Ujság, 1941. december (18. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-19 / 289. szám

PÉNTEK, 1941 DECEMBER 19 ÚJSÁG Általánosságban elfogadta a felsőház az új költségvetést Shvoy Lajos megyéspü­spök kifogásolta a leventeoktatás mai rendszerét. Bottlik István báró döntő beleszólást követelt a földmivelésügyi minisz­ternek az árak megállapításába. Reményi-Schneller pénzügyminiszter válaszolt a vita szónokainak s kijelentette, hogy tartalékolásra van szükség A felsőház csütörtöki ülését 10 óra után nyitotta meg Széchenyi Bertalan gróf elnök. A költség­vetési vita során Harsányi Pál hangoztatta, hogy a mai időkben az egész nemzetnek egy emberként kell a k­ormány mögött állnia. Részletesebben beszélt a tanárok, tanítók, lelkészek helyzetéről. — Péchy Manó közellátási kérdéseket tett szóvá és kérte, hogy levonások nélkül fizessék ki a gazdáknak az igénybevett termények árát. Jan­­kovich-Bésán József gróf a köz­igazgatás egyszerűsítését sürgette. Szőke Gyula nem tartja helyesnek, hogy a keresztény elnevezés egyenlő legyen az antiszemitizmussal. Kérte a kormányt, hogy az árak emelke­dését akadályozza meg. Józan Mik­lós arra kérte a kormányt, nyújt­son anyagi segítséget az unitárius gimnáziumoknak, az unitárius mezőgazdasági iskoláknak, támo­gassa az unitárius tanítók és taná­rok nevelését, valamint a szórvány­vidékek tehetséges ifjúságát. S. Bá­lint György kérte, akadályozzák meg, hogy lelketlen agitátorok ki­használják a vidéken a közellátási nehézségeket. A vitát két órakor félbeszakítot­ták s folytatását délután öt órára halasztották. A délutáni ülés Radvánszky Albert báró elnök öt órakor nyitotta meg a délutáni ülést. Papp Kálmán kifejtette, hogy a leventék nevelésénél a ne­velők kiválogatása nagyon fontos. Hangoztatta, hogy az iskolai és egyházi hatóságok embereinek munkáját ezen a téren nem lehet nélkülözni. Vitéz Biró István (er­délyi) nagyon fontosnak tartja, hogy a harcoló katonák hazatéré­sük után saját házukban találják meg az otthonukat s egy ilyen agrárreform végrehajtására már most fel kell készülni. Fontos az is, hogy adjon módot, a kormány a fiatal tisztviselőknek a család­alapításra. Találjon módot a kor­mány arra is, hogy a házasságon kívül született gyermekek az anya­könyvi bejegyzés révén ne hordoz­zák a szégyen bélyegét magukon. A képviselőházban elhangzott be­szédeket végighallgatva, arra a meggyőződésre jutott: az erdélyi képviselők beszédeinél tapasztal­ható ellentétnek az az oka, hogy nincsen kerületük, senkinek sem tartoznak felelősséggel s ezért sze­retné, hogy ha ez korrigáltatnék. Tolmácsolja a székelység kérését, hogy segítse őket a vasútépítésben, mert az egész Székelyföldnek csak egy vonata van. őneki is, ha Bu­dapestre akar utazni, 230 kilomé­tert kell kocsin megtennie a leg­első vasútállomásig. Egész Udvar­hely megyében csak 27 kilométer hosszú vasút van. A székelység 17.000 munkanapot írt össze, követ fát és munkát ad, csak azért, hogy vasutat építhessen magának (Taps.) Shvoy Lajos megyéspüspök a katolikus kántortanítók sérelmeit tette szóvá, majd kifogásolta, hogy a leventeoktatás nem megfelelő kezekben van. Avatatlan kezekre vannak bízva — fejtegette — a magyar leányok seregei. Vallás­erkölcsi nevelést csak biztos világ­nézetű emberek adhatnak. Az a kötelessége ezeknek a nevelőknek, hogy ne táncosnőket, sportbajno­kokat és ladyket neveljenek, ha­nem