Ujság, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
2 Józsi bácsinak Igaza van Józsi bácsiék előkelő vidéki emberek, akik Pesten mindig a Hotel Rióban szállnak meg. Miért épp a Rióban laktak? — kérdi őket dr. Kovács ügyvédjük. Mert törődünk a zsebünkkel. A Rió olcsó és mégis tökéletes, kényelmes. A város szivében: VII., Kürt utca 6., a Pátriakávéház mögött. különbséget tesz keresztény és keresztény magyar állampolgárok között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különbséget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s azok között, akik esetleg csak azután lesznek magyarállampolgárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok s az ő ivadékaik közül, nem tartaná kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. A püspöki kar álláspontja — Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem — folytatta a bíboros-hercegprímás —, akik büntetlen előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították, vagy ez a szándékuk a törvény megállapítása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot represszálja Glattfelder Gyula püspök a zsidók felelősségéről Glattfelder Gyula szerint ha egy pillantást vetünk közéletünkre, valóban lehetetlenség tagadásba venni, hogy van zsidókérdés s hogy ez nálunk tragikusabb formában áll fenn, mint bárhol másutt. A magyarországi zsidóság szerencsétlen társadalmi és gazdasági rétegeződése sokkal súlyosabb helyzetet teremtett ebben a tekintetben itt, mint akár Lengyelországban, ahol arányszámuik még kedvezőtlenebb. Amit pedig zsidó szellemnek nevezünk s ami nemcsak a túlzott kritikai él, hanem az a mentalitás, amely mindent kereskedelmi cikként kezel s ezzel a lelki beállítottsággal destruál olyan dolgokat is, amelyet a hazaifiús vagy vallásos kegyelet a forgalomból kivettnek kiván tekinteni, már rég kivívta maga ellen a nemzeti közvéleményt, különösen akkor, amikor egy példátlan katasztrófa is teremre szólította. A zsidóságnak ezt már régen észre kellett volna vennie. Ne ütközzenek meg az évszázadok óta velünk itt együtt élő zsidók, akik velünk lélekben egészen összeolvadtak, ezen a megállapításon, hanem állapítsák meg felelősséggel, hogy bőrükbe nem férő fiaiknak szertelen radikalizmusát idáig le nem szerelték. Ebből a radikalizmusból előállott egy olyan helyzet, amelynél azután összeomlottak a társadalmi és gazdasági rend pillérei, amelyeken már nem lehetett segíteni, de ugyanakkor az elégtétel igénye is viharosan jelentkezett, elfogadja, mert szükség törvényt bont, a javaslat 1. §-át azonban, mely tagadása keresztény és ezeréves magyar-keresztény mentalitásunknak, mai fogalmazásában a miniszterelnök iránt érzett minden bizalma ellenére sem fogadhatja el. A Csanádi püspök súlyos kifogásai a javaslat ellen . Amikor elismeri, hogy komoly és gyógyítást jelentő intézkedéseket kell tenni, hangsúlyozza, vigyázni kell arra, nehogy a kivételes rendszabályokat akár a szenvedély, akár az igazságtalanság kisajátítsa. Nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy szükség és ítélőfórum nélkül állásából kitegyen valakit, aki ahhoz jogot szerzett, nem tudja megérteni, hogy tűzharcosoktól megtagadják a mentesítést, nem tudja helyeselni, hogyha kivételeket állapítanak meg a testi ügyesség bajnokaira, a szellemi és lelki kiválóságokra ilyen kivételeket mégsem alkalmaznak. Semmiképen sem lehet elfogadni a javaslatnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kíván visszaminősíteni olyanokat, akik a zsidóságot nem ismerték és szívvel-lélekkel keresztények. Olyan törvényes rendelkezés, amely a keresztség joghatályát megtagadja, a keresztény magyar lelkűlét meggyőződésével össze nem egyeztethető. A visszazsidósítás szakítás a kétezeréves keresztény és az ezeréves magyar-keresztény hagyományokkal, egy idegen, a mi elgondolásunkat megérteni nem tudó mentalitásnak befészkelődése a mi jogalkotásunkba. — Olyan mentalitás jelentkezése, mely kizárólag a vér és hús misztériuma jogán gondolja az emberiség sorsát intézhetni és vérmesékkel ámitja a kiskorúakat, amely vérmeséken a komoly tudomány mosolyog. Senki sem vonja kétségbe a vér és faj döntő szerepét egy nép életében, de a lelket elsőbbség illeti meg és a szeleim hatások a népkaraktert inkább diszponálják, irányítják és módosítják. