Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
KEDD, 1938 MÁRCIUSI ÚJSÁG Chamberlain az ellenzék pergőtüzében Feltűnést keltő interpellációk a berchtesgadeni egyezményről, Teruel elfoglalásáról és Eden távozásának kulisszatitkairól London, február 28. Az alsóházban CHAMBERLAIN miniszterelnök hétfőn első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzének. A miniszterelnök a kérdések lényegére szorítkozó szűkszavú határozott válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt, a parlamenti viharokban is megőrizte jeges nyugalmát. White kérdésére kijelentette CHAMBERLAIN, hogy Franco kormánya az Abbas elsüllyesztése ügyében azt felelte, hogy a hajó, amelynek nemzetiségét nem lehetett megállapítani a támadás idején, gyanús volt, mert nem tartotta be a nyoni útvonalat. Ezt a választ — mondotta Chamberlain —, nem tartjuk kielégítőnek és utasítottuk salamancai ügynökünket, közölje a salamancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetiségét megállapítani, mert a támadás idején a parttól 20 mérföldnyire volt. Ettől függetlenül teljesen indokolatlan volt ez a támadás. Az angol hajók nem kötelesek a nyoni útvonalat betartani. Fenntartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Ami a földközitengeri incidenst illeti, Salamonen azt felelte, hogy indokolatlannak találja az angol jegyzék erős kifejezéseit. Utasítottuk ügynökünket jelentse ki, hogy a legutóbbi események indokolják az angol kormány által a Földközi-tengeren tett intézkedéseket. SHIWELL képviselő: Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Francónak? CHAMBERLAIN: Azt nem mondhatom. Az osztrák-német egyezmény HENDERSON: Milyen lépéseket tesz az angol kormány, tekintettel a legutóbbi osztrák-német egyezményre? CHAMBERLAIN: Az egyezmény teljes hatását még nem állapíthatjuk meg. A fejleményeket gondos figyelemmel kísérjük. A legnagyobb érdeklődéssel vettük tudomásul Schuschnigg kancellár úr február 24-i beszédét. Az osztrák kormány által a berchtesgadeni megbeszélések következtében tett intézkedések az angol kormány véleménye szerint nem sértik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria az saint-germaini szerződésben és az 1922-i genfi jegyzőkönyvben vállalt. (Tudniillik, hogy nem köt olyan egyezményeket, amelyek veszélyeztetik Ausztria függetlenségét.) Ennélfogva mindezideig úgy látszik, hogy nincs szükség a fenforgó körülmények között az angol kormány bármilyen eljárására. WEDGWOOD BENN: Tudja-e a kormány, hogy Negrin dr. spanyol miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy olasz repülőgépek és tüzérség vett részt Teruel elfoglalásában és intéz-e kérdést ebben az ügyben az olasz kormányhoz. CHAMBERLAIN: Tudomásom van Negrin dr. nyilatkozatáról. Nézetem szerint a már Spanyolországban lévő fegyverek használata nem indokolná külön kérdések intézését az olasz kormányhoz. Egyébként az angololasz megbeszélések még nem indultak meg. WEDGWOOD BENN: Közömbös dolog-e, hogy az olaszok folytatják beavatkozásukat Spanyolországban a megbeszélések tartama alatt? CHAMBERLAIN: Ez más kérdés. A képviselő úr a már Spanyolországban lévő fegyverekről interpellált nem pedig új szállítmányokról. WEDGWOOD BENN: Az utóbbiról kérek felvilágosítást. A SPEAKER közbeszólt: Ez új kérdés volt. A népszövetség újjáalakítása PILKINGTON képviselő: Váljon továbbra is az a kormány szándéka, hogy minden lehető módon az eredeti népszövetségi elgondolás megvalósításáért küzd? CHAMBERLAIN miniszterelnök: Reméljük, hogy meg fogjuk érni, hogy a népszövetség olyan alakban és taglétszámmal fog újjáalakulni, hogy képes lesz a hatalmát olyan célokra