műveit, kulturált magyar asszonyokat. Szabó János mint a munkások szónoka sürgette a nemzeti ipar­kamarákat s az állami munka­központ felállítását. Ne csak véleményezzen a földmivelésügyi miniszter! Bottlik István báró főként a honvédelem és a termelés fontos­ságát emelte ki beszédében. Nagy szakszerűséggel kifejtette, hogy a többtermelés a gazdaságpolitiká­nak, az intézményeknek és gazda­sági nevelésnek egész kiterjedt rendszerét tételezi fel. Ehhez tehát nemcsak nagyszabású befektetések, hanem mindenek felett idő és a gazdasági élet stabilitása kell. Tö­kéletes összhangnak kell lenni az árpolitikánál a fogyasztó érdekei­nek védelme és a termelés renta­bilitása között. Nem elég, ha a földművelésügyi miniszternek csak konzultatív szerepe van, mert az irányítás és beruházás méltányos árpolitika nélkül kellő eredményre nem vezet, hiszen ha a rentabilitás a mezőgazdaság bármely ágában megszűnik, úgy veszélyeztetve van a termelés. Már­pedig, ha a terme­lésben csak zökkenések állanak is be, úgy a közellátás bizonytalanná válik. — Bármennyire átérzem annak a törekvésnek a jogosultságát — mondotta —, mely a nehéz hely­zetben levő fogyasztó javára minél olcsóbb árakat igyekszik biztosí­tani, mégis a kisebbik baj az, ha valamivel drágább az elsőrendű szükségleti cikk, mintha a termelés visszafejlődése folytán áruhiány áll be! Szükségesnek tartom, hogy a termelés folytonosságáért felelős földművelésügyi miniszter az őster­melés minden vonalán az árak meg­állapításánál ne csak véleményező legyen, hanem nagy hivatásához méltó súllyal szólhasson be az ár­szabályozásba.­­ Amióta a hízottsertés maxi­málva van, a hizlalás minden egyes sertésnél ráfizetéssel jár. Ez az ál­lapot, mely igen hosszú ideje tart, sertésállományunkat lecsökkentette. Sürgős intézkedésre van szükség, mert a gazdasági élet nem egy-két évig, hanem két hónapig sem bírja el súlyos következmények nélkül egy elsőrendű közszükségleti cikk kitenyésztésének a sorvadását. Ter­mészetesen rekvirálással ez a kér­dés megoldható, de nincsen veszé­lyesebb dolog, mint a méltányos áron alul történő rekvirálás, mert ez megelő­je a tenyésztésnek. Végül rámutatott, hogy a burgo­nya termelését minden kormány­zati eszközzel elő kell segíteni. Reményi- Schneller pénzügyminiszter beszéde amelynek emelkedését a szociális kérdések, a termelés javítása tet­ték szükségessé. A mostani helyzet nagy erőfeszítéseket kíván a nem­zettől, de nem hiszi, hogy a költ­ségvetésben ez a követelés túl lenne feszítve Tartalékolásra van szük­ség, azonban legtöbben készpénz tartalékolásra gondolnak, ami azon­ban nem helyes. A tartalék egy része Erdélybe kell menjen, hogy a mezőgazdaságot, ipart, megerő­sítsük és ez fontosabb, mint hogy­ha a pénz a bankoknál volna tar­talékolva. A magyar nemzeti neve­lést, a hadsereget kell erősíteni, különben akármilyen politikát csi­nálunk, az el fog pusztulni. A tar­talékot tehát nem készpénzben akarja látni, hanem gazdasági be­fektetésben és hadseregünk meg­erősítésében. A miniszter számadatokkal nyúj­­tott pénzügyi tájékoztatást a múlt­­évi és a mostani költségvetés kö­zötti különbség felől. A minisztert beszéde után meg­tapsolták, majd a felsőház általá­nosságban egyhangúan elfogadta az 19­12. évi költségvetést. A legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor lesz az állami költségvetés részletes tárgyalásá­val. Az