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy már évszázadok óta ittlakó és teljesen asszimilált családokból származó, megkeresztelt zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe merüljenek, mint a beszivárgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhova melletnek és bárhol menedéket kereshetnek, de a megkeresztelkedetteket nem fogadják be sehol. Az ember azt várná, hogy lesz valami j jvaslatban a zsidó szellem ellen és a keresztényellem mellett, de bármilyen figyelemmel olvasta is a javaslatot, ilyen intézkedést nem talál. A javaslat erkölcsi kihatásai tekintetében is komoly aggodalmakat táplál. Rendkívül aggasztó az a hangos agitáció, amely a kérdés felvetése óta az országban folyik. Akik a közvélemény maguk mellett való felsorakoztatását remélik ettől, ugyanakkor politikai naivitásról állítanak ki bizonylatot, mert arról még nem tud a történelem, hogyelkorbácsolt népszenvedélyeket normális mederbe lehetett volna terelni. A javaslatot, amely a keresztény társadalomnak tűrhetőbb exisztenciát kíván biztosítani. ÚJSÁG SZOMBAT, 1939 ÁPrilliS I nak tartja, bizonyos körülmények között kiterjesztendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták vagy megkeresztelkedettek, de felekezetnélküliekké lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal legyen vele szemben, mint a vallásos állampolgárral szemben. Ki kellene terjeszteni a javaslatot azokra a zsidókra is, akik akár izraeliták maradtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azokban a túlkapásokban is deliktumokban, amelyeknek visszaszorítása miatt a javaslat szükségesnek mutatkozott. A törvény azokra, akik hatálybalépéséig nem magyar állampolgárok, kiterjeszthető, mert hiszen ezeknél nem következik be semmiféle jogsérelem, hiszen őket nem illették meg a magyar állampolgárok jogai. A beözönlés ellen nem a javaslattal kell védekeznünk, hanem úgy, hogy nem adunk állandó letelepedési engedélyt semmiféle körülmények között . De nem elég törvénnyel visszaszorítani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna megszüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket gazdasági, társadalmi és közéletünkbe éppen a zsidó szellem vitt oda, s amelyek miatt a javaslatot a kormány szükségesnek tartotta. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletiben is tette s hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbbé a nemzetnek nehézségeket okozni. A jelen és a jövő számára kötelességének tartotta azonban elvi kijelentéseit megtenni, hogy akik akár most, akár később a javaslatot bírálják, olvashassák, hogy a püspöki kar ebben a kérdésben is, mint minden kérdésben, tehetségéhez képest az igazságosság és a szeretet alapjára kíván helyezkedni. Ravasz László az asszimiláció mellett Ravasz László szerint lehetetlen nyugodtan tárgyalni ezt a kérdést, olyan erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Ha a javaslat abban a formában került volna a bizottság elé, amelyben kibocsátották, nem tudná általánosságban elfogadni. A képviselőházi tárgyalás óta azonban lényeges változtatásokon ment át. A javaslat 1. §-a lászólag a tiszta faji elméletre, a leszármazótej is helyezkedik, a kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttörik. És ha csak egy ellenegy ponton törik is át, akkor már megdönti Unp abszolút érvényét. A javaslat arra az egyetlen elfogadható igazságos álláspontra helyezkedett, hogy szellemiség ellen való küzdelemről van szó Szerinte olyan törvényt kell alkotni, amely az asszimilációt sietteti, teljessé teszi és megakadályozza mindazoknak a tényezőknek a jelentkezését, amelyek az asszimilációt hiúvá és lehetetlenné tennék. Ha van asszimiláció egy esetben, akkor lehetséges a többiekben is. Kijelentette