Ujság, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, 1936 JANUÁR­I ÚJSÁG Hogyan dolgozik a cseh­szlovák sajtó és rádió? A magyar kormány erélyes fellépése a minősít­hetetlen hangú agitáció ellen A legutolsó napokban a cseh­szlovák sajtó és rádió minősíthetetlen hangon, sőt lehet mondani nyomdafestéket nem tűrő hangon intéz támadásokat a ma­gyar állam közigazgatása és kormány­zata ellen. A magyar kormány ismétel­ten megkísérelte úgy Prágában, mint Pozsonyban hivatalos útón megállapí­tani, hogy mi rejlik a Magyarország ellen szórt és mint a bécsi rádió szlovák és ruszin nyelvű leadása is bizonyítja, külföldre is továbbadott valótlanságok és rágalmak mögött. Biztatásokat ka­pott, de a hírszolgálati hadjárat nem szűnt meg. A magyar kormány a mai napon új­ból felhívta a prágai kormány figyelmét, hogy ezt a fokozódó agitációt Magyar­­ország ellen, amit úgy Cseh-Szlovákiá­ban, mint Cseh-Szlovákián kívül foly­tatnak, nem nézheti tétlenül. Nem kí­vánja azon az utón követni a cseh és szlovák hírszolgálati szerveket, amelyet azok maguknak választottak. Nem tartja méltóságával összeegyeztethetőnek, de praktikusnak sem, hogy ezt a szokatlan hangnemet átvegye, amely sem Magyar­­ország, sem Cseh-Szlovákia érdekeit nem szolgálhatja. Továbbra is a legjobb viszonyt kívánja fenntartani szlovák szomszédjával, amelynek előfeltételét úgy külföldön, mint magyar földön megteremtette. Sajnos, a magyar közönség széles ré­tegei, amelyek eddig a legnagyobb ba­rátsággal viseltettek a szlovákokkal szemben, a szlovák sajtó hangja és a pozsonyi szabadtéri előadások után, kezdenek meghökkenni és önkéntele­nül felvetik azt a kérdést, várjon a min­den bevezetés nélkül, mintegy parancs­szóra megindult magyarellenes agitáció nem azt a célt szolgálja-e, hogy be­folyást gyakoroljon a meg­lepetésszerű­­leg elrendelt szlovák népszámlálás ered­ményére. Hiszen emberileg nem volna érthetet­len, ha a szlovákiai magyar kisebbség a mesterségesen táplált terror nyomása alatt és a magyarbarát szlovákság a köl­tött magyarországi rémhírek hatása alatt olyan magatartást tanúsítana, amely a szlovák közigazgatási hatóságok előzetesen kihirdetett optimizmusát a népszámlálás eredményét illetően alá­támasztaná. Meglepetésszerűen érte Szlovenszkó népét a nép­­számlálás kiírása Pozsony, december 31. A népszámlálás váratlan kiírása az egész szlovenszkói köz­véleményt meglepte. Az Esti Újság megjegyzi, hogy a népszámlálás kiírását éppen olyan meglepetésszerűen rendelték el, mint a de­cember 18-i választásokat. A népszámlálás céljáról és lebonyolításáról mostanáig sem adtak ki közelebbi tájékoztatást, csupán a végrehajtó szerveket tájékoztatták bizalmas értekezleten. Az egyik rádióközleményben mindössze azt a magyarázatot adták, hogy a népszámlálás célja az, hogy az utóbbi hetek eltolódásai után megközelítőleg megállapítsa a mai Szlovákia népi összetételét. A nép­­számlálásra nem adnak ki kérdőíveket. Az adatokat a népszámlálási biztos megjelenése­kor kell mindenkinek bediktálnia. A magyar lapok felszólítják a magyar la­kosságot, hogy vallja magát öntudatosan ma­gyarnak a népszámlálásnál. Ebből semmi hátrány nem származhatik; elmúlt már az az uralom Cseh-Szlovákiában, amikor a nem­zetiségekre gyakorolt nyomással és külön­böző fogásokkal igyekeztek a népszámlálás eredményét megváltoztatni és a nemzetiségek jogait csorbítani. Az egyik legfontosabb sé­relem az volt, hogy