Ujság, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, 1936 JANUÁRI ÚJSÁG Hogyan dolgozik a csehszlovák sajtó és rádió? A magyar kormány erélyes fellépése a minősíthetetlen hangú agitáció ellen A legutolsó napokban a csehszlovák sajtó és rádió minősíthetetlen hangon, sőt lehet mondani nyomdafestéket nem tűrő hangon intéz támadásokat a magyar állam közigazgatása és kormányzata ellen. A magyar kormány ismételten megkísérelte úgy Prágában, mint Pozsonyban hivatalos útón megállapítani, hogy mi rejlik a Magyarország ellen szórt és mint a bécsi rádió szlovák és ruszin nyelvű leadása is bizonyítja, külföldre is továbbadott valótlanságok és rágalmak mögött. Biztatásokat kapott, de a hírszolgálati hadjárat nem szűnt meg. A magyar kormány a mai napon újból felhívta a prágai kormány figyelmét, hogy ezt a fokozódó agitációt Magyarország ellen, amit úgy Cseh-Szlovákiában, mint Cseh-Szlovákián kívül folytatnak, nem nézheti tétlenül. Nem kívánja azon az utón követni a cseh és szlovák hírszolgálati szerveket, amelyet azok maguknak választottak. Nem tartja méltóságával összeegyeztethetőnek, de praktikusnak sem, hogy ezt a szokatlan hangnemet átvegye, amely sem Magyarország, sem Cseh-Szlovákia érdekeit nem szolgálhatja. Továbbra is a legjobb viszonyt kívánja fenntartani szlovák szomszédjával, amelynek előfeltételét úgy külföldön, mint magyar földön megteremtette. Sajnos, a magyar közönség széles rétegei, amelyek eddig a legnagyobb barátsággal viseltettek a szlovákokkal szemben, a szlovák sajtó hangja és a pozsonyi szabadtéri előadások után, kezdenek meghökkenni és önkéntelenül felvetik azt a kérdést, várjon a minden bevezetés nélkül, mintegy parancsszóra megindult magyarellenes agitáció nem azt a célt szolgálja-e, hogy befolyást gyakoroljon a meglepetésszerűleg elrendelt szlovák népszámlálás eredményére. Hiszen emberileg nem volna érthetetlen, ha a szlovákiai magyar kisebbség a mesterségesen táplált terror nyomása alatt és a magyarbarát szlovákság a költött magyarországi rémhírek hatása alatt olyan magatartást tanúsítana, amely a szlovák közigazgatási hatóságok előzetesen kihirdetett optimizmusát a népszámlálás eredményét illetően alátámasztaná. Meglepetésszerűen érte Szlovenszkó népét a népszámlálás kiírása Pozsony, december 31. A népszámlálás váratlan kiírása az egész szlovenszkói közvéleményt meglepte. Az Esti Újság megjegyzi, hogy a népszámlálás kiírását éppen olyan meglepetésszerűen rendelték el, mint a december 18-i választásokat. A népszámlálás céljáról és lebonyolításáról mostanáig sem adtak ki közelebbi tájékoztatást, csupán a végrehajtó szerveket tájékoztatták bizalmas értekezleten. Az egyik rádióközleményben mindössze azt a magyarázatot adták, hogy a népszámlálás célja az, hogy az utóbbi hetek eltolódásai után megközelítőleg megállapítsa a mai Szlovákia népi összetételét. A népszámlálásra nem adnak ki kérdőíveket. Az adatokat a népszámlálási biztos megjelenésekor kell mindenkinek bediktálnia. A magyar lapok felszólítják a magyar lakosságot, hogy vallja magát öntudatosan magyarnak a népszámlálásnál. Ebből semmi hátrány nem származhatik; elmúlt már az az uralom Cseh-Szlovákiában, amikor a nemzetiségekre gyakorolt nyomással és különböző fogásokkal igyekeztek a népszámlálás eredményét megváltoztatni és a nemzetiségek jogait csorbítani. Az egyik legfontosabb sérelem az volt, hogy