ezután, hogy a javaslatot általánosságban el kell fogadni, de az elv legyen, hogy küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire bántja és asszimilációja útján visszalöki azt a zsidóságot, amely lélekben és magyarságban már hozzánk alakult. Ha van asszimiláció és az lelki áthasonulás, úgy legyen asszimiláció ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem legyen meg már az első generációnál, ha valaki már ott el tudta érni ezt az eredményt. Ezzel kapcsolatban helyesnek tartaná, ha olyan állandó országos bizottságot létesítenek, amely minden egyes esetben egyszerű többséggel, titkos szavazás mellett döntene felvetett kérdésben és határozatát közzétennék a hivatalos lapban. Raffay: „A javaslat árt a Kereszténységnek“ Raffay Sándor a javaslatot általánosságban elfogadja, mert meggyőződése, hogy el nem fogadása nemzeti szempontból rendkívül nagy kellemetlenségek elé állíthatna bennünket, de felhívja a figyelmet a javaslat néhány pontjára, amely őt komoly aggodalmakkal tölti el. Nem helyesli az olyan törvényalkotást, amely kipróbált, történetileg is igazolt jogokat bármilyen tekintetben érint. Megadott állampolgárságot szerinte csak hazaárulás esetén szabad valakitől megvonni. Az 1867:XVII. t.-cikkel teljes polgárjogot nyert zsidó családok leszármazóit nem tudja jó lélekkel megfosztani eddig élvezeti és legtöbbjeiltal megszolgált állampolgári jogaitól. Aggodalmat okoz az is, hogy a javaslat az egyenjogúságot korlátozza, s nyugtalanság tölti el amiatt, hogy jóllehet a keresztény magyarság érdekében akar intézkedni, mégis éppen a kereszténységnek árt. A keresztyény egyházak munkája illuzórikussá válik, mert hiszen a javaslat azokat, akiket megkeresztelnek, kizárja a kereszténységből és azt mondja, hogy továbbra is zsidók maradnak, sőt nemcsak ők, hanem utódaik is. Furcsa az is, hogy a javaslat asszimilációt akar és éppen az asszimiláltakat zárja ki. Visszásnak tetszik az is, hogy az állampolgárság tengelyévé a javaslat nem a nemzetnek tett szolgálatot és a nemzeti értéket, hanem a kikeresztelkedés bizonyos időpontját teszi, ami szintén nem tud logikusnak elfogadni. Aki meg van keresztelttje, a keresztyén ember. A visszazsidósítást teljes egészében ki kellene zárni a javaslatból. Nem a zsidók ellen kell törvényt hozni, hanem a keresztyének érdekében. A ki-s vételek sorozatában vannak olyan hiányok. amelyek nyugtalanítják. Tud zsidó frontharcosokról, akik minden tekintetben érdemesek, őket, mert a nemzetnek tettek szolgálatokat, mindenestől kivenné a törvény hatálya alól. Azokat is kivenné, akik nem mint olimpiai bajnokok, hanem a szellemi élet terén vezetők és értékek. A javaslatot általánosságban szívesen elfogadja abban a reményben, hogy a kormány a józan és megfontolásra érdemes módosításokat honorálja. Szülló Géza: „Ez nem keresztény törvény “ Szüllő Géza a törvényjavaslat legveszedelmesebb részének azt a lelkiséget minősítette, amely az asszimilációt akarja kizárni úgy, hogy a disszimiláció ellen nem foglal állást. Szent István Magyarországa különböző törzsekből tevődött össze, veszedelmes tehát, hogy a fajelméletre terjeszkedjünk ki és gyengítsük az asszimilációt, mint a nemzeti erők forrását. Ebben az országban nem lehet fajelméletet fenntartani és óv ilyen tendenciától mindenkit, mert ezzel a magyarságot zsugorítanák össze. — Az én felfogásom szerint — fejtegette — ebben az országban nem az asszimilációt, hanem a disszimilációt kell meggátolnunk és nem szabad kirekesztenünk a magyar életből olyan elemeket, amelyek a nemzetnek hasznára válnak és a nemzet erkölcsi erejét növelik. — Azt kell megakadályozni, hogy a disszimi- láció által értékes elemeket elveszítsünk. Előbb nem idéztem közéleti szerepet játszó politikusok és diplomaták idegen neveit, de most idézem Ballagh, Csemegi, Korányi nevét, akik asszimilálódtak és nagy hasznára vártak a magyar nemzetnek. — Nem akarok szentimentális lenni, bár a javaslat indokolásában foglaltatik az a mondat, hogy nem szabad szentimentálisnak lenni. Ezt