idealizmus könyve írta Erdős Iván Úgy négy évtizeddel ezelőtt Alois Riehl a jó ügy szentségébe vetett feltétlen hittel, magabiztosan és a kedvező körülmények kialakí­totta lelki nyugalommal hirdette a berlini egyetemi katedráról a filo­zófiának az élethez való jogát,­­ sőt elsőbbségét minden tudomány­hoz képest. A századforduló kultur­­embere, a haladásnak — lelke, agya és keze művének — láttára, megmámorosodott a jövő fejlődés lehetőségeinek elképzelésétől. Az élet látszólag nem volt más, mint manthane kai khaire — tanulj és örvendezz! ünneprontónak, sor­vasztó pesszimizmus megszállottjá­nak tűnt fel az, aki észre merte­­venni az európai társadalmi épít­mény csillogó homlokzata mögött a struktúra tragikus ingatagságát és aki a pásztorsípok elzsongitó zenéjén túl hallani vélte a végzet egyre közeledő dübörgését. Érthető, hogy akkor, a tudományok tudo­mánya, a filozófia, nemcsak az el­hivatottaknak és kiválasztottaknak, hanem szélesebb köröknek értéke­lésében is kezdte visszanyerni régi becsületét. Az 1900-as évek elején Riehl, a bölcsészet e kimagasló képviselője teljes joggal mutathatott rá arra, hogy a múlt század második fele uralkodó eszmeáramlatának, a ter­mészettudományos - materialisztikus világnézetnek gyakorta hangoztatott állításával ellentétben a filozófia egyáltalán nem élte túl magát, nem kihalt életforma, hanem igenis, ép­pen a természet megismerésének haladásával „a filozófia régi kérdé­sei, az emberi gondolkodás legátfo­góbb kérdései megint maguktól fel­tűntek és újból való vizsgálatra hívnak fel"­. Riehl alapvető fejtege­téseinek konklúziója az volt, hogy a filozófia, amely kezdettől fogva az ember legfelsőbbrendű tudatához fordult, nem is lehetett csupán tu­domány, mert — úgymond­­— „a tudomány legtökéletesebbnek gon­dolt rendszere sem találhatna sehol rá a szellemi élet „értékei“-re; a tudomány már fogalmánál fogva voltaképpeni köréből kizár minden értékítéletet, mint ilyent, viszont az igazi filozófia, mint az élet értékei­nek és formáinak tudománya, a szellemi vezetés­­. Ami tehát a filozófiát, a század­­fordulón uralkodó bölcseleti irány felfogása szerint, magasan a többi tudomány fölé emeli, az ama tény, hogy a filozófia az emberi élet leg­főbb értékeivel, az igazzal, a jóval és a széppel foglalkozik. Annak a bölcseleti rendszernek, amely a filozófiában mindenekelőtt az élet iránt való állásfoglalást — érték­­elméletet — látott, megalaptója a délnyugatnémetországi Wilhelm Windelband, az ő munkájának folytatója pedig Heinrich Rickert. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a bölcselők tulajdonképpen nem voltak forradalmi újítók a filozófiában. Immanuel Kantra hi­vatkoztak, mint lelki-szellemi ősre; értékelméletükhöz a königsbergi lángelme tanaiba való belemélye­­déssel, azoknak teljes átérzésével jutottak el. És ha súlyos, szinte katasztrofális csapások egymásután érték is 1914-től fogva a vezető elmék nagy részének és az emberi­ség túlnyomó többségének a század­elején még annyira büszke hitét, amelyet a fejlődés ellenállhatatla­nul felfelé való ívelésébe vetett: az emberi élet értékeinek, az igaznak, a jónak és a szépnek egymással Rem­ényi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter válaszolt a felszólalá­sokra. Összehasonlította az 1941-es költségvetéssel az új költségvetést harmonizáló hármas egysége szent lángként lobogott tovább néhányak lelkében. Ezek a néhányak pedig, főleg Windelbandnak és Rickert­­nek Útmutatása nyomán, a kanti filozófia idealizmusát, a normatív etika pátoszát vallották. Mindezt előre kellett bocsátani azért, hogy kellőképpen felbecsül­hessük azt a munkásságot, amelyet ennek a bölcseleti iránynak ma­gyarországi kimagasló képviselője, Szemere Samu dr. kifejt, azt a munkásságot, amelyet ez a kiváló tudósunk most értekezéseinek vas­kos kötetével dokumentál. Szemere dr.