Ujság, 1941. december (18. évfolyam, 275-296. szám)
1941-12-19 / 289. szám
PÉNTEK, 1941 DECEMBER 19 ÚJSÁG Általánosságban elfogadta a felsőház az új költségvetést Shvoy Lajos megyéspüspök kifogásolta a leventeoktatás mai rendszerét. Bottlik István báró döntő beleszólást követelt a földmivelésügyi miniszternek az árak megállapításába. Reményi-Schneller pénzügyminiszter válaszolt a vita szónokainak s kijelentette, hogy tartalékolásra van szükség A felsőház csütörtöki ülését 10 óra után nyitotta meg Széchenyi Bertalan gróf elnök. A költségvetési vita során Harsányi Pál hangoztatta, hogy a mai időkben az egész nemzetnek egy emberként kell a kormány mögött állnia. Részletesebben beszélt a tanárok, tanítók, lelkészek helyzetéről. — Péchy Manó közellátási kérdéseket tett szóvá és kérte, hogy levonások nélkül fizessék ki a gazdáknak az igénybevett termények árát. Jankovich-Bésán József gróf a közigazgatás egyszerűsítését sürgette. Szőke Gyula nem tartja helyesnek, hogy a keresztény elnevezés egyenlő legyen az antiszemitizmussal. Kérte a kormányt, hogy az árak emelkedését akadályozza meg. Józan Miklós arra kérte a kormányt, nyújtson anyagi segítséget az unitárius gimnáziumoknak, az unitárius mezőgazdasági iskoláknak, támogassa az unitárius tanítók és tanárok nevelését, valamint a szórványvidékek tehetséges ifjúságát. S. Bálint György kérte, akadályozzák meg, hogy lelketlen agitátorok kihasználják a vidéken a közellátási nehézségeket. A vitát két órakor félbeszakították s folytatását délután öt órára halasztották. A délutáni ülés Radvánszky Albert báró elnök öt órakor nyitotta meg a délutáni ülést. Papp Kálmán kifejtette, hogy a leventék nevelésénél a nevelők kiválogatása nagyon fontos. Hangoztatta, hogy az iskolai és egyházi hatóságok embereinek munkáját ezen a téren nem lehet nélkülözni. Vitéz Biró István (erdélyi) nagyon fontosnak tartja, hogy a harcoló katonák hazatérésük után saját házukban találják meg az otthonukat s egy ilyen agrárreform végrehajtására már most fel kell készülni. Fontos az is, hogy adjon módot, a kormány a fiatal tisztviselőknek a családalapításra. Találjon módot a kormány arra is, hogy a házasságon kívül született gyermekek az anyakönyvi bejegyzés révén ne hordozzák a szégyen bélyegét magukon. A képviselőházban elhangzott beszédeket végighallgatva, arra a meggyőződésre jutott: az erdélyi képviselők beszédeinél tapasztalható ellentétnek az az oka, hogy nincsen kerületük, senkinek sem tartoznak felelősséggel s ezért szeretné, hogy ha ez korrigáltatnék. Tolmácsolja a székelység kérését, hogy segítse őket a vasútépítésben, mert az egész Székelyföldnek csak egy vonata van. őneki is, ha Budapestre akar utazni, 230 kilométert kell kocsin megtennie a legelső vasútállomásig. Egész Udvarhely megyében csak 27 kilométer hosszú vasút van. A székelység 17.000 munkanapot írt össze, követ fát és munkát ad, csak azért, hogy vasutat építhessen magának (Taps.) Shvoy Lajos megyéspüspök a katolikus kántortanítók sérelmeit tette szóvá, majd kifogásolta, hogy a leventeoktatás nem megfelelő kezekben van. Avatatlan kezekre vannak bízva — fejtegette — a magyar leányok seregei. Valláserkölcsi nevelést csak biztos világnézetű emberek adhatnak. Az a kötelessége ezeknek a nevelőknek, hogy ne táncosnőket, sportbajnokokat és ladyket neveljenek, hanem műveit, kulturált magyar asszonyokat. Szabó János mint a munkások szónoka sürgette a nemzeti iparkamarákat s az állami munkaközpont felállítását. Ne csak véleményezzen a földmivelésügyi miniszter! Bottlik István báró főként a honvédelem és a termelés fontosságát emelte ki beszédében. Nagy szakszerűséggel kifejtette, hogy a többtermelés a gazdaságpolitikának, az intézményeknek és gazdasági nevelésnek egész kiterjedt rendszerét tételezi fel. Ehhez tehát nemcsak nagyszabású befektetések, hanem mindenek felett idő és a gazdasági élet stabilitása kell. Tökéletes összhangnak kell lenni az árpolitikánál a fogyasztó érdekeinek védelme és a termelés rentabilitása között. Nem elég, ha a földművelésügyi miniszternek csak konzultatív szerepe van, mert az irányítás és beruházás méltányos árpolitika nélkül