a mondatot azért ragadom ki, mert ezt legalább meg tudtam érteni. Ettől eltekintve a törvényjavaslat valamennyi szakasza úgy van megszerkesztve, hogy azokat senki soha nem tudja érteni. Én már sokféle törvényhozást láttam, láttam a csehek, az osztrákok törvényhozását, de ilyen konfúzus szövegezéssel még nem találkoztam. Gobineau tanítja, hogy az emberi gondolatnak ruhája a szó. Ilyen rongyos ruhában a felsőház előtt még nem állott soha senki (Nagy derültség.) Kérem az írói kvalitásokkal rendelkező igazságügyminiszter urat, gondoskodjék arról, hogy a törvényjavaslatokat a jövőben magyarul értő bizottsággal vizsgáltassa meg, hogy azok szövegét a magyarul gondolkodó ember megérthesse. Én azt hiszem, hogy ebben az országban nem szabad kirekeszteni olyan elemeket, amelyek a nemzet közkincsét erősítik, de ugyanakkor vigyázni kell arra is, hogy a kormányzatból se zárjunk ki olyanokat, akik a nemzet érdekében munkálkodnak. A törvény rossz, de ez még mindig nem olyan nagy baj, mintha a kormányzás rossz. Egy rossz törvényt egy jó törvénnyel meg tudok javítani. De egy rossz kormányzás után jó kormányzásra alig számíthatunk. Én magam a törvény életbelépése ellen gátat nem emelek, de minden erőmmel méltatlankodom a törvény szelleme ellen. . . Ez a törvény jogfosztást jelent, jelenti a jog területéről való letérést, ez a törvény rést üt az alkotmányos szabadság és egyenlőség elvén. Nekünk, kis nemzetnek, nincs más erőnk, csak a jog. A jog külső formája a törvény. Erre a jogban rejlő erőre nekünk jobban kell vigyáznunk, mint nagy államoknak. Az erőszak, a fegyver hatalmát a joggal szemben nem fogadhatjuk el, azonban előzetes pártközi megállapodás alapján kellett volna a törvényhozás elé hozni. Országszerte beszélik, hogy a kormány illetéktelen külföldi befolyásra terjesztette elő a javaslatot. Nem akar a miniszterelnök részéről nyilatkozatot provokálni, nem tételezi fel még legnagyobb politikai ellenfeléről sem, hogy külföldi nyomásra terjesztene javaslatot a törvényhozás elé. Teleki Pál gróf: Megmondottam bemutatkozó beszédemben a képviselőházban és itt is, hogy a magunk lábán állunk. Ameddig én itt ülök, addig a magunk lábán állunk! (Hosszantartó nagy éljenzés és taps.) Nem értem, miért kell komolyan tett kijelentéseket naponta ismételnem, még felsőházi tagoknak is. (Élénk taps.) Szilágy Lajos sajnálja, hogy a miniszterelnök nem figyelt egész okfejtésére , ezért szükségesnek látta, hogy a miniszterelnök újból nyilatkozzék. Teleki Pál gróf: Én nem látom szükségesnek, mert azt találom, hogy amit egyszer megmondok, az úgy van! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Szilágyi Lajos hangsúlyozta, hogy ezt a híresztelést kezdettől a mesék birodalmába sorolta. Azt sem tételezi fel a kormányról, hogy az befolyásolja, hogy a jobbszélső pártok ezt a kérdést annyira kilovagolják, de mégis szóváteszi, mert nem látja a jobbszélső pártok ilyen agitációja ellen a megszervezett, céltudatos ellenpropagandát. Nem lát a javaslatban gondoskodást arról, hogy a keresztényeknek a javaslatból semmi körülmények között káruk ne keletkezzék s ezért el tudja képzelni, hogy a javaslat következtében tömegek munkaképtelenekké válhatnak s elsősorban a keresztények szenvednék meg hátrányait. Kétségtelen, hogy a törvény gazdasági szempontból meg fogja állítani az országot a fejlődésben s le fogunk maradni miatta a nemzetek közötti versenyben. A Károly-csapatkeresztet, mint a hadviseltség külső jelét, fentartás nélkül el kell fogadni s a legokosabb az összes kitüntetéseket teljes értékükben akceptálni. A javaslat egész szerkezete pongyola és felületes. Mégis azért nem utasítja vissza mereven, mert bizonyos vonatkozásban nem tartja olyan ijesztőnek és súlyosnak, amint azt egyes sajtóorgánumok beállították. Reméli, a kormány úgy gyakorolja majd ezt a kivételezési jogot, hogy igazságtalanságok ne történjenek. Szeilő Géza javaslata . Azokat a kifogásokat, amelyek az egyes pontoknál felmerülnek, majd a plénumban fogom előterjeszteni. Most