Ujság, 1936. október (12. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-01 / 224. szám

É . Csilléry válasza Csilléry András dr. a következőket mon­dotta­ a belügyminiszter válaszára: — A belügyminiszter úrnál tartott érte­kezleten kimerítően informáltak engem azok­ról az indokokról, amelyek megkívánták az általános gyűléstilalom elrendelését. A bel­ügyminiszter úr tiszteletreméltó személye iránti bizalomból is az indokokat tudomásul vettem. Sérelmeztem azonban azt, hogy a gyűléstilalomra­ vonatkozó rendelet életbe­léptetése akkor történt, amikor a rendőr­­hatóság a Vigadóban tartandó keresztény ifjúsági nagygyűlést, mely­­Wolf­ Károly szellemében antibolsevista célok szolgálatá­ban hivatott össze, már engedélyezte. — A miniszter úr sérelmezi egyik déli lapban tett nyilatkozatomat. A nyilatkozatot megtettem, h­a nem is szó szerint úgy, amint az megjelent, azonban a miniszter úr saját személyében semmikép sem sérelmezhette, mert éppen ő tisztában van azzal a meg­győződésemmel, hogy én őt olyan embernek tartom, hogy megtett nyilatkozatának meg­felelően, minden emberi és hivatali állásá­nak megfelelő tekintélyével és súlyával, tet­tekkel is hajlandó szembeszállani a nemzet­rontó bolsevista törekvésekkel. — A gyű­léstilalmi rendelet egy negatív lépés. Én és a velem egy gondolatkörben dolgozó keresztény tábor minden egyes tagja elvárja, hogy olyan intézkedések lássanak napvilágot, amelyek a nemzetet jelentő ke­resztény társadalmat pozitív irányban a gaz­dasági és lelki kényszer megszüntetésével végleg megerősítsék. Ezeknek az intézkedé­seknek a bekövetkeztéért mindig harcolni fogunk s azt sohasem fogjuk tűrni, hogy az intézkedő fórumok cselekedeteit, vagy nyi­latkozatát „beavatott hely" címmel a Nép­szava interpretálja. Bizonyára a belügymi­niszter úr is nemcsak negatív, de pozitív irányban is cselekedett volna, ha az ország­nak felelős miniszterelnöke a helyén lenne. Csillér András Korom Miklós belügymi­ CSÜTÖRTÖK, 1936 OKTÓBER 1 ÚJSÁG Ifjúsági gyűlés helyett közös képviselői beszámolót tart a Kereszténypárt a Vigadóban A független Kisgazdapárt Kalocsán tart Képviselői beszámolót Kozma Miklós belügyminiszter a legutóbbi sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az ország rendjének és nyugalmának biztosítása céljá­ból részint már tett, részint fog tenni bizo­nyos intézkedéseket s a belügyminiszter nyilatkozatához fűzött félhivatalos magya­rázat szerint szükség esetén a gyűléstilalom elrendelésére is sor kerül. Ez most bekövet­kezett: megjelent a kormány rendelete a gyülekezési jog korlátozásáról. Politikai kö­rökben meglepetést keltett a kormány rende­lete, mert nem számítottak arra, hogy ilyen rövid időn belül bekövetkezhetik a kormány ilyen irányú intézkedése. Betultották az antibolsevista ifjúsági gyűlést Miután a rendelet csupán az országgyűlési képviselők beszámoló gyűléseit engedélyezi és további intézkedésig minden egyéb poli­tikai gyűlést, összejövetelt, politikai felvo­nulást és körmenetet betilt, a keresztény községi pártnak október elsejére tervezett anti­­bolsevista ifjúsági gyűlése sem tartható meg. Ebben az ügyben Csilléry András ország­­gyűlési képviselő szerdán délelőtt felkereste Kozma Miklós belügym­inisztert és bejelen­tette, hogy az ifjúsági gyűlés helyett a ke­resztény párt budapesti országgyűlési kép­viselő-tagjai október elsején este a Vigadó­ban beszámolót kívánnak tartani. Kozma Miklós belügyminiszter ezzel a bejelentéssel kapcsolatban arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a beszámológyűlésnek nincs semmi akadálya s annak engedélyezése ügyé­ben az államrendőrség intézkedik saját ha­táskörében. Csilléry András egyébként az Új Nemzedék legújabb számában így nyilatkozott a