míg Cseh- és Morvaor­szágban a lakosság maga tölthette ki a kérdő­íveket, addig Szlovákiában a népszámlálási biztosok töltötték ki azokat és igen sok eset­ben nem törődtek azzal, hogy valaki ma­gyarnak vallotta-e magát. Karmasin német állam­titkár tiltakozása Pozsony, december 31. (Német Távirati Iroda.) Karmasin államtitkár Tiso dr. mi­niszterelnökhöz és Durcsánszky­ miniszter­hez táviratot intézett, amelyben tiltakozik a december 31-ikére hirtelen kitűzött nép­számlálás ellen. AZ ÖREGÚR írta Molnár Ákos Az asszonyka abbahagyta varrását, hogy leszaladjon vacsoráért. Hét óra felé járt az idő, ilyentájt szokott hazatérni Géza, aki dél­előtt, délután járta a várost: állás u­tán sza­ladgált ötödik hónapja. Az asszonyka két pár virslit vett és félkiló kenyeret. Hazajövet, látja, hogy az ura még nincs itthon, a konyha fogasán nem lóg a kabátja. Belép a szobába, első pillantása az asztalra esik: egy tizpen­­gős hever rajta. A vér az arcába szökik, tudja, hogy három pengő negyvene volt, nem ejthetett ki erszényéből egy tizpengőst! De ideje sincs gondolkodni, a padlón egy másik tizpengős bankjegyet vesz észre. A szája megremeg. Álmodom? gondolja, körülnéz, a székeken is egy-egy tizpengős, a díványon még egy. Két karját kitárja, felsü­kott, esze­veszett, reménykedő sejtés él benne, egy lé­pést tesz előre, körülnéz, de máris kilép a konyhaajtó mögül Géza és átöleli, diadalmas, boldog kiállással: — Állás! Állás .. . Megkaptam az állást . . . Sári belekapaszkodik férje karjába, sze­mére forró köd borul. — Mondd, mondd, az Isten szerelmére... —­­Ahogy mondtam ... Háromszázötven­­pengős főkönyvelői állás, a csodák csodája... élet, öröm, megélhetés .. . Olyan a két ember, mint a hajótöröttek, akik a halál széléről egy hajó fedélzetére ju­tottak. Habzsolják a sovány vacsorát. Géza teliszájjal beszéli, mit mondott az igazgató­nak, az mit felelt, elmondja, mit érzett, ami­kor az igazgató háromszáz pengőt kínált, ho­lott ő legjobb esetben kétszázra­­számított. És szinte maga se tudja, hogyan történhetett, mikor szemtelen, vakmerő lendülettel négy­százat kért, sőt kijelentette, végtelenül saj­nálja, de annyira tisztában van a maga érté­kével, hogy négyszázon alul nem írhatja alá a szerződést. — Ezt mondtad? Ezt merted mondani? — csapja össze kezét Sári. És a férfi felcsillanó szemmel, büszkén feleli: — Ezt! No és végül háromszázötvennél be­adtam a derekam ... Boldog tervezgetés kezdődik. Persze első teendő, az öregúrhoz rohanni és tudatni vele a lélekzetszegő, óriási újságot. És jó, hogy házbérnegyed,következik és felmondhatják a lakást, holnap már lakás után nézhetnek, rendes, kétszobás, polgári lakás után, hogy itt hagyhassák végre ezt a szobakonyhás, sö­tét odút és magukhoz vehessék apát. Bútort is kell majd venni, óh, ezt kapni részletre, olcsón. Zsibongott bennük a sok boldog ter­vezgess, gyorsan végeztek a vacsorával, rendbeszedték magukat, aztán siettek az öreg­­úrhoz. Sári, bármennyire is szerette férje édes­apja­, nem volt elragadtatva attól, hogy össze­­költöznek, tudta, egy harmadik személy je­lenléte egyszeribe lerontja a fiatal házasok meghitt egyedüllétének varázsát. Persze, a vi­lágért nem vette volna a szívére, hogy ellen­kezzék Gézával, evvel a derék, jó fiúval, ellenkezőleg, vele örült, hogy kiszabadíthat­ják a hatvanhétéves öreget nyomorúságos hó­napos­ szobájából. Hisz Géza életének egyik kínos rákfenéje, hogy