kellő eredményre nem vezet, hiszen ha a rentabilitás a mezőgazdaság bármely ágában megszűnik, úgy veszélyeztetve van a termelés. Márpedig, ha a termelésben csak zökkenések állanak is be, úgy a közellátás bizonytalanná válik. — Bármennyire átérzem annak a törekvésnek a jogosultságát — mondotta —, mely a nehéz helyzetben levő fogyasztó javára minél olcsóbb árakat igyekszik biztosítani, mégis a kisebbik baj az, ha valamivel drágább az elsőrendű szükségleti cikk, mintha a termelés visszafejlődése folytán áruhiány áll be! Szükségesnek tartom, hogy a termelés folytonosságáért felelős földművelésügyi miniszter az őstermelés minden vonalán az árak megállapításánál ne csak véleményező legyen, hanem nagy hivatásához méltó súllyal szólhasson be az árszabályozásba. Amióta a hízottsertés maximálva van, a hizlalás minden egyes sertésnél ráfizetéssel jár. Ez az állapot, mely igen hosszú ideje tart, sertésállományunkat lecsökkentette. Sürgős intézkedésre van szükség, mert a gazdasági élet nem egy-két évig, hanem két hónapig sem bírja el súlyos következmények nélkül egy elsőrendű közszükségleti cikk kitenyésztésének a sorvadását. Természetesen rekvirálással ez a kérdés megoldható, de nincsen veszélyesebb dolog, mint a méltányos áron alul történő rekvirálás, mert ez megelője a tenyésztésnek. Végül rámutatott, hogy a burgonya termelését minden kormányzati eszközzel elő kell segíteni. Reményi- Schneller pénzügyminiszter beszéde amelynek emelkedését a szociális kérdések, a termelés javítása tették szükségessé. A mostani helyzet nagy erőfeszítéseket kíván a nemzettől, de nem hiszi, hogy a költségvetésben ez a követelés túl lenne feszítve Tartalékolásra van szükség, azonban legtöbben készpénz tartalékolásra gondolnak, ami azonban nem helyes. A tartalék egy része Erdélybe kell menjen, hogy a mezőgazdaságot, ipart, megerősítsük és ez fontosabb, mint hogyha a pénz a bankoknál volna tartalékolva. A magyar nemzeti nevelést, a hadsereget kell erősíteni, különben akármilyen politikát csinálunk, az el fog pusztulni. A tartalékot tehát nem készpénzben akarja látni, hanem gazdasági befektetésben és hadseregünk megerősítésében. A miniszter számadatokkal nyújtott pénzügyi tájékoztatást a múltévi és a mostani költségvetés közötti különbség felől. A minisztert beszéde után megtapsolták, majd a felsőház általánosságban egyhangúan elfogadta az 1912. évi költségvetést. A legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor lesz az állami költségvetés részletes tárgyalásával. Az idealizmus könyve írta Erdős Iván Úgy négy évtizeddel ezelőtt Alois Riehl a jó ügy szentségébe vetett feltétlen hittel, magabiztosan és a kedvező körülmények kialakította lelki nyugalommal hirdette a berlini egyetemi katedráról a filozófiának az élethez való jogát, sőt elsőbbségét minden tudományhoz képest. A századforduló kulturembere, a haladásnak — lelke, agya és keze művének — láttára, megmámorosodott a jövő fejlődés lehetőségeinek elképzelésétől. Az élet látszólag nem volt más, mint manthane kai khaire — tanulj és örvendezz! ünneprontónak, sorvasztó pesszimizmus megszállottjának tűnt fel az, aki észre mertevenni az európai társadalmi építmény csillogó homlokzata mögött a struktúra tragikus ingatagságát és aki a pásztorsípok elzsongitó zenéjén túl hallani vélte a végzet egyre közeledő dübörgését. Érthető, hogy akkor, a tudományok tudománya, a filozófia, nemcsak az elhivatottaknak és kiválasztottaknak, hanem szélesebb köröknek értékelésében is kezdte visszanyerni régi becsületét. Az 1900-as évek elején Riehl, a bölcsészet e kimagasló képviselője teljes joggal mutathatott rá arra, hogy a múlt század második fele uralkodó eszmeáramlatának, a természettudományos - materialisztikus világnézetnek gyakorta hangoztatott állításával ellentétben a filozófia egyáltalán nem élte túl magát, nem kihalt életforma, hanem igenis, éppen a természet megismerésének haladásával „a filozófia régi kérdései, az emberi gondolkodás legátfogóbb kérdései megint maguktól feltűntek és újból való vizsgálatra hívnak fel". Riehl alapvető fejtegetéseinek konklúziója az volt, hogy a filozófia, amely kezdettől fogva