Ujság, 1936. július (12. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

3 alapelv az, hogy az egyes államok tiszteletben tartják más államok területi sérthetetlenségét. Ezt az elvet már az 1820-ban megtartott pán­amerikai kongresszus lefektette s azóta minden egyes pánamerikai kongresszuson újból leszö­gezték. Ugyanilyen fontos elv az egyes államok között felmerülő viszályok döntőbírósági elin­tézése is. 1932 június 30-án a semleges amerikai államok washingtoni kongresszusán a para­­guay-bolíviai háborúval kapcsolatban szintén ünnepélyesen leszögezték, hogy minden vitás területi kérdést döntőbírósági úton kell elin­tézni. Ezt az ünnepélyes nyilatkozatot 1932 augusztus 3-án történelmi aktussá emelték, amennyiben tizenkilenc amerikai állam látta el aláírásával az erre vonatkozó megállapodást. A történelmi jelentőségű egyezmény értelmében az aláíró államok nem ismernek el semmiféle olyan területi változást, amely nem békés meg­egyezés útján jött létre.­­ Nem szabad beismerni, hogy a népszövet­ség elismeri az erőszakot, hanem meg kell ma­radni azoknak az elveknek az alapján, ame­lyek lehetővé teszik az amerikai államok és a n­épszövetség felfogásának összeegyeztetését. Amennyiben a népszövetség nem tudja érvé­nyesíteni a gyakorlatban ezeket az elemi igaz­ságokat, akkor Argentína kénytelen lesz komoly mérlegelés tárgyává tenni azt a gondolatot, hogy ne hagyja-e ott a népszövetséget. Cantilo azzal fejezte be beszédét, hogy az argentínai kormány azért kérte a népszövetségi közgyűlés összehívását, mert meg akarja gyorsítani mind­ezeknek a kérdéseknek a megoldását, először beszél a népszövetség színe előtt koro­nás államfő, ennek azonban megvan a magya­rázata, mert most történik meg először, hogy a népszövetség egyik tagállama ilyen helyzetbe került. A négus ezután részletesen ismertette az ellenségeskedések kitörését megelőző fejlemé­nyeket és azt állította, hogy Olaszország már jóval az italuali határincidens előtt megkezdte katonai készülődéseit. Azóta Olaszország min­dent megtett, hogy kudarcba fullassza a viszály békés elintézésére irányuló fáradozásokat. Abesszin részről kezdettől fogva a legnagyobb engedékenységet tanúsították, amint ez a tizen­­hármas békéltető bizottság jelentéséből is meg­állapítható. — Ezt a háborút — kiáltotta Hailé Szelasszié — akaratom ellenére kényszerítették reám. Ugyanez a sors érheti az összes gyenge álla­mokat, amelyek ki vannak téve a nagy államok hatalmi éhségének. A négus ezután arról beszélt, hogy Abesszínia csak nagyon későn kezdte meg a háborús ké­szülődéseket, mert hitt a népszövetségi garan­ciák hatályában. Amikor a genfi gyülekezet egyhangúan elítélte az olasz támadást, az abesszin kormány joggal remélhette, hogy az egész világ szembeszáll a támadóval. Ezért uta­sította vissza az abesszin kormány mindazokat a békejavaslatokat, amelyek nem voltak össze­egyeztethetők a népszövetségi alapszabályok­kal. Sajnos, a népszövetségi alapszabályokba vetett bizalom korainak és jogosulatlannak bi­zonyult. A népszövetség több vezető tagja leg­újabban úgy határozott, hogy felfüggeszti az olaszellenes szankciókat. Az argentínai kormány ezzel szemben felvetette a népszövetségi tag­államok