használni, amelyekre eredetileg szánták. Az angol kormány minden tőle telhetőt elkövet, hogy ezt lehetővé tegye. LEECH: Mit ért a miniszterelnök újjáalakítás alatt? CHAMBERLAIN: A taglétszám növelését. HENDERSON: Tekintettel a volt külügyminiszter lemondásának körülményeire. Ígéri-e a miniszterelnök, hogy a kormány nem dönt többé külpolitikai kérdésekben nem hivatalos értesülés alapján, ha a kormány azokat nem a külügyminiszter útján és felelősségére kapja. CHAMBERLAIN: A képviselő úr téved. A kormány döntése nem az olasz nagykövet válaszán fordult meg. HENDERSON: A volt külügyminiszter az olasz kormány közlését a miniszterelnök útján ismerte meg, aki azt viszont ismeretlen személytől kapta, egyébként nem befolyásolta a döntést. Ellenkező esetben kértem volna, hogy az olasz nagykövet közölje a választ Rómában. BELLENGER: Miért kérte a miniszterelnök a választ hétfőre? CHAMBERLAIN: Hogy időt adjak az olasz nagykövetnek, hogy érintkezésbe lépjen kormányával. TINKER: Összefér-e a miniszterelnöki méltósággal, hogy ilyen nem hivatalos értesüléseket kap? CHAMBERLAIN válasz helyett a következő interpelláló felé fordult. HENDERSON: Ki volt az a személy, akinek útján a miniszterelnök értesült, hogy az olasz kormány elfogadja az angol formulát? CHAMBERLAIN kurtán: Ez nem közérdekű kérdés. HENDERSON: Igenis közérdek, hogy megtudjuk, váljon a miniszterelnök informátora érintkezésbe állhatott-e vasárnap Grandi gróffal Londonban, vagy az olasz kormánnyal Rómában. CHAMBERLAIN: Ezen a nem hivatalos értesülésen semmi sem fordult meg, tehát nem lehet közérdek. DAVIDSON: Tudják-e a kabinet tagjai, vagy a volt külügyminiszter, hogy ki volt az ismeretlen személy. CHAMBERLAIN: Nem. SHIWELL: Vájjon a miniszterelnök tudja, hogy ki volt. CHAMBERLAIN: Még én sem tudom, csak sejtem. RATHBONE: Tekintettel Hitler kancellár beszédének a külföldi sajtóra vonatkozó kitételére, igéri-e a miniszterelnök, hogy a Németországgal kötendő egyezmény nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák az angol sajtó szabadságát. CHAMBERLAIN: Igen, de utalnom kell a sajtó külpolitikai felelősségére. Semmi sem mozdítja inkább elő a béke ügyét, mint ha az összes országok sajtói önmérsékletet és türelmet gyakorolnak külpolitikai kérdésekben. Miért nem tagja az alsóháznak... ATTLEE őrnagy: Miért szegte meg a miniszterelnök azt a parlamenti gyakorlatot, amely szerint a külügyminiszter az alsóház tagja. CHAMBERLAIN: Nem ismerhetem el ilyen gyakorlat fennállását, de elismerem, hogy rendes körülmények között előnyös, ha a külügyminiszter az alsóház tagja. A jelen körülmények között az ellenkező megoldás hátrányait ellensúlyozzák Halifax lord kiváló képességei erre a hivatalra. ATTLEE: Tekintettel az ország közvéleményére, módot kérek arra, hogy az alsóház ezt a kérdést tárgyalhassa. CHAMBERLAIN: Ha idejekorán befejezzük a mai napirendet, az elnapolási indítvány során vitatkozhatunk erről az ügyről. ATTLEE pótkérdésére kijelentette Chamberlain, hogy az alsóházi interpellációk során személyesen fog nyilatkozni a szorosabb értelemben vett külügyi kérdésekről. Javasolja, hogy csütörtökön intézzenek hozzá kérdéseket, egyébként Butler államtitkár áll a ház rendelkezésére, részesül az Aspirin előnyeiben, ártalmatlan és hatékony , ha ügyel a »18ayel«-keresztre. ASPIRIN TABLITTAK Volt-e szerepe az „ismeretlen személyinek az angol külügyminiszter válságban ? CHAMBERLAIN: A volt külügyminiszter és én is azt kértük, hogy hétfőn közöljék velünk a hivatalos választ. Nem hivatalos értesítést vasárnap kaptam s azt azonnal közöltem az egész kabinettel. Ez a válasz Hasonlat a színvonalról