Ujság, 1941. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-01 / 74. szám
Kedd, 1941 április 1 Macuoka . Róma, március 31. (Stefani.) Maruoka japán külügyminiszter 111 órakor Rómába érkezett. A pályaudvart japán, olasz és német nemzetiszinű zászlókkal disznették fel. Mikor a japán külügyminiszter kiszállt a vonalból, Ciano gróf olasz külügyminiszter is Ivazalli a fascista kormány részéről és hosszasan kezet szorított a japán vendéggel. A japán miniszter kifejezőt adott élénk megelégedésének, hogy Rómában tartózkodhat. Közvetlenül azután megtörténtek a bemutatások. A pályaudvaron megjelentek az olasz kormány tagjai, a fascista párt titkára, a német nagykövet, Magyarország, Bulgária, Szlovákia és Jugoszlávia követei, valamint Románia ügyvivője. A mandzsukuói nagykövetség első követségi tanácsosa ugyanazon a vonaton utazott, mint Macuoka, valamint az az olasz bizottság is, amely a japán külügyminisztert a Sienneren fogadta. A bemutatások után a japán külügyminiszter ellépett a díszszázad előtt, miközben a japán és olasz nemzeti himnuszokat játszották. (MTI) n. Róma, március 31. (Stefani.) A tömeg, amely Macuoka japán külügyminisztert a pályaudvar előtt és az odavezető útán üdvözölte, nyomban utána a Venezia-térre vonult, ahol a Ducét ünnepelte. A tömeg hosszú ideig tartó lelkes üdvkiáltásaira a Duce megjelent az erkélyen, mire a tömeg mámoros lelkesedésben tört ki. A Dacénak háromszor kellett az erkélyen megjelennie. A tömeg nemzeti dalok éneklése közben oszlott szét. A Stefani Iroda írja: Olaszországnak nincs szüksége arra, hogy megcáfolja azokat a képtelen híreszteléseket, amelyek a külföldön Olaszországban állítólag kitört forradalomról terjesztenek. Ilyen koholmányok cáfolatot sem érdemelnek. Az a lelkesedés, amellyel az olasz lakosság Macuoka külügyminisztert a Brennertől Rómáig mindenütt fogadta, világosan mutatja, milyen Olaszország belső helyzete. (MTI) Macuoka nyilatkozata Róma, március 31. (Stefani) Macuoka japán külügyminiszter röviddel Rómába érkezése után a Rómában Madame-villában, a kormány előkelő vendégeinek székhelyén fogadta az olasz és a külföldi sajtó képviselőit. A külügyminiszter kijelentette, hogy azt, amit mondani kívánt, legnagyobbrészt már utazása folyamán megmondotta. Hozzáfűzte azonban, hogy látogatásának fő célja a Führer és Ribbentrop külügyminiszter személyes megismerése volt, akiket azelőtt nem ismert. Visszaemlékezett a szívélyes fogadtatásra, amelyben részesült és több mint két óra hosszat tartó kihallgatására. Utazásának másik célja — mondotta a minisztert az, hogy megismerje a két nagy ország népét is. Egy amerikai újságíró ezután azt a kérdést intézte Macuokához, mi az igaz azokból a hírekből, hogy Japán hajlandónak nyilatkozott közvetítést vállalni az európai háborúban. Macuoka erre kijelentette, hogy ő egészen elvont értelemben tett olyan kijelentést, hogy Japán hajlandó közvetíteni minden viszályban, ha arra felkérik, de ez a nyilatkozata nem vonatkozik közvetlenül az európai háborúra. — Én hiszek a békében — tette hozzá Macouka —, de ez más lapra tartozik. Macuoka közölte a továbbiakban, hogy ilyen őszinte üzenetváltásra közte és Eden között csak úgy kerülhetett sor, hogy az angol külügyminisztert már régóta személyesen ismeri. Német hadi Jelentés Berlin, március 31. (Német Távirati Iroda.) A véderő főparancsnoksága közli: A légi haderő, bár az időjárás kedvezőtlen volt, tovább folytatta hadműveleteit Nagy-Britannia ellen. A Themze