területi sérthetetlenségének kérdését. A stégus szemrehányásai A jelen esetben azonban nem a népszövet­ségi alapszabályokról van szó, hanem a nemzet­közi erkölcsről. Nem szabad a népszövetségi államokat kitenni annak, hogy náluknál erő­­sebb hatalmak megtámadják őket. Ha a nép­szövetség sorsára bízza Abesszíniát, akkor a gyenge államok nem tudnak többé szembe­szállni a jogtalan támadással. A segítségre szo­ruló gyenge államoknak őrködniük kell afelett, hogy biztonságukat ne ássák alá. Az Olasz­ország ellen foganatosított népszövetségi intéz­kedések nem az alapszabályok hiányos volta miatt hiúsultak meg, hanem azért, mert nem volt meg a hatalmakban az eltökélt akarat arra, hogy az alapszbályokat végre is hajtják. A négus végül azt vetette a népszövetségi ha­talmak szemére, hogy nem támogatták pénz­ügyi téren sem Abesszíniát, majd a következő szavakkal fejezte be beszédét:­­* — ünnepélyesen kijelentem az ész világ színe előtt, hogy Abesszínia nem imeg az erőszak előtt. Országom és kormányom min­den rendelkezésünkre álló eszközt felhasznál­nak, hogy felszabadítsák Abesszíniát. A négus beszédét több oldalon helyesléssel fogadták s amikor Hailé Szelasszié elhagyta a népszövetségi palotát, az épület előtt össze­gyűlt baloldali tömegek megéljenezték. Hailé Szelasszié beszédével a népszövetségi közgyűlés keddi ülése véget is ért s a követ­kező ülést szerdán délelőtt féltizenegyre tűz­ték ki. Az argentin indítványhoz kapcsolódó vitára eddig hét szónok iratkozott fel. Hét olasz újságíró a genfi rendőrségen A négas ellen lezajlott tüntetéssel kapcsolat­ban összesen hét olasz újságírót tartóztattak le a népszövetségi palotában: a Corriere della Sera állandó genfi tudósítóját, a lap egyik külön tu­dósítóját, a turini Stampa főszerkesztőjét, a Gazetta del Popolo, a Lavoro Fascista és Popolo d’Italia külön tudósítóit, valamint a Gazetta del Popolo állandó genfi tudósítóját. A Popolo d’Italia és a Stampa állandó genfi tudósítója nem volt jelen az újságírópáholyban, amikor a tüntetések lezajlottak, de azért mégis mindketten önként jelentkeztek a rendőrségen. Természetesen nem tartóztatták le őket. Az olasz újságsszék fittsasietése a né­gus ellen Az argentínai főmegbízott beszéde után Van Zeeland elnök váratlanul Hailé Szel­asszié csá­szárt, Abesszínia képviselőjét szólította fel, hogy adja elő mondanivalóit. Minden szem az abesz­­szin delegáció padsora felé irányult, ahol a né­­gus ült. Halié Szelasszié felállott helyéről és lassú lépésekkel­ ment a szónoki emelvény felé. Abban a pillanatban, amikor megkezdte be­szédét, nagy feltűnést keltő jelenet játszódott le, amilyenre még nem volt példa a népszövet­ség történetében. Az újságírók karzatán, ahol az olasz laptudósítók ültek, tiltakozó kiáltások hangzottak s néhányan fütyülni kezdtek. Óriási izgalom támadt s a teremőrök azonnal az uj­­ságirópáholyba siettek s néhány rendőrtiszt se­gítségével kivezették az olasz újságírókat. A tüntetésben az összes Genfben tartózkodó olasz laptudósítók résztvettek, kivéve a Popolo d’Ila­­n­a tudósítóját, aki éppen az egyik telefonfül­kében tartózkodott és így nem volt­­jelen, ami­kor az elnök Hailé Szelassziét szólította fel. Kivezettek a páholyból egy spanyol újságírót is, aki zajosan tiltakozott az olasz kollégák el­járása ellen. A spanyol naptudósítót hamarosan szabadlábra helyezték, az o olasz újságírókat azonban őrizetbe vették és bekK^.