Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
Budapest, 1938 kedd, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK F4, ktavra............. 4.80 pentl fontAbu egy hóra ... 8 Schllnig Kgjrm nlnara Budapesten, vidéken éa pályaudvarokon hétköznap M HíJ. vasárnap ....___........... . 32 JUL Hétköznap Wtenben _ M Groaehen Ausstrla egyéb helyein 80 Groaehen VssArnap........................... 40 Groaehen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG , 1838 MÍR. 1. J Uf Budapest, 1938 kedd, március 11. Ára 16 fillér XIV. évfolyam, 48. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL| VI. aradi utca 8-10 TELEFON: ♦1-207-57 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54 budapest 62, pontafiók 28. FIOKKI ADÓHIVATAL KÖLCSÖ.VKÖN VVTAR (Tel.s 1-516.28) UTAZÁSI ES MEXETJ LG VIHODA (Telelom 1-31B-2* ca 141M1) Emnébet*ktfrus 43 iBnTelepöletl _ROVA5_ Mint pap keresztény volt, mint magyar nemzeti és mint politikus alkotmányos. Ha Griger Miklósra nézünk, nem kérdeznek, mint kell érteni a keresztény, nemzeti, alkotmányhű politikát. Ha mégis kérdi valaki, ezt feleljük: Griger Miklós. S ennek a szentéletű magyar rajongónak a kereszténysége és magyarsága sem elég azoknak, akiket szélsőjobbnak mondanak? Ezek túltesznek Griger Miklóson? Ezeknek Griger Miklós kevés és Festetics Sándor több? Egy félóra meghosszabbítást kért utolsó felszólalásakor és úgy lehet, ezt a félórai meghosszabbítást fizette meg hirtelen halállal. Hányan követik a kötelességtudás e szélsőségében?★ Sigray Antal is tudni szeretné, mi a jobb- és mi a baloldal? Mi is. Azok is, akik éleseszű definíciókkal szolgálnak azért, mert nem tudják. Mi sem tudjuk. Csak azt látjuk, hogy a baloldalon senki sincs, aki nem alkotmányt, keresztény erkölcsöt és független magyar nemzetet akarna. A jobboldal is azt akarja , így a jobboldalt a baloldaltól nehéz megkülönböztetni. Van egy másik ismérv is: ami a szélsőjobbtól balra esik, az volna a jobboldal. Vagy a baloldal? Ha már mindenáron fenn kell tartani az oldalkülönbséget, akkor egyetlen „ismérv* kínálkozik: jobboldal, ami antiszemita és baloldal, ami pptp az- De keresztény nemzeti és alkotmányhűség — hogyan fér meg a gyűlölettel, igazságtalansággal és a törvény előtti egyenlőség megtagadásával? Viszont a keresztény erkölcs vallása, a nemzeti gondolat hirdetése és az alkotmány érintetlensége miként nem ér fel azzal a vérvizsgálattal, melyet Sigray nemzetrontónak és hazugnak bélyegez? Nem, nem lehet erre a kérdésre felelni, csak félrelökni. * A jóizlés undorral fordul el a lincses Bethlen István karikatúrájától s a tekintélytisztelettel örül, hogy sikerült megakadályozni a kormány tagjának veszekedettröptű gyalázását. Mégis az ember elgondolkodik. Ezeknek az érdemes nagyuraknak semmi bajuk nem eshetik. Bethlen István nyugodtan alhatik, ha felharsan a kiáltás: üsd a zsidót! Darányi Kálmán megmarad Darányi Kálmánnak, ha a röpirat-merénylet sikerült volna is. De az a sok névtelen és védtelen senki, akit a tincscsel nem úgy jellemeznek, hogysemmi közük hozzá. Kicsi szegény emberek, kenyér után szaladgálok, cvikkeres tanult úriemberek, akik már lemondanak a kenyérről — ezeket lehet kicsúfolni, legyalázni közfelháborodás provokálása nélkül? A tiszteletreméltó urakra nézve ezek a ripőkségek pattanó békák, amazok számára robbanó bombák. Talán bombát vetni nem ártatlanabb mulatság! ........ Alscher Ödönt választották az újpesti vegyes ipartestület elnökévé Hetekig tartó izgalmas korteskedés folyt Újpesten akörül, hogy kit válasszanak meg az újpesti vegyes ipartestület elnökévé a február 28-iki tisztújító választás során. Az újpesti nyilaskeresztesek be akartak vonulni a politikamentes vegyes ipartestületbe, az újpesti iparospárt viszontTihanyi Kálmán vezérlete alatt Alscher Ödön elnöksége mellett küzdött, mert Alscher Ödön személyében láttak garanciát arra, hogy a vegyes ipartestület továbbra is politikamentes marad. Hétfőn este folyt le a választás, amelynek eredményeként 113 szótöbbséggel Alscher Ödönt elnökké választották. A városban a politikamentes iparospárt győzelme általános örömet keltett. PIEM VATER PARSIFAL Illa ZSOLT BILI Olvassuk, hogy Endre László alispán