kor­mányrendeletről: — Helytelenítem a belügyminiszter úr intézkedését. Lehetetlenségnek tartom, hogy csak a baloldal nyilatkozhassék szabadon és a jobboldali keresztény társadalomra min­denáron szájkosarat akarjanak tenni. Úgy látom, hogy az igazi tanácsadó itt a Nép­szava volt, amely vasárnapi számában előre megírta, milyen intézkedés lesz. Kozma Miklós belügyminiszter Csilléry­­András nyilatkozatával kapcsolatban az alábbiakat jelentette ki: — Nem tételezem fel, hogy Csilléry And­rás ezt a nyilatkozatot ebben a formában megtette. Akár megtette azonban, akár nem, bizonyos vagyok abban, hogy nincs az or­szágban egy ember, aki a kérdéses lapköz­leményben tett állítást rólam elhigyje. Az ország közrendjének érdekében áll az is, hogy sem a sajtó, sem más ne tulajdonítson meg­gondolatlanul komoly kormányzati intézke­déseknek képtelen motívumokat. niszternél tett látogatása során kijelentette, hogy a gyű­léstilalmi rendeletet és annak indokait helyesli s ilyenformán visszavonta az említett sajtónyilatkozatban tett kijelen­téseit. A gyű­lés betiltás Az államrendőrség egyébként hivatalosan is betiltotta az október elsejére tervezett anti­­bolsevista ifjúsági gyűlést. Kalmár Béla fő­kapitányhelyettes írta alá a betiltó véghatá­rozatot, amely így hangzik: „Szigethy István és három társa budapesti lakosok engedélyt kértek arra, hogy a ke­resztény községi párt ifjúsága október else­jén este fél nyolckor a fővárosi Vigadóban gyűlést tarthasson. .A gyűlés megtartására az engedélyt nem adom meg.“ A véghatározatot azzal okolja meg Kal­már Béla főkapitányhelyettes, hogy az idő­közben megjelent rendelet értelmében poli­tikai jellegű népgyűlés tartása ezidőszerint tilos. Beavatot magyarázat a kormányrendelet indokairól Beavatott helyen az alábbi magyarázatot adták a gyűléstilalmi rendelet kibocsátásá­nak indokairól és céljáról: „ A rendelet szerint politikai népgyűlé­­seket nem lehet tartani, de a képviselők sa­ját kerü­letükben rendezhetnek beszámoló gyűlést, amelyen más képviselőtársaik is felszólalhatnak. A rendelet elsősorban arra vonatkozik, hogy például kormánypárti ke­rületben nem lehet ellenzéki és ellenzéki kerületben nem lehet kormánypárti szerve­zési vagy propaganda-gyűléseket rendezni. A mai körülmények között fokozott jelen­tősége van a politikai életben annak, hogy az egyes pártokban békés legyen a hanga­ikat éppen úgy, mint az ország egyes dolgozó osztályai között. A folytonos r­gis.spó, amely az ország közvéleménye felé irányul, ma mindenképen nyugtalanítólag hatna. Feltét­lenül figyelembe kell venni azt is, hogy sok kommentárra adnának okot egyes kül­földi államokban történt események, a va­luták aláértékelései, amelyeknek felelőtlen kommentálása ugyancsak felesleges nyugta­lanságot okozna. A rendelet szövegéből is kitűnik, hogy nem az ország közvélemé­nyének a parlamenti munkával összefüggő tájékoztatását akarja a kormány megaka­dályozni, hanem csak arról van szó, hogy a mai viszonyok között nem tartja a kor. mány az ország érdekében állónak azt az agitációt, amelyre a parlamentben képvise­lettel nem rendelkező pártoknak is úgyszól­ván korlátlan lehetőségük van. Értekezlet a belügyminisztériumban Kozma Miklós belügyminiszter szerdán dél­előtt tizenegy órára értekezletet hívott össze a belügyminisztériumban a gyűléstilalmi ren­delettel kapcsolatban. A konferencián a ren­dészeti hatóságok vezetői jelentek meg. Ott voltak: Preszly Elemér és Tomcsányi Kál­mán belügyi államtitkárok, Iivér Aladár mi­niszteri osztályfőnök, Szemerjay-Kovács Dé­nes miniszteri tanácsos, a rendőri főosztály vezetője és Ferenczy Tibor főkapitány. Az értekezlet délután két óráig tartott s részle­tesen megvitatták a kormányrendelet végre­hajtásának módozatait. Nemcsak