^ a genfi rendőrfőnökségre. Valamennyiük ts. fütyijiot találtak, amiből a rendőrség arra köv,.^, hogy már előre készültek a tüntetésre. A rendőrfőnökségen az esti órákban úgy nyilat­koztak, hogy a tüntető olasz újságírókat való­­mínűleg ki fogják utasítani Svájcból s ugyan­vonja u­tókszövetség főtitkári hivatala is meg­vonja tel­é­tő szövetségi újságírói igazolvá­nyukat. Al &8arcegusofe Az olasz tüntetés várható következményeit a népszövetségi palota folyosóin igen komolynak tartják s attól félnek, hogy ez az incidens nagy mértékben megnehezíti majd a barátságos lég­kör visszaállítását Olaszország és a népszövet­ség között. Motta svájci külügyminiszter, aki jelen volt a közgyűlési teremben, amikor a tüntetés lezajlott, még Halié Szelasszié beszéde közben eltávozott és felkereste a genfi főállam­­ügyészt, hogy megbeszélje vele a szükséges in­tézkedéseket. Ugyanekkor bekérették a fő­­államü­gyészhez a soros ügyészt is, aki az utóbbi napokban lezajlott politikai misztifiká­ciók ügyében nyomoz. Hailé Szelasszié meg­érkezése óta tudvalevőleg több álnégus tű­nt fel Genfben s a svájci jobboldali diákszervezetek minden lehetőséget kihasználtak, hogy komp­romittálják Abesszíniát. Motta külügyminiszter a főügyészségről telefonon felhívta Bernt és hosszabb tanácskozást folytatott a svájci igaz­ságügyminiszterrel. Hailé Szelasszié beszéde Hailé Szelasszié császár, miközben az inci­dens lezajlott, nyugodtan állt a helyén, majd az olasz újságírók eltávolítása után megtartotta beszédét, amelyet azonban senki sem értett m meg, mert a négus amhara nyelven beszélt. Hailé Szelasszié azzal kezdte beszédét, bogy | ÚJSÁG SZERDA, 1936 JULIUS ! Megkezdődött a pásztói csata Ivády Béla mérsékelt érdeklődés mellett beszélt. Eckhardt Tibor újabb harcias beszéde Politikai szempontból mozgalmas volt az el­múlt vasárnap és Péter­ Pál ünnepe. Az érdek­lődés homlokterében a pásztói kerület áll, ahol Ivády Béla, a NÉP országos elnöke száll újra harcba a mandátumért, melyről a közigazga­tási bíróság ítélete előtt lemondott. Egész se­reg képviselő kísérte el útjára, mely a kerület összes községeit felölelte. Vasárnap délelőtt Hasznos községben mondott beszédet, azután Pusztára ment, ahol mintegy hatszázfőnyi hall­gatóság előtt válaszolt azokra a támadásokra, amelyek lemondásával kapcsolatban érték. A gyűlésen Hedry Lőrinc főispán és Okolicsányi Imre hevesi alispán is résztvett. Miért nem mondott le előbb Ivády? . ~~ T‚’ *') jelentenem — mondotta —, hogy en már az,. /g szerettem volna mondani mandátumon .. , a peticiót be­„D/kh’ “'“-kéttem, mert az országos elnöki székbe emeíyi ettől a pillanattól nem a magam izlése volt a döntő, hanem a parte es a part . . alatt propaganda-gyüléseketrce- ... mert ezzel tartoztam a bíróság . . ’ a kerület nyugalmának s ezt siketeljene , önérzetem és úri gondolkozásomon KV® tőlem­venéves közéleti múltam is. Nem futan.