Ujság, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
KEDD, 1939 AUGUSZTUS , ÚJSÁG Várják a pápa enciklikáját ! Vatikánváros, július 31. (Stefani) Ismeretes, hogy minden pápa trónralépésekor főpapi enciklikát bocsát ki, amelyben elvi programmját ismerteti. XII. Pius pápától is várnak enciklikát, amelynek a jelenlegi nemzetközi viszonyok mellett nagy fontosságot tulajdonítanak. Úgy tudják, hogy az enciklika nemsokára elkészül és azt még augusztus közepe előtt közzétehetik. Vatikáni körökben kijelentették, hogy ebben az ügyben hivatalosan még semmit sem tudnak, de azt hiszik, hogy a nagyfontosságú okiratot XII. Pius pápa még az ősz folyamán kibocsátja. Ugyancsak ezek a vatikáni körök emlékeztetnek arra, hogy őszentsége a bíborosok és püspökök előtt egy izben már nagy vonalakban vázolta a programmját, amelyet rádión is közvetítettek és amelynek nagy visszhangja volt. A programmot az igazságos béke fenntartása hatja át s ennek megvalósítását XII. Pius pápa már meg is kezdte. Könnyen feltehető, hogy a pápa castelgandolfói nyári tartózkodása alatt foglalkozik az enciklikával. Mussolini Anconában Ancona, július 31. Mussolini hétfőn délelőtt látogatást tett az anconai halászati vásáron. Ott nyilatkozatot tett s kijelentette, hogy látogatásával is ki akarja mutatni a vásár fontosságát Olaszországra nézve az önellátás szempontjából. Hozzáfűzte, hogy mindig több és több mennyiséget kell halászni, hogy a halak eladása mérsékelt áron a legszegényebb ember részére is lehető legyen. Ezután megtekintette a gépek pavillonját s megelégedésének adott kifejezést a kiállított olasz halászati gépek felett, amelyek három év előtti bevezetésük óta kiválóaknak bizonyultak és nagyban hozzájárultak az önellátási küzdelem sikeréhez. A lakosság mindenütt lelkes ünneplésben részesítette a Dúcét, civasban megrovásra okot szolgáltatott volna. Célzatosak azok a híresztelések is, amelyeket Queipo de Llano generális felmentésével kapcsolatban írtak, és amelyekkel szemben az igazság az, hogy legközelebb új beosztást kap. Teljesen alaptalanok azok a kijelentések is, amelyeket Aranda generálisnak tulajdonítanak, aki sohasem volt Lisszabonban és nem tett semmiféle nyilatkozatot egyetlen újságíró előtt sem. (MTI) Ötvenezer spanyol menekült hazatérhet Páris, július 31. (Inf.) A külügyminisztérium megerősíti a De Soir Bayonne-ból keltezett hírét, amely szerint a spanyol kormány közölte a francia hatóságokkal, hogy a Franciaországban gyűjtőtáborban elhelyezett egykori köztársasági spanyol harcosok közül hajítandó ötvenezret befogadni Spanyolországba. A spanyol kormány terve szerint a visszaszállítás 2500 emberből álló csoportokban fokozatosan történne meg. A francia kormány elfogadta ezt a tervet és kijelentette, hogy nyomban megteszi a szükséges intézkedéseket. Egyetlen kikötése, hogy csupán olyan volt köztársasági katonákat szállít haza, akik vissza akarnak térni Spanyolországba. Franciaországban ezidőszerint összesen mintegy 200—250.000 spanyol menekült tartózkodik. Alhírek cáfolata A budapesti spanyol követség közli: Valótlanság az, hogy Yagüe generális Alge- 50 és 90 filléres dobozokban Rokonok Irta Majthényi György Esti hét óra volt. Soltné éppen feltette a krumplit a tűzhelyre, mert úgy volt, hogy főtt krumpli lesz a vacsora, amikor megkocogtatták a konyhaajtót. Kicsit bizonytalankodva nézett ki az ablak üvegén: vájjon ki lehet? Az óra kicsit későbben szokott megjönni, Lenke meg csak utána. Hát akkor ki? Az árnyék férfialakot mutatott. — Csak nem koldus, vagy mi? — gondolta némi ijedtséggel, de aztán megemberezte magát és kiszólt: Ki az? Kit keres? — Soltékat keresem ... Martin ... Martin bácsi... Soltnénak a lélekzete is elállt egy pillanatra, aztán gyors egymásutánban aggodalmas ráncok futottak a homlokára, majd meg mosolygós