Ujság, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

KEDD, 1939 AUGUSZTUS , ÚJSÁG Várják a pápa enciklikáját ! Vatikánváros, július 31. (Stefani) Ismere­tes, hogy minden pápa trónralépésekor fő­papi enciklikát bocsát ki, amelyben elvi programmját ismerteti. XII. Pius pápától is várnak enciklikát, amelynek a jelenlegi nem­zetközi viszonyok mellett nagy fontosságot tulajdonítanak. Úgy tudják, hogy az en­­ciklika nemsokára elkészül és azt még augusztus közepe előtt közzétehetik. Vatikáni körökben kijelentették, hogy ebben az ügy­ben hivatalosan még semmit sem tudnak, de azt hiszik, hogy a nagyfontosságú okira­tot XII. Pius pápa még az ősz folyamán ki­bocsátja. Ugyancsak ezek a vatikáni körök emlékeztetnek arra, hogy őszentsége a bí­borosok és püspökök előtt egy izben már nagy vonalakban vázolta a programmját, amelyet rádión is közvetítettek és amelynek nagy visszhangja volt. A programmot az igazságos béke fenntartása hatja át s ennek megvalósítását XII. Pius pápa már meg is kezdte. Könnyen feltehető, hogy a pápa cas­­telgandolfói nyári tartózkodása alatt foglal­kozik az enciklikával. Mussolini Anconában Ancona, július 31. Mussolini hétfőn dél­előtt látogatást tett az a­nconai halászati vásáron. Ott nyilatkozatot tett s kijelen­tette, hogy látogatásával is ki akarja mu­tatni a vásár fontosságát Olaszországra nézve az önellátás szempontjából. Hozzá­fűzte, hogy mindig több és több mennyisé­get kell halászni, hogy a halak eladása mér­sékelt áron a legszegényebb ember részére is lehető legyen. Ezután megtekintette a gépek pavillonját s megelégedésének adott kifejezést a kiállított olasz halászati gépek felett, amelyek három év előtti bevezetésük óta kiválóaknak bizonyultak és nagyban hozzájárultak az önellátási küzdelem sike­réhez. A lakosság mindenütt lelkes ünnep­lésben részesítette a Dúcét, civasban megrovásra okot szolgáltatott volna. Célzatosak azok a híresztelések is, amelyeket Queipo de Llano generális felmentésével kap­csolatban írtak, és amelyekkel szemben az igazság az, hogy legközelebb új beosztást kap. Teljesen alaptalanok azok a kijelenté­sek is, amelyeket Aranda generálisnak tulaj­donítanak, aki sohasem volt Lisszabonban és nem tett semmiféle nyilatkozatot egyetlen újságíró előtt sem. (MTI) Ötvenezer spanyol menekült hazatérhet Páris, július 31. (Inf.) A külügyminisz­térium megerősíti a De Soir Bayonne-ból kel­tezett hírét, amely szerint a spanyol kormány közölte a francia hatóságokkal, hogy a Fran­ciaországban gyűjtőtáborban elhelyezett egy­kori köztársasági spanyol harcosok közül hají­tandó ötvenezret befogadni Spanyolországba. A spanyol kormány terve szerint a vissza­szállítás 2500 emberből álló csoportokban fokozatosan történne meg. A francia kor­mány elfogadta ezt a tervet és kijelentette, hogy nyomban megteszi a szükséges intézke­déseket. Egyetlen kikötése, hogy csupán olyan volt köztársasági katonákat szállít haza, akik vissza akarnak térni Spanyolországba. Franciaországban ezidőszerint összesen mintegy 200—250.000 spanyol menekült tar­tózkodik. Alhírek cáfolata A budapesti spanyol követség közli: Valótlanság az, hogy Yagüe generális Alge- 50 és 90 filléres dobozokban Rokonok Irta Majthényi György Esti hét óra volt. Soltné éppen feltette a krumplit a tűzhelyre, mert úgy volt, hogy főtt krumpli lesz a vacsora, amikor megkocog­tatták a konyhaajtót. Kicsit bizonytalankodva nézett ki az ablak üvegén: vájjon ki lehet? Az óra kicsit későbben szokott megjönni, Lenke meg csak utána. Hát akkor ki? Az ár­nyék férfialakot mutatott. — Csak nem kol­dus, vagy mi? — gondolta némi ijedtséggel, de aztán megemberezte magát és kiszólt: Ki az? Kit keres? — Soltékat keresem ... Martin ... Martin bácsi... Soltnénak a lélekzete is elállt egy pilla­natra, aztán gyors egymásutánban aggodal­mas ráncok futottak a homlokára, majd meg