az október elsejére tervezett ifjú­sági gyűlés marad el, hanem a kormányren­delet értelmében a Turul Szövetség sem tart­hatja meg október 6-ére tervezett demonstra­tív felvonulását. Az egyetemi ifjúság tudva­lévően a Várba akart felvonulni és ennek ke­retében memorandumot kivánt átadni Da­rányi Kálmán miniszterelnökhelyettesnek az antibolsevista front kialakításával kapcsola­tosan. Kezdet után az alábbi közlést adták ki: — A független kisgazdapárt az elrendelt gyűléstilalom kapcsán megütközéssel álla­pítja meg, hogy a fenforgó súlyos problémák megoldása újból a közvélemény felvilágosí­tásának lehetetlenné tételével készül, holott ma nagyobb szükség volna reá, mint valaha, hogy értelemes és felvilágosodott közvéle­ményre támaszkodva fogjunk hozzá nagy problémák megoldásához. A gyűléstilalom kiélezi újból a belügyi kormányzat és a füg­getlen kisgazdapárt közötti ellentéteket és illojális válasz a polgári ellenzék higgadt és mérsékelt magatartása. Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezére október elsején részt vesz Kalocsán Galánthay-Glock Tivadar független kisgaz­dapárti képviselő beszámolóján és ott fejti ki részletesebben felfogását a kormányren­deletről. A gyűlésen több kisgazdapárti, ke­reszténny gazdasági párti és pártonkívüli képviselő is megjelenik és valamennyien fel­szólalnak. A független Kisgazdapárt álláspontja 3 Engedélyezték a Kereszténypárti Képviselők közös beszámoló-gyűlését ­ Az ismeretlen Liebl Ervin és az elfelejtett Gulácsy Lajos A Nemzeti Szalon kiállítása Két hasonló sorsú művész hagyatékának válogatott darabjaiból rendezed kiállítást a Nemzeti Szalon s mutatott önzetlen vállalko­zásával példát többi kiállítást rendező intéz­ményünknek arra, hogyan lehet és kell a művészet magasabb érdekeit áldozatok árán is szolgálni. A két mű­vész közül Liebl Ervin teljesen ismeretlen a nyilvánosság előtt. Harmincegy éves korában halt meg, szenvedéssel töltött élet után és a végzet nem adott rá módot és alkalmat, hogy munkásságának eredményét a nyilvánosságnak megmutassa. Nem adatott megismernie a siker ízét, sem az elismerés serkentő érzését. Nagyszabású alkotásokra termett művészt veszített el Liebl Ervinben művészetünk. A belső élete csupa vívódás volt: a lét nyugta­lanító kérdéseire kereste a választ tudomány­ban és költészetben s közben óriásokról ál­modott, ősvilágokról, benne emberi és állati szörnyetegekről, egy templomszerü rengeteg épületről, amelyet óriási emberalakokból igyekezett összerakni. S bár a részletmunká­nál többre nem jutott, mert a végzet nem ha­gyott rá időt, a részletmegoldások, a tanul­mányok,­­a félbenmaradt nekilendülések az elképzelő és a kifejező erőnek akkora mér­tékét mutatják, amelyre alig tudunk példát. A Nemzeti Szalon középső nagy termé­ben függnek Liebl Ervinnek azok az alko­tásai, amelyekben művészetének ereje arány­lag legteljesebb kifejezéséhez jutott. Jobbára színezett rajzok, mert a tulajdonképpeni fes­téshez és a vele együttjáró színproblémák­­hoz még nem ért el fejlődése folyamán Liebl. Alakulásának iránya egyébként is in­kább a festésből kifelé, a plasztikai formák A független kisgazdapárt szerdán tartotta szokásos heti értekezletét és ennek keretében foglalkozott a kormányrendelettel. Az érte­felé mutat. Rajzain is az emberi és az állati alak formáit dolgozta ki, szertelenre meg­­nagyította és domborította idomaikat. Hogy milyen szinte félelmetes mértékű plasztikai erő kereste benne az alakká válást, arról fogalmat ad befejezetlennek maradt bronz­lova, amelynek tömege a ló és a bika és talán az oroszlán formáiból tevődött össze. Az emberelőtti őskor vérontó és húsevő vad­lova lehetett olyan félelmetes szörnyeteg, amilyent Liebl Ervin képzelete szoborrá gyúrt meg. És