az ember legfelsőbbrendű tudatához fordult, nem is lehetett csupán tudomány, mert — úgymond— „a tudomány legtökéletesebbnek gondolt rendszere sem találhatna sehol rá a szellemi élet „értékei“-re; a tudomány már fogalmánál fogva voltaképpeni köréből kizár minden értékítéletet, mint ilyent, viszont az igazi filozófia, mint az élet értékeinek és formáinak tudománya, a szellemi vezetés. Ami tehát a filozófiát, a századfordulón uralkodó bölcseleti irány felfogása szerint, magasan a többi tudomány fölé emeli, az ama tény, hogy a filozófia az emberi élet legfőbb értékeivel, az igazzal, a jóval és a széppel foglalkozik. Annak a bölcseleti rendszernek, amely a filozófiában mindenekelőtt az élet iránt való állásfoglalást — értékelméletet — látott, megalaptója a délnyugatnémetországi Wilhelm Windelband, az ő munkájának folytatója pedig Heinrich Rickert. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a bölcselők tulajdonképpen nem voltak forradalmi újítók a filozófiában. Immanuel Kantra hivatkoztak, mint lelki-szellemi ősre; értékelméletükhöz a königsbergi lángelme tanaiba való belemélyedéssel, azoknak teljes átérzésével jutottak el. És ha súlyos, szinte katasztrofális csapások egymásután érték is 1914-től fogva a vezető elmék nagy részének és az emberiség túlnyomó többségének a századelején még annyira büszke hitét, amelyet a fejlődés ellenállhatatlanul felfelé való ívelésébe vetett: az emberi élet értékeinek, az igaznak, a jónak és a szépnek egymással Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Összehasonlította az 1941-es költségvetéssel az új költségvetést harmonizáló hármas egysége szent lángként lobogott tovább néhányak lelkében. Ezek a néhányak pedig, főleg Windelbandnak és Rickertnek Útmutatása nyomán, a kanti filozófia idealizmusát, a normatív etika pátoszát vallották. Mindezt előre kellett bocsátani azért, hogy kellőképpen felbecsülhessük azt a munkásságot, amelyet ennek a bölcseleti iránynak magyarországi kimagasló képviselője, Szemere Samu dr. kifejt, azt a munkásságot, amelyet ez a kiváló tudósunk most értekezéseinek vaskos kötetével dokumentál. Szemere dr.-nak több mint harminc éves tevékenysége jelentős helyet biztosított a magyar bölcsészetben. Nagy pedagógusok műveinek lefordításával, bevezetésével és kommentálásával bőségesen gazdagította neveléstudományi irodalmunkat. De munkásságának középpontját azok a filozófiai művek jelzik, amelyeknek egy részét a most kiadott kötetben találjuk. Az első tanulmányban, a Tudományos gondolkodás és filozófiai gondolkodásban, kifejezésre jut az értékelméleti idealizmus iránya, amely felé Windelband és Rickert, illetve az ő értékelméleti kriticizmusuk terelte a szerzőt. Tudvalevőleg az új-kantiánus iskola említett két vezetőelméjének elgondolása szerint a természettudományok értékeléstől mentesek, fogalomalkotásaik elvonatkoztatódnak minden értéktől. A természettudományokkal szembeállított kultúr- vagy történeti tudományokat viszont értékre vonatkoztatóknak nevezte el a Windelband-Rickeriiskola, mert célkitűzéseikben és megállapításaikban ezek a tudományok „bizonyos kulturértékek szerint igazodnak“. Szemere dr. úgy magyarázza ezt a meghatározást, hogy „a kultúr- vagy történettudományos megismerésben az értékeknek ténykiválasztó szerepük van: a valóságos történésnek végreA Kormányzó Ur ő főméltósága megengedte, hogy a következőkben felsoroltak, a részükre adományozott alábbi német hadikitüfizetéseket elfogadhassák és viselhessék: az I. és II. osztályú német Vaskeresztet: vitéz Lófő Dalnoki Miklós Béla altábornagy; a II. osztályú német Vaskereszthez a pántot: vitéz Vörös János vezérőrnagy, vitéz Temesváry Gerő alezredes; a II. osztályú német Vaskeresztet: nemes Zsedényi Zoltán vk. ezredes, Nyisztor Sándor őrnagy, Makay-Hollósy Ferenc és Rugonyi György vk. századosok, Fiáth György, vitéz Kárpáthy Tibor, Pótzy Ede és nemes Fülöp István századosok, FallerGusztáv tart. főhadnagy, címzetes százados, nemes Kőszegi Reményi Ede, Benkő Imre és Kránicz István főhadnagyok, Bazsó lenül sok ténye közül csak az lesz része egy történeti szingularitás fogalmának, amelynek valamely érték