mosolygós arcot kényszerített magára és ami­kor ajtót nyitott, a hangja már gyakorlott biztonsággal találta meg az örvendezés skálá­ját. — Martin bácsi? ... Igazán? ... No, már azt tudtuk, hogy tán a világon sincs. Node ilyet ! Megölelték egymást. Martin bácsi odadör­zsölte kopott szakállát az asszony kövérkés arcához, körülnézett a konyhán, aztán így szólt: — Most jöttem meg a vonattal ... Tudtok-e szállást adni ... de úgy gondolom, hogy hosz­­szabb időre... Ne ijedj meg, húgom, meg­fizetek érte. — tette hozzá gyorsan, Soltné el­változó arcát figyelve. — Hát végkép? — kérdezte az asszony és igyekezel f­eltüntetni a nemszeretem kifejezést az arcáról. — Végkép bizony, — felelte Martin bácsi. __Én most már itthon akarok maradni, amig még Isten éltet... Sok helyen az a húsz esz­tendő, sok . .. Azért, ha egy kis helyet tud­nátok szorítani öreg csotjaimnak, igen há­lás lennék ... — Szívesen Martin bácsi, ha megelégszik a mi szegénységünkkel... Mert szűkén va­gyunk ám, — mondta Soltné kényszeredet­ten. — No, akkor behozatom a podgyászomat, — mondta az öreg és kifordult az udvarra. Soltné utána bámult. Az öreg Martin bácsi! De ilyet!... öt éve, hogy utoljára hírt adott magáról Amerikából, akkor is panaszkodott, hogy gyengécskén megy a sorsa ... Most meg itt van!... Sose volt semmije, most is csak olyan szegényesen jár, mint valami ván­dorló... Csak nem akarja magát a nyakuk­ba varrni vénségére? Hogy még ők tartsák el, amikor a betevő falatot is nehezen kere­sik meg? ... Hogy megfizet? Ismerjük már az ilyet! Megfizet, majd, ha fagy! De már jött is Martin bácsi s mögötte a sofőr. Két nagyobbacska koffert hoztak, meg egy kisebbet. — Taxin jött? — kérdezte Soltné és vala­mi halvány reménye támadt: hátha Martin bácsi mégis csak összeszedte magát odakint? Az öreg szégyenkező arcot vágott, mint akit rajtakaptak. — De még nem is tudtam biztosan, hogy laktak-e még ... Soltéknak kétszobakonyhás lakásuk volt földszint. Az asszony a kisebbik szobába di­rigálta Martin bácsi holmiját. — Lenke hált itt mostanában — magya­rázta. — De majd megint velünk fog hálni, amíg Martin bácsi itt lesz.­­— Hány éves most Lenke? — Tizennyolc. A szőnyegszövődébe jár... Igen szép munkákat csinál, de keservesen fizetik... ámbár mostanában örülni kell, ha az ember egyáltalán kap valami alkalmazást, sóhajtotta Soltné. — És az urad? — Berci? A villanytelepen van. De csak félnapos. Kettőtől—nyolcig. Huszonnyolc pengőt kap egy hétre s még a biztosítást is levonják ... Aztán itt van a két kicsi... Ruha, cipő, iskola ... Az a sok könyv, füzet, meg Isten tudja micsoda ... az ember fúrt csak a pénztárcájába nyúlhatna, ha volna benne ... Ma, bizony szegényes vacsoránk lesz: főtt krumpli egy kis szalonnával, nem tudom, megelégszik-e vele Martin bácsi? — Meg, Mariskám. Szegény ember voltam én világéletemben, ne csináljatok velem ki­vételt ... így ismerkedjek a vacsoráig. Aztán meg­jött Solt, utána Lenke és végül beóvakodott a két fickó is, kipirultam­ a nagy futkosástól. Sok bort akart hozatni a vendég tiszteletére, de Martin bácsi leintette: — Hadd el, Berci, nem szeretem ... Aztán meg mirevaló is volna! — Dejszen, csak egyszer élünk, akkor is elég kutyául! Megérdemli az ember hébe­­hóba ... Hanem aztán nem erőltette. Megrántotta a vállát és gondolt valamit magában. Később beszélgetni kezdtek. Solt kérdezgette, hogy­ha­ mit is csinált Martin bácsi húsz eszten­deig Amerikában, bboltja volt-e, vagy gyáva és összeszerzett-e vagy egy milliócskát, persze dollárban? Martin bácsi fanyarul mosolygott, aztán valahogy keserves szóval kezdte be­szélni, hogy boltja volt, de utóbb megesett, hogy hat hétig se jött vevő ... Úgy ült ott, mint valami kopott varjú. Néha megkaparászta szürke szakállát, ajkát lebiggyesztette, aztán újra szóba kezdett. — Csak bányász lakott vagy háromszázezer a