törődött édesatyját nem veheti oda magához. Sokszor mondogatta szomorúan: Micsoda semmi­ ember vagyok én ... Harmincéves, meglelt férfi létemre annyit se keresek, hogy az apámat magam­hoz vehessem ... És csak hallgatta, keserű, néma tűréssel az öregúr panaszait, melyek­kel az — különösen eleinte nem is fukar­kodott. Hogy áthajtik a főbérlők lármája, hogy szobájába beszivárog az ételszag, hogy kora reggel a porolástól nem tud aludni, hogy vén napjaira albérlő lett belőle és Géza kény­telen volt igazat adni neki. Az öregúr becsü­lettel felnevelte, iskoláztatta a fiát, a hazának odaadta hadikülcsönbe fektetett kis pénzét, felesége meghalt és most árván, egyedül ten­gődik egy hónapos­ szobában, amelynek bérét, a busz­pengőt is alig tudja elsejéről-elsejére kiizzadni­­ fia. No, hál’ Istennek, máskép tesz ezentúl. Pedig az öregúr beletörődött már sorsába. Tapintatosan magába fojtja pa­naszait, jóideje nem is említi soha keserves magánosságát. Háromszor hetenként meg­y. Biztosítékok arra nézve, h­ogy sem Franciaország, sem más hatalom nem segíti Barcelonát.­ *­­ 3. Fegyverszünet ama biztosíték alap­ján, hogy sem­ bolsevista, sem szélső­séges szocialista kormányt nem ismer­nek el a Földközi-tenger spanyol part­vidékén. 4. Olaszország hazaszállítja még Spa­nyolországban maradt 15.000 légioná­riusát. Franciaországgal szemben Mussolini a következő követeléseket fogja Chamberlain­látogatják: családról, a gazdasági válságról, az álláskeresés nehézségeiről, politikáról beszél­getnek, aztán kapuzárás előtt elbúcsúznak tőle. Ilyenkor mindig az az érzése Gézának, hogy egy tömlöcbe zárt rabot hagyott ma­gára és elérzékenyü­lten gondol apja nemes, némán tűrő jóságára lelkendezve toppantak be az öregúrhoz. — Állás, apuska, állás...­­— kiáltják és Sári boldogan hallgatja újra férje előadását- Kiderül, hogy Géza nem is mondott el neki mindent, mert az igazgató cigarettával is megkínálta és mikor Géza elhárította, mond­ván, hogy nem dohányos, az igazgató jó­­akaratúan bólogatott és igy szólt: ák, azt már szeretem. Az öregúr ragyogó arccal jártatta rajtuk szemlét és izgatottan a kezét dörzsölte. — Nagyszerű, nagyszerű... — mondo­gatja, de mintha kissé elborulna a tekintete, mikor a fiatalok előadják tervüket. Kétszobás, világos utcai lakás, az egyik szoba apósé, ahol úgy éldegélhet, mint egy kiskirály. — Tyn­k, de pompás lesz ... — mondja zavartan és a szaván érződik, hogy a hit nem érinli kellemesen. A házaspár összenéz, nem tudják mire vélni a dolgot. A töpörödött, vézna kis emberke ide-oda járkál, lesz-vesz a szobában, a gazdasági válságról beszél és arról, hogy mindennél fontosabb a takarékos­kodás. A válság egyik oka, hogy mindenki erején felül akar élni, életerős fiatalemberek is luxus után vágyakoznak. Minek is költöz­nétek kétszobás lakásba, mondja, ő már öreg ember, akinek nincsenek igényei, majd csak eléldegél ő ebben a kis szobában, jó ez neki, ha eddig is jó volt, ők pedig okosabban len­nék, ha nem nagyon fickándoznának a há­romszázötven pengőjükkel. Maradjanak csak fíz eddigi lakásban és tegyék félre a pénzü­ket, hogy öreg napjaikban saját házikójukban lakhassanak. — Gondoljátok csak el, egy életen át a háziurakat hizlaljátok . .. Nem égbekiáltó bűn ez, önmagatok ellen? — De apus, — mondta Géza, őszinte ámu­lattal — hisz mindig maga volt az, aki foly­ton panaszka... — Eh, — legyintett bosszúsan az öregúr — ne hozakodj