Ujság, 1938. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

/ PESTEK, 1938 JÚLIUS , ÚJSÁG A Kibékülés írta Molnár Ákos Lefektette a gyereket, aztán horgolásával a kályha mellé ült, a töröttlábú karos­székbe. Az óra elütötte a tizet. Felsóhajtott, ölébe ejtette kézimunkáját. Ma megint kapu­zárás után jön haza, kimerülten, elgyötör­tén, megint kijelenti, hogy nem bírja to­vább, hogy odavágja az­ állását, történjék bármi azután, így megy harmadik éve, mióta kiverekedte ezt az állást. Napi kilenc-tíz órai megfeszített munka és a havi kétszázötven pengőből legalább ötven elmegy a túlórázá­sokra, a külön vacsorákra, kapupénzekre, villamosra. Hiába inti türelemre Pistát, hiába figyelmezteti, hogy ily nehéz időkben tűrni kell, hogy gyerekük van, hogy semmi kilátás jobb elh­elyeződésre. Pista búskomor és csak akkor vidul fel kissé, mikor vasár­nap reggelenként a kis Pistával játszogat az ágyban. — Belőled pedig nem lesz hivatalnok! —­­szokta mondogatni, majd mereven a sarokba néz, mintha a hétköznapok utáni rémei ott kuksolnának láncraverten, a szabadító hétfő reggelt várva. Felállt, megismerte Pista lépteit és kul­csai zörgését. Meglepetve ölelte át: a férfi arca örömtől sugárzott, lényét vidám frisse­ség lepte be, a magával hozott üde esti le­vegő mintha a lelkéből áramlana. — Mi történt? — kérdezte elfojtott öröm­mel az asszony. Pista vigyázva telepedett le a rosszlábú karosszékbe és fontoskodva gyújtott cigaret­tára, mialatt az asszony feszült érdeklődés­sel ült le melléje. __ Hogy mi történt? — fújta teli tüdővel a füstöt Pista —. Történt egy és más ... Például ma kivételesen hétkor kijöttünk. Vozáriért telefonált a felesége, hogy beteg a gyereke, hazarohant, mi pedig ... — Nos? — Mi pedig mind a kilencen gyűlést tar­tottunk egy kávéházban. Beláttuk, hogy erőnknek vége. Hogy valamennyien elme­gyógyintézetbe kerülünk, ha tovább folyta­tódik ez az embertelen hajsza. Vozári kín­zásait lehetetlen tovább tűrnünk. Ma dara­bokra tépte a Szilágyi kétoldalas angol le­velét, mert egy hibás számjegy szerepelt benne. Az öreg Benedekre akkorát ordított az altiszt előtt, hogy az egész terem elszé­­gyelte magát. És tudod miért? Mert Bene­dek tegnap féltízkor hazament, holott ő, a nagy Vozári, féltizenegyig bent ült. Vozári harmincnégyéves, Benedek hatvan. Magá­nak el se mondtam, mi történt velem tegnap. Vozári kiküldött egy húsztételes számlát, hogy az angol fontokat tételenként számít­sam át budapesti paritásban svájci frankra, öt perc múlva rádob az asztalomra egy há­rom év előtti levelet, állapítsam meg rögtön, mit feleltünk erre. Alig fogtam hozzá, ki­üzen, hogy rögtön menjek el a népkereske­delmi tárgyalására. Elmegyek, két óra múlva hazajövök, rám támad, mi van a fontokkal és a levéllel. A párbeszéd úgy végződött, hogy kirúgat, ha ilyesmi még egyszer megtörté­nik ... Eh, mit tudjátok ti... Ez a fekete őrület, ez a folytonos megalázkodás, ez a ... ez a ... — No fiam — csillapította az asszony. — Mondja meg végre, mi történt... — A gyűlésen elhatároztuk, memorandu­mot adunk be az elnöknek Vozári megkerülé­sével. Kértük három új ember felvételét és jobb bánásmódot