Ujság, 1938. június (14. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-01 / 122. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA Ki Egy hónapra unixiigimi 4.80 pengő Negyedévre .......................................... 13.— pengő Egész évre , t . i • • • • .............52.— pengő Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap ...............................16 fillér vasárnap . .....................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL') ijfr VI., Aradi utca 8. TELEFON: *1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54, Budapest 62, postafiók 282 ITÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 1-316-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 1-316-28 és 1-419-34) VII., Erzsébet-körút 43. szám. (Royar-épület) Budapesti 1938 június 1. szerda SZABADELVŰ NAPILAP XIV. évfolyam, 122. szám Tisza István írta Homo Vége van az Eucharisztia világraszóló ünnepének és már elcsendült a Szent István-év ouvertirje is. Az este a magyar intelligencia színe-java gyászünnepre ült össze és Tisza István gróf mártiralakja körül ünnepelt gyászba borulva a nemzeti kegyelet. Van ebben az eseményfolyamatosságban valami titokzatos rend. Egy héten át a hitet ünnepeltük, aztán megkezdtük a nemzeti erő s a mélyen vallásos uralkodás példányképének ünneplését és harmadik nap ismét arra kerül a sor, de mai idők emberére, akiben megvolt a hit és a nemzeti erély egyaránt. Szent István kilencszázéves emléke mellé bátran odaállíthatjuk Tisza István gróf húszéves emlékét. A XI. század hőse mellett nem törpül el a XX. század hőse sem. Tiszát, a hatalmas protestánst, ugyanaz a szentistváni világszemlélet töltötte el, ami kilencszáz évvel ezelőtt megküzdött a hittagadó pogányokkal, leverte a lázadókat és kemény egységbe fonta a magyar nemzetet, lánc és bilincs nélkül. Ugyanaz az autokrata Tisza István, csak a sors trónt nem adott neki. De mégis adott neki trónt utólag a nemzet szívében. Egy világromboló, egyetemes háború legnehezebb éveiben ő képviselte a magyarság minden érdekét, ő emelte magasba a magyar zászlót, ő tette világszerte tekintéllyé Magyarországot és négyszáz év elnyomatása után ő volt az első, aki a világ köztudatában szinte különválasztotta Magyarországot Ausztriától és százszázalékos tekintélyes tudott fellépni még a német birodalommal szemben is. Az ő rettenthetetlen, bajvívó karja felemelte volna az ősi fringiát és egyesíteni tudta volna még az 1918. év őszének lelkiekben feldúlt, erejében meggyengített, elhomályosodott, nemzeti céloktól nem vezetett magyar nemzetet. Ő el tudta volna zavarni még Károlyi Mihályékat és egyesíteni tudta volna azt a hadsereget, amelyről immár történelmi megállapítások azt mondják, hogy nagy részében egyesíthető lett volna. Aki ellenállt volna annak a rengeteg kísértésnek, ami azóta szinte nap-nap után ostromolja ezt az elárvult nemzetet. Ő lett volna egyes-egyedi, alkalmas arra, hogy megóvja ennek az országnak belső társadalmi egységét is, kifelé pedig az első pillanattól fogva a nemzeti erély és a meg nem félemedés páncéljában állott volna az Adriától a Kárpátok között. Ő lett volna az, aki nem engedte volna a nemzetet soha egy pillanatra sem az elerőtlenedés állapotába jutni, ő lett volna a legelső, aki a magyarból már az 1918. év őszén ismét embert csinált volna a talpán és nem engedte volna az ostobaság, a hazaárulás vezérképviselőit érvényesülni. Mindez azonban a múlté. Nem árt azonban Tisza István szellemét felidézni. Nem árt, ha idevetítjük a nemzet elé a két nagyszerű ünnep tövében az ő soha el nem múlható történelmileg felmagasztosult alakját, a hét vezér után szinte a nyolcadikét, aki tudta, hogy ezt a nemzetet nem szabad elveszíteni és félelmetes lelki keménységével itthon és kívül mindenfelé rendet teremtett és rendet tudott volna teremteni akkor is, amikor másoknak a kezéből már kihullott a kard és szeméből elveszett a férfias önbizalom. Nincs szüksége arra, hogy bálványt faragjunk belőle, oltárkép sem lehet, mert őserejű protestantizmusa nem hódolt oltárképekelőtt s mégis oltárra emelte ez a nemzet és körülveszi képét, áldoz hősi szellemének, amely az igazságosságot, a jogrendet, a szélsőségek mindenkori letörését a magyar arany középutat, a régi nemzeti dicsőséget, a társadalmi összetartást fajok és felekezetek