­SJ' meg, mert egyetlen olyan momentum nints.111 vizsgálat tárgyává tett választásban, amiek a magam személyében lennék felelősségre von­ható. Kétezernyolcvan aláírást vett a bíróság vizsgálat alá, körülbelül 800—850 látszik való­ban jónak, 300 határozottan hamis aláírás, 266 kifogás alá esik, mert meghatalmazott, aláírás és 650 olyan, amelyről maga Cseresnyés is el­­­ismerte, hogy nem az ő híveinek aláírásai. El­ismerem azt a sajnálatos tényt, hogy az én ajánlási íveimen is volt úgy látszik sok rossz, állítólag hamis aláírás, de ez nem változtat­hatott volna azon a tényen, hogy a 8609 sza­vazó közül legalább 6809 kifogástalan, jó alá­írás volt. Ivády Béla beszédének további folyamán Eckhardt Tibor egyes kijelentéseivel foglalko­zott, aki a többi között azt kérdezte, miért nem érvényesíti Ivády hathatós befolyását, hogy a rossz választási törvényt hatályon kí­vül helyezzék. Éppen ez a választás és a pe­tíció bizonyítja — mondotta Ivády —, hogy a gyakorlatban nem vált be a törvény, de a miniszterelnök úr is programra­jába vette a titkos választójogot és meg is fogja azt való­sítani, amikor annak az ideje elérkezik. Ami­kor Eckhardt azt mondja, hogy a NÉP szer­vezkedési módszerei az élharcosok pártpoli­tikai ellenőrzése alá helyezik az állam és az autonómia apparátusát, lebecsüli ezeket a szer­veket. Az élharcosok fizetett kortesek, amilye­nek a többi pártnak is vannak. A kormány­pártban nem kell rendet teremteni, mert ott rend van. Ivády Béla azután a többi községet látogatta meg, közel húsz NEP-képviselő társaságában. Eckhardt harcias beszéde De a független kisgazdapárt sem maradt tét­lenül. Hétfőn délelőtt Apc községben tartottak ellenzéki gyűlést Cseresznyés Aladár hívei. Eckhardt Tibor, aki a vasárnapot is a kerület­ben töltötte, apci beszédében a többi között ezt mondotta: — üzenem Ivády pártelnök úrnak, hogy amit én 24 órája itt a kerületben tapasztaltam, az minden, csak nem tisztességes, nem korrekt választás. Figyelmeztetem a bányatulajdonoso­kat, hogy még van törvény, amely börtönnel sújtja azt, aki elbocsátja munkásait, ha nem oda szavaznak, ahová a munkaadónak tetszik. Lelkes ellenzéki gyűlés volt Szurdokpüspökin is, majd délben egy órakor többezer főnyi vá­lasztóközönség előtt Pásztón kezdődött a leg­nagyobb gyűlés, ahol Cseresznyés Aladár egy­órás programmbeszédet mondott. Eckhardt Ti­bor azzal kezdte beszédét, hogy a pásztói vá­lasztás az első rögtörés a hevesi ugaron, ahová tizenöt év óta nem engedtek be semmiféle el­lenzéki mozgalmat. — Alig huszonnégy óra óta vagyok itt a ke­rületben — folytatta — és máris egész sorozat törvénytelenségről kellett jegyzőkönyvet fel­venni, mert lélektiprás és megfélemlítés folyik egész kerületben. Ivády Béla azt mondotta I ^ef­ Pásztón, hogy azért nem mondott . r.'?i mert a zaklatástól akarta megkímélni ., o V Meg k£N kérdeznem tőle, hogy • •,k . jVetlen kisgazdapárt beadta a peti­­..’t'Ma kellett annak meggyőző igazság,i , mi r k.., tizenöt hónapig, miért tűrte hogy ennyi idő!f zakla,sár! „ pisótai kerület választod? De ha ■ várt t­ei[öt M. napig, miért nem vart meg é órát hogy a közigazgatási bíróság hirdessen* — Az Ivády-féle Ígéretekből elég volt nlAz A régi választásokon a korteseket ellenőrizték a hatóságok. Most a NEP-élharcosok és törlé­sek a dolgot éppen