kértünk. A memorandumot mindnyájan aláírtuk. Mariska aggodalmasan nézett urára. Ez az a jó hír? Ettől ragyog úgy Pista? — No és ... és nem lesz bajuk ebből a mozgalomból? A férfi karbafonta kezét és a cigarettával szája szögletében, mosolyogva vállat vont. — A többieknek lesz ... Nekem ugyan nem. Az asszony is önkénytelenül elmosolyodott. —• Magának mért nem? Pista leverte cigarettája hamuját. — Mert nyomban elmentem Vozárihoz, a lakására és mindent elmondtam neki. Ezért jöttem ily későn. Vozári majd átölelt. Kijelen­tette, elküldi az egész rebellis bandát, persze lassanként, egy év alatt, mert a munka me­nete nem tűr fennakadást... Én pedig iroda­főnök vagyok, havi negyven titkos pótlékot kapok ... Nna ... Most szólj, galambom! Az asszony megnémult. Szemét hökkent rémülettel függesztette férjére, ajka körül megkeményedett kezét térdére helyezve előre hajolt. — Pista ... — szólt végre iszonyodva. — Az Isten szent nevére, hogy tudta ezt meg­tenni?... Elárulni őket... Akikkel együtt szenvedett három esztendőn keresztül... — No igen... — felelte Pista vontatottan. — Tudom, hogy ez .... hogy ismondjam . . . nem előkelő dolog, de ha nem teszem meg én, megteszi más ... Nem baj .. . Kicsit utálnak majd, de megszokják ... Havi negyven pengő nem csekélység ... Először ezt a rokkant szé­ket csináltassa meg, még kitöri rajta a nya­kát az ember ... Az asszony felállt. — Nekem az a Judás-pénz nem kell, meg­értette? Pista a dereka felé nyúlt. • — No drágám ... Nem kell ilyen nagy szavakat használni... Nem tudás-pénz az, hisz ... — Ne nyúljon hozzám — súgta utálkozva az asszony. — Szégyelje magát, gazember... Hogy nagy­ szavak? ... Tudja meg, nemcsak az a pénz nem kell nekem, de az ember sem, aki hazahozza ... Hogy ki nem sül a szeme szégyenében ... A férfi szikrázó szemmel felpattant. Tudta, nem kiálthat, mert alszik a gyerek. — Miket beszél itt... Minek nevez en­gem? . .. Nem dolgozom értetek, mint egy­ barom, kora reggeltől éjszakáig? Nem tűrök, nem nyelek eleget? ... Ne jöjjön itt holdvilágos szerenádokkal, mit tudja maga, mi az, élni, küzdeni... Ma, amikor köröm­mel, foggal folyik a harc... Mi hasznom, ha más árul be engem? — Ki az a más? Kire gyanakszik? — Eh, mit tudom én . .. — rándította meg vállát a férfi. — Akadt volna, olyan biztos, mint hogy itt állok ... Az asszony hideg gyűlölettel mérte végig, aztán bement a hálószobába. A férfi még elszívott egy cigarettát, majd töprengve, bűntudatosan utána kullogott. Békü­lni akart az ágyban, de a nő valósággal elrúgta ma­gától. Reggel a tízóraiját betette a zsebébe, de a csókját elhárította. Ebéd közben nem szóltak egymáshoz, este, mikor Pista haza­jött, az asszonyt már ágyban találta, észre­vette, hogy úgy tesz, mintha aludnék. A kö­vetkező nap is szakasztott így folyt le. Pista harmadnaponként szokta kiadni a koszt­pénzt. Reggel nem adta át az asszonynak a járandóságát. Az asszony összeszorította a fogát, úgy figyelte a szeme szögletéből, hogy Pista elmegy köszönés nélkül, az előszoba asztalkájára se teszi le a pénzt és az ajtót nagy csattanással bevágja maga mögött. Szipogva, átnedvesedett szemmel takarí­tott. Vagy harminc