írta Szász Zoltán Van egy barátom, kiváló orvos, akivel általános emberi kiválóságaitól eltekintve azért is kötöttem barátságot, mivel szeretek orvosi dolgokról beszélgetni. Nyoma sincs természetesen bennem annak az igénynek, hogy én laikus létemre egyenrangú félként beszéljek vele, a szakemberrel, reményem csupán az volt, hogy az ő könnyed, csevegésszerű közlései alapján bepillantást nyerek az orvostudomány grandiózus műhelyébe és fejlődésébe De ebben bizony csalódtam. Ez a kedves ember, akinek ugyancsak volna mit mondania orvosi dolgokról, kizárólag a mozgó fényképekről s a filmvilágról szeret beszélni. Mi tagadás, igaza lehet, mert hiszen bölcs álláspont az, ha az ember munkaidején kívül, amely egy ilyen kutatóorvos számára a napnak jelentős részét alkotja, könnyedebb, derűsebb kérdésekkel foglalkozik. Meglehet, hogy ő azért kötött barátságot velem, az íróval, mivel azt hitte, hogy velem majd kiadósan beszélgethet az irodalomról, művészetről, s főleg kedvenc műfajáról, a moziról. Nos, ebben ő csalódott. Én se szeretek reggeltől estig a „szakmáról" beszélni. Végre is úgy alakul a helyzet, hogy orvosbarátom kedvtelése, a mozikritika vált beszélgetési témánkká s nagyobbára ő volt az, aki beszélt. De nem is olyan utolsó dolog egy műveit, finomizlésű ember ítéletét hallani egy olyan szellemi terület termékeiről, melyen az illető nagyon járatos. Különösen, ha ennek a területnek kritikai megvilágítása még nincs is bevezetve. A színházról, az irodalomról, a képzőművészetről kiváló kritikusok írnak, akik jórészt hivatott és avatott férfiak, ízlésükben meg lehet bízni s nevük is köztudomású; én például mindig tudom, hogy premier után kiknek kritikája alapján alkossak véleményt az előadott darabról. Bizonyára a mozgóképszínházaknak is vannak tisztán művészi szempontok után igazodó kritikusai, ezeknek a neve azonban még nincs benn a köztudatban, tehát éppen azok, akik a filmáradatban eligazodni szeretnének, meglehetősen tanácstalanul állnak. Többek közt azért is, mivel a legtöbb tanácsban, mely egyik-másik film megnézését ajánlja, nem lehet bízni, részben a tanácsadó művészi avatatlansága, részben egyéni érdekeltsége folytán. Szívesen hallgatom tehát barátom előadásait a filmekről s nemrég különösen megkapott a következő fejtegetése: Budapesten most a mozilátogatóknak két élesen elhatárolt és tömör tábora van. Az egyik az amerikai filmekre, a másik a franciákra esküszik. A német, az angol, sőt a magyar sem ébreszt különösebb lelkesedést. Ha ezek közül akad jó, ezt megnézik, de ezeknek nincs meggyőződéses táboruk. Az amerikai filmek közönsége kétségkívül nagyobb, az egyszerűbb műveltségű rétegek, az ifjúság nagy része s az egészen idős emberek a hívei. A sok szép nő, aki testi varázsait leplezetlenül mutogatja s ennek folytán a húsipar egy nemévé teszi az amerikai filmgyártást, bizonyára nagymértékben hat ezekre a rétegekre. A pazar kiállítás, a naiv mese, aztán az amerikai humor, az ifjúsági irodalom termékeinek rokonává teszi ezeket a filmeket. Végül az is, hogy rendes amerikai embereket és szokásokat mutat be, nagy vonzóerő. Mert hiszen Amerika a jövő társadalmaként, az új világként él az európai emberek gondolkodásában, sokkal inkább ilyenként most, mint közvetlenül felfedezése után. A francia film közönsége barátom szerint kisebb, de intelligensebb és művészibb érzékű. Ezek a filmek európaiasabbak, nemcsak oly értelemben, hogy franciaországi, tehát európai származásúak, de hangsúlyozottan európaiak, ennek a jellegnek jó és aggályos tulajdonságait tekintve egyránt, az aggályosságot ebben az esetben üzleti értelemben véve. Éppen, mert