míg Cseh- és Morvaországban a lakosság maga tölthette ki a kérdőíveket, addig Szlovákiában a népszámlálási biztosok töltötték ki azokat és igen sok esetben nem törődtek azzal, hogy valaki magyarnak vallotta-e magát. Karmasin német államtitkár tiltakozása Pozsony, december 31. (Német Távirati Iroda.) Karmasin államtitkár Tiso dr. miniszterelnökhöz és Durcsánszky miniszterhez táviratot intézett, amelyben tiltakozik a december 31-ikére hirtelen kitűzött népszámlálás ellen. AZ ÖREGÚR írta Molnár Ákos Az asszonyka abbahagyta varrását, hogy leszaladjon vacsoráért. Hét óra felé járt az idő, ilyentájt szokott hazatérni Géza, aki délelőtt, délután járta a várost: állás után szaladgált ötödik hónapja. Az asszonyka két pár virslit vett és félkiló kenyeret. Hazajövet, látja, hogy az ura még nincs itthon, a konyha fogasán nem lóg a kabátja. Belép a szobába, első pillantása az asztalra esik: egy tizpengős hever rajta. A vér az arcába szökik, tudja, hogy három pengő negyvene volt, nem ejthetett ki erszényéből egy tizpengőst! De ideje sincs gondolkodni, a padlón egy másik tizpengős bankjegyet vesz észre. A szája megremeg. Álmodom? gondolja, körülnéz, a székeken is egy-egy tizpengős, a díványon még egy. Két karját kitárja, felsükott, eszeveszett, reménykedő sejtés él benne, egy lépést tesz előre, körülnéz, de máris kilép a konyhaajtó mögül Géza és átöleli, diadalmas, boldog kiállással: — Állás! Állás .. . Megkaptam az állást . . . Sári belekapaszkodik férje karjába, szemére forró köd borul. — Mondd, mondd, az Isten szerelmére... —Ahogy mondtam ... Háromszázötvenpengős főkönyvelői állás, a csodák csodája... élet, öröm, megélhetés .. . Olyan a két ember, mint a hajótöröttek, akik a halál széléről egy hajó fedélzetére jutottak. Habzsolják a sovány vacsorát. Géza teliszájjal beszéli, mit mondott az igazgatónak, az mit felelt, elmondja, mit érzett, amikor az igazgató háromszáz pengőt kínált, holott ő legjobb esetben kétszázraszámított. És szinte maga se tudja, hogyan történhetett, mikor szemtelen, vakmerő lendülettel négyszázat kért, sőt kijelentette, végtelenül sajnálja, de annyira tisztában van a maga értékével, hogy négyszázon alul nem írhatja alá a szerződést. — Ezt mondtad? Ezt merted mondani? — csapja össze kezét Sári. És a férfi felcsillanó szemmel, büszkén feleli: — Ezt! No és végül háromszázötvennél beadtam a derekam ... Boldog tervezgetés kezdődik. Persze első teendő, az öregúrhoz rohanni és tudatni vele a lélekzetszegő, óriási újságot. És jó, hogy házbérnegyed,következik és felmondhatják a lakást, holnap már lakás után nézhetnek, rendes, kétszobás, polgári lakás után, hogy itt hagyhassák végre ezt a szobakonyhás, sötét odút és magukhoz vehessék apát. Bútort is kell majd venni, óh, ezt kapni részletre, olcsón. Zsibongott bennük a sok boldog tervezgess, gyorsan végeztek a vacsorával, rendbeszedték magukat, aztán siettek az öregúrhoz. Sári, bármennyire is szerette férje édesapja, nem volt elragadtatva attól, hogy összeköltöznek, tudta, egy harmadik személy jelenléte egyszeribe lerontja a fiatal házasok meghitt egyedüllétének varázsát. Persze, a világért nem vette volna a szívére, hogy ellenkezzék Gézával, evvel a derék, jó fiúval, ellenkezőleg, vele örült, hogy kiszabadíthatják a hatvanhétéves öreget nyomorúságos hónapos szobájából. Hisz Géza életének egyik kínos rákfenéje, hogy