fillérje volt, ebből főz­zön ebédet? Arra nem viszi rá a büszkesége, hogy a fűszeresnél, mészárosnál hitelbe vá­sároljon. Szeretné tudni, mi lenne, ha a gye­rek hazajönne az iskolából, Pista az irodá­ból és üres asztal várná őket. Még az hiány­zik, hogy a gyereket is belevonják ebbe a szörnyűségbe. Csak férfiak lehetnek ily dur­ván kegyetlenek. Persze, ők adják a pénzt, ők az urak ... Felöltözött, ment Pistához. A düh fojto­gatta. Hol ebédelünk ma, fogja kérdezni tőle. Miből ebédelünk ma? Azt szeretné, ha a gye­rekkel ezentúl mamáéknál ebédelnék? Pista íróasztalánál más ült. A szürkearcú hivatalnokok lekapják fejüket láttára, mintha nem vennék észre, de egyikük-másikuk szinte túlzott előzékenységgel köszönti. Meg­lepetve látja férje nevét az egyik ajtón, ki­­cirkalmazott, rondizással irt cédulán. Be­nyit. Napsütéses, tiszta, vidám szoba, két bőr­­fotes, a kis asztalkán vizeskancsó, poharak­kal, elegáns, redőnyös íróasztal. Érezni, hogy aki e szoba gazdája, az már valaki. Ur. Pista boldogan ugrik fel székéről és mintha az elő­kelő szoba tenné, amit legfeljebb tréfából szokott megcselekedni: kezet csókol a felesé­gének. Mariska oly kellemesen van meglepve, hogy zavarában elfelejti jól átgondolt mon- 1. HARMADSZOR A FRONTRA Bajtárs, harmadszor is a frontra kell men­n­ed. Ezerkilencszáztizennégyben mentél ki először, hogy megvédelmed hazádat az el­lenség beözönlése ellen. Az elmúlt évben, az első razziák napjaiban vonultál ki másodszor­­a hadszíntérre, hogy beszerezd az iratokat, amelyekkel kiharcolhatod állampolgársági bizonyítványodat. Most állsz harmadszor a t­űzvonalban, hogy megmentsd kenyeredet, exisztenciádat. A tűzharcosi igazolvány lesz a győzelem jutalma, mert ez a harmadik harc azért folyik, hogy bevezettesd tűzhar­cosi jellegedet az anyakönyvbe. Súlyos és komoly harc ez még neked is, aki ott álltál a Kárpátok szorosainál, láttad a doberdói poklot, a sakáci élethalálharcot és a prze­­misli szörnyűségeket. Szembenéztél minden­féle ellenséggel, de nem riadtál meg. Hallot­tad a legkülönbözőbb kaliberű ágyuk böm­­bölését, de nem hátráltál meg. Most a bü­rokráciával nézel farkasszemet és a papiros­­várak ellen kell rohamra indulnod. Légy a legrosszabbra elkészülve. Nincs az a vasbetonból épített erőd, amelynek el­lenálló képessége vetélkedhetik egy ilyen papirosvár szilárdságával. És nincs az az ágyútorok, amelyből a hang ridegebben sza­kad ki, mint a bürokrácia torkából. Most, ■most látod majd, hogy nem is volt oly nagy teljesítmény napokig, sőt hónapokig tespedni a lövészárkokban és most tapasztalod majd,­­ hogy sokkal súlyosabb türelmi próba a bü­rokrácia előszobáiban várakozni, mint a lö­­­vészárokban az ellenséges támadást lesni. A nyirkos, férges árkokban rohamozás előtt­­csak annyit kérdeztek, hogy rendben al-e a felszerelés, elég töltény van-e táskádban? Ha azt felelted, hogy semmiben sincs hiány, elhitték. Nem tépték fel a patrontáskádat és nem számlálták meg a töltényeket. De itt, a papirosfronton nem hisznek. Akármit pro­dukálsz a papirosvár parancsnokainak, bi­­zalmatlankodva torzítják el arcukat. Még a Sebeid komolyságában se hisznek s ha