intellektuálisabbak és művészibbek, de életteljesebbek és merészebb szelleműek is, inkább tetszenek érettebb lelkeknek és kifinomultabb ízlésű egyéneknek. Tehát a már korosabb évjáratokhoz tartozó, szélesebb szellemi láthatára s az életét jobban ismerő rétegeknek. Nem nyüzsögtetik ugyanolyan pazarul a szép nőket, mint az amerikai filmek, ennek az olcsó hatásnak az élvezéséről azonban a fejlettebb ízlésűek könnyen lemondanak. Nemcsak a színpadon, de a filmen is egy szép nő, aki csak szép, tíz perc múlva már unalmassá válik. Száz szép nő pedig, akik szintén nem egyebek, mint szépek, már öt perc múlva. Viszont a francia filmek jobb színészi produkciókat nyújtanak, az egyéni, életteljes játékot buzgóbban kultiválják, mint az amerikaiak. Mindent összevéve, azt lehet mondani, hogy magasabb színvonalúak, ami különben azt is megmagyarázza, hogy kisebb közönséget vonzanak ... Magasabb színvonalúak — ez az! Én nem mertem volna ilyen határozott véleményt mondani az amerikai és a francia filmekről egész általánosságban, bár az amerikaiakkal szemben mindig éreztem, hogy hatásuk vagy hatástalanságuk a szellemi színvonal kérdése. Évekkel ezelőtt vált ez bennem tudatossá. Egyszer bevetődtem egy filmszínházba és végig is néztem valami hosszadalmas amerikai film első részét. Mialatt a szünetben az előcsarnokban álldogáltam, hozzám lépett a mozi igazgatója s azt kérdezte, hogy milyennek tartom a filmet. Régi ismerősöm volt az igazgató s így őszintén, fesztelenül válaszoltam neki: „Bizony — mondtam —, nem nagyon tetszik. De lehetséges, hogy nincs szerencsém. Talán valami kiselejtezett árut fogtam el, talán egy olyant, amely ma már rég túlhaladott dolog." Az igazgató tiltakozott: „Szó sincs róla, ez a film valóságos csúcsteljesítmény, az amerikai filmgyártás legmagasabb emeletét képviseli." „A legmagasabb emeletét?" — csóváltam a fejem. „Akkor valószínűleg bennem van a hiba. Egyszer történt már velem ehhez némileg hasonló ügy. Vagy legalább is ezzel párhuzamos természetű dolog. Po-so-"-ban jártamban, melynek egy része hegyoldalra épült, beléptem éppen egy ilyen hegyoldalnak támaszkodó felei’kó'colószerü há'' ', éspedig a hátsó oldalkapuján, ahol a ház csak kétemeletes volt. — Hol van kérem a második emelet ti Vansittart marad... Sir Robert Vansittart, az angol kormány első diplomáciai tanácsadója feladta azt a szándékát, hogy követi Eden külügyminiszter példáját és lemond magas tisztségéről. Vansittart a lemondott Eden külügyminiszter jóbarátjának számított s mindenkor támogatta az Eden-féle külpolitikát s a külügyminiszterválság napjaiban bizonyosra vették, hogy ő is beadja lemondását, illetve kérni fogja nyugdíjaztatását. A helyzet most megváltozott s mint politikai körökben hírlik, Chamberlain miniszterelnöknek a múlt hét végén hosszabb beszélgetés során sikerült meggyőznie Vansittartot arról, hogy az adott körülmények között az új külpolitikai vonalvezetés sokkal jobban megfelel Anglia érdekeinek, mint az Eden féle külpolitika. a an, század, civilizáció, vagy amit akartok... London, február 26. Paj Csung-hiszi tábornok, a kínai hadsereg vezérkari főnöke, Hankanban előadást tartott, amelyben a többi között ezeket mondotta: Eddigi veszteségeink elenyészően csekélyek, alig érik el a félmilliót. Csak akkor lesz okunk aggodalomra, ha legalább 100 millió halottunk lesz. Az eddigi harctéri statisztika azt mutatja, hogy három kínaira esik egy japán halála, így tehát 100 millió kínait kell feláldozni, hogy Japán egész férfilakosságát kiirtsuk. Nem fontos az a tény, hogy gyengén vagyunk felfegyerkezve, mert bizonyos, hogy a végső győzelem a mienk.