torkolatától északra egy nagyobb kereskedelmi hajó bombatelitalálat után megállt és féloldalra dőlt, egy másik nagy hajót az Atlantióceánon bombatalálat súlyosan megrongált. Fegyveres felderítést végző repülőgépek Észak-Skóciában és a Shetlandszigeteken látható sikerrel támadtak meg katonai rádióállomásokat. Az éjszaka folyamán aknákkal körülzártunk több angol kikötőt. A Földközi-tenger vidékén a német légi haderő kötelékei vasárnap jó eredménnyel járó támadást intéztek Malta szigetén két repülőtér ellen, azonkívül sikeres bombatámadásokat intéztek angol csapatok ellen Észak- Afrikában. Az ellenség sem nappal sem éjszaka nem repült birodalmi terület fölé. (MTI) Angol támadás francia hajók ellen Zürich, március 31. (KIT) Angol hadihajók Nemours és Oran között megtámadtak hajókaravánban haladó négy francia tehergőzöst, amelyeket egy francia torpedóromboló kísért. Az összetűzésről Londonból és Vichyből a legellentétesebb hírek futnak be. Londonban hangsúlyozzák, hogy a négy francia kereskedelmi gőzös, amelyet egy francia cirkáló kisért, Németországnak szánt és hadviselés szempontjából fontos árukat szállított. Minthogy a francia hajókaraván nem vette tekintetbe az angol tengerzári előírásokat, az angol hadihajók fel akarták tartózni.MMnn—BBB————— Mimóza és társai írta Fehér Jenő Amikor a nagy fehér kaszás már learatta erdő, mező, kert utolsó virágait is, megjelennek, felkeresnek bennünket az üvegházak, a déli virágok, a langyos tengerpartok pazarul szikrázó, égő színekben lángoló szépségkirálynői, a déli virágok. A vakító hómezők, a mocsokteljes utcák közepette nekiindul szívünk a trópusi fényeket árasztó virágkirakatoknak és jólesik látnunk az ezerszépek mosolyát. Vándoroljuk délről északnak úgyszólván szakadatlan. Karácsony havában indul meg és tart húsvétig. Rendszerint Európa virágoskertjéből, a Riviéráról jönnek kocsi-, vonatrakományszámra, repülőgépen s hozzák magukkal a déli tájak meleg, illatterhes lehelletét, nekünk, a behavazott, befagyott, jégvirágok közt élő északiaknak. A büszke, égő-lobogó virágpompában kedvesen, beszédesen, behizelgően kér helyet a mimóza, a téli vigságok elmaradhatatlan osztása. A meghitt névnapi, születésnapi meleg, vidám környezet édesillatú sárga pillér. Kedélyes vacsorák finom hangulatot keltő díszei. A bálba menő leányka pehelykönnyű csokorkisérője. A hajhoz éppen oly jól illeszkedik, mint a vállhoz vagy a pihegő kebelhez, később pedig az emlékkönyvben őrzi a múltat. Aztán tovább ... a farsangvégi forró esték, éjszakák forgatagában sodródik a mimóza, a Riviera virágtengeréből jött bájos vendég. Pedig ő ott is csak vendég, de oly szívesen látott vendég, melyet most már egyszers mindenkorra ottmarasztaltak. Egy nemcsak állásban, hanem gondolkodásban, lélekben és ízlésben is előkelő úr a római Farnesepalotából, amit egyik elődje Michel Angelóval építtetett annak idején. Farnese bíboros pillantotta meg Brazíliában és hozta el magával Európába és ültette el a patinás kastély kertjében 1611-ben a mimózát. Róla nevezték el ezt a hódítóan kellemes ibolyaillatu virágot Acacia Famesiának. Szépsége, illata csakhamar meghódította a déleurópaiakat s ma már széltében-hosszában tömegük a Földközi-tengerszegély színes lankásain. Eleinte csak a maguk gyönyörűségére tenyésztették, de később összekötötték a kellemeset a hasznossal s felhasználták szívós fáját, majd virágaiból illóolajat desztilláltak és kassziaolaj néven árasztották el vele az egész világ illatszer-laboratóriumait. Egymagában a francia Riviérán levő Grasseban, az illóolajgyártás főfészkében vagy százezer kilogramm kassziaolajat gyártanak évente. Elképzelhető, illetve elképzelhetetlen az éteri finomságú mimózavirágok tömege, mely e célból a lepárlókészülékek üstjébe kerül. Közben a kertészek arra is ráeszméltek, hogy mily varázsereje van magának a virágnak is az északabbra élő, hópárnák és fagyvirágok között, melegről, napsugárról, színről és illatról álmodozó népségekre és elindult a többi délszaki növénnyel a mimóza is északi hódító útjára. Teljes sikerrel. Pedig Farnese bíboros akáciája még nem is volt a legszebb mimóza. A mimózavadászok szerte a nagy földkerekségen szebbnél-szebb, illatosabbnál illatosabb mimózazsákmányra tettek szert. Ázsiából, Afrikából, legszebbeket Ausztráliából, a mimózák igazi hazájából küldtek haza Európába s honosították meg őket a Riviérán. Ezek a mimózakutatók ámulva tapasztalhatták, hogy a mimózák a trópusok alatt nem dísz, hanem haszonnövények. Eltekintve a jól felhasználható fájuktól, az ázsiai fajok a legjobb bőrcserzőanyagot, a katechut szolgáltatják, melyek lényegesen több csersavat tartalmaznak, mint az európaiak. Az afrikai mimózákból gyártják a közismert ragasztószert, az arabsmézgát. Mi, szépségekre és ideálokra éhes európaiak beérjük a színnel, illattal, mely hosszú téli estéinket betölti. No de hát ez a mimóza-akáciakasszia keveredés nem egészen világos valami. Vájjon mi húzódik meg e mögött a három mást-mást jelentő név mögött? Melyik az álnév, melyik a valódi? A mi fehér akácunk is beleszólhat a vitába. A három névnek szédítő összevissza cserélgetése mindenesetre a mimóza hódító hadjáratának nehézségeire mutat rá, arra az ösztönös ellenkezésre, mellyel az ember minden újdonságot fogad. Az emberi maradiság szinte várja, hogy egy kis csalással, kegyes csalással vezessék rá arra, ami úgyis jó, úgyis szép, úgyis hasznos, de nem veszi be, mert új vagy nincs szépen csomagolva. A mi Amerikából származott, kedvelt akácunknak is voltak ilyen küzdelmei Európában. Linné Robinról, az akác Európába hozójáról nevezte el Robiniának, de hozzáteszi a névhez, hogy nem valódi, csak pseudoacacia, álakácia. Akkor már az akácia névnek jó csengése volt. De, amikor az akáciák, mint újdonságok kerültek át világrészünkre, senki sem ismerte őket. Kellett valami csalogató, ami megkedveltesse az emberekkel, vagy legalább is odáig vigye őket, hogy próbaképpen kísérletezzenek velük, így kapták a szép mimóza nevet, jelezvén, hogy valamelyes atyafiságban vannak az akkor már híresnevezetes szemérmes érzékével. Nikem az akácia név is szépen csengbong, cillflgdl dar wimto* Bér mesél, muzsikál, sejtet, csodás rejtelmeket hoz magával és a képzeleten keresztül belefészkelődik az ember szívébe. A Mimosa pudica, a szemérmes érzéke vagy érzike, persze , hogy nem azonos az akáciával. Ha rokonságban is van vele, egészen más növénynemzetséghez tartozik. A nálunk csak üvegházakban termesztett valódi mimózának, mindenkoron sok bámulója akadt és a botanikusok állandóan sokat törték a fejüket megfoghatatlan és megfejthetetlen mozgásai miatt. A növényeket, mint közönségesen földbehorgonyzott, mozdulatlan élőlényeknek ismerte mindig a világ. Ha végeznek is valamelyes mozgást, az lassúbb az óramutató járásánál, szabadszemmel nem érzékelhető. Amit azonban a mimóza művel, az egészen más, ugyan még nem állati, de már nem is növényi, valami boszorkányos praktika. Azt