tehet­nék, az ujjaikat megforgatnák sebeidben, mint Szent Tamás tere valamikor. De a se­bek behegedtek már és az igazoló papiroso­kon is elhalványodott az aláírás és a nedves bélyegző nyoma. Hiszen huszonöt éve lesz maholnap, hogy az igazolvány megiródott­­és a haditenta nem időálló. Aztán meg nem is volt idő arra, hogy az igazolványt nagy gonddal és lelkiismeretes pontossággal meg­írhassák. Ágyak bömböltek a közelben, prapnellek potyogtak a fedezékekre, bár­mely pillanatban befuthatott a parancs, hogy indulj. Igyekezni kellett, nem futotta az idő­ből kalligrafikus írásra, az adatok hiánytalan feljegyzésére. Néhol a nedves bélyegző sem volt kéznél, talán elhagyták az előnyomulás­kor. Mert a tű­zvonalban semmi sem volt világrengető fontosságú, csak a harc, csak az idejében való támadás. Ennek pillanatnyi késedelem nélkül kellett megindulni. A ned­ves bélyegző elveszhetett, nem számították nagy kárnak, csak az ütközet járjon ered­ménnyel és egyetlenegy emberélet se pusz­tuljon el ok és cél nélkül. Ki gondolt abban a sietségben és izgalomban arra, hogy vala­mikor majd górcsővel vizsgálják az aláírá­sokat és a nedves bélyegzők helyét? De mára kiderült, hogy az aláírás és a nedves bélyegző a legfontosabb. Bejuthattál a hősök arany­könyvébe, a melledet ezüst- és aranyérmek ékesíthetik. Nem hisznek a papírvárakban, mert elmosódott az aláírás és megfakult a nedves bélyegző nyoma. Tűzharcos vagy, mert három hónapig a fronton voltál és részt vettél harcokban, így mondja a tör­vény és igy mondják a históriai tények. A kenyered, a sorsod fordul meg azon, hogy higgjenek az írásnak, az arany- és ezüst­érmeknek. De nem hisznek ... Óh, drága bajtárs, amíg a kenyered nem forgott koc­kán, hitelt adtak az írásaidnak és kitünteté­seidnek. De most a sorsodat dönti el, a ke­nyeredet biztosítja, hogy tűzharcos vagy-e, vagy sem, tehát nem hisznek, de minden­esetre bizalmatlankodnak. Nyolcvan, vagy húszszázalékos vagy? Ez most a kérdés és ezt a kérdést intézi el a tűzharcosi jelleg megállapítása. Menj hát harmadszor is a frontra. Ne hátrálj meg a papirosvárak pa­rancsnokainak villámló tekintetétől, ne kapj idegsokkot a barátságtalan hangtól, rideg fogadtatástól. Védd meg a kenyeredet... És aki nem árultad el hazádat, ne áruld el önmagadat és családodat sem. Húsz évvel ezelőtt a haza volt veszedelemben. Te helyt­álltál a harcban. Most téged fenyeget a ve­szély. Ne add fel a harcot, ne bukj el és ne dőlj ki. Mert a hazának még szüksége lehet rád, bátor és vitéz gyermekére. Wallesz Jenő Ausztria átszervezésének nehézségei Rendelet jelenik meg a zsidók kivándorlásáról. Sch­uschnigg volt kancellár és Rothschold báró még le van tartóztatva. Legközelebb intézkednek a Habsburg-vagyon elkobzásáról Bécs, június 30. Az utóbbi időben egyre több hír jelent meg a külföldi sajtó egy ré­szében arról, hogy Ausztriában válságos lett a helyzet, mert egyrészt a német és osztrák pártvezetőség között súlyos ellentétek me­rültek fel, másrészt a tömeges letartóztatá­sok elkeserítették a lakosságot. Ezeknek a híreknek az ellenőrzésére a Magyar Távirati Iroda munkatársa, a német kormány meghívására körutat tesz Ausztriá­ban, amelynek során csütörtökön délelőtt több más külföldi újságíróval együtt Dürckel birodalmi főbiztos fogadta. Bü­rckel ez alkalommal rendkívül fontos kijelentéseket tett egyrészt a szervezési mun­kálatokról, másrészt az ezen a téren felme­rült nehézségekről, végül pedig azokról a rendszabályokról, amelyeket egyes különö­sen figyelemreméltó kérdésben foganatosí­tottak vagy foganatosítani fognak.