elő folyton avval, ami volt... Többet láttam, többet tapasztaltam világéle-Pak­s, december 31. (Havas) Hore Belisha angol hadügyminiszter Strassburgból jövet Evans ezredes kíséretében Párisba érkezett. A hadügyminiszter két napig marad a fran­cia fővárosban. Hore­t Belish­át szombaton az angol követ­ségen ebéden vendégül látta Bonnet kül­­ü­gyminiszter e­lemben, mint ti... A boldogság titka a penz... A pénz az, ami élteti az embert ... Géza csalódottan és megbántva nézegeti a a cipője orrát. — Tehát apus nem akar hozzánk köl­tözni? — Nem, fiam — feleli határozottan az öreg úr. — Nagyon kedvesek vagytok, nagyon de­rék gyerekek vagytok, de én már csak itt maradok... Jó nékem itt is... A fiatalok távoznak. — Érthetetlenek az öregek a rigolyáikkal, — fakad ki Géza. — Mintha egy vadidegen ember beszélt volna belőle. — Érthetetlen ... — feleli az asszonyka elgondolkozva. • Géza csüggedten, elszontyolodott arccal megy, látszik rajta, mintha önmagával vitat­kozna. — Az az érzésem, hogy nem szeret bennün­ket .. . — mondja kisvártatva. — Lehet, — feleli Sári és határozottan örül annak, hogy továbbra is kettesben élhet a férjével, bár cseppet sincs ínyére apósának rideg és elutasító magatartása. — Váljon ilyen idegenné fásulunk-e mi is — mondja — mire megöregszünk? — Idegenek leszünk saját gyermekeinkhez, dü­nnyögi a férje. Az öregúr pedig még üldögélt negyedórát, aztán készülődni kezdett. Készülődni a rendes esti szertartáshoz, az ő éltető, nagy titkához, ami szint és fényt ad leáldozófélben lévő nap­jának. Még nem vetkőzött le, mert hideg lett volna hálóingben ücsörögni, de levetette cipő­jét és papucsot húzott. Kissé eltolta a diványt és a kis üres helyre,egy széket állított az ajtó mellé, amely szobáját elválasztotta a febér­­lőéktől Ekkor ráállt a székre. Szeme éppen az aj­tón lévő széles hasadékhoz ért, melyet két hónapja fedezett föl, amikor egy szöget akart beverni a falba. Izgatottan álldogált, topogott a széken. Nem kellett soká várakoznia. Rövidesen megjelent a szobában a főbérlőék harminc­éves lánya. Az öregúr rátapadt szemével. Belesüppedve a mézédes boldogságba, elmerültem önfeledt elragadtatással nézte. Mit követel Mussolini Franciaországtól ? Chamberlain a menekültek problémáiéról fog tanácskozni a pápával London, december 3. A Daily Mail római levelezője­­ úgy értesül, hogy Mussolini az angol miniszterek román látogatása, során a spanyol kérdés elintézését szorgalmazza a következő alapon: 1.­Hadviselő jogok megadása Franco­­nak. A 27 éve fennállA ^ ^ A DBA A. n bc, újdonságokat dij-BODNÁR***** RÁDIÓ Vilmos császár-ut GO. Tel.: 113-497, 123-088. Árjegyzék ingyen­­ nel közölni: 1. A tuniszi olaszok polgári jogállá­sának szabályozása. 2. Szabad körzet Csibutiban. 3. Rendelkezés az Addisz—Abeba— Dsibutii- vasútvonal etiópiai szakaszá­val. 4. Részvétel a Szuezi-csatorna igaz­gatásában. Mussolini nem fogja Chamberlaint köz­vetítésre kérni és rábízza, hogy a neki leg­jobbnak, látszó barátságos tanácsokat adja Párisban. A Daily Express szerint Chamberlain a pápával főképp a menekültek problémájá­ról fog tanácskozni, minthogy a Szentatya különösen érdeklődik a németországi me­nekültek sorsa iránt. PHILIPS RÁDIÓ ITT AZ 1.1 ESZTENDŐ szerezzen örömet családjának. Vegyen márkás rádiót HORVÁT RÁDIÓ -nál, Erzsébet­ körút 40. Telefon 134-364 és 140-69. Kedvező fizetési feltételek! Az angol hadügy­miniszter Párisban 3

Next