csak feltűnő hiányosságra kívánok rámutatni. Nevezetesen sehol nem látom, hogy ki és hogyan fogja végrehajtani ennek a törvénynek megszámlálhatatlan súlyos intézkedéseit. Ezért egy indítvánnyal állok elő. Nevezetesen azzal, hogy a zsidótörvény végrehajtását bízzák egy kormánybiztosra. A kormánybiztos mellé rendeljenek ki egy ellenőrző bizottságot, amely részben a képviselőház, részben a felsőház tagjaiból állana. A képviselőház tagjait egy zsűri jelölné ki, a felsőház tagjait a felsőház elnöke. Ezzel csak levennénk a kormány válláról a felelősségteljes feladatot. Ismétlem, a törvény ellen nem emelhetek gátat, de ismétlem azt is és hangsúlyozom, hogy szellemével, intenciójával nem értek egyet. Ki kell jelentenem: az nem biztos, hogy ez zsidótörvény, de az egészen biztos, hogy nem keresztény törvény. (Nagy taps.) Teleki miniszterelnök és Szilágyi Lajos szóvidja Szilágyi Lajos a miniszterelnök elődeit hibáztatta azért, hogy Teleki Pál gróf is képviselni kényszerült a törvényjavaslatot ebben a formájában. A zsidóságot úgy veszi, ahogy van: szem előtt tartja a benne rejlő alkotóerőt is, de a romboló szellemet is, amit bizonyos rétegek részéről az elmúlt évtizedekben megnyilvánulni láttunk. Súlyos aggodalmak töltik el, mert a javaslat súlyosan érinti a jogegyenlőségről eddig vallott felfogást, megrendíti a jogbiztonság érzését, némely határozmánya a vallásszabadságba is beleütközik. Nem hiszi, hogy volna, aki vitatná a javaslat szükséges voltát. A javaslatot „Mesterségesen felszított közvélemény nyjinyomása alatt...“ Wekerle Sándor szerint az előző törvény megfelelő végrehajtásával meg lehetett volna oldani a zsidókérdés objektiv részét s nem lett volna szabad új javaslattal jönni addig, amig nemzeti életünk s főleg közgazdasági életünk meg nem emésztette az első javaslatot s nem vonhattuk le a tanulságokat arra, hogy lehet-e, szükséges-e további lépéseket tenni ezen az úton. A javaslat nem felül eldöntött szükségszerűség alapján került a törvényhozás elé, a kormány a mesterségesen felszított közvélemény műnyomása alatt volt kénytelen beterjeszteni. Kijelenti, hogy elfogadhatatlannak tartaná harmadszori olvasásban a törvényt, ha az 1. §. idevonatkozó rendelkezéseit nem módosítják megfelelően. De elfogadhatatlannak tartaná akkor is, ha a 2. §-ban felsorolt kivételeket csak abban a mértékben adnák meg, ahogy ma a javaslatban van. Helyesli, hogy valamilyen formában zsűrit alkossanak, amelynek ítélete alapján a társadalom egyenjogú munkásai és tagjai lehessenek mindazok, akik erre érdemesek , mert a nemzetnek továbbra is szüksége van arra, hogy közéletében közreműködjenek. Súlyos aggályai ellenére általánosságban elfogadja a javaslatot a miniszterelnök személye iránt táplált bizalom alapján. Wekerle elnapolás! Indítványa Határozati javaslatot nyújtott be, s indítványozta, hogy az egyesített bizottság a javaslatot abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás során a felmerült aggályok eloszlathatók lesznek, általánosságban fogadja el, a részletekre vonatkozó javaslatok megtételére pedig albizottságot küldjön ki, amelynek az egyesített bizottságok elnökei és előadói lennének tagjai, köztük a hercegprímás, mint az egyik bizottság elnöke, továbbá a keresztény egyházak képviseletében Glattfelder Gyula, Ravasz László és Raffay Sándor. Az egyesített bizottság az általános vita berekesztése után napolja el üléseit mindaddig, amíg az albizottság a részletekre vonatkozó javaslatait előterjeszti. Töreky Géza elnök két órakor felfüggesztette a bizottság ülését. LÁTOGASSA MEG OLASZORSZÁGBAN A MILÁNÓI VÁSÁRT 1939 ÁPRILIS 12-27. VASÚTI díjkedvezmények: MAGYARORSZÁGON 33% _ JUGOSZLÁVIÁBAN 25% NÉMETORSZÁGBAN 25% — OLASZORSZÁGBAN 50% TÁRSAS UTAZÁSOK. Felvilágosítás: A Milánói Nemzetközi Árumintavásár magyarországi főmegbizottja: Olasz-Magyar Kereskedelmi Kamara, Budapest, V., Dorottya utca 9. l^’FICIO PROPAGANDA DELLA FIERA DI MILANO — VIA DOMODOSSOLA, MILANO (ITALIA) ENTE PROVINCIALE PER IL TURISMO - MILANO (ITALIA)