­­ A szervezési nehézségekről szólva kije­lentette, hogy ezek lelki és gazdasági jel­legűek. Az első csoportba tartozó nehéz­ségek abból származnak, hogy az osztrák nemzeti szocialista mozgalom a tilalom idején, mint minden tiltott mozgalom, ter­mészetszerűleg kisebb csoportokban szer­vezkedett. Ezek a csoportok csak nehezen tudták fentartani egymással az érintkezést és ezért várható volt, hogy amikor a cso­portok megszűnnek és átadják helyüket az általános és egységes pártszervezetnek, mindegyik csoport emberei saját küzdel­müket tartják a legfontosabbnak és a sa­ját maguk által kialakított rendszert akar­ják majd alkalmazni az egész szervezetre. 3 Ennek tudatában Bürckel mindjárt a nép­szavazás után kiadta a jelszót, hogy a cso­portok megszűntek, azok helyébe az egység lép és aki ennek ellenszegül, nem tartozhat a mozgalom sorába. Ennek a jelszónak meg­­lepetésszerű eredménye lett, mert az addigi csoportok között elenyészően kevés nézet­­eltérés keletkezett, úgyhogy gyakorlatilag ellentétről nem lehetett szó. Gyors módszerekre volt szükség Arról a kérdésről, hogy ellentétek táníód­­tak Ausztriában az odahozott német szerve­zők és osztrákok között, a kormánybiztos a következőket jelentette ki: Nem lett volna semmi értelme annak, hogy Ausztriában is végigcsinálják azt az évekig tartó fokozatos fejlődést, amelyet a német birodalomban szükségképpen végig kellett csinálni. A politikai átépítéssel leg­később 6—7 hét múlva végezni akar és ezért a gyors módszerekre volt szükség. E célból kizárólag osztrákokból álló vezetők mellé német tanácsadókat osztott be, akik azonban teljes mértékben az osztrák veze­tők alá tartoznak és az ő kívánságukra bár­mikor elmozdíthatók. Hogy ezeket Ausztriá­ban miképpen fogadták, arra jellemző, hogy az egyik stájerországi osztrák körzet­vezető kérte, hogy tekintsenek el az áthe­lyezéstől, amikor a melléje beosztott német tanácsadót máshová akarták helyezni. A szervezés azonban az utóbbi időben annyira előrehaladt, hogy több körzetben a tanácsadókat már eltávolították. Mind­azok a birodalmi németek, akik ma még Ausztriában vannak, már csak meghatá­rozott ideig maradnak az országban. Mindez azonban a pártszervezetre vonat­kozik, mert az állami közigazgatásban Uljaraitunij Csehszlovákiában a világhírű gyógyfürdők és magaslati gyógyhelyek hazájában olcsó árak, 50—6©2/3% vasúti kedvezmény „8 NAPOS KÁRPÁTI TÚRA" és „3 NAP PRÁGÁBAN" olc* v,se m OlCSO CSekkáiUtalftSOK, zavartalan valutakiutalás. Mindennemű felvilágosítással szolgál: szál­lodák, penziók, vízum,valutaigénylés, utazási kedvezmények tárgyában a hivatalos megbízott: Csehszlovák Idegen és Fürdőforgalmi Információs­­ M Iroda kft., Budapest, V., József nádor­ tér 8. Telefon:­­M­TM

Next