városban... Nem kicsiség, nem ám. Lehe­tett ott üzletet csinálni, ha volt kereset, de ha kitört a sztrájk, akkor mindenki szedhette a sátorfáját, mert tíz centnél többet egyetlen bányász se költött naponta ... És négy év előtt hat hónapig tartott a sztrájk. Hat hó­napig ... A bányászfejrájban bizony nem nőtt rá senki számára. A boltosok kocsira rakták a holmijukat és vándorútra mentek. Ha eladták a rakományt, visszajöttek és újra megrakodtak... De sokan végkép elköltöz­tek .. . — Hát Martin bácsi? — Bizony, majd beadtam én is a kulcsot akkor. Néha-néha jött csak egy-egy néger... Ezek a legjobb vevők ... Mindig prima árut vesznek. A legszebb disznóborkoll­ereket, a legkülönb gramofonokat ők vásárolják, de magyar vevő, bányászember, bizony nem tette be a lábát a boltomba és könyv, kóla, toalett-cikk, óra, fehérnemű, szóval minden, de minden a nyakamon maradt... így siránkozott egy darabig. Soltné érdek­telenül bámult a levegőbe, mintha semmit sem hallana és azt gondolta magában: minek is jött a nyakunkra ez a szegény öreg? Solt köhintett hébe-hóba, de nem sokba vette ő se az öreget. — Nálunk is tönkremennek az öregek, — jegyezte meg részvétlenül. Csak Lenke mutatott egy kis érdeklődést. Megkérdezte, hogy női holmikat árult-e s hogy mi a divat odakünn? Aztán a két kis­fiú faggatta, hogy mi van az indiánokkal? Az öreg szívesen felelgetett, de a beszédének nem volt sava-borsa és lassanként mindenki elálmosodott körülötte. Soltné ágyazni indult és ekkor Lenke is haragos lett, mert sehogy­­se tetszett neki, hogy le kell mondania a kü­lön szobájáról. — A kölykök előtt vetkőztem? Igazán!... Eddig legalább addig voltam békében, amig a szobát magamra csukhattam! Martin bácsi hallgatta a perelést s elpirult, mint valami gyerek. Zavartan köhécselt, az­tán előhozakodott a fizetéssel, hogy hátha ezzel végét vethetné a kellemetlen hangulat­nak. Soliné fel volt paprikázva Lenke szavai­tól, de magában igazat adott a lánynak, ha­ragudott, amiért befogadta Martin bácsit, s még inkább azért, hogy az öreg hozzájuk jött. Azt gondolta: No, majd elveszem a kedvedet a fizetéssel! — Hangosan pedig így szólt: — Hát szó, ami szó, nem gondoltam még meg a dolgot... Nem adtam ki még soha a szo­báimat idegennek ... Igaz, Martin bácsi nem idegen, de mégis ... az a szoba akkor már nem a mienk ... öten szorongunk majd egy szobában, sok kényelemről le kell mondani... Lenkének a legrosszabb... Solt csak nézte a feleségét, hogy kerepel, mint valami kofa! É­s egyszerre majd le­esett az álla, amikor meghallotta, hogy a fe­lesége nyolcvan pengőre szabja a szoba árát! Nyolcvan pengős Majd ennyit keres ő egész t­ónapi munkájával, amióta félnapos . .. No, bolond ez az asszony, Martin bácsi nem ad­hat ennyit, ezt csak beláthatná. S már közbe akart szólni. De Martin bácsi csak bólogatott s magában számolgatva, azt mondta: Helyest — De mosás nélkül! — tette sietve hozzá Soltné. A holland kormányválság Hága, július 31. Vilma holland királynő magához kérette a római katolikus állam­párt, az ellenforradalmi és a szociál­demokrata párt vezetőit, hogy megtárgyalja velük a kormány újjáalakítását. Úgy tud­ják, hogy a királynő a többi párt vezetőivel is tanácskozni kíván. Bonnet bizakodó Páris, július 31. (Inf.) Bonnet külügymi­niszter néhány napra szabadságra ment és ezt az időt vidéken tölti. Felhasználva sza­­badságidejét, Bonnet ellátogatott választó­­kerületébe és szűkebb hazájába, Péri­­gueuxbe. A périgueuxi választókhoz a kül­ügyminiszter beszédet intézett, amelyben igen bizakodó hangot ütött meg és azt val­lotta, hogy Franciaország jó jövőnek néz elébe. A horvát-szerb megegyezés kilátásai Belgrád, julius 31. Pál jugoszláv kor­mányzóherceg hazatérése néhány nap ha­lasztást szenved. A herceg — mint ismere­tes — Londonban fogműtétnek volt kényte­len alávetni magát s most egy-két napot nyu­galomban kell töltenie, aminek következté­ben egész programmja kitolódik. Pál herceg augusztus 7-én vagy 8-án érkezik meg a szlovéniai Brdo-kastélyba. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a régensherceg hazatérése meggyorsítja a hor­­vátokkal való megegyezés érdekében folyó tárgyalásokat és augusztus második felében sor kerülhet az egyezmény közzétételére. Macsek dr., a horvát parasztpárt vezére, a parasztpárt kupineci ünnepségén az újság­íróknak nyilatkozott a horvát kérdés megol­dásáról. Macsek kijelentette, hogy „hála Is­tennek, a dolgok jól fejlődnek". „Amerika a világ legnagyobb tengeri haderejét építette ki“ London, július 31. Washingtonból jelen­tik. Leahy tengernagy, az Egyesült Államok haditengerészet hadműveleti osztályának főnöke, aki most vonul nyugalomba, a kor­mányhoz intézett jelentésében megállapí­totta, hogy az Egyesült Államok a világ leg­nagyobb tengeri haderejét építette ki, amely megverhet bármely más tengeri haderőt, mielőtt még Amerika partjaihoz érne. Az építkezések már nagyon előrehaladtak, de a munkálatok további meggyorsítására van szükség, mert a nemzetközi viszonyok nem javultak. Az amerikai haditengerészet stra­tégiáját a támadásra kell alapítani és ten­geri haderejének meg kell támadnia és el kell pusztítania az ellenséges haderőt, bár­hol találja azt. Az amerikai haditengerészet harcászati értéke és személyzetének kikép­zési szelleme páratlan az egész világon, — fejeződik be a tengernagy jelentése. Nagy légi hadgyakorlat Az Egyesült Államok légi hadereje ked­den gigászi méretű partvédelmi gyakorlatot kezd kétezer hadirepülőgép részvételével, különös súlyt helyezve a Csendes-óceán partvidéke védelmének kipróbálására. Az egész partvidéken megfigyelőállomásokat állítottak fel nyolc mérföldnyi közökkel a kanadai határtól Mexikóig. Ezúttal próbál­ják ki a legújabb rendszerű óriási bomba­vető repülőgépeket, amelyek 15 főnyi sze­ a mélyzetet visznek magukkal; repülési suga­ruk háromezer mérföld és gyorsaságuk meg­haladja az óránkénti 300 mérföldet. Az olasz hajóhad nagy­szabású gyakorlata Róma, julius 31. (Inf.) Mint a félhivatalos Giornale d’Italia közli, az olasz hajóhad július 24. és 30. között nagyszabású hadgyakorlatot tartott a Földközi-tenger keleti medencéjében, Szardínia, Szicília, az Égei-tenger és a líbiai partok között elterülő óriási négyszögben. Ezen­ a hadgyakorlaton nem csupán az olasz hadi­flotta valamennyi hajója vett részt, a tenger­alattjárókat is beleértve, hanem a flottához be­osztott légi haderők és a légügyi minisztérium fenhatósága alatt álló légiflotta több osztaga is. Hétfőn délelőtt Cavagnari tengernagy, a flotta vezérkari főnöke a „Pola" zászlóshajón össze­foglalóan méltatta a nagyszabású hadgyakor­latot. Újabb vád az enged­ményes területek ellen Sanghaj, július 31. A japán hadsereg képviselője közölte, hogy a csungkingi kor­mány Sanghajba küldött toborzók útján katonákat toboroz a tízezrekre menő kínai munkanélküliek között. Egyidejűleg kínai agitátorok érkeztek Hongkongból, hogy a megszállott területeken élő kínai lakosságot a japánok ellen izgassák. Mindkét szervezet a külföldi engedményes területeken ren­dezte be központját, erre bizonyítékok van­nak. Elutazott Olasz­országba a honvéd­vezérkar főnöke A Magyar Távirati Iroda jelenti: Werth Henrik gyalogsági tábornok, a­ magyar királyi honvédvezérkar főnöke, az olasz hadvezetőség meghívására augusztus elején néhány napot Olaszországban tölt el, ahol a hadgyakorlatokon vesz részt. A honvédvezérkar főnöke hétfőn este 8 óra 15 perckor indult el a déli pályaudvar­ról Milánóba. Kíséretében utazott vitéz László Dezső vezérkari ezredes, vitéz Hor­váth Ferenc vezérkari alezredes és Bartalis Kálmán őrnagy, szárnysegéd. Búcsúztatására a pályaudvaron megjelent Vinci Gigliucci gróf, Olaszország budapesti követe is.

Next