fordítva képzelik el, ők kí­­vánják befolyásolni és irányítani a hatóságo­kat. Kijelentem, hogy ez a népesített erősza­kok­ rendszer megbukott és ez a bukás már be van írva a történelem lapjaira. A NEP-pártjel­­vényt viselő közhivatalnokokban már nem bí­zik a nép, ennek a rendszernek be kell vallania férfiasan bukását és át kell térni a becsületes titkos választójogra, amelyet Károly király már 1917-ben megígért a magyar népnek. Szolga­sorba sülyesztett, népesített nemzettel csak pusztulni lehet. Nem a svindli, a svihákság, a rászedés, a megszegett ígéret viszi előre a né­pet, hanem a tisztesség, az igazság, a becsület, üzenem Ivády Bélának: ne ígérje a titkos választójogot, hanem cselekedjék , és cseleked­jék a kormány. A belső békének nincs nagyobb akadálya, mint a titkos választójogra vonat­kozó ígéret megszegése. Csak az ígéret teljesí­tése után lehet beszélni belső békéről, pártok közötti közeledésről, kormány és ellenzék ki­béküléséről. Addig áll a kirí hihetetlen ellenzéki Badgasteín HOTEL WEISMAYÜ elismerten kitűnő ház a fürdőhely központjában a *■ ur­­haus és térzene mellen. A magyarok kedvenc szír­ei. harc. Majd kijelentette, hogy elég volt „az élő­harcosok garázdálkodásából". — Tegnap Ivády kíséretében megjelent Jenes és Nánásy is — mondotta Eckhardt —, akik mindketten kizárás elől léptek ki kis­gazdapártból. Mi ilyen politikusokból nem ké­rünk. Az éjjel Tar községben, ahol megszállt, tűz ütött ki. A község apraja nagyra hordta­ a vizet és közben a NEP-kocsmában hordó­számra folyt a kortesbor, húzta a cigány, senki sem törődött a tűzzel. Ez az eset világítja meg a mai rendszert, a magyar közélet recseg­­ropog, de a NEP-kocsmában vígan folyik a dáridó, nem törődnek azzal, hogy ebbe a­ dóridóba belepusztul az ország. Incidens a hasznost gyűlésen Délután Hasznos községben — ahol vasárnapi összesen huszonhatan hallgatták meg Ivády Bé­­lát — nagy tömeg gyűlt össze Eckhardt Tibor és Cseresznyés Aladár beszédének meghallgatá­­sára. Tóth István jegyző ismételten közbeszólt az ellenzéki jelölt beszéde­­ közben s a gyűlés után is éljenezte Ivádyt és a kormányt. A kis­gazdapárti képviselők szinte emberfeletti erővel tartották vissza a tömeget, amely rendkívüli fe­nyegető magatartást tanúsított, Eckhardt Tibor pedig odalépett a­ csendőrök között álló jegyző­höz s igy szólt hozzá: — önnek esküdt kötelessége volna, hogy a néppel békés egyetértésben végezze, a dolgát, s ha közöttük egyenetlenséget lát, békét teremtsen. S most idejön, megzavarja a gyűlést, provokál? Mit akar? Nagyobb baj nem támadt. Szerencsére még idején kiadták a jelszót, hogy Eckhardt Tibort kísérjék ki az állomásra, s a tömeg ott hagyta a jegyzőt, akit a csendőrök lövésre kész fegy­verrel őriztek. Bornemisza az ipar kiseteségre vestésére Szombaton és vasárnap voltak az „Abaúji* napok" és ezeken Bornemisza Géza iparügyi mi­ niszter is felszólalt. — A helyes gazdasági politika az — mon­dotta —, mely az egyes foglalkozási ágakat nem egymás ellen, hanem egymás mellett használja fel. A mezőgazdaság nem lehet ellensége az ipar­nak, de az ipart nem is lehet csak mint a mező­gazdaság fogyasztóját nézni, mert az épp ugris részese a nemzet vagyonosodásának, mint