törődött édesatyját nem veheti oda magához. Sokszor mondogatta szomorúan: Micsoda semmi ember vagyok én ... Harmincéves, meglelt férfi létemre annyit se keresek, hogy az apámat magamhoz vehessem ... És csak hallgatta, keserű, néma tűréssel az öregúr panaszait, melyekkel az — különösen eleinte nem is fukarkodott. Hogy áthajtik a főbérlők lármája, hogy szobájába beszivárog az ételszag, hogy kora reggel a porolástól nem tud aludni, hogy vén napjaira albérlő lett belőle és Géza kénytelen volt igazat adni neki. Az öregúr becsülettel felnevelte, iskoláztatta a fiát, a hazának odaadta hadikülcsönbe fektetett kis pénzét, felesége meghalt és most árván, egyedül tengődik egy hónapos szobában, amelynek bérét, a buszpengőt is alig tudja elsejéről-elsejére kiizzadni fia. No, hál’ Istennek, máskép tesz ezentúl. Pedig az öregúr beletörődött már sorsába. Tapintatosan magába fojtja panaszait, jóideje nem is említi soha keserves magánosságát. Háromszor hetenként megy. Biztosítékok arra nézve, hogy sem Franciaország, sem más hatalom nem segíti Barcelonát. * 3. Fegyverszünet ama biztosíték alapján, hogy sem bolsevista, sem szélsőséges szocialista kormányt nem ismernek el a Földközi-tenger spanyol partvidékén. 4. Olaszország hazaszállítja még Spanyolországban maradt 15.000 légionáriusát. Franciaországgal szemben Mussolini a következő követeléseket fogja Chamberlainlátogatják: családról, a gazdasági válságról, az álláskeresés nehézségeiről, politikáról beszélgetnek, aztán kapuzárás előtt elbúcsúznak tőle. Ilyenkor mindig az az érzése Gézának, hogy egy tömlöcbe zárt rabot hagyott magára és elérzékenyülten gondol apja nemes, némán tűrő jóságára lelkendezve toppantak be az öregúrhoz. — Állás, apuska, állás...— kiáltják és Sári boldogan hallgatja újra férje előadását- Kiderül, hogy Géza nem is mondott el neki mindent, mert az igazgató cigarettával is megkínálta és mikor Géza elhárította, mondván, hogy nem dohányos, az igazgató jóakaratúan bólogatott és igy szólt: ák, azt már szeretem. Az öregúr ragyogó arccal jártatta rajtuk szemlét és izgatottan a kezét dörzsölte. — Nagyszerű, nagyszerű... — mondogatja, de mintha kissé elborulna a tekintete, mikor a fiatalok előadják tervüket. Kétszobás, világos utcai lakás, az egyik szoba apósé, ahol úgy éldegélhet, mint egy kiskirály. — Tynk, de pompás lesz ... — mondja zavartan és a szaván érződik, hogy a hit nem érinli kellemesen. A házaspár összenéz, nem tudják mire vélni a dolgot. A töpörödött, vézna kis emberke ide-oda járkál, lesz-vesz a szobában, a gazdasági válságról beszél és arról, hogy mindennél fontosabb a takarékoskodás. A válság egyik oka, hogy mindenki erején felül akar élni, életerős fiatalemberek is luxus után vágyakoznak. Minek is költöznétek kétszobás lakásba, mondja, ő már öreg ember, akinek nincsenek igényei, majd csak eléldegél ő ebben a kis szobában, jó ez neki, ha eddig is jó volt, ők pedig okosabban lennék, ha nem nagyon fickándoznának a háromszázötven pengőjükkel. Maradjanak csak fíz eddigi lakásban és tegyék félre a pénzüket, hogy öreg napjaikban saját házikójukban lakhassanak. — Gondoljátok csak el, egy életen át a háziurakat hizlaljátok . .. Nem égbekiáltó bűn ez, önmagatok ellen? — De apus, — mondta Géza, őszinte ámulattal — hisz mindig maga volt az, aki folyton panaszka... — Eh, — legyintett bosszúsan az öregúr — ne hozakodj