összbékéjét, együtt- ROVÁS Szívbeli gyönyörűség nézni azt a ragyogó képet, melyet Reményi-Schneller pénzügyminiszter úr a jövő év gazdasági képéről élénkbe varázsolt. Talán azért remegtünk meg, mert túl szép — minekünk, akik a számok világában kicsit szédülősek vagyunk. Az ország a több jövedelméből fogja fedezni a több kiadásokat. Az ország? A miniszter úr a mezőgazdasági ötvenöt percentről beszélt, akiket természetesen többségi jogán több jövedelemhez kell juttatni. Több jövedelemhez ugyanolyan termelés mellett? Tehát a több jövedelmet a negyvenöt százalék kisebbség viseli azzal, hogy az agrárárakat emelik, az agrárszükségleti cikkek árát pedig leszállítják. Hány milliót kell többet keresni a negyvenöt százaléknak, hogy ezt a két tételt fizethesse? S ezeket fizetvén, miből ad több bért a munkásnak, hogy az élet megdrágulásával lépést tartson? S mi marad meg a jövedelemtöbbletből honvédelemre, melynek meg kell lennie és szociális kiadásokra, melyek meglesznek? Dekonjunktúra van, mégis többet fogunk keresni. Jaj de jó. Tavaly harmincmillióval volt több az adóbevétel. Az idén csak honvédelemre huszonhétmillióval kell több. Hatvan? Száz, vagy még nagyobb lesz a jövő évi többlet amellett, hogy megfizetjük a drágább élelmet s olcsóbban adjuk a negyvenöt százalék portékáját? A pénzügyminiszter úr bizonyára kiszámította, mennyi, és tudja, honnan. Mi csak örülünk és szédülünk.★ Egy kicsit bántó, de nem szabad megsértődni. Az ipart is fejleszteni kell, mert a mezőgazdaság nem bírja eltartani szaporulatát. Tehát csak ezért, nem azért a negyvenöt százalékért, amely a mezőgazdaságon kívül él és elvégre szintén szaporodik s még elvégrébb szinten is van, dolgozik, adózik és polgár és a magyar nemzet tagja, melynek ipart és kultúrát teremtett és fog teremteni ezután. Jobban esnék ennek a negyvenötszázalékos számaránynak, ha kormánynézet szerint Magyarországnak kilencmillió egyenlően értékes lakosa volna és ezek között ötvenöt százalék mezőgazdasággal foglalkozik, negyvenöt százalék pedig minden egyébbel. Talán azért, hogy a pénzügyminiszter úr máskép mondta, mégis így értette. Szédületes, hogy az igazságügy malmai mennyit őrölnek. Csupa fontos dolgok, csupa javítandó rend, de a nagytakarítás ekkora mértéke mellett nem marad egyetlen zug sem, melyben meg lehetne húzódni. Szeretnék, ha bizonyos sorrend némi kíméletet biztosítana, de ismerjük az igazságügyminiszter nagy buzgóságát és lendületét, melytől kitelik, hogy mindent egyszerre forgat fel. Összetombáztak egy tízezerlakosú várost a spanyol felkelők repülőgépei A hetivásár halpiacára esett egy lövessék s valóságos mészárlást vitt végbe. Bomba az iskolára: 500 halott Barcelona, május 31. A spanyol polgárháború egyik legszörnyűbb hatású légitámadása folyt le kedden a katalán fővárostól mintegy harminc kilométernyire, a körülbelül tízezer lakosú Granollers városka ellen. A fővárostól északnyugatra fekvő városka fölött felkelő spanyol bombavető légiraj jelent meg és bombazáport zúdított alá. A légitámadás időpontjában hetivásár volt a városkában. A repülőtámadás során, amelyet öt felkelő repülőgép reggel 9 órakor intézett a városka ellen, mintegy húsz bomba csapott be a város házaiba. Az egyik bomba a halpiacot találta el, ahol nagy tömeg végezte bevásárlását. A támadás olyan hirtelen jött, hogy nem volt idő menedéket keresni. A bomba valóságos mészárlást okozott. Az órucsarnok egy része beomlott és maga alá temette a csarnokban tartózkodókat. A város főutcáján mintegy 15 ház rombadőlt. Az egyik bomba egy iskolaépületre zuhant. Szerencsére a támadás pillanatában még nem érkeztek meg mind a gyerekek az iskolába. Délután két óráig nem kevesebb, mint 430 holttestet húztak elő a szétbombázott házak romjai alól. Valószínű, hogy a halálos áldozatok száma túlhaladja az ötszázat, mert a holttestek egy része még a romok alatt van. Kedden délben egyébként Barcelona riasztó szirénái is megszólaltak és jelezték, hogy ellenséges repülők közelednek. A felkelő repülőgépek valóban meg is jelentek a város felett, de a fővárosra nem dobtak le bombákat, hanem megelégedtek azzal, hogy a környékbeli falvakat bombázzák. Számos sebesült áldozatot jelentenek. Kedden Valencia kikötőjét is bombázták felkelő repülőgépek. A „Penthames“ angol gőzöst, amelyet már a múltban is értek