ugyan más növény is megteszi, hogy éjszakára alvásra hajtja levélkéit. A rézsútosan felfelé álló levélnyelvek, függőlegesen kókadnak alá, függenek az ágakon mindmegannyi zöld, kis alvó denevér s a levélkék meg egymáshoz simulva takaródzanak össze. A mimóza azonban ezt nappal is megteszi, mégpedig mindannyiszor és fáradhatatlanul, egyremásra, valahányszor megérintik, vagy más fizikai megrázkódás éri. A mozgás pedig oly gyors, hogy az ember szinte megijed látásán. Mintha menekülni akarna a levél az érintés elől, de kötve az ághoz, egyebet nem tehet, csak félénken hozzája lapul. A megriasztott mimóza sajnálatraméltó látvány. Mintha leforrázták, vagy lebotozták, lecsepülték volna, úgy ül a földön, hogy szinte gubbaszt, szomorúan, magábarogyottan, megsemmisülten. Ez az elszerencsétlenedett állapot azonban nem tart sokáig. Tbc perc sem kell hozzá, hogy csinos lapéceék magukhoz térjenek s mint ahogy a csigabiga búvik ki házacskájából, lassan felemelkedjenek és üdén teregessék szét lemezkéiket a napvetőn. Ennek — mint ahogy egyik kiváló botanikusunk találón jellemezte —, a hisztérikus — túlérzékenységnek, növényi handabandázásnak mechanizmusát, élettani lezajlását eléggé jól ismerjük, de a célját, azt, hogy kinek, minek, mire jó, még nem tudjuk. Nagy kérdőjelek merednek itt még a kutatók elé. E miatt a finom érzékenység miatt és növényhez nem illő zsonglőrösködés miatt, oly népszerű, kedvelt növény a mimóza, amiért üvegházakban érdemes nevelni is. A budapesti állatkert pálmaházában is láthatunk évente néhány magról nevelt mimózát, melynek eredeti hazája egyébként Brazília, de a trópusok alatt elvadulva is mindenütt jól érzi magát. A mimózát ott és akkor emlegetik, ahol és amikor ártatlanságot, szemérmességet, finomságot, törékenységet, érzékenységet a legmagasabb fokban akarnak valami módon felmérni. Ezért van a mimóza névnek oly nagy varázsa és ezért nevezték el a hódító útjukra menő akáciákat mimózának, mellyel igencsak szegről-végről rokonságban is vannak. A mi beszédes, sárga virágú, ezüstösen futtatott levelű, téli mimózáinknak ez csak becéző, vagy ha jobban tetszik, amolyan művészi neve. Nem kell az új rokonság miatt a valódi mimózának szégyenkeznie. Vannak az akáciák is oly szépek és illatosak, ha ugyan nem nagyobb mértékben, mint a mimózák és a kassziának sem kell restelnie azt, hogy az akácia-olajat kasszia-olaj néven árusítják, mert az is van oly kedves, behízelgő illatú, mint ezt ha ugyan nem behízelgőbk. A virágmenedzser gyáros tudja, mit csinál, menedszer gyáros tudja, mit csinál. Tudja, hogy a jól sikerült, sokat ígérő, izéé név fél sikert jelent. ÚJSÁG Egy másik újságíró azt a kérdést tette fel, nincs-e szándékában Macuokának Amerikába is ellátogatni. A japán külügyminiszter azt válaszolta, hogy ha ideje volna, oda is ellátogatna, de útja Berlinen keresztül vezet vissza Japánba. Berlinben ismét találkozni a Führerrel és Ribbentrop külügyminiszterrel. A japán külügyminiszter köszönőtávirata Berlin, március 31. (Német Távirati Iroda.) Macuoka japán külügyminiszter a Német birodalom elhagyásakor a következő táviratot intézte Ribbentrop német birodalmi külügyminiszterhez: A Német birodalom határán még egyszer visszagondolok soha el nem felejthető berlini tartózkodásomra, ahol mindenki olyan meleg barátsággal fogadott engem, amely nemcsak nekem, hanem hazámnak is szólt. A nagyszerű és megindító fogadtatás hatása alatt legszívélyesebb köszönetemet szeretném nyilvánítani