szempontjából jelentősége van“. Ámde más szerepet kap az érték a filozófiai gondolkodásban — és ez az a pont, ahol Szemere Samu felfogásának jelentékeny fokú eredetisége megmutatkozik. Szerinte ugyanis az érték a filozófiai gondolkodásban (korszerű kifejezéssel) dinamikus tényező. Az érték: követelmény a világról és életről való felfogással szemben — és ennek a felfogásnak úgy kell alakulnia, hogy a követelménynek eleget tegyen. Ennek pontos megértéséhez tudni kell, hogy a filozófiai gondolkodásban az érték megfogalmazása teleologikus, célszerűségi, ami szerző szerint annyit jelent, mint: „A világnak, az életnek, ilyennek kell lennie, a megismerést így kell felfogni, hogy ez vagy az az érték megvalósuljon.“ Ezért nevezi Szemere Samu a filozófiai gondolkodási értéktől meghatározott gondolkodásnak. A Kantra, mint ősre, visszamutató windelband—rickerti értékelmélet tehát, mint látjuk, továbbépül Szemerének a filozófiai gondolkodásról szóló eredeti koncepciójában, aképpen, hogy szerzőnk szerint a filozófiai gondolkodásnak irányadó, döntő funkciója: az érték, mégpedig az érték abban az értelemben, amint fentebb már kifejtettük. Ebből az erősen összesűrített gondolatmenetből is kiveheti a laikus olvasó, hogy a filozófiai állásfoglalás egyúttal: etikai állásfoglalás, tehát Szemere Samu mély elgondolása szinte hallatja Kantnak és mindama legjobbaknak szavát, akik nem tévesztették ugyan szem elől a tragikus elem túltengését az emberiség eddigi fejlődésében, mégis mindig kiengesztelő, megbékítő véget (hogy ne mondjuk: happy end-el) reméltek és heroikus erkölcsi magatartást követ Lajos, vitéz Bánáthy Béla és Kömlődy Imre hadnagyok, Niklosz Henrik psz. hadnagy, Ács Ferenc dr., Torma László dr. és Kliment Z. Mihály tart. hadnagyok, Durucz László, Fábián Sándor és Sipos László tart. zászlósok, továbbá Fejérdy Győző tart. gazdászati zászlós; a Német Sasrend Nagykeresztjét a kardokkal: vitéz Lófő Dalnoki Miklós Béla altábornagy; a Német Sasrend Érdemkereszt I. fokozatát a kardokkal: vitéz Vörös Géza vezérkari ezredes; a Német Sasrend Érdemkereszt II. fokozatát a kardokkal: Keksz Edgár alezredes és nemes Beodrai Baitz Adorján törzskapitány; a Német Sasrend Érdemkereszt III. fokozatát a kardokkal: Timár Gyula és Jávorszky Kázmér századosok. nemes Nagyernyei Kelemen Antal, Bándy Imre és Láng Andor főhadnagyok. teltek meg az embertől minden vészben és viharban. Ez az abszolút erkölcsösnek, igaznak, jónak és szépnek uralmi jogosultságát hirdető értékelméleti idealizmus a vezérmotívuma Szemere Samu valamennyi filozófiai tanulmányának, annak az egész bölcsészeti világképnek, amely könyvéből elénk tárul. Ebbe a kristálytiszta, eszményi távlatba állítja be a szerző Giordano Bruno optimista világnézetét, ezt a csodálatos pantheizmust, amely a létben keresi és meg is találja az istenséget és amely az igaznak, a jónak és a szépnek, mint abszolút értékeknek, a létezővel való azonosságát hangsúlyozza. Az értékelítélesi idealizmus szemszögéből vizsgálja a szerző Schleiermacher etikai individualizmusát, Leibniz és Spinoza hatalmas bölcsészeti rendszerét, Spenglernek, a ma élő nemzedék előtt látszólag oly nagyon igazolódott pesszimizmusa, amely iránt Szemere — amint idealista felfogásától várható is — erős kritikai álláspontot tanúsít. Az értékelméleti idealizmus tüze sugározza be jótékony melegével a történetfilozófiáról, valamint a pedagógia és filozófia viszonyáról szóló fejtegetéseket. A szerző filozófiai gondolkodásának eredeti vonásait, elméjének finom élességét és mélységét juttatja kifejezésre az a tanulmánya — a Művészet, mint valóságértelmezés —, amely a filozófiának, a vallásnak és a művészetnek közös lelki forrásait kutatva újszerű művészetbölcseletnek, egyben — a filozófia, a vallás és a művészet lényege azonos jelenségeinek alapján — új kultúrfilozófiai rendszernek horizontjait láttatja. Harmonikusan illeszkedik ebbe az értéktől meghatározott rendszerbe a tragikum, illetve a szellemesség és komikum lényegének meghatározása. Függetlenül pedig európai viszonylatban is kimagasló bölcsészettudományi becsüktől van a Magyar katonák német hadikitüntetése