkel A feddhetetlen életmód megkövetelése egye­nesen komikus esetekre vezet. Aki a vélet­lenül birtokába került idegen ingó dolgot nem adja vissza, az a büntetés kitöltését követő három évig nem kaphat igazolványt, de aki embert ölt, arra ez a megszorítás nem vonatkozik. Aki egy pornográf képet kiállít, nem kaphat iparigazolványt, mert nem feddhetetlen előéletű, viszont, aki fel­gyújt egy falut, az emellett még iparigazol­ványhoz is juthat. Ha valaki legitimista, vagy köztársasági propagandát űz, a büntetés kitöltése után sem juthat iparigazolványhoz, de aki vasúti hidat robbant, az még lehet önálló iparos. A javaslatnak ez a rendelke­zése ellentétben áll az általános jogelvekkel. Ellenzi ezt a rendelkezést azért is, mert a kisembert sújtja, a nagytőkést viszont nem. Brutálisan antiszociális ez az intézkedés, csak azt a kézművesiparost sújtja, aki 15 munkásnál kevesebb alkalmazottal dolgo­zik, aki nagyobb ipart űz, annál az ipar­­engedély kiadását az elítélés nem gátolja. A javaslatnak az a rendelkezése, hogy a meglévő igazolványt el lehet venni szakmai

Next