kérdőívvel vallatja a pestvármegyei tisztviselőket harmadszigleni eredetükről s kétévtizedes polgári és katonai magatartásukról. Miután ezt a vallatási módszert semmiféle törvényszakasz, vagy kormányrendelet nem legalizálja a köztisztviselők szolgálati rendtartásában, az alispán valószínűleg privát kíváncsiságból, vagy hivatali túlbuzgalomból rendszeresítette az ország első vármegyéjében. Mi nem is csinálunk az ügyből politikumot, amely lényegében nem egyéb, mint a köztisztviselői pragmatika önkényes és önkéntes megsértése. Nem kételkedünk benne, hogy az előkelő munkakörben még újonc alispánnal illetékes helyről meg fogják értetni, hogy Magyarország vármegyéi nem kantonok, amelyeknek bizonyos részletkérdésekben joguk van függetleníteni magukat a központi kormányzattól s közjogilag nem azonosak a volt abessziniai feudumokkal sem, amelyeknek élén a lehanyatlott csillagádasok voltak a lokális törvényhozás jogforrásai. Aki majd ezeket az elemi felvilágosításokat az alispán tudomására hozza, nem politizál, csupán élesen megvonja a magyar közigazgatás egyik prominens tisztviselőjének hatásköre határait. A politikumot nyilván azok fogják ebbe a tisztára közigazgatási rendellenességbe belevinni, akik a pest megyei alispán feltűnő kíváncsiságában örömmel fedezik fel egy politikai irányzat érvényesülésének újabb állomását. A képviselőház elnöke körül érzelmileg felsorakozó csoport például valószínűen elismeréssel fogja kommentálni a szolgabírák és jegyzők nagyszüleinek politikai exhumálását s a mesterdetektívi alaposságot, amellyel a kérdőív megfogalmazója két évtized jóformán minden órájáról alibibizonyítékot követel azoktól a tisztviselőktől, akik nem loptak, nem csaltak, nem vettek részt illegális szervezkedésben, hanem hazafias megbízhatósággal és szakértelemmel eddigi feletteseik teljes megelégedésére végezték a dolgukat. Ismételjük, mi annak ellenére megőrizzük e közigazgatási rendellenességgel szemben politikamentes pártatlanságukat, hogy a politikamentes pártatlanságra kötelezett házelnök körül sorakozó csoport valószínűen értékelni fogja benne a politikumot. De az egyszerű törvénysértés ellen való tiltakozáson túl szükségesnek érezzük azt is, hogy szóvá tegyük azoknak a köztisztviselőknek jogi és erkölcsi sérelmét, akiknek a matrikulájukban, múltjukban, magánéletükben való kotorászás polgári és emberi méltóságát megalázza. Pest vármegye tisztviselői részben választás, részben kinevezés útján kerültek mai íróasztalaikhoz, tehát vagy az önkormányzat többségi akaratából, vagy az ellenforradalom óta funkcionáló, hazafias és keresztény szempontból feltétlenül megbízható felettes hatóságok alapos személyi és tárgyi mérlegelése alapján. A dijnoktól a főszolgabíróig mindenkinek keresztülkasul megvizsgálták háborús és forradalmi magatartását s az sem vitás, hogy nemhivatalos túlbuzgalomból szemügyre vették a keresztlevelüket is, mielőtt beengedték őket az ősi falak közé. Képtelenség, hogy akár Preszly főispán, akár Erdélyi volt alispán bolsikkal dolgoztak volna együtt, mint egyes szélsőjobboldali szervezetek. Az sem valószínű, hogy kétségbevonhatatlan liberalitásuk odáig fajult volna, hogy a beszivárgottak unokáit nevezték volna ki szolgabirákká, vagy csak albiztosokká. Százat teszünk egy ellen, hogy a pestmegyei homokba átplántált nürnbergi törvények próbáját az utolsó hajdúig mindenki kiállja a megyeházán, — ám mégis a köztisztviselői önérzet súlyos megbántásának tartjuk, hogy az alispán kérdőíveivel most formálisan megrazziázza munkatársait, mint az idegenellenőrző a „gyanús" városnegyedek lakóit. Még megértenék, ha az alispán revideálná a megyei tisztviselők iskolai bizonyítványait, nehogy megismétlődjék a gödöllői járás egyik legjobban minősített jegyzőjének kínos esete, aki elemi iskolai bizonyítvánnyal töltötte be évekig tisztét a volt gödöllői főszolgabíró legnagyobb megelégedésére. A megyei tisztviselők iskolai végzettségét megbolygatni valószínűleg szintén felesleges időpazarlás lenne, de mindenesetre jogosultabb kíváncsiság, ha az alispán sorra veszi az érettségi bizonyítványokat és a diplomákat, mintha az apák és nagyapák keresztlevelét és porladó csontjait tanulmányozza. Az apák