-nak tö­bb mint harminc éves te­vékenysége jelentős helyet biztosí­tott a magyar bölcsészetben. Nagy pedagógusok műveinek lefordításá­val, bevezetésével és kommentálá­sával bőségesen gazdagította neve­léstudományi irodalmunkat. De munkásságának középpontját azok a filozófiai művek jelzik, amelyek­nek egy részét a most kiadott kö­tetben találjuk. Az első tanulmány­ban, a Tudományos gondolkodás és filozófiai gondolkodás­ban, kifeje­zésre jut az értékelméleti idealiz­mus iránya, amely felé Windelband és Rickert, illetve az ő értékelmé­leti kriticizmusuk terelte a szerzőt. Tudvalevőleg az új-kantiánus is­kola említett két vezetőelméjének elgondolása szerint a természet­­tudományok értékeléstől mentesek, fogalom­alkotásaik elvonatkoztatód­­nak minden értéktől. A természet­tudományokkal szembeállított kul­­túr- vagy történeti tudományokat viszont értékre­ vonatkoztatók­nak nevezte el a Windelband-Rickeri­­iskola, mert célkitűzéseikben és megállapításaikban ezek a tudo­mányok „bizonyos kulturértékek szerint igazodnak“. Szemere dr. úgy magyarázza ezt a meghatározást, hogy „a kultúr- vagy történet­tudományos megismerésben az ér­tékeknek ténykiválasztó szerepük van: a valóságos történésnek végre­A Kormányzó Ur ő főméltósága megengedte, hogy a következőkben felsoroltak, a részükre adományo­zott alábbi német hadikitüfizetéseket elfogadhassák és viselhessék: az I. és II. osztályú német Vas­keresztet: vitéz Lófő Dalnoki Miklós Béla altábornagy; a II. osztályú német Vaskereszt­hez a pántot: vitéz Vörös János ve­zérőrnagy, vitéz Temesváry Gerő alezredes; a II. osztályú német Vaskeresz­­tet: nemes Zsedényi Zoltán vk. ez­redes, Nyisztor Sándor őrnagy, Ma­­kay-Hollósy Ferenc és Rugonyi György vk. századosok, Fiáth György, vitéz Kárpáthy Tibor, Pótzy Ede és nemes Fülöp István száza­dosok, Faller­­Gusztáv tart. főhad­nagy, cím­zetes százados, nemes Kő­szegi Reményi Ede, Ben­kő Imre és Kránicz István főhadnagyok, Bazsó lenül sok ténye közül csak az lesz része egy történeti szingularitás fo­galmának, amelynek valamely ér­ték szempontjából jelentősége van“. Ámde más szerepet kap az érték a filozófiai gondolkodásban — és ez az a pont, ahol Szemere Samu felfogásának jelentékeny fokú ere­detisége megmutatkozik. Szerinte ugyanis az érték a filozófiai gon­dolkodásban (korszerű kifejezés­sel) dinamikus tényező. Az érték: követelmény a világról és életről való felfogással szemben — és en­nek a felfogásnak úgy kell alakul­nia, hogy a követelménynek eleget tegyen. Ennek pontos megértésé­hez tudni kell, hogy a filozófiai gondolkodásban az érték megfogal­mazása teleologikus, célszerűségi,­­ ami szerző szerint annyit jelent, mint: „A világnak, az életnek, ilyennek kell lennie, a megismerést így kell felfogni, hogy ez vagy az az érték megvalósuljon.