a­ többi termelési ág. A harmonikus együ­ttműk­öö­dés biztosítja az ország fejlődését. El kell osz­latni azt a hiedelmet, mintha iparunk feláldo­zása lehetővé tenné mezőgazdasági cikkeink jobb­ értékesítését. Ez a felfogás teljesen hamis. Ha visszafejlesztenénk textiliparunkat, vagy vasi­pa­rtin­kat, a magyar búza a külföldi piacokon még­ mindig szembe találná magát a tengerentúli nagyft gabonatermelő országok olcsó búzájával . A helyzet az tenne, hogy a magyar gazda külföl­dön továbbra is csak nehezen tudná értékesíteni terményeit és emellett a belföldi fogyasztás enf£. részét teljesen elveszítené. A nagy- és közép­ipari által eltartottak túlnyomó része a jobb fogyasztó réteghez tartozik, a mezőgazdaságnak elsőrendű­ érdeke tehát e réteg vásárlóképességének fenta­r­tása. Én elismerem, hogy a magyar mezőgazda­ság hozott súlyos áldo­ztokat az ipar érdeké­­ben, de ezek nem voltak hiábavalók, mert ipa­­runk ma a külfölddel teljesen egyenrangú és elt az ipar segítségére is siet a válsággal küzd® mezőgazdaságnak. A külföldi értékesítéssel kap­csolatban hozott áldozatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a búzafelesleg ne nyomja a magyar­ piacot, hanem kijusson a külföldre anélkül, hogy a gazdatársadalomnak kelljen az árban ál­­dozatot hozni, a nagyipar váltóira nehezednek. Az ipar tehát megteszi kötelességét. P­arschhall Ferenc. ..Nekünk nem kellenek semmiféle izmusok** Marschall Ferenc államtitkár Taktaharkány- ban azt fejtegette, hogy a kormánypárt és a kormány semmi körülmények között sem akar változtatni a magyarság életformáin, csak új gondolatokkal, új tartalommal tölti ki ezeket az ezeresztendős életformákat. — Nekünk —­­mondotta — tiltakoznunk kell minden olyan tan és gondolat ellen, amely idegen a nemzet testétől. Nekünk nem kellenek semmiféle iz­musok, idegenből importált tételek és állam­­berendezési tanok, mi megelégszünk az ezer­­esztendős magyar alkotmánnyal. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter szólalt fel. Azzal kezdte, hogy a súlyos gazdasági viszo­nyok között óriási feladat az ország kormány­zása, de nagyon könnyű a szerepe a felelőtlen kritikának. — Egy épületet lebontani — foly­tatta — két csákánnyal is lehet, de az építés­hez a tervezőnek és a mesterembereknek terv­szerű, pontos és kitartó együ­ttmunkálkodására van szükség. Az alkotás nehezebb, mint a kri­tika. Este vacsora volt, amelyen felszólalt Antal István államtitkár. — A Gömbös-kormány — mondotta — nem aktákból, hanem a helyszínen a közvetlen érintkezésben akarja megismerni a nép bajait és kívánságait, a bajok gyógyításá­ban azonban semmiféle kiforratlan gazdasági Hagy pénzügyi idea kedvéért a bevált és kipró­bát utakról le nem tér. A földmunkásságnak távo kell tartania magától a nemzetközi marxizmus szellemét, mely a forradalmi káosz felé vezet. ÜÜFS!Nye§ Budapest területére Znjili.net. Svábhegy. Ilfivesvőlug házhoz kfildi finnek a könyveké* ____________ az imm­álcsofikönyvi*rai Minden ujdonság magyar, német, francia, angol, olasz ny­elven már a meg­jelenés napjától kikölcsönözhető Kölcsöndij az i­jság előfizetőinek csak P 1 — havonta. Nem előfizetőknek P 1.50 Erzsébet körfűt 43. Telefon: 316-28.

Next