és nagyapák tudniillik egyáltalában nem érdeklik a vármegye közönségét. A vármegye közönségét kizárólag az érdekli, hogy a fiúk ne töltsék meddő és szilaj politizálással, közpénzzel honorált idejüket, hanem szolgálják ki a kenyéradó vármegye közönségének közérdekét és jogos magánérdekét. A közönség jó, gyors, pártatlan, politikamentes közigazgatást akar, de abszolúte nem izgatja, hogy a főszolgabiró az aldunai ágból való-e s rokona-e a dunántúli ágból való körjegyzőnek? Senki sem szólja bele, ha az alispán hivatalon kívül űzné különc genealógiai és privátdetektivi passzióját. De az alispáni hivatás és hivatal nem arra való, hogy az Alföld fásítása helyett a megyeháza hivatalszobáiban ültessen el családfaiskolát és e nagy feladatokra kötelező időben azzal kedvetlenítse el a tisztviselőit, hogy minősítési listáikat valóságos bűnügyi nyilvántartóvá szervezi át. ,,Mein Vater Partival tragt seine Krone Sein Ritter ieh wird Lohengrin genannt" — énekli nacionáléját a germán mitológiai hős. De Pest vármegye közönségét egyáltalában nem izgatja, hogy a segédjegyzőnek ki és mi volt tiszteletreméltó atyja és nagyatyja és legkevésbé azt kívánja tőle, hogy harcbaszálljon a Grálért. Ha kíván valamit, legfeljebb azt kívánja a köztisztviselőtől, hogy intézze el az akták Mont Salvát hegyét és ezenkívül még tartsa tiszteletben a közhivatali etika és etikett nagyigényű szabályait. A többi nem tartozik sem a közönségre, sem a köztisztviselő hivatali feletteseire. Ám ha a házelnök köré csoportosuló Grállovagok vacsorázó Tafelundeje mégis fontosabbnak tartaná a papa és nagypapa keresztlevelének és az ezerszer revideált húszéves polgári és katonai múltnak revízióját a munkateljesítménynél és a feddhetetlen jellemnél, akkor a közönség joggal fogja követelni, hogy ezt a kíváncsiságot terjesszék ki a köztisztviselők státuszán túl is, azokra is, akik nem járásokat igazgatnak, hanem nyíltan és titkon azt a széljárást, amely mindenáron a viharzónába akarja sodorni az ország vitorláit. Miért csak a megyei tisztviselőktől kérdik, honnan jöttek és mit csináltak a háborúban, ,vagy a forradalomban? Ha szűkmellű háborús antanglichok ma is kérlelhetetlen világnézeti háborúra uszíthatnak s kommunista exvádbiztosok lehetnek a világnézeti háború aktív manipuláns őrmesterei — s ha volt népbiztosi titkárok szélsőnacionalista főszerkesztőként naponként kioktathatnak bennünket hazafiasságból és antibolsevizmusból —, miért ne legyünk kiváncsiak az egész vonalon? Miért éppen a megyeháza az, amely stílszerűtlenül, ószövetségi módon, a fiukon akarja megbosszulni az apák születési bűneit? S miért éppen a megyeháza firtatja a tisztviselők húsz év előtt elkövetett forradalmi bűnei iránt, amikor vannak újabb keletű törvényellenességek is, amelyek a megyeházát közelebbről érdekelhetnék? Hitler római látogatása Berlin, február 28. Hitler birodalmi kancellár május első felében látogat el Olaszországba. Mintegy nyolcnapos tartózkodása során Rómát, Firenzét és Nápolyt látogatja meg. Hitler Rómában a Quirinálban fog lakni. Öt szavazattal győzött Kőszegen Hindy Zoltán Vasárnap tartották meg a pótválasztást Kőszegen a NÉP programmjával fellépett Hindy Zoltán és a kereszténypárti Kovács Sándor között. A választás végig izgalmas volt, az utolsó pillanatokig Kovács Sándor vezetett. Délben egy órakor még 250 szavazattal volt többje, mint a hivatalos kormánypárti jelöltnek, este fél hatkor, a záróra után, a szavazatok összeszámlálásakor tűnt csak ki, hogy Hindy Zoltán 5158, Kovács Sándor pedig 5153 szavazatot kapott. A hivatalos jelölt tehát 5 szavazattal győzött. A kereszténypárt a választást megpeticionálja, illetve az eredmény kiigazítását fogja kérni, mert jegyzőkönyvbe vett feladatokat, amelyek szerint Kőszegszerdahelyen a zárórát a törvény rendelkezései ellenére ismételten meghosszabbították, amíg a NÉP többség ki nem alakult. Állítólag halottak is szavaztak. Négyezer menekülő vízbeölés Tokió, február 28. Tiencinből érkező jelentés szerint a Tiencin és Pukai közötti vasútvonal mentén négyezer kínai a japánok elöl dzsunkákra menekült. A japán tüzérség a dzsunkákat pergőtűzzel árasztotta el és mind a négyezer menekülő életét vesztette.