önnek, Birodalmi Külügyminiszter Úr. Biztos vagyok abban, hogy azok a megbeszélések, amelyeket a legbensőségesebb és legbarátibb légkörben folytattunk, igen sokban hozzá fognak járulni kapcsolataink további megszilárdításához, valamint az európai és keletázsiai új rend megvalósításához. Kérem önt, Birodalmi Külügyminiszter Úr, tolmácsolja szavakkal nehezen kifejezhető hálámat a Führernek és a birodalmi kancellárnak. (MTI) e csapja be saját magát, hanem azonnal vásárolja meg sorsjegyét az osztálysorsjáték április 5-én kezdődő új játékára. A nyeremények összege: több mint tízmillió pengő tatni a hajókaravánt, amire Nagy- Britanniának mint hadviselő hatalomnak joga van. Erre a francia parti ütegek tüzelni kezdtek az angol hadihajókra. Hangsúlyozzák, hogy az angol flottának joga volt nemcsak a parti ütegekre, hanem a francia kereskedelmi hajókra is tüzelni. Az utóbbitól az angol flotta emberbaráti szempontokból elállt, így sikerülhetett a francia flottának a nemoursi kikötőbe befutni. Londonban még felhívják a figyelmet arra a körülményre, hogy az angol hadihajók csak akkor léptek akcióba, amikor a francia hajókaraván a Gibraltár környéki spanyol felségvizeket elhagyta. Vichyben viszont kijelentik, hogy itt angol támadásról van szó. A hajókaraván a marokkói Casablancából tartott az algíri Oran felé. A négy kereskedelmi hajót, Darlan tengernagy szavaival élve, csupán jelképesen lehet „őrzött hajókaravánnak“ nevezni, minthogy csak egy 1600 tonnás torpedónaszád kísérte őket. A támadást egy cirkáló és öt romboló hajtotta végre. Vichyben hangsúlyozzák, hogy az angol támadás francia felségvizeken játszódott le. Roosevelt beszéde Newyork, március 31. (Német Távirati Iroda.) Roosevelt elnök az úgynevezett Jackson-vacsora alkalmából a Potomac yacht fedélzetén rádióbeszédet mondott, amelyben az Egyesült Államok lakosságát újból összefogásra hívta fel. A diktátor-államok szövetsége — mondotta — veszélyezteti Amerika egységét, demokráciáját és alapelveit s ez a veszély mind közelebb jön. Roosevelt azután óva intett a propagandistáktól, defetistáktól és félrevezetőktől, akik még mindig a félelem szentségtelen evangéliumát hirdetik. Ezzel kapcsolatban támadta a kommunistákat is, kijelentve, hogy ezek cselekedeteikkel megmutatták, mennyire nem törődnek alapjában véve a szabad munkások igazi jogaival. (MTI) Amerikai védőőrség olasz és német hajókon I. Washington, március 31. (KH) A vasárnapra virradó éjjel a Panama-csatornától Bostonig húzódó partvonal kikötőiben amerikai fegyveres őrség szállta meg az ott tartózkodó olasz hajókat. Kormánykörökben ezt az intézkedést azzal magyarázzák, hogy megelőzni kívántak minden rongálást. Az amerikai parti őrségek parancsnoksága nemcsak olasz, hanem a bostoni kikötőben veszteglő két német hajóra is fegyveres őrséget rendelt ki. Az Egyesült Államok atlanti- és csendesóceáni kikötőiben veszteglő 36 dán hajót is megszállta az USA biztonsági rendőrsége. N. Washington, március 31. (Német Távirati Iroda.) Mint az Associated Press jelenti, az amerikai parti őrség fegyveres különítményei által megszállt huszonhét olasz hajó legénységét az ország belsejébe vitték, ahol őrizetben tartják őket. összesen huszonnyolc olasz hajót vettek őrizetbe, köztük a 20.000 tonnás Conte Biancamonét, amelyet a katonai hatóságok Christobalban, a Panama-csatorna övezetében, szállottak meg. A többi hajót a partőrség szállotta meg. (MTI) Cuir de Russie kölnivíz Smart Parfümerie újdonságai