“ Ezért ne­vezi Szemere Samu a filozófiai gondolkodási­ értéktől meghatáro­zott gondolkodásnak. A Kantra, mint ősre, visszamutató windel­­band—rickerti értékelmélet tehát, mint látjuk, továbbépül Szemeré­nek a filozófiai gondolkodásról szóló eredeti koncepciójában, aképpen, hogy szerzőnk szerint a filozófiai gondolkodásnak irányadó, döntő funkciója: az érték,­­ még­pedig az érték abban az értelem­ben, amint fentebb már kifejtet­tük. Ebből az erősen összesű­rített gondolatmenetből is kiveheti a laikus olvasó, hogy a filozófiai állásfoglalás egyúttal: etikai állás­­foglalás, tehát Szemere Samu mély elgondolása szinte hallatja Kant­nak és mindama legjobbaknak szavát, akik nem tévesztették ugyan szem elől a tragikus elem túlten­­gését az emberiség eddigi fejlődé­sében, mégis mindig kiengesztelő, megbékítő véget (hogy ne mond­juk: happy end-el) reméltek és he­roikus erkölcsi magatartást követ Lajos, vitéz Bánáthy Béla és Köm­­lődy Imre hadnagyok, Niklosz Hen­rik psz. hadnagy, Ács Ferenc dr., Torma László dr. és Kliment Z. Mihály tart. hadnagyok, Durucz László, Fábián Sándor és Sipos László tart. zászlósok, továbbá Fe­­jérdy Győző tart. gazdászati zászlós; a Német Sasrend Nagykeresztjét a kardokkal: vitéz Lófő Dalnoki Miklós Béla altábornagy; a Német Sasrend Érdemkereszt I. fokozatát a kardokkal: vitéz Vö­rös Géza vezérkari ezredes; a Német Sasrend Érdemkereszt II. fokozatát a kardokkal: Keksz Edgár alezredes és nemes Beodrai Baitz Adorján törzskapitány; a Német Sasrend Érdemkereszt III. fokozatát a kardokkal: Timár Gyula és Jávorszky Kázmér száza­dosok. nemes Nagyernyei Kelemen Antal, Bándy Imre és Láng Andor főhadnagyok. teltek meg az embertől minden vészben és viharban. Ez az abszolút erkölcsösnek, igaz­nak, jónak és szépnek uralmi jogo­sultságát hirdető értékelméleti idea­lizmus a vezérmotívuma Szemere­ Samu valamennyi filozófiai tanul­mányának, annak az egész bölcsé­szeti világképnek, amely könyvéből elénk tárul. Ebbe a kristálytiszta, eszményi távlatba állítja be a szerző Giordano Bruno optimista világ­nézetét, ezt a csodálatos pantheiz­­m­ust, amely a létben keresi és meg is találja az istenséget és amely az igaznak, a jónak és a szépnek, mint abszolút értékeknek, a létezővel való azonosságát hangsúlyozza. Az értékelítélesi idealizmus szemszögé­ből vizsgálja a szerző Schleierma­cher etikai individualizmusát, Leib­niz és Spinoza hatalmas bölcsészeti rendszerét, Spenglernek, a ma élő nemzedék előtt látszólag oly na­gyon igazolódott pesszimizmusa, amely iránt Szemere — amint idea­lista felfogásától várható is — erős kritikai álláspontot tanúsít. Az ér­tékelméleti idealizmus tüze sugá­rozza be jótékony melegével a tör­ténetfilozófiáról, valamint a pedagó­gia és filozófia viszonyáról szóló fejtegetéseket. A szerző filozófiai gondolkodásának eredeti vonásait, elméjének finom élességét és m­ély­­ségét juttatja kifejezésre az a ta­nulmánya — a Művészet, mint va­lóságértelmezés —, amely a filozó­fiának, a vallásnak és a művészet­nek közös lelki forrásait kutatva újszerű művészetbölcseletnek, egy­ben — a filozófia, a vallás és a művészet lényege azonos jelenségei­nek alapján — új kultúrfilozófiai rendszernek horizontjait láttatja. Harmonikusan illeszkedik ebbe az értéktől meghatározott rend­szerbe a tragikum, illetve a szelle­messég és komikum lényegének meghatározása. Függetlenül pedig európai viszonylatban is kimagasló bölcsészettudományi becsüktől van a Magyar katonák német hadikitüntetése

Next