mekkora erő gyűlt össze ősbikájának tömegében! Ez a nagyméretű színes rajz egyik főműve Lieblnek. Az őskor ősállatá­nak ősereje sűrűsödik össze formáiban, a monumentálishoz közeljáró nagyság és erő. Mindegy, hogy ez a munkája sem kész egész. Ami elkészült belőle, az valami igen hatal­masnak: a képzelet ritka megelevenítő ere­jének példája. Másik főműve: egy zöldben elterült ruhát­lan női alaknak rajza. Ez a munkája Liebl színes képességeinek is mutatója. A lágy rajz, amely a női test formáit felbontja és szinte kifejti anatómiai összefüggésükből, feloldódik abban a kevés szik­ben, amellyel a művész ez előteret a mögötte való tértől elkülönböztetni törekedett. Két színnek, a zöldnek és rózsaszínnek finom harmóniában egyesülése a kép színkompozíciója. A szomszédos termekben a nagy tervek kísérői, elöljárói és változatai láthatók: a stilizáló tanulmányok hosszú sora, amelye­ken elképzeléseit megannyi újabb megoldási próbának vetette alá a művész. Fáradhatat­lan munkás volt Liebl Ervin, gazdag képze­let, amely kifogyhatatlanul ontotta az újabb változatokat. Hogy hová akart végül eljutni, milyen lett volna az a megoldás, amelyben örök nyug­talansága megpihent volna, nehéz megmon­dani. A végső szót, a mindent megvilágosító magyarázatot elvitte magával korán meg­nyílt sírjába. Amit itt hagyott számunkra, az sokszor csak kezdet, máskor csak töredék, de csodálatos művészi képességeknek a tanú­A keresztény gazdasági párt szerdán dél­ben engedélyt kért arra, hogy október elsején, csütörtökön, a gyűléstilalmi rendelet követ­keztében meg nem tartható ifjúsági gyűlés helyett a párt budapesti országgyűlési kép­viselői közös beszámolót tarthassanak a Vigadóban. Az államrendőrség engedélyezte a gyűlés megtartását s erről a keresztény párt plakátokon értesíti a közönséget. A gyűlésen résztvesz az ifjúság is­­sága. A képzelet nagyméretűsége s a kifeje­zés óriási ereje és lendülete: ez a két képes­sége határozza meg Liebl Ervin művészetét és méri fel azt a veszteséget, amely korai eltűntével művészetünket érte. Ha Liebl művészete maga az erő, Gulácsy Lajosé az erőnek ellentéte. Nem az erőtlen­ség, hanem az elernyedtség. Azok közé tar­tozott, akik elfáradtan születnek, fáradt test­tel jár­ják az életet és fáradt szemmel gyönyör­ködnek a világ szépségében. Amit erő dolgában megtagadott tőle a sors, azt pótolta az álomlátás belső képűségével. Gulácsy Lajos álmain keresztül gyönyör­ködött az életben. Egy-egy régi város, vagy festmény, vagy bár csak költemény is elég volt ahhoz, hogy megindítsa benne az álmo­dozás folyamatát. Képei, ha a valóságra emlékeztetnek is, valóságon túli ábrándok: a valóságnál finomabb, gyöngédebb, nemesebb elképzelések. Az élet ereje helyett az enyé­szet költészete tölti meg őket. Az élet hangos színei helyett az álom halk és fáradt színei adják meg színjellemü­ket. Gulácsy Lajos igen finom festői érzékű és festői előadású művész volt. Legsikerültebb képein­­tekintélyes a száma a nem sikerül­teknek, az ihletetlen órákban születetteknek, s itt emlékezzünk arra, hogy ez a nemes álmo­dozó egész életét fekete nyomorúságban élte végig­, ez a tulajdonsága elragadóan szép és meggyőző színharmóniákban jut kifejezésre. Am­íg élt, nagyon kevés elismerésben volt része. Csak halála óta növekszik művészete iránt az érdeklődés és a megbecsülés. Munkái jobbára szerető kezekben vannak, finom ér­zékű hozzáértőkében, akiknek köszönet jár azért, hogy időnként megmutatják ezeket a kincseiket a nyilvánosságnak. S hogy látha­tók legyenek, hogy a tájékozatlanoknak és a még meg nem győzötteknek alkalmuk jusson megismerésükre és méltatásukra, az a művé­szet egyetemes érdeke. A Nemzeti Szalon büszkén hivatkozhatni majdan erre a kiállítására. Elek Artúr

Next