arcot kényszerített magára és amikor ajtót nyitott, a hangja már gyakorlott biztonsággal találta meg az örvendezés skáláját. — Martin bácsi? ... Igazán? ... No, már azt tudtuk, hogy tán a világon sincs. Node ilyet ! Megölelték egymást. Martin bácsi odadörzsölte kopott szakállát az asszony kövérkés arcához, körülnézett a konyhán, aztán így szólt: — Most jöttem meg a vonattal ... Tudtok-e szállást adni ... de úgy gondolom, hogy hoszszabb időre... Ne ijedj meg, húgom, megfizetek érte. — tette hozzá gyorsan, Soltné elváltozó arcát figyelve. — Hát végkép? — kérdezte az asszony és igyekezel feltüntetni a nemszeretem kifejezést az arcáról. — Végkép bizony, — felelte Martin bácsi. __Én most már itthon akarok maradni, amig még Isten éltet... Sok helyen az a húsz esztendő, sok . .. Azért, ha egy kis helyet tudnátok szorítani öreg csotjaimnak, igen hálás lennék ... — Szívesen Martin bácsi, ha megelégszik a mi szegénységünkkel... Mert szűkén vagyunk ám, — mondta Soltné kényszeredetten. — No, akkor behozatom a podgyászomat, — mondta az öreg és kifordult az udvarra. Soltné utána bámult. Az öreg Martin bácsi! De ilyet!... öt éve, hogy utoljára hírt adott magáról Amerikából, akkor is panaszkodott, hogy gyengécskén megy a sorsa ... Most meg itt van!... Sose volt semmije, most is csak olyan szegényesen jár, mint valami vándorló... Csak nem akarja magát a nyakukba varrni vénségére? Hogy még ők tartsák el, amikor a betevő falatot is nehezen keresik meg? ... Hogy megfizet? Ismerjük már az ilyet! Megfizet, majd, ha fagy! De már jött is Martin bácsi s mögötte a sofőr. Két nagyobbacska koffert hoztak, meg egy kisebbet. — Taxin jött? — kérdezte Soltné és valami halvány reménye támadt: hátha Martin bácsi mégis csak összeszedte magát odakint? Az öreg szégyenkező arcot vágott, mint akit rajtakaptak. — De még nem is tudtam biztosan, hogy laktak-e még ... Soltéknak kétszobakonyhás lakásuk volt földszint. Az asszony a kisebbik szobába dirigálta Martin bácsi holmiját. — Lenke hált itt mostanában — magyarázta. — De majd megint velünk fog hálni, amíg Martin bácsi itt lesz.— Hány éves most Lenke? — Tizennyolc. A szőnyegszövődébe jár... Igen szép munkákat csinál, de keservesen fizetik... ámbár mostanában örülni kell, ha az ember egyáltalán kap valami alkalmazást, sóhajtotta Soltné. — És az urad? — Berci? A villanytelepen van. De csak félnapos. Kettőtől—nyolcig. Huszonnyolc pengőt kap egy hétre s még a biztosítást is levonják ... Aztán itt van a két kicsi... Ruha, cipő, iskola ... Az a sok könyv, füzet, meg Isten tudja micsoda ... az ember fúrt csak a pénztárcájába nyúlhatna, ha volna benne ... Ma, bizony szegényes vacsoránk lesz: főtt krumpli egy kis szalonnával, nem tudom, megelégszik-e vele Martin bácsi? — Meg, Mariskám. Szegény ember voltam én világéletemben, ne csináljatok velem kivételt ... így ismerkedjek a vacsoráig. Aztán megjött Solt, utána Lenke és végül beóvakodott a két fickó is, kipirultam a nagy futkosástól. Sok bort akart hozatni a vendég tiszteletére, de Martin bácsi leintette: — Hadd el, Berci, nem szeretem ... Aztán meg mirevaló is volna! — Dejszen, csak egyszer élünk, akkor is elég kutyául! Megérdemli az ember hébehóba ... Hanem aztán nem erőltette. Megrántotta a vállát és gondolt valamit magában. Később beszélgetni kezdtek. Solt kérdezgette, hogyha mit is csinált Martin bácsi húsz esztendeig Amerikában, bboltja volt-e, vagy gyáva és összeszerzett-e vagy egy milliócskát, persze dollárban? Martin bácsi fanyarul mosolygott, aztán valahogy keserves szóval kezdte beszélni, hogy boltja volt, de utóbb megesett, hogy hat hétig se jött vevő ... Úgy ült ott, mint valami kopott varjú. Néha megkaparászta szürke szakállát, ajkát lebiggyesztette, aztán újra szóba kezdett. — Csak bányász lakott vagy háromszázezer a városban... Nem kicsiség, nem ám. Lehetett ott üzletet csinálni, ha volt kereset, de ha kitört a sztrájk, akkor mindenki szedhette a sátorfáját, mert tíz centnél többet egyetlen bányász se költött naponta ... És négy év előtt hat hónapig tartott a sztrájk. Hat hónapig ... A bányászfejrájban bizony nem nőtt rá senki számára. A boltosok kocsira rakták a holmijukat és vándorútra mentek. Ha eladták a rakományt, visszajöttek és újra megrakodtak... De sokan végkép elköltöztek .. . — Hát Martin bácsi? — Bizony, majd beadtam én is a kulcsot akkor. Néha-néha jött csak egy-egy néger... Ezek a legjobb vevők ... Mindig prima árut vesznek. A legszebb disznóborkollereket, a legkülönb gramofonokat ők vásárolják, de magyar vevő, bányászember, bizony nem tette be a lábát a boltomba és könyv, kóla, toalett-cikk, óra, fehérnemű, szóval minden, de minden a nyakamon maradt... így siránkozott egy darabig. Soltné érdektelenül bámult a levegőbe, mintha semmit sem hallana és azt gondolta magában: minek is jött a nyakunkra ez a szegény öreg? Solt köhintett hébe-hóba, de nem sokba vette ő se az öreget. — Nálunk is tönkremennek az öregek, — jegyezte meg részvétlenül. Csak Lenke mutatott egy kis érdeklődést. Megkérdezte, hogy női holmikat árult-e s hogy mi a divat odakünn? Aztán a két kisfiú faggatta, hogy mi van az indiánokkal? Az öreg szívesen felelgetett, de a beszédének nem volt sava-borsa és lassanként mindenki elálmosodott körülötte. Soltné ágyazni indult és ekkor Lenke is haragos lett, mert sehogyse tetszett neki, hogy le kell mondania a külön szobájáról. — A kölykök előtt vetkőztem? Igazán!... Eddig legalább addig voltam békében, amig a szobát magamra csukhattam! Martin bácsi hallgatta a perelést s elpirult, mint valami gyerek. Zavartan köhécselt, aztán előhozakodott a fizetéssel, hogy hátha ezzel végét vethetné a kellemetlen hangulatnak. Soliné fel volt paprikázva Lenke szavaitól, de magában igazat adott a lánynak, haragudott, amiért befogadta Martin bácsit, s még inkább azért, hogy az öreg hozzájuk jött. Azt gondolta: No, majd elveszem a kedvedet a fizetéssel! — Hangosan pedig így szólt: — Hát szó, ami szó, nem gondoltam még meg a dolgot... Nem adtam ki még soha a szobáimat idegennek ... Igaz, Martin bácsi nem idegen, de mégis ... az a szoba akkor már nem a mienk ... öten szorongunk majd egy szobában, sok kényelemről le kell mondani... Lenkének a legrosszabb... Solt csak nézte a feleségét, hogy kerepel, mint valami kofa! És egyszerre majd leesett az álla, amikor meghallotta, hogy a felesége nyolcvan pengőre szabja a szoba árát! Nyolcvan pengős Majd ennyit keres ő egész tónapi munkájával, amióta félnapos . .. No, bolond ez az asszony, Martin bácsi nem adhat ennyit, ezt csak beláthatná. S már közbe akart szólni. De Martin bácsi csak bólogatott s magában számolgatva, azt mondta: Helyest — De mosás nélkül! — tette sietve hozzá Soltné. A holland kormányválság Hága, július 31. Vilma holland királynő magához kérette a római katolikus állampárt, az ellenforradalmi és a szociáldemokrata párt vezetőit, hogy megtárgyalja velük a kormány újjáalakítását. Úgy tudják, hogy a királynő a többi párt vezetőivel is tanácskozni kíván. Bonnet bizakodó Páris, július 31. (Inf.) Bonnet külügyminiszter néhány napra szabadságra ment és ezt az időt vidéken tölti. Felhasználva szabadságidejét, Bonnet ellátogatott választókerületébe és szűkebb hazájába, Périgueuxbe. A périgueuxi választókhoz a külügyminiszter beszédet intézett, amelyben igen bizakodó hangot ütött meg és azt vallotta, hogy Franciaország jó jövőnek néz elébe. A horvát-szerb megegyezés kilátásai Belgrád, julius 31. Pál jugoszláv kormányzóherceg hazatérése néhány nap halasztást szenved. A herceg — mint ismeretes — Londonban fogműtétnek volt kénytelen alávetni magát s most egy-két napot nyugalomban kell töltenie, aminek következtében egész programmja kitolódik. Pál herceg augusztus 7-én vagy 8-án érkezik meg a szlovéniai Brdo-kastélyba. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a régensherceg hazatérése meggyorsítja a horvátokkal való megegyezés érdekében folyó tárgyalásokat és augusztus második felében sor kerülhet az egyezmény közzétételére. Macsek dr., a horvát parasztpárt vezére, a parasztpárt kupineci ünnepségén az újságíróknak nyilatkozott a horvát kérdés megoldásáról. Macsek kijelentette, hogy „hála Istennek, a dolgok jól fejlődnek". „Amerika a világ legnagyobb tengeri haderejét építette ki“ London, július 31. Washingtonból jelentik. Leahy tengernagy, az Egyesült Államok haditengerészet hadműveleti osztályának főnöke, aki most vonul nyugalomba, a kormányhoz intézett jelentésében megállapította, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb tengeri haderejét építette ki, amely megverhet bármely más tengeri haderőt, mielőtt még Amerika partjaihoz érne. Az építkezések már nagyon előrehaladtak, de a munkálatok további meggyorsítására van szükség, mert a nemzetközi viszonyok nem javultak. Az amerikai haditengerészet stratégiáját a támadásra kell alapítani és tengeri haderejének meg kell támadnia és el kell pusztítania az ellenséges haderőt, bárhol találja azt. Az amerikai haditengerészet harcászati értéke és személyzetének kiképzési szelleme páratlan az egész világon, — fejeződik be a tengernagy jelentése. Nagy légi hadgyakorlat Az Egyesült Államok légi hadereje kedden gigászi méretű partvédelmi gyakorlatot kezd kétezer hadirepülőgép részvételével, különös súlyt helyezve a Csendes-óceán partvidéke védelmének kipróbálására. Az egész partvidéken megfigyelőállomásokat állítottak fel nyolc mérföldnyi közökkel a kanadai határtól Mexikóig. Ezúttal próbálják ki a legújabb rendszerű óriási bombavető repülőgépeket, amelyek 15 főnyi sze a mélyzetet visznek magukkal; repülési sugaruk háromezer mérföld és gyorsaságuk meghaladja az óránkénti 300 mérföldet. Az olasz hajóhad nagyszabású gyakorlata Róma, julius 31. (Inf.) Mint a félhivatalos Giornale d’Italia közli, az olasz hajóhad július 24. és 30. között nagyszabású hadgyakorlatot tartott a Földközi-tenger keleti medencéjében, Szardínia, Szicília, az Égei-tenger és a líbiai partok között elterülő óriási négyszögben. Ezen a hadgyakorlaton nem csupán az olasz hadiflotta valamennyi hajója vett részt, a tengeralattjárókat is beleértve, hanem a flottához beosztott légi haderők és a légügyi minisztérium fenhatósága alatt álló légiflotta több osztaga is. Hétfőn délelőtt Cavagnari tengernagy, a flotta vezérkari főnöke a „Pola" zászlóshajón összefoglalóan méltatta a nagyszabású hadgyakorlatot. Újabb vád az engedményes területek ellen Sanghaj, július 31. A japán hadsereg képviselője közölte, hogy a csungkingi kormány Sanghajba küldött toborzók útján katonákat toboroz a tízezrekre menő kínai munkanélküliek között. Egyidejűleg kínai agitátorok érkeztek Hongkongból, hogy a megszállott területeken élő kínai lakosságot a japánok ellen izgassák. Mindkét szervezet a külföldi engedményes területeken rendezte be központját, erre bizonyítékok vannak. Elutazott Olaszországba a honvédvezérkar főnöke A Magyar Távirati Iroda jelenti: Werth Henrik gyalogsági tábornok, a magyar királyi honvédvezérkar főnöke, az olasz hadvezetőség meghívására augusztus elején néhány napot Olaszországban tölt el, ahol a hadgyakorlatokon vesz részt. A honvédvezérkar főnöke hétfőn este 8 óra 15 perckor indult el a déli pályaudvarról Milánóba. Kíséretében utazott vitéz László Dezső vezérkari ezredes, vitéz Horváth Ferenc vezérkari alezredes és Bartalis Kálmán őrnagy, szárnysegéd. Búcsúztatására a pályaudvaron megjelent Vinci Gigliucci gróf, Olaszország budapesti követe is.