bombavetések, ezúttal telitalálat érte s a hajó elsüllyedt, azonkívül egy spanyol köztársasági teherhajó is, valamint az El Djem francia gőzhajó, amelyet hétfőn talált el egy repülőgép bombája. A hajó a felkelő homokpart közelében van és csak félig merült a víz alá. véve a szent magyar harmóniát jelentette. Ott van emléke körül minden magyar, az is, aki egykor átkozta s most vergődve kéri Isten bocsánatát, amiért gondolatban is megsértette őt, aki egyedül állt ellent a világháború furiájánál, s milliók és százmilliók közül egyedül mérlegelte már az első órában, mi az apátián gyermek s mi a vetéseket és lelkeket legázoló háború. A két István megfér egymás mellett. Az egyik szent, a másik vértanú s nem kívánhatunk egyebet, az Isten csak ilyen férfiakat adjon ennek a nagy nemzetnek. Ára 1*20 he. A felkelők támadása Teruel és a tengerpart között Bilbao, május 31. A Teruel és a tengerpart között haladó felkelő támadás kedden folytatódott. A teruel—saguntai útvonal 34 kilométer hosszúságban a felkelő csapatok kezében van. A harctér keleti szakaszán a felkelők Mara de Rubielos, a földközitengeri köztársasági hadsereg régebbi főhadiszállása felé haladnak és Albocacernél is tovább nyomulnak előre. Az ellenséges hadállásokat részben megkerülték és körülfogták. Légi csata Burgos, május 31. (Havas.) Kedden délelőtt 11 óra 30 perckor Puebla Valverde között 14 felkelő vadászrepülőgép és 38 köztársasági gép között légi csata folyt le. A légi csata során a felkelők 9 köztársasági gépet lelőttek, míg a felkelők egyetlen gépet se vesztettek. A benemavatkozási főbizottság ülése London, május 31. (Inf.) A nemzetközi benemavatkozási értekezlet főbizottságának kedd délutáni ülésén behatóan megvitatták a Spanyolországban harcoló külföldiek elszállításának költségfedezetére vonatkozó ügyeket. A főbizottság ülésén Plymouth lord elnökölt, aki bevezetőben kifejtette, hogy az elszállítás pénzügyi költségeinek előteremtésére nemzetközi alapot kell létesíteni. Az angol kormány hajlandó a maga részéről megfelelő összeggel hozzájárulni ennek az alapnak a létesítéséhez. Németország,Olaszország megbízottai vállalkoztak arra, hogy kormányaiknak megfelelő javaslatot tegyenek. Ezután Kagan szovjetorosz megbízott szólalt fel s mint ahogyan várható volt, folytatta a szovjetorosz részről eddig tanúsított obstrukciót. A szovjet kormánynak — mondotta Kagan — nem áll szándékában ehhez a létesítendő nemzetközi alaphoz egy képekkel sem hozzájárulni, annál kevésbbé, mert hiszen Spanyolországban nincsenek szovjetorosz önkéntesek (!?) A jelenlévő megbízottak udvarias mosollyal hallgatták a szovjet megbízottnak ezt a kijelentését A be nem avatkozási értekezlet főbizottságának legközelebbi ülését csütörtökön tartják meg, s remélik, hogy addigra már megkapják a megbízottak kormányaik új utasítását. Kétmilió fontba kerül a hazaszálítás A Spanyolországban harcoló önkéntesek hazaszállításának költségeit kétmillió fontra becsülik. Ebből az összegből ötnegyedmillió esik az önkénteseknek az egyes csapattestekből való elszállítási költségeire és az elszállított önkénteseknek átmeneti táborban való elhelyezési költségeire, míg a fenmaradó háromnegyedbillió fontot az önkéntesek tengeri elszállításának költségeire fordítanák. Az angol terv értelmében a szárazföldi szállítás költségeit, továbbá az átmeneti táborokban való elhelyezés költségeit a be nem avatkozási bizottságban képviselt öt nagyhatalom fedezné, míg a tengeri elszállítás költségeit megfelelő arányban azok az államok fizetnék be a nemzetközi alapba, amelyekhez az önkéntesek tartoznak. Az átmeneti táborok felállításához szükséges alkatrészeket azonban azokban az államokban vásárolnák meg, amelyek a hazaszállítás költségeihez hozzájárulnak. * A francia kamara ülése Paris, május 31. (Havas.) A kamara hosszabb szünet után kedden délelőtt a legteljesebb nyugalom jegyében ismét összeült. A párisi közönség nem nagyon érdeklődött az ülés iránt. Az elnök délután 3 óra 40 perckor nyitotta meg az ülést és a folyó ügyek elintézése után Daladici miniszterelnök azt kérte, hogy a kormány mezőgazdasági politikájára vonatkozó interpellációkat csütörtökön vitassák meg. A miniszterelnök javaslatát a ház elfogadta. Az ülés 3 óra 50 perckor véget ért. A kamara legközelebbi ülését csütörtök délután 3 órakor tartja.