elő folyton avval, ami volt... Többet láttam, többet tapasztaltam világéle-Paks, december 31. (Havas) Hore Belisha angol hadügyminiszter Strassburgból jövet Evans ezredes kíséretében Párisba érkezett. A hadügyminiszter két napig marad a francia fővárosban. Horet Belishát szombaton az angol követségen ebéden vendégül látta Bonnet külügyminiszter elemben, mint ti... A boldogság titka a penz... A pénz az, ami élteti az embert ... Géza csalódottan és megbántva nézegeti a a cipője orrát. — Tehát apus nem akar hozzánk költözni? — Nem, fiam — feleli határozottan az öreg úr. — Nagyon kedvesek vagytok, nagyon derék gyerekek vagytok, de én már csak itt maradok... Jó nékem itt is... A fiatalok távoznak. — Érthetetlenek az öregek a rigolyáikkal, — fakad ki Géza. — Mintha egy vadidegen ember beszélt volna belőle. — Érthetetlen ... — feleli az asszonyka elgondolkozva. • Géza csüggedten, elszontyolodott arccal megy, látszik rajta, mintha önmagával vitatkozna. — Az az érzésem, hogy nem szeret bennünket .. . — mondja kisvártatva. — Lehet, — feleli Sári és határozottan örül annak, hogy továbbra is kettesben élhet a férjével, bár cseppet sincs ínyére apósának rideg és elutasító magatartása. — Váljon ilyen idegenné fásulunk-e mi is — mondja — mire megöregszünk? — Idegenek leszünk saját gyermekeinkhez, dünnyögi a férje. Az öregúr pedig még üldögélt negyedórát, aztán készülődni kezdett. Készülődni a rendes esti szertartáshoz, az ő éltető, nagy titkához, ami szint és fényt ad leáldozófélben lévő napjának. Még nem vetkőzött le, mert hideg lett volna hálóingben ücsörögni, de levetette cipőjét és papucsot húzott. Kissé eltolta a diványt és a kis üres helyre,egy széket állított az ajtó mellé, amely szobáját elválasztotta a febérlőéktől Ekkor ráállt a székre. Szeme éppen az ajtón lévő széles hasadékhoz ért, melyet két hónapja fedezett föl, amikor egy szöget akart beverni a falba. Izgatottan álldogált, topogott a széken. Nem kellett soká várakoznia. Rövidesen megjelent a szobában a főbérlőék harmincéves lánya. Az öregúr rátapadt szemével. Belesüppedve a mézédes boldogságba, elmerültem önfeledt elragadtatással nézte. Mit követel Mussolini Franciaországtól ? Chamberlain a menekültek problémáiéról fog tanácskozni a pápával London, december 3. A Daily Mail római levelezője úgy értesül, hogy Mussolini az angol miniszterek román látogatása, során a spanyol kérdés elintézését szorgalmazza a következő alapon: 1.Hadviselő jogok megadása Franconak. A 27 éve fennállA ^ ^ A DBA A. n bc, újdonságokat dij-BODNÁR***** RÁDIÓ Vilmos császár-ut GO. Tel.: 113-497, 123-088. Árjegyzék ingyen nel közölni: 1. A tuniszi olaszok polgári jogállásának szabályozása. 2. Szabad körzet Csibutiban. 3. Rendelkezés az Addisz—Abeba— Dsibutii- vasútvonal etiópiai szakaszával. 4. Részvétel a Szuezi-csatorna igazgatásában. Mussolini nem fogja Chamberlaint közvetítésre kérni és rábízza, hogy a neki legjobbnak, látszó barátságos tanácsokat adja Párisban. A Daily Express szerint Chamberlain a pápával főképp a menekültek problémájáról fog tanácskozni, minthogy a Szentatya különösen érdeklődik a németországi menekültek sorsa iránt. PHILIPS RÁDIÓ ITT AZ 1.1 ESZTENDŐ szerezzen örömet családjának. Vegyen márkás rádiót HORVÁT RÁDIÓ -nál, Erzsébet körút 40. Telefon 134-364 és 140-69. Kedvező fizetési feltételek! Az angol hadügyminiszter Párisban 3